A statisztikai munka egyszerűsítésének mérlege

PÁLOS ISTVÁN .-

A STATISZTIKAI MUNKA EGYSZERÚSITÉSÉNEK MÉRLEGE

A Magyar Dolgozók Pártja III. Kongresszusa elemezte a felszabadulás óta, de legfőképpen a II. Pártkongresszus óta eltelt időszak alatt elért ered—

ményeket. Többek között megállapította, hogy az elmúlt évek folyamán a vezető gazdasági szerveink fejlődtek és mindinkább alkalmasak a nép állama által rájuk ruházott feladatok elvégzésére, továbbá, hogy a kétségtelen fej—

lődés mellett a vezető gazdasági szervek a megnövekedett követelmények—

nek nem mindig tudtak eleget tenni. A beszámolók fényt vetettek arra is, hogy mit kell tennünk a hibák kiküszöbölésére és. hogy hogyan kell a kitű—

zött feladatokat elérni.

A Magyar Dolgozók Pártja III. Kongresszusa a vezetés fő módszerbeli hibájának a túlzott centralizációt és a bürokratizmust jelölte meg. Megálla—

pította, hogy ez főleg abban nyilvánult meg, hogy az alsóbb vezetők kezét túlságosan megkötötték részben a túlságos részletekbe menő tervelőíráSok, részben pedig az egyre sűrűbben kiadott és egyre részletesebbé vált utasítá—

sok révén. A túlcentralizálás és ami ezzel egyértelmű, az alsó vezetők hatás—

körének korlátozása következtében az üzemekben nem érvényesült kellő—

képpen az egyszemélyi felelős vezetés. A vezetők felelőssége sokhelyütt el—

mosódott, a helyi szükségleteket is figyelembe vevő kezdeményező készsé—

gük kezdett eltompulni; sok vezető mindenre felülről Várt utasítást, döntést.

A kongresszus megállapította, hogy meg kell változtatni a vezetés mód—

szerét, meg kell szüntetni a túlzott centralizációt.

A kongresszus megállapította azt is, hogy a túlzott centralizáció _és a bürokratizmus megszüntetése, a vezetés módszereinek megjavítása az állam—

igazgatási. és a vállalati adminisztratív költségek és az adminisztratív lét—- szám csökkentésére kell vezessen.

*

A népi demokráciában a statisztika a vezetés és ellenőrzés egyik fontos eszköze. A statisztikával mérjük a tervek és egyéb számokban kifejezett uta- sítások végrehajtását, vizsgáljuk az, elért eredményeket és tárjuk fel a munka során elkövetett hibákat. Mivel a statisztika a vezetés egvik fontos eszköze, ebből szükségképpen az is következik, hogy a vezetés hibái a sta- tisztikában és annak módszerében is tükröződnek, mintegy mutatják a veze—

tés színvonalát.

A III. Kongresszusnak a vezetés módszerével kapcsolatban tett megálla- pításai és a vezetés módszerének megjavítására adott útmutatásai a statiszti—

kára, a statisztikai munkára is teljes mértékben vonatkoznak.

PÁLOS: A STATISZTIKAI MUNKA EGYSZERUSiTESiZNI-ZK MÉRLEGE 441

*a

Az elmúlt évek folyamán a statisztikai munka területén jelentős ered- ményeket értünk el. A statisztikai munka fontosságát felismerve, népi de—

mokráciánk állama külön törvényben szabályozta a statisztikai szervek mű- ködését, fontosabb feladatait, valamint ezek elvégzésének módját. Az irá—

nyító szervekben általában kialakultak a statisztikai szervezetek, kialakult továbbá a beszámolási rendszer, amely a statisztikai munka egységét bizto—

sítja.

A vezetés módszerében jelentkező hibák a statisztikai munkában is fel—

lelhetők voltak. Bizonyos mértékig a statisztikát is a túlcentralizáltság és ami ezzel együtt jár, bürokratikus módszerek jellemezték. Ez főleg a követ—

kezökben nyilvánult meg.

A statisztikai munka szervezete túlságosan centralizált volt. Annak el—

lenére, hogy a statisztikai törvény (1952. évi VI. törvény) a minisztériumok feladatává tette területekre vonatkozóan astatisztikai munka megszervezé- sét, irányítását és ellenőrzését, e feladatok egy részét a Központi Statisztikai Hivatal végezte el. Például az egységes beszámolórendszer kialakitása érde—

kében a Statisztikai Hivatal Vállalatokig menő részletességű mutatószámo—

kat és egységes beszámolójelentéseket dolgozott ki. Ezzel egyrészt túlságo—

san megkötötte a minisztériumok kezét, mert több esetben olyan részletkér—

dések is szerepeltek a jelentésekben, melyek egyik-másik minisztérium, vagy iparág szempontjából jelentéktelenek és feleslegesek is voltak, másrészt, egyes iparágak szempontjából fontos kérdések elmaradtak. A helytelenül ér—

telmezett centralizáció megnyilvánulása általában az volt, hogy sok esetben felsőbb vezető szervek túlságosan részletekbemenő adatok alapján kívántak tájékozódni. Túlsok adat jelentésére kötelezték a vállalatokat és a gazdasági szerveket. Gyakran a kérdések lényegtelen dolgokra terjedtek ki és emellett ' sok volt az úgynevezett egyszeri adatkérés is. Ezek rendszerint —— a feltétle—

nül szükséges összeírásokat kivéve — valamely kiadott utasítás teljesitésé- nek ellenőrzésére lettek volna hivatva. A nagyszámú adatgyűjtés miatt azon—

ban nem tudták a lényegest a lényegtelentől elválasztani, még abban az esetben sem, ha a bekért adatokat egyáltalán feldolgozták vagy elemezték.

A statisztikai beszámolással kapcsolatos túlzott követelmények ——igen nagyszámú adatkérés, túlságosan részletekbemenő adatok —— elterelték a figyelmet a statisztikai adatok megbízhatóságának kérdéséről. Az irányító szervek, de a Statisztikai Hivatal is, nem egyszer olyan adatszolgáltatást is elrendeltek, melynek bizonylati alapja nem volt, illetve nem gondoskodtak megfelelő bizonylati és nyilvántartási rendszer kiépítéséről. Ennek hiányá—

ban a vállalatok a rendelkezésre álló adatok alapján következtettek, becsül—

tek és ezt jelentették a felsőbb szerveknek. Ennek további káros kihatása volt azután, hogy az olyan statisztikai adatok megbízhatóságára sem fordi—

tottak gondot, ahol megfelelő bizonylat, illetve pontos adat különben rendel—

kezésre állt volna.

Az irányító szervek és a minisztériumok mellett a Statisztikai Hivatal is hibás a statisztikában található bürokratizmusért, mivel az engedélye—

zések során nem minden esetben folytatott következetes harcot a túlzott adatkérések ellen.

A Racionalizálási Kormánybizottság előterjesztése alapján a Miniszter—

tanács is foglalkozott a számvitel, a statisztikai munka egyszerűsítésének kérdésével és 2092/33/1954. sz. határozatában megszabta az egyszerűsítéssel kapcsolatos feladatokat. A Minisztertanács előírta, hogy az adatszolgáltatá—

442

sokat a feltétlenül szükséges méretekre kell korlátozni. A vállalati számvi—

telre vonatkozóan előírta, hogy többek között ki kell küszöbölni a párhuza—

mos nyilvántartásokat, továbbá, hogy a számviteli és statisztikai adatszolgál—

tatást egységes alapbizonylati rendszerre kell helyezni és meg kell szilárdí—

tani a számviteli és statisztikai fegyelmet. A határozat az egyszerűsítési munka elé azt a követelményt tűzte, hogy a statisztika egyszerű, világos, gyors, pontos és bürokráciától mentes legyen, hogy ezáltal valóban a veze—

tést, az irányítást és az ellenőrzést szolgálhassa.

A határozat megszabta az egyszerűsítés végrehajtásának módját is. En—

nek lényege a következőkben foglalható össze

Csökkenteni kell a közvetlen adatszolgáltatóktól begyűjtendő adatok (mutatószámok) számát. A csökkentések mértékét a határozat a minisztériu—

mok által rendszeresített adatok 470/o-ában, a Statisztikai Hivatal által rend- szeresített adatok 540/g-ában állapította meg. A csökkentést oly módon kell elérni, hogy részben ritkább időközönként kell az adatokat begyűjteni; rész—

ben pedig el kell hagyni az olyan adatok begyűjtését, melyekre megbizható bizonylat nincs, vagy az nem biztosítható, továbbá amelyek túlzott részletes- ségük miatt intézkedésre, tájékozódásra amúgy sem alkalmasak. Csökken——

tést kell elérni még azáltal is, hogy az egyes minisztériumok főtevékenysé—

géhez nem tartozó tevékenységre (mellékprofil) vonatkozó statisztikai meg—- figyelést csak a leglényegesebb néhány adatra kell korlátozni.

A beszámolórendszer elkészítésénél érvényesíteni kell a lépcsőzetesség elvét, vagyis, hogy a felsőbb szerveknek mindig kevesebb adatra legyen szükségük, mint a nekik alárendelt szerveknek. A beszámolórendszer elké—

szítésére vonatkozóan pedig elrendelte a határozat, hogy azt —-— teljes műkö—- dési területükre vonatkozóan — az egyes minisztériumoknak kell elkészí—

teni. A beszámolórendszer alapját a Központi Statisztikai Hivatal által meg—

határozandó ún. minimális adatkérési programnak kell képeznie, amelynek tartalmaznia kell a minisztériumok által a Központi Statisztikai Hivatal ré—

szére szolgáltatandó összefoglaló mutatószámok körét, továbbá azok értelme-

zésére vonatkozó statisztikai utasítást.

*

Vizsgáljuk meg, hogy mennyire érvényesültek a Magyar Dolgozók Pártja III. Kongresszusának a vezetés módszerének megjavítására vonatkozó irányelvei, illetve a Minisztertanácsnak a statisztikai munka egyszerűsítéw sére vonatkozó előírásai az 1955. évre vonatkozó beszámolórendszer elkészi—

tése során:

A minisztertanácsi határozat a racionalizálás végrehajtását két ütemben irányozta elő:

1. 1954. szeptember 30-ra el kellett készíteni a minisztériumoknak és a Központi Statisztikai Hivatalnak az 1954. II. félév, illetve IV. ne—

gyedév egyszerűsített beszámolórendszerét.

2. 1954. december 20—ig a minisztériumoknak el kellett készíteniök a Központi Statisztikai Hivatal minimalprogramja alapján 1955. évi be-

számolórendszerüket.

A minisztertanácsi határozatnak a beszámolórendszert érintő egyszerű- sítési irányelvei az 1954. év II. félévi beszámolórendszerben nem érvénye—

sültek teljes mértékben. A minisztériumok a II. félévi beszámolórendszerek egyszerűsítését főleg az időközben feleslegessé vált beszámolójelentések meg—- szüntetésével érték el, amelyet a beszámolórendszerek 1954. évi felülvizs—

A STATISZTIKAI MUNKA EGYSZERUSI'I'ESENEK MÉRLEGE 443

.

gálata és közzététele során hajtottak Végre. Az egyszerűsítés, illetve a be—

számolórendszer felülvizsgálata során a Belkereskedelmi Minisztérium 160, db beszámolójelentést szüntetett meg és 38 beszámolójelentésen egyszerűsí- tést hajtott végre. Az Élelmiszeripari Minisztérium 57 db beszámolójelentést szüntetett meg. Az Építésügyi Minisztérium beszámolórendszerének közzé—

tétele során 30 db beszámolójelentést szüntetett meg.

A beszámolórendszerben szereplő adatok száma — a M. T. határozatban előírt csökkentéshez képest — 1954. szeptember 30—i állapotnak megfelelően mind a minisztériumok, mind a Központi Statisztikai Hivatal által rendsze—

resített beszámolójelentéseknél az alábbiak szerint alakult: (Megjegyzendő, hogy a különböző időszakokban jelentkező adatok számát havi esedékességre számítottuk át, továbbá, hogy az adatok számának meghatározásánál a be—

számolójelentés—űrlap összes kitölthető adatait vettük figyelembe. Ha az adatszolgáltatás pl. több gyártmányra vonatkozott, akkor a vállalatok több-

sége által jelentett gyártmányok számával súlyoztunk.)

Adatok száma hnvira átszámítva a

'Miümnlálás Az MT által A racionalizálá-

Megnevezós előirt során elért

előtt. után csökentés %-a csökkentés '/.-n

Minisztériumok ... 712 465 490 049 47 31

Köznonti Statisztikai

Hivatal ... 55 170 28 732 54 48

' Együtt 767 635 518 781 — 48 32

' A táblázatban a! racionalizálás előtt begyűjtött adatok számát az időközben beállott szervezeti és egyéb változásoknak megfelelően módosítottuk.

A csökkentés mértékét minisztériumonként figyelve, megállapíthatjuk, hogy több minisztérium az irányszámokat meg sem közelítette:

!

A racionalizálás során

Minisztérium Az MT által exam

csökkentés százaléka Elé" csökkentés

szaznléka

Nehézipari Minisztérium ... 45 19 Kohó- és Gépipari Miniszté *ium ... 35 7 Élelmiszeripari Minisztérium ... 60 20 Begyűjtési Minisztérium ... 50 19 Népművelési Minisztérium ... 20 6

A többi minisztériumnál, valamint a Központi Statisztikai Hivatalnál elért csökkentések általában az irányelveknek megfelelően történtek, bár az egyszerűsítés több helyen nem érte el a kívánt mértéket.

A táblák nem tükrözik azokat az egyszerűsítéseket, amelyeket az adat—

szolgáltatásra kötelezettek számának csökkentésével értek el. Ilyen jellegű csökkentések voltak az Élelmiszeripari-, a Belkereskedelmi—, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumnál, valamint a Központi Statisztikai Hivatal építőipari beszámolójelentéseinél.

Az 1955. évi beszámolórendszer elkészítésénél már jobban érvényesül—

' tek a minisztertanácsi határozatnak azok az irányelvei, amelyek a beszá—

molójelentések számának, a beszámolójelentésekben lévő adatok számának,

valamint gyakoriságának csökkentésére vonatkoztak. Az érvényben lévő be—

számolójelentések száma mintegy 500 darabbal csökkent. (A racionaliZálás

előtti 3088 darabról 2555 darabra.) ,

A beszámolójelentésekben szereplő összes adatok pedig mintegy 56 százalékos csökkentést mutatnak. Ugyancsak jelentősen módosult a beszá- molójelentések beküldésének gyakorisága is.

A beszámolójelentések számának, az ezekben szereplő adatok számá—

nak csökkentését, valamint a ritkább időközben történő adatszolgáltatás eredményeit az alábbi táblázat szemlélteti:

A mutatószámok %-os megoszlása az adat—

A A beszámoló- szolgáltatás gyakorisága (időszaka) szerint beszámoló- jelentések

, jelentések mutatószámai '

A beazamolórendszer összes egy hónapos negyedévi és

darab— időszakra , _ ennél rit-

száma— átszámítva napi deked hím kább ido-

§ szakban

A racionalizálás elött ;

(1954. III. 1.) ... 3088 675 000* 29,0 13,0 50,0 8,0

A racionizálás után ,

(1955. I. 1.) ... 2555 295000 18,0 % 8.0 ' 53,0 ! 2l,0

Gsökkenésének mértéke, ' %

%-ban l7,5 56,0 _.i ! —— ,_ __ ! m

i ( !

* A racionalizálás előtti adatok sz./Hm!!! a közben beállott szervezeti és egyél) változásoknak meg- felelöen módosítottuk.

Fenti számok azt mutatják, hogy a beszámolórendszer szabályozására vonatkozó intézkedések reálisak voltak. A csökkenés mértékét nem kizárólag a megfigyelt terület szűkítésével érték el, hanem főleg a fel nem használt és ezért az adatszolgáltatóknak felesleges munkát jelentő adatok elhagyásá—

val, valamint az adatoknak ritkább időközökben való megfigyelésével.

További csökkentést jelentett a minisztertanácsi határozatban említett centralizáltsag megszüntetése, amely különösen jellemző volt a Belkereske—

delmi, —— a Begyűjtési Minisztérium és a SZÖVOSZ statisztikai munkájára—.

Ezt bizonyítja, hogy a racionalizálás következtében a Belkereskedelmi *Mi— , nisztériumnál a beszámolójelente'sek adatainak száma az elmúlt évhez viszonyítva, mintegy 86%—kal, a Begyűjtési Minisztérium területén 72 százalékkal, a SZÖVOSZ—nál 780/0-kal csökkent.

Minisztériumenke'nt az 1955. évi beszámolórendszerben kért adatok száma a 445. oldalon lévő táblázat szerint alakult.

A statisztikai munka egyszerűsítésére vonatkozó M. T. határozat által előírt 470/0—os csökkentésnél a minisztériumok általában nagyobb csökkentést hajtottak végre, bár meg kell jegyezni, hogy egy-két minisztérium, mint pl. a Vegyi- és Energiaügyi Minisztérium, valamint a Szénbányászati Mi—

nisztérium messze elmaradt az átlag mögött. A csökkentésre vonatkozó szamok általában csak tájékoztató jellegűeknek tekinthetők, mivel a mi- nisztériumi, iparigazgatósági, vállalati átszervezések, valamint a beszámoló-—

rendszer szerkezetének, felépítésének megváltoztatása miatt az adatok szá—

mát teljes pontossággal nem lehetett összehasonlítani az 1954. évi adatokkal.

A STATISZTIKAI MUNKA EGYSZERÚSITÉSE'NEK MÉRLEGE ' 445

Adatok száma egy Az elért csökkenés %-a Minisztérium (főhatóság) hónapos időszakra az 1954. évi adatokhoz

átszámítva viszonyitva

Könnyűipari (helyi ipari is) ... 43 753 30*

Élelmiszeripari ... . ... . ... 38 022 57*

Kohó-ésGépipari... ... .. 15508 41 Szénbányászatir . . . ... . . . . 22 229 4' Vegyi- és Energiaügyi ... . ... 30 734

Épitésügyi ... 17 449 35 Közlekedés- és Postaügyi ... 12 792 59 KPM Posta. főosztály ... . . . ... 13 815 46 ' Belke eskedelmi . ... . . . . 23 415 86

Begyüjtési ... 20072 72—

Szövosz ... . ... e . . . . 6 254 78

Földművelésügyi . . ... . ... . . . . . 15 838

Állami Gazdaságok— és Erdők ... 5 874 36 Országos Erdészeti Főigazgatóság ,,,,,,,,,,,,, . 5 213

Egészségügai ... 7 540 66

Népmiivelésúgyi ... 4 17 2 58

Oktatásügyi ... . ... . . 1 901 45' Egyéb szervek ... 10 796

Összesen 295 377 56

!: A bázisszámokal a minisztériumi átszervezések következtében becslés alapján állapítottuk meg.

_ Az 1955. évi beszámolórendszer kialakítása és felépítése tekintetében is érvényesültek a statisztikai munka egyszerűsítésére vonatkozó miniszter—

tanácsi határozat előírásai. E szerint a minisztériumok elkészítették műkö—

dési területükre vonatkozó beszámolórendszert és ennek során teljes mér—

tékben érvényesíthették az egyes népgazdasági ágak, szakmai területek sajátosságait. A beszámolórendszer elkészítése során érvényesült a minisz—

tertanácsi határozat azon előírása is, hogy a minisztérium főtevékenységi körén kívül eső tevékenységre (mellékprofíl) vonatkozó beszámoltatás álta—

lában csak a legszükségesebb adatokra terjed ki. Az adatszolgáltatás lépcső-4 zetességének elve is megmutatkozik a beszámolórendszerekben. Az elsődle—

ges adatszolgáltatóktól begyűjtött adatokat már nem továbbítják teljes egé—

szében a közvetlen felügyeleti szervek a felsőbb szervekhez, hanem azok ál—

talában csak az áttekintéshez és irányításhoz szükséges adatokat kapják meg jelentőlapok formájában.

Az egész beszámolórendszer a Központi Statisztikai Hivatal által meg—

adott minimális adatkérési programra épült fel.

Bár az 1955. évi beszámolórendszer elkészítése nem történt meg a kije——

lölt határidőre, e késés nem volt olyan arányú, hogy az a folyamatos adat—

szolgáltatást akadályozta volna.

Az elmondottak alapján megállapítható: a beszámolórendszer elkészí—

tésénél, de a statisztikai munka egész területén is, általában érvényesültek a statisztikai munka egyszerűsítésére vonatkozó kormányhatározat célkitű—

zesei. x —

Ugyanakkor azonban azt is meg kell állapítani, hogy a statisztikai munka egyszerűsítését sok területen csak formálisan hajtották végre. A sta—

tisztikai munkát nem hatja át mindenütt a túlcentralizálás, a bürokratizmus elleni küzdelem, nem vált a statisztikai munka mindenütt a vezetés, irányí—

446 sms 'is'wm' '_

tás és ellenőrzés igazi eszközévé. Ezt bizonyítja a beszámolórendszerek egy- két helyen —— nem a szükségletek figyelembe vétele alapján — történt felü- letes elkészítése, egyes területekre vonatkozó túl részletes adatok szolgál- tatásának elrendelése, továbbá az, hogy a minisztériumok számos új egyszeri és folyamatos adatszolgáltatást rendelnek el és hogy még mindig fellelhetők -—— különösen tanácsi szerveknél -— az engedélynélküli statisz- tikák;

Az 1955. évi beszámolórendszerek kialakítása nem volt kifogástalan, nem hajtották végre minden területen a beszámolójelentések részletes és alapos felülvizsgálatát, még mindig szerepelnek közöttük túlzottan részle—

tező adatkérések is.

Ilyenek pl. a Földművelésügyi Minisztérium beszámolórendszerében az állattartási ágazat beszámolójelentései. Ellenőrzési tapasztalataink azt bizo—- nyitják, hogy a mezőgazdaság területén, éppen az állattenyésztésre vonat—

kozó bizonylatok, nyilvántartáSok a legkevésbé pontosak. A túlzottan rész—

letes adatszolgáltatás nagyarányú feldolgozási munkát igényel, amellett a

kapott adatok megbízhatósága kétséges. '

A statisztikai munka mennyiségének csökkentése sem mindenütt ki—

elégítő. Pl. a racionalizálás az Állami Gazdaságok Minisztériumában nem kellő körültekintéssel történt meg. Az 1955. évi beszámolórendszer kialakí—

tása során egynéhány területen ismét részletesebb volt a minisztérium igénye. Vannak olyan jelentések, amelyeket 1954. évben megszüntettek, illetve terjedelmüket csökkentették, de az 1955. évi beszámolórendszerben már ismét szerepelnek. Ilyen jelentés az állatforgalmi és árutermelési jelen—

tés, valamint a vemhességi vizsgálatokról szóló jelentés. Fentieken kívül a minisztérium még három új, eddig nem rendszeresített jelentéssel bővítette 1955. évi beszámolórendszerét. A túlzott adatigényre jellemző példa, hogy az állategészségügyi jelentést a racionalizálás során haviról negyedévire vál—

toztatták és adatait mintegy 1500-zal csökkentették, de 1955-ben ismét havonként kéri a minisztérium eredeti részletességgel. Ugyanez az eset a termény- és takarmánykészletváltozási jelentésnél, ami további havi 200 adat bekérését jelenti.

E tekintetben nem maradnak el a tanácsi szervek sem. A váci járási tanácsnál tartott ellenőrzés során pl. megállapítást nyert, hogy ,,A Központi Statisztikai Hivatal által jóváhagyott 1954. évi (racionalizált) beszámolási rendszer (megjelent a Mezőgazdasági Közlönyben) értelmében a termelő—

szövetkezetek havi állattenyésztési , jelentőlapját nem kell havonta teljes mértékben feldolgozni, hanem csak állatfajtánként kell jelenteni a hóvégi állományt. A teljes kérdőívet csak a negyedév utolsó hónapja után, az egész negyedévre vonatkozóan kell feldolgozni. A járási statisztikus ennek elle—

nére a Megyei Tanács szóban adott utasítása értelmében mégis havonta dol—

gozza fel az egész kérdőívet. (Ezt az utasítást a Megyei Tanács szeptember 10—én kelt távirata írásban is megerősíti.) Ez a feldolgozás a statisztikus munkájából értékes időt von el, amit a helyszíni ellenőrzésekre tudna fel—

használni."

Az AGEM Építőipari Trösztje által elrendelt dekádlétszámjelentés a maximalista adatszolgáltatás iskolapéldája. A dekádjelentésben a legrészle—

tesebb szakmánkénti bontásban kérdik a naponkénti állományi és dolgozó létszámot, ezenkívül a dekádonkénti átlagot. A dekádjelentés egymaga 714 adatot tartalmaz.

A STATISZTIKAI MUNKA sorszaaostmssmx MÉRLEGE, ' 447

A Könnyűipari Minisztériumnál a gyapjúipari kalkulációs cserekarto—

non a vállalatok negyedévenként kötelesek a tervkalkuláció és utókalkuláció adatait gyártmányonként jelenteni. Az önköltség adatait kalkulációs téte—

lenkénti bontásban, külön négyzetméter és külön folyóméter egységre kell megadni, igy a beszámolójelentés egy vállalatnál negyedévenként mintegy 6000 rovat kitöltéSével jár. A jelentés bizonyos mértékben párhuzamos is a mérlegbeszámoló egyik mellékletével, amely a fontosabb gyártmányok ön—

költségi adatait tartalmazza.

A minisztertanácsi határozatnak a párhuzamos adatszolgáltatások ki—

küszöbölésére vonatkozó irányelveit a minisztériumok általában végrehaj—

tották. Egyes területeken azonban még mindig találhatók párhuzamos adat—

szolgáltatások. Pl. az élelmiszeriparban a baromfi—, tej—, bor-, stb. begyűj—

tésére vonatkozó szakmai jelentések esetében a negyedéves jelentések mel—

lett azonos tárgyú havi jelentést (háromhónapos időszakra vonatkozóan) is kér a minisztérium. Egy—egy jelentés kb. 1000 rovatot tartalmaz. A havi és negyedévi jelentések beküldési határideje között csak egy hét különbség

van, ez az időponti eltolódás nem indokolja az adatkérés megismétlését.

A Kohó— és Gépipari Minisztérium amellett, hogy naponta kéri a ter- melési adatokat, háromnaponként és dekádonként azonos részletezésben be- kéri azokat újra. Amellett, hogy ez felesleges terhet ró a vállalatokra, arra is enged következtetni, hogy a minisztérium ily módon kívánja a rövidebb időközi (napi, háromnapi) adatok helytállóságát ellenőrizni.

A Szénbányászati, valamint a Vegyipari és Energiaügyi Minisztérium 1954. év második felében mintegy 19%-kal csökkentette a beszámolórend—

szer adatainak számát. Az 1955. évi beszámolórendszer elkészítésénél mind—

két minisztérium egy—két területen hajtott végre egyszerűsítést, más terü- leten azonban ugyanakkor oly mértékben növelte az igényeket, hogy ez az 1954. év második felében elért csökkentések mértékét elérte. Ilyen formán az adatok száma majdnem eléri a racionalizálás előttit, sőt 1955. év első negyedében további jelentős számú beszámolójelentést rendeltek el. A leg—

szembetűnőbb a növekedés a Szénbányászati Minisztériumnál a Földtani főigazgatóság területén volt, ahol az 1954. évi mintegy 2000 adattal szemben az 1955. évi beszámolási rendszer kereken 5000 adatot tartalmaz. Pl. a fúrá—

sokra vonatkozóan a helyszínen készülő terepnapló és földtani napló — mely a munkálatok alapokmánya — összes adatát havonta jelenteni kell, ami 1680, illetve 1760 adatot tesz ki.

Igen részletes az a faforgalmi kimutatás is, amelyet a minisztérium anyag— és áruforgalmi vállalata kér a szénbányászati trösztök anyagellátó vállalataitól havonta a beérkezett fa mennyiségéről, a beérkezés eredete szerint. A 12 táblázatra terjedő adatszolgáltatás tartalmazza az anyagok hó- eleji és hóvégi készletét, valamint felhasználását, darabban és köbméterben fafajtánként. A jelentés mintegy 3400 adatot tartalmaz.

A beszámolórendszer egyszerűsítésének és csökkentésének folyamatos munkájára a racionalizálás serkentőleg hatott. Az 1954. év folyamán elért eredmények ténylegesen csak az 1955. évi beszámolórendszer bevezetése és alkalmazása után értékelhetők. 1954. év folyamán a minisztériumok igye—

keztek eredményeket felmutatni és bátrabban szüntettek meg számos be- számolójelentést, de 1955. január 1. óta több új beszámolójelentést vezet—

tek be.

Különösen feltűnő az egyszeri adatszolgáltatás mértéke a Szénbányá- szati Minisztériumnál (6 db 1963 adattal), a Vegyipari Minisztériumnál (5

448

db 4977 adattal), az Egészségügyi Minisztériumnál (11 db), a Belkereske—

delmi Minisztériumnál (14 db). A Központi Statisztikai Hivatal is több egy- szeri adatszolgáltatást rendelt el az elmúlt negyedévben. A fentemlített beszámolójelentések adatainak száma megközelíti a 15 OOO—et.

Az első negyedév egyszeri beszámolójelentései között több olyan be—

számolójelentés van, amelyet a minisztériumok, valamint a Központi Sta—

tisztikai Hivatal nem épített be az 1955. évi beszámolórendszerbe, annak ellenére, hogy ezek évenként ismétlődő folyamatos adatszolgáltatások.

Még mindig vannak olyan állami szervek, melyek súlyosan megsértik az állami fegyelmet, és engedély nélkül rendelnek el statisztikai adatszol—

gáltatást.

Ezek a statisztikák az esetek túlnyomó részében olyan adatokat tartal—

maznak, amelyek más adatszolgáltatásban már amúgyis szerepelnek. A fel—

tett kérdések, az alkalmazott csoportosítások gyakran szakszerűtlenek, sőt egyenesen félrevezetőek. Ezzel feleslegesen terhelik az adatszolgáltatókat, elvonják a számviteli dolgozókat más fontos munkától, önmagukat pedig rendszerint félrevezetik a nem szakszerű kérdésekre adható, többféleképpen értelmezhető adatokkal. Amellett mérhetetlen kárt okoznak azáltal, hogy az alárendelt szervekben megingatják a hitet a törvények, a statisztikai fegyelem szilárdsága iránt.

Az engedélynélküli és legtöbbször felesleges adatgyűjtések szemlélteté- sére szolgáljanak a következő példák: a Szerencsi Járási Tanács az 1945. és 1948. évre vonatkozó birtokmegoszlási, építkezési és iskolázottsági adatokra, valamint a dolgozók közhasználati cikkekkel (rádió, kerékpár, motorkerék- pár stb.) való ellátottságára vonatkozóan bocsátott ki kérdőívet a községi tanácsoknak. Amellett, hogy a bekért adatok túlságosan részletesek, azok 1945. évre vonatkozóan nem állnak sehol rendelkezésre.

Szabolcs megye néhány járási tanácsa mezőgazdasági törzskönyv készítése céljából adatgyűjtést rendelt el a községi tanácsoknál. A törzs- könyvhöz szükséges adatgyűjtés több, mint 550 kérdést tartalmazott. A kért adatok legnagyobb része a járási statisztikai felügyelőségeknél amúgyis megtalálható.

A Hajdú megyei Tanács Végrehajtóbizottsága engedély nélkül össze—

íratta az őszi vetésterületeket és elrendelte az összesített adatoknak a járási tanács, illetve a megyei tanács VB—ának való jelentését, bár ugyan—

ebben az időben 5—10 naponként kapta a községi és járási tanácsoktól az ugyancsak általa elrendelt, de nyilvánvalóan nem ellenőrzött operatív jelen—

téseket. A kiadott utasítás előírásai nem voltak világosak. Az adatok meg—

bízhatóságát veszélyeztette az is, hogy az összeírást nem szakképzett munka—- erők végezték. Az összeírás felesleges munkát és költséget jelentett, mert egy hónappal később a Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatóságai is — az ország egész területén —— összeírták az őszi vetésterületet. Egyben felesleges zaklatást is jelentett a közel 100 000 gazdálkodónak és veszélyez- tette ezáltal a statisztikai összeírás adatainak megbízhatóságát. Az eset annál súlyosabb, mivel a Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatósága a megvei tanács VB—a különböző funkcionáriusait, így közte a VB elnökét és elnökhelyettesét figvelmeztette az összeírás és adatgyűjtés törvénytelen voltára, de azt annak ellenére végrehajtották.

A beszámolórendszerben lévő adatok számának csökkentése mind a minisztériumoknál, mind az egyéb irányító szerveknél jelentősen csökken—

A STATISZTIKAI MUNKA EGYSZERUSITÉSÉNEK MÉRLEGE . 449

tette az adminisztratív munkát, ami az adminisztratív létszám bizonyos mérvű csökkentését és ezáltal az igazgatási költségek csökkentését is lehe—

tővé tette.

A közvetlen adatszolgáltatók —— mint pl. a Vállalatok, gazdaságok, szö—

vetkezetek, stb. -—— jelentési kötelezettségének csökkentése nem jelentheti a statisztikusok létszámának ugyanilyen mérvű csökkenését. Tisztán kell

látnunk ugyanis azt, hogy a beszámolójelentések elsősorban az irányító—

szervek tájékoztatására szolgálnak és azok mértéke nem elégítheti ki a vál—

laiat vezetőségének, az igazgatónak, a főmérnöknek, a főkönyvelőnek adat- igényeit. A vállalaton belűl sokkal több adat, sokkal részletesebb és sűrűbb tájékoztatás szükséges, mint az irányitószerveknél. Az adatszolgáltatási kötelezettség csökkentése nem jelentheti —— amint az néhány vállalatnál megtörtént —— a statisztikai munkakör megszüntetését. Ilyen eset fordult elő többek között a gépállomásoknál is, ahol a racionalizálás során a statisztikai munkakört megszüntették, ami a statisztikai munka menetében zavarokat okozott.

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a vállalaton belül nem lehet még tovább egyszerűsíteni az ügyviteli munkát, a számviteli rendszer és a nyilvántartások tekintetében is, nem is beszélve a bizonylati rendszer egy- szerűsítéséről, ami természetesen létszám megtakarítással is járhat. A szám- viteli munka egyszerűsítésére vonatkozó minisztertanácsi határozat rész- letes előírásokat tartalmaz e tekintetben és azt a fő követelményt támasztja, hogy a számviteli és statisztikai adatszolgáltatást egységes bizonylati rend—

szerre kell helyezni.

A vállalatok számviteli rendszerének egyszerűsítésére is történtek már intézkedések.

Pl. az új utókalkulációs rendelet nyomán a minisztériumok a szakmai sajátosságnak megfelelően szabályozták a vállalatok utókalkulációját és azzal összefüggően a termelés analitikus nyilvántartását. Más területen is történtek kisebb—nagyobb mérvű egyszerűsítések, részben a minisztériumok intézkedésére, részben pedig a vállalatók Önálló kezdeményezése nyomán.

Ugyanakkor megállapíthatjuk, hogy korántsem tettünk meg még mindent és nem aknáztuk ki kellőképpen a Vállalatok számviteli rendszerében és nyilvántartásában rejlő összes ésszerűsítési lehetőségeket.

Az adatszolgáltatás megbízhatóságának fokozása érdekében a bizonylati rendszerrel kapcsolatosan kettős feladatot kell megoldani. Meg kell szilár- dítani a bizonylati fegyelmet, biztosítani kell — megfelelő szervezeti intéz—

kedésekkel —— hogy minden eseményről bizonylat kerüljön kiállításra. Ma még nincs minden üzemben biztosítva a bizonylati fegyelem. Előfordul pl., hogy az anyagfelhasználásnál, továbbá a készgyártmányok raktárra vétele alkalmával az átadás—átvételről nem mérés, hanem normák, vagy becslés alapján állítják ki a bizonylatokat, nem is beszélve az egyes üzemek, mű—

helyek közötti félkésztermékek, vagy részben megmunkált anyagok átadás-—

átvételéről. A bizonylati fegyelem fogalmába tartozik az is, hogy minden egyes kiállított bizonylatnál biztosított legyen annak elszámolása is, vagyis gondoskodni kell arról, hogy a bizonylatok a megfelelő számviteli szervhez eljussanak. Lehetővé kell tenni ennek egyszerű módon történő ellenőrzését.

Nem szabad ugyanakkor arra gondolni, hogy a vállalatok túlkevés bizonylatot állítanak ki. Egy-két területen feleslegesen sok a kiállított bizonylatok száma. Például a munkautalványozásnál még mindig akadnak

" Statisztikai Szemle.

'450 ; mpg , iss—WA

kis értékű, néha filléres utalványok, amelyek a sokezer műveleti norma [; ; alapján kerülnek utalványozásra. Ez rendkívül megdrágítja az adminisztrá—

ciót, mert néha a bizonylat kiállításával és elszámolásával kapcsolatos adminisztratív költségek meghaladják az utalványozott munkabér összegét.

Sok munkaterületen megoldásra vár még a bizonylatok egységesítése, mert előfordul, hogy ugyanazon eseményről külön—külön a vállalat külön——

böző szervei részére több bizonylatot állítanak ki. Amellett, hogy ez feles- leges munkát jelent, lehetőséget ad egyes területeken ugyanazon jelenség- nek eltérő mértékben való számbavételére, ami a számviteli ágak összhang—

ját zavarja, a különféle adatszolgáltatások megbízhatósága iránt kétséget támaszt. Igen nagy gondot kell fordítani a most kiépülő utókalkulációs rend—

szer megbízható bizonylati alátámasztásának biztosítására, hogy a bizony—

talan adatszolgáltatás megszüntethető legyen.

A bizonylati rendszer mellett igen fontos a vállalatoknál a részletező, analitikus elszámolások és a nyilvántartási rendszer egyszerűsítése. Az el- készült gyártmányokra vonatkozóan sok vállalatnál még ma is külön fel—

dolgozást készít a könyvelés a statisztika és sok esetben a műszaki, illetve diszpécser szervezet, ahelyett, hogy egy szerv által naprakészen vezetett nyilvántartás alapján biztosítanák valamennyi érdekelt szerv tájékoztatását is.Az anyagelszámolás tekintetében sem tekinthető minden rendbenlévőnek még a jól működő anyagkönyvelési rendszer megléte esetén sem. Több vál—

lalat az anyagstatisztikai adatszolgáltatáshoz külön feldolgozást végez, vagy a bizonylatok, vagy a raktári nyilvántartások alapján, holott megfelelő ügyviteli szervezéssel biztosítható lenne az egyszeri adatfeldolgozás alapján való adatszolgáltatás is. A már említett aprólékos munkautalványozások is rendkívül megduzzasztják a munkabérelszámolást, a gyártmányokra fel—- osztandó közvetlen munkabér és a költséghelyekre felosztandó közvetett munkabérek elosztása tekintetében.

Bonyolult és felesleges nyilvántartásokhoz vezet a létszámfogalmaknak még mindig nem egységes meghatározása. Más fogalmakat kell alkalmazni pl. a tervállomány megállapításánál,*——— melyhez alkalmazkodtak a statisz—

tikai létszámfogalmak és jelentések is —— és az SZTK—val kapcsolatos elszámolásoknál. Ezen túlmenően a vállalatok személyzeti adatokat pár—

huzamosan is nyilvántartanak. Sok helyen a személyzeti osztály által nyil—

vántartott adatokat, vagy azok nagy részét párhuzamosan nyilvántartják még a munkaügyi osztályon vezetett nyilvántartó—lapokon, illetve bérszám—

fejtő lapokon is. Több helyen külön vezetnek szabadságolási kartont és az SZTK karton is sok felesleges adatot tartalmaz. Ezek a nyilvántartások nagyrészt összevonhatók, illetve a nyilvántartott adatok nagy részénél elég az egyszeres nyilvántartás.

A részletező, analitikus nyilvántartásoknál elvégezhető egyszerűsítések, a felesleges feldolgozások és nyilvántartások megszüntetése esetében sok munkaidőt és költséget lehetne megtakarítani.

Annak elismerése mellett, hogy a vállalaton belül a megfelelő irányí—

táshoz szükség van részletes adatok ismeretére, igen sok még a vállalaton

belüli felesleges adatszolgáltatás. Ez részben abból ered, hogv a nem kellő körültekintéssel végrehaitott egyszerűsítés során meghagytak olvan nyil—

vántartásokat illetve vállalaton belüli jelentéseket is, melyek idejüket múl- ták, és amelyekre szükség nincs. A felduzzadt belső adminisztrációnak másik oka az, hogy az irányítószervek igen gyakran megkerülve az adatszolgál—

A STATISZTIKA! MUNKA EGYSZERÚ—SITÉSÉNEK MÉRLEGE , A 451

tatás engedélyezésére vonatkozó törvényes rendelkezéseket ,,tájékozódás", ,,szöveges jelentés" és különféle egyéb jogcímeken a Vállalattól újabb adat—

szolgáltatást kérnek, amelynek feldolgozása jelentős munkát igényel.

A jelentésadásra vonatkozó engedélyezési kötelezettség csak a vállala- toknak az irányítószervek részére történő jelentéseire vonatkozik. Ennél—

fogva a Vállalat és a telephelyek közötti adatszolgáltatás mértéke kizárólag a vállalati központtól függ. A helytelen vezetési módszer abban is meg- mutatkozhatik, hogy a vállalati központok sokszor túlgyakori és túlmérete—

zett adatszolgáltatásokkal terhelik a telepeket. A telepek adminisztrációja egészségtelenül megduzzadt, felesleges nyilvántartási munkát végeznek és szükségtelenül sok belső adatszolgáltatást teljesítenek.

Az építőipar, a kereskedelem, a begyűjtés, a MÁV és a mezőgazdaság területén számos esetben találunk felesleges adatszolgáltatásokat. Például:

a Mecsekvidéki Borforgalmi Vállalatnál a statisztikuson kívül, de attól tel—

jesen függetlenül egy négytagú jelentőszolgálat működik, mely dekádon—

ként, telepenkénti bontásban dolgozza fel az adatokat. A Budakörnyéki Vendéglátóipari Vállalat melegkonyhás üzemei naponta ötféle jelentést küldenek a vállalati központnak, melyek között napi önköltségvizsgálati jelentés is található. Egy másik közétkeztetési vállalat napnnta nyolcfe'le elszámolást készít és ezeket 2 naponként továbbítja a vállalati központnak, ezenkivül több heti, dekád, 15 napos és havi jelentést is készítenek. A fel—

sorolt példák nem egyedülálló jelenségek.

**

*

Összefoglalva megállapítható, hogy a számvitel és a statisztika egysze—

rűsítésére vonatkozó előírásokat nagyrészt csak az irányítószervek adatfel—

dolgozó és jelentéstételi kötelezettségére vonatkozóan hajtották végre. Az egyszerűsítési munka azonban e területen is kívánnivalót hagy még maga- után. A nem kellő gondossággal elkészített beszámolórendszerek, az azóta elszaporodó új engedélykérések, a még mindig fellelhető engedélynélküli statisztikák arra mutatnak, hogy az irányítószervek, a minisztériumok nem érvényesítették minden tekintetben a III. Kongresszus határozatának a veze—

tés megjavítására vonatkozó célkitűzéseit. A Központi Statisztikai Hivatal is mulasztást követett el, amikor nem folytatott kellő harcot a még fellel—

hető lazaságok ellen, s egyes esetekben az új adatszolgáltatási igényeket liberálisan bírálta el. '

A kormányhatározatnak a vállalaton belüli számviteli és nyilvántartási rendszer egyszerűsítésére vonatkozó előírásait sok helyütt csak formálisan hajtották végre és az egyszerűsítés főleg az adminisztratív létszám, gyak- ran nem is kellő mértékű, csökkentésében nyilvánult meg. Egy—két munka—

területtől eltekintve, a vállalaton belüli számviteli és nyilvántartási rendszer általában még nem lett egyszerűbb.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a minisztériumoknál, a Vállalatok—

nál a számviteli munka további egyszerűsítésére vonatkozóan még bő lehető- ségek vannak. Ezek maradéktalan végrehajtása a számviteli munka további egyszerűsítését és ami ezzel jár: az adminisztratív költségek nagymértékű

csökkentését teszi lehetővé.

;.