Magyarország gyapjúszövetellátása a kereskedelmi mérleg szempontjából

(1)

—-31

— 1—2. szám.

A főbb vas- és acéltermelő államok termelési adatai!)

Données dc principauw Etats de production de fonta et d'acier brut.

Nyersvas- és nyersacéltermelés ezer tonnákban

Az állam neve 1,,,,,,,13,,1,31W 1919 1920 1921 l 15422

vas § acél ; vas § acél vas § acél vas § acél vas § acél ,

Belgium: . . 2.484 2.460 252 336 1.116 1.248 876 792 1.608 1.560

Eszakam. Egy.—All. . 31.476 31.812 31.524 35.232 36.996 42.816 16.812 19.536 27.312 33.804 Franciaország . 5.208 4.752 2.412?) 2.184?) 3.312 2.952 3.360 3.060 5.124 4.446

Kanada . 1.020 1.056 828 936 984 1.128 612 684 384 492

Luxemburg . . 2.544 1.212 612 384 696 600 972 756 1.680 1.392

Nagybritannia . 10.428 7.788 7.524 8.028 8.160 9.216 2.664 3.768 4.980 5.928

Németország 16.656 16.944 5.652 6.528 5.556 7.716 7.500 9.000 —— —

Svédország . 732 744 492 X 552 456 492 312 228 2083) 2721)

Összesen ._ . (70.548 §66.768 1 49.296 §54.180 57.276 66.168 38.108 §37.824 _ —

l l l l * §

1l l. Nemzetek szövetsége: — ,,Bulletin Mensuel de Statistigue" 1923. 1.

2) Ez évtől kezdve Elszász-Lotharingia termelése is bennfoglaltatik (93 millió tonna vas és 72 millió tonna acél, havi átlag).

3) Októberig.

§ KERESKEDELEM Es KÖZLEKEDÉS §

————__—_——_——_—————————————

Ill-IIIIIIIOIIIIIIIllllllllllllllllIll-III.Ill.-lllllllllllllllllllIll-IlllllllllllIll.-IlllllllllllIl-llllllllllllllllllllll-llll.

Magyarország gyapjúszövetellátása a kereskedelmi mérleg szempontjából.

. Approvisionnement en tissus de lame de la Hongrie au point de vue du bilam de commerce.

Az 1922. év első három negyedének kereskedelmi mérlege 35 milliárd korona passzí- vummal zárult. E passzívum főleg abban a 37 milliárdra rugó textilipari félgyártmány- és készgyártmánybehozatalban találja magyará—

zatát, melyre a háború és forradalmak után lerongyolódott országnak szüksége volt. Textil- behozatalunk 290/0—a esett 'gyapjúszövetre.

melynek előállításához szükséges nyersgyapjú- ból Magyarország az elmult évben több mint 4 millió kilogrammot exportált. E körülmény tehát méltán tereli a figyelmet az utolsó évben nagyobb lendületet vett gyapjúszövetiparra.

A magyar gyapjúszövetipar által az 1922.

évben üzemben tartott 400 szövőszék helyett,

az 1923. évben előreláthatólag mintegy 750

szövőszékünk lesz. s így joggal Várható, hogy a posztóipar

mérlegünkre is kedvező befolyást fog az 1923. évben gyakorolni.

Posztóiparunknak a külkereskedelmi mér—

leg jövőbeli alakulására vonatkozó hatásának megállapítása céljából. a már ismert évek behozatalát és belföldi termelését a lakos- ság gyapjúszövetszükségletéhez viszonyítva, a következő eredményekre jutunk:

Gyapjúszövetbehozatalunk az 1921. évben

34.329 métermázsa volt, az 1922. évi behoza-

fellendülése külkereskedelmi

tal pedig 39.000 métermázsa. Egy métermázsa gyapjúszövetből, a csomagolás leszámitása után, átlagosan 60 öltözet ruha (50 deka- gramm: 1 méter) készíthető. A gyapjúszövet- behozatalből rendelkezésre állott, tehát a fenti kulcs szerint számítva az 1921. évben 2.060000, az 1922. évben pedig 2.340000 ruha, készi—

téséhez szükséges gyapjúszövet. A belíöldi termelést 1921-ben 500.000 méterre, 1922—ben

pedig 1.400000 méterre becsülve, ez meg-

felel 1921-ben 155.000, 1922-ben pedig

437.500 ruha készítéséhez szükséges anyag-

nak. Ehhez hozzáadva az 1921-ben behozott 100000. 1922-ben importált 70.000 kész ruhát, 1921-ben összesen 2,315.000. 1922—ben 2.847.500 ruha. illetve új ruha készítéséhez alkalmas szövet állott a mai Magyarország lakosságának rendelkezésére.

Ha az egyes években rendelkezésre álló új ruhaszöveteket a lakosságnak egyazonos kulcs szerint számított szükségletéhez viszo- nyítjuk, akkor a következő eredményekre jutunk:

Az ország összlakossága kereken 8 millió lélekre tehető. Ebből 6 éven aluli gyermek 100/0, akik a szükséglet megállapításánál figyelmen kívül hagyhatók, tekintettel arra, hogy új gyapjúszövetre szükségük jóformán

(2)

1—2. ^szám. ^——82 — 1923

nincsen. A 6—15 éves gyermekek igényét

az átlagos ruhaszövetszükséglet felére, ugyan—

így a felnőtt nők igényét a férfiak gyapjú- ruhaigényének a felére véve, az 1921. évben minden második férfira (490/0) és minden negyedik nőre (2370) esett egy—egy új ruha.

Az 1922. évben a férfiaknál az ország ren—

delkezésére álló anyagból már három felnőtt férfi közül kettő (650/0) és minden harmadik nő (320/0) készíttethetett, illetve vehetett magá- nak egy-egy öltözet gyapjúszövetből készült ruhát.

,Az egész Magyarbirodalom 1913. évi gyapjúszövetbehozatalából levonva a kivitelt, a fennmaradó behozatali többletből 5.800000 ruha volt készíthető, a belföldi termelés pedig l,479.000 ruhára való anyagot nyujtott. Ehhez hozzáadva a készruhabehozatalt, a lakosság szükségletének kielégítését az 1013. évben 9,079.000 ruhára való szövet, illetve kész ruha szolgálta. A ruhaszövetek, illetve ruhák számát az előbb említett módon a lakosság- hoz viszonyítva a legutolsó békeévben az egész Magyarbirodalomban négy férfi közül három (760/0), továbbá minden harmadik nő (380/0) készíttethetett magának gyapjúszövet- ből egy-egy öltözet ruhát.

A férfiak gyapjúruhaellátási lehetősége tehát az 1913. évben 760/0-os volt s ezzel szemben ugyanez a lehetőség egy azonos alapon számítva 1921-ben 490/0-0t, 1922-ben pedig már 650/0-ot tett. E számok szerint tehát Magyarország lakosságának ruhaellátási lehetősége 1922-ben már nem sokkal kisebb a békebeli ruhaellátási lehetőségnél. Figye—

lembe kell vennünk ugyan azt, hogy az integer Magyarbirodalomban a hazai gyáripar által termelt s a külföldi behozatalból szár- mazó gyapjúszövetet kisebb mértékben igénylő falusi népesség aránya nagyobb volt, mint a mai megcsonkított Magyarországon. Ezzel szemben azonban kétségtelen, hogy 1913-ban elég jelentékeny volt az a szükségletre vo- natkozó számításoknál számbavett szövet- mennyiség, amely a világháborút megelőző fegyverkezésben nem közvetlen szükségletet képező katonai célokat szolgált. Az itt közöl- tek megengedik tehát azt a következtetést, hogy a szükséglet növekedésével az 1923.

évben még akkor sem kell számolni, ha a behozatal nem korlátoztatik s így a belföldi termelés növekedése megfelelő vámvédelem mellett az importra már csökkentő hatást fog tudni gyakorolni. Ez annál is inkább várható, mert a lakosságnak a háború és forradalmak alatt rendkívül visszaszorított ruhaigénye, ha nem is volt a békearányokkal teljesen azonos

módon fedezhető, mégis megtörtént már az elsőrendű igények kielégítése, legalább is a lakosság fizetésképes részénél az 1922. év folyamán.

Az előzetes becslések szerint feltehető, hogy posztóiparunk az 1923. évben jóformán meg fogja tudni kétszerezni az 1922. évi termelést. Amennyiben ez bekövetkezik, a bel- földi gyártási többlet mennyiségével kisebbre tehető az 1923. évi gyapjúszövetbehozatal, annal is inkább, mert az összlakosság egy jelentékeny részének viszonylagos szegény—

sége mellett fizetésképes szükségletnöveke—

déssel — mint az a már közöltekből ki- tűnik — aligha kell számolni. Kisebbnek kell tehát lennie 1923—ban annak az értéknek, amit a behozott gyapjúszövetekért a külföld- nek fizetni fogunk.

Az országnak 5 millió kg-ot meghaladó nyersgyapjútermeléséből a hazai posztó-, pokróc-, szőnyeg- és kötszövőipar 1922-ben 1 és fél millió kg—ot meghaladó mennyiségű nyers mosatlan belföldi gyapjút dolgozott fel

s emellett 440000 kg külföldi túlnyomórészt mosott gyapjút és 350.000 kg fonalat impor-

tált. E számadatokat átszámítva tiszta gyapjúra (3 kg nyers mosatlan gyapjú: 1 kg mosott és 1 kg fonál: 12 kg mosott gyapjú), al belföldi szükséglet 1922-ben 1,360.000 kg mosott gyapjú volt. Ebből a mennyiségből a fokozódó belföldi termelés miatt is mintegy 15—200/0—ra becsülhető a készletre vásárolt anyag és 20—250/0—ra az a mennyiség, ami a posztóipar mellett működő rokon iparágak- ban és a háziipar körében került feldolgo—

zásra. A fennmaradó 55—600/0, kereken

800000 kg tehát az a tiszta gyapjúmennyi-

ség, amit a hazai posztóipar az 1922. évben tényleg feldolgozott.

Szembeötló. hogy jelentékeny, 4 millió kg-ot meghaladó gyapjúkivitel mellett több mint 400000 kg gyapjúbehozatalra szorulunk.

Ennek oka, hogy a magyar gyapjúnak egy része csak igen finom posztó készítésére alkalmas anyag s különösen a közszállítások- nál előírt minőségű szövetek előállítására csak külföldi, durvább minőségű gyapjúval keverve használható. Leszámítva azonban a legfino- mabb anyagot, melyet a hazai ipar —— a kalaptompgyártástól eltekintve jövedelme—

zően nem vásárolhat meg, a belföldi gyapjú túl- nyomó részét fel lehetne használni elsősorban a kommerce-cikkeknél, de e mellett még a köz—

szállítások egy nagy részénél is. A közszállí- tásoknál természetesen csak abban az eset—

ben, ha a vonatkozó előírások megfelelően módosíttatnának. Erre különösen akkor volna

(3)

1923 * ^—— ³³ ^— ^lw—L). ^szám.

szükség, amidőn valutáris viszonyainknál fogva a külföldi durvább minőségű és másodrendű anyagért nagyobb áldozatot kell hoznunk, mint a belföldön Vásárolt finomabb anyagért.

A vastagabb és durvább gyapjúból készült posztó ugyanis nem szükségképen bír nagyobb szakító— és védőerővel. Ezek előrebocsátása után megállapítható, hogy a belföldi posztó—

iparnak jelenlegi viszonyainknak megfelelő fejlesztése mellett is egyelőre csökkenthető volna némileg a belföldi termelés intenzívebb igénybevétele által a külföldi nyersanyag- és t'élgyártmánybehozatal.

Arról, hogy gyapjúszövetiparunkat az or—

szág teljes posztószükségletének a belföldi termelésből való kielégítéséig fejleszthessük, ezidőszerint gondolni sem lehet. Hiányzik ugyanis ahhoz a szükséges belföldi nyers—

anyag, a tőke, a vállalkozási kedv, a szak—

ember és a megfelelő előiskolával bíró munka—

erő is. Ezek a posztóipar fejlődésének ter- mészetes akadályai. Uj üzemek felállítása ma olyan horribilis tőkék beruházásával jár, melye- ket sem a belföldi, sem a külföldi piac nem tud egykönnyen előteremteni. Ingadozó valu—

tánk is kettős veszélyt rejteget, mert a valuta romlása könnyen vezet szociális krizisekre, ha pedig sikerülne a valuta megjavulását elérni, akkor ez súlyos termelési válságokat okozna.

A posztóipari termelés fejlődése szempontjá—

ból mindenesetre kedvező, hogy a belföldi termelés, miután nem képes a belföldi szük- ségletet még hosszú ideig kielégíteni, ter- melési válságok nélkül fejleszthető. A mai Magyarországnak biztositott gazdasági függet—

lenség ugyanis a belföldi fogyasztóterületet megfelelő vámpolitika mellett ahazai iparnak biztosíthatja. Ezenkívül még export—lehetősé- geink is vannak, egyrészt az_ elszakított terü- letekre, másrészt a Balkán felé, sőt mind- addig, míg a munkabérek a világparitás alatt vannak, esetleg még távolabbi országokba is.

Posztóiparunknak, mint általában a textil- iparnak fejlődésére tehát jogosan lehet szá—

— mítani, de csak egy lépésről lépésre történő fejlődésre.

Nem várhatjuk egyelőre egész mezőgaz- dasági és ipari termelésünk fejlesztésétől sem külkereskedelmi mérlegünk jelenlegi passzivi- tásának megszüntetését. Csökkenthetjük azonban ezt a passzivitást, és pedig tervszerűen fejlesztett intenzív termeléssel, elsősorban a befektetett tőkét és munkát gyorsan kama- toztató és az ország mai helyzete mellett ked—

vező termelési feltételekkel biró iparban s másodsorban a befektetéseket általában hosz—

szabb idő után jutalmazó mezőgazdaságban.

! kedelmi

A kedvező termelési feltételekkel bíró iparágak közé tartozik a hazai posztóipar is, hol az 1923. évi termelés mintegy 2,600.000 méterrel s a termelés értéke 020 centime—os koronát és az 1922. év végén volt árakat alapul véve, 14 milliárdot meghaladó összegre becsülhető. A hazai gyáraknak az 1923. év—

ben várható termelési többlete 1.200000

méter, melynek értéke az előbb említett alapon számítva 7 milliárd korona lenne. A posztó- termelési többletből származó 7 milliárd korona mellett számbavehető még a külkeres—

kedelmi mérleg behozatali oldalán a fentebb említetteknek megfelelően, hogy a készgyárt—

mánytermelés növelése dacára a nyersanyag—

és félgyártmánybehozatal az 1923. évben hozzávetőlegesen mintegy félmilliárddal csök- kenthető. Ebből a 7 és félmilliárdból levo—

nandó azonban annak a gyapjúnyersanyag- nak az 1 milliárdot meghaladó értéke, mely a belföldi feldolgozás esetében nem volna kül- földre exportálható.

Összegezve az elmondottakat, külkeres- mérlegünk a posztóiparban vár—

ható többtermelés folytán, miután a lakos—

ság szükségletének növekedésével nem kell számolni, 6 és félmilliárd 0'20 centime-os koronával lehet kedvezőbb 1923-ban, mint

1922—ben volt.

Erre a kereskedelmi mérleget javító körül—

ményre pedig különösen mai helyzetünkben igen nagy súlyt kell helyeznünk, mert az 1922/1923. gazdasági évben a terméseredmé- nyek után következtetve, az első helyet elfog—

laló kiviteli eikkünkből, a lisztből, a legjobb esetben is csak a felét fogjuk tudni az

1921/1922. évi mennyiségnek a külföldre

exportálni. A folyó gazdasági évben a kül—

földre exportálhatő liszt mennyiségének az értéke az 1922. év végén volt árak alapul—

vételével mintegy 21 milliárd koronára becsül- hető, s így ezzel szembeállítva sem kicsíny—

lendö az a 6 és félmilliárd koronára rúgó megtakarítás, amit a gyapjúszövet várható kisebb behozatala eredményezhet.

A gyapjúszöveteknél, a külkereskedelmi mérleg egy jelentékenyebb ipari tételénél, a belföldi termelés remélhető fejlődése tehát a külkereskedelmi mérleg alakulása szempontjá—

ból egyenértékű az egész lisztkivitel egyhar—

madával s a szintén igen jelentős borkivi- tellel, melynek értéke ugyancsak 0'20 cen—

time-os koronával számítva, szintén 6 és fél—

milliárd korona. '

A világparitásban az ipari cikkek ára általában jóval nagyobb arányban emelkedett, mint a mezőgazdasági terményeké, s ennél-

3

(4)

l—2. szaru. _ 34

fogva is ma sokkal inkább érdekünk, mint a világháború előtt, minden rendelkezésre álló eszköz igénybevételével s elsősorban meg—

felelő vámpolitikáwal előmozdítani azt, hogy

E napokban ismertette dr. Szabóky Alajos, a m. kir. központi statisztikai hivatal igaz—

gatója, a Közgazdasági Társaságban tartott előadásának keretében külföldi árúcserénk 1922. évi értékadatait. Az értékadatok kiv számítása ez alkalommal az értékmegállapító—

bizottság tagjainak előzetes javaslatai alapján történt.

Az 1922. évben behozott árúk értéke 166 milliárd koronát, a kivitt árúk értéke 91 milliárd koronát tett, ugyhogy külkereske—

delmi mérlegiink 75 milliárd koronával volt , passziv Behozatali többletünk tehát joval

— nagyobb volt mint a megelőző évben. Az

— 1921. évi 207 milliárd koronát tevő be—

hozatali többletnek 75 milliárd koronára valo emelkedése elsösorban pénzünk értékének a nemzetközi pénzpiacon valo csökkenésének

tulajdonítható, masodsorban annak, hogy az

1922. év első felében jelentkező javulást, mely a behozatal csökkenésében és a kivitel emelkedésében nyilvánult, az év második felében behozatalunk emelkedése és kivi-

telünk hanyatlása váltotta fel, végül annak,

hogy a ]egfovtosabb áruknál az átlagos ár-

emelkedés a behozatalban az 1913. évi érté—

kek 476—szorosát, a kivitelben pedig );esal 304-szeresét tette. Az 1921. és 192- . évi eredmények összehasonlíthatása céljából az _ értékadatok végösszegei aranykoronára is át- számíttattak. Ez átszámítás alapján arany—

koronában a passzívum 1921-ben 306 millio,

1922—ben 214 millió volt, a (passzívum esők- kenése tehát 92 millió aranykorona. Külföldi árúeserénknek javulása az 1922. első félévi fokozott exportnak tulajdonítható, a passzi- vumnak egyötöde esik ugyanis az első fél- évre, négyötöde pedig az év utolsó hat ho—

napjára.

Behozatalunkban emelkedett a nyers anya—

gok és félgyártmányok aránya, míg az ipari gyártmányok részesedési hányada az előző év 6840/0461 57'30/0—ra hanyatlott. A kivitel—

ben a nyersanyagoknál csekély az eltolódás, az ipari gyártmányoknál és félgyártmányok—

nál jelentkező emelkedést pedig kiegyenliti

1) Az 1922. évi forgalmunk részletes ismertetését

" a folyóirat következő) számában fogjuk közzétenni.

a termelés szempontjából az ország területért megfelelő talajjal biro iparcikkekben való szükségletünket a belföldi termelésből fedez—

hessük. Tor-may Béla.

Kereskedelmi mérlegünk 1922—ben!)

a mezőgazdasági késztermékek kivitelének csökkenése.

A behozott kész ipari termékek 95 milliárd korona értéket képviseltek. Legnagyobb ösz-

Külkereskedelmi forgalmunknak 1922. évi érték—

adatai a termelési ágak szerint csoportosítva a következők:

Données des valeurs (ln (fommerce erte/"ien?" de la Hongrie m192'! groupe'es suit'ant les branches de/

production :

Behozatal )) Imporluíion )

)

)))érték mil- Kivitel

Termelési ág Iixporiatíon

) )

Brand/e d )érték mil—)

, G/ ) líő K—ban ) lióK— ban ,_

productwn valeur en ) § fmlf'm'm) E ; , millions ) § ; )millions) § ; )) dc Cat-M'. ) ?. )t'z'c cour. )) 'o- ?.

) : )

); ! ii)-_) h "

l. A mező- és erdő- ,) ) m )

gazdaság és hala- )_ * )

szat termeket. ) * i )

)) , )

) )

)

: ], Prorluíís (i'écono-

mm rurraríe, (Ir,- sylvie eullm'r' et de pén/m.

a)_, nversanvagok_, _{._} _V _, _% _{v_})' _9.), ,₃ _._ _f)._ _i)_:) ₎ _.x): _, a) Uld/ZWI'PS ])TCHH/'7',) "J il ; 10) 'O'bmh

/// gyúrt/11314; 'n]; , . / - ,-

b) pwd. [dörrenés .) ' (H)) "'6'61/ 40

): 37);me :) 334799 _- l3'7í14,5377.) :? 7

A bányászat és ) )§ ;

kohaszatteimekei ) ) §

J, Pruduits(l'-áinrlustiu ) ' _ minémle ei metalluw; ) ) )

a) nyersanyagok f)) g § _ ,.—

a) mafiöres premiivr).) I:).l—LO'l 9'1) 1.400'8 1'9 b) gyártmányok . ))í) _ , _- (i) . ) _ b) 150704, fitbrirjue's )i) 90879) 445) 4219 0'9 2. Összesen .) ,, ).,7_) ),,4

) _____ _

?. Total líi'á 2.142'6

3 Aziparterme'kei. )) ))

3. Prorlm'ts d'indust;ze. )

a) félgyáitmányok ( f

a) prud. mtfalni/17168 ⁸¹³⁷³ ⁸⁹

b) gyártmányok .

b)produtt fabrmues) "(§-26075) 579346-449'6) '- .3. Összesen

?. ' 'otal

)121. 1990)72 29 54.586'9 59-9

Összes árúforgalom. ) )

Commerce exte'rieur)'166.222 9) 100 091.117'4JOO'O

m total . .)) _ )) )