K O Z M A I S T V Á N
Milyen volt és milyen legyen
a vezérkari tiszt képzése ?
A magyar népi demokrácia örvendetes és törvényszerűséggel bekövetkezett megerősö- dése egyfelől, a világpolitikai helyzet alakulása másfelől parancsolóan előírja jól felfegyverzett, jól kiképzett és megbízható néphadseregünk mi- előbbi életrehívását. Ez kormányzatunk, de az egész magyar dolgozó nép legközelebbi jövő- ben megvalósítandó egyik munkaterve, illetve követelménye. Parancsoló szükségesség tehát, hogy felállítandó néphadseregünk kérdéseivel legkomolyabban és halogatás nélkül foglalkoz- zunk. Ezek közül kétségtelenül egyik legfonto- sabb a vezetés kérdése. Az az ismert mondás, hogy „a hadsereg olyan, mint a tisztikar", oda szűkíthető, hogy a tisztikar minősége a vezér- kartól és a tábornoki kartól függ. És mert a a tábornoki kar tagjai általában a vezérkarból kerülnek ki, kézenfekvő a vezérkar döntő sze- repe a hadseregen belül. A hadsereg olyan, ami- lyen vezérkart kitermel magából!
Jelen tanulmány célja:
megvilágítani, milyen volt régi honvédsé- günk vezérkari tiszti képzése és annak ered- ménye : a vk. tiszt hogyan töltötte be hivatá- sát. Mindezekből levont tanulságok alapján:
milyen legyen néphadseregünk vezérkari tisztje?
A régi honvédség vk. életét volt alkalmam megismerni; láttam annak erényeit, hibáit és bűneit. Ez utóbbiakra tárgyilagosan kívánok rá- mutatni, hogy azok fiatal vk. nemzedékünk számára intő például szolgáljanak. Neveket csak elkerülhetetlen esetekben említek: „Nomina sunt odiosa." Altalános megállapításaimat senki címére nem küldöm: akinek nem inge, ne vegye magára. Jó szándékomhoz nem férhet kétség!
Horthy hadseregbeli vezérkarunk az összeomlott habsburgi monarchia vezérkará- nak szellemi örökségéből született; mondhat- nám úgy is, hogy az a monarchia vezérkarának volt szellemi jogutódja. A piros alapra varrt fekete bársony hajtóka, amelyet a volt cs. és kir. vk. tisztek -a honvédségbe magukkal hoz- tak, eme tisztek nevelése, kiképzése, politikai beállítottsága, történelmi szemlélete, egy rom-
badőlt nagyhatalom legitimista ábrándképe utáni naiv álmodozása rányomta bélyegét az ön- álló honvédség vezérkarának arculatára. A régi hadseregből a honvédségbe átkerült vezérkari tisztek jelentékeny része a cs. és kir. hadsereg- ben szolgált, mint csapattiszt, esetleg nem ma- gyar nemzetiségű egységekben, cs. és kir. had- apródiskolai vagy cs. és kir. akadémiai kiképzés-
sel. Ezek szelleme és beállítottsága messze állott mindentől, ami magyar és ami népi. Idegen szellemiségűek, szoldateszkák voltak, akik a magyar nép adófilléreit elfogadták, de annak történelmi múltját, nemzeti fájdalmait, örömeit, céljait és törekvéseit nem ismerték. Talán nem is akarták megismerni, hiszen egyesek még annyi fáradtságot sem vettek, hogy nyelvün- ket megtanulják. Engem 1923-ban a hadiis- kolában egy „magyar" vezérkari alezredes vizs- gáztatott német nyelvből, aki nyelvünket bosz- szantóan kerékbetörte. Hány vezérkari tiszt és tábornok nevét jegyeztük meg, akik hosz- szú évtizedeken át ették az áldott magyar ke- nyeret, de nem tanultak meg magyarul? A Hadiakadémia 1923. évi felvételi vizsgájára ki- adott tájékoztatón ez állt: „A felvételi vizsgán tintaceruzával lesz írva." így írtak ő k : tüzér- ség helyett „tüzőrség", bozót helyett „bozon- tos", stb.
Ezeknek a vezérkari tiszteknek sze- mében dicső 1848—1849. szabadságharcunk közönséges rebellió volt „őfelsége" elleni Még ma is ökölbe szorul kezem, mint annakidején, mikor W e r t h Henrik, mint a Hadiakadémia parancsnoka, de más „magyar" vezérkari tisz- tek és tábornokok is, milyen hódolattal ejtet- ték ki az „Őfelsége" szót és milyen fitymálva és felületesen beszéltek a magyar mult dicső- séges harcairól. Szinte nem véletlen, hogy a ma- gyar honvéd vezérkar főnökének Budapesten a Színház-utca 7. I. emeletén lévő irodai helyi- sége pontosan az a szoba volt, melyben Hentzi osztrák tábornok parancsnokolt Budának 1849-i ostroma alatt. Valóban: Hentzi irodájának dohos levegője /ertőzte meg a magyar vezérkar szellemét. így történhetett, hogy vezérkarunk és tábornoki karunk jelentékeny része jóidéig
„legitimista" volt és szembehelyezkedett a magyar nép túlnyomórészének politikai beállí- tottságával. Ez a megöröklött vezérkar a régi feudalista, kapitalista habsburgi monarchia ka- tonai vezetésének csökevényes maradványa, me- lyet mérhetetlen távolság választott el a magyar népi talajtól. Ez a vezérkar pángermán katonai emlőkön nőtt fel, a maga Clausewitz-ével, Schlieffen-jével, Conrad-jával; szemléletét, tu- dását ezektől merítette és így teljesen egyoldalú beállítottságot szívott magába. A baj növeke- dett akkor, amikor vezérkari tisztek és tá- bornokok mind nagyobb és nagyobb tért kezd- tek elfoglalni a honvédségen kívül, az állami apparátus más területein is. Tábornokok, vezér-
bari tisztek egész sora lett a Horthy-világ mi- nisztere, államtitkára, kormánybiztosa, diplo- matája, közgazdasági vezető egyénisége, stb., stb. Egyes magasrangú tisztek nyugdíjbahelye- zésük alkalmával felfedezték, hogy ők milyen értékes gazdasági „szakférfiak!" Nemzetünk tragédiája akkor kezdett beteljesülni, amikor
„a katona ne politizáljon", jelszóval gálád mó- don visszaélve, a honvédség legfelsőbb veze- tői, a legnyíltabb politikai hazárdjátékba kezd- tek és országunk szekerének rúdját olyan nép- hez kötötték, mely egy negyedszázad alatt kétszer gyújtotta lángra a világot és kétszer rántotta' magával a mélységbe..
így történhetett meg, hogy 1941 júniusában az akkori államfő elnöklete alatt álló koronata- nácson, mely a háború vagy a béke kérdését volt hivatva eldönteni, két német beállítottságú, cs.
és kir. vezérkari tiszt, illetve műszaki törzskari tiszt: W e r t h Henrik és Bartha Károly befo- lyására, a koronatanács többségének akarata ellenére, a magyar parlament megkérdezése nél- kül Horthy megüzente a háborút a Szovjet- uniónak, mellyel röviddel azelőtt barátsági szer- ződést kötött.
Hogy megismerhessük a régi honvédség ve- zérkarának arculatát,
be kell pillantsunk abba az intézetbe, amely a vezérkari tiszteket kiképezte. Ez sza- bályzatismertető tanfolyam, később hadiiskola, majd hadiakadémia (továbbiakban: Hakad.) néven ismeretes. Ennek nemcsak a vezérkari tisztek kiképzésében volt döntő szerepe, ha- nem mint a legmagasabb katonai tudományo- kat hirdető intézet, a legfelsőbb katonai vezetés szellemi kohójának is tekinthető. Innen kerül- tek ki a honvédség vezetői, a magasabb parancs- nokok és azok legelső munkatársai; ezeken keresztül a Hakad. irányt mutatott, ütemet dik- tált, szellemet terjesztett. Elmondhatjuk, hogy amilyen volt a Hakad., olyan volt a honvéd- ség vezetése. Szükséges tehát a kérdést köze- lebbről megvizsgálni és néphadseregünk vezér- kari kiképzésénél való felhasználás céljából feltárni azokat a hibákat, amelyek okulásra alkalmasak. Tárgyilagosan hangsúlyozni kívá- nom, hogy régi vezérkari kiképzésünknek vol- tak előnyös oldalai is, amelyek pl. mai nép- hadseregünk ama vezetőiben, akik szintén ezt az iskolát járták, meg is fogamzottak. Az árny- oldalak , a hibák azonban a hallgatók zöménél sokkal erősebb mértékben mutatkoztak, mit bizonyít az is, hogy a volt vezérkar tagjainak csak elenyésző töredékrésze látszott méltónak a néphadseregben való szolgálatra.
A kérdés vizsgálatánál foglalkoznunk kell a volt Hakad. vezetésével, tananyagával és tan- módszerével.
A volt Hakad. parancsnokok zöme a ger- mán katonai irányzat híve volt nemcsak szár- mazása, hanem szellemisége és katonai előélete alapján is. Ezt az irányzatot tette magáévá 1 tanári kar tekintélyes, mondhatnám túlnyomó
része. Ez az irányzat egyoldalú volt és — mint említettem — a német, jobban mondva a porosz
hadvezetés tanait tartotta egyedül üdvözítő- nek. E tanok megtestesítői Clausewitz, Moltke, Schlieffen, Hindenburg, Ludendorff, Dellbrück, Seeckt. Tagadhatatlan, hogy a felsoroltak taní- tásaiban és vezetési elveiben sok az értékes és iránymutató, de a magyar vezérkari kiképzés nem vette figyelembe, hogy mint minden e föl- dön, aképpen a katonai vezetés tudománya is fejlődésnek van alávetve és pedig a techni- kán kívül a kor társadalmi és gazdasági fejlő- dési törvényeinek is. Elég, ha rámutatok Sztálin generalisszimusz megállapítására: Ami magát Clausewitzet illeti, ő természetesén mint kato- nai tudós és szaktekintély kiöregedett. Clausewitz tulajdonképpen a hadászat kisiparosának tekint- hető. Ellenben most, midőn a háború gépesí- tett korszakában élünk, magától érthető, hogy ez a gépesített korszak teljesen új katonai tano- kat igényel."
Az új katonai elveket a magyar vezérkari iskola túlnyomó részben, sőt majdnem kizá- rólag német forrásokban kereste: a villámhá- ború csodája, az ellenséges hadsereg és hátor- szág ellenálló képességének lebecsülése, saját erő, technika és tudás abszolút fölénye és fel- sőbbrendűsége, stb., stb. W e r t h és hasonló gon- dolkodásúak által hirdetett német „felsőbbren- dűség" nyomasztó levegője ránehezedett vezér- kari kiképzésünkre és azon végzetesen végig vonult. Ezt a „felsőbbrendűséget" W e r t h ma- gyar viszonyainkra is átértelmezte, amikor ki- jelentette, Hogy a magyar csak akkor ér vala- mit, ha idegenek (ezek alatt bizonyára négy- százéves rabszolgatartóinkat értette) parancsol- nak neki. Állítólag volt olyan kijelentése is, mely szerint a magyar ember vezetésre nem al- kalmas. Embereit mindenesetre e „szempont"
szerint választotta ki.
A Hakad.-on belül ilyen vezetési szellem uralkodott; ez a szellem nyomta rá bélyegét a hallgatók zömére is, akiknek — főleg az 1920-as években — nagy százaléka cs. és kir.
katonaiskolai végzettséggel rendelkezett. Ezek egy része nem ismerte történelmi multunkat;
idegen, nem magyar nemzetiségű csapa- toknál szolgálván, a magyar népet, a magyar ka- tonát sem; ahhoz osztályidegen volt. Élénken emlékszem a zajos vitákra, melyek köztünk hon- védek és a volt közös hadseregbeli tisztek kö zött lezajlottak, amikor utóbbiak azt állítot- ták, hogy a honvédek csak afféle másodosz- tályú katonák, népfelkelők. S e vitákba be- avatkoztak a tanárok is. Ezek azonos lelkületű és hasonszőrű embereiket pártfogolták a Hakad.
falain belül, de később kinn az életben is. Egyes hallgatók már a Hakad.-on belül „bevágód- tak" és lerakták jövő „karrierjük" alapjait.
Mások pedig, akik a parancsnok és tanárok szellemiségétől messze állottak, csak megket- tőzött erőfeszítéssel tudtak eredményt elérni.
Egyes tanárok és hallgatók közötti viszony- ra, az érintkezés módjára csupán két előfor- dult esetet említek fel. Egy alkalommal a hallgatóival együtt utazó tanár a hosszú út alatt
nem ereszkedett szóba fiatal bajtársaival —
nyilván tekintélyféltésből. Volt olyan is, aki egyszerűen külön fülkében utazott — a baj- társiasság nagyobb dicsőségére. Volt tanár — Grassy —, aki hallgatóit, a meglett férfiakat a terepen büntetésből jónéhányszor „ megfek- tette." És hány hasonló eset adódott, amikor a tanár, az eszménykép, a nevelés, a pedagó- gia legelemibb törvényeit elképesztő módon meg- sértette!
Ami a vezérkari kiképzés tananyagát illeti, megállapítható, hogy bizonyos tekintetben túl- méretezett, bizonyos irányban azonban hiányos volt. A túlméretezés főleg a 30-as években, Rácz Jenő parancsnoki idejében jelentkezett, amikor a hallgatók a katonai tudományok te- rületéről messze elkalandozva, külügyminisz- teri, pénzügyminiszteri, stb. államvezetői „sze- repkört" töltöttek be és minden megalapozott ság nélkül, ilyen munkaterületen „ténykedtek."
„A vezérkari tisztnek mindenhez kell értenie", ködös jelszó ürügye alatt a vezérkari növendék elméletileg már belekontárkodott olyan dol- gokba, melyekhez semmit sem konyított. És mert ezt a szellemi amatőrködést és nagyké- pűséget a Hakad. hivatalos programmjává és tananyagává tették, ez eredményezte többek között Kozár Elemér vezérkari őrnagy „kor- szakalkotó" tanulmányát „A világválság okai és azok megoldásá"-ról vagy Szálasi Ferenc agyrög valóságából íródott „Hungária egyesült földek birodalma" című förmedvényét, mellyel nemzetvesztő politikai pályafutása elindult. Va- lóban: a magyar vezérkari iskolát súlyos fe- lelősség terheli, hogy a vezérkar és ezen ke- resztül a tisztikar és egész hadseregünk nép- ellenes irányba tolódott el. Ide vezethető vissza az, hogy az történelmünk döntő napjaiban nem tette meg kötelességét a nemzettel szemben.
A vezérkari iskola hallgatója abban a hit- ben ringatta magát, hogy vezérkari kiképzése alatt „Sámuel olajával" kenték be (Schlieffen);
neki tehát hivatalosan is kell mindenhez értenie.
Ezzel szemben
mi volt a valóság?
Az, Hogy a vezérkari növendék nem tanulta meg többek között a magyar és világtörténe- lem lényegi nagy összefüggéseit, az emberi társadalom fejlődésének belső mozgató rugóit, a fejlődés törvényszerűségét. A feudális és kapi- talista stratégia és taktika „győzelmi recept- jeit" és parancssémáit szorgalmasan gyűjtö- gette, hogy adott esetben azokat kaptafának használja. Közben azonban elmellőzte tanulmá- nyozni a fejlődésnek a szocializmus irányában való alakulását, mely a katonai tudományokra is döntően átalakító hatással van (Sztálini sztra- tégia és taktika). Egyáltalában «nem, vagy csak egészen futólagosan foglalkozott a parti- zánháború lényegével és annak nem tulajdo- nított különösebb jelentőséget.
Az elmélet túltengése a vezérkari sarjadé- kot szobatudóssá tette. Ezt fokozta az a tény, nogy a hallgatók általában rövid négyévi csa- patszolgálat után kerültek be a Hakad.-ba. És hány olyan vezérkari tiszt volt, akinél ez a
szakaszparancsnokság — legjobb esetben alosz- tályparancsnokság — volt a vezérkari tiszt utolsó és egyetlen csapatszolgálata! A Hakad.-ba való belépéssel sokan becsapták maguk után a lak- tanya kapuját, ami egyúttal a gyakorlati élet- tel való komoly kapcsolat széttépését is jelen- tette. Persze e|aből inkább a csapat, mint a ve- zérkari tiszt húzta a rövidebbet.
A tanítási módszerrel kapcsolatban alábbi főbb hibákra mutatok reá: A tanárok saját tantárgyukat nem illesztették bele az oktatás keretébe, hanem azt öncélnak fogták fel. Egy évfolyamon belül külön feltevéssel dolgozott a hadműveleti, harcászati, tüzértan, repüléstan, műszaki tantárgy tanára. Ebből az a hiba szár- mazott, hogy egyik tanár belekontárkodott a másik mesterségébe, kezdve a feltevés szer- kesztésétől a lényegi megoldásig.
Terepgyakorlat elegendő volt, de igen sok esetben ott is tantermet játszottak. Had- sereg, hadtest feltevéseket vettek át a terepen.
Pedig csak kivételesen kedvező terepviszo- nyok között, kivételes esetekben van meg a lehetősége annak, hogy e felső vezetők terepen vezessenek.
A régi Hakad.-ban mindenki hadász (sztra- téga) vagy rosszabb esetben harcász (taktikus) akart lenni; esetleg katonai attachénak készült.
A nagyon reális munkát igénylő hadműveleti anyagi szolgálatot a legtöbb hallgató lenézte, az nem érdekelte.
Mi lett ennek a következménye?
Az, hogy a fiatal vezérkari tiszt kikerülve az életbe, rendszerint a legkisebb hadműveleti egységnél, a dandárparancsnokságnál nyert beosztást, ahol clausewitzi és schlieffeni, eget- verő sztratégiai tudásának érvényesítésére nem volt lehetőség; le kellett szállnia a földre, egy egyszerű kocsioszlop vagy a mozgókonyhák irányítását kellett elvégeznie és akkor hirtelen kiütköztek tulajdonságának hátrányai — a csapat kárára. Láttuk ezt az 1938—1940. évi bevonulások alkalmával és hallottuk e téren a hiányosságokat a második világháború alatt.
A nagy dolgokat csak az uralja, aki az apró- munkához is ért! Horthy-féle honvédségünkben sok volt a képzelt „hadvezér", de kevés a lel- kes, munkás, csapatért dolgozó, szakképzett, igazi vezérkari tiszt.
Téves fogalmak voltak a vezérkari kiképzés alatt a nyelvek körül is: „az a jó vezérkari tiszt, aki sok nyelvet tud." Egyes Hakad. hall- gatók már előre kitervezték, hogy katonai attaséi pályára mennek. Ennek anyagi indo- kairól nem beszélek, csak arra utalok, hogy a legtöbb visszatért attasé valóban háztulajdonos lett!
Az oktatás módszerével kapcsolatban meg- jegyzem még, hogy egyes tanárok nem az egyszerű, hanem a komplikált meg- oldásokat részesítették előnyben: miért egy- szerűen, ha komplikáltán is megy? Pedig a valóság éppen ennek az ellenkezője: a hábo- rúban csak az válik be, ami egyszerű (fegy- verzet, harcászati eljárás és mindenféle hábo-
rús ténykedés). Persze a tudományos színnel bekent megoldás megtéveszt látszatembereket;
milyen okos ember, mondja a tömeg, hiába mégis csak vezérkari! így ment át a vezér- kari kiképzésen keresztül a komplikált tudo- mányoskodás csapattisztjeinkbe, haditechniku- sainkba (magyar géppisztoly szerkezete) stb., stb. Ennek a rendszernek eredményeként jelen- tek meg „korszakalkotó" értekezesek a Magyar Katonai Szemlében arról, hogy terepasztal ki- képzésnél Ballagó János honvéd egy adott harchelyzetbe állítva, milyen helyzetmegíté- lésre jut, milyen általános és részletes tervet al- kot, minő indokolással és hogyan hajtja végre tervét. (Fruttinger cikke). így vették el a józan paraszteszét a derék Ballagóéknak.
Igen nagy fogyatékossága volt régi vezér- kari kiképzésünknek a gondolatolvasás divatja.
Voltak tanárok, akiknek ez tetszett és nem vették észre, hogy közben kiölik tanítványaik- ból az önálló gondolkodást, amely a gyakor- latban annyira nélkülözhetetlen. Ez az eljárás ezenkívül melegágya volt az akarnokságnak, stréberségnek, mely „Hofrichter-szellemet" szül.
Hiba volt a Hakad.-ban a megoldások szá- mának mesterséges fokozása is. Néhány jel- legzetes megoldás alapos megbeszélése többet ér, mint árnyalatokban különböző, de lényegé- ben egyforma megoldások tömege és azokon való unalmas rágcsálódás.
Ugyanolyan hiba volt a „kilóra dolgozás", a mellékletek és almellékletek végnélküli sora.
Ezek szülték a lényeg elkenését, a mellékle- tek időt és anyagot rabló kultuszát, a Denk- féle „lepedőket." Hiba volt a rajztechnikának túlságos kifejlesztése, a szép rajzok megtévesztő értékelése.
A vezérkari sarjadék felületességre való nevelésének efjyik előidézője volt a néhány- perces munkaidő megszabása. Még a helyzet, vázlat és szöveg áttanulmányozására sem volt sokszor elég a megszabott gondolkodási idő.
Hol maradt akkor a gondolkodás?
Igen nagy hiba volt tantermi harcászati foglalkozásnál, hogy a hallgatók vázlatról in- tézkedtek, melv nem mutatta a terepviszonyo- kat. így irreális volt az elhatározás, stb. H a helytelen volt a vázlatról való harcászkodás tanteremben, még rosszabb volt az a terepen.
Hányszor előfordult, hogy kimentünk a terepre, megtörtént a tereptájékozódás, ami igen gyak- ran csak öncél veit és utána — mintha a tan- teremben lettünk volna — csak térképen dol- goztunk! Arról nem is beszélek, hogy egy enyhe szellő fuvallatára repültek a mellékle- tek ! I efepen elvileg tilos a térképmunka!
Ni ncsen elég terünk arra, hogy a régi Hakad. kiképzésnél előfordult összes hibákat lelsoroljuk. Epyet azonban még meg kell mon- dani : ez a jellemnevelés elhanyagolása. Pedig a Hakad. kiképzési idő alatt erre is lett volna alkalom. Ezt a legtöbb tanár nem tette és így burjánzott ki a régi vezérkarban többféle jel- lemhiba. Egyeseknél már békében (kémkedés,
sikkasztás, stb.) ; háborúban a vezérkari tiszt jellemhibája viszont ezrek életébe került.
Az eddigiekből láthattuk, hogy melyek voltak azok az elkerülendő főbb hiányossá- gok, melyek a múltban a vezérkari tisztképzést végrehajtó, legmagasabb fokú katonai intézeten belül előfordultak. Vizsgáljuk most röviden
— ugyancsak a további tanulság okából — a Hakad.-ból kikerült tiszt későbbi
pályafutásának hibapontjait.
A vezérkari tisztjelölt régi honvédségünk- ben vagy csapathoz vagy valamelyik magasabb parancsnoksághoz vagy a központba került egy év körüli próbaszolgálatra. Vezérkari szempont- ból a csapatnál való kipróbálásnak semmi je- lentősége nincsen. Helyesebb, ba a vezérkari tisztjelölt valamelyik magasabb parancsnok- sághoz — kivételesen a központba — kerül próbaszolgálatra. A próbaszolgálat letelte után vették át a hallgatókat a vezérkari szolgálatot teljesítő tisztek állományába, később pedig, amikor a vezérkar nyilttá vált, a vezérkarba.
Ezzel egy munkában eltöltött, hosszú időszak lezárult és a fiatal vezérkari tiszt megkapta a vezérkar külső jelvényét, a kettős hajtókát.
Milyen volt a működése és elhelyezkedése a vezérkari tisztnek a társadalomban és hon- védségben? A kérdésre az eddig elmondottak már jórészt megadták a közvetett feleletet. A régi honvédség vezérkari tisztje általában tipi- kus megtestesítője volt a letűnt feudalista. ka- pitalista társadalmi rendszernek, „az úri világ- nak" a maga képzelt felsőbbrendűségével, egy- oldalú osztályszemléletével és kasztszerű elzár- kózottságával. Történelmi felelősségére és a magyar néppel szemben elkövetett jóvánemte- hető bűneire e tanulmány keretében nem le- het kitérni. De feltétlenül rá kell itt mutatni egy tényre: egyoldalú német beállítottságának döntő része volt abban, hogy a honvédség idegen érdekek szolgálatába szegődött, hogy végeredményképpen a magyar népet ez taszí- totta a második világháborúba, hol Hitler utolsó csatlósaként majdnem halálos tragé- diába zuhant. Ez a vezérkari tiszt a népi ta- lajtól messzire elszakadt: magasabb társadalmi osztályok felé tájékozódott és családi kapcso- latait is azok felé kereste; ezt célozta nagyobb házassági óvadéktőkéje is. A főúri, nemesi és tőkésosztályok felé „helyezkedve", azok között álnimbuszának dicsfényében sütkérezett; ezzel szemben a dolgozó nép milliós tömegei előtt
„osztályidegen" maradt. Ezek felé elzárkózott.
Ez a vezérkari tiszt elszakadt a csapattól is, mely őt kitermelte. H a időnkint valami- lyen kipróbálásra csapathoz vezényelték, nél- külözhetetlenség címén igyekezett kibújni a ve- zénylés alól. így keletkezett a vezérkari tiszt és a csapat közötti áthidalhatatlan szakadék.
Ennek hallatlan erkölcsi hátrányai voltak, mint pl. a kölcsönös bizalom, megbecsülés, megis- merés hiánya, stb. Gyakorlatilag ez a szakadék azt is jelentette, hogy sok vezérkari tiszt nem ismerte a csapat életét, fegyverzetét, stb. Hal-
lottam egy esetet, amikor egy vezérkari tiszt gyakorlat alkalmával — ránézve egy aknave- tőre — így szólt: „Hát ez miféle kályhacső?"
Az ilyen vezérkari tiszt a csapat szemében nevet- séges figura volt.
A vezérkari tisztek nagyrésze csak tanulta de nem követte azt a sokat hangoztatott mon- dást, mely szerint: sokat kell dolgozni, sze- rénynek kell maradni, többnek kell lenni, mint látszani. Ezzel ellentétben a nagyképűség, felhő- tologatás, a mindent mindekinéi jobban tudni- akarás, a legvisszataszítóbb vezérkari jellemhi- bák voltak. Ezek miatt a vezérkari hajtóka a csapattisztek szemében valóban vörösposztó volt. Ennek az érzésnek mélyreható szolgálati kihatásai voltak, melyek nagyban hozzájárul- tak ahhoz, hogy a honvédségen belül egész- séges, bajtársias, közösségi szellem nem alakul- hatott ki.
Egyes vezérkari tisztek „nagystilűsége" a felületességig fajult, ami ismét a csapat rová- sára ment. Az erdélyi bevonulás alatt láttam, hogy egy hadsereg I. a. vezérkari törzstiszt a nap i menetcélokat a térképen körző helyett széjjelnyitott ujjaival állapította meg. El lehet képzelni, milyen pontos volt e mérés és a csapat mennyire ráfizetett erre a vezérkari „lel- kiismeretességre". A vezérkari tiszt érintkezés- módja a csapatbajtársakkal igen sok kívánni- valót hagyott hátra. Inkább a nagylelkű, ke- gyes „leereszkedés" és kitüntető szóbaállás jel- legét viselte magán, mint a nagy közösség egyenlő tagjainak kölcsönös megbecsülésén alapuló bajtársi érintkezését. Ismertem egy ve- zérkari tisztet, akinek íróasztala felett hatalmas tábla figyelmeztette a belépőt, hogy ne próbál jon kézfogással közeledni a nagy úr felé: „Kéz- fogás mellőztetik." Az illető egyik magasabb parancsnokságnál kiképzési előadó volt, aki- hez naponta sok csapattiszt volt bejáratos. El lehet képzelni, mit gondoltak magukban az ilyen gőgös egyénről.
A csapattisztek egyrésze túlságosan lojális, sőt szervilis volt a vezérkari tisztekkel szem- ben. Jobb meggyőződése ellenére, karrierféltés- ből nem mert szabad véleményt nyilvánítani vele szemben és ezáltal még nagyobb lovat adott alája. Régi rendszerünkben a csapattisztek tel- jesen ki voltak szolgáltatva egyes vezérkari tisztek önkényének: minősítés, elméleti vizs- gák, kipróbálások, stb. Valósággal „leborultak"
a vezérkari tisztek álnagysága előtt.
Miiyen volt a parancsnok, vezető, főnök és vezérkari tiszt viszonya? Legtöbb esetben ez is nélkülözte az együttműködés egészséges fel- tételeit. H a a parancsnok úgynevezett erős egyé- niség volt és nem egyúttal okos ember is, mel- lette teljesen háttérbe szorult a vezérkari tiszt személye. Felemelő jelenetet láttam egyik őszi Hadgyakorlaton, amikor a hadtestparancsnok az ezredesi rangban lévő vezérkari főnökének a részletes támadási parancsot tollbamondta, akár egy írnoknak. De ugyanez a hadtestparancsnok más alkalommal más alkalommal kifogásolta vezérkari főnökének, hogy irodájában a hamu-
tartóban cigarettavégek voltak akkor, amikor a hadtestparancsnok irodaszemlét tartott. Ez a pipogya vezérkari tiszt siralmas figurája.
Másik véglet: amikor a vezérkari tiszt ját- szotta a parancsnok szerepét. Ez főleg ott for- dult elő, ahol a magasabb parancsnoknak nem volt vezérkari képzettsége és tudásának bi- zonytalansága miatt kénytelen volt magát ki- szolgáltatni vezérkari tisztjének. De előfordult ez lusta parancsnok mellett is, aki örült, hogy szorgalmas vezérkari tisztje helyette mindent elintéz. Csapat és vezetés szempontjából mind- két viszony káros és rossz.
Nagy hiányosságok mutatkoztak a felelős- ség kérdésében is. Ezek főleg a második vi- lágháborúban ütköztek ki, ahol vezérkari tisz- tek és parancsnokok igyekeztek a felelősséget egymásra áthárítani; Voronyezs, stb.
Hibák voltak a parancsnok és vezérkari tiszt közötti bizalom tekintetében is, pedig e nélkül nincsen összműködés e két személy között sem békében, sem háborúban.
Nem folytatom a hibák felsorolását. Intő példának ennyi is elég. Anélkül, hogy új vezér- kari tiszti kiképzésünk végrehajtásának e ta- nulmány keretébe nem szorítható rendszerét fejtegetném, a továbbiakban próbálom felvázolni, hogy milyennek képzelem
néphadseregünk vezérkari tisztjének típusát.
A követelmények két csoportba oszthatók:
általános és szakkövetelmények. Előbbi csoportba tartozó követelmények közül legdöntőbb, hogy a vezérkari tiszt a dolgozó nép leghűségesebb fia, a népi demokrácia legmeggyőződésesebb harcosa legyen. Ezért ismernie kell a magyar és világ- történelem mozgató erőinek nagy összefüggé- seit, a nagy forradalmi átalakulások törvény- szerűségeit,- a szocialista gazdasági rend alap- jait, a szocialista társadalmi rend fölényét, a háborús erőtényezők jellegét, az állam kül- politikai vonalvezetésének alapelveit.
Rendelkezzék magasfokú általános mű- veltséggel, de ne legyen szellemi fölényét fitog- tató szobatudós. Mint férfiú legyen egyszerű és puritán, acélos jellemű, lefelé és felfelé egy- aránt fegyelmezett és tisztelettudó. Szerény, de öntudatos. Határozott, de ne lássék többnek, mint amennyit ér. Éljen közösségi életet és tartson jókapcsolatokat a dolgozók felé, be- csülje azokat. Erkölcsi bázisa legyen szilárd.
Legyen mindig nyugodt, önérzetes, de sohasem fölényes. Sportoljon. Magánéletében legyen példátmutató és gáncsnélküli. Legyen akarat- erős, önálló és tudjon küzdeni szívósan a cél eléréséig.
Szakszempontból: legyen gyakorlati szak- ember, aki eredményt ér el a legkevesebb ál- dozattal. Ismerje a szocialista rendszer sztra- tégiáját és taktikáját, a partizánháború alap- elveit, az egyéni harcostípust, a fegyvernemek összműködésének törvényeit. Tanulja meg a nagy egységek harcának és ellátásának vezeté- sét. Éljen a reális valóságban és ne a felhők között. Az ellenség erejét sohase becsülje le.
Ne akarjon mindent tudni, sőt jobban tudni
másoknál, de a maga mesterségét tökéletesen uralja. Képezze magát állandóan, figyelje a technika fejlődését. Legyen alapos és lelkiisme- retes abban a tudatban, hogy minden felületes- ség a csapat bőrére megy. Legyen kemény, bá- tor férfi békében és háborúban egyaránt.
Parancsnokának, főnökének, vezetőjének legyen megbízható első segítőtársa és becsüle- tes tanácsadója, de sohasem meghunyászkodó, önálló véleménynélküli fejbólintó közeg. Dol- gozzon parancsnoka szellemében; javaslataiért és ténykedéseiért vállalja a felelősséget öröm- mel. Parancsnokával szemben is legyen önér- zetes, de mindig tisztelettudó és fegyelmezett.
Legyen látható parancsnoka oldalán, de ne tolja magát előtérbe.
Csapatvonatkozásban: Szeresse a csapatot!
Gondoljon arra, hogy ő is a csapattól jött és oda megy egykor vissza. Minden lehető alkal- mat ragadjon meg arra, hogy a csapattal kap- csolatban maradjon: gyakorlatok, bajtársi össze- jövetelek, egyéni érintkezések, emlékünnepé- lyek, stb. Ha kipróbálásra vagy másnemű csa- patszolgálatra vezénylik, menjen boldogan csa- patbajtársai közé és ne vonja ki magát vala- milyen címen. ]ó vezérkari tiszt egész életén
át jó csapattiszt marad. A csapatbajtársakkal való érintkezés során ne fitogtassa szellemi fölényét és tudását: finom tapintattal hárítsa el magától esetleges lakáj-természetű tisztek hí- zelgését.
Jól jegyezze meg: a vezérkari tiszt tekinté- lyét nem a dupla hajtóka adja meg, hanem a gyakorlati és elméleti tudás alapján álló szi- lárd vezetési biztonság, a csapatról való ál- landó és kézzelfogható formában megnyilvá- nuló gondoskodás, a csapattal való folytatóla- gos kapcsolat fenntartása, szerénység és min- den körülmények közötti bajtársiasság és kris- tálytiszta jellem. Értékelje és becsülje a csapat- tiszt fárasztó és önfeláldozó munkáját, azok tévedéseit megértő jóindulattal segítse kiküszö- bölni. Mindig tartsa szem előtt: ő van a csapa- tért és nem fordítva.
*
Tanulmányom végén azt a kérést intézem fiatal bajtársaimhoz, főleg a Hakad. hallgatók- hoz és a vezérkari tisztekhez, hogy egy öreg katona itt leírt tapasztalatai és tanácsai felett kissé elmélkedjenek. Biztosan tudom, hogyha azokat kiértékelik és követik, néphadseregünk- nek tesznek jó szolgálatot.
Hazánk bukásához több körülmény vágott össze, melyek közt mindnyájunknak, rajtam kezdve, a nagv fel- adathoz készületlensége nem utolsó. A nép fia, a honvéd, helyt állott hősiesen: de azontúl borzasztó híjával valánk a készültségnek• Azonban hibák és balesetek mellett, végre is hazánk bukása az elhagyatottság érzetén kívül egy fő kútfőre vezethető vissza: a katonai hatalomnak a polgári hatalom irányábani rivalitására, ama szoldateszkai negédre és nagyravágyásra, mely a szellem egységét felbontva a kormány tekintélyét aláásta, hatását paralizálta s árulással végződött.
JCóSStüh J l d j O S
