j ^ s VI. l l -
Tanár és politika.
A régi népek, pl. a görögök tanítói philosöphusok, azaz bölcsek voltak. A mai tanárok részben philosophiai doc- torok, de nem mindig bölcsek. Azonban többnyire igen okos emberek. Talán barátjai Platónak, de még nagyobb ba- rátjai annak az igazságnak, bogy: sze
mesé a világ.
Az igazi aristokratia a legjobbak uralmát jelenti. Régen a legtudósabbak, a legbölcsebbek voltak a legjobbak is.
Ma ez nem egészen igy van. A mi köz
életünk vezetősége jelenleg aristopluto- ocblokratikusnak volna nevezhető. Az uralomban osztozik a születési (nem etkikai) előkelőség egy része gazdag tözsérekkel és a tartalom és erkölcsi súly nélküli kapaszkodók egy éhes se
regével, a kiket perverz politikai életünk véletlen árja sodort a felszínre s a kik ismét a mélységekbe fognak ülepedni, ha közéletünk visszatér a rendes me
derbe.
Ilyen korszakban az igazi szellemi aristokratiának, a bölcs tudósnak, az eszményekre nevelő tanárnak nem volna illő nagyon a homloktérbe tódulnia.
Az exigentiák zűrzavarában, a napi politika véletlenségének, esélyének in
gadozásával, hullámzásával, az osztály- és klikk-érdekek kavarodásával, az éret
len szociális problémák erjedésével, forrongásával szemben éppen a tanár
nak kellene képviselnie az állandóság, a folytonosság, a gyökérből való szer
ves fejlődés, a révedezés nélküli töké
letesedés elvét. A természet, az erkölcs, a történelem, az evolúció örök érvé
nyű törvényei által kijelölt utón bizto
san kell vezetnie a nemzedéket a nem
zet, az emberiség eszményei felé. Nem
zárkózhatik el egészen a ma efemér igényei elől, de nem hódolhat meg di
vat szeszélyeinek, a momentán siker káprázatának, az időleges hatalom bál
ványának. Csak a múlt hagyományainak kegyeletes kultiválásával biztosíthatja a jövő vívmányait.
Természetes illő és szükséges, hogy a tanár a történelemnek, mint az élet mesterének világos tanulságaiból, a té
nyek tárgyilagos ismeretéből, a nemzet hivatásának a nemzeti genius által ki
jelölt irányából, az eszmények és szo
ciális lehetőségek bölcs egyeztetéséből állapítsa meg politikai álláspontját. Ez nem lehet alkalmazkodó mimikri, té
továzó vélemény, hanem igazi rendü
letlen meggyőződés, olyan, mint a tu
domány és a vallás együttvéve. Ezt nem érinthetik a politikai börzepiac napi árfolyamai. Ez nem függhet a mindenkori hatalom önkényétől és az általa nyújtható előnyöktől és kényel
mektől.
A tanári hivatal bizalmi állás. Ha nem is olyan független, mint a birói, ha nincs is jogait kellően biztositó szol
gálati pragmatikája, mégis elég önálló és a kötelességek bizonyos középmérté
kének teljesítése mellett elég függet
len a hatalmi önkénynyel szemben. S a tanár, ha nem hajhássza az anyagi élvezeteket, ha nem hódol az ostoba divat és fonák szokások költséges hóbortjainak, a nagy drágaság és szoci
ális követelmények súlya mellett is tisztességesen megélhet szerény fizeté
séből. És zavaratlanul élhet hivatásá
nak, a mely a legnemesebb: biztositani a nemzeti létet, megvalósítani a nem
zet ideáljait és ezzel a tökéletesedés felé vezetni az emberiséget. Nevelve kell oktatnia. Az oktatáshoz tudomány és módszer és munka kell. A nevelés
hez pedig jellem és lélek és hivatás.
Nem per praecepta, szabályokkal, hanem
per exempla, példával lehet nevelni. I Lelkesíteni csak lélekkel lehet C s á k i azok nevelhetnek szilárd jellem eket,!
a kik dolgozni tudnak a hazáért é s l r*eg is halni érte ha kell, a ki m aga!
is rendületlen és érintetlen karakter,!
a ki nem nádszál, a mely hajlong a | szellő irányában, hanem tölgy, a mely II
dacol a viharral. I
A mai tanárok egyrésze nem e lé g i szilárd és következetes, nem elég függet-J len és önálló, nem elég lelkes és ideá-|
lis. Vannak néhányan, a kiket oppo-l náló, obstruáló, ellenzéki, különcködésil viszketeg csildand, akik ezzel megueke-i zitik, elkeserítik életöket, veszélyezte-!
tik existenciájukat, anélkül, hogy vala-l mit használnának vele a köznek. Töb-|
ben vannak azonban olyanok, a kiki feltétlenül és tüntetőén hódolnak a|
hatalomnak, kultiválják az uralkodói irányt, a melytől ezért jutalmat várnak,!
s gyakran nem hiában. j
Különösen a mostani helyzet alkal-J más erre. Most hangzatos jelszavakkal!
hazafias frázisokkal lehet felcicomáznil a hatalom, az uralkodó irány feltétlenj kultuszát. Vannak tanárok, a kik most valósággal tobzódnak az u. n. függet
lenségi párt dicsőítésében, a kis pausá- lés lapokban és 48-as kaszinókban nyíl
tan darabontnak szidnak mindenkit, a ki másképpen merészkedik gondolkozni s a kik hazaárulónak denuuciálják az olyan társukat, a kinek van bátor
ság?' ahhoz,' hogy nem akasztja rögtön szögre 67-es elveit. Ezek a kizárólago
san szabadalmazott hazafiak persze a hálókabátjukon is tulipánt viselnek. Pe
dig akárhányan közülök hajdan ép ilyen rendületlen hívei voltak egymás után Trefortnak, Wlassicsnak, Berzeviczynek, Lukácsnak, sőt talán — Tosztnak is.
A korszellem bizonyos tekintetben nagyon kóros szellem.
'f , ' r„ B. II.
