Damiani, P.: Az egészségi színvonal mérése

368

DEMOGRÁFlA — EGÉSZSÉGUGY!

TERMESZETES SZELEKCIÓ AZ EMBERI NÉPESSÉGEKBEN

(Natural selection in human populations.) )New York. 1971. Wiley and Sons. 406 p.

Darwin műve az ember származásáról és a természetes kiválasztásról 1871—ben jelent meg. A most ismertetett kötet az elmúlt években publikált jelentős írásokat tartalmaz a Darwin által tárgyalt kérdésekről.

A természetes kiválasztás fogalmát Darwin óta lényeges mértékben tisztázták. A félreér—

tések kialakulásához Darwin is hozzájárult.

mert a legrátermettebbek életbenmaradá—

sáról írt és ezzel azt a látszatot keltette.

hogy a legtehetségesebb, legjobban alkal- mazkodó emberek választódnak ki. Valójá- ban azonban a természetes kiválasztás azo—

kat szelektálja, akiknek reprodukciós telje—

sitménye a legnagyobb, akik a legtöbb utó- dot (pontosabban: a felnőtt kort megérő utó- dot) hagynak hátra. Tehát a természetes ki- választás tulajdonképpen egyértelmű a dit- ferenciális reprodukcióval. Ilyen értelemben az emberi népességek kiválasztása nem más, mint a demográfiai kutatások hagyományos problémája.

A kötetbe foglalt huszonöt tanulmányt a szerkesztő C. ]. Baíéma öt nagy fejezetbe csoportosította. Ezek:

1. Bevezetés. A természetes kiválasztás, a mutá—

ciák.

2. Természetes kiválasztás. a fizikai jellemzők (test- súLyí. magasság. koponyaalak, fejlődési rendellenessé—

ge .

3. Természetes kiválasztás a különböző betegsé- gekkel szembeni ellenállóképesség vonatkozásában.

4. A természetes kiválasztás hatása az emberi vi- selkedésre.

5. Az emberi népességek jövőbeli genetikai ösz—

szetétele.

A tanulmányok egy része érdekes empi—

rikus kutatási eredményeket mutat be. így például egy lengyel anyagra támaszkodva, az 1920-as évekből származó vizsgálat sze—

rint a szelekció a hosszúiejűség ellen hat, tehát a brachycepializációs folyamat még tart, bár bizonyos kontraszelekció érvénye- sül a szélsőséges kerektejűse'g ellen is. A kötet szerkesztőjének egy kis amerikai min- tán alapuló vizsgálata azt mutatta ki, hogy az intelligencia és a termékenység közötti összefüggés bimodális. Azaz a 120-nál ma- gasabb intelligenciahányadosú emberek az átlagosnál magasabb gyermekszámot érnek el (egy másik modusz a 80—94 intelligencia- hánvadosúaknál van). Ez a magas intelligen—

ciájúak javára mutatkozó kiválasztás az utóbbi évtizedekben jelent meg a termé- kenységi differenciák korábbi sémájának a megváltozása következtében. Eszerint a ter—

mészetes kiválasztás jelenleg a magasabb intelligenciájúak javára dolgozik.

STATISZTl KA

A kötetben közölt több tanulmány látha- tóan nem vesz tudomást erről a nagyon lé- nyeges eredményről, és a modern gazdasági és társadalmi fejlődésnek, valamint az or—

vostudomány eredményeinek káros hatásait hangsúlyozza, mondván, hogy azok rontják a népesség genetikai állományát, mert ki—

kapcsolják a már korábban működő szelek- ciós mechanizmusokat. Kétségtelen. hogy a szelekció feltételeinek változása lényeges genetikai változásokat idéz elő. Kérdés azon—

ban, hogy ezek mennyire károsak, és hogy ellensúlyozásuk mennyire lehetséges egy- szerű eszközök segítségével. Dobzhansky a kötet egyik tanulmányában példaként emliti a rövidlátást. amely recesszív módon örököl- hető lehet. A szemüveg használata meg- szünteti Cl rövidlátók elleni szelekciót. így a rövidlátást okozó gének elterjedhetnek. Még—

sem lenne helyes e kétségkívül káros folya—

mat ellen genetikai eszközökkel fellépni, hiszen rendelkezésre áll egy egyszerű és vi—

szonylag kis költséggel beszerezhető eszköz:

a szemüveg. Nem olyan biztos már a szerző abban, hogy a cukorbetegséget okozó gén elterjedése annak következtében, hogy az inzulinterápia kiküszöböli a cukorbetegség ellen ható szelekciót, ugyanilyen kevéssé problematikus.

A kötet utolsó részében foglalt tanulmá—

nyokban egy vita körvonalai bontakoznak ki.

Az egyik fél álláspontja szerint jelenleg nem ismerjük annyira a genetika törvényeit. hogy egy eugenetikus programot lehessen elkez- deni. Mások viszont nagyon határozottan kö- vetelik az ilyen programok megvalósítását.

Nincs egyetértés a programok eszközei te—

kintetében sem. Vannak, akik a mesterséges megtermékenyítést ajánlják, mint a Nobel- dijas H. ]. Müller a kötet egyik tanulmányá—

ban. Mások egy eugenetikai hivatal engedé- lyéhez kívánnák kötni a gyermekszülést, Vé- gül egyes szerzők ,,demokratikus eugeneti- kát" javasolnak, amely kényszerítő eszközök nélkül öszönzi a házaspárokat az eugene—

tika szempontjából kedvező gyermekszám megvalósitására.

(Ism.: Andorka Rudolf),

;

DAMIANi, P.:

AZ EGÉSZSÉG! SZiNVONAL MERESE

(La mesure de niveau de santé.) — Journal de la Société de Statistiaue de Paris. 1973. 2. sz. 129—

144. p.

Az Egészségügyi Világszervezet meghatá- rozása szerint ..az egészség a teljes fizikai, szellemi és szociális jólét állapota. nem pe- dig csupán a betegség vagy testi fogyaté-

STATISZTIKAl lRODALMl FIGYELÖ

369

kosság hiánya". Ezzel az idézettel kezdi cik- két a szerző, de azonnal rámutat arra, hogy adott népesség egészségi színvonalának mé—

rése a gyakorlatban nagy nehézségbe ütkö- zik. A mérési különbségek egyrészt az egész- ség fogalmának különböző megközelítésére, másrészt a statisztikai elemzés eltérő mód- szereinek használatára vezethetők vissza. A továbbiakban a cikk áttekintést ad az egész- ségi szinvonal értékeléséhez felhasználható adatbázisról és az arra épülő főbb indexek- ről.

Először is az egészségi színvonal kapcso—

latba hozható a morbiditással, amelynek meghatározására az Egészségügyi Világszer- vezet két arányszámot javasol, Az egyik a bekövetkezési arányszám: egy adott időszak folyamán megállapított megbetegedéseknek n lakosra jutó száma. A másik az érvényesü- lési (prevalencia-) arányszám: adott idő- pontban meglevő betegek n lakosra jutó száma. A fenti arányszámok számíthatók ne- menként és korcsoportonként, továbbá be- tegségenként a nemzetközi osztályozás sze—

rinti csoportositásban. lgy bizonyos számú, az egészségi szinvonal valamennyi aspektu- sára jellemző mutatóhoz jutnak, amelyekből kiindulva megkíséreltek egyetlen indexet de—

tiniálni. A cikk első része a különböző adat—

forrásokkal és az azokra támaszkodó morbi- ditási arányszámokkal és indexekkel foglal—

kozik, figyelmen kivül hagyva a helyi jellegű vagy csak egy-egy speciális betegségre ki- terjedő eredményeket.

Morbiditásra vonatkozó adatok a társa- dalombiztosítási kartotékok alapján állítha- tók össze. Ezek közvetlen felvilágosítást nyúj- tanak az orvosi ellátás értékéről és ter- mészetéről, de a kezelt betegségek adatai már csak speciális vizsgálattal állapíthatók meg. A társadalombiztosítási szervek orszá- gos szövetsége készített is felvételt az 1952.

január 1. — 1954. december 31. időszakra vonatkozóan. A mintavételi vizsgálat mintegy 400 000 kartotékra terjedt ki. Ez a módszer igen részletes információkat szolgáltatott, de a kapott eredmények pontossága nem kielé- gitő az igényjogosultak számának és a be—

teaségek természetének megállapításában fellépő hibák miatt. Hasonló újabb vizsgálat elvégzését tervezik a pontosság javítása mel—

lett.

Bizonyos párizsi kórházak vonatkozásában a múlt század végétől kezdve évente sta—

tisztikát készítenek a kórházi morbiditásról nemenként, korcsoportonként a kezelt beteg—

ségek természete szerint. Úiabban ez a sta—

tisztika szélesebb körűvé vált. Az innen nyert adatok bizonyára lehetővé fogják tenni a franciaországi bekövetkezési arányszámok kiszámítását nemenként és korcsoportonként a kezelt betegségek szerint, de eddig még nem publikáltak végső eredményeket. Becs-

léseket azonban már végeztek, és ezek azt mutatják. hogy az arányszámok életkor sze—

rinti alakulása hasonló a más módszerekkel nyert eredményekhez.

A haláloki statisztikák Franciaországban 1906 óta minden évben megadják a halál—

okok megoszlását nem és életkor szerint.

1950 óta figyelembe veszik az elhalálozás- ban szerepet játszó kisérő betegségeket is.

Kísérlet történt, hogy ezekből a statisztikák—

ból kiindulva jellemezzék a morbiditást (nem és korcsoport szerinti bekövetkezési és érvényesülési arányszámokkal). Három beteg—

séget emeltek ki, a légzőszervi tuberkulózist, a cukorbajt és az alkoholizmust (beleértve a májzsugort). A számításokhoz az 1960—

1963. évek adatait használták fel. Olyan mo- dellt állítottak fel, amely kapcsolatba hozza a bekövetkezési arányszámok és a halandó- sági arányszámok életkor szerinti megoszlá- sát, figyelembe véve a halandóság időbeli alakulását és a háború hatásait. A modell paramétereit lineáris programozási módszer- rel határozták meg. Ez a vizsgálat részletes információt szolgáltat a morbiditásról, de csak néhány betegségre szorítkozva.

Az Egyesült Államokban 1956-ban folya- matos programot fogadtak el a lakosság egészségügyi körülményeinek vizsgálatára. Ez a program egy speciális kikérdezéses felvé—

telt és a lakosságtól vett minta vizsgálatát is magában foglalja. A kikérdezés 1968—ban 42000 háztartásból álló mintára terjedt ki.

A kérdések a két hétben tapasztalt beteg—

ségekre. balesetekre, orvosi vizitekre, beteg—

ágyban töltött napokra stb. vonatkoztak. A vizsgálatokat a lakosság egy másik mintáján egy arra vállalkozó csoport végezte, amely orvosokból és segédszemélyzetből állt.

Az amerikai felvételhez hasonlót hajtottak végre Franciaországban is 1960-ban. Ez mintegy 3200 háztartást érintett. A kérdések a kikérdezést megelőző nap folyamán fo—

gyasztott gyógyszerekre, a betegségben el- töltött napok számára és a betegség termé—

szetére vonatkoztak. A begyűjtött adatokat felhasználták a ,,morbiditási mutató" kiszá- mítására. A mutató értéke 0—tól 6—ig terjed.

Hasonló vizsgálatot végeztek 1970-ben na—

gyobb mintán és részletesebb információk szerzése céljából. Az ilyen módszer ugyan elvileg nem kifogásolható, de hátrányai közé tartozik, hogy a diagnózis nem pontos, a minta kicsi és az eljárás költséges.

Pontosabb adatok nyerhetők. ha azokat közvetlenül az orvosok szolgáltatják. Ilyen felvételt 1963 óta évente végeznek. Alapja egy orvosokból vett minta. Ezek az or—

vosok néhány napos időszak folyamán min—

den betegről kérdőívet töltenek ki, amelyen feltüntetik a beteg életkorát, nemét, a diag- nózist, a felírt gyógyszereket stb. A begyűj- tött adatok _nem teszik lehetővé, hogy a be-

370

következési vagy az érvényesülési arányszá- mokat közvetlenül meghatározzák. Ezek becslésére matematikai módszereket használ- tak.

A cikk továbbiakban azokkal a mutatók—

kal. illetve módszerekkel foglalkozikl ame- lyek a halandóságból indulnak ki. Minde- nekelőtt megállapítja, hogy bár a halandó- ság csak korlátozott információt nyújt a la- kosság egészségéről, de szilárd kiindulási alapul szolgál. A halandóságra épülő mu- tatók két csoportra oszthatók. Egyszerű. il- letve összetett mutatókról van szó aszerint.

hogy a mutató egy vagy több statisztikai adatbázison alapszik. Az egyszerű mutatók közé sorolható a születéskor várható élettar- tam (ami nem azonos a tényleges várható élettartammal. mert a halandósági hányados idővel változik) és a Swaroop és Uemura által használt mutató. Ez utóbbi nem más, mint az 50 éven felüliek elhalálozásának

aránya az összes elhalálozáshoz viszonyitva (ami azonban függ a demográfiai helyzetre ható tényezőktől). Az összetett mutatók szá—

mításánál különböző többváltozós matemati—

kai statisztikai módszereket alkalmaznak (főkomponens—elemzés, faktoranalízis, kano- nikus analizis stb.)

A szerző végül megállapítja, hogy a cikk- ben áttekintett különböző mutatók nagyjából összhangban állnak egymással. Kiemeli a születéskor várható átlagos élettartamot, amely első közelítésben jól reprezentálja a lakosság egészségi szinvonalát, egyszerű a kiszámítása. és a megfelelő adatbázis ren- delkezésre áll. A morbiditási statisztika tej- lődésétől és javulásától várható, hogy to- vábbi értékes információkat szolgáltat e mu—

tató alakulásának elemzéséhez és magyará—

zatához.

(ism.: Szegedy Miklós)

TÁRSADALOMSTATISZTIKA

KERCKHOFF, A. C.:

A HÁZASPAROK STATUSSAL KAPCSOLATOS ÉRTÉKMINTÁI

(Status-related value patterns among married cauples.) — Journal of Marriage and the Family.

1972. 1. sz. 105—111. p.

Szerző hivatkozik Bott (1956). Komarovsky (1962), Rainwater (1960), Bernard (1964) munkáira e témában, miszerint alapvető kü- lönbség mutatkozik a munkás- és középosz- tálybeli párok házastársi viselkedési formái- ban. Megjegyzi, hogy valamennyi analízis és vita kiemeli a házastársi szerep. házas- társi kapcsolat és viselkedési formák külön— , bözőségeit aszerint, hogy a házaspár a réteg- ződési rendszeren belül hol helyezkedik el.

Hivatkozik Bernard terminológiájára a kap- csolatteremtésnél. Bernard ezt a munkás- osztálynál ,.parallel"-nek, a középosztálybeli _a_ároknál ..interakcionális"-nak jelöli.

A .,parallel" kapcsolat szerint a párok vi- szonylag elkülönült életszférát tartanak fenn, amelyben a véleménycserével, társalgással feilesztendő személyiség problémáját nem tekintik alapvető alkotóelemnek a házastársi kapcsolatban.

Ezzel szemben áll a sokkal gyakoribb ,,in- terakcionális" viselkedési forma a középosz- tálybeli pároknál. amely sokkal nagyobb részvételt kíván meg tőlük a társas együttlét.

a szeretet kifejezése, a személyiség elisme- rése tekintetében.

Szerző úgy gondolja. hogy az idézett fel- tevések szerint a párok közötti interakció mi- nősége a státusszint szerint változik. Az in- terakcionális viselkedési forma ezek szerint vagy előfeltétel, vagy pedig egy sokkal ma-

gasabb szintű értékelésegyezést kialakított, mély kapcsolat eredménye. Amilyen mérték- ben kapcsolódik ez a házastársi viselkedési forma a társadalmi státushoz, olyan nagy—

ságú értékelésegyezés tételezhető fel a ma—

gasabb státusú pároknál.

Kerckhoff tanulmányának alapvető célja a fenti hipotézis megfelelő voltának vizsgá- lata. 94 fiatal. fehérbőrű. 85 százalékban há- rom éven belül házasodott, gyermektelen párt vizsgált meg a Duke Egyetemről, 22,7 illetve 242 korátlaggal. A párok közül vagy egyik nem volt hallgatója hanem dolgozója az egyetemnek, vagy pedig az egyetem va- lamelyik dolgozóia adta meg a nevüket.

A vizsgáltakkal több laboratóriumi felada—

tot végeztettek el (személyiségmérés. visel- kedési formák dimenziói stb.). Ezek közül az egyik kérdőív kitöltéséből állt önmagukról és a házasságról való elképzelésükről. A párok—

nak egymástól függetlenül kellett rangsorol- niok nyolc állítást abból a szempontból, hogy azok véleményük szerint a sikeres házasság—

nak mennyire fontos kritériumai. Kerckhoff a nyolc állítást úgy szerkesztette meg, hogy az négyfajta értéket tükrözzön. Az egyes érté—

kek:

, Sáeretet - a személyes kapcsolat melegsége (2 es együttes részvétel mindenben (inclusion) — a mea- egyezések és a közös tevékenységek fontossága (3 es eól)énőrze's — a rend fenntartása a házaspár tevé—

kenyséaeiben (1 és 8),

eredményesség — a külső kritériumokra való gon—

elelős: a jövedelem nagysága és a közösség elisme-

rése (4 és 5). '

Az értékegyezéseket rangkorrelációval (tau) mérte, aszerint, hogy a férj, illetve a feleség