Magyar Nyelvőr 145. 2021: 249–251. dOI: 10.38143/Nyr.2021.2.249 Szemle
Берегсасі Аніко – Черничко Степан: Гроші та (мовна) політика.
Візуальна конструкція мовної політики на банкнотах на території сучасного Закарпаття.
Beregszászi Anikó – Csernicskó István: Pénz és (nyelv)politika. А nyelvpolitika vizuális konstrukciója a bankjegyeken a mai Kárpátalja területén. termini
egyesület, törökbálint 2020. 120 lap
Itt minden a pénz körül forog
A pénz még manapság, a készpénzforgalom jelentős mértékű visszaesése mellett is, az életünk szerves részét képezi. A különböző címletű pénzek napi rendszeres- séggel forognak a kezünk között, és gyakorta számoljuk is meg, hogy mekkora összeg áll egy-egy bevásárlás alkalmával a rendelkezésünkre. régi szólásaink kö- zött megtalálhatjuk a Hatszor is megolvassa a pénzt kifejezést is, amely ugyancsak a számolgatásra utal. A pénzt azonban nem csak megolvasni, de kiolvasni is lehet.
A fizetőeszközeink ugyanis számos információt tartalmaznak az adott állam nyelv- politikájával kapcsolatosan.
Beregszászi Anikó és Csernicskó István 2020-ban megjelent Pénz és (nyelv) politika. А nyelvpolitika vizuális konstrukciója a bankjegyeken a mai Kárpátalja területén című ukrán nyelvű kiadványa a jelenlegi Kárpátalja területe felett hatal- mat gyakorló államalakulatok nyelvpolitikai törekvéseit a papírpénzek vizsgálatán keresztül mutatja be.
a Bevezetőben a szerzők nagy vonalakban felvázolják a nyelvi tájkép és a nyelv- politika, illetve a hatalom által közvetített nyelvi ideológiák kapcsolatait, kiemelve azt, hogy tágabb értelemben a pénzeken megjelenő szövegek tanulmányozása ugyan- csak fontos szegmense lehet a nyelvi tájkép vizsgálatának. Felhívják a figyelmet arra is, hogy az általuk vizsgált, az 1900-as évektől napjainkig terjedő időszak pénzeken megjelenő nyelvi tájképét, az államnyelvi szerepet betöltő nyelvek változásával egye- temben, dinamikusan változó folyamatként kell szemlélni.
ezt követően röviden szót ejtenek A kutatás módszertanáról is. a nyelvi tájképkuta- tás szakirodalmi alapjaira hivatkozva kiemelik, hogy a kutatás során egyidejűleg alkal- mazták a kvantitatív és a kvalitatív elemzési módszereket is. ezen túl arra is felhívják a figyelmet, hogy a nyelvpolitikai elemzések ugyancsak megkövetelik a történelmi ese- mények vizsgálatát. Majd megtudhatjuk azt is, hogy miért is lehet a jelenkori Kárpátalja területe kiemelkedően alkalmas egy ilyen jellegű vizsgálat elvégzésére: a terület 20.
századi története bővelkedik államfordulatokban. Az államfordulatok után nem csupán az államhatárok változtak meg, de más lett a főváros, módosult a hivatalos nyelv is.
A kiadvány külön fejezetekben tárgyalja az egyes államalakulatok által használt fizetőeszközök nyelvi sajátosságait, megvilágítva azt is, hogy milyen viszony mutat- kozott meg a papírpénzeken az államnyelvi státusszal rendelkező, illetve az egyes, jelentős létszámú kisebbségek nyelveit illetően.
elsőként A duális monarchia bankjegyeit veszik a szerzők górcső alá, felhívva a figyelmet arra, hogy: Osztrák–Magyar Bank 1900-tól bocsátott ki bankjegyeket,
Szemle 250
amelyek a bécsi pénzjegynyomdában készültek, és hogy az osztrák–magyar korona különböző névértékű címleteiből több változat is készült, ám mindegyik széria jel- lemzője volt a többnyelvűség. A duális államberendezkedésnek megfelelően a bank- jegyek egyik oldalán a német, a másikon a magyar nyelv dominált. Az előoldalon a kizárólag németül olvasható fontosabb tudnivalókon (például a kibocsátó pénz- intézet nevén, a pénzhamisítás tilalmára figyelmeztető feliraton) kívül a névérté- ket a német mellett az osztrák birodalom többi nemzetének nyelvén is feltüntették.
A hátoldal ezzel szemben csupán egynyelvű volt: magyar. A bankón tehát összesen tíz nyelven volt olvasható a névérték: németül, valamint cseh, horvát, lengyel, olasz, román, szerb, szlovén és ukrán (ruszin) nyelven, illetve a túloldalon magyarul.
A csehszlovák korona címet viselő fejezetből azt is megtudhatjuk, hogy az első, 1919-ben kibocsátott csehszlovák korona bankjegyeinek hátoldalán érdekes módon még külön-külön, azaz cseh és szlovák nyelven is fel van tüntetve a pénzjegyek névértéke, és további négy nyelven is olvasható: ukránul/ruszinul, németül, lengye- lül és magyarul. Az előoldal egynyelvű: cseh. A papírpénz által sugallt szimbolikus jelzés szerint ekkor még a szlovák nyelv is egyike volt a kisebbségi nyelveknek.
Az 1926-ban forgalomba hozott csehszlovák korona előoldalán szintén csak egy- nyelvű, ám már „csehszlovák” feliratok láthatók. A hátoldalon az államnyelv alatt/
mellett ukrán/ruszin, német és magyar nyelven is feltüntették a bankó névértékét;
a lengyel szöveg eltűnt.
A Magyar Királyságban 1927. január 1-től vezették be a korona helyett az új pénznemet, A magyar pengőt, amelyet a mai Kárpátalja déli, síkvidéki sávjában élők 1938 végén kezdtek el használni. A pengő egyik oldalán kizárólag magyar nyelven olvasható minden felirat. ám a hátoldalon a névérték hat nyelven szerepel: magya- rul, németül, románul, szerbül, szlovákul és ruszinul/ukránul (vagy ahogyan a kor- szakban nevezték: magyar-orosz nyelven).
1945. november 15-étől A szovjet rubel vált hivatalos fizetőeszközzé a régióban.
a bankók egyik oldalán kizárólag a „nemzetek közötti érintkezés eszközén”, azaz oro- szul olvasható feliratok voltak. Az 1961-es pénzreform utáni papírrubeleken az orosz mellett a 14 nem orosz nyelvű szovjet tagköztársaság nyelvén is elolvashatta a bankó névértékét a pénzjegyet használó. A feliratok az alábbi sorrendben következtek egy- más után: ukrán, fehérorosz, üzbég, kazah, grúz, azeri, litván, moldáv, lett, kirgiz, tadzsik, örmény, türkmén és észt. A szovjet rubel soknyelvűsége abban is tükröződött, hogy minden nyelven az adott nép saját hagyományai szerint nevezték meg a központi fizetőeszközt. A szovjet papírpénzt rubel néven illették ugyan több szovjet nép nyel- vén is, ám például ukránul karbovanec, kazahul szom, türkménül manat volt a szovjet pénznem megnevezése.
A független Ukrajna fizetőeszközei közül 1992. november 7-től a kupon- karbovanec elnevezésű ideiglenes fizetőeszközt vezették be, amelynek előoldalán csak ukránul állt felirat, a hátoldalára pedig semmilyen szöveget nem nyomtak.
leonyid Kucsma 1996. augusztus 25-én kiadott 762/96. számú elnöki rendeletével a szeptember 2. és 16. közötti pénzreform részeként szeptember 16-án éjféltől beve- zette az új nemzeti valutát, a hrivnyát. Az ukrán hrivnya egynyelvűsége része annak a küzdelemnek, amelyet az ukrán nemzet az orosz nyelvvel szemben folytat.
a további két fejezet a korábban bemutatott pénzeket Kvantitatív, illetve Kva- litatív elemzésnek veti alá. ezekből a részekből például arra is fény derül, hogy
Szemle 251
a vizsgált pénzeken mely írásrendszerek, mely nyelvek kaptak helyet, de azt is megtudhatjuk például, hogy milyen nyelvi ideológiák fűződnek az egyes korszakok fizetőeszközeihez, valamint hogy a bankókon megjelenő nyelveknek milyenek az egymással kapcsolatos hierarchikus kapcsolataik.
a továbbiakban, egy rövid Kitekintés keretein belül a szerzők az utódállamok fizetőeszközeit is rövid elemzés alá vetik. ebből például az is kiderül, hogy az egy- kori Osztrák–Magyar Monarchia területén osztozkodó 13 utódállam közül ötben (Ausztria, Szlovákia, Olaszország, Szlovénia és Montenegró) már az euró a hiva- talos fizetőeszköz, amelyen háromféle írásrendszer (latin, cirill, görög) is megjele- nik. Magyarország, Csehország, románia, lengyelország, Horvátország és Ukrajna fizetőeszközei egynyelvűek, míg Bosznia-Hercegovina és Szerbia fizetőeszközei- nek szövegei részben latin és cirill betűs formában is megjelennek. A Szovjetunió utódállamaiban észtország, lettország és litvánia már az eurót használja. A grúz larin és a tadzsik szomonin a szövegek egy része angol fordításban is megjelenik, ahogyan az 1998 után kiadott örmény fizetőeszközök esetében is. A kazah bankókon megjelennek orosz nyelvű feliratok is, viszont a fennmaradó nyolc ország, beleértve Oroszországot és Ukrajnát, fizetőeszközei egynyelvűek.
az Összefoglalóban a szerzők kiemelik azt is, hogy bár az elemzés színtere Kár- pátalja volt, az itt élő embereknek – bármilyen pénznem volt forgalomban – a lehető legkevesebb beleszólása volt abba, milyen szimbolikus szerepet szánnak a régióban beszélt nyelveknek a távoli fővárosok politikacsinálói. Kárpátalja egyaránt messze van Bécstől, Prágától, Budapesttől, Moszkvától és Kijevtől is.
A kiadványt a szerzők egy rövid Szakirodalmi vitával, illetve a Következtetések levonásával zárják.
A gazdagon illusztrált, összesen 54 ábrát tartalmazó kiadvány értékét a tizenhá- rom oldalas irodalomjegyzék is jelentős mértékben növeli.
A kiadványt egyaránt haszonnal forgathatják azok, akik Kárpátalja történelme, nyelvi helyzete iránt érdeklődnek, illetve azok is, akik az elmúlt évszázad során a terület felett hatalmat gyakorló államalakulatok nyelvi ideológiáit szeretnék ki- csit jobban megérteni. de érdekes olvasmányként szolgálhat azok számára is, akik a pénz világában kívánnak történelmi utazást tenni.
ráadásul azoknak sem kell csüggedniük, akik az ukrán nyelv ismeretének hiányá- ban nem tudnák a kiadványt elolvasni. Számukra kiváló alternatívát kínál a szerzőpáros egy korábbi, magyar nyelven közreadott tanulmánya: Beregszászi Anikó – Csernicskó istván: a pénz beszél: a mai Kárpátalja területén osztozó birodalmak nyelvpolitikája a bankjegyeken megjelenő nyelvek tükrében. Alkalmazott Nyelvtudomány 2016. (16.
évf.) 1. szám. Az írás teljes terjedelmében elérhető az alábbi link alatt: http://epa.oszk.
hu/02800/02819/00009/pdf/ePA02819_alkalmazottnyt_2016_1_01.pdf Bárány Erzsébet Gazdag Vilmos főiskolai docens, főiskolai docens, ii. rákóczi Ferenc Kárpátaljai ii. rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, Beregszász Magyar Főiskola, Beregszász https://orcid.org/0000-0001-8395-5475 https://orcid.org/0000-0002-9331-2307
