220
A cikk a népgazdaság fejlődésének haté—
konyságára vonatkozó, összehasonlító szin—
vonalelemzést mutat be az 1. táblában. E tábla alapján — Szolov'ev véleménye sze- rint — biztos következtetést lehet levonni a hatékonyság relatív szinvonalát illetően. A mutatószám-rendszert és az imitációs modellt egységes egészként kell felfogni ahhoz, hogy érthetővé váljék, hogyan számították ki az említett tábla mutatószámainak lehetséges értékeit. A mutatószám-rendszer fő elemei változó értékként kerülnek be a modellbe.
Egyes mutatók értékeitahipotézisekkel össz- hangban megadják a számításokhoz, a töb—
bi mutató értékét pedig kiszámítják. Meg—
adott változókként szerepelnek a technikai haladás mutatószámai, a struktúramutatók és a tervszerű elosztási arányok mutatói. A mu- tatószámok rendszerében e mutatók jelentik a társadalmi termelés hatékonysága növe- kedésének tényezőit. Az imitációs modellben e változók rendszerint az ún. instrumentális változók közé tartoznak. Számított változók a hatékonyság mérőszámoi, azaz a társadal- mi munka termelékenységének, az anyag- igényességnek stb. a mutatószámai. A mu- tatószám—rendszert el lehet képzelni gula ala- kú (piramidális) szerkezet formájában is.
ilyen konstrukcióban a legfelső szinten he—
lyezkednek el a hatékonyság mérőszámai.
Közülük ki lehet emelni azokat, amelyek nemcsak az újratermelés egész folyamatát, hanem annak egyes fázisait is jellemzik (pél—
dául az egy főre számított nemzeti jövede—
lem). A hatékonyság mérőszámai alatt a ha- tékonyságnövekedés tényezőinek mutatószá- mai találhatók. A rendszer alapját azok az abszolút mutatószámok képezik, amelyeknek segítségével a hatékonyságnövekedés muta- tószámainak és tényezőinek relatív értékeit számítják ki. A hatékonyság mérőszámai szűkebb értelemben mutatószám-rendszert alkotnak. Tágabb értelemben viszdnt vaia- mennyi szintet együttesen nevezhetjük rend—_
szernek. A modell és a mutatószám—rend- szer felépítése szempontjából elvi jelentősé- gű, hogy meghatározzák a hatékonyság nö—
vekedését előidéző tényezőknek a hatékony- ság mérőszámaira gyakorolt hatását és a két
STATlSZTlKAl iRODALMl FIGYELÖ
fogalom értelmét pontosan meghatározzák.
A mutatószám-rendszerben a hatékonyság növekedésének tényezői közül vezető helyen állnak a technikai haladás mutatói.
A gazdasági fejlődés és a hatékonyság növekedésének egyes tényezői nem közvet- lenül hatnak a hatékonyság mérőszámaira (például a társadalmi munka termelékeny- sége). hanem közvetve, az újratermelési mechanizmus jellemzőinek (bruttó társadalmi termék, nemzeti jövedelem, a termelő álló- alapok volumene stb.) változása útján. Ah—
hoz, hogy megfigyelhessék a hatékonyság- növekedés tényezőinek a hatékonyság mérő-' számaira gyakorolt tényleges hatását, ele—
mezni kellett az újratermeiési mechanizmus kölcsönös összefüggéseit. E kölcsönös össze—
függések komplexumát (az imitációs modellt), az álló— és forgóalapok értékeinek önálló és együttes körforgását leírva s azt alapul 'véve dolgozták ki. Tulajdonképpen arról van szó, hogy ilyen jellemzők segítségével kísérletet tettek a technikai haladás intenzív tényezői—
nek meghatározására. Az újratermelés érték—
mechanizmusának imitációs modelljét úgy szerkesztették meg. mint egy számítási sémát, a növekedés éves vagy 5 éves fázisai sze—
rinti dinamikus sorokat alapul véve. A tej—
lődés kiinduló feltételeit két változó értéké- ben rögzitették: a felhasznált nemzeti jö- vedelem értékében és a termelő állóalapok
évi átlagos értékében a t bázisévben.
A 3. táblában azokat a számított válto- zókat mutatja be a szerző. amelyek segítsé- gével a variációs számítások elvégezhetők.
A modellt konkrét statisztikai anyagokon kisérletezték ki. A Szovjetunió egész népgaz—
daságára vonatkozóan, 20 éves időszakra (1950—1970) 5 éves időközöket alkalmazva.
idősorokat szerkesztettek, az Észt Szövetsé—
gi Köztársaságra vonatkozóan pedig (1960 és 1973 között) éves idősorokat határoztak meg.
Ennek alapján tettek kísérletet a népgazda- ság-fejlesztés lehetséges változóinak elem- zésére és a Szovjetunió és az Észt Szövet- ségi Köztársaság gazdaságának várható fej—
lődésére vonatkozó prognózis elkészítésére.
(ism.: Tóth Edit)
TÁRSADALOMSTATISZTl KA
FELDMAN. H. - FELDMAN. M.:
A CSALÁDI ELETCIKLUS:
NÉHÁNY JAVASLAT A FOGALOM TISZTÁZÁSÁRA
(The family life cycle: some suggestions for recycling.) - Journal of Marríage and Family. 1975.
május. 277—284. p.
A Nemzetközi Szociológiai Társaság leg—
utóbbi, 1973 szeptemberében Párizsban tar- tott családszociológiai szemináriumának té-
mája a családi életciklusok koncepciójának problémája volt. E szemináriumon jeles szo- etológusok, R, Hill, ]. Trost és R. Rodgers foglalkoztak a családi életciklus koncepció- jának és empirikus használatának kérdései-
ve. *
A cikk szerzői korábbi. 1961—ben megje—
lent cikkükre és a párizsi szeminárium toe posztalataira építve e tanulmányban adják
STATISZTlKAl lRODALMl FIGYELÓ
221
közre új koncepciójukat, mellyel a fogalom- használatban jelenleg megnyilvánuló kétér—
telműségeket kívánják felszámolni.
A mindennapirszóhasználat elemzésén ke—
resztül jutnak arra a meggyőződésre. hogy a családnak mint fogalomnak két különbö- ző jelentése van.
Az egyik családfogalamba azok sorolha- tók. akik egy időben élnek, illetve éltek (ro- koni kapcsolatban vannak). egymással köz- vetlen kapcsolatban voltak vagy lehettek.
Ettől a családtól megkülönböztetik azt a családot, amely már teljesen eltűnt, a múlt- ban élt. és már csak fennmaradó emlékei- vel kapcsolódik a jelenhez.
A két családfogalom közötti különbséget a társadalmi státus fogalmán keresztül mu- tatják be: az első családfogalomba tartozó személyek maguk alakítják társadalmi hely-
"zetüket, pozíciójukat, mely életük során ál- landóan változik, illetve változhat. A másik családfogalomba tartozó személyek társadal- mi helyzete már nem változik, így az emlé- kekben változatlan társadalmi pozició él.
Ahogyan az egyének életútja, amely a szü- letéstől a halálig tart, úgy az első család- fogalomba (lifetime family) tartozó csalá- dok élete sem ciklikus. A második családfa- galomba tartozó családok (lineage family).
amelyekbe tehát a mai családok ősei -—
ameddig az emlékezet tart — tartoznak. élete ciklusokra bontható a születések és halálok egymásutánisága, sorozata alapján.
Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy amikor a kutatók különböző generációkat vesznek alapul az attitüdők, értékek vizsgálatához.
vagy két vagy több összefüggő generációra visszanyúlva vizsgálják az első fogalom sze—
rinti család értékeinek alakulását, akkor a vizsgálat tulajdonképpen a második fogalom szerinti család vizsgálatává alakul át.
E két fogalom megkülönböztetésével pár- huzamosan a szerzők azt is meghatározzák, hogy az életciklus (life cycle) és az életút (career) fogalmak milyen összefüggésben használhatók: az első családfogalomba tar- tozó személyek esetében életútról, a máso- dik családfogalom használata esetén élet- ciklusról beszélhetünk.
A továbbiakban a szerzők a családi élet- pályát (family career) írják le, amelyet négy különálló életútra (subcareer) bontanak fel.
Ezek a következők: 1. szexuális életpálya.
2. házassági életpálya. 3. szülői életpálya, 4.
felnőtt—szülő életpálya.
E négy életpályát egy—egy család életén belül olyan részéletpályákként kell elképzel- ni, amelyek hol egymás mellett (egy időben), hol egymást követően futnak. A családi élet- pálya ezen összetevőinek elemzésénél figye- lembe kell venni, hogy a családi életpálya elkülönítendő az egyes személyek életpályái—
tól, hiszen minden személynek különböző élettapasztalatai vannak, s így más szem- pontból az önálló életpályák is vizsgálhatók.
A szerzők szerint a családi életpálya a kö—
vetkező négy szempont figyelembevételével vizsgálható:
1. a családi életút általában két személy inter- perszonális kapcsolatain alapul.
2. el kell különíteni az egyes személyek olyan többé-kevésbé különálló életpályáitól, mint amilyen például a hivatósi—foglaikozósi életpálya (a kutatók- nak azonban figyelembe kell venniök az ezen élet- pályák közötti összefüggéseket);
3. tekintetbe kell venni a férj és a feleség in—
terperszonólis kapcsolatait és a család mint cso- port csaiódon kívüli kapcsolatait;
4. figyelni kell arra. hogy minden életpálya ól- landó változásban van.
A cikk szerzői ezután röviden vázolják az egyes részéletutak jellemzőit, illetve azokat a problémákat, amelyeket a konkrét kutató- munkák során szem előtt kell tartani. Ezután áttérnek az életút és az életciklusok elemzé- sénél használható fogalmak tárgyalására, és megállapítják, hogy három, viszonylag jól de- finiálható fogalommal vizsgálni lehet az élet- út és az életciklusok, illetve a két család—
fogalom körébe tartozó szociológiai problé-
mákat. _
E fogalmakat aszerint választják meg. hogy az életfolyamatra, azaz ennek időben lezaj- ló jellegére utalnak-e vagy valamilyen vi—
szonylag statikus jelenségre. (Mindezt füg—
getlenítik attól a kérdéstől, hogy mely csa- ládfogalom körébe tartozó problémákról. il—
letve az életútról vagy az életciklusokról van-e szó.)
igy a stádium (stage) fogalmának haszná- latát az életpálya időben lezajló jellegére utalva különösen a részéletutak elemzésénél tartják hasznosnak, az osztályozás fogalmát pedig —- akár az életpálya. akár az életcik- lusok vizsgálatáról van szó —-az életpálya so- rán stabilizálódott jelenségek — méginkább a külső meghatározók — vizsgálatánál.
A szerzők befejezésül az empirikus vizsgá- lat gyakorlati kérdéseit tárgyalják.
(ism.: Dávid János)
