STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
KÚLFÖLDI STATISZTIKAI IRODALOM
GAZDASÁGSTATISZTIKA
BEISE, M. — BELITZ, HA:
A KUTATÁS És FEJLESZTÉS NEMZETKÖZlVE VALASA
(Die lntemationalisierung von Forschung and Entwicklung multinationaler Untemehmen und die technologísche Leistungsfachigkeit von Volkswirtschanen) DI W, Vierlel/ahrshefl. 1995. 2. sz. 221—231. p.
Viszonylag új jelenség, hogy a multinacionális vállalatok működésük átfogóbbá válása (globalizálódása) során már a kutatás—fejlesztésbe (KwLF) is bevonják külföldi leányvállalataikat. Ezál—
tal a másutt meglévő nemzeti kutatási infrastruktúrát is hasznosíthatják saját kutatási kapacitásaik haté—
konyabbá, versenyképesebbé tételéhez. Ugyanakkor a konszemek által a kutatásokhoz átadott új ismeretanyag lehetőséget nyújt az érintett nemzet- gazdaság teljesítményeinek növelésére is.
A tanulmány több konkrét példa vizsgálata út—
ján a következő kérdésekre keres feleletet:
a) a nemzeti kutatási és innovációs rendszerek milyen feltételei befolyásolják a multinacionális vállalatok döntéseit, amikor külföldi kutatási-fejlesztési egység létesítési helyéről, ennek a belső kutatási munkamegosztásukba illeszkedéséröl kell határozniuk;
b) hogyan hat az érintett KJrF egység műszaki teljesítményeire bekapcsolódása a világméretű kutatási mun—
kamegosztásba.
A válaszok abból a szempontból is figyelmet érdemelnek, hogy az egyes országok milyen eszkö—
zökkel kelthetik fel a multinacionális vállaltok ér—
deklődését saját K4—F infrastruktúrájuk iránt. Külö—
nösen az Egyesült Államokban folyik ugyanis széles körű vita arról, hogy célszerű-e külföldi leányválla-
latokat bevonni a nemzetileg támogatott kutatási programokba, ha az illető ország így új technológi- ákhoz is hozzájuthat.
A külföldi ismeretanyag egyrészt a tőkerészese—
dés (közös vállalat alapítása, részvények megszer- zése) útján, másrészt licenc- és szabadalomvásárlás- sal, a kutatások végrehajtására kialakított stratégiai együttműködéssel válhat hozzáférhetővé. A tőkeré—
szesedés azért jelent különleges előnyt, mert jobb lehetőséget nyújt a potenciális versenytársak kizárá- sára a hasznosításból.
A hetvenes évek közepéig a nemzetközi kereskedelem volumene jóval nagyobb ütemben nőtt, mint a közvetlen tőkebefektetéseké, amelyek főleg piacszerzési szándékokon alapultak. A termelés nemzetközivé válása után előbb a nem- zetkozi értékesítési rendszerek kiépítése következett (összehangban R. Vernon hipotézisével a ,,termék- életciklus"-ról). A multinacionális vállalatok csak ezt követően, utolsó fázisként kezdtek hozzá a kutatási tevékenység nemzetközibbé tételéhez, azonban általában olyan munkamegosztással, hogy az összes lényeges innovációs tevékenység továbbra is az anyavállalatnál koncentrálódott.
A nyolcvanas évek új vonása volt, hogy kiala—
kult a multinacionális vállalatok termelési és inno—
vációs tevékenységének nemzetközi hálózatrend- szere. A legfejlettebb (OECD—) országok közvetlen beruházásai 1983 és 1989 között évente átlagosan jó 30 százalékkal növekedtek, csaknem háromszor olyan gyorsan, mint külkereskedelmi forgalmuk. Az input—output elemzések tanusága szerint importjuk egyre nagyobb mértékben származott külföldi le—
ányvállalataik (félkész-) —termékeiből.
Megjegycáv, A Sratrlvztikui Irodalmi Figyelő rovatot a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtár— és Dokumentációs Szolgálat állítja össze, A Külföldi Slanlvjikai Irodalom egyes fejezetein belül az anyag általában könyv— és folyóiratcikk—ísmenetésekre tagolódik. (Ezeket ' választja el egymástól. Az ismertetések szerzők, illetve ahol szerző nincs, a címek betűrendjében kövedceznek egymás után.) A Bibliográfia a konyveket az MSZ 34230-84, az időszaki kiadványokat az MSZ 3424/2-82 smbványok szerinti feldolgomsban közli.
1042
A közvetlen tőkebefektetések növekvő jelentö- ségére mutat, hogy például a Német Szövetségi Köz- társaság összes külföldi beruházásán belül az ipari- lag fejlett nyugati országokban megvalósított köz- vetlen beruházásainak aránya az 1980. évi 77 száza- lékkal szemben 1990—ben már 90 százalékot képvi—
selt, Foglalkoztatottaik részesedése az összes kül- földi leányvállalat foglalkoztatottainak számából ugyanezen időszak alatt 68-ról 72 százalékra nőtt.
Az új vállalatok alapításával szemben egyértel- műen előnyben részesítették a működő cégek meg- szerzését. Egy vizsgálat eredményei szerint —— amely 350 nyugatnémet cég 1985 és 1989 között végre- hajtott 821 tranzakciójára terjedt ki — ezek háromne- gyedrésze (általában több mint 25 százaléka) részesedés megszerzésére irányult létező vállalatok- nál. Az ügyletek több mint fele teljes cégátvételt jelentett. Az újonnan szerzett, illetve alapított kulfoldi leányvállalatok 84 százaléka az iparilag fejlett nyugati országokban található.
A cégátvételek magas aránya arra mutat, hogy bár a német vállalatok elsödleges céljait a már meglévő termelési potenciálok megszerzése, a piacra jutás, a szállítói hálozatba történő bekapcsolódás jelentette, versenyhelyzetük erősítésére is törekedtek az érintett országban felhalmozódott ismeretanyag megszerzése útján. (Hasonló célok vezették a japán cégeket is például a Szilikon-völgyben végrehajtott beruházásaik során.)
Napjainkban föleg a biotechnológiák terén tö- rekszenek a multinacionális vállalatok az erre spe- cializált kisvállalatok technológiai ismereteinek megszerzésére. A német vállalatok érdeklődése első- sorban az automatizálás, a fotonok, a biotechnoló—
giák és új anyagok kísérletei felé irányul, Gyakori cél olyan leányvállalatok megszerzése, amelyeknek kutatásai az anyavállalatéhoz közeli, azzal szomszé- dos témára vonatkoznak.
A egymással tulajdonosi kapcsolatban álló vállalatok között a technológiaátadás (transzfer) két módon történhet:
— termékfejlesztés keretében, (locally-leveraged—
innovation), amely során vagy a külföldi leányvállalat látja el a cég belföldi piacát is, vagy a műveleti eljárásokat máshol települt gyárak is átveszik, s a terméket a megfelelő piac igényeihez idomítják;
— központilag koordinált kutatási program keretében (globalIy—linked-innovations), amelyhez az egyes KH: rész- legek saját tudásanyaguk átadásával járulnak hozzá, s a fejlesztést mindannyiuk számára összehangoltan, központi laboratóriumokban végzik el. Ez bizonyult eddig a technoló- giaátadás legintenzívebb formájának. Korábbi tapasztalatok szerint például számos fejlődő országban nem tudták megfe- lelően hasznosítani a multinacionális vállaltoktól érkező know-how impolzusokat. Ugyanakkor az újonnan iparoso- dott ázsiai országok viharos gyorsaságú fejlödést produkál-
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ ,
tak innovációs területen is, s ebben jelentös szerpet játszot- tak a külföldről származó technológiai ismeretek.
Adott ország műszaki teljesítménye szempont—
jából tehát nem az a döntő, hogy mennyi a saját maga által produkált ismerettömeg, hanem hogy mennyit tud hasznosan alkalmazni a rendelkezésére bocsátott müszaki információkból. A multinaci- onális vállalatok megváltoztatják a nemzeti vagy területi KH: kapacitást s ezen keresztül lényegesen befolyásolják az érintett ország nemzeti teliesítöké—
pességét is. Ahhoz azonban, hogy ezeket a hatásokat, megnyugtatóan el lehessen különíteni, arra lenne szükség, hogy a statsztika hagyományos - vagyis a működési helyhez kapcsolódó — koncepciója kiegé- szüljön a tulajdonosi koncepción alapuló megti- gyeléssel is.
A KH: statisztikának jelenleg kettős célja van:
egyrészt a belföldi vállaltok KH? felhasználása alapján értékelni az országban létrehozott műszaki teljesítményt; másrészt számbavenni az országhatárt átlépő technológiai transzfemek a fizetési mérlegre gyakorolt hatását. Az utobbi feladat problémái a kö- vetkezők (megoldásukra az OECD keretében már összehasonlító vizsgálatokat indítottak):
[. Az egymással tulajdonosi kapcsolatban álló válla—
latok között lebonyolított tecnológia-transzfer monetáris érté- kelése nagymértékben mgg a konszern belső árképzésetűl.
2. A műszaki ismereteken járó fizetési tételek tartalma nehezen azonosithato.
3. A müszakiismeret-átadáshoz nem minden esetben kapcsolódik speciális pénzügyi transzfer.
A nemzetgazdaság tudományos (műszaki) po- tenciáljának a tulajdonosi koncepción alapuló fel—
méréséhez a szerzők a multinacionális vállalatok KH: felhasználását részletesebb bontásban javasol—
ják megfigyelni. Ehhez el kellene különíteni egy- mástól a belföldi illetőségű multinacionális válla—
latok Németországban működő részeit (anya— és leányvállalatok); a külföldi tulajdonban lévő, de Németországban működő leányvállalatokat, vala- mint az önálló hazai vállalatokat. Másrészről a né—
met tulajdonú, de külföldön települt leányvállalatok adataira lenne szükség a teljes áttekintéshez. A kuta—
tási terület jellemzésére a szerzők viszonylag nagy- vonalú (körülbelül ágazati szintű) termelési csopor- tosítást is elfogadhatónak ítélnek. Véleményük sze—
rint a fizetési mérlegnek is különbséget kellene ten- nie azok között a transzferek között, amelyekre egy—
részt német, másrészt külföldi tulajdonban álló, multinacionális kötöttségek között, illetve ezek nél- kül működő vállalatok között kerül sor.
(Ism.: Tűű lxíszlóne')
