Roeske-Slomka, I.: Összefüggés a családok jövedelme és gyermekszáma között

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ 777

ményeiről. Mindezen változásoknak hatása volt a családi élet formáira. A szerzők a jo- vuló lakáskörülmények fontosságát hangsú- lyozták abban. hogy az otthoncentrikusság kialakult a családokban. A változási tenden- ciák kiemelése mellett azonban nem feled—

keznek meg a szerzők arról sem, hogy az általuk vizsgált régióban felhívják a figyel- met az olyan nyomorúságos lakásokra is, amelyek még a XIX. századot idézik, és ame- lyekben a legtöbb aszimmetrikus család lel—

hető fel.

A XIX. század közepétől fogva domináns aszimmetrikus család legfőbb jellegzetessége az volt, hogy csak a férj keresett, és a fele- ség eltartotta vált a jövedelem előteremtése szempontjából. Korábban, amikor a család még termelési egység volt. a feleség közre- működött a jövedelem megteremtésében.

gazdasági értéke nagy volt a családban, és ez kifejeződött a család hatalmi viszonyában is. A XIX. század közepétől a gazdasági sze- rep elvesztésével a feleség kiszolgáltatottá vált, ami legfőképpen anyagi téren mutatko- zott. A férj keresetéből annyit adott feleségé- nek. amennyit akart. A feleség többnyire nem is ismerte férje keresetének nagyságát.

A szerzők érdekes megállapítása, hogy az aszimmetrikus városi családok kiszolgáltatott helyzetben levő asszonyai között kialakult egy bizonyos fajta védelmi szövetség, egy szerve- zetlen női ,,szakszervezet" a rokonsági háló- zatba tartozás alapján. Megkönnyítette ezt' hogy a rokonok földrajzilag közel voltak egy- máshoz. Young és Willmott az ötvenes évek- ben végrehajtott vizsgálatai még igen erős női kölcsönös segélyhálózatokat tártak fel;

most az új vizsgálat ezek visszaszorulását ál- lapította meg, ami a nagyobb földrajzi mo- bilitásra vezethető vissza, legfőképpen pedig az asszonyok megváltozott helyzetére.

A helyzet változását elsősorban az asszo—

nyok kereső tevékenységének növekedése okozza. 1951-ben a házas nők 26 százaléka folytatott kereső munkát. 1971-ben 41 száza- lékra emelkedett ez az arány. A szerzők na—

gyon alaposan elemzik a változás demográ—

fiai, gazdasági, társadalmi okait. Vizsgálják (! női munkaidő alakulását, és pozitívan ér- tékelik a részmunkaidő terjedését, amely sok nő számára megkönnyítette a munkavállalást.

Hiányolnunk kell viszont, hogy nincs szó a gyermekgondozó. —nevelő intézményekről vagy legalábbis az ezek iránti igényről. amelyek nélkül valóban csak kivételesen oldható meg az asszonyok munkavállalása a szülést kö—

vető két-három év alatt.

Az asszonyok otthoni. házi munkájának vizsgálatához használták fel az időmérlegek anyagát; a férfiak esetében ezt elsősorban a munkaidő elemzéséhez vették igénybe.

Nagyra kell értékelnünk azt, hogy a szer- zők továbbfejlesztették azt a szokásos vizs-

7 Statisztikai Szemle

gálati módot, amelyacsaládi élet formáinak kutatásakor csak az asszonyok tevékenységé—

re kíváncsi, és a férjeket legfeljebb csak annyiban veszi figyelembe,amennyiben segi- tenek a házi munkában. Young és Willmott számára a férj éppen olyan fontos a szim- metrikUs család életében, mint a feleség, és ezért fordítanak nagy gondot annak vizsgá- latára, hogy a férjek kereső tevékenysége hogyan változott az utóbbi időben, és meny- nyiben teszi lehetővé az intenzív családi

életet. ,

Tartalmas a könyvnek a szabadidő felhasz- nálásával foglalkozó része is. E kérdés tár- gyalását a szerzők azzal kezdik, hogy meg—

állapítják, az interjúk során kiderült. hogy a megkérdezettek jelentős része nem tekinti a szórakozást, a ,,leisure"-t a munka ellentét- jének. E rész több lényeges megállapítása közül itt csak még egyet kívánunk megemlí- teni: a baráti érintkezéseknél a nemek sze- rinti erős szegregáltság ma is megvan. To- vábbra is különválik a társas érintkezések szempontjából a férfiak és a nők világa, mégpedig társadalmi osztályra való tekintet nélkül: a férfiak férfiakkal, a nők nőkkel ba—

rátkoznak.

Young és Wíllmott új könyve szép stílussal, érdeklődést lekötő módon számol be a helyes

szempontok szerint megszervezett, gondosan

lebonyolított vizsgálatról és annak eredmé- nyeiről. Mégsem elégít ki bennünket e könyv teljesen: hiányzik a mai londoni családok életének az a plasztikus leirása, amelyhez a szerzők korábbi könyveikben hozzászoktattak bennünket. Bár a szerzők makrovizsgálatuk eredményeinek statisztikai elemzését az inter- júk során elhangzott válaszok szó szerinti köz—

Iésével teszik színessé. ez nem pótolja annak bemutatását. hogy többé-kevésbé azonos de—

mográfiai—gazdasági—társada'lmi feltételek mellett is milyen széles skálája lehet a csa—

ládi magatartási formáknak. Az angol csa—

ládszociológusok munkássága éppen azért volt olyan jelentős az elmúlt évtizedekben.

mert a leegyszerűsített. sematikus ábrázolás- sal szemben a valóságnak teljes bonyolultsá—

gát adták vissza; kívánatos lenne, ha a mak—

rovizsgálatok során sem veszne el az angol kutatásoknak ez a jellegzetessége.

(Ism.: Cseh-Szombathy László)

ROESKE—SLOMKA, I.:

OSSZEFUGGÉS A CSALADOK JUVEDELME ES GYERMEKSZÁMA KÖZÖTT

(Wspólzaleznosc dochodów i dzientnosci rodzi.)

— Studia Demograficzne. 1974. 37. sz. 45-61. p.

A tanulmány adatokkal kívánja alátámasz—

tani Zbigniew Smolinskinek azt a hipotézisét, hogy egy bizonyos minimális jövedelemszint

778

(létminimum) alatt a családi jövedelem és (:

gyermekszám közötti összefüggés pozitív, e minimális jövedelemszint és egy viszonylag magas szint (létmaximum) között az össze—

fügés negativ, majd az utóbbi szint fölött az összefüggés újra pozitív. (Smolensky ezt a hi- potézist először a Demográfia 1965. évi 1.

számában fejtette ki.)

E hipotézis alapja az az elgondolás, hogy egy bizonyos szint alatt a nagyobb családi jövedelemből több gyermeket lehet eltartani.

mivel a magasabb rendű szükségletek kielé- gítése sem nagyobb, sem kisebb gyermek—

szám mellett nem lehetséges. Közepes jöve- delemszinten viszont a magasabb rendű szükségletek (tartós fogyasztási cikkek, külö—

nösen személygépkocsi, lakás stb.) ,,verse- nyeznek" a gyermekszámmal. éspedig minél magasabb a jövedelem, annál nagyobb az igény (és potenciális lehetőség) e magasabb rendű szükségletek kielégítésére, és ez csak a gyermekszám csökkentése árán érhető el.

Végül egy bizonyos jövedelemszint fölött, amikor a magasabb rendű szükségletek ki—

elégitése eléri a telitettséget, a jövedelem növekedése ismét a nagyobb gyermekszám irányába hat, mert több gyermek eltartá- sát teszi lehetővé.

A poznani Közgazdasági Főiskola Gazda—

ságstatísztikai és Demográfiai Intézete ada- tokat gyűjtött több észak-lengyelországi vá- rosban a családok jövedelméről és gyermek—

számáról. Összesen 3036 családtól kaptak adatokat. A családokat az anya életkora és

a családfő munkahelyének népgazdasági ága szerint csoporosították. Csoportonként számították ki a család havi jövedelme (nem egy főre jutó, hanem összes jövedelem) és a gyermekszám közötti korrelációt és regresz—

sziót külön a 3000 zloty alatti. a 3000 és 8000 zloty közötti. valamint 8000 zloty fölötti jöve—

delmű családok esetében.

A 3—8000 zloty jövedelmű csoportokban a korreláció egyértelműen negatívnak bi—

zonyult, ezzel szemben 3000 zloty fölött po- zitiv korreláció jelei mutatkoztak. A három jövedelmi kategóriában külön-külön számítot—

tala lineáris regressziós egyenleteket. Ezek a többi között azt mutatják, hogy a 3—8000 zlotys csoportban 300—tól 690 zIotyig terjedő jövedelememelkedés jár együtt a család gyermekszámának eggyel való csökkenésével.

Ezután a szerző egy harmadfokú regresz- sziós egyenlettel jellemzi a családi jövede- lem és a gyermekszám összefüggését.

Még egy adatforrással kísérelték meg a levezetett modell igazolását. Ismerték a poz- nani Közgazdasági Főiskola 1957-től 1964-ig végzett hallgatóinak jövedelmét és gyermek—

számát a munkábalépéskor, 3 évvel a mun—

kábalépés után és az adatfelvétel időpontjá- ban. A 3—8000 zlotys kategóriában most is megmutatkozott a negativ összefüggés, a csoport alatt és fölött azonban az adatok kis száma miatt nehéz megbízható következteté- seket levonni.

(Ism.: Andorka Rudolf)

MEZÖGAZDASÁGI STATISZTIKA

BACHMAN, K. L.:

A FAO STATISZTIKAI TEVÉKENYSÉGE

(FAO statistical activities.) — Statístisk Tidskrift.

1974. 5. sz. 401—409. p.

A szerző, a FAO statisztikai részlegének ve- zetője cikkében felhívja a figyelmet arra, hogyavilág élelmezési helyzete, valamint a fejlődő országok mezőgazdasági problémái szükségessé teszik a mezőgazdasági statisz- tika és elemzés fejlesztését.

A FAO statisztikai munkájának három fő célkitűzése van: 1. nemzetközi mezőgazdasá- gi. erdőgazdasági és halászati összehason—

lító statisztika szolgáltatása a világról; 2. a felsorolt területeken a nemzeti és a nemzet—

közi statisztika minőségének. naprakész álla—

potának és körének tökéletesítése; 3. az élel- miszer—ellátási és a mezőgazdasági helyzet és kilátások alapját képező trendek és ösz- szefüggések statisztikai elemzése.

A cikk ismerteti a FAO statisztikai publi- kációit, amelyek a földterületre, a mezőgaz- dasági népességre, a ráfordításokra, az árak- .ra és a termelésre közölnek adatokat.

Nemrégiben felállították a FAO komputer—

rendszerét. A komputer-rendszer egyik leg—

fontosabb eredménye a készletfelhasználás számlák, áruk és országok szerinti kidolgo- zása. A készletfelhasználási számlák segítsé—

get nyújtanak a becslések ellenőrzésénél, és alapul szolgálnak az élelmiszermérlegek ösz- szeállításához.

A FAO az összes mezőgazdasági és élel- miszer-termelésre világ. országos és regioná—

Iis indexeket számít. A számítás során súlyo- zásra a búza alapár-viszonyszámok regioná—

lis átlagát alkalmazza. E viszonyszámok hasz- nálatával kiküszöbölődik a valutaárfolyamok problémája, ugyanakkor azonban felmerül—

nek bizonyos fogalmi és módszertani nehéz- ségek. Kísérletek folynak az átszámításnál al—

kalmazandó más megközelítések kidolgozá—

sara.

Az ENSZ Nemzetgazdasági Számlák Rend- szerében jelentős szerepet játszanak a mező- gazdasági számlák. Ezt szem előtt tartva a FAO az ENSZ Statisztikai Hivatalával együttműködve előzetes irányelveket adott ki