STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 612
cikk végén lévő Függelékben külön szerepel. 1995 óta a Foglalkozásonkénti kereseti felvétel 1990 cel- lája az egyik teljeskörűsítési faktor. Az első lépésben ágazatonként, azon belül foglalkozások szerint kerül sor az index képzésére: a referenciaidőszak adatát elosztják a bázisidőszakéval. Figyelembe kell venni azonban azt is, hogy a helyettesítés miatt a cellában a két összehasonlított időszakban eltérő foglalkozás szerepel. Ezért az index t1/t0 és t0/t1 relációban is ki- számításra kerül, a tényleges index pedig a kettő mértani átlagaként áll elő.
Az ECI – mint említettük – alapvetően Laspeyres-típusú index, azaz a bázisidőszak foglalko- zási struktúrája kerül rögzítésre, jóllehet nem tekinthe- tő klasszikus Laspeyres-indexnek, hiszen nincs éven- kénti súlycsere, hanem az 1995. évi foglalkozási fel- vétel alapján történt a „kosár” rögzítése. Elvileg nem kizárt a Paasche-formula használata sem, amikor arra a kérdésre keresünk választ, hogyan nőtt volna a mun- ka ára, ha az ágazati és a foglalkozási szerkezet ko- rábban is olyan lett volna, mint a jelenlegi. A kétfajta számítási módszer eredménye azonban természetesen különböző. Az ún. helyettesítési rést egyik számítási mód sem tudja kiszűrni. (Helyettesítési rést okoz pél- dául, ha a segédápolók bére kevésbé gyorsan nő, mint az ápolóké, ezért az egészségügyi intézmények az ápolók munkájának egy részét segédápolók által is működtethető műszaki berendezésekkel váltják ki.
Ebben az esetben a Laspeyres-index a Paasché-nál nagyobb költségnövekedést jelez, pusztán a helyettesí- tési hatás miatt.) Az egyik túl-, a másik alulbecsüli a változást, ezért ideális lenne az olyan kereszt-index használata, mint a Fisher-index vagy a hasonló logika alapján felépülő Törnqvist-index. A torzítás mértéké- ről több tanulmány készült, és a felhasználók jobb in- formálása érdekében a BLS ma már a Laspeyres-
index mellett több más típusú indexet is közread. A munkaerő költségindex számításának reagálnia kell a juttatási elemekben bekövetkező változásokra is. Je- lenleg folyik például a mind szélesebb körben terjedő ún. részvényjuttatás figyelembevételi módszerének a kialakítása. Ez azért sem egyszerű, mert a részvény juttatásának több, eltérő időbeli elhatárolhatóságú formája van, és külön gond a részvények adott idősza- ki értékének meghatározása is. A BLS jelenlegi állás- pontja szerint ezen juttatás megfigyelését hasznosabb külön felvétel keretében végezni.
Az eddigi adatok azt bizonyítják, hogy az ECI bizonyos elemei kevésbé érzékenyen reagálnak az üzleti élet változására, mint például az egy órára jutó kereset. Ez a megállapítás nem általánosítható a munka minden típusára, amit a szerző egy sor példá- val illusztrál.
Az ECI mellett a kompenzációs költségre vo- natkozóan a BLS két másik mérőszámot is közread.
Az egyik az ECEC (Employer Costs for Employees Compensation), a munkavállalói kompenzáció, amely az egy órára jutó költségeket számszerűsíti ágazatonként, területi egységenként, foglalkozáson- ként, vállalati nagyságkategóriákként, teljes és rész- idős munkavállalókra bontva. Míg az ECI a válto- zást méri, ez utóbbi a költség szintjét. Emellett a BLS Termelékenységi és Technológiai Irodája is rendelkezik egyfajta számítási módszerrel, amelynek a célja viszont más, mint az ECI-é.
A zárszóban a szerző megállapítja, hogy ma a foglalkoztatási költségindex az amerikai statisztika egyik alapmutatója, az infláció mérésének fontos jelzőszáma. Ha ismerjük természetét, könnyebb megérteni a bér- és árinfláció összefüggését is.
(Ism.: Lakatos Judit)
TÁRSADALOMSTATISZTIKA – DEMOGRÁFIA LADSTÄTTER, J.:
KÜLFÖLDIEK AUSZTRIÁBAN
(Volkszählung 2001: Ausländer in Österreich.
Vorläufige Ergebnisse.) – Statistische Nachrichten, 2002. 1.
sz. 8–13. p.
A Statistische Nachrichten rendszeresen közöl előzetes adatokat a 2001. évi ausztriai népszámlálás- ról. A folyóirat tavalyi októberi, novemberi és de- cemberi számaiban már jelentek meg publikációk a múlt évben végrehajtott számbavételről. A viszony- lag gyors adatközlést az tette lehetővé, hogy az oszt- rák népszámlálások történetében először számítógé-
pes háttér segítette az adatgyűjtési, dokumentálási, tárolási és feldolgozási folyamatokat. A szerző szól azokról a későbbiekben kamatoztatható előnyökről is, amelyeket a számítógép alkalmazása jelent. Mi- vel a népszámlálási kérdőíveken nem csak numeri- kus adatok szerepelnek, szükség volt a különböző, nem számszerű adatok kódolására a későbbi, számí- tógépes feldolgozhatóság érdekében. A dolgozatban szereplő adatok ún. „nyers adatokként” kezelendők, hivatalos státusuk nincs, csupán a népszámlálást kö- vető első megközelítésbeli áttekintésnek tekinthetők, így az adatok lényegében csak jelzésértékkel bírnak a lejátszódott folyamatokat és tendenciákat illetően.
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 613
A népszámlálási fordulónapon, 2001. május 15- én 730 200 olyan személyt regisztráltak, akiknek fő lakhelyük ugyan Ausztriában van, de nem rendel- keznek osztrák állampolgársággal, azaz külföldiek- nek tekintendők. Arányuk az összlakosságon belül jelentős, megközelíti a tíz százalékot (9,1 %).
Ezzel az adattal Ausztria az európai országok között a negyedik helyen áll.
Az európai unióbeli tagországok állampolgárai a külföldiek között számszerűen csekély szerepet töl- tenek be. Csak 110 ezer unióbeli külföldi él Ausztri- ában (közöttük 74 400 német), ami az összes külföl- dinek csak 15 százaléka. Csaknem minden második külföldi (328 ezer személy, az összes 45 százaléka) az egykori Jugoszlávia utódállamaiból származik.
(Ezeknek is a fele a mai Jugoszláv Szövetségi Köz- társaságból, közelebbről Szerbiából és Montenegró- ból.) Számuk 155 800 fő.
A külföldiek jó egyhatoda (130 100 fő) török ál- lampolgárságú. A maradék 22 százalék külföldi a vi- lág legkülönbözőbb államaiból származik. Közöttük legtöbben a lengyelek (22 600) és a románok (18 400) vannak. A cenzus 13 ezer magyart vett számba, ami az összes külföldi két százalékát sem éri el.
Az elmúlt tíz esztendőben 212 500 fővel növe- kedett az Ausztriában lakó külföldiek száma, ami csaknem ugyanolyan mértékű változást jelent, mint az előző népszámlálást megelőző évtizedé. (Akkor 226 ezer volt a számuk.) Az 1991. évi népszámlálás- ra éppen az évtized fordulójára eső kivándorlási hul- lám csúcspontja idején került sor. Az egész kérdést 1961 óta folyamatában tekintve megállapítható, hogy a külföldiek száma folyamatosan növekszik. A négy évtizeddel ezelőtti szám még csak mintegy százezer volt, a 2001. évi pedig meghaladta a hét- százezret.
Az utóbbi tíz év 41 százalékos növekedése cso- portok közötti szóródást mutat. A két alapvető cso- port, az európai uniós külföldieké és az Európai Unión kívüli külföldieké, számarányát tekintve csak kevéssé különbözik egymástól. Az előbbiek vannak kevesebben (39%), gyarapodásuk is átlag alatti, míg az utóbbiak, alig vannak többen (42%), viszont szá- muk gyorsabban növekszik.
A nemzetiségeket tekintve a törökök növekedé- se csekélynek nevezhető (10%), különösen, ha a ju- goszláv utódállamok polgáraiéval vetjük össze, hi- szen ezeknek a növekedése 66%, ami messze meg- haladja az átlagot. Lélekszámra kivetítve mindez 130 100 törököt és 328 400 jugoszláv utódállambeli polgárt jelent. A számok tükrözik a boszniai- koszovói-válság világpolitikai következményeit.
A népszámlálást megelőző tíz évben nem egyenletesen változott a külföldiek száma. Nagyobb
mértékű bevándorlásuk elsősorban a kilencvenes évek elejére volt jellemző. A folyamat 1994-ig tar- tott, azóta számarányuk csak kisebb mértékben mó- dosult.
Gyakran tesznek tévesen egyenlőségjelet a kül- földiek számának növekedése és a külföldiek beván- dorlása közé. Pedig ez a szám nemcsak a bevándor- lásból adódik, hanem további összetevőket is figye- lembe kell venni. Az 1991 és 2001 közötti évtized- ben kereken 170 ezer Ausztriában élő külföldi kapott osztrák állampolgárságot. Az itt élő külföldiek szüle- tési többlete (a relatíve nagyobb születésszám és a relatíve kisebb halálozás miatt) 96 ezer fős gyarapo- dást eredményezett. A bevándorlási egyenlegben ez plusz 287 ezer külföldi személyt jelent. Az utolsó tíz évet összesítve viszont megállapítható, hogy nyolc- vanhétezerrel több volt a kivándorlók száma a be- vándorlókénál.
A külföldiek eloszlása a szövetségi köztársaság területén egyenetlen. A tartományok között Bécs az első. A főváros lakóinak 16 százaléka rendelkezik külföldi útlevéllel. A következők: Vorarlberg 14 százalékkal és Salzburg 12 százalékkal. A legkeve- sebb külföldi Burgenlandban és Stájerországban él (5-5 %). Alig vannak többen Karinthiában és Alsó- Ausztriában (6-6%). Tíz évvel ezelőtt még Vorarlberg fél százalékponttal megelőzte Bécset.
Ezzel szemben az elmúlt évtizedben Vorarlbergben a külföldiek aránya csak kisebb mértékben emelke- dett, Bécsben viszont jó negyedével nőtt a számuk.
Salzburg (20%) Bécs előtt jár és Wels is közel van a fővároshoz 16 százalékos arányával. Az oszt- rák átlagot tizennégy város és járás haladja meg, ezek legnagyobb része az ország nyugati részében található.
Nagyon szemléletes az a térkép, amely a telepü- lések és környezetük viszonylatában mutatja be a külföldiek jelenlétét. A városokban, a városok kör- nyékén, valamint az idegenforgalmi szempontból kedvelt területeken nagyobb a külföldiek jelenléte, néhány esetben kiugróan magas. Reute járásban Jungholz áll az élen (51%). A Bregenz járásbeli Mittelbergben 37 százalék külföldit vettek számba.
Mindkét település csak német területen keresztül ér- hető el, azaz viszonylagosan elszigeteltek az „anya- országtól”. Az idők folyamán számos német állam- polgár települt ide. Több községben a népesség leg- alább egynegyedét külföldiek alkotják. Sokan közü- lük idénymunkások, vendégmunkások vagy éppen németek, akik osztrák idősek otthonaiban élnek.
Érdekes képet mutat a lakosság korfája állam- polgárság szerinti bontásban. Az osztrák állampol- gároknál mintegy harmincöt éves életkortól a korfa némiképp piramisra emlékeztet. A fiatalabb évjárat-
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 614
oknál a korfa alig észrevehető gyarapodást mutat (oka a betelepülők honosítása), majd ötvenöt éves kortól igen jelentős a halandóság.
A török állampolgárok átlagéletkora alacsony.
A legtöbben, mintegy kétharmaduk, a legaktívabb kenyérkereső életkorban vannak. Csaknem egyne- gyedük tizenöt év alatti gyermek, és csak három szá- zalékuk hatvan éves vagy idősebb, azaz nyugdíjas kategóriába sorolható. A férfiak korfájából kitűnik, hogy sok a huszonöt-negyven év közötti, ami az 1990 körüli bevándorlási hullámra vezethető vissza.
A korfán nyomon követhető csökkenés a visszatele- pülésekkel, illetve az osztrák állampolgárság elnye- résével magyarázható. A nőknél a húsz-harminc éveseknél felismerhetően jelen van a családalapítás motívuma.
Az egykori Jugoszlávia polgárainál magas a gyermekek aránya (23%), ugyanez a mutató az oszt- rákoknál csak 16 százalék. Az idősek száma ala- csony – 6 százalék, az osztrákoknál pedig 22 száza- lék. Az életkor szerint struktúra nem olyan fiatal, mint a törököknél. A korpiramis két „csúcsot” mutat, annak a két bevándorlási hullámnak megfelelően, amelyek egyike a hetvenes évekre esett (és amely már megjelent az 1991. évi népszámlálás eredmé- nyeiben is), a másik pedig a kilencvenes évek balká- ni válságával esik egybe.
Az Európai Unió országainak állampolgárai na- gyon sokszor tanulás vagy munkavállalás, megélhe- tés miatt jönnek az országba, jellemzően huszonöt és negyvenöt év közöttiek. A keresőképes korúak ará- nya 72 százalék, de azért sokan vannak közöttük, akik életük utolsó éveit itt szeretnék leélni (18%).
Így érthető, hogy a gyermekek aránya igen alacsony (10%).
A külföldiek között több a férfi, mint a nő. Az osztrákoknál száz férfira száznyolc nő jut, a külföl- dieknél ez az arány száz a kilencvenhez. A nemek ilyen megoszlása különösen jellemző a jugoszláv utódállamok polgáraira. Az Európai Unió állampol- gárai között szintén több a nő, igaz nem sokkal (száz a százkettőhöz az arány). A törököknél megint más a helyzet. Ott lényegesen kevesebb a nő, hiszen száz férfira csak hetvennyolc nő jut. Az elmúlt tíz évben a nemek között számszerűsíthető viszony minden állampolgári kategóriában kiegyenlítődött, azaz a nők túlsúlya mind Ausztriában, mind az Európai Unió tagállamaiban csökkent, és ugyanígy csökken a férfiak túlsúlya az unión kívüli országok állampolgá- rai esetében is.
(Ism.: Rettich Béla)
LIANG, Z.:
A MIGRÁCIÓ KORSZAKA KÍNÁBAN (The age of migration in China.) – Population and Development Review, 2001. 3. sz. 499–524 p.
Az elmúlt fél évszázad alatt a Kínai Népköztár- saságban számos, figyelemre méltó demográfiai vál- tozás következett be. Az 1950-es és 1960-as évek- ben a születéskor várható átlagos élettartam jelentő- sen emelkedett. A hetvenes évtizedben és a nyolcva- nas évek első felében a termékenység meredeken csökkent. A nyolcvanas évek második fele és a ki- lencvenes évtized a nagy migráció periódusaként jel- lemezhető. Ma minden nagyobb kínai nagyvárosban jelen vannak a migránsok, akik között sokféle fog- lalkozású személyt találunk: legtöbben építőipari munkások, taxisofőrök, vendéglátóipari dolgozók és a szabadpiaci vállalkozások kiskereskedői. A ván- dorlók megváltoztatják a városi Kína arculatát.
Kínában hosszú ideig akadályozta a migrációra és az urbanizációra vonatkozó kutatásokat az ilyen jellegű adatok hiánya. Migrációra vonatkozó kérdé- seket a Kínai Népköztársaság első három népszám- lálása (1952, 1964, 1982) nem tartalmazott. 1987 után viszont számos felvétel és cenzus készült, ame- lyekben már a migrációval kapcsolatos információ- kat is gyűjtötték. Mind az 1987. évi, mind az 1995.
évi egyszázalékos mikrocenzus tartalmazott migrá- cióval kapcsolatos olyan kérdéseket, amelyek az 1988. évi kétezrelékes termékenységi és születés- szabályozási felvételben is szerepelt. A kapott ada- tokat a kutatók olyan szempontból elemzik, hogy melyek tükrözik legjobban az 1982 és 1995 közötti változásokat, ugyanis ez az a periódus, amikor Kína nagy lépéseket tett a piacgazdaság felé.
Az 1950-es évek végétől a Kínában létrehozott háztartás-nyilvántartási rendszer alapvetően megha- tározta az egyének mozgásszabadságát. A rendszer szabályozta, hogy ki hol élhet és veheti igénybe a közösségi szolgáltatásokat. Napjainkig az egyén vá- rosi háztartás-nyilvántartási státus nélkül nem vásá- rolhat élelmiszert és nem juthat álláshoz a városban.
Az a személy, aki el akar vándorolni, annak a helyi hatóságtól engedélyt kell szereznie, amelyen szere- pel a jelenlegi lakhely és a céltelepülés neve. Ilyen körülmények miatt nehéz az engedély nélküli migráns számára a városi élet. Ez a rendszer volt a fő oka a faluból városba tartó vándorlás kibontako- zásának. A városi háztartás-nyilvántartási státus megszerzése létérdek, hogy igénybe vehessék a kö- zösségi szolgáltatásokat és támogatásokat (lakás, or- vosi ellátás, élelmiszer-beszerzés). Falun ezek az el- látások hiányoznak.
