S Z E M L E
E M L É K Ü L É S E K A M A G Y A R T U D O M Á N Y O S A K A D É M I Á N K R U P S Z K A J A - C E N T E N Á R I U M
1969. február 27-én együttes ünnepi ülésen emlékezett meg — születésének századik évfordulója alkalmából — a szocialista neveléstudomány nagy alakjáról, N. K . R R U P S Z K A J A - ról a Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Bizottsága, a Magyar-Szovjet Baráti Társaság, a Nőtanács, a Magyar Pedagógiai Társaság és a Magyar Úttörők Szövetsége.
S Z A R K A J Ó Z S E F , az Országos Pedagógiai Intézet főigazgatója „K r u p s z k a j a mai szemmel"
című előadásában hangsúlyozta: a tudományos közvélemény joggal tartja őt a szovjet pedagógia megalapítójának, ezért válhat ez az évforduló a szocialista és az egyetemes neveléstörténet jelentős dátumává.
A m a r x i s t a p e d a g ó g i á t M A R X , E N G E L S é s L E N I N e l v i l e g m e g a l a p o z t á k . A f o r r a d a l o m győzelme után azonban egy felelős gárdának — erre az alapvetésre támaszkodva — meg kellett szerveznie a marxista, pedagógiai gyakorlatot, az iskolák munkájához oktatási anyagokat, nevelési irányelveket kellett kidolgoznia, s a feladatot értő pedagógusokat kellett nevelnie.
A marxista pedagógiát mint szaktudományt kellett megteremteniük. A világtörténelmi lehetőség kereteit tehát ki kellett tölteni cselekvéssel, mégpedig a forradalom jellegének, a társadalmi változás tartalmának megfelelő' pedagógia-praxissal. KRUPSZKAJA nagysága abban van, hogy ennek a munkának — kiváló munkatársaival együtt — a vezetője, ihletője, gondolati forrása volt.
A forradalom szocialista jellegéhői, a szocialista humanizmus tartalmából következett, hogy az. alapvető pedagógiai feladatot K R U P S Z K A J A a világnézeti-politikai elkötelezettség szilárd vázára épített emberi sokoldalúságban látta. Akkor is ezt vallotta, amikor a feltételek e magas- rendű cél eléréséhez még siralmasan elmaradottak voltak, s a legközelebbi feladat még az írás- tudatlanság felszámolása volt.
A szocialista munkaiskola, s ezzel együtt a politechnikai oktatás K R U P S Z K A J A egyik pedagógiai vezéreszméje volt. A marxi-lenini gondolat a politechnikai képzésről a személyiség- formálás szocialista programjának integráns része, s az emberi sokoldalúság kifejlesztésének fontos eleme. K R U P S Z K A J A ezt az elvet sohasem adta fel. Kétségtelen, hogy a szocialista általáno- san képző iskola még nem találta meg az elv megvalósításának reális, korszerű, nevelési szem- pontból leghatékonyabb formáját. Változatlanul nagy és szinte leküzdhetetlen nehézségek mutatkoznak a tanulás és a termelőmunka szerves összekapcsolása lehetőségeinek megteremtésé- ben. K R U P S Z K A J A szelleméhez nem leszünk hűtlenek, ha a munkaiskola célját és elvét fel nem adva
— a realitások és a valóságos szükségletek talaján kutatjuk a korszerű megoldást olyan kor- szakban, amikor a termelés elméleti igényességének tendenciája erősödik.
Szembetűnő, hogy KRUPSZKAJA az oktatás tartalmi kérdéseivel, a tantervekkel és a tan- könyvekkel, de metodikai problémákkal is milyen behatóan foglalkozott. Ez a feladat különösen nehéz volt akkor, hiszen a régi, a szigorúan bírált, az elvetett cári iskola helyébe szinte a semmi- ből kellett előteremteni a szocialista hatalmat kifejező, s azt támogató iskolát. Nagy szerencséje a szovjet nevelésügynek, hogy ezt a m u n k á t egy KRUPSZKAJA-méretű és -tudású egyéniség irányí- totta. ő akkor már széles horizontú tájékozottsággal rendelkezett. Érthető, hogy a végtelenül reakciós cári iskolával szemben a nyugati progresszív törekvések iránt is vonzódott, s úgy érez- hette, hogy abból is van mit tanulni. Érthető, hogy az útkeresésben, a kísérletezés közepette nem minden sikerült: érthető az is, hogy próbálkoztak olyan dolgokkal, amelyek végül is szervi- leg ellenálltak a szovjet valóság lényegének, egyes kezdeményezések az idegen talajban nem bizonyultak életképeseknek. Az' útkeresésben voltak nyilvánvaló tévedések is, bár ezeket a tévedéseket ma nem egészen.úgy látjuk és nem olyan módon ítéljük meg, mint ahogy a sztálini idők csúcsán tették. Nem véletlen, hogy KRUPszKAJÁt, és e nemzedék jelentős pedagógus alakjait a X X . Kongresszus után bizonyos mértékig ki kellett emelni a feledésből.
KRUPSZKAJA azonban a szovjet pedagógiának nemcsak megalapítója, hanem — MAKA- RENRÓval együtt — klasszikus tanítómestere is. Az m á r a dolgok természetéhez tartozik, hogy idő múlásával KRUPSZKAJA gondolataiból, pontosabban a gondolatok konkrét anyagából, a javasolt megoldásokból közvetlenül nem minden használható fel. Mai körülményeink, adott- ságaink mások. De pedagógiai koncepciójának lényege a szocialista emberrel szemben támasztott igényesség, a nevelési tevékenység elvi alappillérei, a kérdések megközelítésében és megoldásá- ban mutatott tárgyi alaposság és módszertani felkészültség, de mindenekfelett a szocialista társadalmi rendszernek, mint az emberi kiteljesedés számára történetileg legkedvezőbb környe- zetnek a védelme, az ebben való hit, s az ennek érdekében végzett fáradhatatlan m u n k a — bosszú időn át KRUPSZKAJA maradandó aktualitásához tartozik.
K Ö T E S Á N D O R főiskolai tanár „N. K. Krupszkaja halasa a magyar pedagógiára" című előadásában bemutatta: a magyarra lefordított KRUPSZKAJA-műveket érdeklődéssel fogadták a liazai pedagógusok, mert látták, hogy a szocialista közoktatás megteremtése során a forradalmi nemzeti hagyományok felhasználása mellett szükséges a Szovjetunió tapasztalatainak és ered- ményeinek ismerete is.
K R U P S Z K A J A legjelentősebb írásai magyarul is a pedagógusok rendelkezésére állnak.
1949-ben jelent meg első ízben magyar nyelvű válogatás K R U P S Z K A J A tanulmányaiból, a kötet iránt megnyilvánuló érdeklődést jelzi, hogy 1952-ben ú j kiadást kellelt közzétenni e
„Válogatott tanulmányok"-ból. 1955-ben már magyarul olvashattuk KRUPSZKAjÁnak az úttörő- szervezet pedagógiai kérdéseivel foglalkozó írásait is, az „Úttörőkről, iskolásokról" című gyűj- teményben. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom negyvenedik évfordulója alkalmából ki- adták „Közoktatás és demokrácia" című művét, majd 1962-ben „A szocialista iskoláról" című tanulmánykötetét.
1963-ban látott napvilágot az óvodai nevelés kérdéseivel foglalkozó írásainak magyar nyelvű gyűjteményé, 1966rban „A munkára nevelésről és a politikai képzésről", 1967-ben pedig
„Az iskolai önkormányzatról" című kötete.
K R U P S Z K A J A tanítása a szocialista pedagógia aranyalapjához tartozik, s egy elmúlt ' történeti korszakban felmerült kérdésekre adott válaszainak a ma számára is van értékes
mondanivalója.
S Z A R Ó F E R E N C , a Magyar Úttörők Szövetségének országos főtitkára előadásában („Krupsz- kaja és az úttörőmozgalom") kifejtette, hogy K R U P S Z K A J A neve, tevékenysége elválaszthatatlan . a Szovjetunió lenini Űttörőszervezetének, és ezzel együtt a szocialista országok gyermekszerveze-
teinek történetétől.
A gyermekek és serdülők helyzete a szocialista forradalom győzelme után az intervenció és az ellenforradalmi támadás következtében igen nehézzé vált. K R U P S Z K A J A javaslatára ezért 1922-ben a Komszomol elhatározta, hogy a párt vezetésével szervezetbe tömöríti a gyermekeket, vagyis úttörőszervezetet hoz létre.
Maga az elnevezés kapcsolatban áll magyar forradalmi hagyományainkkal. A m a g y a r Tanácsköztársaság idején alakult ugyanis először a világon „ ú t t ö r ő " névvel kommunista gyermek- szervezet. A budapesti M A R X KÁROLY-úttörőcsapatot követték a többiek, 1919. július végén 60 úttörőcsapat működött az országban, mintegy nyolcezer taggal. A magyar Tanácsköztársaság úttörőszervezetétől emigráns magyar forradalmárok 1920—21-ben tájékoztatták KRUPSZKAJAt, s a gyermekeikből alakult úttörőcsapat Moszkvában tovább működött. Feltehető, hogy ez is hozzájárult ahhoz, hogy K R U P S Z K A J A úttörő-, azaz pionírszervezet megalakítását javasolta.
A Szovjetunióban a húszas években éles vita folyt a gyermekszervezet irányításáról.
Különösen élesen vetődött fel ez a párt X I I I . kongresszusán, azon a szekcióülésen, amely az ifjúság kérdéseivel foglalkozott. A jelenlevők egy része azt a véleményt képviselte, hogy az úttörő- szervezetnek függetlennek kell lennie a párttól és a Komszomoltól. Ezzel a nézettel nem értett egyet K R U P S Z K A J A ugyanúgy, mint a szekcióülésen résztvevő K U N B É L A és mások sem. A kongresszus elfogadta javaslatukat, hogy a pionírszervezetnek a párt cs a Komszomol irányítása alatt kell továbbfejlődnie. Ez a kongresszus ós e határozat nagy hatást gyakorolt a pionír- mozgalom további fejlődésére a Szovjetunióban.
A gyermekszervezet nem másolhatja az iskolát, hangoztatta K R U P S Z K A J A , hanem ki- egészíti azt. Véleménye szerint hiba lenne, ha egybeolvadna az iskola és a gyermekmozgalom:
az iskola soha nem helyettesítheti az önálló mozgalmat, éppen úgy, mint az iskola m u n k á j á t sem végezheti el az úttörőszervezet. De a kettő között szoros kapcsolatnak kell lennie.
K R U P S Z K A J A a tőle megszokott szenvedéllyel és energiával védte mindig a gyermekek jogait, képviselte érdekeiket minden ellentétes nézettel és intézkedéssel szemben. Az úttörő- szervezet a gyermekek szervezete — hirdette, s minden korban aktuális figyelmeztetése: N e vegyétek el a gyermek jogát a gyermekévek örömeitől!
K R U P S Z K A J A írásaiban, előadásaiban sokoldalúan elemezte az úttörőmozgalom minden lényeges területét, megalapozta pedagógiáját, kidolgozta munkamódszerét. Résztvett a mozga-
lom mindennapi életében, gyermekek ezreivel volt közvetlen kapcsolatban, úttörővezetők egész seregét tanította-nevelte a szocialista gyermekmozgalom számára. Joggal mondhatják; 'az úttörőmozgalmak történetében K R U P S Z K A J A kiemelkedő egyéniség.
A T A N Á C S K Ö Z T Á R S A S Á G E M L É K E Z E T E
A Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Bizottsága — az V. Nevelésügyi Kong- resszus keretében — 1969. március 26-án tudományos emlékülést rendezett a Tanácsköztársaság megalakulásának ötvenedik évfordulója alkalmából.
Az ülést Z I B O L E N E N D R E , a MTA Pedagógiai Bizottsága neveléstörténeti albizottságának elnöke nyitotta meg.
K Ö T E S Á N D O R főiskolai tanár „A Tanácsköztársaság közoktatása és pedagógiája" című előadásában felvázolta a .Tanácsköztársaság közoktatáspolitikai alapelveit. Ismertette azokat az intézkedéseket, amelyeket a világi iskola megteremtése érdekében foganatosítottak: a nevelési- oktatási intézmények állami kezelésbe vételét, az iskolai vallásoktatás megszüntetését, az iskola és az egyház szétválasztását. Az iskolaszervezet reformja azt szolgáltatta, hogy minden dolgozó számára biztosított legyen a magasabb műveltség megszerzésének lehetősége. Ezért tervezték a tankötelezettség kiterjesztését 18 éves korig. A proletárdiktatúra által tervbe vett iskolarend- szer ingyenes, teljesen nyitott, következetesen demokratikus volt. De gondoskodás történt az iskolák oktaló-nevelőmunkájának tartalmi korszerűsítéséről is. A pedagógusok rendkívül széles körének bevonásával készült tantervek a munkaiskolával kapcsolatos akkori felfogást igyekez- tek érvényre juttatni. A munkaiskoláról folytatott viták is meggyőzően bizonyítják, hogy a Tanácsköztársaság közoktatásának irányítói jól ismerték a polgári pedagógiának a munka- iskolával kapcsolatos különböző elképzeléseit és a szovjet-oroszországi kezdeményezéseket.
Munkájuk során ezekre támaszkodtak, de önálló úton jártak, semmiféle irányzatot nem másol- tak, a hazai viszonyok és lehetőségek tanulmányozása alapján alakították ki állásfoglalásukat.
V Á G O T T Ó egyetemi adjunktus hozzászólásában ( „Iskoláskor előtti nevelés a magyar
Tanácsköztársaság idején") azt fejtegette, hogy az első magyar proletárállam óvodaügye szerves része volt a közoktatáspolitikának. A gyermekek nevelését társadalmi feladatnak tekintették.
Az intézményes iskoláskor előtti nevelés hálózatának fenntartását a proletárállam nem hárította a községekre, hanem maga vállalta, mégpedig szakítva az óvodaiigy „jótékonysági" szemléleté- vel. Az intézmény pedagógiai funkciója került előtérbe, a távlati cél a 3—18 éves korig terjedő tankötelezettség keretében megvalósítandó kötelező játékiskola lett volna. Az óvodai nevelés eszközrendszere az ú j célrendszernek megfelelő teljes átalakítására a 133 nap alatt nem kerül- hetett sor, de megtörtént az új nevelési célokkal legélesebben ellentétes nevelési eszközök ki- küszöbölése, és megkezdődött a szocialista nevelés céljait szolgáló új nevelési eszközök meg-
honosítása. ' ' K E L E N J O L Á N rövid felszólalásában visszaemlékezett arra az eszmecserére, amelyre a
tanácsköztársasági közoktatásügy vezetői —• tengernyi munkájuk-gondjuk közepette is — szakí- tottak időt. A gyermekvédelem irányítói ugyanis nagy gondot fordítottak a gyermekek foglal- koztatására: többek között meséskönyveket állítottak össze számukra, vándormesélőket indí- tottak útnak. Kezdetben azonban csak a „reális" meséket, történeteket tartották megfelelők- nek, amelyekből minden mesés elemet kiküszöböltek. B A L Á Z S B É L A emelte fel szavát ez ellen, azt hangsúlyozva: a mese, az igazi mese hozzátartozik a gyermek életéhez. A mese a maga csodás, tündéri világával a valóságos életet, az ember világát szimbolizálja, ezért hasznos személyiség- formáló, emberalakító hatású, ne fosszuk meg tőlük a proletárgyermekeket sóm. .
M É S Z Á R O S I S T V Á N egyetemi adjunktus a Fejér megyei népiskolai olvasókönyvekről beszélt, amelyeket V E L I N S Z K Y L Á S Z L Ó vezetésével a megyei Művelődési Biztosság a Tanácsköztársaság rövid ideje alatt állíttatott össze és jelentetett meg a népiskola I — I I . , I I I — I V . ésV—VI. osztályai számára. Olvasmányaik s a dalok és versek mind a munkásemberről, s a szolgálatában álló földi vihigról szólnak, a dolgozó emberek testvériségét hirdetik. Gyökeresen új hang ez tanköny- veink történetében. Különösen értékes dokumentuma a magyar népoktatás, ugyanakkor a hazai esztétikai nevelés, történetének az V — V I . osztályos könyv, elsősorban társadalmi-politikai témá- jú olvasmányai és a közölt ADY-versek miatt. A fehérvári olvasókönyv az első tankönyv, ahol
AoY-vers helyet kapott — kimagasló érdeme ez, amely különösen akkor értékelhető, ha figyelem- be vesszük, milyen bosszú idő telt el, amíg ADY egy-egy költeménye később bejutott a ILORTHY-korszak iskoláskönyveibe. A következő ADY-verseket közli az olvasókönyv: Magyar jakobinus dala, Magyar fa sorsa, A csillagok csillaga, A Délibáb üzenete, A grófi szérűn, Dózsa György unokája.
V Á J Ó P É T E R , a K I S Z Központi Bizottságának titkára a haladó középiskolai diákmozga- lom kialakulásának és fejlődésének fő vonalait mutatta be „A középiskolai diákmozgalom néhány kérdése a polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság idején" című hozzászólásában.
A holadó középiskolás diákok már 1918 elejétől követelték, hogy önálló szervezetbe tömörülhes-
senek, iskolai diákönkormányzatot alakíthassanak. Bár a polgári forradalom győzelme u t á n a kultuszminisztérium minden iskolaközi diákszervezkedést megtiltott, ennek ellenére 1918 decemberéhen megalakult a Diákszövetség, kiépült a diákbizalmiak hálózata. Közben a baloldali diákok minden erejükkel önálló szocialista diákszervezet megteremtésén fáradoztak, amely 1919. februárjában tartotta alakuló ülését. A Szocialista Középiskolai Diákok Szövetsége kiáltványt tett közzé, melynek követelései helyesen tükrözték a diákok érdekeit. Bár ez a dokumentum közvetlen politikai célokat nem fogalmazott meg, mégis erdeme, hogy a diákokat közelebb vitte a munkásmozgalomhoz. A Tanácsköztársaság kikiáltása után a szövetség teljesen balratolódótt, s 1919 április 14-én testületileg csatlakozott a KIMSZ-hez. A K I M S Z megtette az első lépéseket az ifjúság szervezeti és politikai egységének megteremtésére, célul tűzte ki a tanulóifjúság politikait nevelését, a társadalmi feladatokban való részvételük biztosítását. A K I M S Z diák- alosztályának szervei az iskolai diákbizottságok voltak, ezek igen sokoldalú tevékenységet fej- tettek ki a diákélet minden jelentősebb területén. A mai kommunista ifjúsági mozgalom számára sok tanulsággal szolgálhat az első magyar proletárdiktatúra diákmozgalma.
B A L Á Z S G Y Ö R G Y n é egyetemi docens hozzászólásában („Etikai tanulságok értelmezése a történelem-oktatás keretében a Tanácsköztársaság dokumentumaiban") a proletárdiktatúra idején tevékenykedő középiskolai történelmi albizottság reformjavaslatain keresztül bemutatta a Tanácsköztársaság történelemtanításának az oktatás céljával és tartalmával kapcsolatos kor- szakos újításait, s körvonalazta: mennyiben voltak e reformtörekvések folytatói és tovább- fejlesztői a dualista korszak haladó törekvéseinek. A történelmi reform tantervek készítői szilárdan vallották a történelem fejlődésének, az emberiség kulturális és erkölcsi emelkedésének elvét, s magukat a haladó törekvések letéteményeseinek tekintették. Folytatói voltak tehát a történe- lem erkölcsnemesítő hatásáról vallott hagyományos felfogásnak, azok sorába léptek, akik a tanulók személyiségét a múlt tanulságaival is igyekeztek etikailag befolyásolni. Következetes kép- viselői voltak annak a felfogásnak, amely szerint éppen a történelmi folytonosság érdekében kell a történelem adott szakaszában radikálisan szembeszállni az elavult meglevővel, az idejétmúlt- tal; az.etikai hagyományok védelme érdekében kell küzdeni a visszahúzó, a bomlasztó tradíciók- kal. Ebben látták a közoktatás tervezett átalakításának nagyszerű dialektikáját.
S Z É K E L Y l Í N D R É n é egyetemi docens „Szakmunkás- és mérnökképzés a Tanácsköztársaság idején" címmel részletesen elemezte: a tanácskormány azzal, hogy az ifjúmunkások nevelési és oktatási ügyeit a közoktatásügyi népbiztosság hatáskörébe utalta, megvalósította a haladó tanítóság régi követelését: a közoktatás, az iskolarendszer egységét. így érvényesülhetett az a marxi-lenini elv, hogy az ifjúmunkások nevelése és képzése elsősorban művelődéspolitikai és pedagógiai kérdés, s csak ezen keresztül termelési-, illetve munkaerőkérdés. A Tanácskormány a munkásállam jellegének és fejlődéstendenciáinak megfelelően a népgazdaság távlati fejlesztési terveinek kidolgozásában, valamint konkrét gazdaságpolitikai és egyetem-politikai intézkedései előkészítésében egyaránt elsősorban a proletárdiktatúrához hü műszaki és gazdasági szakemberekre támaszkodott. A mérnökképzés szocialista átszervezésének reformterveit a Műegyetem illetékes szakosztályai készítették elő, illetve tárgyalták meg a Közoktatásügyi Népbiztosság mérnök-elő- adója: K Á K M Á N T Ó D O R irányításával. Sor került az építész-, a gépészmérnök- és a vegyészmérnök- képzés reformterveinek kidolgozására és megvitatására. A mérnökképzés reformjának ránk- maradt dokumentumaiból olyan átgondolt tartalmi-tantervi koncepcióra lehet következtetni, amely a gyakorlatban jól funkcionáló magas elméleti színvonalú mérnöki tudás, mérnöki fel- készültség célszerű belső struktúráját tükrözi.
L A D Á N Y I A N D O R tudományos kutató „A Tanácsköztársaság felsőoktátási politikájának helye a magyar felsőoktatás történetében" című hozzászólásában áttekintette a felsőoktatás törte- netét a dualizmuskori előzményektől, és részletesen ismertette a Tanácsköztársaság felsőoktatási politikájának fő célkitűzéseit. Ezek egyike: a magyar kommün megszüntette a kizsákmányoló osztályok műveltségi monopóliumát az egyetemekkel kapcsolatosan is, szélesre tárta a felső- oktatási intézmények kapuit a nép előtt. E célkitűzések megvalósításának lényeges elemét jelentette az egyetemi felvételek demokratizálása, és a tanulmányok folytatásához szükséges anyagi feltételek biztosítása. Ugyanakkor a Tanácsköztársaság az oktatás új szellemét akarta meg- honosítani az egyetemeken. A tanpri kar akkori összetételét figyelembe véve.ezt csak jelentős személyi változtatásokkal lehetett megvalósítani. Az ekkor kinevezett új egyetemi tanárok mind kiemelkedő képviselői voltak szaktudományuknak. A Tanácsköztársaság felsőoktatási politikájá- nak középpontjában a tanulmányi rendszer gyökeres átalakítása állt. Az ekkor alkotott egyetemi reformterv az addiginál intenzívebb és színvonalasabb szakképzés biztosítását, másrészt a tudo- mányos utánpótlás szervezett nevelését, és a tudományos munka tervszerű fejlesztését egymástól különválasztva kívánta megvalósítani, oly módon, hogy az egyetemen belül tudományos intéze- tek, valamint a szakképzést végző fakultások működjenek, ez utóbbiak m u n k á j á t pedig szak- főiskolák egészítsék ki. A felsőoktatás demokratizálása és tanulmányi rendjének átalakítása szükségessé tette az egyetemi intézmények — mindenekelőtt a budapesti tudományegyetem
— elavult szervezetének megújítását is.
S Í P O S I s T V Á N n é tudományos kutató hozzászólásában a Tanácsköztársaság jelentőségét elemezte a magyarországi pszichológia fejlődésében. Már korábban, 1903-ban létrejött a Gyermek-
tanulmányi Bizottság, N A G Y L Á S Z L Ó és R A N S C H B U R G P Á L közös erőfeszítése nyomán, majd 1906-ban megalakult a Magyar Gyermektanulmányi Társaság. Az 1913-ban tartott gyermektanul- m á n y i kongresszus mintegy összefoglalása volt azoknak az elveknek és törekvéseknek, amelyek
a Társaság m u n k á j á t jellemezték. 1917 novemberében került sor az 1918-ra is áthúzódó I I .
•Országos Gyermektanulmányi Tanácskozásra, amely elsősorban a tehetséges és az erkölcsileg
•züllött gyermekek nevelésével és pályaválasztásával foglalkozott. Az őszirózsás forradalom idején a Társaság képviselői részt vettek az iskolai reformtárgyalásokon, sőt Közoktatási Reformbizott- ságot is alakítottak, amely 1918 decemberétől 1919 .áprilisáig egymást követő ülésein vitatta .meg N A G Y LÁsznónak a magyar közoktatás reformjára vonatkozó tervezetét. A proletárdikta-
túra közoktatáspolitikája sokat merített mindezekből a korábbi törekvésekből és munkálatokból, sőt személyi vonatkozásban is méltányolta a Társaság tevékenységét) mégpedig azzal, hogy köz- oktatásügyi reformmunkálatainak vezetőit cs irányítóit javarészt a Társaság soraiból válogatta ki. Igen nagy jelentőségű, hogy a Közoktatásügyi Népbiztosság N A G Y L Á S Z L Ó Í az általános
•oktatásügyi osztályban a gyermektanulmányi és a vele kapcsolatos pedagógiai ügyek előadójává nevezte ki. Államosították a Gyermektanulmányi Múzeumot, az Új Iskolát, s a budapesti egyetemen, ahol ez eddig ismeretlen fogalom volt, gyermektanulmányi kör alakult. A Tanács-
köztársaság szinte azonnali ösztönző hatása a pszichológiára azonban nemcsak azáltal követke- zett be, hogy a pszichológia végre szabad ulal, állami támogatást, széles területen kutatási ered- ményeit érvényesítő lehetőséget kapott, hanem az elmélet terén is azzal, hogy a kutatások számára új szférát teremtett, új távlatokat adott.
Az ülés befejező előadását F Ö L D E S É V A főiskolai tanár, a MTA Pedagógiai Bizottságának
•elnöke tartotta ,,Kulturális forradalom —' forradalmi kultúrpolitika a magyar Tanácsköztársaság- ban" címmel. Emlékeztetett az EöTvös-féle népoktatási törvényre, amely 1918-ban már fél évszázada érvényben volt, mégis igen kevés valósult meg mindabból, amit EÖTVÖS, a haladó politikus elgondolt és törvénybe foglalt. Az 1868-i törvény először az őszirózsás forradalom tala- ján nyert reális bázist. De ezzel csak ideig-óráig lehetett beérni, amíg a polgári forradalmat fel nem váltotta a proletárdiktatúra, amely már nem egyszerűen egy népoktatási törvény meg- valósítását, hanem egy egész nép kulturális felemeléséi tűzte ki célul. Már az első napokban meg- indult a népkultúra érdekében legégetőbb és legsürgősebb intézmény: az egységes nyolcosztályú népiskola tervezése cs szervezése, ami önmagában is forradalmi tett, a szocialista kultúrforrada- lom egyik alapköve volt, amelyhez napról napra új alapkő járult, a kultúra összes szintjén és összes területén. A kulturális forradalom tehát, mint a szocialista átalakulás törvényszerű vele- járója pillanatnyi késedelem nélkül elindult. A korábbi, csak lassú és korlátozott mennyiségi
változás a proletariátus hatalomra jutásával minőségi változásba csapott át a kultúra területén is.
Szorosan együtt járt ezzel a hatalomra jutott proletariátusnak az a mindenkori törekvése, amely ,,a tanult osztály proletárjai", a. tanítók felszabadítására irányult, akiket a magyar törté- nelemben először a Tanácsköztársaság emelt fel elnyomott helyzetükből. S a tanítás-tanulás ekkori lázában természetes, hogy elemébeú volt a kultúrforradalom élcsapata, a pedagógus- társadalom legöntudatosabb rétege, amely saját megnövekedett feladatainak teljesítése mellett
az új élet építésének szinte minden területén munkát vállalt. A magyarországi eseményeket nyomon követve a nagy francia író, R O M Á I N R O L L A N D is a magyar tanítók példáját állította a világ haladó pedagógusai elé, hasonló magatartásra buzdítva a világ valamennyi — a haladás érdekeit szolgálni kívánó — szellemi munkását.
A Tanácsköztársaság forradalmi kultúrpolitikájának hatása a határokon túlra is szét- sugárzott, cs az 1919 utáni évtizedekben is tovább élt az európai haladó baloldali pedagógus- szervezetekben. (Ennek egyik, szövegszerűen eddig ismeretlen dokumentumát is ismertette az előadó: R O M Á I N R O L L A N D levelét, amelyet 1936. április 10-én írt a csehszlovákiai haladó magyar tanítóknak és vezetőiknek, C Z A B Á N SAMunak és I L K U PÁLnak.) Ugyanakkor a hazai közok- tatási viszonyokat elemezve F Ö L D E S F E R E N C szociológiai tanulmányában meggyőző erővel tárta fel, hogy a Tanácsköztársaság időszakának kulturális forradalma után milyen.mélyre zuhant ismét kulturális téren is az ellenforradalmi Magyarországon a munkásság és a parasztság.
Ezeknek az évtizedeknek a történelme bizonyított: csak ott, azokban az országokban történhe- tett kulturális téren is valóságos előrelépés, csak ott következett be ezen a téren is forradalmi átalakulás, ahol — mint 1919-ben Magyarországon — alapvelő társadalmi változás szolgált a kulturális fejlődés bázisául. Mindez arra figyelmeztet: sokat lehet és kell tanulnunk forradalmi múltunkból, és ennek tanulságait is felhasználva még többet kell tennünk a jövő érdekében.
M É S Z Á R O S I S T V Á N
