Mécs László összes versei 1941-es kiadását követõ második költõi korszakáról nincs teljes áttekintésünk. A sokáig utolsó, nyomtatásban is megjelent költeménye, a Húsvéti Levelezõlap1946-ban már csak álnéven (Élõ Illés) láthatott napvilágot egy rövid életû gyõri lapban, a Független Kisgazdában.1Utána két évtizedig teljes csend vette körül a költõt. Ezalatt az idõszak alatt – legalábbis a Kardos Talbot Bélához, Értavy Baráth Józsefhez, Lina Linarihoz és Szalatnai Rezsõhöz írott levelei tanúsá- ga szerint – mintegy kétezer új verset írt (másutt csak ezret említ), s belekezdett ön- életrajzába is. Önéletrajzából három résszel készült el (összesen mintegy ezernyolc- száz oldalnyi kézirat), melybõl azonban jelenleg csak az elsõ rész, a kb. hatszáz ol- dalas Gyermekkorhozzáférhetõ az MTA Kézirattárában, a másik két rész elveszett vagy kallódik valahol. Az 1941 után írt versekbõl eddig – amennyiben elfogadjuk, hogy valóban legalább ezer (ha nem kétezer, mint említi) verset írt a költõ a hallga- tás évei alatt – csak mintegy a negyede látott napvilágot. Az új versek legnagyobb része a Vissza a csendbe (1976), az Aranygyapjú(1971, 1987) és a Magyarok mi- sekönyve(1972, Washington; 1991, Budapest) címû kiadványokban jelentek meg, de pár, kötetben addig publikálatlan Mécs-vers szinte minden új válogatásba beke- rül. Ismeretlen Mécs-versek idõrõl idõre felbukkannak a Vigiliaés az Új Emberha- sábjain is. Az életmû tehát korántsem tekinthetõ teljességében feltártnak.
A legteljesebb Mécs László-anyagot a Pannonhalmi Fõapátsági Könyvtár Kézirat- tára õrzi. Itt 214, kötetben (hozzátenném: túlnyomó részükben folyóiratban sem) ed- dig kiadatlan verse található kéziratban és kéziratmásolatban. Azonban ezekkel együtt is a pálya második szakaszából származó verseknek még mindig csak a fe- le válik ismertté. Fennáll a lehetõsége annak is, hogy a költõ tévedett, mikor 1967 körül ezer-kétezerre tette publikálatlan versei számát, vagy ebben a mennyiségben mégiscsak benne van az a kb. 300 vers is2, amely a két világháború közt íródott, kötetben azonban nem jelent meg (ez jelenleg eldönthetetlen). Az utóbbi esetben a pannonhalmi hagyatékban található versek hozzáadásával lassan a teljes Mécs- életmû feltárul. Személy szerint én ezt a változatot tartom reálisnak. A rendelkezé- semre álló adatokat összesítve úgy vélem, hogy az 1945–1965 közti idõszakban át- lagban évi 20-30 verse született a költõnek, míg 1966–1971 között már mindösz-
F Ó R U M Társadalomtudományi Szemle, IX. évfolyam 2007/4, Somorja
B ÁRCZI Z SÓFIA
Mécs László költészete az ötvenes-hatvanas években
ZSÓFIABÁRCZI 82(091):821.511.141 (437.6)”19”
THEPOETRY OFLÁSZLÓMÉCS IN THEFIFTIES ANDSIXTIES 821.511.141 (437.6)(091)”19”
82:929:821.511.141 (437.6) The Hungarian Literature after the Second World War. László Mécs. The Legacy of Mécs. Imprisonment.
sze csak 19 – ebbõl 7 kötetben is megjelent. Az 1972-tõl a haláláig terjedõ idõszak- ból Mécsnek egyetlen verse sem található meg kötetben vagy a hagyatéka részeit õrzõ négy levéltár valamelyikében (Pannonhalmi Fõapátsági Könyvtár Kézirattára, Petõfi Irodalmi Múzeum, OSZK Kézirattára, MTA Kézirattára). Brudi Zsuzsa 1974 után elzárkózott a költõ kéziratainak kezelésétõl, s tudomásom szerint a birtokában lévõ iratokat visszaadta Mécs Lászlónak. Ekkor a költõnek már új bizalmasai voltak, s valószínû, a kéziratok gondozását is õk vették át.3Elképzelhetõ tehát az is – ahogy a Magyarok misekönyvevagy a negyvenes-ötvenes évek verseinek esetében történt –, hogy a jövõben újabb Mécs-versek kerülnek elõ, s bebizonyosodik a költõ állításai- nak igaza.
A Mécs László mellett önkéntesen titkárnõi feladatokat ellátó Brudi Zsuzsa kb.
az ötvenes évek második felétõl gondozta a költõ kéziratait és intézte levelezését.
Ezzel egy idõben látott hozzá az évek során szétszóródott kéziratok összegyûjtésé- hez is, s – mint azt a Pannonhalmi Fõapátsági Könyvtár Kézirattárában elhelyezett hagyaték mutatja – visszamenõleg szintén számos elveszettnek hitt költemény kéz- iratát szerezte vissza irattára (vagy ahogy Mécs László és Brudi Zsuzsa nevezték: a
„lomtár”) számára a költõ barátaitól és tisztelõitõl. Mécs László azonban nagyon sok emberrel levelezett vagy állt személyes kapcsolatban (közvetlen barátain és is- merõsein kívül egykori hallgatóságával, olvasóival, híveivel), akiknek – különösen a publikációs lehetõségek megszûnte után – szívesen küldte el verseit. Köteteit so- hasem egyedül állította össze, a Hajnali harangszóösszeállításában Rácz Pál, a to- vábbi köteteinél pedig (beleértve az elveszett tizediket is) Semetkay József volt a segítségére, egy ideig õk gondozták kéziratait is. A háború után 1953-ig Horváth Jor- dán János, az ötvenes évek végétõl Brudi Zsuzsa volt a költõ irodalmi mindenese.
Szalatnai Rezsõ és Magas Miklós több kötetet is összeállított Mécs verseibõl (igaz, egyik sem jelent meg, s az utóbbiról csak annyit lehet tudni, hogy Magas Miklós a Szent István Társulattal tárgyalt 1965 körül; a pannonhalmi Mécs-hagyatékban meg- található a kiadásra szánt versek jegyzéke). Zimándi István egy monográfiához gyûj- tötte a Mécsre vonatkozó információkat, és Brudi Zsuzsa egy 1973-ban írt levelé- bõl kiderül, hogy halálakor Mécs-anyagok maradtak a lakásán – ezek között is lehet- tek versek. Rendszeresen szerepel Brudi Zsuzsa leveleiben Befõné Lõrincz Pálma neve is, aki szintén õrzött Mécs-verseket (az õ hagyatékának köszönhetõen jelenhe- tett meg a Magyarok misekönyveMagyarországon is). Hogy a náluk levõ versek vé- gül bekerültek-e a Mécs-hagyatékba, ellenõrizhetetlennek tûnik, a költõ Brudi Zsu- zsától való elhidegülése után pedig már csak találgatni lehet a Mécs-kéziratok sor- sát illetõen. Máig ismeretlen például a háromrészes önéletrajz második és harma- dik részének holléte. Valószínûnek tartom azt is, hogy számos Mécs-kézirat van mai napig magánszemélyek tulajdonában. Mécs László élete vége felé rendkívül bizal- matlanná vált azokkal az irodalmár ismerõseivel szemben is (Zimándi Pius István, Szalatnai Rezsõ, Rónay György), akik pedig minden követ megmozgattak életmûve újraértékelése érdekében, illetve titkárnõjével szemben, akirõl úgy érezte, hogy jog- talanul kapcsolódott be az Aranygyapjú elsõ kiadásában szereplõ versek válo- gatásába.4Helyettük 1971 után egyre inkább új, irodalmi mûveltséggel, az irodalmi élet ismeretével nem (vagy csak részben) rendelkezõ ismerõsei (Rill Géza, Csepy Er- zsébet) véleményére támaszkodott versei megítélésében, és néhány levél alapán az is feltételezhetõ, hogy kéziratai egy részének megõrzésére szintén õket jogosította
F Ó R U M Társadalomtudományi Szemle, IX. évfolyam 2007/4, Somorja
fel.5Rajtuk kívül Mécs feljegyzéseiben és levelezésében még legalább öt-hat olyan ismerõsének a neve bukkan fel, aki egy ideig õrizte vagy gépelte (különösen az 1945– 1953 közötti idõszakban) kéziratait, ezekben az esetekben azonban csak al- kalomszerû – jelenleg ellenõrizhetetlen – utalásokról van szó.
Mécs László költészetérõl szólva tehát nem szabad megfeledkezni arról a tény- rõl, hogy az eddig nyomtatásban megjelent versek a teljes életmûnek csak egy ré- szét jelentik, s csalóka az 1941-ben megjelentetett gyûjteményes kötet (Mécs Lász- ló összes versei)címadása is, mivel csupán az addig kiadott kötetek együttes meg- jelentetésérõl van szó.6
Mécs Lászlót – köztudott tény – 1953-ban tartóztatta le az ÁVO okirathamisítás és izgatás vádjával. Hogy része volt-e valóban a költõ letartóztatásában kéziratos versei terjesztésének – írta Rónay László Mécs-monográfiájában –, egyelõre nem si- került egyértelmûvé tenni.7 Mécs László levelei8, Horváth Jordán János visszaem- lékezése9és az ÁVO bejegyzései a Mécs-versek kéziratmásolatain mindenesetre ezt látszanak bizonyítani.
Nehéz elképzelni, vajon mit érthetett a hatalom 1953-ban a Szovjetunió elleni lá- zítás és a népi demokrácia elleni izgatás vádja alatt, ha Mécsnek csak azokat a ver- seit ismerjük az 1945–1953 közötti idõszakból, melyek kötetben is megjelentek. A Pannonhalmán elhelyezett hagyaték eddig publikálatlan verseinek mintegy fele eb- bõl az idõszakból származik, s közülük feltûnõen sok hordoz politikai üzenetet. A kéziratmásolatok némelyikén piros ceruzával olvashatók az ÁVO megjegyzései. Az Óda egy tömeggyilkoshoz címû vers végén a „Nem tudni, mikor írta, lehet hogy dem.ell.” (azaz demokráciaellenes) bejegyzés olvasható, de demokráciaellenesnek találtatott az Isten válaszolés A szeretet kínzókamráicímû vers is. A Tulipánfa10he- tedik versszakát pedig az ÁVO olyan szakaszként jelölte meg, mely „versek terjesz- tésérõl szól”.
Mécs László két világháború közt megjelent köteteiben kevés a kimondottan po- litikai jellegû vers. Versei szociális irányultsága – s ezt vetette a harmincas években Mécs szemére Fábry Zoltán és Zapf László11 – nem társult közvetlen politikai felhí- vással. Mécs társadalmi tablói (mint a Nyomor balladája, A munkás ünnepel, A mun- kanélküliség balladája stb.) csak annyiban irányulnak az adott társadalmi rend el- len, amennyiben annak igazságtalanságai általánosíthatók, s épp ezért nem speci- fikus, hanem általános jellemzõi bármely kornak (kapzsiság, könyörtelenség, er- kölcstelenség stb.). A haza vagy a nemzet sorsát döntõen befolyásoló események- re való reflektálás majd csak a negyvenes években válik gyakorivá költészetében.
Elõször a Mécsre olyannyira jellemzõ irracionális politikai naivitással (a Forgószín- pad címû kötete Boldog a nép, amely örülni tud ciklusában), késõbb olyan versei- ben, mint az Imádság a nagy Lunatikusért, kiteljesedni pedig az 1945–1953 közti idõszak költeményeiben fog.
A költõ politikai állásfoglalásait boncolgató írások elsõsorban az Imádság a nagy Lunatikusértcímû versét szokták kiemelni (mely a Vigilia1942-es évfolyamában je- lent meg, majd az Aranygyapjúelsõ kiadásának Szénaboglya mellõl-ciklusában) mint saját kora egyik legerõsebb fasizmusellenes költeményét. „Az adott körülmények közt a legbátrabb antifasiszta költõi tett volt a pap-poétától” – írja a vers Vigilia-beli közlésérõl Szalatnai, s ezzel lefekteti Mécs antifasiszta költõként való értékelésé- nek az alapját.12Ezt az érvet használja fel késõbb Fábry Zoltán is: „A fontos a kiál-
F Ó R U M Társadalomtudományi Szemle, IX. évfolyam 2007/4, Somorja
lás, a tett bátorsága: egy, a Hitler-fantom ellen íródott Mécs-vers fekszik a mérle- gen, Mécs-vers a Hitler-mítosz lejáratására, egy irreális, irracionális, patologikus fel- fokozás ellen.”13Rónay György az Aranygyapjúhoz írt elõszavában átveszi Szalatnai és Fábry megállapításait.14Fónod Zoltán szintén Hitler-ellenes volta miatt találta ki- emelésre méltónak ezt a verset.15Rónay László a költemény elõzményeirõl is ír: a Tücsök a gyárbanés a Vörösbegy címû, 1939-ben írt verseket az Imádság a nagy Lunatikusértkapcsán emeli ki Mécs költészetébõl.16
Kevésbé ismert tény, hogy Mécs László pályája korai szakaszában is írt néhány olyan verset, amely a politika számára elfogadhatatlan volt. Ezeket „Magyar-ciklus”
címmel fogta (volna) egybe, végül azonban, a megjelenést könnyítendõ, eleve ki- hagyta elsõ készülõ kötetébõl, a Hajnali harangszóból.17 Néhány közülük – mint a Szellemidézés18vagy a Befagyott a Hernád19– megjelent napilapokban, van azonban olyan verse is, melynek csak a címét közli a lap, mivel a szövegét törölte a cen- zúra.20 Elsõ kötete megjelenése után sem fordul el teljesen a politikai történések- tõl, a Toldy Ferenc óta érvényben lévõ magyar irodalmi kánon fõsodrát alkotó haza- fias-politikai költészet mintái azonban ekkor még idegenek Mécs számára. Versei- nek az évek folyamán egyre erõteljesebbé váló didaktikus jellege miatt a költemé- nyeiben mégis gyakran felbukkanó, sokszor versindító politikai események legin- kább a napi hírek közül ötletszerûen kiragadott példának tetszenek. Ezt sokszor a cím alatti mottó is erõsíti, melyben lényegében megadja verse témáját. Ilyen költe- ményének tekinthetõ A tekintetes úr sírt,A bányafüttyös válasza, Minden magyar vadásszon!stb.
A második világháború végétõl kezdve Mécs költészetében szembeötlõen meg- szaporodnak a közvetlen politikai utalást hordozó versek, s nagyon sok olyan költe- ménye születik, melyben nyíltan ír a szovjet megszállásról, a zsarnokságról, s szám- ba veszi az állam, illetve a magyarság bûneit: A gyõzõ ünnepel(1945), Óda egy tö- meggyilkoshoz, Az Isten válaszol (1947), Katakombák magyarja (1948), A kalapá- csos óriás(1948), Fekete Zuzmara (1948), Gyanakodj! (1948), Az égnek nem fáj (1949), A rendetlenség rendje (1949), Magyar virrasztó(1949), Szabadság nélkül (1950), Csalán-erdõ dudvája lettünk (1951), Várunk (1952), Megváltás (1953), A Balaton megözvegyült(1957). Ezek a versek nemcsak hogy a két Aranygyapjú-kötet- be vagy a Vissza a csendbecímû gyûjteménybe nem kerülhettek bele, de – egy kivé- telével21 – folyóiratban sem láttak eddig napvilágot, így Mécs László költészetének lényegében máig ismeretlen fejezetét képezik.
A következõ vers, az 1945-ben írt A gyõzõ ünnepelcímû kiemelt figyelmet érde- mel, mivel több olyan sajátság is megfigyelhetõ benne, amely Mécs 1941 utáni po- étikájának változásához visz közelebb. Elõször egy szerkezeti megoldásra hívnám fel a figyelmet: Mécs László költészetének elsõ, 1941 elõtti szakaszában is szép számmal találunk olyan verseket, amelyek szerkezete dichotómiákon alapul (A ha- bozások hídján, Az ember és az árnyéka, A nyomor balladájastb.), az ötvenes évek második felétõl azonban a dichotomikus versszerkezet válik Mécs uralkodó versmo- delljévé. Olyan szerkezetrõl van szó, melyben a vers, versszak vagy sor elsõ fele lo- gikailag-tartalmilag ellentétes viszonyban van a második felével.
A második, két világháború közötti pályaszakasz verseihez képest az ötven-hatva- nas évek versvilágában bekövetkezett változás motivikus: az ekkor keletkezõ Mécs-ver- sek majdnem egynegyedében felbukkannak a jeremiád-irodalom motívumai vagy a
F Ó R U M Társadalomtudományi Szemle, IX. évfolyam 2007/4, Somorja
Querela Hungariae-toposz elemei. A gyõzõ ünnepel címû versében még nem, de Az Isten válaszolban a haza elvesztése már bizonyosságként szerepel, s a veszteség mint a bûnökért való büntetés jelenik meg. „Ha hazádat ronggyá szabták, / mely- bõl bárki kaphat kapcát, / ha mindenbõl kisemmiztek, / férfitársid megalázták, / asszonytársid meggyalázták: a bûn büntet, nem az Isten!” A haza elvesztése a nem- zetnek bûneiért való bûnhõdéseként a magyar irodalomban elõször a Planctusban fogalmazódik meg, ugyanígy a bûnhõdés módozatainak (pusztulás, erõszaktétel el- szenvedése, rabság) s a bûn különbözõ formáinak (hitetlenség, erkölcstelenség, jogtiprás, hazugság, esküszegés, részegeskedés, fennhéjazás stb.) számbavétele is. Míg azonban a Planctusban a büntetés Istentõl ered, addig a Mécs-versben a bû- nökért „a bûn büntet, nem az Isten!” (8. versszak).
Az Isten válaszol elõször a bûnöket veszi számba: az Istentõl való elfordulást (1–3. versszak), az „Állam” istenítését (4. versszak), a paráznaságot és az anyagi javak hajhászását (5. versszak), s utána szembesít a büntetéssel, ami részben a haza elvesztése, részben pedig a haza állammá való degradálódása („törvénytárból labirint lett, / szóval Állam a Hazából”). A haza elvesztése, a bûnök felsorolása, a büntetés számbavétele kapcsán önként adódik a Mécs-vers összevetésének lehe- tõsége a 16. században rögzülõ s Rimay János versén át (Kiben kesereg a magyar nemzetnek romlássán s fogyássán) Kölcsey Himnuszáig hagyományozódó Querela Hungariae-toposszal22, ám Az Isten válaszolban Magyarország sem a kereszténység védõbástyájaként, sem pedig bõséges Hungáriaként nem jelenik meg, ez a két elem pedig a Querela Hungariae-toposznak elmaradhatatlan kelléke. Mivel azonban a ha- za elvesztésének Az Isten válaszolcímû versben leírtakhoz hasonló láttatása a to- vábbiakban is gyakran visszatér Mécs költészetében, nem lehet figyelmen kívül hagyni a negyvenes évek második felében s az ötvenes években született versei e csoportjának laza kapcsolódását a magyarországi jeremiád-irodalom Planctusáltal megteremtett hagyományához s az ebbõl a hagyományból szintén merítõ hazafias- politikai költészethez.
Vannak az idõszaknak olyan versei is, melyekben félreérthetetlen utalásokat ta- lálni a szovjet megszállásra és az államforma (népi demokrácia) ellenzésére. A Gya- nakodj!(1948) („Dögszag van. Tart a vész: barátom / gyanakodj, gyanakodj, gyana- kodj!”), a Katakombák magyarja(1948) („mások vérdíján hízó cinkos cég”), A ren- detlenség rendje(„a szörnyet úgy hívják, hogy Állam”) tartoznak ide. E versek egyi- ke A Balaton megözvegyült(1957) is, mely ennek az idõszaknak az egyik legszebb verse, s lényegében nem tartozik a hazafias-politikai költészet vonulatához, hanem idill. Mégis itt, ebben a költeményben találja meg költészete egyik legszebb, Ma- gyarország sorsát kifejezõ metaforáját: „A Balaton megözvegyült. / Hazám fölött sár- kányi szárny van. / Lelkem felett is.”
Mécs a negyvenes évek végén és az ötvenes években keletkezett verseinek két csoportja különül el. Az egyikben hazája és nemzete sorsát a megváltástörténet analógiájára építi fel, s ezért – bár a veszteséggel és a pusztulással szembesít a vers – végkicsengése diadalmas: a vers a haza (nemzet) sorsa jobbra fordulásának biztos tudatával zárul. A másik csoportba azok a versek tartoznak, melyekben nem jut szóhoz a remény (Várunk, Mély szomoruság,Szabadság nélkül, A rendetlenség rendjestb.). A két verscsoportnak a verstechnikája is különbözik. Míg az elsõ eset- ben a szimbólumteremtésre, de legalábbis az allegorizálásra való törekvés uralko-
F Ó R U M Társadalomtudományi Szemle, IX. évfolyam 2007/4, Somorja
dik, addig a második verscsoport költeményeiben a képiség fölé kerekedik a narra- tivitás. A diadal, a megváltás, a feltámadás képi elemeit az evangéliumból kölcsön- zi, a reménytelenséget azonban nem tudja – vagy csak ritkán – képekben megragad- ni, helyette verses történeteket ír. Ez a gyakorlata felidézi elsõ alkotói korszakának balladáit, amelyekben szintén a történet játszott domináns szerepet.
Rónay László Mécs-monográfiájában hívta fel a figyelmet a költõ beszédmódjá- nak ötvenes évekbeli változására.23 Ez a változás azonban lassan következett be.
Mint láttuk, a negyvenes évek második s az ötvenes évek elsõ felének legtöbb köl- teménye a hazafias-politikai-közösségi líra vonulatába tartozik. A bujdosás és az ott- hontalanság évei alatt (azaz 1945 és 1961 között) a magány lesz Mécs költészeté- nek másik nagy témája (pl. Darvak a ködben, Az égnek nem fáj, Visszáját hordod volt magadnak, Téli elégia).Ezeknek a verseknek egy részében a magányt az egyko- ri énre való visszaemlékezés gesztusa nyomatékosítja: a valamikori zajos sikereket, az igric-szerepet állítja szembe a jelen teljes elhagyatottságával.
Mécs számára a magány többet jelentett puszta egyedüllétnél: alapvetõ életfor- ma-változást és a korábbi „költõkirály” szerepével való leszámolást is. Második al- kotói korszakából tetemes mennyiségû palinódia tanúskodik a múlttal való szembe- nézés meg-megújuló kísérleteirõl.
Mécs összegzõ, önszembesítõ verseinek az ötvenes-hatvanas években két típu- sát különíthetjük el: az elsõ típusba tartoznak a palinódiák, azok a versek, melyek- ben a költõ egykori szerepére reflektál, s azt állítja szembe jelen voltával (Tulipán- fa, Arcom, Pajkos angyal, Visszáját hordod volt magadnak, Naplopó, Levél Janne d’Archozstb.). A második típushoz tartozó versekben pedig vagy az elsõ korszakból származó versek szövegegységeinek (szószerkezet, fél sor, sor) az új versekben va- ló felidézése szembesít a múlttal, vagy pedig a régi vers témájának újbóli megidé- zése.
A palinódia Mécs számára azért is bírhatott rendkívüli jelentõséggel, mert egy- kori költõfejedelmi státusa s jelene, teljes kitaszítottsága között szinte mérhetetlen lett a különbség. „A szerep – írja Németh G. Béla – a társadalmi szükség s az egyé- ni akarat azonosulásának tere, a személyiség kiteljesülésének hatalmas eszköze”, s a válság abból a tudatból fakad, hogy „a személyiséget megnyilvánító szerep nem szükséges, nem lehetséges többé a társadalom számára”.24Mécs esetében a vál- ságtudat az addigi költõi szerepének elvesztésébõl s a veszteséget közvetlenül oko- zó megváltozott társadalmi körülményekkel való szembesülésbõl fakad. Így hazafi- as-politikai és számadó-összegzõ versei a léthez való viszony szempontjából roko- níthatók egymással.
A jelenben és a múltban betöltött szerepét a költõ mindig éles ellentétek hasz- nálatával érzékelteti verseiben: „Így éltem én: sok-sok vers-tükröm árva / magyar lelkeknek éjbe hullt falára // csempészett Istenbõl valamit: / ki most rámnéz, már semmit sem gyanít! // Fény-himnusz voltam, – most rémballada. / Bekormozott a téboly százada” (Pajkos angyal).
A múlt felidézésének másik módja szerint Mécs költészetében az elsõ költõi kor- szak versei válnak a második korszak rejtett referenciaszövegeivé, mégpedig – mint fentebb már említettem – a régi versekbõl származó sorok, kifejezések, szakaszok átemelésével vagy parafrazálásával, vagy az elsõ korszakban írt versek tematikai felidézése által. A Fehér kanári utolsó két versszaka25, a Levél Janne d’Archoz26te-
F Ó R U M Társadalomtudományi Szemle, IX. évfolyam 2007/4, Somorja
matikailag és frazeológiailag egyaránt felidézik a Csak azért is dongó!és Ars poeti- cacímû verseket, valamint Mécs múltjának egy darabját: a költõt támadó nyugatos kritikákat. A Tulipánfasorai („Igaz, újabban kidobolták / virágaim bélpoklos mivol- tát”) szintén a Csak azért is dongó! kezdõsorait variálják („Kritikusok kidobolták / vad Dada dzsez-benddel, / hogy a költõ ne daloljon, / de üvöltse: Ember!”). A Tü- csök a Bakonyban(kéziratban) pedig részint a tücsök-vándor alakjának feleleveníté- sével, részint a sokat idézett Ars poeticautolsó két versszakának szerkezetével és tartalmával áll analóg viszonyban: „Irigykedve álltam. Így kéne dalolni!/ Ily semmi- kottára, semmiházi-könnyen / – de jobban bent legyen, mint száz öreg könyvben, / földünk ezer íze. Így kéne dalolni!”
Amint azt dolgozatom elején megállapítottam, Mécs László pályafutásának má- sodik világháború utáni korszaka alig ismert, az ebben az idõszakban keletkezett verseibõl talán ha két tucatnyi jelent meg eddig nyomtatásban. Ezen a helyzeten vál- toztathatna egy, a költõ különféle hagyatékokból elõkerült verseit közreadó gyûjte- mény, amely lehetõvé tenné egy árnyaltabb Mécs László-kép kialakítását.
Jegyzetek
1. Vö. Sándor István: Mécs László bujdosó éveirõl. Vigilia,1991. 1. sz. 39. p.
2. Horváth Jordán János ennyi kötetben publikálatlan verset juttatott el 1970 körül Kardos Talbot Bélához (Kardos Talbot Béla levele Szalatnai Rezsõhöz, 1972. december 25.
Mécs-hagyaték. MTA Kézirattár, Ms 4254/407). Kardos egy másik levelében arról szá- mol be, hogy a verseket, miután lefénymásolta, visszajuttatta Horváth Jordán Jánoshoz (Kardos Talbot Béla levele Mécs Lászlóhoz, 1972. szeptember 17. Mécs-hagyaték. Pan- nonhalmi Fõapátsági Könyvtár, Kézirattár, 10aH7). Horváth Jordán irodalmi hagyatéka jelenleg Pannonhalmán található, az említett 300 versnek azonban nyoma sincs benne.
A hagyaték hiányosságát Zimándi István már 1973-ban szóvá tette.
3. Ezt látszik megerõsíteni egy Szalatnai Rezsõhöz írt levél is: „Megemlítek még egy körül- ményt, amelyben szintén nem látok tisztán. Sok évvel ezelõtt többször jártam Brudi Zsu- zsánál, aki akkoriban a költõ dolgait gondozta, intézte. Késõbb Csepy Erzsébet (Komá- rom) bukkant fel kb. ugyanilyen minõségben, vele is 1-2 alkalommal találkoztam. Nem tudom, azóta mi van Zsuzsával, nekem valahogy az a benyomásom, hogy nem egészen igazságos az õ helyzete. Nem lehetne itt valamit »jóvátenni«?” (Ecsõdi Oszkárné Kardos Ottilia levele Szalatnai Rezsõhöz, 1977. február 18. Mécs-hagyaték. MTA Kézirattár, Ms 4254/412).
4. Mécs László levele Brudi Zsuzsához, Brudi Zsuzsa levele Mécs Lászlóhoz. Lényegében emiatt a konfliktus miatt maradt ki – Brudi Zsuzsa nevével együtt – Rónay Görgy érté- kes tanulmánya is a második kiadásból.
5. Rill Géza ismeretlenhez írt levele, 1983. július 6. Mécs-hagyaték. Pannonhalmi Fõapát- sági Könyvtár, Kézirattár, 10a H7.
6. Rónay László csupán a Pesti Naplóban 150, kötetben eddig publikálatlan versérõl tesz említést, s különbözõ szlovenszkói lapokban is találhatók olyan versei, melyek eddig kö- tetben nem láttak napvilágot.
7. Vö. Rónay László: Mécs László.Budapest, Balassi Kiadó, 1997, 220. p.
8. Mécs László levele Beresztóczy Miklóshoz, 1967. október 29. Mécs-hagyaték, Pannon- halmi Fõapátsági Könyvtár, Kézirattár, 10aH7.
9. A letartóztatásról Horváth Jordán János a következõket írja: „1953 júniusában voltam utoljára személyes találkozóra a Szent Hegyen a költõnél. Akkor említette, hogy ugy ér- zi, szorul a hurok körülötte. És ekkor arra kért, hogy küldjem el a nálam levõ verseket
F Ó R U M Társadalomtudományi Szemle, IX. évfolyam 2007/4, Somorja
Imre öccséhez: »Nem akarlak téged bajba hozni, maradjon a családban a t r a g é d i a !«”
Erre én említettem, hogy ha Imre öccse is lebukna, ott marad a család kenyérkeresõ nélkül, én utánam legfeljebb édesanyám könnye hull, de ez talán kevesebb gondba ke- rül... Õ azonban arra kért, hogy csak juttassam el a verseket Imréhez... Én meg is igértem, hogy Klára-napra ugyis fel szándékozok utazni köszöntõbe és akkor személye- sen adom át a verseket... Laci ebbe beleegyezett...
A Klára-napi »kirándulásból« nem lett semmi, mert a káplán-társam ép abban az idõ- ben indult szabadságra és igy én nem mehettem. A verseket természetesen sorrendbe össze raktam, illetve beiktattam az ártatlan versek közé az »ártalmasakat«, amiket ad- dig az idõpontig a költõ kérésére külön tartogattam. És vártam az idõpontot és alkal- mat, hogy Pestre indulhassak velük.
Lacit 1953. augusztus 22-én, szombaton d.u. – écsi bucsuról jött hírek szerint – l e t a r t ó z t a t t á k [...]. Aug. 24-én este 8 óra körül a Belügyminisztérium megbí- zottjai 3-an felkerestek lakásomon és kikérték a költõnek 1945 óta írt verseit. »Honnan tudják, hogy nálam vannak?...» – kérdeztem õket. – A költõtõl személyesen! – válaszol- ták. Erre felmutattak M. L. aláírással egy pár soros levélkét, melyben a költõ »paran- csát«: »Kedves Jordán! Nálad levõ verseimet a sorok felmutatóinak add át. Budapest, 1953. augusztus 23, Mécs László«.
Próbáltam kitérni különféle trükkökkel. Amikor további lehetõség nem volt, nyomo- zó kiséretében a templom-padlásról lehoztuk és átadtam a kiküldött belügyminiszteri megbizottaknak... Ök este 10-kor az átvételi jegyzõkönyv aláírása után eltávoztak.” Hor- váth Jordán János: Mécs László letartóztatása. In Horváth Jordán János irodalmi hagya- téka. Pannonhalmi Fõapátsági Könyvtár, Kézirattár, H7a.
10. A versek rövidesen olvashatók lesznek egy, a Szent István Társulat kiadásában megje- lenõ Mécs-kötetben.
11. Zapf László egyik méltatásában a Hajnali harnagszó címû kötet kapcsán írta le, hogy
„egyetlen életkérdése a szociális kérdés volt”, ami azonban Mécs szociális eszméinek további alakulását illeti, úgy véli, a költõ – éppen szociális eszméinek általános, a ma- gyar történelemben lokalizálatlan volta miatt – nem képes túllépni a nyomor részletraj- zain, és „valami egészen irracionális megváltásban hisz már csak” (Zapf László: Magyar irodalom Csehszlovákiában. In Szeberényi Zoltán (szerk.): Szlovenszkói küldetés. Cseh- szlovákiai magyar esszéírók 1918–1938. Bratislava, Madách, 1984, 115. p.). Fábry Zol- tán egy 1931-es tanulmányában pedig a költõ Az ember és az árnyéka, valamint az Üveglegendacímû kötetét már a valóság elõli menekülésként értékeli (Fábry Zoltán: A költõ és a valóság.In Szeberényi Zoltán (szerk): i. m. 73. p.).
12. Szalatnai Rezsõ: Mécs László. Élet és Irodalom,1966. 2. sz. 148. p.
13. Fábry Zoltán: Vigyázzatok a nappalokra! A Mécs-probléma és tanulságai. Irodalmi Szem- le,1966. 7. sz. 639. p.
14. Vö. Rónay György: Elõszó. In Mécs László: Aranygyapjú. Budapest, Ecclesia Kiadó, 1971, 12. p.
15. Fónod Zoltán:Kõtábláink.Bratislava, Madách Köyv- és Lapkiadó, 1990, 91. p.
16. Rónay László: Utószó. In Mécs László:Üzenet.Budapest, Szent István Társulat, 1982, 309. p.
17. „Úgy döntöttünk, hogy a »Magyar-ciklust«, melyben benne volt a Petõfi óda, Egy téli pa- csirtához s még pár ilyen. A ciklus máig nem jelent meg, mert ennél jobb magyar-ciklu- saim voltak, s egész tavalyig azt se tudtam, hol van; tavaly Zsuzsa megszerezte” (Mécs László levele Kardos Talbot Bélához, 1967. március 31. Mécs-hagyaték. Pannonhalmi Fõapátsági Könyvtár, Kézirattár, 10aH7).
18. Mécs László: Szellemidézés. Prágai Magyar Hírlap,1923. január 1.
19. Mécs László: Befagyott a Hernád. Prágai Magyar Hírlap,1923. február 11. 5. p.
20. Mécs Lászlónak: „Egy téli pacsirtához” címû versét a cenzura törölte. Az Esti Újság Va- sárnapja,1921. február 13. 83–84. p.
F Ó R U M Társadalomtudományi Szemle, IX. évfolyam 2007/4, Somorja
21. A Várunkcímû verset Rónay László Mécs-monográfiája közli.
22. Vö. Imre Mihály: „Magyarország panasza”. A Querela Hungáriae toposz a XIV–XVII. szá- zad irodalmában.Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 1995, 9–10. p.
23. Vö. Rónay László: Mécs László.Budapest, Balassi Kiadó, 1997, 224. p.
24. Németh G. Béla: Az önmegszólító verstípusról. In uõ: Mû és személyiség. Budapest, Magvetõ Kiadó, 1970, 628. p.
25. „Hazámban szerte nem csaponghatok – / nem Bibliából jött szörny-állatok, / – de szaj- kók, szarkák, varjak, verebek / féltik tõlem a dicsfényt, kenyeret. // Habzsolják hát!
nagydobbal, trombitán / dicsérje egymást a sok toll-titán! / De a Petõfi, Arany igaza – / tündérkalács s pár morzsát nékem is / szór még a mostohámmá lett Haza!”
26. „Ennyi volt a bûnöm. Írástudó rókák / sokszorozták bûnöm s rovásfára rótták: / Ki egy ország népét bájolja el verssel, / nem lehet csak giccs-hõs, korcs boszorkamester.”
Zsófia Bárczi
The Poetry of László Mécs in the Fifties and Sixties
The study of Zsófia Bárczi examines the poetry of László Mécs after the sec- ond world war. Poems of the poet from this period are rather unknown. The author of the study in the introduction part of her work writes on taking care of Mécs-legacy, and on those reasons due to which the poems of the poet writ- ten after the Second World War have not been published. The study deals with the connection between the imprisonment of László Mécs and the poems of the legacy. Later the author describes the poethical changes present in his poems.
F Ó R U M Társadalomtudományi Szemle, IX. évfolyam 2007/4, Somorja
F Ó R U M Társadalomtudományi Szemle, IX. évfolyam 2007/4, Somorja
Az Etnológiai Központ Évkönyve
Ročenka Výskumného centra európskej etnológie Jahrbuch des Forschungszentrums für Europäische Ethnologie
2006–2007
Fórum Kisebbségkutató Intézet
