STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
KÚLFÖLDI STATISZTIKAI IRODALOM*
A STATISZTIKA ÁLTALÁNOS ELMÉLETE És MÓDSZERTANA
POTTER, H. D.:
A FELDOLGOZÓIPARI ÖSSZEIRÁSOK ES FELVÉTELEK ADATAI EGYNEMÚSÉGENEK MÉRESÉRÖL
(Some conceptual aspects of measuring homogenity of industrial data from manufacturing censuses and surveys.) -- Statistical Journal of the United Nations ECE. 1988.
4. sz. 359—375. p.
Az üzemek, vállalatok vagy más statisztikai egységek összesített termelési, munkaügyi vagy pénzügyi adatainak csekély az információérté—
ke, ha heterogén csoportokra vonatkoznak.
A publikációkban leggyakrabban használt cso—
portosítási ismérvek a nagyság, a tulajdonosi jelleg, a területi elhelyezkedés, továbbá a vég—
zett tevékenység szerint különböztetik meg, il—
letve vonják össze csoportokba a megfigyelt statisztikai egységeket.
Az ágazatok esetében a homogenitás ismérve a végzett tevékenység, azaz az előállított termé- kek és a végzett szolgáltatások azonossága. Az ágazati homogenitás mérési problémáinak vizsgálatakor a szerző elsősorban a Kanadai Statisztikai Hivatal gyakorlatára támaszkodik, de egyúttal arra is törekszik, hogy az általa ja- vasolt eljárásokat bármely iparosodott ország- ban alkalmazhassák. Ezért figyelembe veszi már azt a lehetőséget is, hogy adott országban az ipari kibocsátást a ,,Harmonizált Rendszer"
árucsoportjai szerint veszik számba.
Elméletileg bármely statisztikai osztályozás—
sal kapcsolatban kétféle homogenitásról beszél- hetünk: a meghatározás (definíció) szerinti és a tapasztalati homogenitásról. Az osztályozások hierarchikus felépítése folytán a részletezőbb szinteken a homogenitás — a definíció szerint — mindig nagyobb, mint az összefoglaló kategó- riák szintjén. (Például meghatározott élelmi- szerfajta gyártása egyneműbb tevékenység, mint az egész élelmiszeriparé, de ugyanez érvé—
nyes a nagyságcsoportos osztályozásokra is:
a 15-nél kevesebb, a 15-29, illetve a 30-49 sze;
mélyt foglalkoztató üzemek tevékenysége, a de- finíció szerint, külön-külön homogénebb, mint az összes, SO-nél kevesebb személyt foglalkoz- tató üzeme.)
A tapasztalati homogenítás-vizsgálatoknak arra a kérdésre kell feleletet adniuk, hogy vala- mennyi összesitett adat megfelel-e tartalmilag az osztályozás definíciójának. Például, ha meg- határozott város iparáról van szó, nem szere- pelnek-e az adatban máshol települt egységek, vagy bizonyos ágazatba sorolt statisztikai egy—
ségek termelése nem tartalmaz—e ettől eltérő jellegű termékeket is?
Az Egyesült Államok, illetve Kanada feldol—
gozóiparára vonatkozóan az alábbi két mutatót alkalmazzák rendszeresen a homogenitás ta—
pasztalati mérésére.
a) ,,Az alapvető termelés speelalizációs aránya" azt fejezi ki, hogy adott statisztikai egység vagy ágazat összes kibo- csátásából milyen hányadban részesednek a besorolás sze—
rinti ágazati főtevékenységnek megfelelő termékek és szol- gáltatások;
b) ,,Az alapvető termelés képviseleti aránya" viszont azt mutatja ki, hogy meghatározott ágazat főtevékenységébe tartozó termékek és szolgáltatások összipari kibocsátásából milyen hányadot fedez az ágazat saját kibocsátása.
Példával illusztrálva az a) mutató alapján az vizsgálható, hogy a ,,Bútorgyártás" ágazat ter—
melésének mekkora hányadát teszi ki a bútor- előállítás, míg a b ) mutató arra ad feleletet, hogy a feldolgozóipar összes bútortermelésének milyen hányada származik a ,,Bútorgyártás"
ágazatból.
E két rendszeresen használt mutatón kívül azonban még más jellegű homogenitási arányok is számíthatók. A piaci rendeltetés szerinti Iw- mogenitás mutatójának meghatározásához pél- dául a feldolgozóipar kibocsátásán belül elsőd- leges rendeltetésük szerint megkülönböztetik ( 1) a fogyasztási javakat, (2) a termelő felhasz- nálásra kerülő termékeket és szolgáltatásokat
' A Statisztikai Szemle 1962. júliusi számától kezdődően a ,,Statisztikai Irodalmi Figyelő"-ben a külföldi statisztikai könyvek és folyóiratcikkek ismertetését havonta közli.
A Külföldi statisztikai irodalom egyes fejezetein belül az anyag általában könyv- és folyóiratcikk-ismertetésekre tagoló—
dik. (Ezeket ' választja el egymástól.) Az ismertetések szerzők , illetve ahol szerző nincs, a címek betűrendjében következnek egymás után.
944
és (3) a beruházási javakat. Hasonlóképpen osztályozzák az ipari ágazatokat is, attól f üg- gően, hogy milyen piaci rendeltetésű termé—
kek képviselik kibocsátásukból a legnagyobb arányt. A szerző példaszerűen bemutatja a fo- gyasztási javak specializációs arányának számí- tási eljárását. Ennek során három osztályozást vesz figyelembe. Az első az üzemeket, a máso- dik a számba vett termelést, a harmadik pedig az egyes termékcsoportokat minősíti aszerint, hogy a fogyasztási javak termelési körébe tar- toznak-e. Az ezekre vonatkozó specializációs arányok számítása a súlyozott számtani átlag formulája alapján történik.
A homogenitási mutatók aszerint is megkü—
lönböztethetók, hogy a homogenitás mérőszá- maként bináris vagy folytonos mennyiségi is- mérveket alkalmaznak—e. Nagyobb érzékeny—
ségük folytán természetszerűleg a valószínű- ségi változókon alapuló mutatókat célszerű előnyben részesíteni.
A különböző szempontú és részletességű cso- portosítások komplex alkalmazásával kombi- nált homogenitási mutatók is kifejleszthetők.
További változóként figyelembe vehető például a földrajzi (terület szerinti) megoszlás az üze—
mekre, illetve a kibocsátásra vonatkozóan is, vagy a termékek ipari eredet szerinti csopor—
tosítása.
E vázolt rendszerbe sajátos elemként illesz- kedik az alapvető termelés specializációs ará- nyának mutatója. Számitásakor az ipari ágaza—
ti rendszeren és a kibocsátott termékek osztá—
lyozásán kívül harmadik rendező elvként azt is ügyelembe veszik ugyanis, hogy a vizsgált ter- mékek az adott ágazat szempontjából alapvető termelésnek minősülnek—e vagy sem. Ez a har- madik osztályozás természetesen ágazatonként különbözik, a tapasztalatok szerint kidolgozá—
sakor nem küszöbölhető ki a szubjektív meg- ítélés sem.
A kanadai feldolgozóipar évenkénti megfi—
gyelése alapján már több éve publikálnak egy további, az eddigiektől részben eltérő felfogású homogenitási mutatót is. Ennek számításához az üzemenként megfigyelt adatokon kívül vál—
lalati szintű adatokat is felhasználnak, amelye- ket az üzemi adatokból képeznek. Erre a célra a közös gazdasági irányítás alá tartozó üzemek adatait összevonják, s az így nyert ,,vállalatot"
abba az ágazatba sorolják be, amelyhez hozzá—
adott termelési értékének legnagyobb hányada tartozik. A számítás eredményeként kapott ho—
mogenitási arány azt fejezi ki, hogy az adott ágazatba eredetileg tartozó üzemek (vagyis az üzemi szinten odasorolt egységek) hozzáadott termelési értéke milyen hányadát képviseli a vállalati szinten aggregált termelési értéknek.
(E számításnál tehát maguk az üzemi adatok képviselik a vállalat által végzett tevékenységek ,,osztályozási rendszerét")
A diverzifikáció a homogenitás ellentétjeként értelmezhető. A szerző lehetségesnek tartja,
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
hogy az általában ipari koncentráció mérésére használatos Herfindahl—indexet a diverzrükáció mérésébe is bekapcsolják.
A tárgyalt vizsgálati módszerek az ipari adat—
felvételek eredményein kívül természetszerűleg más területekre is kiterjeszthetők. A szerző pél- daként utal arra, hogy a foglalkozások iskolá—
zottsági szint, a háztartások háztartásfő, illetve a keresetek források szerinti vizsgálatánál ha—
sonló értelmezésű (homogenitási) mutatók szá- mítására nyílik lehetőség.
A gyakorlati alkalmazás során felmerülő problémák közül a cikk részletesen tárgyalja az ágazati, illetőleg a termék— és szolgáltatásosztá- lyozások közötti közvetlen (numerikus) kapcso—
lat megteremtésének lehetőségeit és korlátait, utalva azokra a problémákra is, amelyek a ,,Harmonizált Rendszer" adaptálása nyomán jelentkezhetnek a termelés számbavételénél.
Vitába száll azzal a nézettel, hogy a vegyes tartalmú, ún. ,,Egyéb" ágazatokról felesleges vagy értelmetlen homogenitási mutatókat szá- mítani. A szerző véleménye szerint ez legfeljebb a definíció szerinti homogenitás esetében fogad- ható el, a tapasztalati homogenitás e kategó- riáknál is kimutatható. Bírálja azt a gyakorlatot is, hogy csak az ágazati osztályozás legalacso- nyabb szintjén publikálnak homogenitási mu- tatókat. Meggyőződése szerint az alapvető ter- melés specializációs, illetve képviseleti arányát az aggregáltabb szinteken és a feldolgozóipar egészéről is indokolt közölni. Végül felhivja a figyelmet arra a segítségre, amelyet a homo- genitási vizsgálatok a nemzeti osztályozási rendszerek fejlesztésekor nyújthatnak a részle- tesebb bontások, illetve a tartalmi meghatáro- zások kidolgozása alkalmával.
(Ism.: Tűú' Lászlóné)
WINGEN, M.:
A TÁRSADALMI VÁLTOZÁSOK KIHíVÁSAI És A HIVATALOS STATISZTIKA
(Herausforderung der amtliehen Statistik durch den ge- sellschaftlichen Wandel.) —- Allgemeines Statístisches Archív.
1989. 1. sz. 16-41. 1).
Mindeddig viszonylag ritkán vizsgálták tudo—
mányos elemzések az állami statisztikák funk- cióit, módszereit, programjait, intézményeit, bár kétségtelen a statisztikára háruló politikai felelősség. A Statisztikai munka minősége, telje—
sítménye nem közömbös a társadalom számá—
ra, illetve a társadalmi változásokra gyakorolt hatásait illetően. Mind szorosabbá válnak azok a jogi előírások, amelyek a Német Szövetségi Köztársaságban megszabják a hivatalos statisz—
tika alapfeltételeit, kereteit. A szerző — a szak- irodalom megállapításait Vizsgálva — a fejlődés négy irányát vázolja.
] . Erősödik az adatok védelme, jogszabá—
lyok korlátozzák a statisztika mozgásterét,
