Pécsi Kálmán: A KGST termelési integráció közgazdasági kérdései

jelzés összefüggéseivel G. Forbrig (Német Demokratikus Köztársaság), a gazdasági nö- vekedés és tervezés különböző vonatkozásai- val és kapcsolataival G. Zeidler (Német De—

mokratikus Köztársaság); a tervezési model—

lek terén Lengyelországban sZerzett empíri- kus tapasztalatokkal E. Panek (Lengyelor—

szág), a komplex iteratív programozási mód—

szereknek a tervező munkában való felhasz—

nálásával W. Lassmann (Német Demokrati- kus Köztársaság), a tervezés és a tervezői magatartások vonatkozásaival Lackó Mária (Magyarország) foglalkozott. Azok közül az előadások közül, amelyek témájukat tekintve az ökonometriai elemzés és előrejelzés, il- letve tervezés témaköréhez közvetlenül nem kapcsolódnak, különösen E. Müller (Német Demokratikus Köztársaság) referátuma e- melkedik ki, amely a társadalmi össztermék újratermelése és a nemzeti vagyon össze- függéseivel foglalkozott.

A kitűnően szervezett és mind a szakmai ismeretszerzés, mind a tapasztalatcsere szempontjából nagyjelentőségű szimpóziu- mon a vendéglátó ország különböző tudomá- nyos intézeteinek delegátusain kívül a Szov- jetunió, Csehszlovákia, Lengyelország, Ma- gyarország és Románia különböző intézmé—

nyeinek, egyetemeinek, tudományos intéze- teinek küldöttei, azonkívül az Egyesült Ál-

lamokból egy vendég, összesen mintegy hat—

vanan vettek részt. Magyarországról a Köz—

ponti Statisztikai Hivatal Ókonometriai Labo- ratóriumának, a Számítógép—alkalmazási Ku- tató Intézetnek és a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézeté- nek küldöttjei voltak jelen a tudományos ta- nácskozáson.

A szimpózium október 26-án H. Schilar zárászavaival ért véget. A tervek szerint a következő szimpóziumot 1980—ban Magyar- országon rendezik meg.

MAGYAR SZAKIRODALOM

PÉCSI KÁLMÁN:

A KGST TERMELÉSl INTEGRÁCIÓ KCZGAZDASÁGI KÉRDÉSEI

Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1977.

389 old.

Pécsi Kálmán a szocialista nemzetközi munkamegosztás kérdéseinek ismert kuta—

tója, és mint ilyen, jó ismerője a témával fog- lalkozó hazai és nemzetközi irodalomnak.

Könyvének számos erénye közül olyanok kí- vánkoznak az első helyekre, mint: a KGST- együttműködés kérdéseit a legújabb világ- gazdasági változások hatásai között vizsgál—

ja; a szocialista országok közgazdászainaka KGST—vel foglalkozó nézeteit, vitáit és az ezekkel kapcsolatos saját álláspontját is megismerjük; nemcsak mások véleményét, hanem indokolt esetben saját korábbi néze- teit is bírálat tárgyává teszi; a felvetett prob- lémákat sokoldalúan vizsgálja, egyértelműen megfogalmazza és határozottan állást fog—

lal. Ezek az állásfoglalások lehetnek vitat- hatók. de a kiadó is jelzi előszavában, hogy a könyv a szerző szándéka szerint is inkább vitaindító, mint egyértelmű eredmények ösz-

szefoglalója.

A könyv tíz fejezetben tárgyalja az integ- ráció legfontosabbnak vélt kérdéseit. Az első (,,A termelési integráció folyamata") a szo- cialista integráció fejlődésének fölvázolása.

Kimutatja, hogy a KGST-integráció jelenlegi helyzete sokban különbözik a hatvanas évek—

ben kialakulttól, a következő, minőségileg új szakasz kezdetét az 1980-as évek elején tart- ja valószínűnek, és így tovább a végcélig, amely a nemzeti piacok összeolvadása, in—

tegrált nagy gazdasági közösség létrejötte

és ezzel együtt járó politikai felépítményi kö- vetkezmények: a nemzetek közeledése, po- litikai struktúrájuk átrendeződése stb.

Annak érdekében, hogy meghatározható legyen, hol tartunk e hosszú történelmi fo- lyamatban, a gazdasági integráció két olda- lát különbözteti meg: a termelési és a for- galmi (piaci) integrációt. E két oldal között szoros kapcsolat és kölcsönhatás, kölcsönös feltételezettség áll fenn, de emellett az egyik vagy a másik bizonyos ideig jobban előtér- be kerülhet. Jelenleg a Komplex Program alapján a termelési integrációt valósítjuk meg. mert elsősorban a termelési szférában fejlődik az együttműködés. Az integráció egyeztetett terve alapvetően az extenzív for- rásbevonás lehetőségeit tartalmazza, ezért a jelenlegi modell extenzívnek minősíthető, amelyre a kétoldalúság jellemző. A követ- kező fejlődési szakasz a termelési és for- galmi integráció egysége lehet, amit aztán betetőz a nemzeti piacok összeolvadása. Az, hogy mikor melyik szakasz vagy módszer ke- rül előtérbe. az objektív és szubjektív ténye- zők mérlegelésétől függ. A helyzet reális ér- tékelését a részt vevő országok kommunista és munkáspártjai végzik el, amelyek tudato- san és tervszerűen irányítják a gazdasági in—

tegráció folyamatát.

A második fejezet (..A szakosítások és a kooperációk a termelési integrációban") egyrészt hangsúlyozza a nemzetközi szakoso—

dás és kooperáció kölcsönös összefüggését, másrészt meghatározásukkal el is különíti őket. A meghatározása szakosítás állami jel—

legét hangsúlyozza, a szakosítási megállapo—

dások túlnyomórészt a KGST-szervek ajánlá-

sai alapján jöttek létre. Tartalmilag szakosí—

tásnak kell tekinteni a külkereskedelem útján létrejött olyan tartós megállapodásokat is.

amelyek a termelés volumenét, hatékonysá—

gát, "elosztását alapvetően érintik. Kooperá- ciónak nevezi a termelők (vállalatok) közötti olyan közvetlen és tartós kapcsolatokat, ame- lyeknek célja valamely végtermék alkatré- szei vagy részegységei gyártásának megosz- tása és esetleg más feladatok (tervezés.

értékesítés) megosztása. Az ilyenfajta ko—

operációs kapcsolatok még nagyon ritkák, de a munkamegosztás továbbfejlődésének feltehetően alapvető formái lesznek. A válla- latok közti kooperációk megvalósítása, az országok közti szakosítástól eltérően, sokkal átfogóbb jellegű, mélyebb és komplexebb közgazdasági kérdések megoldását követeli meg. Ezen belül a vállalati érdekeltséget alapvetően befolyásoló, az áru— és értékvi- szonyokkal kapcsolatos kérdések az elsődle- gesek. Ebből is következik. hogy a szélesebb értelemben vett kooperáció kibontakozása az integráció fejlődésének következő szakaszá- ban. a forgalmi integrációval együtt lehetsé- ges és várható.

A szakosítások és kooperációk eddigi ered- ményeinek áttekintése azt mutatja, hogy a szakosítás konkrét eredményeivel (: kooperá- ció hatása nem összemérhető nagyságrendű.

Ennek oka az, hogy míg a szakosítás hosz- szú lejáratú egyezmények alapján tényleges naturális igény kielégítésére irányul, addig a kooperációnál az indíték gazdasági jel- legű: a gazdaságosság fokozása a célja.

ami mindeddig alárendelt jelentőségű volt az előbbihez képest. A szakosítási egyezmé—

nyek jobban illeszkednek a tervutasításos rendszerhez. a belső és a nemzetközi gazda- sági mechanizmushoz.

A magyar közútijármű—gyártás fejlesztését aKGST-szakosítás sikeres példájának tekinti, amelyből fontos tanulságok vonhatók le a struktúraalakító hatás és a belső indíték ösz—

szefüggéséről. a külső —- szocialista és tőkés

— piacokkal való összhang értékelhetőségé- ről, az alkatrész-, illetve késztermékgyártásra való szakosodás ésszerü összhangjáról.

A továbbiakban (: szakosítás néhány köz—

gazdasági kérdésével foglalkozik. A szakosí- tás és (: gépimport kapcsolatát négy ország adatai alapján elemzi. Az adatok szerint a gépimport aránya a beruházásokon belül eléggé állandó, ami arra utal, hogy a sza- kosítás nem növelte érzékelhetően a gépim- port arányát. Fő következtetése: a termelési integráció extenzív modelljében az import- helyettesítő politika miatt tovább termelődnek a párhuzamos gyártások, a KGST szintű ha- tékonyság csökken. Ezt a folyamatot az in- tenzív modellre való áttérés ellensúlyozhatja.

A minőség problémája eddig a szocialista országokban háttérbe szorult. Ha a szakoso—

dás végtermékre irányul. a minőségi követel- mények feszítő ereje nem elég nagy. (Leg—

feljebb nem rendelnek a partnerek.) A koo- perációs folyamatban, ahol részegységeket.

alkatrészeket szerelnek össze, a minőségnek, , a technológiai fegyelemnek országhatáron is átnyúló szerepe van. E probléma megoldása is az intenzív szakaszra való áttéréssel kép—

zelhető el. A gépipar minőségi továbbfejlesz- tése minden országban napirenden szerepel.

Ezért szükség van a szocialista világgazda- ság egészét átfogó. egyeztetett hosszú távú gépipari munkamegosztási programra. Ez elősegíthetné fontos problémák megoldását.

például azt, hogy létrejöjjön a műszaki fejlő- dést elősegítő együttműködés nagy világcé- gekkel "(amelyeknek együttesen partnerei le- hetnénk): hogy enyhüljön a korszerűtlen gé- pekben a túltermelés és az élenjárókban a hiány; hogy az exportban ne az egymással versenyző, hanem az egymást kiegészítő ter- mékekkel jelenjünk meg, Az állami és a vál- lalati érdekeltség összefüggései meglehető—

sen bonyolultak a szakositás és kooperáció tekintetében: a szakosítási egyezmények a népgazdasági hatékonyság fokozására irá—

nyulnak. az előnyöket a részt vevő vállalatok nem mindig érzékelik. Kézenfekvőbb a válla- latok számára a kooperációs együttműködés előnye. Feltételezhető, hogy ami jó a válla- latoknak, az népgazdaságilag is hasznos. de ez az összefüggés sem teljesen egyértelmű.

Még elvégzendő feladat a szakosítósok és kooperációk érdekeltségi problémáinak rész-

letes elemzése.

A harmadik fejezet a műszaki—tudomá—

nyos együttműködést tárgyalja a termelési integrációban. Az együttműködés jelentősé- gére is és problémáira is utalnak bizonyos

— egzaktnak ugyan nem tekinthető. de talán orientáló — adatok. Egyes számítások sze- rint a tagországok erőfeszítéseinek egyesí—

tése a tudomány és technika terén 1980-ban a Szovjetunió számára 9—11 milliárd rubel, a többi tagországnak kétszer akkora megtaka- rítást tesz lehetővé. A KGST—országokban dolgozik a világ tudományos kutatóinak egyharmada, a világ találmányajánlásainak 40 százalékát itt adják be. Mindezek ellené- re az egymás közti lícencforgalom aránya alacsony (a világ összesennek mintegy egy- negyede), és a KGST-országok nettó licenc—

importőrök. A tudományos együttműködés további fejlődéséhez meg kell változtatni az árelvet, össze kell kapcsolni ezt az együttmű—

ködést a termelési—forgalmi integráció fej- lesztésével, koordinálni kell a műszaki—tudo- mányos kutatásokat is és a nyugati licencvá- sárlásokat is, közös kutatóbázisokat kell léte- síteni stb.

A negyedik fejezet témája: ,,A nemzetközi gazdasági szervezetek és a közös vállalatok szerepe a termelési integrációban". A kérdés

jelentőségét az adja. hogy e szervezetek a termelési integráció nagyméretű kibontako- zásának intézményes hordozóivá válhatná- nak. E szervezeteknek vannak bizonyos ér- telmű történelmi előzményei (a második vi- lágháború után szovjet részvétellel működő vállalatok) és az újabb időkben is fejlődé- süknek több hulláma. A legutóbbi fellendü- lés a Komplex Program elfogadása után kez- dődött, de szemmel láthatóan ez is megtor- pant. Ennek okai: egybehangzó értékelés szerint a sokoldalúságot megtestesítő közös

vállalatok és nemzetközi szervezetek olyan körülmények között szerveződnek. amikor a kétoldalúság elvei és gyakorlata érvényesül, különösen külkereskedelmi és pénzügyi vo- nalon. valamint a feldolgozó ipari szakosí- tásokban. Felismert az az ellentmondás is, ami a nemzeti direktív tervezési rendszerek és a közös vállalatok szükségességének lo- gikája között fennáll. Nehézséget okoz, hogy összehangolatlanság van a nemzetközi gaz- dasági szervezetek és az ágazati állandó bi- zottságok munkája között. A témához kop—

csolódóan a továbbbiakban röviden, a kü- lönböző nézetekkel vitatkozva, foglalkozik a szerző a kölcsönös függőség, a szuverenitás korlátozásának, illetve önkorlátozásának, va- lamint a tiszta jövedelem nemzetközi újrael- osztásának a kérdéseivel. Utóbbival kapcso- latban leszögezi: a szocializmusban mind az egymás közötti hitelműveletek, mind a közös vállalkozások esetében a tiszta jövedelem nemzetközi újraelosztása történik. Hitelmű—

veleteknél ez közvetetten. a közös vállalkozá- sok esetében pedig közvetlen módon jelent—

kezik.

Az integráció fejlődése, a közös vállalatok létesítése és működése szorosan összefügg az országok közötti pénzeszközmozgások na- gyobb arányú kibontakozásával. A központi- lag kihelyezett eszközök esetében sok motí- vum lehetséges, a vállalati kihelyezések célja egyértelműen a nyereség elérése. A vállalati eszközmozgásokat nehezíti egyrészt az, hogy a vállalati nyereségérdekeltség funkciója, in- tenzitása országonként eltérő, legfőképpen pedig az, hogy a transzferábilis rubel pénz- funkciói hiányosak: az értékmérő, a fizető—

eszköz és a tartalék funkciók alig érvényesül- nek, a közvetlen átutalhatóság korlátozott stb. Ezek és egyéb tényezők nehezítik a kö- zös vállalkozáshoz szükséges eszközök pénz formájában való átutalását. illetve a nyere- ségrészesedések megosztását és átutalását' IS.

Az ötödik fejezet a termelési integráció új módszereiről, a célprogramokról szól. A KGST-országok közép— és hosszú távú terve—

zésének két fő problémát kell megoldania: a nyersanyag- és energiaválság következmé—

nyeinek leküzdését és a termelés intenzifiká- lásának meggyorsítását. A feladatok megol—

dására új tervezési módszereket kutattak fel, amelyek a célprogramokban testesülnek meg. A célprogramok a tervezési együttmű- ködés továbbfejlődését jelentik: azokban megnőtt a sokoldalú együttműködési szférák jelentősége, a kapcsolatok hosszabb távra jönnek létre, és fellelhetők a közös tervezés elemei. A célprogramokban előirányzott nyersanyagtermelési fejlesztések a közös te- herviselésre alapulnak. Gazdasági szempont- ból eredményezhetik egyes tagországok bi—

zonyos anyagokkal való ellátási problémái- nak megoldását, és egyértelműen előnyösek politikailag valamennyi tagország számára.

Mindezek mellett kérdéses, hogy a célprog- ramok a problémák fő megoldási útjaivá vál- hatnak—e? Az eddigi tapasztalatok szerint fajlagos beruházási igényük nagy, a költség- kalkulációra a résztvevőknek kicsi a ráhatá- suk, és a hozzájárulás fejében szállított ter—

mékek ára távlatilag nem prognosztizálható.

A nyújtott hitelek nagyságát az országok te- herbíró képessége korlátozza. A ,.táborszintű hatékonyságot" képviselő célprogramok és a nemzeti szervek döntése nem egymással kompetitív dolgok, mivel a nagyobb ered- ményt a magasabb hatékonyságot képviselő célprogramok biztosítják. Másrészről: a cél- program csaka saját feladatát látja, a nem- zeti tervező szerv viszont sok egyéb gazda—

sági tényezővel is kénytelen számolni. Prob- lémát jelent, hogy a célprogramokkal átfo—

gott ágazatok és területek száma nagy, van olyan veszély, hogy túl sok problémát aka- runk a célprogramok keretében megoldani.

A továbbfejlődés útja egyrészt a célprogra- mok megvalósítása, másrészt azok mellett, azokat kiegészítve egy más jellegű, de nagy lehetőségeket rejtő mikrointegráciás lehető- séget is ki kell használni. azt. ami a vállala- tok közti közvetlen kapcsolatokban realizá-

lódhat.

.,A termelési integráció regionális aspek- tusai" c. hatodik fejezet egyik következtetése az, hogy a KGST-országok közgazdászai je- lentősen lemaradtak a regionális aspektus felismerésében. A szovjet közgazdászokat foglalkoztatja leginkább ez a probléma, je- lentős részben a Szovjetunió belső fejlődése miatt. de ők foglalkoznak legintenzívebben a KGST regionális fejlesztések kérdéseivel is. A gazdasági integráció szükségessé teszi nemcsak azt, hogy az országok gazdaságá- nak ágazati struktúrája, hanem azt is, hogy telepítési—elhelyezési struktúrája is alkalmaz- kodjék egymáshoz. kölcsönösen illeszkedjék.

A kölcsönösen előnyös kapcsolatok bővítésé- nek nagy lehetőségei vannak például a Kár- pátok két oldalán, ahol öt szocialista ország határos. Ez a terület az egész szocialista Eu- rópa ipari térképének közepén fekszik. de -— a múlt örökségeként — még ma is szerény ipari potenciállal rendelkezik. Ugyanakkor

fontos szerepe van az államközi kommuniká- cióban: nagy kapacitású, nemzetközi jelentő—

ségű infrastruktúra alakult itt ki. Ennek to- vábbfejlesztése, korszerűsítése és a terület iparosítása fontos közös regionális fejlesztési feladat. Jelenleg a KGST-integráció regioná- lis fejlődésére nagy hatást gyakorol a fűtő- és nyersanyagkomplexum kialakítása. Az egész európai régió nyersanyagbázisát és annak növekményét ezek az országok kele- tebbre helyezik át. A Szovjetuniónak nagy problémát jelent a keleti és nyugati körzetek helyének és szerepének meghatározása a nemzetközi szocialista munkamegosztásban.

Fontos érdeke a többi tagországnak is, hogy az integráció regionális aspektusait, haté- konysági következményeit, költségeit stb.

kezdjék el tanulmányozni.

A hetedik és nyolcadik fejezet az áru- és pénzviszonyok hatását vizsgálja a termelési integráció fejlődésére. Az integráció műkö- désével kapcsolatos fogyatékosságokban nagy szerepe van az áru- és pénzvíszonyok háttérbe szorulásának. A tagországok egy- más közti kereskedelmének feltételei inkább az országok belső piaci viszonyaihoz hason—

litanak. mint a verseny által befolyásolt vi- lágpiachoz. Az elszámolási egység, a transz- ferábilis rubel csak formailag multilaterális, tartalmában bilaterális. Alkalmazása elle- nére a kereslet és a kínálat országpáronkénti kölcsönös és korlátozott kiegyensúlyozása va- lósul meg. A termelési integráció fejlődésé- hez szükséges sokoldalúságot a jelenlegi el- számolási rendszer nem segíti elő. A szocia- lista elszámolási valuta és a tőkés valuta- rendszer elkülönülése számos tényezővel ösz- szefügg, következménye pedig az, hogy a két piac közti kapcsolatok előnyeit korláto—

zottan lehet kihasználni, és nincs meg a köz- vetlen értékösszehasonlitás lehetősége. A

"kollektív valuta egy ideig még csak elszámo- lási egység lehet, egyelőre nem várható elő- relépés a valutáris integráció irányában. EI- képzelhető a jelenlegi rendszer bizonyos to- vábbfejlesztése. például a kereskedelem fi- nanszírozósában, ahol törekedni lehet a há—

rom— vagy többoldalú szaldókompenzációk előkészítésére stb. Azokat a javaslatokat.

amelyekatranszferábilis rubel részleges kon- vertibilitásának bevezetésére irányulnak, a szerző legalábbis tíz éven belül nem tartja megvalósíthatónak. Jelentős mozzanat lehet- ne a termelési integráció szempontjából is a szovjet rubel korlátozott külső konvertibilitá—

sának megteremtése.

Miután megvizsgálta az áru- és pénzviszo- nyoknak a termelési integrációra való hatá- sát a nemzetközi gazdasági mechanizmussal összefüggésben. röviden áttekinti az orszá- gokban érvényesülő belső mechanizmussal való összefüggéseit. A gazdasági mechaniz- musok reformjánál a legtöbb országban kö-

zös az a tendencia, hogy nő a közép- és hosszú távú tervezés szerepe. megmaradt a külső és a belső árak összekapcsolásónak hiánya, a központi tervutasítás, a külkereske- Á delem központosítása. A nyereségérdekeltség eltérő jellegű, esetenként nem a nyereség maximalizálása, hanem a költségek minima- lizálása az alapvető. A különféle mechaniz- musokban a termelési integráció hatékony——

ságának mérése nagyon eltérő.

A beruházási hozzájárulások, illetve hitel- nyújtások vizsgálatának egyik következtetése az, hogy abban érdekeltté kell tenni mind a hitelnyújtót, mind a nyersanyagtermeiést fej- lesztő országot. Az utóbbi érdekeltségét fo- kozná, ha a lejárati időt a megtérülési idő-—

vel arányosan állapitanák meg. A hitelnyújtó- érdekeltségének növelésére a kamat mérté- két a világpiaci szint (mint felső határ) alap- ján kell meghatározni. vagy pedig a termék világpiaci ára és termelési költsége közötti különbözet elemzése alapján, a kölcsönös ér- dekeltségnek megfelelően.

Külön pont foglalkozik a szakosítási és ko- operációs árképzés kérdésével. Vitatkozik az- zal a követeléssel, hogy a hatékonyság biz—

tosítása érdekében a világpiacinál alacso—

nyabb árakat kell megállapítani. A KGST ár—

elv mai formájában a nemzeti költségek és, árak számbavételére nem ad lehetőséget. A belföldi árakat nem köti össze tényleges va—

lutaárfolyam a világpiaci árakkal. így azo—

kon keresztül sem hasonlíthatók össze. Ater—

melői árak jelenleg nem tükrözik következe- tesen a tényleges ráfordításokat. A megol—

dás csak a termelési és forgalmi integráció, egységében lehetséges, amikor a KGST—or—

szágok belső árrendszerei összekapcsolód—

nak a világpiaci árrendszerrel, s a világpiac hatékonysági, minőségi és műszaki követel—r ményei érvényesülnek az országok belső ter—

melési követelményrendszerében is.

A kilencedik fejezet: ,,A hatékonyság és—

mérésének problémája a termelési integrá- cióban". A hatékonyság a KGST-országok közgazdasági életének egyik legvitatottabb témája. Néhány vonatkozása egyértelműen középpontban van. és eléggé feltárt (például a munkatermelékenység. az állóeszköz-haté—

konyság, a tudományos—technikai haladást hatékonysága). Emellett számos még feltá—

ratlan területe van (mint a hatékonyság alapvető kritériumai. (: globális és lokális:

hatékonysági kritériumok közötti kapcsolat, s nem teljesen egységes (: népgazdasági eredmény mérése sem). Vitatott az egyes új—

ratermelési fázisok, az alacsonyabb irányi- tási szintek, a nem termelő szféra eredmé-

nyeinek mérése stb.

Általánosnak tekinthető az a felfogás.

hogy a hatékonyságot az eredmények és a!

ráfordítások viszonya tükrözi. és hogy a ha—

tékonyságot elsősorban népgazdasági szin——

ten kell értelmezni. Elvileg a KGST-régió erő—

forrásainak kiaknázását eredményesebben lehetne megvalósítani globális, nemzetek fe—

letti egységes fejlesztési koncepció alapján, mint a nemzeti gazdaságok érdekeiből kiin- dulva. Jelenleg azonban a termelési integ—

ráció szakaszában vagyunk, így irreális len- ne ma még az a követelmény, amely csak a termelési és forgalmi integráció egysége alapján, a nemzeti piacok fokozatos össze—

olvadása útján kialakuló szakaszban állítha- tó fel.

A jelenlegi feltételek között az együttmű—

ködés hatékonyságának megítélésében a ki- indulópont az egyes nemzetgazdaságok ha- tékonyságának javulása és a KGST erőforrá- sainak egyre optimálisabb kihasználása. Az együttműködésről szuverén országok dönte- nek, saját hatékonysági kritériumaik alapján.

Ezért a KGST szintű hatékonyság csak olyan közvetett módon határozható meg, hogy ami hatékony egy ország számára, az hatékony az egész közösségnek és fordítva: ami nem felel meg az egyes országok érdekeinek. az nem fogadható el egészében optimálisnak.

A közösségi szintű hatékonyság érvényesü- lése feltételezi a fejlettebb szakaszt, a fej—

lesztési eszközök szabad áramlását és legfő- képpen az egységes kritérium, a világpiaci értékítélet figyelembevételét.

A tizedik fejezet a kelet—nyugati együtt- működés hatásait vizsgálja a termelési in- tegrációra. A sokrétű hatás közül az egyik nagyon fontos az, hogy a KGST—országoknak tőkés export potenciáljuk növelése érdeké—

ben jelentős exportstruktúra-változtatást kell végrehajtaniok. Ehhez — többek között —— fo- kozniok kell a termelési integrációt, javítani

az ipari termékek minőségét és a velük kap—

csolatos szolgáltatásokat. A kelet—nyugati kapcsolatok fejlődésének egyik főszereplője a Szovjetunió. E nagy és sajátos gazdaság magatartása nagy hatással van a többi KGST—ország gazdaságára is. Sok előny szár- mazhat a kisebb tagországokra a szovjet—

nyugati kapcsolatok fejlődéséből, de számol- ni kell azzal is, hogy a szovjet piacon foko- zódnak a minőségi követelmények, nehezed- nek az értékesítési feltételek, ami a verseny- képesség növelését követeli meg. A kelet—

nyugati együttműködés egyik jól hasznosit- ható területe az ipari kooperációk kialakítá- sa. A két régió vállalatainak méreteiben, tőkeerejében meglevő különbségek miatt a KGST-országok vállalatai számára a haté—

kony együttműködés alapjait a termelési in- tegráció intenzívebbé tételével, egyebek közt a vállalati kooperáció kiterjesztésével lehet megteremteni. A kelet—nyugati kooperáció eredményes felhasználásához szükség van országonként is, főleg pedig együttesen ki- dolgozott kooperációs stratégiára. További fontos lehetőség a kisebb KGST—országok számára: részvétel a Szovjetunió és a nagy nyugati cégek megállapodásaiban. Az ilyen közvetlen eredményeken túl nagy jelentősége van annak. hogy a Szovjetunió nyugati gaz- dasági kapcsolatainak a nemzetközi enyhü- léssel párhuzamos kiszélesedése, intenzív fej- lődése, állandó tényezővé válása a többi KGST-ország számára is kedvezőbb lehetősé- geket teremt a kelet—nyugati munkamegosz- tásba való aktívabb bekapcsolódásra és le- hetőségeik jobb kihasználására.

Holka Gyula