Lengyel Edina
tudományos segédmunkatárs, MTA-PE, Limnoökológiai Kutatócsoport
Mikroszkopikus algáink
jelentősége és lehetséges alkalmazása a környezetpedagógiában
Mikroszkopikus méretű algáink számtalan jelentőséggel bírnak.
Nekik köszönhetően nyomon tudjuk követni vizeink ökológiai állapotát, így teljes figyelmet és védelmet biztosítva legértékesebb
kincsünknek, a víznek. Jelen cikk célja, hogy a limnológiai és hidrobiológiai témakörökre felhívja a figyelmet és népszerűsítse azok
használatát a közoktatásban.
A mikroszkopikus algák jelentősége
A
z algák mindenhol megtalálhatók a Földön: mindenféle vizekben, hőforrásokban, a sarkvidékek jegében, a talajban, növényeken, barlangokban stb. (Kiss, 1998; Ács és Kiss, 2004). A mikroszkopikus algáknak nagy jelentőségük van a vízi ökoszisz- témákban (Ács és Kiss, 2004): elsődleges termelő szervezetek (producensek), fotoszinte- tizáló élőlények, jó indikátorfajok, illetve tápanyagforrások. Elsődleges termelőként fontos feladatuk, hogy szervetlen anyagból bomlékony szerves vegyületeket állítsanak elő a napfény energiájának segítségével, miközben oxigént szabadítanak fel. Mindezek által nagy szerepük van a vizek öntisztulásában (Vymazal, 1988), valamint fontos ener- giaforrások a magasabb szerveződési szintek számára (Minshall, 1978). További nagy jelentőségük, hogy biológiai indikátorokként használhatjuk őket, mivel érzékenységük alkalmassá teszik őket, hogy jelezzék a környezet megváltozását.Miért kell vizeinket minősíteni?
A víz szerepét a közoktatás minden területén hangsúlyozzák, hiszen fontossága és védel- me megkérdőjelezhetetlen: a víz az élőlények számára alapvető életfeltétel. A víz védel- mét nem csak lokális vagy regionális feladatnak kell tekinteni, hanem globálisnak. A Víz Keretirányelv (VKI) az Európai Unió egyik jogszabálya (EC Parliament and Council, 2000), amely a fenntartható vízgazdálkodásra vonatkozik, és amelyet 2000-ben fogadtak el. Ennek célja, hogy az Európai Unió tagállamainak, így hazánknak is el kell érnie a felszíni vizek jó ökológiai állapotát 2015-ig.
Vizeink állapotát természetes és antropogén folyamatok is befolyásolhatják. Például a klímaváltozásnak számos hatása lehet a felszíni vizeinkre (Jones és Jarman, 1982;
Gyllström és mtsai, 2005; Wilhelm és mtsai, 2006; Dokulil, 2013):
– megváltozik a jég és a hó minősége és mennyisége;
– megváltozik a víz minősége (algavirágzás);
Iskolakultúra 2014/11–12 – tavak dinamikája módosul (például rétegzettség kialakulása, tartama, a keveredés mélysége);
– a napi hőingás mértéke nőni fog;
– a vízszint csökkenése várható, amelynek hatásaként megváltoznak a víz kémiai és fizikai jellemzői (például a sótartalom megnövekedik);
– a kiszáradásos időszakok száma növekedni fog (némely tó teljesen el is tűnhet);
– florisztikai és faunisztikai változások következnek be, melyek által a táplálékhálózat is módosulni fog.
A természetes folyamatok mellett nem elhanyagolható az egyéb antropogén tevékeny- ségek hatása (mezőgazdaság, lecsapolások, szennyvíz-bevezetés, stb.) sem. Vizeink jó állapotának megőrzése a jövő generáció számára nélkülözhetetlen, ezért a felesleges emberi hatásokat le kell csökkenteni, vagy ha lehetséges, meg kell szüntetni. Ehhez pedig elengedhetetlen a folyamatos monitoring, a vízminőség és az ökológiai állapot felmérése.
Hogyan történik vizeink minősítése?
A biológiai vízminőség a víz azon tulajdonságainak összessége, amelyek a vízi öko- szisztémák életében fontosak, létrehozzák és fenntartják azokat. A biológiai vízminőség jelenségei, változásai és mutatószámai négy tulajdonságcsoportba sorolhatók (Felföldy, 1974):
1. A halobitás a víz biológiai szempontból fontos szervetlen kémiai tulajdonságának (például: összes sótartalom, ionösszetétel) összessége. Egyszerű és egzakt módon mérhető.
2. A trofitás a szervetlenből szerves anyagot létrehozó és ezzel a víz minőségét befo- lyásoló adottságok és jelenségek gyűjtőfogalma. Jellemzésére a klorofill-tartalom, az összes algaszám, a foszfor- és nitrogénformák, valamint a fotoszintézis intenzi- tásának mérése alkalmas.
3. A szaprobitás a vízi ökoszisztéma szervesanyag-bontó képességére vonatkozik.
Meghatározására több kémiai paraméter (nitrogénformák, kémiai, biokémiai oxi- génigény, stb.) mérése, valamint az élőlények szaprobiológiai indikációs elemzése ajánlott. A szaprobitás fokának növekedésével általában a fajok száma csökken, de az egyedszám növekszik.
4. A toxicitás a víz mérgezőképessége. Olyan mérgek jelenlétére vonatkozik, amelyek nemcsak a vízi élőlények életműködését zavarják, azok életét veszélyeztetik és az öntisztuló képességet csökkentik, hanem az ivóvízként való felhasználást is megne- hezíti. Meghatározása különböző biológiai tesztekkel (baktérium-, alga-, Daphnia-, hal-, csíranövény-teszt) történik (Kiss, 1997).
A vízi ökoszisztémák állapotfelmérése fizikai és kémiai tulajdonságok alapján történt ezidáig, napjainkban pedig a biológiai indikátor szervezetek szerepe egyre fontosabbá válik. A minősítés során azt kell vizsgálni, hogy a biológiai alapon történt besorolást a fizikai-kémiai állapot alátámasztja-e vagy sem. A VKI a víz fizikai és kémiai paraméte- rek alapján történő vízminősítést, valamint öt élőlénycsoporton alapuló ökológiai állapot- becslést (VGT, 2009) is előírja:
– A fitoplankton esetén mennyiségi és minőségi viszonyokat jellemző index kidol- gozására került sor. A fitoplankton taxonómiai összetételét jellemző indexben a fitoplankton egyes funkcionális csoportjait értékelték. A metrika másik eleme a fitoplankton mennyiségét az a-klorofill tartalommal jellemzi. A fitoplankton társu- lásokat betűkódokkal (kodonokkal) látjuk el, amelyeknek ökológiai háttérmintázata
Lengyel Edina: Mikroszkopikus algáink jelentősége és lehetséges alkalmazása a környezetpedagógiában
kidolgozott (Reynolds, 2002). Például az A-D csoportok a tavaszi alganövekedés funkcionális csoportjait, az E-H a nyári rétegződés jellemző fajait foglalja magába.
– A fitobentosz elemzésével is történhet ökológiai állapotbecslés, melynek 2 lehetsé- ges módja van. Az egyik koncepció, hogy olyan indexeket alkalmazunk, amelyek a szennyezés szintjét a fajok optimuma és toleranciája alapján határozzák meg (Kolk- witz és Marsson, 1908). A másik koncepció (Patrick, 1949) szerint a diverzitást kell alapul venni. Fitobentosz esetében a vízfolyásokra és tavakra többféle metrikus indexet dolgoztak ki (például: TDI, GENRE, CEE, IPS, IBD, EPI-D; Kelly, 1998;
Rumeau és Coste, 1988; Descy és Coste, 1991; Cemagref, 1982; Lenoir és Coste, 1996; Prygel és Coste, 2000; Dell’Uomo, 1996), amelyek jelzik a szerves- és táp- anyagterhelés hatását. Ezek a hidromorfológiai hatásokra kevésbé érzékenyek, alap- vetően a szennyezést jelzik.
– Makrofitákon alapuló vizsgálatokkal.
– Makroszkopikus vízi gerinctelenek által.
– Halközösség felmérésével.
A bentonikus algák életük nagy részében valamilyen aljzathoz rögzülten fordulnak elő (homok, kavics, makrofiton), míg a fitoplankton a horizontális áramlásokkal sodródik, s alkalmazkodott a nyíltvízben való élethez.
A környezeti tényezők az élőlények számá- ra lehetnek kedvezőek vagy kedvezőtlenek, s a változásokat csak bizonyos határértékek között képesek elviselni. Az indikátor szer- vezetek között ez a két csoport rendelkezik a legrövidebb generációs idővel (24 órától néhány hétig) (Rott, 1991). Ez az oka, hogy gyorsan reagálnak a környezetük megvál- tozására.
Mit jelezhetnek algáink?
Mind a növény-, mind pedig az állatvilág- ban szép számmal vannak jelen biológiai indikátorként alkalmazható fajok, amelyek lehetnek pozitív indikátorok (előfordulá- sukkal vagy tömeges elterjedésükkel jel- zik a környezetszennyezést) vagy negatív indikátorok (szervezete károsodik az adott szennyeződés vagy szennyeződések hatásá- ra, és egyedszáma megritkul a szennyezett területen, szélsőséges esetben el is tűnik).
Ezeknek az indikátorfajoknak a felszaporo- dása, vagy teljes hiánya önmagában olyan információt hordozhat, mely elegendő lehet néhány, a vízminőséget illető megállapítás tételéhez. Ilyen fajok lehetnek az 1. táblá- zatban felsorolt mikroszkopikus algák (Kre-
iser és mtsai, 1990; Krammer és Lange-Bertalot, 1991, 1999a, 1997, 1999b; Peterson és Grimm, 1992; Padisák és Dokulil, 1994; Kiss, 1998; Ács és Kiss, 2004; Komarek, 2013).
Mind a növény-, mind pedig az állatvilágban szép számmal vannak jelen biológiai indiká-
torként alkalmazható fajok, amelyek lehetnek pozitív indiká-
torok (előfordulásukkal vagy tömeges elterjedésükkel jelzik a
környezetszennyezést) vagy negatív indikátorok (szervezete
károsodik az adott szennyező- dés vagy szennyeződések hatá- sára, és egyedszáma megritkul a
szennyezett területen, szélsősé- ges esetben el is tűnik). Ezeknek
az indikátorfajoknak a felsza- porodása, vagy teljes hiánya önmagában olyan információt hordozhat, mely elegendő lehet néhány, a vízminőséget illető
megállapítás tételéhez.
Iskolakultúra 2014/1 1. táblázat. Indikátorként alkalmazható mikroszkopikus algák FotóForrásFajnévMorfológiai leírásAutökológia
Lengyel Edina (Legény-tó) Cyclotella meneghiniana
A sejtek rövidek, hordó alakúak, általában magányosak. Szemből nézve a valvák kör alakúak, hullámosak.
A váz középső
részéről az areolák hiányoznak, de gyakran tüskékkel (1−4) díszített. Átmérője 6−43
µm.
Tipikusan késő nyári, őszi planktonikus faj, egyaránt megtalálható olyan átkevert kis és közepes méretű tavakban és folyókban, amik tápanyagban (P) és Ca-ban gazdagok, alkalikusak és a vezetőképességük magas.
http://www.
keweenawalgae.mtu. edu/gallery_pages/ synurophytes.htm
Synura sp.
Szabadon úszó kolóniát alkotnak, melyben a sejtek a kaudális végen kapcsolódnak a kolónia központjában. Két ostorral rendelkeznek, melyek egyforma hosszúságúak.
A sejteket szilícium pikkelyek borítják, melyek fajra jellemzőek.
Fitoplankton egyik tagja. Kis, oligotróf, bázisszegény vagy tiszta, oldott szerves anyagban viszonylag gazdag tavakban fordulnak elő. Nagymértékű elszaporodásukkor a víz szaga hal-, uborkaszagra hasonlít.
Lengyel Edina
Eunotia bidens; Eunotia tetraodon A háti oldal íves, a hasi lehet egyenes, de legtöbbször az is íves. A sejtvégek
lekerekítettek. A stráfok a sejt teljes felületén jól láthatóak, párhuzamosak. A rafé csökevényes.
A nemzetség legtöbb faja a tápanyagban szegény, oligotróf vizek fitobentoszának
lakója. Kloridban, mészben, huminanyagokban és ásványi sókban szegény vizekben gyakoriak. Az Eunotia fajok a savas vizekben fordulnak elő. Megjelenésükkel és elszaporodásukkal a vizek savasodását indikálják.
Lengyel Edina: Mikroszkopikus algáink jelentősége és lehetséges alkalmazása a környezetpedagógiában
FotóForrásFajnévMorfológiai leírásAutökológia http://algae.ihb. ac.cn/english/ algaeDetail. aspx?id=467
Chaetoceros muelleri
A sejtek többnyire mindig oldalnézetben láthatóak, amelyek henger alakúak. A peremükön 2−2 rendkívül hosszú tüske található, amelyek 3−5-ször hosszabbak a sejt átmérőjénél.
Előfordulásából a víz halobitása becsülhető. Brakkvizek fitoplanton-mintájában gyakori fajnak számít. 2420µS cm-
1-nél nagyobb vezetőképességű vizekben jelenik meg.
Lengyel Edina (Nyéki-szállás, Sós-ér)
Euglena sp
Szabadon úszó sejtek. Az Euglena fajok
alakja lehet hengeres, orsó, lekerekített formájú.
A periplasztisz lehet merev és díszített (spirálisan futó pontok). A színtest és paramilon jellemzője határozóbélyegnek számít.
Szervesanyagban gazdag, fényben szegény kisméretű vizeket kedvelő fajok. Nitrogén dús, eutróf, nyári fitoplankton minták jellemző fajai. Elviselik a magas BOI-t (biológiai oxigén igény).
http://www. itameriportaali. fi/en/galleria/ galleriakuvat/ en_GB/algae/
Aphanizomenon flos-aquae, Anabaena sp.
Fonalas szervezetek, melyek heterocitákat tartalmazhatnak. Jó lebegésreguláció jellemzi őket, felszíni vízvirágzást formálhatnak.
A fitoplankton tagjaként jelzik a vizek eutrofizálódását. Tolerálják az alacsony N- és C-tartalmat. Érzékenyek a fény mennyiségére és a foszfortartalmára.
Iskolakultúra 2014/1 FotóForrásFajnévMorfológiai leírásAutökológia
Lengyel Edina (Borsodi-dűlő) Hantzschia amphioxys
A magányos sejteknek jellegzetes formájuk van: a rövidebb tengelyre szimmetrikusak a hosszabbal ellentétben. A hasi oldal általában konkáv, vagy enyhén konvex, míg a háti oldal konvex. A sejtvégek fejecskések.
A fitobentosz jellemző fajaként a vizektől távol, szárazföldi körülmények között találkozhatunk vele. Nedves élőhelyeken (nedves talajon, „tocsogókban”) gyakori és tömeges.
Lengyel Edina (Bogárzó) Anomoeoneis sphaer
ophora
A kovaalga vázai megnyúltak, elliptikusak és a végükön lekerekített fejecskék láthatóak.
A stráfok, melyek különálló
pontokból állnak, a fénymikroszkópban is jól láthatók.
A központi részen ezek gyakran hiányoznak. Az ún. centrális área
lehet szimmetrikus és aszimmetrikus is, ami az egyik oldalon egészen a valva széléig kiterjedhet.
Epipelikus (iszapon élő) faj, mely kedveli a vizek magas sótartalmát. Sekély
, gyakran felkeveredő vizek esetében a fitoplankton- mintában is megtalálható. Lengyel EdinaEpithemia sorex
Magányosan élő diatómák, ritkán rövid láncokat alkotnak. Felülnézetben kifli formájúak.
A rafé jellemzően többnyire a héj hasi oldalán fut, de a középső részen kissé eltávolodik, amelynek mértéke határozóbélyeg.
Fitobentosz tagja. Elviselik a mérsékelt szervesanyag-szennyezést és a víz magas hőmérsékletét. Általában lúgos pH- környezetben, enyhén sós vizekben gyakori fajok.
Lengyel Edina: Mikroszkopikus algáink jelentősége és lehetséges alkalmazása a környezetpedagógiában
A közoktatásban való alkalmazás
Annak ellenére, hogy egyes tanulmányok szerint (Havas, 2001) a környezetpedagógia és a fenntarthatóság-pedagógia elemeinek beépítése nehézkes a tantervbe, tananyagba, már az általános iskolákban központi témaként jelennek meg a „víz” és a „vizes élőhely”
témakörök, amelyek több tanóra keretén belül kerülnek megvitatásra, legyen szó például természetismeretről vagy akár kémia óráról. A víz transz- és interdiszciplinaritása vitat- hatatlan, mivel alapvető életfeltételként a biológiához, földrajzhoz, oldószerként a kémi- ához, közegként a fizikához köthető, de nem elhanyagolható a társadalomtudományok vonatkozásában sem. A közoktatás minden szintjén és minden tematikai vonatkozásában foglalkoznak és foglalkozni is kell a vizeink védelmével, akár tanórai kereteken belül, akár csak tantárgyközi említésekkel.
A vizeink mikroszkopikus élőlényeivel kapcsolatos feladatok összetettségüknek köszönhetően kiválóan alkalmazható konstruktív pedagógiai módszert jelentenek a köz- oktatás minden szintjén tanórai és tanórán kívüli oktatási tevékenységek során is. Komp- lexitásukat tekintve kiválóan megteremtik a gyerekek konceptuális váltásához szükséges feltételeket. A témakör feladataival fejleszthető a tanulók kombinációs és integrációs készsége, rendszerszemlélete vagy akár kreativitása. Továbbá a hagyományos tanulás-ta- nítási módszerek (például frontális) mellett támogatja a környezeti nevelés sajátos mód- szereit, mint a projektmódszert, esettanulmányok készítését, csoportmunkát, szimulációs játékokat és az egyéb kooperációs tanulási módokat.
Az alább bemutatott, csoportmunkához javasolt környezettani téma bármilyen kor- osztály számára adható, azzal a kitétellel, hogy életkornak megfelelően kell nehezí- teni (például mennyiségi vizsgálattal, biomassza meghatározásával vagy mélyebb taxonómiai szintű elemzéssel történő kiegészítéssel) vagy könnyíteni. A feladatok összefoglalásának elkészítése utána az értékelés, javaslatok megvalósíthatók szi- mulációs játékokon keresztül is.
Kérdés: Mérjük fel a környezetünkben megtalálható felszíni vizeink állapotát a fitoplankton elemzése alapján!
Szükséges eszközök: mikroszkóp, tárgylemez, fedőlemez, mintavevő üveg, eset- leg néhány ml etil-alkohol/lugol
Feladat:
1. Terepi megfigyeléseinket jegyezzük fel: dátum, időjárás (adott pillanatban és néhány nappal korábbi általános időjárás), helyszín, a mintavétel környezete (például erdős terület, mezőgazdasági tevékenység jelenléte, ipar és egyéb más lehetséges szennyező forrás megnevezése), a tó vagy patak medrének jellemzése (természetes, mesterséges), part menti növényzetre utaló meg- jegyzések, vízmélység, vízsodrás mértéke esetleg vízsebesség mérése (ami- nek nagyságrendbeli megmérésére használhatunk kisebb faágat vagy levelet), víz színe, zavarossága, milyen az aljzat (például finom mederanyag, kavicsos, törmelékes), stb.
2. Ha van lehetőség rá, mérjük meg néhány fizikai-kémiai paraméterét is: hőmér- séklet, zavarosság (Secchi-koronggal), pH (pH-papírral), stb.
3. Vegyünk mintát az adott víztestből (merítsük meg az edényünket; max. 100ml).
Ha nem azonnal kerül feldolgozásra a mintánk, akkor tartósításként adjunk hozzá egy kevés alkoholt vagy lugolt.
4. Rázzuk össze a mintánkat, majd vegyünk ki belőle néhány cseppet az elem- zéshez, cseppentsük rá a tárgylemezre és fedjük le fedőlemezzel.
5. Fénymikroszkópban, minimum 40x nagyítású tárgylencsével vizsgáljuk meg (például rajzoljuk le) a jellemző algafajokat.
Iskolakultúra 2014/11–12 6. Nézzünk utána a fentebb említett és a Linne von Berg és Melkonian (2004) határozókönyvek segítségével, hogy a domináns fajok milyen tulajdonságait jelzik a víznek.
7. Hasonlítsuk össze a terepen tapasztaltakat az elemzés eredményeivel és készítsünk egy összefoglalót a vizsgált víztestünk állapotáról.
8. Milyen következtetéseket tudunk levonni az eredményinkből? Hogyan tudnánk megóvni vagy javítani ezt az állapotot? Fogalmazzunk meg javaslatokat.
Köszönetnyilvánítás
Szeretnék köszönetet mondani Dr. Stenger-Kovács Csillának a szakmai segítségért.
A kutatást az OTKA K81599 és a TÁMOP (4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0064, 1.1 Szélső- séges időjárási események hatása felszíni vizekre almodul) támogatta.
Fogalomjegyzék
Brakkvíz: A tengervíz és az édesvíz összefolyásának határán alakul ki.
Eutrofizálódás: A vizek növényi tápanyagokban − elsősorban foszforban és nitrogénben – való gazdago- dásának eredményeképpen fokozott növényesedés következik be, vízvirágzás jelentkezik.
Heterocita: Egyes fonalas kékalgák rendelkeznek heterocitákkal, melyeknek az alakja és színe eltérő a fonal többi sejtjétől. A heterocitának vastag a fala van, hogy a vízben oldott oxigén ne tudjon bediffun- dálni.
Limnológia: Az a tudomány, amely édesvizekkel mint komplex − fizikai, kémiai és biológiai kompo- nensek kölcsönhatása által létrejövő − rendszerekkel foglalkozik.
Makrofita: Szabad szemmel látható vízi növényfajok.
Paramilon: Az Euglena fajoknál fordul elő. Változa- tos alakú, poliszacharid anyagú asszimilációs termék, melynek alakja határozóbélyeg.
Rafé: A kovaalgák héján egy központi hasíték, réssze- rű nyílás.
Secchi-korong: Fehérre festett, körülbelül 20 cm átmérőjű, zsinórra függesztett fémkorong, amit a vízbe kell ereszteni (a csónak árnyékos oldalán, a nap folyamán 10 és 14 óra közötti időszakban), s figyelni kell, hogy lefelé eresztve mikor tűnik el, illetve felfe- lé húzva mikor jelenik meg a mintavételt végző szeme előtt. A két mérés átlaga a Secchi-átlátszóság, aminek mértékegysége a méter.
Irodalomjegyzék
Ács É. és Kiss K. T. (2004): Algológiai praktikum.
ELTE Eötvös Kiadó, Budapest.
Cemagref (1982): Etude des méthodes biologiques quantitative d’appréciation de la qualité des eaux.
Rapport Q.E. Lyon-A.F. Bassin Rhone-Méditerranée- Corse, Lyon.
Dell’Uomo, A., (1996): L’indice diatomico di eutrofizzazione/polluzione (EPI-D) nel monitoraggio delle acque correnti. Linee guida.
Descy, J.-P., Coste, M. (1991): A test of methods for assessing water quality based on diatoms.
Verhandlungen der internationale Vereinigung für theoretische und angewandte Limnologie, 24.
2112−2116.
Dokulil, M. T. (2013): Impact of climate warming on European inland waters. Inland Waters, 4. sz. 27−40.
EC Parliament and Council (2000): Directive of the European Parliement and of the Council 2000/60/EC esablishing a framework for community action in the field of water policy. European Commission PE-CONS 3639/1/100 REv 1, Luxemburg.
Felföldy L. (1974): Biológiai vízminősítés. VHB, 3.
sz. 1−242.
Gyllström, M., Hannson, L-A., Jeppesen, E., García- Criado, F., Gross, E., Irvine, K., Kairesalo, T., Kornijow, R., Miracle, M. R., Nykanen, M., Noges, T., Romo, S., Stephen, D., Van Donk, E. és Moss, B.
(2005): The role of climate in shaping zooplankton communities of shallow lakes. Limnology Oceanography, 50. 615-640.
Havas Péter (2001): A fenntarthatóság pedagógiai elemei. Új Pedagógiai Szemle, szeptember.
Lengyel Edina: Mikroszkopikus algáink jelentősége és lehetséges alkalmazása a környezetpedagógiában Jones, E. D. és Jarman, A. O. H. (1982): Llyfr Du
Caerfyrddin. University of Wales Press, Cardiff.
Kelly, M. G. (1998): Use of trophic diatom index to monitor eutrophication in rivers. Water Research, 36.
236−242.
Kiss I. (1997): Toxikológia. Veszprémi Egyetemi Kiadó, Veszprém.
Kiss K. T. (1998): Bevezetés az algológiába. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest.
Kolkwitz, R. és Marsson, M. (1908): Ökologie der pflanzlichen Saprobien. Ber. dr. bot. Ges., 26. 505- 519.
Krammer, K. és Lange-Bertalot, H. (1991):
Bacillariophyceae 3. Teil: Centrales, Fragilariaceae, Eunotiaceae. In: Pascher, A.: Süßwasserflora von Mitteleuropa. Band 2/3. Gustav Fischer Verlag, Hei- delberg−Berlin.
Krammer, K. és Lange-Bertalot, H. (1997):
Bacillariophyceae. 2. Teil: Bacillariaceae, Epithemiaceae, Surirellaceae. In: Pascher, A.:
Süßwasserflora von Mitteleuropa. Band 2/2. Gustav Fischer Verlag, Heidelberg−Berlin.
Krammer, K. és Lange-Bertalot, H. (1999a):
Bacillariophyceae. 1. Teil: Naviculaceae. In: Pascher, A.: Süßwasserflora von Mitteleuropa. Band 2/1. Gus- tav Fischer Verlag, Heidelberg−Berlin.
Krammer, K. és Lange-Bertalot, H. (1999b):
Bacillariophyceae 4. Teil: Achnanthaceae, Kritische Erganzungen zu Navicula und Gomphonema. In:
Pascher, A.: Süßwasserflora von Mitteleuropa. Band 2/4. Gustav Fischer Verlag, Heidelberg−Berlin.
Komarek, J. (2013): Süßwasserflora von Mitteleuropa.
Cyanoprokaryota. Band 19/3. 3. Teil: Nostocales, Stigonematalels. Gustav Fischer Verlag, Heidelberg−
Berlin.
Kreiser, A. M. Appleby, P. G., Natkanski, J., Rippey, B. és Batterbee, R.W. (1990): Afforestation and lake acidification: A comparison of four sites in Scotland.
Philos. Trans. R. S. London, 327B. 377−383.
Lenoir, A. és Coste, M. (1996): Development of a practical diatomic index of overall water quality applicable to the French National Water Board Net- work. In: Rott, E. (szerk.): 2nd Workshop on Algae for Monitoring Rivers. Innsbruck 18−19 Sept. 95.
Studia Student G.m.b.H., Innsbruck.
Linne von Berg, K. H. és Melkonian, M. (2004): Der Kosmos Algenführer: Die wichtigsten Süßwasseralgen im Mikroskop. Kosmos Verlags, Stuttgart.
Minshall, G. W. (1978): Autotrophy in stream ecosystem. BioScience, 28. 767−771.
Padisák J. (2005): Általános Limnológia. ELTE Eöt- vös Kiadó, Budapest.
Padisák, J. és Dokulil, M. (1994): Meroplankton dynamics in a saline, turbulent, turbid shallow lake (Neusiedlersee, Austria and Hungary). Hydrobiologa, 100. 23−42.
Patrick, R. (1949): A proposed biological measure of stream conditions based on a survey of Conestoga Basin, Lancester Co. Pa. Proc. Acad. Nat. Sci. Phila., 101. 277−341.
Peterson, C. G. és Grimm, N. B. (1992): Temporal variation in enrichment effects during perihyton succession in a nitrogen-limited desert stream ecosystem. Journal of the North American Benthological Society, 11. 20−36.
Prygiel, J. és Coste, M. (2000): Guide Méthodologique pour la mise en oeuvre de l’Indice Biologique Diatomées. NF T 90-354. Etude Agences de l’Eau- Cemagref Bordeaux, March 2000, Agences de l’Eau.
Reynolds, C. S., Huszar, V., Kruk, C., Naselli-Flores, L. és Melo, S. (2002): Towards functional classification of freshwater phytoplankton. Journal of Plankton Research, 24. 417-428.
Rott, E. (1991): Methodological aspects and perspectives in the use of periphyton for monitoring and protecting rivers. In: Whitton, B. A., Rott, E. és Friedrich, G. (szerk.): Use of algae for monitoring rivers. Institute für Botanik, Universität Innsbruck, Innsbruck. 9−16.
Rumeau, A. és Coste, M. (1988): Initiation a la systematique des Diatomees d’eau douce pour l’utilisation pratique d’un indice diatomique generique. Bulletin Francais de la peche et de la Pisciculture, 309. sz. 1−69.
Vízgyűjtő-gazdálkodási terv (2009): A Duna-vízgyűj- tő Magyarországi része. Vízügyi és Környezetvédel- mi Központi Igazgatóság, Budapest.
Vymazal, J. (1988): The use of periphyton communities for nutrient removal from polluted streams.
Hydrobiologia, 166. 225−237.
Wilhelm, S., Hintze, T., Livingstone, D. M. és Adrian, R. (2006): Long-term response of daily epilimnetic temperature extrema to climate forcing. Canadian Journal of Fisheries and Aquatic Sciences, 63.
2467−2477.
