S ZEM LE Ú szta ez ideig m élyen hallgatott arról, am it tudott. Az ő szerepének fon to s vonatkozásai vannak, állításai pedig m egm érhetők a róla szóló állítások tükrében is.
E te kin tetben a m unka az egyetlen lehetséges korrekt m ódszer szerint készült: m in
denki, aki hajlandó volt névvel vagy név nélkül nyilatkozni, elm ondta, am it elm ondott, c e n zúrá zta és hitelesítette a m aga nyilatkozatát, majd szövege bekerült szépen a többieké közé. A szerzők tisztessé gge l nem fog lalhattak állást, de ez nem is lehetett céljuk. Az ig a zs á g - legalábbis részben - kihám ozható a nyilatkozatokból, mint ahogyan elég tis z tán kitűnik, ki és m iben hazudott.
A do tt a szöveg, a figyelm es olvasó sok m indent m egtudhat belőle.
Z avarb a csa k az ejt, hogy az ellenőrizhetően korrekt H e rsiczky L a jo s tá b o rn o k nevét e könyv H ersickinek írja. Nem tudni, miért, mint ahogyan az olvasó által nyilván nem e l
le nő rizhe tő adatokban e szerint lehetséges más tévesztés is. Kő András szem élyes köz
lése szerint Hersiczky járt el U sztánál az interjúkészítők tám ogatására.
A m eg kérd ezettek között egyébként honvédek, tisztek, volt ávósok is szere pe lne k - ezúttal szem besített állításaikkal. Az igazság tehát elég rendesen kihám ozható, ha nem is első olvasásra. K ülönösen érdekes ezért Fomin ezredesnek (m a hadtörténész), a volt to lm á c sn a k szavait a róla m ondottakkal összevetni, és tudni arról, hogy nyilatkozóként két évvel ezelőtt nem tudott m ár magyarul, de a m agyar televízió m ásodik világh áb orú ról azóta készült vitam ű sorá ban izgalm ában m ag yaru l szólt hozzá, és csak a vitavezető Hor- vát János „po russzki, pozsalujszta” m egism ételt kérésére váltott v issz a orosz nyelvre, hogy a töb b nem zetiségű társaság váltott szinkrontolm ácsait ne zavarja össze. Érdekes összevetni S zéles R ó be rt állításait is a kötet elejének szövegével. Széles, e m ajdnem elfelejtett szereplő, a k irő l elősze retette l feledkezik m eg a túlé lő k többsége, ritka szem ély:
őt v iss za e n g e d té k az oroszok. Akár ugyanezzel vethetők össze az E rde i F eren cről m o n dottak. A dicső utóéletűvé lett politikust valam iért nem szerette az őt ism erők egy része.
E nnek okáról is m egtudhat valam ennyit az olvasó, hiszen m indennek van elég sége s oka, és Erdei tö rtén etese n tagja volt a M aiéter vezette küldöttségnek (erről nem volt szokás beszélni), ám a világon sem m i bántódása nem esett. Ezzel szem ben valam iért sértve érezte m agát.
Külön em líten dő a kötetet záró, eleddig látókörön kívül hagyott esem énysorozat, a Juta dom b körüli lövöldözés több szem szögből bem utatott története. A m egrendítő pillanat, am ikor véle tle n ü l m ajdnem kiszabadították a felkelők az elfogott küldöttséget. Az 1956.
novem ber 4-i rövid ütközetről részben civil és fegyvertelen szem tanúk is be szám oltak;
néhányuk névtelenül. M ég egy-két esztendeje is féltek a tudás következm ényeitől.
K ő András - Nagy J. Lambert: Tököl 1956, Publica, Budapest, é.n.
S Z IT Á N Y I G Y Ö R G Y
O lv a s á s és m a g ya rsá g innen és túl
A recenzens figyelm ezteti az olvasót, hogy egy nagyon fontos könyvről ír. Elfogultan, ugyanis a szerzők egykori kollégái és m ég m indig barátai. Ezt kom penzálva elhatározta, hogy az álob jektivitá st feladva a kisebbik rosszat választja: kihegyezi piros ceruzáját.
A K özép-E urópa Intézet H ungari Extra Hungáriám sorozatában m egjelenő könyv c í
m éből „M ag yar olvasáskultúra határon innen és túl” a z olvasás, első m ondatából „v iz s gálat tárgyává te h e ssü k a nem zeti kultúrához való kötődés, a nem zeti azonosságtudat aktuális állapotát” az identitás tűn ik az olvasáskutatók által felvállalt szocioló giai v iz s g á lódás fü g g ő változójának. Az olvasó m indvégig bizonytalan m arad, ugyanis a négy ta nulm ány szerzői közül G ereben F erenc az olvasói és m űbefogadói arculat, az értékrend és az identitás összefüggéseit vizsgálja, N agy Attila az olvasási kultúra és a nem zeti a zo
nosságtudat, L ő rin cz J u d it a pedagógusjelöltek gyerm ekkori és aktuális olvasm ányainak
151
SZEM LE
hatását, Vidra S zabó Ferenc pedig a leendő pedagógusok „saját kultúráját” vizsgálja, ne
vezetesen, hogy „m ely értékeket tartanak fontosnak, átadandónak, értékre nd jükb en m i
lyen helyet foglal el a kultúra, a m űvelődés az olvasás, valam int a m agyarságtudat” . Az olvasás - m iként az értékrend, a m agyarság is - hol okként, hol okozatként bukkan fel, nem rajzoló dn ak k i egyértelm űen a kutatók k érdései és előfeltevései.
A nem zetközi összehasonlító kutatás másik sebezhető pontja - te rm észe tesen - H a t
van, D unaszerdahely és Székelyudvarhely (és környékeik) illetve Nyitra, Jászb eré ny és Székelyudvarhely tanítóképzőinek összevethetősége. Nem vált világossá, hogy az o r
szágot vagy például a településtípust képviselik-e. (Ez azért sem m ellékes szem pont, mert H atvanban jóval az országos átlag feletti a könyvtári ta g o k aránya.) K isebb gond az, hogy a hatvaniak átlagéletkora és a dunaszerdahelyiek iskolázottsági foka m agasabb, mint a másik két helyen, nagyobb problém a, hogy m ennyiben ha son líth atók össze a 17
18 éves székelyudvarhelyi és a 20-22 éves jászberényi tanítójelöltek. (Vagyis: be lé p a nem tervezett változók közé az eltérő életkor, a szülők eléggé különböző társad alm i he ly
zete és az ugyancsak eltérő képzés form ák különbözősége.) M indennek ellen ére ez a kutatás je le n tő s lépés az összehasonlító olvasáskutatásban, a tém avá la sztá s fontos, iz galm as és aktuális, igen ga zdag a közreadott tényanyag, elgo ndo lko dtatok az óvatos kö
vetkeztetések.
A (teszt kínálta) ne velés elvek kiválasztását összehasonlítva G ereben Ferenc úgy véli, a hatvaniak pragm atizm usa „m ár-m ár a földhözragadtság képzetével is tá rs u l” . Ezzel együtt a hatvaniak és a csallóköziek képviselik inkább a polgári, a széke lyu dvarh elyiek pedig - akiknek ót legnépszerűbb nevelési elve a lelkiism eretes m unka, az udvariasság, az egészséges életm ód, a könyv és olvasás öröme, az érvényesülés - a tradicionális, „a kisebbségi lét szorításában társadalm i m im ikrit is felvállaló 'prem odern' értékvilágot". Úgy vélem , az olvasók egy része m ajd m ásféleképpen fogja értelm ezni ezeket az adatokat, m iként „Van-e valami, am ire Ön különösen bü szke?” és a „M it je len t az Ön szám á ra m a gyarnak lenni?” kérdésekre adott válaszokat is. Elgondolkodtató, hogy az id e n titá su ka t a nehézségek ellenére vállalók a határon túl inkább városiak, m int falusiak, in kább ke
véssé iskolázottak, mint a a diplom ások. „Vajon ez azt jelenti, hogy a K árp át-m ed en ce m agyar értelm iségének kezd elege lenni a pom peji őrtálló heroikus szere p é b ő l? ” , kérdezi G ereben Ferenc, majd hozzáteszi, a helyzet nem ennyire egyértelm ű. Ú gy tűnik, b o rú látásban az inneniek állnak az élen, csakhogy kérdés (szám om ra), hogy nem keveredik-e a borúlátás a realitásérzékkel, hogy hol van több veszítenivaló, hol lehetett az elm últ években nagyobbat csalódni. És még O ttlik is eszem be jut, aki szerint a rem ény a re
m énytelenségben van. G ereben a negativisztikus m agyarságélm ény m ögött az esetek többségében sekélyesebb ízlésképletet talált, a m agyarságukat felvállalókat pedig é rté kesebb irodalm i ízlésorientácóval jellem ezhette, a „jó érzés m agyarnak lenni” választípus irodalmi bázisa pedig „egyrészt a jó m űvekkel társulni nem kívánó be stseller-orientá ció m ásrészt a klasszikusokra épülő ízlésképlet volt”. Hogy aztán, mi az ok, mi az okozat, mit is mond ez az együttjárás, ezt illetően eléggé m agára m arad az olvasó. Az o lva sm á nyok összetételének eltérése az olvasm ánykínálat ism ertetése nélkül nehezen é rte lm e z
hető. így aztán a „Székelyföldet zárkózottsága tehát nem csak konzervatívabbá teszi, ha
nem - legalább is egyelőre - m egm enti a túlzott am erikanizálódástól, s a vele járó kom - m ercializálódási je len ség ektől is” m egállapítást is óvatosan kell olvasni.
Nagy A ttila a középiskolások szabadidős tevékenységeinek összevetése alapján m eg
állapítja, hogy „a folytonosság elem e erősebbnek tűnik a m eg szakítottsá gn ál” , csakh og y nem világo s mi jelenti ebben az esetben a folytonosságot: az életkor? a m aiság? a m a
gyarság? a diákság? Hol erősebb: a határokon innen vagy túl? Az értékek ran gso rolá sa sem igen tért el a három régióban, miként a versré szlete k osztályozása sem . M indezek alapján Nagy Attila „bátran állítja” , hogy „legalább is a vizsgált h e lyszíne k sziget jellegű m agyarsága még az egységes, folytonos m agyar kultúrát ism eri és sajátítja el, jól látható helyi színekkel gazdagítva azt” . M ég akkor is tám adnak kételyeim az „egységes, fo ly to nos m agyar kultúrát ille tő e n "-a m e ly b e n ki (jóval többen) Farkas Imrét, ki pedig P ilinszkyt (jóval kevesebben) kedveli - , ha az általam nagyra tartott lektornak (Kosa Lá szló ) nem is szúrt szem et ez a m egállapítás. (M ellesleg: túl nagy teh er nehezedett a vállára, le v e hetett volna belőle jócskán egy szociológus lektor, ha lett volna rá pénz, m ert úgy látszik,
152
S Z E M LE nem volt.) S zám om ra jóval m eggyőzőbben bizonyítja Nagy Attila a hasonlóságot, illetve ez esetben a folyto nossá go t is az olvasm ányszerkezet hasonlóságával és az ízlés v á l
to zá sá n a k valóban közel azonos tendenciájával. Az a tény, hogy ennek a generációnak az olvasm á nyválasztása a szülőkéhez képest kevésbé té r el, nem csak a fo ly to n o s sá g gal, hanem a színe k egybeolvadásával is, vagy egyfajta diák-kultúrával is m agyarázható.
A „folyton ossá g" m ellett jól látja N agy Attila, „a pallók keskeny és törékeny m ivoltát" is, hiszen 2 4 7 udvarhelyi em lítésből m indössze 6 esett román, 248 c sallóköziből 17 szlovák vag y cseh szerzőkre. Diákként m agyarnak lenni H atvanban legnagyobb arányban te r
m észetes, S zékelyföldön a legnehezebb, C sallóközben fog alm a zzák meg legtöbben a b ü szkesé g és a s zolidaritás érzését. És ezzel sajnos vége, a tová bbg on dolás az olvasóra bízatik. H elyette - ez sem kevés, vagy tán ez az igazi? - ilyen kérdéseket kapunk: „L é lekben, go ndolkodásban, m agyar nyelvben,észjárásban és a m egm aradás akarásában elég erő sek vagyunk-e az Európai Közösség ajtajának kop og ta tá sáh oz9
V id ra S zabó Ferenc eléggé eltérő pályaorientációt tap asztalh atott a három városban, hiszen a széke lyföldie k felét szüleik ta n á rn a k szánták, három negyed részük m ár g ye rek
korában p e da gó gus akart lenni, (ezek az arányok Nyitrán és Jászberényben jóval kis e b bek). A pályán való kitartásukat az inneniek a tudás átadásának öröm ével és a gyerekek szeretet ével indokolták, a tú lia k a társadalm on való segítés igényével, a m agyar kultúra terje szté séve l és a m agyarság fennm aradásának segítésével. A szerző kom m entárja ez ese tben csa k ennyi: „tehát az aktív értelm iségi szerep tudatos felvállalása” . Az átadandó fontos értékek élén a 20-22 éves in neniek és a nyitraiak körében a tudásszom j, a re n d e sen vé g ze tt m unka és az egészséges életm ód és a tolerancia áll, a 17-18 éves s zé ke ly
fö ld ie k körében viszont az itt csak fele annyi százalékot elérő tolerancia helyébe az ud
variassá g kerül. T olerancia-ügyben Vidra Szabó Ferenc becsülettel keresi a m ag yará za
tot, s végül a in tolerancia intoleranciát szül és az északnyugattól délkelet felé csökken az elfogadás elképzeléseket látja versenyképesnek. M indent összevetve úgy találja, hogy a tú li p e da gó gusjelö ltek tudatosabban készülnek a pályára, mint a m a g ya ro rszá g i
ak, ahol ez itt inkább foglalkozás, Nyitrán inkább szakm a, Székelyudvarhelyen pedig in
kább hivatás.
Lő rin cz Jud it azt bizonygatja, hogy a székelyföldieket kísérik el leghűségesebben a gyerekkori olvasm ányok. (C sakhogy ők átlagosan 2-4 évvel fiatalabbak, mint a nyitraiak és a já s z b e ré n y ie k 1) A „M it olvastak 1990-91 fordulóján a pe da g ó g u sje lö lte k9” kérdésre keresve a választ úgy találja, hogy „a m odern m űvek sávja rendkívül keskeny a szé ke ly
u d varh elyiek listáján", tizedannyi, mint Jászberényben. Az olvasm ányszerkezetben m in dh árom helyen kisebbségben lévő ism eretközlő olvasm ányok aránya is Já s zb e ré n y
ben a legm agasabb. C sakhogy nem ism erjük a kötelező olvasm ányokat! A Já s zb e ré n y
ben tan ító recenzens jelenti: szám os ism erős kötelező olvasm ányt leplezett le.
A négy ta n u lm á n y tényei és kom m entárjai ném iképpen eltérő képet m utatnak. É rde
m es lett volna a szerzőknek „össze olvasni” ezt a kolligátum ot és közös m u n k a k é n t-a k á r e g ym ássa l vitatkova is - egy összegező fejezetet írni. Ezt az angol nyelvű összefoglaló nem pótolja.
Gereben Ferenc - Lőrincz Judit - Nagy Attila - Vidra Szabó Ferenc: M agyar olvasáskultúra határon innen és túl. Bp. 1993. Közép-Európa Intézet. 170 Ft.
K A M A R Á S ISTVÁN
153
