Rehák, J.: Árarányos kiválasztás

(1)

STATlSZTlKAl lRODALMI FIGYELÖ

kat a cikkeket kell tartalmazniuk, de ezeknek a cikkeknek egyben reprezentálniuk kell az egyes országok termékszerkezetét is. E követelmények miatt csak hasonló életmódú országok árszínvonalának összehasonlitása

képzelhető el.

(lsm.: Nádas Magdolna)

REHÁK, J. :

ARÁNYOS KlVÁLASZTÁS

(Kvótny vyber.) — Sociologicky Casopis. 1979. 6.

sz. 601—614. p.

Az arányos kiválasztás a reprezentatív sta—

tisztika olyan módszere, amelyre vonatkozó- lag még nem alakult ki egységes vélemény a szakemberek között. Ezt a módszert főleg a társadalmi vizsgálatokban, elsősorban a közvéleménykutatásban szokták alkalmazni, de nem ritkán a piackutatásban is használ- ják.

Az arányos kiválasztás módszerének ki- alakulása a harmincas évekre esik. Az az- óta eltelt fél évszázad alatt nagy fejlődésen ment keresztül, és ma már nem is egységes módszerről, hanem a módszerek egész rend—

szeréről szólhatunk.

A módszer elterjedésének legfőbb magya- rázata abban rejlik. hogy viszonylag kis költ- séggel alkalmazható, ugyanakkor szervezési igényei sem túl nagyok. A matematikusok részéről tapasztalható bizalmatlanság azon—

ban még mindig nem oldódott fel. A jó gyakorlati eredmények miatt ennek ellenére vi—

szonylag gyakran kerül sor a módszer alkal- mazására.

A szerző az arányos kiválasztási módszer alapelveinek ismertetését tekinti feladatának.

Mondanivalóját a következő pontok szerint csoportosítja :

1. mi az arányos kiválasztás?

2. melyek a módszer alkalmazásának alapvető sza- kaszai?

3. melyek a feltételei a módszer helyes alkalma—

lásának?

4. milyen zavaró körülményekre kell számítani az alkalmazás közben?

Az arányos kiválasztás alkalmazásának a- lapja az a törekvés, hogy a minta bizonyos kiválasztott ismérvek szempontjából lehető- leg teljesen megegyezzék az alapsokaság-

al. A ,

g A teljes reprezentativitást azonban a kije- lölt ismérvekben való megegyezés nyilván nem biztosítja. Mégis elfogadott vélemény, hogy a kiválasztás módszere alapján a ki—

jelölt ísmérvekben való megegyezés elérése esetén a megfelelő reprezentáció biztositott- nak tekinthető. Ez az a megállapítás, amely- lyel kapcsolatban az arányos kiválasztás módszere körül a legélénkebb viták folynak.

7.

323

Kétségtelen, hogy azoknak van igazuk, akik a kijelölt ismérvek alapján nem látják biz—

tosítottnak. hogy a minta az összes ismérv szempontjából teljes mértékben reprezenta- tív.

Jól tudjuk, hogy a matematikusok szerint egy kiválasztott minta reprezentativitásának megítéléséhez ismerni kell a vizsgálatok matematikai modelljét. Arányos kiválasztás ese—

setén a kiválasztás nem támaszkodik olyan modellre, amely lehetővé tenné a minta rep—

rezentativitásának matematikai módszerrel történő meghatározását. (A véletlen kivá- lasztásnál ennek matematikai meghatározott—

sága alapot nyújt a reprezentativitás mérté—

kének megállapitására.)

Az arányos kiválasztást gyakran hasonlít- ják össze a szakaszos véletlen kiválasztással.

Nyilvánvaló, hogy van a két módszer között hasonlóság, mert a megoszlási arányok fl—

gyelembevétele a szakaszokhoz hasonló ha- tást gyakorol a kiválasztás eredményére. A lényeges különbség az, hogy az arányos kí- választásnál az aránycsoporton belüli kivá- lasztás nem a véletlenszerűség elvének meg- felelően történik.

Az arányos kiválasztás módszerének alkal- mazása esetén azonban a szakaszosság el—

vének az érvényesülését számos tényező aka- dályozza. ilyen a csoporthatás, amely a mód- szer gyakorlati alkalmazása során úgy ke- letkezik. hogy az összeirók — könnyíteni akar- ván munkájukon —- a lehetőség határain be- lül azonos jellegű adatszolgáltatókat válasz- tanak ki.

A másik hasonló tényező az eltéréshatás.

ami lényegesen eltolhatja a vizsgálati ered- ményeket egy bizonyos irányba. Ennek a ke—

retében a következő hatások érvényesülhet- nek:

1. az adatszolgáltatók hozzáférhetősége igen fontos tényező. és több szempontból is befolyásolja a vizsgálatok eredményét (ez abból is adódik, hogy a számlálóbiztosok hajlamosak az olyan személyek kiválasztására, akik állandóan otthon tartózkodnak, és akik az ő lakóhelyükhöz közel laknak);

?. a megkérdezettek közreműködési hajlandósága úgy befolyásolja az eredményt, hogy a mintában e4 miatt főleg egy bizonyos embertipus fog szerepelni (a számlálóbiztosok ugyanis elsősorban az olyan sze- mélyeket választják ki, akikkel könnyű az "együttmű- ködés);

3. a számlálóbiztosok becsületessége és hozzáér—

tése olyan módon gyakorol hatást, hogy ezeknek hiánya esetén előfordulhat olyan eset, amikor a kér- dőívek kitöltése a valóság alapos megismerése nél- kül történik:

4. a helytelen becslési módszerek a kérdőívekbe beírt adatok helyességét erősen befolyásolhatják.

llyen szempontból a számlálóbiztosi hálózatot meg—

felelő oktatásban kell részesíteni.

A kiválasztás helyesen kialakitott folyama—

ta ennek a módszernek igen fontos része, mert egyes lépések kihagyása vagy azok helytelen sorrendje káros hatást gyakorolhat az egész vizsgálatra. Nem kétséges azonban, hogy elsősorban a vizsgálatok céljának

(2)

324 STATISZTIKAl lRODALMl FIGYELÓ

a

pontos meghatározása és az alapkérdések tisztázása a legfontosabb feladat. A kivá- lasztás menete általában a következő:

a csoportismérvek meghatározása, az egyes ismérvek részesedési szabása.

a számlálóbiztosok kiválasztása,

a megkérdezendő személyek kiválasztása, a reprezentativitás értékelése,

az előző pontokban szereplő adatok felülbírálata.

arányainak meg-

Mindezeknek a lépéseknek a helyes alkal—

mazása elsősorban a következő három cél érdekében történik:

1. az alapsokaság egyes rétegeinek megfelelő ér—

vényesüle'se a mintában:

2. a csoporthatás befolyásának csökkentése;

3. az eltérítő tényezők hatásának a gyengítése.

A csoportismérvek kiválasztásánál a fő—

szempont az ismérvek és a vizsgálati célok közötti szoros korrelációs kapcsolat biztosi- tása. Nem szabad azonban korrelációs kap- csolatnak lenni az egyes ismérvek között. Az ismérvek — például az életkor —- kiválasz- tása mellett fontos azok értékcsaportjainak

—— például a korcsoportoknak —— a meghatá- rozása is. Ha a csoportismérv és a vizsgálati cél között nincsen korrelációs kapcsolat, ak—

kor az ismérv kiválasztását mellőzni kell. Az ilyen ismérvek csak közvetve gyakorolhatnak hatást a vizsgálat eredményére, például csök-

kentik a csoporthatás érvényesülését.

A csoportismérvek kiválasztásánál azok vi—

lágos megfogalmazása azért fontos, hogy tisztázott legyen azok egységes értelmezése mind a kérdezők, mind pedig az adatszol—

gáltatók előtt. Éppen ezért az ismérveknek közismert fogalmaknak kell lenniök, amelyek a valóságban is előfordulnak.

Az ismérvek részesedési arányának megál- lapítása során biztosítani kell, hogy az ará—

nyok jól tükrözzék az alapsokaság variabi—

litását. Ebben a kérdésben az arányos kivá- lasztás igen hasonlít a rétegzett véletlen ki- választás módszeréhez. Az ismérvek részese—

dési arányának meghatározásánál a követ- kező források vehetők figyelembe:

1. a statisztikai szolgálat országos adatai,

2. a népszámlálási adatok és mikrocenzusok ered- ményei.

3. a statisztikai szolgálat extrapolált adatai, 4. a képviseleti megfigyelések eredményei.

5. az előző hasonló módszerű vizsgálatok eredmé- nyer,

ó. a vállalati statisztikák adatai.

A részesedési arányok meghatározásánál gyakran előfordul. hogy olyan részsokaságok- ra vonatkozólag is meg kell ezeket az ará- nyokat állapitani, amelyekről igen hiányos ismeretekkel rendelkeznek. Ilyenkor a követ-

kező módszerek alkalmazhatók:

1. a legjobb rendelkezésre álló becslések figye- lembevétele,

2. más. hasonló vizsgálatok adatai.

3. szakértői vélemények, '

4. a ,,hólabdo módszer" alapján történő becslés.

A szómláióbiztosok kiválasztása két ütem—

ben történik:

1. a számlálóbiztosok felkérése a folyamatos köz—'

reműködésre, * _

2. egy adott vizsgálat számlálóbiztosainak a ki- választása az 1. alatti személyek közül.

A számlálóbiztosok kiválasztása a médSzer

által nyert eredmények helyessége szempont- jából alapvető fontosságú. Az ezzel kapcso-*

latos problémák jórészt még nem tisztázd—, tak. A módszer továbbtejlesztése szempontjá— , ' ból a számiálóbiztosok kiválasztásával, továb—

bi nevelésével és munkájuk irányításával kap—

csolatos kérdések vizsgálatának van dön- tő jelentősége.

Az adatszolgáltatók kiválasztása kulcskére

dés _a módszer által nyert eredmények heh—' lyessége szempontjából. Nem megfelelő az adatszolgáltatók mintasokasága, ha abban bizonyos típusú személyek túlsúlyban vannak.

További veszélyt jelent, hogy az adatszol—

gáltatók lakóhely szerint azonos körzetből származnak. Az ilyen és még több hasonló hiba a mintasokaságban végső soron a szám- lálóbiztos szakszerűtlen vagy lelkiismeretlen munkájának következménye, s abból szárma- zik, hogy a kiválasztásnál nem tartották be az adatfelvétel megtervezése alkalmával meg-

határozott kiválasztási szabályokat.

A reprezentativitás értékelésénél a vizsgá—

lat konkrét adottságait kell elsősorban figye—

lembe venni. Ebből a szempontból a mód—

szer egyik fő nehézsége a megfelelő matematikai modell hiánya. Az ilyen modellt a folyamatos tapasztalatokra támaszkodó érté—

kelési módszerekkel ugyan helyettesiteni lehet. de mindig marad bizonytalanság.

A vizsgálati eredmények elemzése során szem előtt kell tartani az adatgyűjtésnél al—

kalmazott konkrét módszereket, mivel ezek elősegíthetik az eredmények helyes értelme- zését. Az eredményeknek a gyakorlatban va—

ló felhasználásánál figyelembe kell venni —- amennyiben ismertek —- a vizsgálati módszer sajátosságait és hibáit. Szem előtt kell tar—

tani, hogy az arányos kiválasztás eredmé- nyeinek teldolgozása jórészt úgy történik.

mint a rétegzett véletlen módszer esetében.

Végső soron a módszerrel kapott eredmé- nyek helyes felhasználása jórészt attól függ.

hogy miként tudnak urrá lenni — az előző vizsgálatok tapasztalatainak felhasználásával

—- azokon a bizonytalansági tényezőkön. a—

melyek gyakran előfordulnak. mivel a mód—

szer természetéből következnek. Nem kétsé- ges, hogy ilyenkor a rétegzett véletlen ki—

választási módszer alkalmazásával kapcsola- tos tapasztalatok is sokat segithetnek.

A módszer alkalmazói számára —— mint vég- ső jótanácsot — azt kell még hangsúlyozni.

hogy az arányos kiválasztás alkalmazásának

(3)

STATISZTIKAI IRODALMI FlGYELÖ

325

a sikere attól függ, hogy mennyire állnak rendelkezésre előző vizsgálatok eredményei.

Ezek helyes felhasználása esetén ugyanis a módszer sajátosságaiból származó hibák nagy részét el lehet kerülni.

Nem kétséges, hogy az arányos kiválasz- tás módszerét elsősorban szervezeti egysze—

rűsége és viszonylagos olcsósága miatt al- kalmazzák. Végső soron azonban ez a mód- szer is olyan igényes a lelkiismeretes végre- hajtás szempontjából, mint a többi vizsgála- ti módszer. Sajnos nem rendelkezünk olyan eljárással, amely lehetővé tenné a módszer

eredményeinek más módszerek eredményei- vel t'orténő szisztematikus összehasonlitását.

Az arányos kiválasztás jelenleg létező mód—

szerei nem tekinthetők véglegesen kiforrott vizsgálati módszereknek. A változó körülmé- nyek és az újabb tapasztalatok hatására a módszer állandóan tovább fog fejlődni. A szakirodalomban ismertetett tapasztalatokat nem lehet változatlanul átvenni, hanem hoz- zá kell idomítani a konkrét vizsgálat körül-

ményeihez.

(Ism.: Haipál Gyula)

GAZ DASÁGSTATI SZTl KA

JUGOSZLÁVIA

GAZDASÁGTORTÉNETI BIBLIOGRÁFIÁJA

(Bibliogrophia historico—economica Jugoslavioe.) lzdavacki zavod Jugoslavenske akademije znonosti i 'Jmejetnosti Komisija za historiju Jugosiavije. Zagreb.

1978. XI. 229 p.

A Jugoszláv Gazdaságtörténeti Bizottság égisze alatt és megbízásából összeállított gazdaságtörténeti, az egész Jugoszlávia te- rületét felölelő szakbibliográfia igen becses forrásanyagot foglal össze. Különösen a má- sodik világháború utáni korszak iránt érdek—

lődő magyar történeti statisztikai és történeti demográfiai kutatóknak tehet jó szolgálato-

kat, amennyiben a hazánkkal szomszédos te-

rületek fejlődésére is figyelemmel kívánnak lenni. Meg kell jegyezni, hogy az összeállí- tás az 1945 és 1976 között Jugoszláviában publikált gazdaságtörténeti tárgyú anyagra terjed ki, és mintegy 3000 tételt ölel fel. Nem—

csak egyes monografikus jellegű munkákat, hanem tanulmánykötetekben megjelent cikkeket és folyóiratcikkeket is tartalmaz.

Az anyagot a főszerkesztő, Ivan Erceg pro- fesszor. aki egyben az egész anyag össze- gyűjtésének a megszervezéséről és feldolgo- zásáról is gondoskodott, tizennégy fejezetre bontva tárgyalja. és nemzetközi felhasználá- sának megkönnyítése végett a címtételeket angol fordításban is közli, valamint a tizen- négy fejezethez angol nyelvű összefoglalást

ís csatolt.

A tizennégy fő fejezet az alábbi címszók szerint csoportosítja az anyagot: !. Bányá—

szat. ll. Erdészet. lll. Állattenyésztés. IV. Te- iepüiések, városi és falusi népesség, vándor- lás. V. Halászat. Vl. Sókitermelés. Vll. Ten-

gerészeti ügyek. Vlll. Népi szövetkezetek (..za-

drugák"). lX. Közlekedés. X. Kereskedelem.

Xl. Pénz és hitel. bankok, vámok, árok és mértékek. Xll. Háziipar, céhek és kézműipar, manufoktúrák és nagyipar. Xlll. Mezőgazda—

ság. XlV. Összefoglaló munkák és különleges adalékok gazdaságtörténeti és társadalom—

történeti kérdésekről.

Emeljük ki ezek közül az elsősorban a magyar történeti statisztikusok érdeklődésére is számot tartható lV. történeti demográfiai jel- iegű fejezetet, amelyben nemcsak a Vajdaság és Pozsega megye népességéről (Bukurov, 24. old.. továbbá Lebl, 33. old.), hanem Hor—

vátország 1880 és 1914 közé eső kivándorlá—

sáról is találunk összefoglaló jellegű munkát (Cizmic, 24. old.). lsmét más tanulmányok a XVI". század végi vajdasági telepítésekkel, a bródi határőrezred népességi viszonyaival foglalkoznak ugyanezen időben (Ce/op, 25.

old.). egy harmadik tanulmány pedig Zág—

ráb munkásnegyedeinek kialakulásával fog- lalkozik a XIX. században (Dobroníc, 25. old.).

Úgyszintén érdeklődésre tarthat számot a Horvátország, Szlavónia, a Szerémség és Bácska népességével foglalkozó tanulmány a ll. József-féle népszámlálás alapján (Karaman és ]aksin, 30. old.) vagy a XVIII. századi bács- kai népesse'gösszeírási kisérletek (Secanski, 40. old.). Fel kell végül hivni a figyelmet né- hány átfogóbb jelentőségű tanulmányra, mint amilyen a nagy jugoszláv demográfus, Vogelnik munkája a szlovén népességfejlő—

dés kétszáz évéről összjugoszláv és európai perspektívában (44. och), valamint az első forrásjellegű felvétel a szlovén egyházi a—

nyakönyvekről történeti demográfiai vonatko—

zásban (Vodnik, 44. old.) s végül egyes olyan nagy jelentőségű elméleti munkákra, mint a népességi tényező szerepe a közgazdasági elméletben (Pioníc, 38. old.).

Az általános érdekű munkákat egyesítő XIV. csoportból is jelentősnek látszik felhiv- ni a figyelmet néhány magyar vonatkozású tanulmányra, de egyes szélesebb érdeklődési körre is számot tartó munkákra. Az első cso- portban a magyar közgazdasági és statisztikai gondolkozás története szempontjából sem közömbösek azok a tanulmányok, amelyek a merkantilizmus térhódításával. illetve annak egyes kiemelkedő képviselőivel foglalkoznak. mint például (: dubrovniki köztársa- ság merkantilista gazdaságpolitikája a XVll.