Statisztikai Szemle, 84. évfolyam 9. szám
Szakirodalom
Könyvszemle
Berzeviczy Gergely:
A közgazdaságról
Magyar Közgazdasági Klasszikusok sorozat.
Aula Kiadó. 2006. Budapest. 130 old.
A Budapesti Corvinus Egyetem Közgaz- dasági Elméletek Története tanszéke által lét- rehozott és gondozott Magyar Közgazdasági Klasszikusok sorozat egyik legújabb kötete az 1800-as századforduló polihisztor gondolko- dójának, Berzeviczy Gergelynek szakmai kö- rökben is kevéssé ismert gazdaságelméleti munkájának megjelentetése. „A közgazdaság- ról” című művet eredetileg latin nyelven írta a szerző. A szöveg kéziratban maradt hátra, az eddigi egyetlen magyar nyelvű kiadás több mint egy százada látott napvilágot.
A sokoldalú tudóst a hazai szociológia és néprajz éppúgy egyik legjelentősebb előfutá- rának, illetve korai képviselőjének tartja, mint a közgazdaságtan. Ebbe a tudományági felso- rolásba a statisztika is beleértődik bizonyos te- kintetben, még akkor is, ha a kortárs, a szintén göttingai tanulmányokat is folytató Schwartner Mártont (1759–1825) a statisztika közvetle- nebbül magáénak mondhatja.
Berzeviczy életútja, a felvilágosodáskori gondolkodó kor- és jellemrajza a ma élő értel- miségi generációk, főként történészkörök szá- mára elsősorban a nemrég elhunyt H. Balázs Éva munkássága nyomán vált ismertté. A köz- gazdász-gondolkodó Berzeviczy első nagy re- neszánsza egy századdal korábbi ugyan, ám ez kevésbé él a mai kutatók tudatában. Az akkori nemzetgazdaságtan neves professzora, Gaál Je-
nő 1902-ben tette közkinccsé magyar nyelven a többnyire latinul vagy németül író Berzeviczy közgazdasági írásait. A tudománytörténeti előzményeit korrektül ápoló magyar statisztiká- nak köszönhetően, a második világháború utáni periódusban éppen e terület kutatói tettek leg- többet az életmű gazdasági gondolatvilágának köztudatban tartásáért. Itt elsődlegesen Horváth Róbert munkásságát kell említenünk; ezen belül is kiemelést érdemel „A statisztikai módszer és elmélet kérdései Berzeviczy Gergely műveiben”
című, a Statisztikai Kiadó által 1972-ben megje- lentetett kismonográfia.
A Szepességben, a család ősi kakaslomnici kastélyában, 1763-ban született Berzeviczy élet- útja a kor neves tudósainak tipikus állomásait és szomorú fordulóit is magában foglalja. Késmárki líceumi, göttingai egyetemi tanulmányok, nagy európai körút hosszabb angliai, franciaországi, belgiumi tartózkodással, személyes kísérlet II.
Józsefnél, hogy tapasztalatait megfelelő szinten hasznosíthassa a jozefin reformokban, a közpon- ti államigazgatásban. Majd, családi támogatás- sal, marad a budai Helytartótanács, s a félsikert hozó politikai ambíciók után, a Martinovics- összeesküvés hullámveréseinek bonyodalmait elkerülendő, visszatérés a lomnici birtokra, ahol elismerést hozó művei megszülettek.
Berzeviczy göttingai tanárai – főként a kor neves tudósai, a statisztikus, történész Schlözer és a nemzetgazdász Beckman – révén, továbbá tehetségének, műveltségének és széles látó- körének köszönhetően megismerte a korabeli közgazdasági gondolkodás legfrissebb ered- ményeit. Az 1797-ben megjelent „A Magyar- ország kereskedelméről és iparáról” című lati- nul írt, s néhány évvel később németül is ki-
Szakirodalom
Statisztikai Szemle, 84. évfolyam 9. szám 930
adott művét első magyar szerzőtől származó önálló közgazdasági szakkönyvként tartjuk számon. E műve alapján választotta tagjai kö- zé a Göttingai Tudós Társaság.
Gazdaságelméleti munkásságának most megjelent fő művét, eredeti címén a „De Oeconomia Publico Politicá-t”, élete alkonyán, 1819-ben írta. A cenzúra útvesztőjében a kéz- irat elveszett. Berzeviczy 1822-ben bekövet- kezett halála is közrejátszott abban, hogy a ki- adás akkor elmaradt. Gaál Jenő a családi iratok között bukkant rá nyolc évtizeddel később a latin kéziratra. A műnek kiemelt fontosságot ad, hogy ez a tudományág elméletének első ismert hazai összefoglalója, arról tanúskodva, hogy nálunk is megindult az önálló gazdaság- tani eszmefejlődés, s terjedt az akkor legkor- szerűbbnek tartott smithi rendszer, mégha a korabeli német felfogás néhány átértelmezési- kiegészítési kísérletén átszűrten is.
A szakirodalmi tartalmon kívül egy máig érvényes tudósi ars poetica is megfogalmazó-
dik: „Ezen munkámban sok van, ami tetszhet az udvarnak, de van sok más is, ami meg visz- szatetszhet neki. Másoknak még több nem lesz ínyére. Nem fogok tetszeni minden olvasónak, de nekem sem tetszik minden olvasó. De én nem tetszeni, hanem használni akartam. Azt, amit igaznak, jogosnak, hasznosnak ismertem fel, azt teljes alázatossággal, mint törvényesen megvalósítandó előnyt javasoltam édes ha- zámnak. Ha pedig annak javára híven írtam, vagy híven cselekedtem, úgy hiszem, nem di- cséretet érdemlek, hanem a mulasztás vétkétől mentesítem magamat.” (I.m. 130. old.)
A könyv kísérő tanulmányt közöl Berze- viczy főbb gazdaságelméleti nézeteiről Hor- váth László tollából, ő végezte el Gaál magyar nyelvű fordításának korszerűsítését is.
Bekker Zsuzsa,
a közgazdaság-tudomány doktora, a Budapesti Corvinus Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára E-mail: bekker.zsuzsa@uni.corvinus.hu
Folyóiratszemle
Pfaff, H.:
Egészségileg hátrányos helyzetû emberek, 2003
(Schwerbehibderte Menschen 2003.) – Wirtschaft und Statistik. 2005. 11. sz. 1209–1216.
old.
Németországban a szociális törvénykönyv a fogyatékkal élő emberek számára olyan jogokat biztosít, amely lehetővé teszi, hogy a társada- lomban, a mindennapi életben lehetőség szerint egyenjogú emberekként vehessenek részt.
A hátrányos helyzetűekről készített szö- vetségi statisztika biztosítja azokat a szükséges információkat, alapadatokat, amelyek lehetővé teszik a szociálpolitikai tervezést, és a helyes szociálpolitikai intézkedések bevezetését. Ada- tokat szolgáltat a statisztika az egészségügyi- leg hátrányos helyzetűek számáról, neméről, életkoráról, továbbá károsodásuk milyenségé- ről, okáról és mértékéről.
1979 óta kétévenként, december 31-ei for- dulónappal szövetségi statisztika készül a hát- rányos helyzetűekről. Egészen 1985-ig a vizs- gálódás körébe nemcsak a súlyosan fogyaté- kosakat vonták be, hanem a kisebb mértékben Megjegyzés. A Folyóiratszemlét a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtár és Levéltára (Rettich Béla) állítja össze.
