5. szám. — 401 — 1934
sen eltérnek, mert a mezőgazdasággal nem termelésével foglalkoznak. Kajszinbarack- foglalkozó vállalatok, vízszahályozó tár— faállománya az országos arányt magasan sulatok stb. adatai az üzemek adatai kö-
zött nem szerepelnek.
A főterlnények termelése Győrött (3. sz.
tabla) az utolsó öt évben meglepően egy—
forma keretek között mozgott, vetésterü—
letük nagysága az egyes években alig mu- tat ingadozást. A terméseredményekben már lényeges eltolódások vannak. A győr—
vármegyei magas mezőgazdasági kultúra és a termőtalaj kiválósága a főoka annak, hogy Győr város termése rendszerint az országos átlag felett állott. Az 1932/33.
gazdasági évben, a tengerit kiveve, az ösz- szes főterme'nyek győri termésátlagai ki- válóaknak minősíthetők. A búza termes- átlaga 27'40/o—kal, a rezső 45'70/o—kal, az árpá'é 20%-kal, a zabué 21'3%-kal és a bur- gonyáé 27'50/0-kal multa felül az országos termésátlagot. A tengerínél az országos át—
lag 1'1 %-kal jobb volt, mint a győri átlag, ez a gyenge eredmény kétségtelenül a meg nem felelő időjárás következménye. A győri szántóföldi termelés magas színvo—
nalát nemcsak a legutolsó év eredményei igazolják, az utóbbi évek termésátlagai rendszerint jelentékeny mél'vben túlhalad- ják az országos átlagokat.
Úgy mint a Dunántúlon általában, Győ—
rött is jelentékenynek mondható a gyil—
mölcstermelés (4. sz. tábla.). A győri kert—
gazdák főleg a kajszinbarack és az alma
felülmulja, a bécsi piac közelsége ezt a jól jövedelmező termelési ágat, úgylátszik, eléggé felvirágoztatta.
(%yőr haszonállat— és baromfilétszáma (5. és 6. sz, tábla) normális és a helyi vi- szonyoknak megfelelő. Haszonállatállomá—
nyára vonatkozó adatok közül megemlítjük a sertéslétszám számottevő emelkedését. A baromtiaknál a tyúkfelék létszámának aránya mulja felül az országos arányt, a töhbiféleség elég jelentékenyen az országos a "ány alatt van.
Igen jelentékeny forgalmat bonyolíta- nak le a győri állatvásárok. Megfelelő idő- járást feltételezve, egy évben hét országos állatvásárt tartanak Győrben. A bécsi piac meglehetős közelsége olyan kedvező hatás- sal van a győri állatvásárok eredményére, hogy az eladás Győrött a felhajtásnak rendszerint nagyobb százaléka, mint ami—
lyen a többi állatvásár sikerének aránya.
Az egész ország területén tartott állatvásá- rok 1933. évi végeredménye szerint ugyan—
is a felhajtott szarvasmarhák 41%—a (Győ—
rött 58'80/0), a lovak 220/0—a (Győrött 45%—a) és a sertések 47'8%-a (Győrött 61'30/o-a) talált vevőre. Láthatjuk tehát, hogy Győr fekvése konjunkturális elő—
nyökhöz juttatja a győrvidóki állattenyész- tőket.
Sajóhelyi István.
3 IPAR
Győr iparának jelentősége.
Llimportance des industries de Győr.
Re'sume'.
établissements de earaetere inanuíactarier se trou- vent a Budapest
Le nombre de ceux—lá, par rapport aux établisse- En Hongrie, une grande partie des
et aux environs de la capitale.
ments mailuíactariers de la Hongrie eniíére, re- présentait en 1932 423496 et le nombre (les
ouvriers y occupés, 59'8%. Les autres villes de Hongrie ont, au point de vue de l'industrialisa- tion, un rőle notable. 11 g a, dans les 10 villes autonomes, 413 iabrirjues, soit 12'4% des établis—
sements industriels de Hongrie.
De ces iabrigues, 69 sont a Győr; en 1932, elles employaient 5.000 ouvriers et ont produit une valeur de 46'6 millions de pengős. Par rapport aux fa-
briaues des production des
établissements industriels de Győr représente 22'0%
et le nombre de leurs ouvriers, 25'9%, de sorte villes autonomes, la
:]u'elles oeeupent Ia premiére place parmi les fa—
brigues se trouvant dans les villes aulonomes, En 1932, les plus importants établissements industriels de Győr, 17 íabrigues de tertile, occupaient 2.485 auuriers ('51'9% des ouvriers de íabriaue de Győr) el ont produit une valeur de 209 millions de pen—
gős (áá*9% par rapport
locales).
a toutes les iabriflues
Entre 1928 et 1932, les fabrigues de provinee souífraient plus de la erise e'conomiaue (Iue celles de Budapest. A Győr, dont les établissements ma-
5. szám.
nu/acturíers sont, apr-és Budapest, les plus impor—
tants en Hongrie, la réduction de l'exploitation in—
dustrielle a été relativement plus forte gue dans l'en- semble du pays; on se rend compte de cela si !,on compare le temps moyen d'exploilation, Ia consomv motion de charbon et la proportion, pour un ouvríer, de. la valeur de la production. Les ouuriers de Győr ont également vu Icur situation shygraver par la crise: leurs salaíres, moyens et annuels, ont été bien inféríeurs a' la moyenne de la Hongrie.
Au Ier octobre 1932, les fabrigues de Gyo'r employaient 5.650 salariés: employe's, contremaítres, cheis diéauipe, ouvriers guali/ie's, manoeuvres, ap—
prentis, autres employés occupés a des travaux non proprement industriels. Outrc ces 5.650 personnes, Győr a une population industrielle d'enuiron (?
mille personnes, d'aprés les chiffres, répartis sui- vant les professions, du recensement de 1930, le nombre de la population industrielle dite active ;) étant de 11.522. Selon les données, recueillies lors du recensement de 1930, sur les artisans indepen- dants et leurs employés, Győr comptait 1.628 arti—
sans et 2.452 ouoriers, aides, gargons et apprentís de petite industrie. Le nombre des établissements de petite industrie était alors de 1.575 et leur
production totale représentait 1114 pengés; dans cette somme, les
millions de ouvrages neufs figuraient pour 88'7% et les réparatíons, pour
11—3%.
*
Győr ipari kultúrája régi történeti multra tekinthet vissza. A magyar ipar fej-- lődésében a főváros után a győri ipartele—
pek s a város iparos társadalma minden- kor számottevő, sőt vezető szerepet töltöt—
tek be. A háború utáni ipari fejlődés során, de még a gazdasági válság éveiben is az ipar jelentősége Győrben s a győri ipar- telepek országos jelentősége egyaránt emel- kedett. Városaink közül a legújabb adatok szerint is —— a főváros gyáriparát leszá—
mítva —— Győrben talált a legtöbb gyári munkás munkahelyet s a győri ipartelepek termelése adta a gyáripari termelési érték legnagyobb hányadát.
A magyarországi gyárak településénél sajnos a vidék jelentősége aránytalanul
kisebb. Még a törvényhatósági városok sem tudtak az ipar fejlődésében megfelelő szerepet betölteni A fővárosban és környé- kén tömörült a gyárak zöme, 1932-ben
42'9%—a, sőt a gyári munkásságnak itt ta-
lálható az 59'8 o-a, ami iparfejlesztési és szociális szempontból egyaránt kedvezőtlen s az utóbbi évek ily irányú további eltoló—
dásait tekintve örvendetesnek aligha mond- ható fejlődési irányt mutat. A budapesti
—402—— 1934
gyárak száma ugyanis 1928-tól 1932—ig, te-
hát a gazdasági válság éveiben 3'6%-kal,
azok munkáslétszáma pedig 27'3%-kal csökkent, míg ugyanekkor a törvényható- sági városokban települt gyárak számánál 9'6% -os, munrkáslétszámuknál 28'9 % -os, tehát nagyobb arányú csökkenés állapít—ható meg. Remélnünk kell azonban, hogy ezek az arányszámok, amelyek az ipari ter- melés legsúlyosabb küzdelmeinek éveiről szólnak, nem jelentik még sem az ipari fej- lődés centralisztikus irányú folytatódását s a vidék iparának megerősödése, melyre a mezőgazdasági válság óta még fokozot- tabban törekedni kell, a kibontakozó javu—
lás nyomán mielőbb bekövetkezik. Ebben a fejlődésben továbbra is első hely illeti meg a törvényhatósági városokat, hol nem-- csak a fejlettebb kereskedelem, közlekedési és hitelviszonyok, hanem régi alapítású gyárakban gyakorlatot szerzett munkás—
törzs és a hagyományos multú kézműves—
és kisiparban szakképzett iparos lakosság minden tekintetben biztositani is tudja majd a fejlődés útját.
A gyári jellegű ipartelepek megoszlását törvényhatósági jogú Városok szerint s az 1932. évi október hó 1-én ott található gyári munkáslétszámot alább feltüntető adatokat áttekintve megállapítható, hogy a főváros után Győr Város gyári ipara áll az első helyen.
!. A gyárak számának és munkáslétszámának megoszlása a törvényhatósági jogú városokban.
Répart/tion. par oilles autonomes, du nombre des fabrígues et de l'efectif des ouwiers.
A gyári jellegű ipartelepek Réparíition
Törvényhatóság megoszlása UH;
Villes autonomes _des limit—4158," ,- . ,sfgbíf'fllfew_u
szám l szám
szerint % szerint %
en en
nombre nombre
Baia . . . . r . . . 17 4'1 296 1'5
Debrecen . . . . . 55 13 5 2.088 105
Győr . . . . . . . 69 16"? 5.000 25'9
Hódmezővásárhely . 23 56 851 4 4 Kecskemét . . . . . 24 58 1.055 54 Miskolc . . A . . . 27 65 1.185 6'1 Pécs . . . . . . . 58 14" 2527 131
Sopron . . . . . . 44 107 2.117 10!) Szeged . . . . . . 75 Hu 3.5"? 784 Székesfehérvár . . . 21 5'1 727 3 8
Együtt — Ensemble 413 nro-ol 19.358 roo-o
Győr 69 gyára között több nagyon je- lentős ipartelep van. Különösen a fonó- és szövőiparban találhatók olyan nagy fon—
5). szám.
tosságú ipartelepek, amelyektől a város gyáripara országos jelentőségét nyerte. A 17 textilipari telep között szerepelnek a Győri textilművek r.—t., a Grab—féle textil—
ipar r.-t., a Magyar textilipar r.—t. gyapot- fonógyára, a Linumfl'aaussig len-fonó—, szövő-, festő— és kikészítőgyár, a Richards Richard finom posztógyára s az állami selyemfonódák ipartelepe, valamint az egyetlen magyar csipkefüg- göny gyár. Legnagyobb gyártelepe Győrnek aMafygyar vagón- és gépgyár részvénytár—
sasagnak jelenleg erősen lecsökkentett üzemmel dolgozó ipartelepe, amely azon- ban most is több száz munkást foglalkoz-
—403 —— 1934
tat, bár alig egy tized részét annak, amit a gyártelep üzemi teljesítőképességének tel—
jes kihasználása mellett foglalkoztathatna.
Meg kell emlékezni még nagyszabású szesz—
gyaráról, mely még 1884—ben alapíttatott s nemcsak az ország, de Európa egyik leg- nagyobb szeszgyára és szeszfiinomítója, több, mint 1000 lóerős gépi berendezéssel és 5 nagy malmáról, melyek között a Back Hermann-féle malom még a hetvenes évek—
ben alakult.
A győri ipartelepek és azok átlagos munkáslétszámának megoszlását iparoso—
portok szerint az alábbi 1932. évi adatok ismertetik :
2. A győri gyártelepek és gyári munkásság megoszlása ipari főcsoportok szerint 1932-ben.
Répartiiion en 1932, par principauw groupes d'industrie, (les établissements et ouvriers manufacturiers á Győr.
1 p a r i f ő e s 0 p 0 r t Asggifgk 1 Atllgoiiiyía Tux—§ filiii—íixslm Princz" am: rou es dűndustries Nombfe de f ' " "
[) 9 p jabrígucs hoínrzrigs fefmgzes eeísgnilbi;
I Vas és fémipar —— Fer et métauac . i 8 164 117 281
Ha. Gépgyártás stb. — Construction mécanigue, etc.. . 1 4b7 8 465
III) Közhasználatú villamos áramfejlesztő telepek -— Pro- '
duction de l'e'nergie électrigue d'utz'lité publ. . 2 95 -— 95
III. Kő-, föld-, agyag- stb ipar —— Pierre, poterie, etc. . 4 34 4 38
IV. Fa- és csontipar —— Bois et os . i] 8 E 226 28 254
V. Bőr-, sörte-, szőr-, toll- stb. ipar — C'uir, crin,pod,
plumes, etc. . . . . . . . . 3 80 6 86
VI. Fonó— és szövőipar — Textile 17 757 1.728 2.485
VII. Ruházati ipar — Habillement. 2 2 32 34
VIII. Papirosipar -— Papier . . : 1 —— 20 20
IX. Elelmezési- és élvezeti cikkek gyártása — Produits]
alimentaires, boissons. etc . . . . 18 391 ! 472 863
X. Vegyészeti ipar —— Prodm'ts chimigues 3 126 § 4 130
XII. Sokszorositó- és müipar —- Industries grrrphi'gues et d art ii 2 31 t 4 § 35
Összesen — Total
69 2.363
2.423 4.786 Míg 1928-ban 75 gyára volt a városnak
6.220 munkással, az egyre rosszabbodó gaz—
dasági viszonyok közt eltelt négy esztendő
alatt a gyárak számában 8%—os, a gyári
munkáslétszámban pedig 23'1%—os csök- kenés állott be. A munkáslétszám csökke—
nése, habár a gyári iparban a textilipari
munkásság van túlsúlyban (51'9%), hol a munkások túlnyomó része (69*5%-a) nő,
mégis nagyobb arányban (32670) érte a férfi munkásságot, mint a nőit (10995) jeléül annak, hogy a munkáslétszámre—
dukció nem annyira munkahiányból kö- vetkezett be, mint inkább a takarékosságra való törekvés folyománya volt. A drágább férfi munkaerőt redukálták a gyárak addig a határig, ameddig a szakképzett- ségük miatt nélkülözhetetlenekre nem ke—
rült a sor, s az elbocsátottakat részben
olcsóbb női munkaerővel pótolták. Termé- szetesen a textilipar kivételével, hol a mun—
káslétszám több mint kétharmada máris női munkaerőből áll; viszont a textilipar nem is sínylette meg oly nagymértékben a válságot s így kényszerintézkede'sekre kevésbbé volt ráutalva.
Erősen megérezték a győri ipartelepek az iizemredukciós törekvéseket is. Az üzem- napok száma, mely 1928—ban 20.338 napot tett, 1932-ben 17.414 napra szállt le, a munkások által munkában töltött összes napok száma pedig ugyanakkor 18 millió- ról 13 millióra csökkent, ami a napi mun-
kaidőnek egyidejűleg történt megrövidítése folytán 46 millió munkaóra veszteséget jelent. Az üzemredukció a győri ipartele—
peken még nagyobb arányú volt, mint or- szágos viszonylatban. Egy ipartelepre
5. szám
Győrött 1932—ben átlag csak 260 üzemnap esett s egy—egy munkásra 268 munkanap, mig az ország gyáriparában ugyanakkor az átlagos üzemnapok száma 270—et, a mun—
kanapoké,275—öt ért el. Ezzel szemben 1928-ban az üzemnapok számából még 286, a teljesített munkanapokból pedig 287 jutott átlag egy-egy győri gyártelepre.
Az üzemredukció iparágak szerinti ala- kulására a munkások átlagos évi munka—
napteljesítményét s napi munkaórateljesít- ményét részletező adatok világítanak rá.
A legjobban foglalkoztatott ipartelepek kö- zül kikapcsolva a nyomdaipart és a villa- mosáramfejlesztő telepeket, hol csaknem folytatólagos üzemidővel kell számolnunk, a jelentősebb iparágak között nagyobb munkanap és munkaóra teljesítményt csak a fonó— és szővőipari gyárakban állapítha- tunk meg. A győri textilgyárakban ugya—
nis 1932-ben egy-egy munkás átlag 274 na—
pon át dolgozott naponta 91/2 órán át, ami annál jelentősebb, mert az üzemben volt (57 győri ipartelep között vezető szerepet játszó 17 textilgyár közel 21/2 ezer munkást foglalkoztatott, s így a munkások összes munkaidőteljesítménye 682 ezer munkana—
pot illetőleg 6'4 millió munkaórát tett. Ez—
zel szemben nagyon alacsony volt az átla—
gos munkanapteljesítmény a bőriparban 238, a faiparban 249, a gvépiparban és kő- iparban egyformán 253, az élelmezési ipar—
ban 256 s a vasiparban 265, mindegyik az országos átlagnál jóval alacsonyabb, tehát ezekben az iparcsoportokban nagyobbfokn üzemredukeió jelzi, hogy a gyárak arány- lag kevésbbé voltak foglalkoztatva s így ne—
hezebb helyzetben voltak, mint a gyáripar általában.
De nehezebb sorsuk volt a győri ipar—
telepek munkásainak is. Az egymunkásra esett átlagos évi bérkeresmény összege 1932-ben Győrött csak 954 pengőt tett.
ami a teljesített munkanapokhoz viszo- nyítva 3 pengő 56 fillér keresményt jelent, míg országos átlagban a gyáripari mun—
kásság 1932—ben 1.243 pengőt keresett, te—
hát átlag 4 pengő 66 fillér napi keresethez jutott. Az eltérés oka természetesen első- sorban a,gyárak iparágak szerinti tagozó—
dásától függ, s attól, hogy a gyárak mun—
káslétszáma nemek szerint, továbbá szak-
képzettség és alkalmaztatási minőség sze- rint miként oszlik meg Ezért, ha iparoso- portonkint részletezve egymás mellé állít- juk a gyáriparban általában és a győri ipartelepeken megállapított átlagos mun—
——404—— 1934
káskereseteket, kitűnik, hogy Győrött, mi—
ként a vidéki gyáriparban általában, ki- sebb arányban szerepelnek a nagyobb szakképzettségű munkások s így a legtöbb iparesoportban jóval alacsonyabb színvo- nalon mozog a vidéki gyári munkásság zöme, ami azonban nem jelenti azt, hogy az ottani gyárakban dolgozó szakmunkás—
ság szakképzettség tekintetében kisebb ér- tékű volna.
A nagy eltolódások magyarázatául megemlíthető, hogy a győri ipartelepek között aránylag nagyobb számmal találha—
tók kisebb jelentőségű üzemek is. Igy a vas— és l'émiparban csak késes, lakatos és bádogos gyártelepet találunk, a faiparban butorasztalos és esztergályos üzemek mel—
lett egy-egy fogvájógyárat és képkeretléc- gyárat és cirokseprőgyárat, amelyek bár a maguk termelési ágában jelentősek, a fa- ipar körébe tartozó más iparágakhoz vi- szonyítva, hol nagyobb szakképzettségű munkásokra van szükség, ezek az üzemek csak kisebb méretűek lehetnek. A papiros-' ipart is hasonlóképen csak egy papírzacs- kógyár képviseli s az élelmezési és vegyé—' szeti iparban is több kisebb jelentőségű ipartelepet találunk. A győri ipartelepek legfontosabb csoportjában a fonó— és szö—
vőipari gyárakban is alacsonyabb munka—
bérekkel találkozunk, ami az olcsóbb női munkáserő magasabb számarányával ma—
gyarázható. Ugyanis, míg országos vi—
szonylatban a textiliparban a női munká—.
sok 66'4.%—át tették a munkáslétszámna'k, Győrött ez az arány 69'575—0t ért el. Vi—
szont nagyobb keresmény jutott a kőipar—
ban foglalkoztatott munkásoknak, hol a köfaragóiparba sorozva találunk magasabb béreket, a bőriparban, melyet két viaszos—
'ászonárugyár képvisel. hol különösebb szakképzettségre van szükség, s a nyomda—
iparban, melynél az országos arány azért alacsonyabb, mert az országos átlagot a sokszorosító iparban dolgozó más üzemek munkásainak keresménye csökkenti. Még nagyobb eltolódások mutatkoznak az átla—
gos órabérek között, amelyek a győri ipar- telepeken _A kivéve a viaszosvászon előállí—
tásával fogtalkozó gyárakat ————— minden ipar—
csoportban alacsonyabbak voltak. mint az országban általában. Az eltérések oka a fel—
soroltakon kívül a munkások foglalkozta- tási minőségében, s munkakörük jelentősé- gében kereshető. Például a ruházati iparban megállapított 19 filléres átlagos órabér az—
zal magyarázható, hogy a ruházati ipart
" 5. szám.
_ 405 '—
1934 3. Átlagos munkáskeresmények a gyáriparban és a győri ipartelepeken 1932—ben.Salaires moyens dans l'industrie manufacturiére hongroise et dans les établissements industriels de Győr.
Egy munkasra esett átlagos —— Salaire moyen par vztvn'er
_ ,, ' ' ! — , 011er 7- , . * 4 v ( ('rabér
Ip a m f o o s 0 p 0 r t inzaagzrgíggggl saram íme,?
Princip aux yroupes (l'i'ndus trig pengőben _ en pengős en fil/m pengőben — en pangős m film
a gyáriparban általában — dans a győri ipartelepeken — dans les l'índustríe manufacl. hang?—7151 tlabltssementsindustrielsdt Győr
I. Vas és fémipar— Fer et me'tamc 1.252 507 62 860 § 325 41
Ha. (répgryartas _ Constmeíion mécanigue etc 1.336 504 66 1.013 400 61 Hb. Közhasználatú villamos áramfejlesztő tel.
Protl. de lénergie electrigue dutilzte' pubi. 2.023 677 77 1.545 505 60 III. Kő-, föld-, agyam, stb. ipar— Pierre, po—
terie, etc. . . . . 972 392 44 983 l 3'89 43
IV, Fa- és esontipai —— Bois et as . 1.056 402 48 697 l 2'80 36
V. Bőr, sörte- ször- toll, stb ipar —— (uir ; :
mm poil,13lumes etc , . . 1.274 4-49 54 § 1406 % 5-91 67
VI. Fonó— és szövöipar — Textile 1.041 ; 388 41 5 979 i 357 38
VII. Ruházati ipai —— Habillement. 1.011 2383 § 48 432 § 160 19
VIII. Papirosipar —— Papier . . . 1.264 451 ; 52 l 576 i 1'89 24
IX. Élelmezési és élvezeti cikkek gyáitasa f i
Prodmts alimentaires, botssons, etc.1.192 428 49 .A 757 ' 296 40
X. Vegyészeti ipar —— Prodm'ts chimigues . 1.459 5'27 61 5 1.268 ; 413 44 XII. Sokszorositó— és műipar ———— Industries gra— i '
phigues et [Part 2.386 831 1 126 1 2.740 § 8'84 113
Osszesen — Total . 1.243 466 l 54 ; 954 I 356 41
l
Győrött egy fehérneműkészítő és egy kalap—
készítő ipartelep képviseli, amelyek túlnyo- móla'g fiatal női munkaerőt alkalmaznak, az átlag azonban így is feltünően alacsony.
A győri ipartelepek lecsökkentett üzem-
m—enetwére mutatnak rá azok az adatok is,
amelyek a gyárak teljesitőkép-ességének ki- használását százalékos arányban tüntetik fel. A 69 gyári jellegű ipartelep közül 1932—
ben csak 5 dolgozott teljes üzemmel, 16 több mint félüze-mmel, a többinél az üze'mkihasz—
nálás százaléka jóval alacsonyabb volt, köz-
tük 23 ipartelepen a 3096-0t sem érte el, illetőleg ezek közül 2 teljesen szünetelt. A gyárak szénfogyasztása, mely 1928-ban még 734 ezer (] volt 1932- ben 493 ezer (1— ra sülyedt le s agyárak termelési értéke ugyan—
akkor 764 millió pengőről 46 6 millió pen- gőre csökkent. A szént'ovyasztás visszaesé- sével szemben a villamosenergia felhaszná- lás fokozódott ugyan 84 millió kwó-ról 134 millió kwó— ra, de a felhasznált összes tüzelő- és világítóanyag fogyasztás így is 262% —kal csökkent, amint az az energia- felhasználás értékadatai alapján megállapít- ható. Az ipartelepenkinti átlagos szén- f'olgyasztás, mely országos átlagban 96 ezer (I—t tett, Győrött csak 74 ezer g—t ért el, ami- nek legfőbb oka a győri ipartelepek ipar- ágak szerinti megoszlásában és számarányá- ban keresendő, miként azt már a munkás—
létszám és munkabéradatok alakulásánál is
láttuk. így például számottevő szénfogyasz—
tás a fa-, ruházati-, papiros- és sokszorosító iparban nem volt, a vas- és fémiparban pe- dig, hol az országos átlag 212 ezer g—ra rú- gott, a győri ipartelepeknél csak 1'3 ezer (I-t ért el.De erősen befolyásolja ez a körülmény a termelési érték alakulását is. A gyáran- kinti átlagos termelési érték a győri ipar—
telepeknél két t'őcsolportot, a fonó- es szövő—
ipart és a vegyészeti ipart kivéve, messze alatta marad az országOS átlagnak, sőt az élelmezési és kőipari telepek leszamitásával, hol valamelyest megközelíti azt, a többi iparcsoportban alig a felét, negyed vagy Ötödét teszi a győri gyárak átlagos terme- lési értéke az országos átlagnak. A gyárat)- kinti átlagos termelési érték is rámutat arra, hogy Győr gyáriparánaik legjelentősebb cso- portja a fonó- és szövőipar, amelybe tar—
tozó 17 ipartelep együttes termelése 209 millió pengőt ért el, ami a győri ipartelepek termelési értékének 44'9%—át, az orszag gyáripari termelésének pedig 2'6"o—át je- lenti.
Bár a győri ipartelepek átlagos termel—ési ért—éke jóval kisebb az országos átlagnál, a törvényhatósági városokban települt gyárak viszonylatában Győr gyáripara termelési ér—
ték szempontjából is kiemelkedő. A főváros gyáriparát lkülönvéve a 10 törvényhatósági város ipartelepeinek 1932—ben 212'0 millió pengőt kitevő együttes termeléséről ugyanis
5. szám.
—406-—
1934 22'0% esett a győri ipartelepekre. A fővá-rosi és környéki gyárak termelése 1932—ben mint láttuk, gyáripari termelésünk összes értékének 57'3% -a volt, míg a Győr városá—
ban települt gyári jellegű ipartelepek ter—
melése ezzel szem-ben csak 2'6% —ot tett, ho-
lott a városok között Győr gyáripara első helyen áll. A vidéki város—ok iparának fej—
lesztését tehát a magyar iparpolitika legelső feladatának kell tekintenünk.
Az ismertetett győri ipartelepeken alkal- mazott összes tisztviselők, munkások és egyéb alkalmazottak létszáma 1932 október hó elsején 5.650 főből állott. Az 1930. évi népszámlálás adatai szerint Győr népességé- nek 45'8%—a tartozott az ipar körébe, a ke- reső népességből pedig 11.522 esett a tulaj- donképeni iparra. Ha a gyáriparba tartozó iparos népességet levonjuk, közel 6 ezer főnyi iparos kereső népesség marad, akik a kézműves— és kisipar körébe tartoznak. Az 1930. évi népszámlálással kapcsolatosan a kézműves— és kisipar körébe tartozó önálló iparosokról is készült felvétel, mely számba- vette a kisipari üzemek alkalmazottait is, Győrött 1930-ban 1.628 önálló kisiparos ta—
láltatott olyan, aki főfoglalkozásként az ipar valamely ágát jelölte meg. Ezek közé azonban néhány a tulajdonképeni ipar kö- rébe nem tartozó 3 ipari szempontból jelen—
tőséggel nem bíró foglalkozási ág nem véte- tett fel.
Az 1.628 győri önálló kisiparos összesen 1.575 üzemet tartott fenn, amelyekben együtt 2.452 munkás, segéd és tanonc dol—
gozott. A kis- és kézműipar körébe tartozó győri kereső népességből tehát több mint 4 ezerről vannak még tájékoztató adataink.
Ezekből kitűnik, hogy a győri kisiparo—
sok közül a legtöbb (644) a ruházati iparban dolgozik s utána sorrendben az élel- mezési ipar (206), az építőipar (180) s a fa- és osontipar (127) következnek. A szállo- dások és vendwéglősök között 120, a vas— és gépiparban egyenkint 102—402 kisipari üzemet találunk. Ezek után már kisebb számmal szerepelnek a textiliparban (48), a sokszorosító- és műiparban (36), a kő—, föld—, agyagiparban (25) s a bőriparban (23) dolgozó kisipari üzemek. Végül a papiros-
iparhan is találunk 10 s a vegyészeti ipar- ban 5 kisipari üzemet.
A fenntartott kis— és kézműipari üzemek közül 846 foglalkoztatott munkásokat, míg, a műhelyek 46'3%—ában a kisiparos csak egyedül dolgozott. A segéddel, tanonccal dol——
gozó műhelyek 41'7%—ában is csak egy mun-kás, s 25'5%—ában mindösszes 2 mun- kás volt alkalmazva. Nagyobb kisipari mű—
helyt, ahol 6—10 munkás dolgozott, 65—öt találunk Győrött, 11—20 munkást, esetleg,, annál is többet foglalkoztató, de még sem gyári jellegű ipartelepet pedig 28—at. Meg- állapíthatjuk az adatokból, hogy a felsorolt, kisipari üzemek között csak 129 wan olyan, amelyikben erőgép is van, ezek közül 15 olyan műhely, amelyikben az iparos egye- dül dolgozik s 25 olyan, ahol csak egy mun- kás van alkalmazva.
Tisztviselőt is alkalmazott üzemében 25—
kisiparos, szakmunkást, segédet 474, segítő—
családtagot 169, tanoncot pedig 468 kisipari üzemben találunk. Az önálló kisiparosok között 1.457 a férfi s 171 a nő, míg az októ—
ber l—én alkalmazott munkások közül 1.869 a férfi s 552 a nő.
A Győrben dolgozó kis- és kézműipari üzemek 1930. évi termel—ése 11'4 millió pengő értéket képviselt. Ebből 2'7 millión pengő az élelmezési iparba, 23 millió pengő a ruházati iparba, 21 millió pengő a sok—
szorosító- és műipiarba s 1'6 millió pengő az építőiparba tartozó üzemekre esett. A terme—
lési érték nagysága szerint csoportosítva a győri kisi—pari üzemeket, legnagyobb részük (43'9%) 2—10 ezer pengő termelést ért el, de jelentékeny arányszámmal (13'9%) sze- repelnek az évi 10 ezer pengőt meghaladó termelési értéket kimutató iparosok is. A kisipari üzemek között csak 79 volt olyan, amelyiknek 1930. évi termelése az 500 pen, gőt meg nem haladta. Ha még megemlítjük azt, 'hogy a győri kisiparosság termelésébői 88'7%-ot tett az új munkák értéke, s ll '3%
jutott abból a javításokra, el-mondottunik
mindent, amivel a kis- és kézműipar hely- zetéről rendelkezésre álló főbb adatok alap—
ján Győr iparát s annak jelentőségét ismer—
tetvhetjük.
Farkasfalvi Sándor dr.
