Subkin, V.N.: Mennyiségi módszerek a szociológiában

A STATISZTIKA ÁLTALÁNOS EÁLÁMÉLVETE Es MÓDtSZERTANA

KAHAN, M. —- BUTLER, D. —— STOKES. D.:_!

A TÁRSADALMI OSZTÁLYOK ELEMZÖ ELHATÁROLÁSA

(On the analytical division of social class.)

—— The British Journal of Sociology. 1966. 2.

SZ. 122—132. p.

A társadalmi osztályuk, csoportok véte—

gek elhatárolásának és meghatározásának kérdése az angol és amerikai szakiro- dalomban egyaránt fontos helyet foglal

el. E vizsgálatok jelem-tősége a statisz—

tikai gyakorlat szempontjából sem el?

hanyagolható, hiszen a külön-böző társa—

dalmi—gazdasági csoportosítások e részku- tatások eredményeit magukba foglalják.

Az ismertetett angol vizsgálat központi kérdése 'a politikai magatartások tanul-

mányozása volt. Az elemzés azonban megkövetelte e kutatóktól, hogy a köz—

véleménykutatásben gyakovta alkalma—

zott sommás dicbotómiát, a középosz—

tály—munkásosztály felosztást kritiku- san közelítsék és bizonyos kérdéseket újra felülvizsgáljanak.

A vizsgálat során objektív kiinduló——

pontként hat csoportot tartalmazó ob—

jektiv foglalkozási kategórizálást alaki-' tettek ki (négy szellemi és két fizikai

csoport). Egyfelől azt vizsgálták —— e ki—

indulás jogosultságát igazolandó —, hogy a szokásos dichotóm ,,osztályok" jellem—

zéséhez az emberek milyen kategóriákat használnak, és megállapították, hogy a középosztály jellemzéséhez a megkérde—

zettek 61 százaléka, a munkásosztály ese—

tében 74 százaléka használt foglalkozási fogalmat. Ezt követte az egyes foglalko-

zási csoportba tartozó egyének ,,osztály"

önbesorolásának kutatása, ami elég lé—

nyeges szóródást mutat (a kevéssé kép—

zett szellemi dolgozók két csoportja 40, illetve 68 százalékos arányban a mun—

kásosztályhoz tartozónak vallja magát).

Az objektív helyzet és az önbesorolás közti divergenciához még a politikai magatartások sajátos alakulása járul.

Mindeztalá—húzza a fogalmak továbbitisz—

lázásánek, finomításának szükségességét a különböző társadalomstatisztikai elem—

zéseknél.

(Ism.: Ferge Sándorné)

sueKIN, v. N.:

MENNYISÉGI MÓDSZEREK A SZOCIDLÓGlÁBAN

(Kolicsesztvennüe metodü v szociologii.) ——

Voproszü Filoszom. 1967. 3. sz. 30—40. 1).

Aligha van napjainkban olyan tudo—

mányág, amelyben ne nyilvánulna meg növekvő érdeklődés a jelenségek mérésé—

nek problémája iránt. Az ismeretek el- mélyítésének ez a természetes folyamata a szociológia területén elsősorban a' kvan—

tifikrálás, azaz a minőségi ismérvek meny- nyiségi mérésének kémdését veti fel.

Enélkül nem lehet a kapott eredmenye- ket összehasonlítani és elemezni, statisz—

tikai és matematikai módszereket, model- lezést, elektronikus számí-tótechnikát al—

kalmami.

A közgazdaságtudományban ma már ritka a matematikai módszerektől való idegenkedés. A szociológiai kutatásokban

azonban még ma is találkozunk olyan

tendenciával, amely akadályozni igyek—

szilk a mennyiségi módszerek elterjedését.

A ,,számok fettisizálása" elleni harc fo-

lyamán egyes szerzők olyan fogalmakban

is kételkednek, mint a számtani átlag, hibahatár, korreláció stb.

A mennyiségi módszerekkel szembeni

szkepticizmus e hmnán tudományok te—

rém azzal is kapcsolatos, hogy itt olyan, tulságosan finom szubjektív, bizonytalan

jelenségekkel van dolgunk, mint van—

zalom, érdek, szükséglet, vélemény és eZeket kell mennyiségi formában aláfe—

jemi.

'A szociológusnak állandóan szem előtt

kell tartal-ua, hogy a statiszükai tény és

STATISZTIKAI IRODAIJMI' FIGYELÖ

1039

a társadalmi tény nem mindig ugyanaz.

Ebből származik a szociológia egyik cent—

rális kérdése: a kapott információk meg—

bízhatóságának problémája. A szocioló—

giának továbbá nemcsak objektív, ha-

nem szubjektív tényekkel is foglalkoznia

kell. Ezek megbízhatóságának megálla—

pitása gyakran különösen nagy vesződ- séget okoz a kutatónak.

Még az olyan jelenségek is, ,,miunt az emberek egymásról alkotott véleménye, az intellektuális, morális stb. színvonal kife—

jezhető mennyiségi formában. Erről ta- nuskodnak a hazai és külföldi szociál—

pszichológiai kutatások. A tények helyes értelmezése esetén'nemcsak objektív, ha- nem szubjektív jelenségeket is lehet kvantifikálni.

A minőségi ismérvek mennyiségi for—

mában való átalakítását általában meg—

előzi osztályozásuk. Ennek során a kuta—

tónak a jelenségre leginkább jellemző, leglényegesebb ismérveket kell kiválasz—

tania. Sokszor a kutatás céljától függően

ugyanazon jelenség különböző oldalai válhatnak lényeges ismérvvé. Az osztá—

lyozás egyszerű példája a foglalkozások vonzóságának meghatározása. Beszélhe—

tünk vonzó, semleges és nem vonzó fog—

lalkozásokról, de lehet differenciáltabb

(ötfokozatú) rendszert is alkalmazni. A leglényegesebb ismérvek kiválasztása az ismérvek skála—rendszerének kialakitásá—

ra is lehetőséget nyújt. A modern szo——

ciológiai irodalom a skála—képzésnek már

igen finom technikáját ismeri. A mo—

dellek csak akkor tükrözik megfelelő módon a társadalmi jelenségek és folya—

matok lényegét, ha megbízható kiinduló

adatokon és eléggé pontos mérési mód-

szereken alapulnak.

A szociológiában általában, de külö- nösen mennyiségi módszerek alkalmazása során nagy jelentősége van a megbíz—

hatóság problémájának. E tekintetben leghatékonyabbak a szisztematikusan

végzett kettős megfigyelések. Ilyenek a Szovjetunióban a népszámlálás, a ház—

tartásstatisztika néhány szociológiai vizs—

gálat anyagai. Ezek eredményeképpen nemcsak egy—egy szociológiai mutató megbízhatósági problemaja oldódik meg, hanem igazolást nyer magának a szo- ciológiánafk a tudományossága is.

Mindez azt bizonyítja. hogy a tények helyes értelmezése esetén a statisztikai és matematikai módszerek és modellek nemcsak az objektív, hanem a szubiektiv elemek analízisére is felhasználhatók.

A modellek különböző oldalról köze—

líthetitk :a jelenségeket és folyamatokat.

Szolgálhatnak például didaktikai célokat

megkönnyítve a bonyolult rendszerek törvényszerű—ségeinek érzékelését. A tár—

sadalmi jelenségek specifi'kációjva korlá—

tozza a kísérletezés lehetőségeit. A mo—

dellel való manipulálás a laboratóriumi kisérletek szerepét játssza.

A társadalmi folyamat és jelenségek , modelljei; egyenlőség,— és egyenlőtlenség- rendszer, korrelációs és szóródási együtt—

hatók és mutatók stb. formájában fejez-

hetők ki. A szociológus számnál-a nem

annyira a determinisztikus, hanem in—

káb-b a sztochasztikus modellek bírnak jelentőséggel.

A matematikai modellekre vonatkozó tapasztalat a szociológia terén ma még csekély. A konkrét szociológiai vizsgála- tokat a Szovjetunióban csak nemrégen kezdték feleleveníteni, és sok társadalmi folyamatot még nem tanulmányoztak.

A lközgazdasá—gtudomány és a demog—

ráfia terén kidolgozott modellek gyakran hatekonyan használhatók fel a szocioló—

giában is. így például a népesség repro—

dukciójának egyszerűsített modellje fon—

tos kiindulópontja a tervszámításoknak.

E számítások nagymértékben függnek az alkalmazott korspecifikus termékenységi mutatóxktól.

A vándorlási folyamatok figyelembe—

vétele terén bonyolultabb modellekre kell áttérni, ahol figyelembe kell venni a

vándorlók nemek szerinti összetételét, a

vándorlás intenzitását különböző idősza-

kokban, va vándorlók korspecifiikus ter—

mekenységi együtthatóit.

Az ilyen vizsgálatokhoz, szükséges tény—

anyag rendszerint csak speciális megfi—

gyelések útján szerezhető be. A repro—

dukciós modellek fontos tulajdonsága,

hogy közel esnek a szociológia területé—

hez és tudományos alapot nyújtanak a társadalmi struíktúra elóreszámításához.

A korrelációs modellek jellegzetes pél- válitozós modellje, mely lehetőséget ad

olyan tényezők hatásának kimutatására, mint az életkor, az általános kepzettseg, a munka speciális jel-lege stb. Moszkvai és szibériai üzemekben végzett konkrét vizsgálatok azt mutatták, hogy a kvalifi- káció kb. fele részben függ a fenti és fele részben más, a hagyományos (köz- gazdasági elemzésben figyelembe nem vett tényezőktől (például előrehaladási lehetőség, társadalmi presztizs stb.).

Egy társadalomgazdasági modellre-nd—

szer megalkotásának kísérleteit jelenti a lakossági jövedelmek és fogyasztás dif—

ferenciált mérlegének összefoglaló mo;—

dellje, mely egyesít magában egy mun—

kábalépésá, eg jövedelemképződési, egy

1040

STATISZTIKAI ' IRODALMI' FIGYELÖ

fogyasztási és egy népességrepnodukeiós.

modellt. A modellt széles körben alkal-

mazzák a gyakorlati tervszámításokban.

A tanulmány a továbbiakban több lé—

pésből álló sémát közöl a mennyiségi

módszerek felhasználásával történő azo-) ci'ológiai vizsgálatok elvégzésének me—

netére.

(Ism.: Szilágyi György)

GAZDASÁGSTATISZTIKA

A DINAMIKAI KÖZGAZDASÁGTAN

És A TERVEZÉS PROBLÉMA!

(M ICHAL KALECKI EMLÉKKÖNYV)

(Problems of economic dynamlcs and plann- ing. Essays in honour of Michal Kalecki.) Warszawa, 1964. Polish Scientific Publishers.

VIII, 494 p. 1 t.

A lengyel tudományos könyvkiadás az utóbbi években már a második nagysza—

bású tanulmánygyűjteményt adja ki, előbb az Oskar Lange, majd a jelenleg ismertetendő Kalecki—emlékkönyvet a ki—

váló közgazdász 65. születésnapja alkial-u

mával. E két világhírű közgazdász tevé-—

kenysége egyaránt méltó erre 'a meg—

emlékezésre, minthogy munkásságuk nemcsak a mai polgári közgazdaságtan történetének integráns részei, amelynek kritikájából kinőttek, hanem nagy hatás—

sal voltak korunk szocialista gazdaságta- nának fejlődésére is.

A tanulmánykötet 32 tanulmányt tar—

talmaz, melyek szerzői vegyesen tevőd—

nelk össze a mai kapitalista, illetve a mai szocialista országok közgazdászai közül,

mindazokat a tudományterületeket fel—

ölelve amelyeket Kaleoki tevékenysége

átfogott.

E rövid terjedelemben természetesen nincs mód kitérni e tanulmánykötet leg—

érdekesebb tanulmányaira. Ez utóbbiak

között említhetnénk elsősorban a szovjet

matematikai—közgazdasági iskola elhunyt kitűnő mesterének, Nyemcsinovnak az

árszabályozásra vonatkozó tervezési mo—

delljét, valamint Boja'rszkij professzornak

a marxi reprodukciós sélmtáakrról aldott új- szerű elemzes-ét. de ide sorolhatjuk Joan

Robinson professzornőnek Kalecki és

Keynes közgazdasági koncepcióit össze-

hasonlító tantörténeti vonatkozású rövid,

de magvas fejtegetéseit is. Az alábbiak - ban csupán arra szorítkozunk, hogy a tanulmánykötet statisztikai szempontból legfigyelemreméltóbb két tanulmányára ejtsünk néhány szót.

Az egyik szerzője, L. R. Klein, az ame—

rikai matematikai közgazdasági iskola neves képviselője, aki az ökonometriána'k a szocialista közgazdaságtanban betölten—

dő szerepét kívánja közelebbről megvi—

lágítani.

A szerző úg véli, hogy az ökonometria ma— két irányban fejlődik tovább. Az első, tradicionálisabb vonal a matemati- kai statisztika reprezentativ megfigyelve—_

sein alapszik és tudományosan megam-_

pozott becslési eljárásokkal (az ún. infe—

rencia módszer segítségével) próbálja meg aparamétereket ezekből a mintákból le—

vezetni.Afő problémák szerinte itt abból adédnak, hogyamatematikai statisztikai módszereket állandóan alakítani és tovább—

fejleszteni kell amiatt, hogy a mintavételi

adatok történeti és nem megismételhető,_

nem' kísérleti jellegűek és rendszerint

azok köre és megbízhatósága is igen cse-

kély. A fejlődés másik fő vonalát a li—

neáris programozási, továbbá input—

eutput elemzésen alapuló tervezési too—-

dellek jelenti—k. Ezeket az jellemzi, hogy adatbázisuk igen széles és így igen nagy részletességű és finomságú közgazdasági elemzést tesznek lehetővé, , annak elle—

névre, hogy parametrikus felépítésük meg-—

lehetősen egyszerű. Noha a paraméterek becslése, valamint a beszámítási és szá—

molástechnikai problémák itt is igen

nagyfokú bonyolultságot érhetnek el, mégis e módszerek jelenleg még a rep- rezentatív módszer és a matematikai sta- tisztika idevágó módszerem keresztül egyelőre nem közelíthetők meg.

A szerző felsorolja azokat a területe—

ket, amelyek szerinte szocialista viszo- nyok között is alkalmasak az ökonomet—

riai megközelítésre. Az első fővonalba eső módszerek közül elsősorban a keres—

letelemzés az, amelynek segítségével akár

a készletfelhalmozódást, akár a sorban—

állást el lehet kerülni és még amennyi—

ben a fogyasztói preferenciák elemzését

nem is követi azok feltétlen kielégítése, az inflációs veszély segítségükkel feltét—

lenül csökkenthető. A második vonalba

eső módszerek közül a szerző az indi- viduális termelési egységek input—ontom tábláinak elkészítését emeli ki, valamint a makromodellek készítésének területét.

Ez utóbbira nézve egy 30—40 egyenletes sémát is ad, amely noha nem közelíti meg a nagy szektorbontású modellek fi—

nomságát mégis rövid lejáratra a fő