Magyarország ipara 1945 nyarán

MAGYARORSZÁG IPARA 1945 NYARÁN

irta: LAKY DEZSÖ dr.

Az ipar fejlödése átforgatja ,a foglal—

kozási viszonyokat.Megértetendó annak a döbbenetes szakadéknak mélységét, ahova a magyar ipar zuhant a második világ—

háború után, e tanulmány néhany jel- lemző gazdaságstatisztikai adat közlésé-

vel indul el. , "

A régi Magyarország népessegébol 1890-ben 1,877.816, 1900-ban 2,401.924, 1910—ben 3,106.039—en foglalkoztak ipar:

ral, illetőleg voltak iparosíoglalkozásu egyének családtagjai, Ugyanezekben az időpontokban az iparos nópessegnek az egész népességhez való aránya is egyre megkapóbb erővel bizonyította az előbb inkább agrár színezetű Magyar- ország foglalkozási viszonyainak félre nem érthető átalakulását: szerény kisebb- ségből (12.3%), 20 év alatt jelentős cso- porttá (17.076) vált az ország iparos la- kossága. A fejlődés különösen akkor öt—

lik szembe, ha megemlítjük azt a tényt, hogy a múlt század utolsó évtizedében az iparosnépesség száma 27.9%-kal, a szá- zadforduló után pedig 29.3%-kal szapo—

rodott -— most már nagyobb alapról számítva.

Ugyanakkor az őstermelők száma 1900-ig 3.670, 1900—1910-ig pedig éppen csak l.8%-kal nagyobbodott. A népfeles—

leg foglalkoztatására, —— amelynek szá- mára az őstermelés nem tudott elegendő kenyeret biztosítani —— az ipar készen állott. És bár hatalmas versenytársa tá.- madt az északamerikai egyesült államok- beli bevándorlási mozgalomban, az ipar mégis csaknem háromnegyed millió em—

berrel. többet tudott a maga műhelyeiben.

gyáralban és telepein foglalkoztatni szá- zadunk első évtizedének vége után, mint ahányan a századforduló évében voltal;

érdekeltek az ipari munkában.

Az iparnak ez a, hatalmas népesség—

eltarto' ereje az első világháború évtize—

dében látszólag megingott. Ha Magyar- országnak 1920-as területén hasonlítjuk össze az iparosnépesség számait, a világ-

háború éveit közrevevö két népszámlálás között kis visszaesést veszünk észre. Az új Magyarország iparosnépessége az 1910. évi 1,532.479 főről 1,524.755 főre csökkent, A százalékos arányszámok vál—

tozása is jellemző: 1910—ben 20.1%, 1920- ban 19.170.

Adatainkból azonban az is meglátszik, hogy a. trianoni békeszerződés óta Ma- gyarország íparosnépességének súlya, nagyobb lett, mint a: egész Magyar- országon.

A mai országteriilcten viszont kiseb- bedett az őstermelűs szerepe: 1910-ben 55.95/8, 1920—ban 55.778, mig 1910-ben a régi határol; között (32.470 volt. Magyar—

ország földjén tehát még 1910-ben meg- ingott az agrárfoglalkozások túlsúlya.

Ez a gazdaságtárszulalmi kép legjobb úton volt arrafelé, hogy Magyarorszá- got mint agráripari államot mutassa be a világgazdaság színpadán. Ezt a válto- zást a két világháborl'l közé esőlDSO. és 1941. évi népszámlálások eredményei még határozottabban igazolták.

A mai Magyarország területén az iparosnépesség száma 1930-ban 1,883.257.

_1941 januárjában 2,200.040 volt. Az iparosnépesség százalékos arányszáma

1930-ban 21.7%, 1941-ben 23.G%. Ez a hatalmas emelkedés, mely l920-szal szem- ben 1930—ra (egy nagy konjunktúra tető- zése után, de még az igazi süllyedés be—

következéso előtt) 23.5%-kal növelte az ipari népesség" számokban kifejeződő súlyát, megint csak úgy jött létre, hogy az őstermelő lakosság tömege egészében szinte mozdulatlan maradt: az 1920. évi 4,454.241 főnyi őstermelő lakosság helyett 1930—ban 4,499.393, majd 1941 'anuárjá- ban 4,538.728 őstermelőt számoltak meg a lakosság körében. Más foglalkozási fő- osztályok — nemcsak az ipar, hanem a bányászat és kohászat, a kereskedelem és hitel, stb. is sebesen haladtak előre. így történt, hogy míg 1920—ban a két világ—

5

854—

háború közé eső első népszámlálás idején Magyarország lakosságának 55.7%—a volt őstermelő, ez az arányszám 1930-ban 518, 1941—ben pedig 486 százalékra esett vissza, megcáfolhatatlan bizonyságát nyujtva annak, hogy Magyarország gaz—

dasági élete sokak előtt talán újnak látszó, de valójában már a múltban meg- kezdett úton gördült előre.

A statisztika szokásos módszerét kö—

vetjük, ha a bányászat és kohászat, ipar, kereskedelem és hitel, s a közlekedés körébe tartozó népességet egybefoglaljuk.

Ha ezt megtesszük, az imént vázolt fej—

lődés még nagyobb lendülettel domboro—

dik ki.

l9lO-től 1941-ig az új Magyarország lakosságában az őstermelők arányszáma

—— mint láttuk —— 55.97c—l'ól 48.6%—ra ha- nyatlott. A bányászat, ipar és forgalom képviselőié együttesen 29.9%-ról 34.970—

ra emelkedett.. Demográfiailag legtöbb haszna. az iparnak és forgalomnak volt abból, hogy az őstermele's népességfoglal- koztató szerepe határértékéíg jutott el, az ipar és a forgalom vállalatainak kapui pedig kitárultak az újabb munkakereső tömegek számára.

Az őstermelő, illetőleg az ezentúl vizsgálandó me:r)'.r/azdasá_r/i, másrészt az

ipari kereső népesség számának növeke—

dése egyébként is egészen eltérő törvé—

nyeknek hódolt. Az á. n. önálló s más- részt a segédszemélyzethez tartozó né—

pességi elemek (munkások) számának fejlődése a népszámlálások tükrében meggyőző képpel verődik vissza:

Mezőgazdasági Ipari

Ev iinallók munkások önállók munkások a z a m a

1910 539355 1.137.699 186238 484365 1920 556312 155323!) 218502 425556 1930 699882 132362? 204664 626085 1941' 790447 MiG—1.159 31.169 836.200

' Az adatok az ősterinelésro vonatkoznak és más a delintciójuk is, mint az elöző évekének.

A mezőgazdasági népességnek döeö gős szaporodásában is volt bizonyos része annak, hogy az önálló birtokosok sorai közé mind többen kerültek fel. A segédszemélyzet számának gyarapodását

—— 20 év távlatában —— a mezőgazdasági iizemek egyáltalán nem tették lehetővé.

A népszámlálások mindenekelőtt ar- ról is tanúskodnak, hogy Magyarország ipar-ában változatlanul fontos szerepet tölt be a kézműves ipar-osság. Világos 6

LAKY nnzső DR, azonban, hogy a nagyipari vállalatok is hatalmas arán rokban vonták magukhoz az ipar munkasseregét. A századforduló után Magyarország gazduságtársadalmi

kibontakozásának egyik legjellemzőbb

vonása lett az az erő, amely mindig újabb, egymásután frissen változó mnn—

kástömegeket vonzott az ipari munka fellegváraiba.

Magyarország népességeltartó erejé- nek hovatovább legtöbb figyelmet ér—

demlő támaszpontjává lett a nagyipari termelés terjeszkedő medencéje. Ezt akkor is észlelhetjiik, ha a tanulmánynak szempontjából legtöbb érdeklődést keltő foglalkozási csoportok arányszámaít idéz- zük a kereső népességben:

A kereső népesség—ből atz)

63- mező- ipari

Ev terme- gazd. iparra ön— munká—

tökre munká— állók— sokra

sokra ra

e s e t t %

1910 52.14 35.18 IBOJ—t 5.07 14.18 1920 56.66 41.61 17.84 5.82 11.33 1930 50.74 33.07 21.86 5.12 15.66 1941 47.83 30.29 23.18 4.91 17.19

Az iparnak a mezőgazdasággal szem—

ben mindjobban megizmosodó ereje ezek—

ből a számításokból is kitűnik és meg- elevenedik benniik az a tanulság, hogy az ipari munkásság volt elsősorban az, amely a mezőgazdaságból kiesett sok-sok ezer munkaképes lakosnak-at sorai közé befogadta.

A nemzeti jövedelem kialakításában az ipar a mezőgazdasággal egyenrangú tényezővé lesz. Nem kétséges, hogy Ma—

gyarország foglalkozás-statisztikai össze- tételének ebben a nagyjelentőségű válto- zásában része volt a. tudatos iparfejlesz—

te'snek. Elöbb ipari kedvezmények nyuj- tásával, később pedig szervesen átgondolt vámtarifa Segítségével teremtődött sok uj munkaalkalom a dolgozni kívánó em—

berek számára.

Az ipar fejlődésében átmeneti pangás mutatkozott 1920 táján. Az első világhá- ború népességi, területi és gazdasági veszteségei által súlyosan érintett Ma- gyarország ekkor még erősen érezte ha- tását azoknak a sebeknek, amelyeket.

egyebeken kívül az ipar értékes gyári berendezéseinek elszállítása miatt is el kellett szenvednie. A berendezésekben és nyersanyagkészletekben s másrészt a nyersanyagellátásban mutatkozó hiányok okozták, hogy Magyarország ipara 1930—

ban mé nem tudta. megtalálni előbbre- haladásanak helyes iranyat.

A 1920-es évek közepén azonban az

iparosodás szinte ugrásszerűen _ meg-

indult, későbben az _iitem még jobban

meggyorsult. Annál inkabb figyelemre;

méltó ez, mert ennek az évtizednek elso felébe esett az 1.920 : XXXVI. tc.-kel megkísérelt földreform. Ez azonban, mint az eredmények mutatták, egyáltalán nem tudta megakadályozni a, mezőgazda- ságtól való elvándorlást. " . _

A mezőgazdaság és ipar erovxszonyai- nak eltolódását félreérthetetleniil igazol- ják a 'nemzeti jövedelemre vonatkozó szá- mítások is. Alábbiakban azokat a számo- kat vetjük össze, amelyek 1924—25-től kezdve ennek a két nagyjelentőségíi ter—

melési ágnak a nemzeti jövedelemben való százalékos részesedését tüntetik fel:

A nemzet! jövodelemböl'

mező- az iparra

Ev gazdaságra

e s e t t. %

1924—25 46.1 27.1'

1925—26 443 298

1026—27 401 293

1927—28 409 30!)

1928—29 413 293

1929—30 39.8 31.1

1930—31 5573 3321

1931—32 34.8 32.2

1932—33 30.8 31.4

1933—34 292 315

1934—35 81.2 33.1

1335—36 3314 324

1936—37 348 825

1937—38 346 3334

1938—39 336 354

1939—40 34.1 3R,0

1940—41 31.8 38.0

1941—42 301 383

1942—43 27.1 42.1'

' Annak névleges értékéből.

A számok a mai Magyarország terü- letén képződött nemzeti jövedelemre vo—

natkoznak. A két számsor utolsó adatai talán már nem annyira kifogástalanok, mint az előző évekéi. Nagyjában mégis helyes alapunk van annak mérlegelésére, hogy a. termelés két föágazata közül az egyzk mennyire meggyengült, a másik hogyan lett a magyar közgazdaságnak konju-nktúrától függetlenül is egyik leg- biztosabb oszlopa. ,

A Magyar Gazdaságkutató Intézet forrásaiból vett ezek az adatok névleges pengőértékre vonatkoztak s figyelembe- vételüket zavarja az 1931 után a magyar pénzértékben is kedvezőtlen változás. A

magyar pénz értékének hanyatlása ké—

sőbben kiegyenlítődött, de a második ,világbáborúridején újra olyan megráz—

kódtatás történt pénzünk értékében, hogy esetleg ú. n.-volumen—számitások adataira támaszkodhatnánk. Mégsem telítjiik ezek—

kel tanulmányunk anyagát. Annak a kép- nek megrajzolásához, amelyre törek—

szünk, az iparstatisztika egyéb adatai is bőségesen elegendők. Ez azért is szeren- csés eset, mert ha pl. 1945 tavaszán vagy nyarán meg akartak volna hitelesen álla—

pítani a nemzeti jövedelemnek nagy ter—

melési ágazatok szerint való megoszlását., szinte leküzdhetetlen nehézségekbe ütköz—

tünk volna, mint ütközik minden ipari termelési statisztika is, amely vizsgáló—

dásainak igazi súlypontját nem a termelt jószágok mennyiségére. hanem azoknak mindenkori értékére helyezi.

A gyáripari telepek a nagy fejlődés útján. A vezetőszerep a gyáripar—i v; — lalatokra esik. Ez nem abból tűnik ki, hogy az ipari vállalatok között már 1930- ban abszolút többségre, azaz 53.14%-ra emelkedett azoknak munkáslétszáma, amelyek 20—nál több munkással dolgoz- tak, pedig a 224772 vállalat közül csupán 1959 volt ekkora munkásle'tszámú (135804 vállalat éppenséggel segédszemélyzet nél- kül dolgozott, azaz tipikusan kisüzem volt). De nem is abból, hogy 1930-ban :!

gyáripar 2.49 milliárd pengő termelésé- vel szemben a kisipari üzemek új és javi- tási munkáinak együttes értéke 757 mil- lió pengő volt (azaz az egész ipari ter—

melésnek 23.31%-a származott kisipar- ból). Az iparosodást a gyári jellegű

üzemek számának és munkáslétszámának

alakulására vonatkozó adatok inkább elénk varázsolják:

Ev,évek Gyári jellegü üzemek

átlaga száma munkáslétszama

1913 2080 219282

1921—25 2680 159 376

1926—30 3477 219540

1931—33 3396 189872

1936 3700 2482!!!

1937 3902 276500

1938 3990 288512

1939 4025 327089

1940 4059 348314

1936—40 3935 297453

1941 4107 354046

1943 4387 410417

1938-ban csaknem, 1941-ben pedig szinte pontosan kétszerannyi gyárijellegű ipartelep dolgozott Magyarországon, mint

7

856

az első világháborút megelőző időpontban.

És ha a vállalkozói kedvnek ez a fel—

gerjedése a munkáslétszám szaporodásá—

ban pontosan .nem is jelentkezett, mégis

az ipari foglalkoztatás rendkívüli mér—

tékű megnagyobbodására vall a tény,

hogy az egykori idők gyáripari munkás—

létszámánál 1941—ben csaknem kétharmad résszel (61.5%—kal) nagyobb munkássereg dolgozott a gyár—iparban; 1943—ban 87.2%- kal több.

Természetesen az átalakulás nem egy- formán jelentkezett sem az ipartelepek számában, sem a munkáslétszámnkban.

A gyáripari telepek számának növekedé- se talán kevésbbé is alkalmas következte- tések levonására. A gazdaságtörténeti fejlődés vázolása érdekében mégis hiba volna meg nem emlékezni azokról az iparokro'l, amelyeknél a telepek számá—

ban, illetve a munkáslétszámban a leg- szembeöilőbb emelkedés mutatkozott.

A fonó- és szövőipar mindenesetre ez utóbbi iparok közé tartozik. Ennek a ke—

retében 1913—ban csak 125 gyár dolgozott Magyarországon 5 az 1921—25. évek át—

lagában is 171; az 1938. évben már 369, Éölt ez a szám 1943-ban 431-re emelkedett

e .

Ha pedig a többi ipari t'őcsoporto- kat is meg kívánjuk nevezni, amelyek fejlődésében megközelítően ilyen lendület mutatkozott, az alabbi adatokra hívjuk fel a figyelmet:

Ipar! főcsoport Gyáripari üzemek száma:

1913 1921—25 1933 1913

Közhasznú vill.

energia fejl. . 13 138 269 255 Ruházati ipar 103 92 201; ?"7 Papirosipnr .. 52 51 102 107 Élelmezési ipar 378 688 1052 1183 Vegyészetiipar 150 ISS 292 303

Viszonylag csend volt a kő'—, agyag—, a'szbeszt- és üvegipar, a sokszorosító- és műipar, a fa- és csontipar, a 'vas- és fém- ipar s a gépgyártás vonalán,. Utóbbi két ipari főcsoportban azonban, a, két világ-

háború éveiben nagy mozgolódás támadt:

az egykori, az első világháborút megelőző idők 243 vas- és fémipari telepével szem- ben 1938—ban 345 dolgozott, a gépgyártúsi üzemek sorában pedig 138-cal szemben 190; az idesorolandó gyári jellegű üze- meknek a száma azután 1943-ban a vas—

és fémiparban 341—et, a gépgyártásban pedig 265—öt jelzett.

8

LAKY DEZSÖ DR.

A gyáripar-i munkáslétszámnak ipari t'őcsoportokba való tömörülése lényege—

sen más hatások alapján fejlődött. És bár szinte lenyűgöző erővel ha; ránk az az adat, hogy a fonó- és szővőtpari tele-_

peknek 1913—ban észlelt 16.092 főnyi, munkáslétszámát messze meghaladva az

1926—30. évek átlagában 39.741, 1938-ban

pedig 63.918 nm-nkás dolgozott a textzl—

iparban, azaz közvetlenül a második vi- lágháborút megelőző esztendőben a ma—

gyar gyáripar munkáslétszámának csak—

nem egyhetecl részét a fonó- és szövőipari műhelyek foglalkoztatták, a többi ipar tekintetében a helyzet szintén lényegesen megváltozott.. Amint ezt az alábbi adatok mutatják:

.Ipnri főcsoport Munkúslétsz ám 1913 1926/30 1938 1948

Közhasznú vill.

energia fejl.. . 2.195 6.715 (3.987 7.550 Ruházati ipar" 7.546 6.341 10.178 15.608 Pnpirosipar . 3.028 3.306 5.560 7.799 Élelmezé—ái ipar 40.564 32.007 34.047 44.023 Vegyészeti ipar 'S 9.587 16.338 25.616 ns— és fémipar 3 33.144 50.765 64.439 lGe'pgyúrtím 81.347 40.383 118386!

A magyar vegyészeti ipar munkájá—

nak mtenz-í—vebbé válását ezek a szamok . jól érzékeltetik és azt is, hogy a vas- és t'émipar újraszervezkeclése már a máso—

dik világháború előtt megkezdődött. A gépgyártásnál a lökés csak 1957-ben mu- tatkozott először, hogy azután ez az ipari főcsoport ismét a régi, nagy szerepét fog—

ialja el a magyar munkásság elhelyezésé—

en.

A magyar ipar keletkezésének kor- szakai. Ha a második világháború után megmaradt magyar ipartelepek 4341 egy- ségnyi számát, a szerint részletezzük, hogy azok milyen időszakban létesültek, az első világháború egyenesen választó—

vonalat jelent. A második világháború szörnyű forgatagából kikerült, de rész- ben megrongálódott gyáripar-i telepek közül 2251 létesült; 1919-ig bezárólag, s ezeknek is több mint a fele még 1900 előtt. 2090 ipartelep ellenben csupán 1920—

től állott be a magyar közgazdaság szol- gálatába.

A magyar gyáripari termelés üzemei—

nek tehát kb. a fele ré ' idök alapítása, a másik fele a két vilagháború közé eső időkben létesült. Igy van ez, mert meglevő gyáriparí telepeink közül 1920—29-ig 969, 1930—39-ig 794, 1940—43—ig 288, 1944——

4153—ben pedig összesen 39 gyári iizem lé-

tesült. _ ,

Annak az iparnak tehat, amelynek

megindítása érdekében Magyarorszagnak a legközelebbmúlt években oly nagy ero-

része új alapítás és még egy emberöltő óta sem áll az ipari munka szolgálatában.

Az ipartelepek számának alapítási évük szerinti megoszlása annyira érde- kes és tanulságos, hogy indokoltnak lát-

feszítéseket kellett megtennie, jelentős Jak még néhany adat ideiktatasát:

A l a p i t á s i 6 v

Ipari főcsoport 19194; 1920—29 1930—39 1943 későbben

I. Vas. és fémipar ... 184 58 78 '._22- 6

II, Gépgyúrtás ...4 ; . 111 60 60 21 9

III. Közhasznú vill, energiatermelés es

elosztas ... 102 120 20 1 ——

IV. Kő agyag-. azbeszt— és üvegipar 405 94 b."! 21 2

V. Faipar ... 174 927. 97) 30 ?)

VI. Csont— és münnyngipar ... 4 5 l 5 ——

VII. Bőripar ... 34 23 1(_) 7 1

VIII. Gumiipar ... ... 4 1 2 —— 1

IX. Sörte—. ször- és tollipar .. 13 G : 7 ——

X. Fonó- és azövőipar ... 100 12 129 35 (3

XI. Ruházati ipar ... 72 51 73 18 '2

; IT. Papirosipar ... :.. 44 26 34 3 ——

XIII. Élelmezési és élvezeti cikkek gyar—

tása ... 798 105 135 82 1

XIV. Vegyészeti ipnr ... 120 64 79 35 6

XV. Sokszor—osító. és müipnr ... Sti 22 13 ] __

Az első világháború után lényegesen átalakult, _majd a masodik vilz'igliz'ibori'i felé jelentősen megerősödő ipar történe—

tének mindig érdekes adatai lesznek ezek a számok. Az egyoldalú ngrárízmus kor- szakáio'l gyors ütemben eltávolodo' Ma—

gyarországon az ipari munkának szinte minden vonalon új lehetőségei támadtak, amelyek felismerése és kihasználása cred- mé'nyezte, hogy Magyarországon (mm/im.

megsokasodtak a gyárkémények és (1 munkásiőmegek, amelyek reggelenként a gyárak kapuin munkahelyükre siet-nek.

A külkereskedelmi forgalom hűen mu—

tatja az ipar előretörését. Az iparnak

megnőtt jelentősége az eddig kifejtettek alapján nem lehet kétséges. De hogy a magyar közgazdaságnak mennyire nélkü- lözhetetlen pillér-évé vált az ipar, elsősor—

ban a gyáripar, az beszódesen igazolódik azokból a számokból is, amelyek az ipar—

ral kapcsolatos behozatal és kivitel ada- tait. az áruk három csoportja szerint fog—

lalják össze a két, világháború közé eső korszakban.

Szembeötlik a változás, amely pár év alatt állott be. A húszas évek közepén és második felében a nyersanyag- és fél- gyártmánybehozatal nyomába sem ért az ipari gyártmányokénak. Későbben azon—

Ev (évek Nyers— Fél— Kész Nyers— Fél— Kész-

átlaga) anyagok gyártmányok áruk anyagok gyártmányok áruk

értéke millió pengőbou értékének százaléka

A) Behozatal

192145 734 1663 3313 10.15 2239 46.61

1926—30 1453 2451 4354 13.97 23.52 41.69

1931—35 9313 107.4 1091 "24.20 27.86 28.29

193§ 1224 1262 1124 28.06 28.92 25.73

1931 1484 1504 1261 30.68 31.10 26.07

1938 1063 1173 1230 25.99 %.72 29.94

B) Kivitel

1921—25 466 305 96!) 7.32 4.83 15.19

mata—30 (H.!) áll.—% 1315 7.28 5.98 14.76

1931—35 216 343 920 6.4? 7.90 21.38

193§ 29!) 4415 108.1 5.86 8.84 21.42

1931 41.3 52.2 1295 7.03 8.88 22.03

1938 314 433 1243 6.0] 8.40 23.80

858

LAKY DEZSő DR.

ban, amikor az 1931—33. évi válság idején korlátozások léptek életbe, egyre határozottabban fölibe. emelkedett annak.

A 30-as évek vége felé világosan látszott, hogya készárubeliozalal mind kisebb lett, a nyersanyag— és félgyártmánybehozatal viszont az átmeneti válság leküzdése után ismét megélénkült.

Magyarország gazdasági életének szüksége volt azoknak az áruknak leg—

alább egy részére, amelyek előbb külföld- ről szállíttattak be. Ezeknek előállításá- ban azonban a hazai ipar mind tevéke—

nyebben vett részt s ezzel a magyar piac íiignetlcnebbé vált a. külföldi importto'l.

A felénk importáló országok szempontjai- ból ennek a változásnak volt bizonVOs hátránya, Magyarország szempontjából viszont komoly előnye. A gyáripar-t fog- lalkoztatni kellett. Ez feltétele volt :;

Magyarország munkapiacán történt át- alakulásnak. amelynek segítségével az alacsonyabb béreket és gyengébb meg—

élhetést nynjtó mezőgazdaság bérmun- kásni az ipar lelé tolódtak el.

Az új magyar ipar életrevalósúgát mutatják a kivitel adatai is. Ipari nyers—

anyagot és l'élgya'xrtnninyt aránylag kis ertekben szállítotlunk külföldre. Xz ipari kivitel túlnyomó ra'-sze mindig,r keszáruk- ból állott.

Kószárnkiviteliink más versenyző :il' lamoknak nem jelenthetett komoly ver—

senyt, de a magyar ipart hozzásegítette ahhoz. hogy 1938 felé az árukivitel csak—

nem újra biztositani tudta a "ZO-as évek konjunktúrájat. Csak jót. lehetett követ- keztetni a magyar iparra abból, hogy készaru—exportnnk 1938—ban csaknem ugyanannyi volt, mint 1929-ben, viszont készáruimportunk csupán negyedrésze volt az akkorinak.

A kézniűvesipar t'ejlődéstörténete is tanulsagos. A magyarciszági iparnak közgazdasági életünkben való szerepét eddig a gyarmati statisztika néhány adatával vetítettiik az olvasó elé. De bár a hazai gyáripar rendkivüli arányokban tört előre, még máig sem ment át olyan átalakuláson, amely gyökeresen háttérbe szorította volna a kézművesipart.

A ke'zművesipar szerepét szintén meg kell festeni néhány adattal s ha elsőnek a népszámlálásokra támaszkodó ,,válla—

lati" statisztika számaihoz nyalunk, tesszük ezt azért, mert a magyar statisztika legszebb hagyományaihoz fű—

ződik ezeknek az adatoknak megmunká—

lása. Elegendőnek látszik az 1920. és 1930.

10

évi eredmények közlése: az 1941. évi nép—

számlálás feldolgozása most már alig- hanem, de ebben a vonatkozásban min- denesetre csonka marad.

Ipari vállalatok 1920 1930

nagysága Ipari vállalatok

száma. %-a száma %-a Segéd nélkül 164427 663 135.804 60.5 1—5 segéddel 73.666 301) 80.372 35.8 6—20 sagéddel 6.094 *..5 6.637 2.9 20-nál több

segéddel 1.551 (Mi 1.959 0.8

Összesen : 245138 1001) 24.772 100.

Ipari vállalatok segédszelnélyzelének

számu % -n száma % —u 1—5 segéddel 131037 3692 143385 3253 6—20 segéd del 57.329 1-3.S 62.863 14.13

20—nál több _

segéddel 172999 473 233864 - .)3.2 Összesen: 361365 1001) 440097 1000

Látnivaló. hoey az ipari vállalatok számában a 20-nál több segóddel dolgozó vállalatok szóma milven elenyészően csekélv volt még 1930-ban is, amikor a vállalatok száma ötörlrésszel emelkedett.

Ha ezzel szemben az is tény, hogy az összes ipari vállalatok száma csökkent a 20-as évek folyamán (a marzyar ipari ki—

bontakozásnak addíg észlelhetett leefon- tosabb szakában), ez egészséges fejlődés következménye volt, mert az egészen törpe vállalatok száma esett erősen vissza. Azok a munkások és iparossegédek ugyanis. akik 1920-ban az akkóri nyár- ipari válság idején más elhelvezkedést nem kaptak és mamikat önállósították, utóbb gyakran feladták üzemüket és aaz- daságilaz jobb érvényesülés után néztek.

A segéddel dolgozó vállalatok száma ál—

talában szaporodott. —— a nagyobb segéd- személyzetűeké inkább, mint a kisebbeké.

A nagyipari válla-latok számainak szapo- rodása "pedig éppen jellegzetes volt.

A vállalati statisztika leginkább meg—

szivlelésre érdemes tanulsága az. hom' a magyar ipar szervezetében a két világ-- háború között 100.000 számra dolgoztak olyan egységek, amelyek kisipari jelle—

gűek voltak, s amelyek közül sokak eseté- ben az is kétséges volt, hogy a finomabb közgazdasági megkülönböztetést jelentő ,,kézműves" ipari szinvonal-at méltóan

képviselték—e. _

Az adatgyüjtésekben kevésbbé jára- tos olvasó tájékoztatására megjegyez- zük, hogy az ipari vállalatok statisztikai

adatait nem lehet egyszerűen összehason— lítani a gyáripar—i statisztikával, Szak—

emberek számára ez persze nem okoz ne- héZSéget. De a közönség meggyőzése ér- dekében meg kell magyarázni, hogy ra 20-nál több segéddel dolgozó iparvállala—

tok száma kevesebb, mint a ,,gyáraké": a

gyárak közül elég sok 20—nál) kevesebb

munkással dolgozik, —- gyártasi eljárá—

suk, vagy berendezésiik emeli azokat a

gyárak közé.

Ez azt jelenti, hogy a 30—nril kevesebb segéddel dolgozó ipari rállahltolp közül elég számos vállalat nem kisipari, vagy kézművesipari jellegű, hanem nmgasabb—

rendű ipari szervezésnek hódol-. Hogy mennyi, azt a fenti adatokból nem tud- juk pontosan kihámozni. Esetleg azt te- hetnök, hogy egyszerűen a 20—nál keve—

sebb segéddel dolgozó vállalatok számá- ból levonnánk azt a különbséget, ameny- nyivel 20—nál több segédű vállalatok száma mögött marad a gyárakénak. Kii- lönösebb értelme ennek a számtani mii- veletnek azért sem volna, mert a magyar ipar határozott kisipari érdekeltsége amúgy is kétségtelen. Annak azonban nagyon is megvan az értelme, hogy az ipari vállalati statisztikának a segéd—

személyzetre vonatkozó adatait szemügy- re vegyük. Ne feledjük el. hogy a ,,sezéd- személyzet" a tisztviselőket is magában foglalja.

Azonnal észrevehetjük, hogy 1920—tól üBBO—i a kisebb vállalatok segédszemély- zeténe száma emelkedett., de a ,,segé- dek" egész tömegéhez képest mégis meg,

fogyott._A ,,nagyipari" vállalatok alkal—

mazottainak száma ugyanezen tíz év alatt

3e-?%-kel lett nagyobb. Most még inkább

VII-380553 Válik báljki előtt az, hogy a ma—

gyar WW gyáranmk egyeteme milyen nagy tartalékmedence a foglalkoztatás számára..

Megint csak oda lyukadtunk ki, hogy a két világháború között Magyarország iparában mutatkozó átalakulásnak a gyáripar terjeszkedése kölcsönzött sajá—

tos képet. E mellett azonban a kisipar—

ban is figyelemreméltó erők tömörültek.

Előbb ez az erő még nagyobb volt: a kis- ipari üzemek segédszemélyzete 1920-ban felülmúlta a nagyipar—ét. 1930—1'11 ez a túl.

súly megingott, bár a. kisipari vállalatok személyzetének száma ekkor sem esett messze a nagyiparétól.

A kisiparnak a multból eredő ez a komoly szerepe jogossá teszi az érdeklő- dést, hogy a kisebb ipari vállalatoknak

számokban kifejeződő gazdasági jelentő—

sége mekkora volt. Magyarel's'zágon. A feladatot megkönnyíti az, hogy 1930-ban a népszámlálás mellett külön iparos- összeirást végeztek, aminek keretében a kisipari üzemi statisztika érdekes adae lékait is összegyűjtötték. E felvétel során a. valóban dolgozó üzemek számát. és fon- tosabb viszonyaikat is igyekeztek meg- állapitani. Ilyenformán nem egy ipari vállalkozó kibukott a felvétel rostáján.

Végeredményben mégis 158119 kis- és középipari, legfeljebb 20 segédes üzem—

röl szedtek össze adatokat, amelyek alkal—

mazottainak száma 169687 volt.

Az 1941. évi népszámlálás vállalati statisztikai adatait nem ismerjük. De is- merjük az ugyanakkor megismételt kís- ipari statisztika eredményeit. Ilyenfor- mán módunk n ílnék arra, hogy Magyar—

ország kisiparanak fejlődését az 1930. és az 1941. évek között isijvellemezzük. De érjük be azzal a tájékoztatással, hogy a nem gyári jellegü ipari vállalatok száma akkor Magyarországon 184708 volt.

segédszemélyzetük száma pedig 282.841 fő. 1930—cal szemben az eltérés SZlntC meglepő. A vállalatok számában 16.870, segédszemélyzetében pedig) 66.7%-os volt az emelkedés. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy az adott esetben nem lehetett szó (sem 1930—ban. sem 1941-ben) á. n. tö- kéletes tömegészlelésről. De hiszen a vál- tozás akkor is megkapó, ha a kisipari)"

sok 1941. évi nem teljes adatait akár az 1930. évi vállalati statisztikának az összes kisipari vállalatokat jellemző adataival hasonlítjuk össze; 222313 : 250033!

Nemcsak az üzemek és a segédsze- mélyzet száma növekedett.. A termelés ér,—

téke is hatalmas fejlődést mutatott. 1930—

ban 757 millióra. becsülték a kisipari ter- melés értékét, túlnyomó részt áj munkák előállításából. 1940-ben kb. 1346 millió pengőre. S ha az emelkedésben bizonyos rész az árszínvonal eltolódására is vonat- kozott, ebben az időben még jól működött az_ árak ellenőrzése s a pengő értéke elég szilárd volt. Ha a. kisipari _termelés 1940.

évx értékét 1300—1350 millió pengőre is tesszük, még mindig az 1930. évinek közel kétszerese volt.

Egyik—másik iparban a_fejlődés szinte rendkivüli volt. Nem a kisipar régi tipi- kus ágaiban, mint pl. a ruházati, vas- és fém—, a fa— vagy az építőiparban, hanem a kisipar számara idegenebb munkaterü- leten. A gumi, a vegyészeti s a papiros- ipar ilyenek, bizonyitva. Magyarország II.

860

LAKY DEzs'o' DR.

iparos népének alkalmazkodó képességét, vállalkozó szellemét és találékonyságát.

De mintha a társadalmi fejlődésnek az az iránya is kiérződött volna ezekből a számokból, hogy a nagyipar és a nagy—

tőke gyakran fenyegetőnek vélt érvénye- sülése mellett is maradt hely a kisipaiu nak. S hogy tulajdonképpen szervezés kérdése az, hogy a kisipari kapacitások összefogásával a l'isípai' a közgazdaság

érdekeinek még lialályosabb szolgálatára rendeltessék.

A jövő szempontjából is érdemes éppen ezért a két világháború közé eső időben egy másik statisztikai adatgyüj—

tésről ís megemlékezni.

A legalább 5 alkalmazottat foglalkoz- tató kisipari iizemekről (és valamennyi malomról) 1935—ben külön felvétel ké- szült. Ezekben az ú. n. középipuri üzemekben elég jelentős tőke halmozó—

dott fel és munkáslétszámuk is számot—

tevő volt. Termelésük értéke az egész ipar termeléséhez képest sem elenyésző.

Abban a fejlődésben, amely a magyar ipart a második világháború szörnyü csapásai ellenére egykori szinvonah'ira.

sőt annak fölébe fogja emelni, nem a leg"—

ali'irendeltebb szerep vár ezekre az üzemekre, amelyek száma 1935-ben 10.202 volt — a. malmok nélkül is 6946. Legtöbb- jük, több mint kétötöd részük élelmezési

és élvezeti cikkeket. gyartott. .k malom- ipar mellett. nagy szerepet játszottak a ruházati (2393 iizem), továbbá a l'zi— és csont-, valamint a vas- és fémipari és a gépgyzirtiisi üzemek.

Egy—egy középipari üzemre 5.18 al—

kalmazott esett, —— a malmok kikapcsolá- sával (3.9. Az egy üzemre számított mun—

káslétszámban nem voltak nagy különb- ségek: a ko'-, föld-, agyag- és iivegipar, a fonó- és szövöipar és a papirosipar ma- gasabb arányszámai 8 körül mozogtak, a minimumon szereplő vegyészeti, bőr- és ruházati iparoké 6 körül. Sok volt köztük az egészséges üzem, amire a vállalatok géperejónek számából és villamosmi'ivei—

nek teljesitöképességéből is következtetni lehetett: tulajdonképpen csak rz fejlődés kérdést:, hogy a jól megalapozott közép- vz'pari üzemekből utóbb komoly ipari üzemek alakuljanak.

Az egy munkást-a esö termelés értéke a vegyészeti, bör— és szőr-, a vas— és t'ém- s a sokszorosító— és müiparban olyan magas volt. hogy abban is az eljövendő idők haladásának egyik biztosítékát le—

hetett. látni.

12

A rombadölt ipar életrekeltésének ne—

hézségei. Megkíséreltiik a múltra vonat- kozó források alapján a magyar ipar lep;- újabbkori fejlődésének vázlatát adni. Ez az ipar a második világháború Óta gyö—

keresen átalakult. Am mindaddig, míg az ipar megtette ezt az utat, tömérdek ne- hézséggel kellett megküzdenie. Az eltűnt, megsemmisült vagy elhurcolt gépek és berendezések helyébe másokat kellett va- rázsolni, a kiürült nyersanyagraktárakba újfent készleteket gyüjteni. A szakmun—

kások helyébe új munkásokat szerezni és azokat beoktatni. Az újra lendült termelés menetét zavartalan mozgásban tartani.

Mindezekről a kérdésekről bizonyára ebben a könyvben foglalt más tanulmá- nyok bőséges adatot szolgáltatnak. A magam tanulmányának azonban a célja az, hogy rögzítse azt az állapotot, amely- ben a magyar ipar a második világ—

háború után volt. A bizonytalanság, a—

náestalanság időpontjában.

A tanulmány szempontjából különös nehézséget okoz az időpont kérdése, Le—

hetetlen feladatra vállalkoznék az, aki az emlékezés t'énycsóvájút például pontosan 1947) :ipi'ilisaira vagy júniusára akarmi vetíteni. Akkoriban lehetetlen volt telje- sen megbízható statisztikai észlelésekot folytatni. Éppen azért; ennek a tanul—

mánynak az a. közelebbi célkitűzése, hogy a szótlorgácaolódott adatokból is kísérelje meg összeszedni azokat a szemelvényeket.

amelyek segitsézével le tudunk pillantani annak a. szakadéknak mélyére, ahova le—

zuhantunk s ahol a nagy zuhanás után az ország,' újra mozgatni kezdte a tagjait.

Az ipar háborús károsodásának vízs- gáluti módszere és fő áttekintése. Pár szóval jellemeznünk kell azt a módszert is, amelyet alkalmazni fogunk avégből, hogy valószerűen alkossuk meg bizonyos időszak statisztikai jellemzőit. Tulajdon—

képpen olyan adatgyiijtósre lett volna szükség, aminőt sok száz évvel ezelőtt végeztek más országokban (állitólag István király nálunk is végrehajtott.

volna hasonlót: Legenda Sancti Ste—

phani), — nagy leltárra, új cenzusra. a nemzet gazdagságának leltárszerű szám- bavételére. Azaz elsősorban nem azt kel—

lett volna megállapítani, mi veszett el, hanem azt, hogy mi maradt meg, —— a.

károk kiderítése a második teendő ma- radhatott volna. Nálunk azonban for- dítva, történt. Olyan nagyok voltak a veszteségek, olyan ijesztő mértékű az egykori szervezet felbomlása, hogy először arra gondoltak mindenütt, össze

kell irni az elszenvedett kára/irat, hogy az új élet útjait megtervezhessük. , Elsőnek a Magyar Guzdaságkutato Intézet próbálkozott ezzel _,már' 1949 nyarán _— hogy' a gynripur lmborns ka- rairól ndatgyüjtést végezzen. A helyzet feltárása érdekében 300 ipar-telepnek küldtek ki kérdőíveket. Azonban a _meg—

kérdezett üzemek kökiil mindössze 60 vu- lnszolt. Ezek közül is csupán 55 üzem adatait lehetett érdemben_felliasználni, az összes ipartelepeknek alig több, mint 1.2%áét. Bár nyilványaló, .hogy, a kiser- let a ,,Gazdaságkntato" friss keszenlete—

nek bizonysága volt, _a felvetel eredme—

nyeinek nem lehetett kiilonosebb Jelento-

se e. .

gHamarosan azonban a Mugger Gyár—

iparosok Országos Szöoetsér/e is "adat- gyüjtést indított a. gyáriport ért osszes károsodásokról. Az volt a szándék, hogy a károk az 1943. év december havában érvényes árak szerint állapíttassan'ak meg, eszerint is tagolva, hogy a károk miképpen, jöttek létre. Ennek az adat- gyüjtésnek végső adatai szerint a ma- gyar gyáripart a második világháború- val kapcsolatban összesen 4.9] milliárd 1943 december havi értékelésü pengő ká- rosodás érte. A károk legkiemelkedőbb csoportja a tulajdonképpeni háborús ká—

rok voltak: bomba, belövés, háborús tűz által okozott károk stb.: 1.83 milliárd pengő. A károsodásoknnk ez a csoportja az összes károk 37.37o-át tette. A többi megoszlott olyan csoportok között, nme—

lyek mindegyikének jelentösége elmaradt az imént említett csoporté mögött.

A GYOSZ által gyüjtött adatokat.

tovább tagolhatjnk:

A károk megoszlásu A károk értéke millió pengő %

Szerszámgépek ... 21835 4.44

Egyéb gépek 2216? 4.63

Uzemi felszerelése 628.20 12.79 Szállítóeszközök .. 14557 236 Irodai felszerelések .. 54.22 1.10 Épületek; ... 797.29 16.22 Nyersanyagok ... 550.99 11.21 Félkészáruk ... 592.47 12.06 Készáruk ... 1.17 23.79 Gyártási segédanyagok 171155 3.50 Készpénz ... 35832 7.3!)

Mielőtt ezeket az adatokat mérlegel- nők, idéznünk kell azt a nagyszabású ste—

tisztikai felvételt is, amelyet a Központi Statisztikai Hivatal- hajtott végre 1945 késő őszén, —- annak az egykori felvétel—

nek emlékét idézve fel újra, amelyet az

első világháború vége után végzett már egy izben a háborúval összefüggő károk- ról s amelyeknek akkor is kiemelkedő része volt a gyáripar kárainak összege, habár korántsem nkkom, mint a második világháború végén történt ipari károso- dásoké. Ezek napról-napra sokasodtak attól fogva, mikor it'lagyarország területe légi és földi harcok színterévé vált.

A Statisztikai Hivatal összegezése szerint a magyar gyáripar károsodásai- nak értéke 1938-(13 pengőben számolva összesen 2.43 milliárd volt. Ebből a kár- összegből 0.824 milliárd pengő harci cse- lekményekkel függött össze, 0.386 mil—

liárd pengő n fegyverszüneti egyezmény következtében történt szállításokkal.

A többi kárt a Statisztikai Hivatal is feldolgozta létrejöttiik oka szerint. Fon- tosabbnk azonban azok a részletek, ame- lyek a károk minőségi megoszlását—n vo-

natkoztak:

A károk inegoszlúsn A károk értéke millió pengő %

Épületek ... 2455 10.1 Műszaki létesítmények 241.7 9.9 Erőgépek ... 984 4.1 Fontosabb munkagépek 4041) 16.15 Tiizelő—, üzem- és nyers—

anyagok ... . . 4.320 1815

Gyúrtmúnyok * 9871? m.?

Látnivaló, hogy a kétféle —— az érde- keltségi és n liiVntalOs —— adatgyüjtés (mg/aga nem egyezik. Bár, ha bizonyos nagyobb csoportoknak az összes károkbnn való részvételét vizsgáljuk, a. megoszlási viszonyszámokban a kétféle felvétel ered—

ményei között nem érdektelen összefüg- gés mutatkozik. A hivatalos eredmények két utolsó kárcsoportjának (tüzelő—, üzemi és nyersanyagok, illetve a gyári- mányok) százalékszerü értéke szinte pon- tosan ugyanakkora, mint a GYOSZ stn—

tisztikájn szerint a nyersanyagok, fél- készáruk, gyártási segédanyagok és kész—

pénzveszteségek százaléka (57.86). A károk általános megoszlásában a két fel- vétel eredményei tehát egymáshoz köze—

lednek. Különbség abban adódik, hogy az épületek kárait a Statisztikai Hivatal 'az összes károk 10.1%—ára teszi, a GYOSZ 16.22%-ra. Sőt, ha az irodai fel- szerelések kárait ideszámítjuk, a károk összegezése a GYOSZ—nál 17.32%—li0z vezet.. Ebből az következik, hogy a. gépek és felszerelések kárcsoportjn a GYOSZ statisztikájábnn kisebb (%f/%), mint n 13

862

LAKY nEzső DB.

hivatalos felvétel szerint (30.7%). Nyitva marad az a kérdés, hogy a két felvétel módszerében mutatkozó eltérésnek milyen része van ebben. Nem tudjuk, arról van-e szó esetleg, hogy pl. az épületeknél a Sta- tisztikaiHivatal adatai a vállalatok egy- kori, kissé talán el is avult számaihoz si- mulnak, míg viszont a GYOSZ statiszti- kájábnn a helyreállítás költségei is kife- jeződnek. A problémának ez a része még- sem annyira fontos, mint annak valószí- rnüsítése statisztikai alapon, hogy a gyár- ipar károsodásának összértékét a. két adatgyüjtés eredményei reálisan mutat-' _m k-e be.

Mint említettük, H. Statisztikai Hiva—

tal szerint 2.413 milliárd (1938. évi érté- kelésű), a GYOSZ szerint 4.91 milliárd (1943 decemberi értékelésű) pengő lett volna a károk összege. Ezt a két értéket összehasonlítva, arra kell gondolnunk, hogy pénzünk értékelésében a közbeeső öt év alatt mekkora változás történt. Az 1929. évi bázishoz képest az ipari anya—

gokra és termékekre vonatkozó nagy- kereskedelmi index 1938-ban. 94 körül mozgott, viszont 1943 októberében 255 köriil. Az ipart érdeklő árindex tehát öt év alatt 270-nél is magasabbra emelke—

dett. A yyúrípar károsodásának értékét a. .S'íatisztikai Hivatal adatgyiijíése így magasabbnak nmtatja, mint a GYOSZ-é.

Az 1938. évi értékek egyszerű átszámítá- súvnl is azt látjuk, hogy a hivatalos adat—

gyüjtés kárösszego 1943 december havi árakban kifejezve kb. 6.5 milliárd pengő lett volna.

Nem tudjuk, hogy a két adatgyüjtés- ben ugyanazok a vállalatok vettek—e részt. Valószínűleg nem egészen u yan—

azok. Azt sem, hogy a károsoc ások ugyanarra az időszakra történtek-e. Az sem lehetetlen, hogy a Statisztikai Hiva- tal számára szolgáltatott értékadatok az időbeli eltolódás következtében itt-ott feljebb csúsztak az 1938. évi exakt árak- nál. Az is előfordulhatott, hogy a Statisz- tikai Hivatal adatgyüjtésében bizonyos árak elszámolásánál az ü. n. utánpótlási árakra irányuló hatás jelentkezett. De bármelyik adatgyüjtés eredményeit vesz- szük alapul, bizonyos, hogy azok a károk-, amelyek a gyáripar—t sujtották a második világháboruban, roppant nagy/terjedel- műek voltak, —— alkalmasak arra, hogy alapjában megingathassák a gazdasági- lag erősebb, több berendezésre támasz- kodó ipar épületét is, mint aminő Ma- nyarországé volt.

14

Szerencse volt a nagy megpróbálta- tásban, hogy a károknak aránylag tekin- télyes része, kb. 60%—a -— mint láttuk -—

a nyersanyagkészletekre, félgyártmá—

nyokra és gyártmányokra esett. Igaz, hogy ezáltal az újradolyozni kezdő ipar—

üzemek foglalkoztatásában jelentkeztek akadályok, amelyeket az adott viszonyok között nagyon nehéz volt elhárítani. De a

gyárzpm- gépi berendezése és üzemi fel-

szerelése mégsem pusztult el teljesen—.

Megvolt az alap annak a nagy újjászer- vezésnel; végrehajtására, melynek ered- ményeképpen 1947-ig a magyar gyár- ipar termelése gyorsan megerősödött.

A gyáripar kárait az ipamtatisztika számos vonatkozásún át mérlegelhetjllk.

A gyáripari statisztika adatai közül nem a legmegbizhatóbbak azok, amelyek a be- ruházott úllo'tó'kék összegére vonatkoznak.

Bizonyos fenntartással ezeket az adatokat mégis igénybe vehetjük, megvizsgálandó azt, hogy a háborús károk az iparra milyen súlyos csapást jelentettek. 1938—

ban a gyáripar beruházott tökéinek ösz—

szege 1.98 milliárdra rúgott, 1945 végén 2.54 milliárdra, szintén 1938. évi pengő—

ben. A két számot mindenesetre csak óvatosan hasonlithatjuk össze,

Lássuk csak a kérdést közelebbről.

1943 végén a statisztikai szolgálat 1933.

évi érték szerint 331 milliárd pengöben jelölte meg a gyáripar ingatlanokban és berendezésekben tömörített álló tökéinek összegét. Hét év leforgása alatt a gyár- i arba számottevő friss tőke vonult be.

talnkitások történtek, bővítések, racio—

nalizálás-ok stb. Mindezek ellenére is túl- zottnak látszik az emelkedés amely 1938. és 1943. évi adatok között mutat- kozik. Azt gyanitjuk, hogy "a vállalatok 1943-ban ingatlanaik és a berendezéseik statisztikai értékelését végezve, az arany—

értékben kifejeződő értékeltolódásokat is nem egy helyen figyelembe vették. De ha.

masrészt arra gondolunk, hogy az 1943.

és 19115. évek között a gyáripar állótőkéi—

nek osszege 0.77 milliard pengővel csök—

kent (nz 19-13. évi értékhez képest 23.2%—

kal), ez a veszteség nem sokban tér el attol, melyet fentebb mint az erő— és munkagépek és műszaki létesítmények

kárai gyanánt jelöltünk meg. Igy mégis

csak közelébe kezdünk férkőzni annak a szomorú igazságnak, hogy a második- vzlágháború 'végső szakaszában Magyar—

ország gyáriparát (: berendezések csak—

nem negyedrészét tevo" károsodás érte.

karoknak az állótőkékhez arányl—

tott valóságos- százaléka ennél yilván

nagyobb. Nemcsak Azért, mert az 1945.

év vévén a ma 'ar ipar uJJaszervezese érdeké en már omoly és eredményes lépések tétettek (azaz azok nélkul a, ki- mutntott á—llótökék összege kisebb __lett yulna), hanem azért is, mert. kulonosen az egykori befektetések értékelése reven sok gép és egyéb berendezésr targy egyej lőre csaknem pótolhatatlan, a stntisztikm észlelés vonalán magasabbra csuszott.

Próbálkozhatunk azzal az. összelinson:

lítássnl is, hogy az 1938.xév,1 beruliazasi összegeknek hánv s 'znlékat tettek az

épületekben, gépekben é's be rendezesekben

történt. károk. E" károk összeget a Sta- tisztikai Hivatal kb. 0.99-m1lllnyd pen- gőben jelölte meg, ami 1.98 milliard pen- gőnek 50%-a. Igy már a magyar ipar

kárainak összege sokkal végzetseeo'ubb—

nek tűnik fel. És ha le is topipi—tyuk ezt az arányszámot, aligha jár tti-vol (ge igaz—

ságtól az a számítás, hogy 1945 oszen a magyar ipar egykori berendezésének, 'va—

lamint épülettömbjeinek értékéből meg—

közelítőleg kétőtőd hiányzott. Irtózatos tehertétellel kellett megbirkózni annak a munkának, amely Magyarországon az iparnak újra szerepet, sót nagyobb sze—

repet akart biztositani, mint a régi idők Magyarországában.

A magyar gyáripar háborús kárainak taglalásával minden bizonnyal a kár"- statisztikának a legmélyebb értelmű rész—

letét érintettük.

A rendelkezésre álló adatokból (lil- vntkozom különösen Szalay Zoltánnak a Magyar Statisztikai Szemle 1946. évi ja- nuár—júniusi számában megjelent ta—

nulmányára: ,,Előzetes tájékoztatás a magyar gyáripar háborús károsodásai—

ról"), célszerű még másokat is felhasz- nfxlni. Megvilágítandó azt, hogy 'a hábo- rus esemenyek milyen hatást gyakorol- tak a gyáripari telepek puszta fizikai fennállására s mennyiben okozták káro—

sodasaik, vagy a háborúval összefüggő mos hatásaik esetleg azt, hogy üzemük sznnetelni volt kénytelen.

Az 1943. évi statisztika a gyáripari telepek számát 4487—ben 'elölte meg.

Ezekhez a következő két. év en még 380 113 ipartelep kapcsolódott; 1945-re vonat-

kozolag 4867 gyáripari üzemről tud _ a

Sh3t1§ztlk£17 közülök azonban csak 4252

mukodott. Ha az utóbbi adatot hason-

htauk, ossze az 1943. évivel, látjuk, hogy

a. masodik világháború befejezésének esztendejében a gyáripar meglévő ipar—

telep—einek számából 235 állandóan va

atmenetileg kiesett a; termelő munkából.

Ez azonban csak egyenleg". Valóban: ez 1945—ben megvolt. üzemek-közül 615 kap—

csolódott ki a termelésből. A tényleg megszűnt gyárak száma azonban csak 281 volt, a. különböző okok miatt szüne- telőké 334._Az elől emlitett" gyárak :!

magyar közgazdasági életnek igazi nagy veszteségei. Az üzemek 5.87c-a teljesen kipusztult Magyarország közgazdaságil- ból, legfeljebb egészen új alapítás formá- jában tud a munkában ismét résztvenni.

A szünetelő ipari üzemek átmenetileg éppen olyan súlyos hiánya volt. a gazda- sági életnek. Pedig ezek száma tu katasz- trófa előtt volt létszámnak 6.9%—n.

A megsemmisült vagy feladott üzemek közül 98 budapesti vállalat volt, az il en sorsra került gyári üzemek 34.9%-—a. lli—

vel pedig a budapesti gyári üzemek az összes magyarországi gyári üzemeknek 37.1%'-a voltak 1945-ben, a. kérdést

csupán ezen az oldalán szemlélő vizsgá;

lat "arra az eredményre juthatna, hogy Budapest gyámi közül kevesebb zúzódott szét, mint a vidéken.

A tönkrement üzemek közül 157 harci cselekmények folytán semmisült meg, 20 gyári berendezésének leszerelése 'követ- keztében vesztette el szerepét. Egyéb kö- rülmények folytán 104 üzem felett kon—

dult meg a lélekharang. Látszólag még a harci cselekmények folytán elpusztult iizemelmél is a budapesti viszonyok aln- ku—ltnk kedvezőbben: közülök körülbelül egyharmad rész esett a fővárosra. Persze jelentőség szempontjából Budapesten a magyar gazdasági életnek komoly tá—

maszpontgni mentek tönkre.

A szünetelő ipari üzemek közül 78 nnyaghiány folytan, 57 a tulajdonos tá- volléte, 66 a gyári felszerelés használha- tntlansága, 133 egyéb okok miatt hagyott fel tevékenységével. Ezek az okok azon- ban nem állandó jellegűek voltak, hanem kiküszöbölhetők. Az ipar újjászervezése—

nek egyik törekvése volt az, hogy az idő- leges tétlenségre utalt üzemeket—fokon- kéf'nt ismét beállítsa a termelés szolgála—

tóba.

_ A háborús károk méreteit jobban tud—

Juk megitélni, ha azt nézzük meg, hogy a. károsodások különböző nemet az üze—

mek mekkora. részében fordultak elő. Az alábbi szomorúan tanulságos összeállítás szintén Szalay Zoltán cikkéből való.

Ugyancsak ebből a forrásból meritjük azoknak a. gyári üzemeknek számszerű.

adatait, amelyeknek nem. volt háborús káruk.

15

864

Kárt nzenvedett Kúrosodús jellege gyári üzemek

%-n Épületek ... 693 11 anógepek ... 404 Mnnkagepek. ... 314 'l'i'izelöa nyagok ... 49.6 Nyersanyagok ... 63.33 Gyúrtmúnyok ... 631;

'I'ermelöképessóg csökkenése. . 634)

/

Az összeállításban természetesen ugyanazok a gyárak többször is szerepel- nek. Söt egészen biztos, hogy a'legtöbb esetben a károknak nem is egyszerű, ha- nem többszörös kombinációja fordult elő.

De mégis fontos az észlelésnek az a. tanul—

sága, hogy az üzeme/mek aránylag kisebb része szenvedett kárt hajtógépei—

ben és munkagépeiben, tehát a, legke—

vésbbé pótolható üzemi berendezésekben, mint pl. épületeiben, nyersanyag- és gyártmánykészletében, illetőleg termelő—

képességében.

Az olvasó bizonyára emlékszik arra a gondolatmenetre,' amellyel fentebb a gyáripar kárait. összegszerűen is mérle- geltük. A kérdést most más oldalról meg- fogva, igazolva láthatja azt az álláspon—

tot, amelyet magunkénak vallottunk.

Az a szerencsés véletlen azonban, hogy liajtógépekbvn és munkngépekben aránylag kisebb pusztulás történt, ——

illetve kevesebb üzemet ért károsodás ——

egyike volt azoknak a reménysngarak—

nak, amelyekbe kapaszkodva Magyar—

ország elindulhatott a munka útján. Még inkább igazolódik ez, ha arra gondolunk, hogy a károsodások minden vonatkozás- ban sokkal súlyosabbak voltak .a több munkást foglalkoztató, mintsem a kisebb gyárakban. A nagyobb gyáraknak több mint négyötöd része (Szófia—a) szenve- dett épiiletkárt s több mint a t'elerészük elvesztette hajtógépeinek, munkagépei- nek egy részét. vagy összességét. A kisebb gyárakban ezek a kái'csoportok jóval eny—

hébbek voltak.

A Statisztikai Hivatalnak Szalay Zoltán által feldolgozott adataiból azt is láthatjuk, hogy a gyáripari üzemek ter- melöképességének a háborúval kapcsola- tos esökkenése, illetőleg elvesztése mek—

kora volt:

IA kapacitás csökkenésének A sujtott éyúri üzemek

% 'a % *a

0—19 17-59

20—39 3313

40—69 20.51

60—79 133

SO——100 ISA

16

LAKY DEZSÖ DR.

Olyan üzem, amelynek termelőképe—

sége 80 vagy annál nagyobb százalékban

sejtetett, csak az üzemeknek kb. egy—

hatod része volt. De a legkisebb veszte- séget szenvedett-üzemek száma is alig

valamivel több. A legtöbb mindenesetre

azoknak az üzemeknek száma volt, ame—

lyek kapacitásuknak 20——-39%—át Sirat-

liatták. Hi'ien jellemzi a gyáriparban a

háborús okok által elszenvedett csapó-9076 értékét az a. szám., amely szerint a gyárak fermelőképességének átlagos csökkenése 46.7% volt.

A sorok középértékének másik válto—

zata, az ü. n. medián, amely esetünkben a károsult üzemek nagyságrendben középső egységével jellemzi a kapacitás csökkené- sét, valamivel több, mint 40%. Ismét hi—

vatkozunk arra az eredményre, amelyhez a károk értékének mérlegelésénél jutot- tunk. A tanulság most is nagyjából azonos, azzal a szomorú igazsággal szol- gálva, hogy az első világháború után nagy erőfeszítésekkel, tekintélyes tőke—

befektetésekkel és sol; áldozattal létesi—

tett magyar ipar tcrmelőlrépességében hatalmas z'lr támadt, amelynek eltün- tetése érdekében a rendelkezésre álló gaz- dasági erők legteljesebb összefogására volt szükség". Az 1945 július 12—án, az év közepén, nagyjában abban az időpontban tehát, amelyre momlanivalóinkat össz—

pontosítani akarjuk, a gyárak munkás—

létszáma az 1944. évi- átlagos létszámnak kb. 51.7%-a volt, több, mint a. kapacitás kiesése folytán következtetni lehetett volna. Minthogy azonban 1944—ben- a gyári munkáslétszám még mindig a maximum körül volt, ez a. kapacitáshoz képest magasabb munkúslétszám azt a kemény akaratot is mutatja, hogy a gyár- íparí telepekben tömörítesse'k össze min—

-den ipari munkáskéz, amely az országban egyáltalán rendelkezésre áll.

Egészen, kivételes azoknal; a gyárak- nak száma., amelyeknek" nem volt káruk:

388, az összes gyárak 8.0Sc—n. Budapes- ten csupán -a gyárak 6.0%—a örülhetett.

annak, hogy ilyen csodával határos mó—

don menekült meg. Egyes iparok között ebben a tekintetben alig volt különbség 5 ha talán az élelmezési és élvezeti cikkek gyártása, továbbá a papirosipar, a sok- szorosító— és műipar, valamint a csont—

és műanyagipar, a gumiipar, stb. körébe tartozó iparok aránylag könnyebben is szabadultak, a többi iparokban 6% is alig volt azoknak a gyáraknak száma, amelyek a háború befejeződésének pilla-