• Nem Talált Eredményt

A járható út teóriái, avagy a privatizáció értékelése a parlamentben Ö M

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "A járható út teóriái, avagy a privatizáció értékelése a parlamentben Ö M"

Copied!
1
0
0

Teljes szövegt

(1)

33. Szekció 2019. november 29. – 11.30–13.30

Rendszerváltás a mindennapokban 6. terem

__________

183

Ö

RDÖG

M

ERCÉDESZ

A járható út teóriái, avagy a privatizáció értékelése a parlamentben

Az 1989–1990-es rendszerváltás komoly változásokat hozott a volt szocialista országok számára. A szocializmus felszámolása a kapitalista nyugat vívmá- nyait engedte be Közép-Kelet-Európába. A gazdaságot érintő területeken is arculatváltás következett be. Többek között Magyarországon is sorra termet- tek a lehetőségek a magánszektor számára. Megkezdődött a privatizáció, melynek a korabeli közgazdászok két lehetséges módját látták. Az egyik stratégia a szerves fejlődés volt a másik pedig a gyorsított privatizáció. Kornai János e két opciót elemzi Szocializmus, kapitalizmus, demokrácia és rendszer- váltás című művében. Az értékelések és ellenvéleményezések azonban a ’90- es évektől egészen napjainkig is kitartanak a parlamenten belül is. A Füg- getlen Kisgazdapárttól kezdve az LMP-ig találunk parlamenti képviselőket, akik hajlandók vitába szállni saját álláspontjuk igazolására. Előadásom a K- monitor által rendszerbe foglalt parlamenti felszólalások elemzésén keresztül kívánja bemutatni ezen nézőpontokat. Ezáltal kívánom Kornai két elméleti stratégiája közül alátámasztani azt, amely Magyarországon megvalósult.

Az előadásomat a gazdasági rendszerváltással kapcsolatosan négy fő egységre bontottam. Az előadás elején szót emelnék az 1989–1990-es rendszerváltásról, amely magával hozta a gazdasági arculatváltást is. Ezt követve a gazdasági rendszerváltás teóriáiról beszélnék Kornai János Szocia- lizmus, kapitalizmus, demokrácia és rendszerváltás című műve alapján.

Kornai János két lehetséges utat vázolt fel, e két út a szerves, fokozatos privatizáció, illetve a gyorsított privatizáció stratégiája. Mindkét mód sajátosságokkal bír, ezeket is bemutatom előadásomban. A harmadik egységem a K-monitor adatbázis rövid bemutatása, mely rendszerből a parlamenti felszólalásokat elemeztem kutatásom során a privatizáció kap- csán. A záró egységem a parlamenti felszólalók érvei/ellenérvei a privatizáció mellett/ellen. A felszólalók politikai arculata változatos, a meghatározó pártok egy-egy képviselőjének felszólalásával vázolom a felhozott érveket és ellenérveket a privatizáció kapcsán. A kiválasztásuk a K- monitor adatbázisában legtöbbet felszólaló képviselők kiválasztása alapján történt, illetve „elemként” az LMP felszólalóját emeltem ki. Az előadásom konklúziója, hogy a kutatásom Kornai János mely stratégiáját támasztja alá.

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

fontos számomra annak hangsúlyozása ezek- ben a záró megjegyzésekben, hogy legalább azok, akik szabadon, korlátok nélkül nyil- váníthatják ki véleményüket (nagyon jól

születésnapjára készült tanulmánykötet szerkesztői (Gács János és Köllő János) körkérdést intéztek a kötet szerzőinek egy részéhez: „Kornai János a

De már akkor felhívtam a figyelmet arra, hogy a kapitalizmus mai gyakorlatában sok területen érzékelhető a költségvetési korlát felpuhulása (Kornai (1980/2011) 328-329. o.)..

Azt mutatjuk be a BCE nappali tagozatos oktatásán keresztül, hogy a tárgy írásos tananyaga és az oktatás mechanizmusai hogyan működnek, hogyan törekszünk ezeken keresztül

Kornai nem múló relevanciáját jól illusztrálja, hogy több mint 25 évvel a rendszerváltás után szemléletmódja és az általa használt fogalmi keret kiválóan alkalmazható

A kötetben sorakozó tanulmányokkal Kornai János előtt tisztelgünk és kívánunk az egyetemi és kari polgárok közössége nevében minden elképzelhető jót 90..

Kornainak teljesen igaza volt az általános egyensúlyelmélet bírálatában, csak a korábbi szakmai sikerei eufórikus hangulatában és közvetlenül az anti-equilibrium angol

Kornai, 2015; Ágh, 2016). Ezek a hibrid rezsim-irodalomba illeszkedő munkák az Orbán-rezsimet a liberális demokrácia ideáljához viszonyítják és annak kri- tériumai