SZEMLE 423
mint a statisztikai beszámoltatás alanya — a hazainól lényegesebb kisebb szervezet. A feldolgozás manuális munkája a szervezetek nagyobb szóma miatt megnő. viszont nem tesz szükségessé utólagos (tevékenységen- kénti. területi) megosztásokat, számításokat.
A fizikai mértékegységű adatokat — té- mánként eltérő időpontban — többnyire éven- ként. ritkábban havonta vagy negyedéven- ként gyűjtik össze. A kérdőíveket decentra- lizált statisztikai apparátus ellenőrzi és dol- gozza fel.
MAGYAR SZAKIRODALOM
DR. ÉLlÁS ANDRÁS — DR. SEBÖK EMlLIA -—
DR. ÚJHELYI TAMÁS
A MEZÖGAZDASÁGI ÉS ÉLELMlSZERIPARl TERMÉKEK AZ ÚJ VILÁGGAZDASÁG! HELYZETBEN
Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1980.
289 old.
A világgazdasági változások az élelmiszer—
gazdaság vonatkozásában is számos új vagy újrafogalmazódó kérdést vetnek fel. A szerző—
hármas ezekre keresi a választ. Vizsgálatuk átfogja a szocialista, a gazdaságilag fejlett nem szocialista és az agrárkereskedelem szempontjából jelentős fejlődő országokat.
Elemzésükben bőséges hazai és külföldi for—
rásokra támaszkodnak. A könyv. amelyet dr.
Csizmadia Ernő lektorált, és amely az Agrár- gazdasági Kutató Intézetben a szerzők által végzett kutatások eredményeire támaszkodik.
jó lehetőséget ad —— a terjedelem szabta ha- tárok között - a választott témához kapcso—
lódó valamennyi kérdés megfelelő bemuta—
tására.
Az első fejezet a világ élelmiszer-ellátásá- nak helyzetével foglalkozik. Az élelmiszer-el—
látás az utóbbi két évtizedben valamelyest javult; az éhezésnek és a hiányos táplálko—
zásnak azonban még a legszembetűnőbb je- leit sem számolták fel; a nem kielégítő szín- vonal a korábbinál is nagyobb embertömeg táplálkozásót jellemzi. Ezzel szemben kiáltó ellentmondás. hogy egyes termékekben (búza, cukor. vaj, sertés. alma, paradicsom stb.) gya—
kori a túltermelés.
A fejlett tőkés országokban az élelmiszer- termelés mintegy 20 százalékkal meghaladja a fogyasztást. Kalóriafogyasztósuk magas szinten stagnál; a fogyasztásra a szerkezeti és a minőségi átalakulás a jellemző. A nem vá- roslakó népesség étrendje közeledik a város—
lakókéhoz. A különböző éghajlatú terüietek között kiegyenlítődés mutatkozik: északon a gyümölcs- és zöldség-, délen a húsfogyasztás
növekszik.
Az európai szocialista országokban a fo—
gyasztás gyorsan nőtt; szerkezete javul.a ce—
reáliák aránya azonban magas. Az összes fehérjefogyosztás eléri a fejlett tőkés orszá- gokét, a főzelék- és zöldségfogyasztás meny- nyisége megegyezik, a gyümölcsfogyasztás viszont csak fele a tőkés országokénak. Nagy a különbség a fogyasztás évszakonkénti meg- oszlásában.
A nemzetközi szervezetek 43 fejlődő orszá—
got soroltak a súlyos élelmezési nehézségek- kel küzdők csoportjába. A nehéz élelmezési helyzetű országokban 1150 millió fő él, a ví- lág lakosságának mintegy 30 százaléka. a nem szocialista fejlődő országok népességé—
nek több mint fele. Határozott javulás csak a Közel-Keleten és Latin—Amerikában van.
Az emberiség élelmezésének. kalóriában számítva, a búza, a rizs. a kukorica és a kö- lesfélék 52 százalékát fedezik. A nagy töme- gek számára a fogyasztás növelése csak a legolcsóbb forrásból, cereálic'ikkal lehetséges.
Az olajtermelő országoknál (mintegy 360 millió lakos, a fejlődő országok népességének egyötöde) új élelmiszer-fogyasztási modell alakul ki.
A mezőgazdasági és élelmiszeripari termé- kek termelése tartósan növekszik, az ütem azonban fokozatosan lassul. A termőterüle- tek kiterjesztése egyre nehezebb és költsége- sebb. A termelés bővítésének egyedüli lehető—
sége a terméshozamok fokozása. A termelés.
elsősorban a búza és a takarmánygabona termelése erősen ingadozik, ami az egész élelmiszer-termelésben súlyos bizonytalansá-
gakat okoz.
Az agrártermékek világkereskedelme folya- matosan növekszik. Az expanzív irányzat ter- mékek. országok és regionális csoportok sze- rint különböző. A nemzetközi szakosodás fej- lődése lassúbb, mint az ipari termelésben. A világkereskedelmet néhány ország határozza meg. A gazdasági fejlettség és az import nagysága között jellegzetes összefüggés van:
a jelentős importőrök kivétel nélkül gazdasá- gilag fejlett országok. A nagy exportálók ál- talában fejlett mezőgazdasággal és — egy la- kosra számítva — sok termőfölddel rendelkez- nek (Egyesült Államok. Kanada, Ausztrália, Új-Zéland, lrország. Dél-afrikai Köztársaság).
Feltűnően alacsony Dánia és lrország része- sedése. Magyarország az importban a 24—28.
az exportban a 19. helyet foglalja el (1977).
A gabona és a fehérjetakarmány a világ- import 25, a gyümölcs. a zöldség és a bor kö- zel 20, az olajos mag és a zsiradék mintegy 10 százalékát adja. Az állati termékek nem érik el a 20 százalékot sem.
Az európai szocialista'országok importszer- kezetét a gabona magas (40 százalékos) ará- nya jellemzi; az állati termékek súlya csak,6,
424
SZEM LEa gyümölcs—zöldség—bor árucsoporté pedig 15 százalék.
A második fejezet a világélelmezés iövó'ié- vel foglalkozik. A világ népessége 1930 körül kétmilliárd. 1976-ban négymilliárd fő volt; az ENSZ prognózisa 2000-re 6250 milliót jelez.
A termőterület a jelenlegi technológiával mintegy megkétszerezhető. de az élelmezési helyzet javításának fő tényezője (! termésho- zamok növelése lesz.
A szerzők feltételezik, hogy az étkezési ga- bonafélék között folytatódik a búza térhódítá- sa; az árpa termelése gyorsabban nő. mint (! kukoricáé; a cukorrépa tért veszít a nád- cukorral szemben; az alma termelése lénye- gesen lassabban emelkedik, mint a citrusfé- léké: a bortermelés mérsékelten nő; a hús- termelés növekedési üteme kissé nagyobb.
minta gabonáé; a baromfihús aránya az összes húsok között nő; a sertéhústermelés nővekedése gyorsabb lesz, mint a marhahú- se.
A gazdaságilag fejlett tőkés országokban a fogyasztás mennyisége nem nő. A szocialista országokban a fogyasztás szerkezete a fejlett tőkés országokéhoz közelit. A nagy népesség- növekedésű fejlődő országokban az élelmezé- si helyzet csak igen lassan javul; saját ter—
melésből még az aiapélelmiszer-szükséglet fedezésére sem képesek.
Nyugat-Európa importja az évszázad végé- re sem haladja meg az 1970-es évek színvona- lát. A mediterrán országok csatlakozása a Közös Piachoz erősen megnöveli a piaci ver- senyt (zöldség, gyümölcs). Az olajtermelő or—
szágokban az állati fehérjék fogyasztásának növekedését részben importból fogják fedez- ni; emellett törekednek majd saját állatte- nyésztésük és takarmánybázisuk kifejlesztésé- re. importált tenyészanyag és termelési rend—
szerek segítségével. A világélelmezés legno- gyobb problémája a szegény fejlődő orszá- gok ellátása lesz olcsó alapélelmiszerekkel.
elsősorban gabonával.
Az elkövetkező két évtized világélelmezésé- nek alapvető kérdése a vásárlók fizetőképes- sége, valamint a szükségleteknek megfelelő elosztás lesz. A legfontosabb termékekből vi- lágszinten fedezhetők a szükségletek. sőt egyes termékeknél a fejlődő és a fejlett or- szágok termelésfejiesztési lehetőségének pár- huzamos. exportcélú kihasználása nyomott ár-
tendenciához vezethet.
A legfontosabb mezőgazdasági és élemi- szeripari termékek világhelyzetével, külkeres- kedelmével és perspektívájával foglalkozó fe—
jezetrész a gabonafélék, a cukor. az olajos magvak és fehérjetakarmányok. a zöldség— és gyümölcstélék. a bor. a kávé. a kakaó, a hús.
a tejtermékek és a tojás helyzetét és perspek- tíváját tekinti át. A részletes ismertetésre már csak terjedelmi okok miatt sincs lehetőség.
Ugyanez vonatkozik arra a fejezetrészre is,
amelyben a mezőgazdasági gépek. a műtrá- gya és a növényvédőszer külkereskedelmének sajátos problémáit mutatják be.
A harmadik fejezet tárgyalja a magyar me- zőgazdasági és élelmiszeripari termékek kül- kereskedelmi forgalmát. Magyarország talaj- és éghajlati viszonyai a mérsékelt égöv alatt termelhető valamennyi alapvető élelmiszer- nyersanyag megtermelését lehetővé teszik.
nemzetközi összehasonlitásban is elfogadható hatékonyság mellett. Viszonylag magas (0.4 ha) az egy lakosra jutó szántó-, kert—. szőlő- és gyümölcsterület.
A mezőgazdaság és az élelmiszeripar az összes magyar kivitelből 21—22 százalékkal részesedik. A világ összes élelmiszerexportjá- nak valamivel több mint 1 százalékát adjuk.
Az exportunkan osztozó fontosabb országok:
a Szovjetunió (1977—ben 29.4 százalék), (; Né- met Szövetségi Köztársaság (112 százalék).
a Német Demokratikus Köztársaság (9.5 szá—
zalék). Olaszország (8.8 százalék). Csehszlo- vákia (8,3 százalék), Ausztria (4.8 százalék).
Lengyelország (3 százalék). A Közös Piac drasztikus importkorlátozása miatt oda irá- nyuló exportunk 1973 után erőteljesen csök—
kent
Élelmiszeripari kivitelünk csaknem 1000 ter- méket tartalmaz. A mintegy 32 nagyobb vo—
lumenű cikk (búza. kukorica, borféleségek, alma, vágómarha. vágott baromfi stb.) mel—
lett fokozatosan megnőtt néhány más cikk (élő és vágott nyúl. tenyészbaromfi, tenyész- tojás, libamáj, toll és pehely. galamb, juh- sajt. egyes gyógynövény- és vetőmagtélesé—
gek, nád stb.) exportja is. Kiviteliink szerke—
zete a nyers— és a kisebb feldolgozást igény—
lő termékek irányába tolódott el.
Az utóbbi 18 évben a behozatal mintegy fele a hazai termelés ingadozását egyenlítet—
te ki. Ezek nagyobb része itthon is megter- melhető lett volna. A hatvanas évek közepé—
től gyorsan emelkedett a növényi és az állati eredetű fehérjetakarmónyok, a nemesített ve—
tőmagvok és a tenyészállatok behozatala. A nem kompetitív termékek közül különösen ká- véimportunk nagy. A fejenkénti több mint 3 kilogrammos kávébehozatal például kétszere- se a csehszlovákiainak. 13 százalékkal meg- haladja a Német Demokratikus Köztársasá—
gét és csak 10 százalékkal kisebb mint az ausztriai. (Az ausztriai fogyasztás megítélé- sekor viszont figyelembe kell venni a mienket
lényegesen meghaladó turizmust.)
A szerzők szerint a kivitel gazdaságosságát :: bruttó tipusú mutatók nem helyesen minő- sítik: a gazdaságosság megalapozott megíté- léséhez több oldalú közelítés szükséges. A versenyképesség szerintük a potenciális pia- cok igényének műszaki—technológiai szem- pontból megfelelő terméket jelenti. és nem foglalja magában a hazai előállítás gazda- ságos voltát. A versenyképességet rontja. hogy
SZEMLE 425
a feldolgozó, a tároló. a hűtőtér- és a szál—
lító kapacitás nem növekedett a nyerstermékek előállításával arányosan, emiatt egyes nyers- anyagaink jó tulajdonságai is gyakran elvesz-
nek a feldolgozás során. ,
Hazánk a területi termelékenységet tekint—
ve az európai középmezőnyben. Franciaor- szág és Ausztria közelében helyezkedik el.
Lényegesen megelőzi az agrárexportáló or- szágok közül a tengerentúliakat, valamint Ro—
mániát és Bulgáriát. Dániától azonban mint- egy 30, Hollandiától több mint 50 százalékkal elmaradunk. A Német Demokratikus Köztár—
saság és Csehszlovákia területi termelékeny- sége is 20—40 százalékkal magasabb. A mun;
katermelékenység szempontjából csak a KGST agrárexportőr országai vannak mögöt- tünk. Különösen az extenzív mezőgazdaságú tengerentúli országok munkatermelékenysége magas. többszöröse a mienknek. Szembetűnő az anyagi erőforrások viszonylagos nagy fel—
használása; különösen nagy az egységnyi hozamra jutó műtrágyafogyasztásunk.
Új megközelítést igényel a külkereskede—
lem, (: termelő, a felvásárló és a feldolgozó vállalatok közötti kapcsolatok. elszámolási for- mák továbbfejlesztése. A mezőgazdasági ter—
melők többsége számára azonban a legfon—
tosabb szerepe továbbra is az áraknak. vala- mint a beruházási és a hitelpolitikának lesz, mivel a termelők széles körében nem alakít—
ható ki a közvetlen külső piaci kapcsolot.
A negyedik fejezetben a mezőgazdasági és élelmiszeripari ágazat anyagi—műszaki ellátá-
sához kapcsolódó külkereskedelemről ki nézeteiket a szerzők.
Az ötödik fejezetben a legfontosabb me- zőgazdasági és élelmiszeripari termékek ér—
tékesítésének kilátásait vázolják.
Végül a hatodik fejezetben a világpiaci változások támasztotta követelményekről fo- galmaznak meg néhány megállapítást.
Az agrárpiaci irányzatok nem kedvezők.
Több terméknél még világszínvonalon levő termelés esetén sem lesz gazdaságos az ex- port. A kedvezőtlen tőkés piaci árak a rubel elszámolású külkereskedelem árait is befolyá—
solják.
A versenyképesség említett értelmezése okozza. hogy a szerzők elsősorban a termékek műszaki—technológai piacképességére fordít- ják a figyelmet, kevésbé elemző a versenyké—
pes árat is magában foglaló versenyképesség bemutatása. Terjedelmi okok miatt nem tár- gyalták a Közös Piac agrárrendtartását. Vé- gül néhány lényeges kérdésnél megeléged- tek a probléma felvetésével (például a .,ga- bona vagy hús" vitát, a tej— vagy húshozamú szarvasmarha—tartást illetően), anélkül, hogy saját véleményüket kellő részletességgel ki—
fejtették volna. A könyv hasznos forrásmun- ka mind a szakterület művelői. oktatói, mind a szakirányú képzésben részt vevő egyetemi hallgatók. főiskolások számára, és gazdag információt ad a tárgyalt téma iránt érdek—
lődőknek.
fejtik
Osváth Lajos
