O L A J Á G .
E L MÉ L K E D É S E K , FOHÁSZOK
ÉS
IMÁK.
OLAJÁG.
ELM ÉLKED ÉSEK , FO H Á SZO K
ÉS
IMÁK.
HÖLGYEK SZÁMÁRA
O L V A S Ó · É S I Ál Ö N Y V Ü L IRTA
TOMPA MIHÁLY.
PEST.
Ki a d j a Hr c k e n a s t G u s z t á v.
1 8 0 7.
N Ő M N E K .
Ezt a könyvet, gyöngéd emlék gyanánt Fogadd tőlem kedves jó Hitvesem!
Rég ideje: hogy e némult koboz’
S ajkam szavát nem vehetéd Te sem.
De elfogult rokonszenvböl ne légy, Sokat remélve e könyvhöz ne nyúlj!
Nem tartalmaz magas eszméket ez, S alig leend előtted benne új.
A szent házban, — az is mily reg vala! — S együtt ha olvasók a B ib liát,
Hol csergedez a lélek itala. — H aliád: réten, ligetben, halmokon,
Mikor virág s halvány lomb nyúlt felénk;
Ha néztük a csillag-födött eget; — S a bölcsőnél, vagy a sírnál lilénk.
Mégis leírom. — Nálad hadd legyen . ..
Mert tán előttem nagy, hosszú ut áll Es menni k e l l . . . csak az bizonytalan:
Mikor szálltnak ama kapunál Hová az élet minden úta visz, S a bujdosó megérkezik hamar. — K o r á n ... s nehéz... de én készen vagyok, Legyen meg a mit Isten úgy akar!
VIII
Örökségül mit hagyjak én Reád?!
A szent becsület m inden vagyonunk;
A drága kincs orczánk derűje volt, De ah, immár ebben is m egfogyunk!
Mégis, — panaszra nyílva ajkaink — Ne légyünk oh Hívem hálátlanok:
A z Istentől sok jót, áldást nyerénk, S valánk hosszú időn át boldogok.
Én vagy Te, meg kell egyszer kezdeni, S az elválás mindig csak bús lehet; — Múltúnk fellobbanő emlékinél
Melengesd és derítsd fel lelkedet!
Szép emlékkel még nem szegény a szív, Bár a jelen keservet nyújt talán; — A gyémánt, a nappal magába szítt Fénytől világol a vak éjtszakán.
IX
A szenvedés kész csillapulni ma;
Segélje az idő orvos-kezét:
Foglalkodás, elmélkedés, ima;
Fohászodat bocsásd az égre föl, M ely annyi sebre enyhet harmatoz, S a lelki béke olajága lész A mit hited fehér galambja hoz.
Ha úgy tetszik: hogy minden elveszett, S már a rem én yn yel is ha felhagyánk:
Van még, ki hozzánk nyájasan beszél:
A vallás, e mi édes jó anyánk. — H iván: k i fárad t s m egterh elve van, Kinek az élet új, új harczot ad:
ígé r és nyújt vigaszt, könnyebbülést...
— Ennek keblébe rejtsd bús arczodat!
x
Tűrj s légy erős, minő T e lenni tudsz, K i könnyűvé teszed a nehezet;
Kínom súlyával ez örvény fölött
Mi tart fenn engem? Lelked s kis kezed Áldás reá! — De légy tengyámod is, Tartson fel a hit, bizalom s erély;
Nem lészsz magad, — kísér, óv szellemem S Isten veled marad: — ne félj, ne félj!
Hajolj meg a változhatlan előtt. — A bősz vihar, mint óriási bárd Ketté szakasztja a daczos fenyőt, De a meghajló fűszálnak nem árt.
Oh, lesznek még bár nem zajos, de szép, A bánatban megszentelt örömid;
S tudod: hogy a köny is mint a mosoly Megszűnik egyszer. — A z élet rövid!
E fájdalom s csalódással rakott;
Ne ezt, — amazt tekintsd lelkem fele Mely tiszta fénynyel int felénk am ott!
Szerettid már mind ott várunk Reád, S hozzánk felszállnod nem leend nehéz.
Hol hervadást nem lát a koszorú:
Mit Isten a hívek fejére tesz.
XII
ELMÉLKEDÉSEK ÉS FOHÁSZOK.
0 L A J Á G.
Ha meghajolt már a kereszt-nyomott váll, A z ajkon némaság a gyász pecsét;
Sok szép reményt ha szíved elfecsélt, S az élettel, világgal m eghasonlál:
Legyen nagyobb erőd a fájdalom nál!
Hajnal derűi az éjből, bár setét, Érezd a köny s próbáltatás becsét;
Hidd: hogy atyád, hogy szán, szeret ki dorgál.
Tűrj és remélj! E lm é lk e d jé l, im ád k o zz’ ! Hadd térjen a beteg lélek magához . . .
íg y , ha követje ottfen megjelent, S mint a Noé galambja vissza szárnyal Zöld olaj ág- s az ég jó válaszával:
Mit újra megnyersz : lelki béke, csend. —
ELMÉLKEDÉSEK ÉS FOHÁSZOK.
A T E M P LO M B A N .
A templomban.
Jelen vagyok a buzgólkodó néppel az Isten házában, mely mint a zivataros tenger közepén, a bátorságos, árnyas szigetnek kikötője: nyitva áll az élet hányatásai között a föld vándorának, és csendes, biztató hivogatása hallik:
jo je te k id e m in d n y á ja n , k ik m eg fá ra d tatok és meg vagytok terh eltetve, s ta lá l
tok n y u g a lm a t a ti te lk e te k b e n ! Bizony a szent küszöbön belöl, vigasztalás és béke van; lelkünket oly érzés hatja itt által, mely édességével és boldogságá
val, minden más érzést felülmúl.
A kegyes gondviselés sok örömet ra-
kott le az életben; virágok nyílnak ke
rültünk s lábaink alatt, ha igaz ösvé
nyen járunk; · a dicső természet ezer változatú pompája s nagyszerűsége; a művészet s költészet fényes világa, a szép lelkek alkotásai, gyönyörre ragad
nak; a családi enyhe, fűszeres lég, a kölcsönös szeretetnek adott és nyert édes jelei, kötelességeink hiv teljesítése:
mind, mind úgy boldogitnak bennünket!
Mégis az örökkévaló szépséghez, a jó
ság- és igazsághoz, a szeretet végtelen forrásához, Istenhez lehetni közel, be
szélni vele az ö szent templomában: ez a legmagasztosabb érzés, ez a legfőbb boldogság e földön.
Sokan azt mondják: templom az egész természet, mindenütt lehet áhita- toskodni s egy rövid felsoh ajtásban végezve van az imádkozás. Igaz, hogy az ég s föld hangosan hirdeti Isten hatal
mát és dicsőségét, prédikálja jóságát és
4
A TE M P LO M B A N .
bölcseségét; de gyakran üres szívvel, csak szemünket gyönyörködtetve járunk a természetben; gondolataink mint hiú pillangók czél és haszon nélkül tévedez- nek annak virágai s. szépségei felett, hi
degek maradunk elragadó s megdöb
bentő jelenségei előtt; sőt gyakran fel
háborodott, visszás és méltatlan érzések közt forgiink az örök Alkotó csudamüvei között. Itt pedig e szent helyen, m ely I s ten n ek háza $ a m en n y ekn ek p itv a r a :
mély, benső megrendülést érezünk; itt, hol bár ketten vagy h á rm a n, annálinkább népes és buzgó gyülekezetben seregelvén öszve: a hely méltósága, a közös ájta- toskodás által, felébred szunnyadásából a figyelem, lángra gyúl az érzés és Istenhez ragadtatik a szív. Nem a kül
világ néma és magyarázatra szoruló ké
pei, de az ig én ek világos, élő szavai tanítnak itt; nem a réteknek futamó csermelye,hanem az evangeliomkristály-
5
tiszta forrása gyönyörködtet, oltja szom- junkát, s legelteti az örökéletre lelkün
ket; nem rövid, felületes és páraként elszálló fohászban, hanem mély és igaz érzelemben, az élő nyelv értelmes és méltó szavaiban mutatjuk be az Urnák lelkünk hála-áldozatját,
A beözönlő fény, mint arany-meny- nyezet lebeg a gyülekezet felett; az együtt buzgott imádság elfoglalja, az együtt zengett ének folyama mennybe ragadja a lelkeket,
lm a buzgó nép ifjak, vének . . . Mint szent hullám zajdúl az ének, Majd csendesül és elhal lágyan,
— A z érzés szól csendes imában — S ismét megzendül: „ M i nem f é l ü n k , A z I s t e n a mi r e m é n y s é g ü n k ! u
Oh, kik lágymelegség, hanyagság, vagy világi bölcseségböl felmentik ma
gokat könnyelműen eme szent köteles-
6
A T E M P LO M B A N .
ség alól: hogy az Ur házát gyakorolják:
szivüket, éltöket a legfelségesebb öröm- töl s boldogságtól fosztják meg!
A világ eltávolítja, az Isten háza együvé vezeti az embereket. Külön czé- lok felé futunk s javak után epedünk;
más-más utón reméljük a boldogságot, melynek nyugtalan keresése közben, ha öszveütköztink felebarátainkkal: gyak
ran elég gyarlók vagyunk letapodni re
ményeiket s romlásukon épitni fel saját szerencsénket. Az Isten házába egy gon
dolattal, egy közös czélból jövünk; ennek javaiért nem irigykedünk egymásra; a szent hajlék békében egyesit fedele alatt gazdagot és szegényt, hatalmast és gyá
moltalant, boldogot és szenvedőt. íme a gyenge s nyomorék, a rongyokkal fedett koldus egyesíti imáját a hatalmaséval, az előkelőével; egy itt csak, a ki fő, egy hangban s jelentéssel hallik a közös és magasztos megszólítás! Mi A t y á n k !
A világban gyakran idegenek, sőt ellen
ségek állnak szemközt egymással; atya
fiak, testvérek, Istennek gyermekei van
nak itt.
Mily számtalan sebet vesznek s hor
doznak titkon és nyilván az életben az emberek! Es mikép sokféle a fáj
dalom: különböző a gyógyszer is; de mindannyi kétséges, bizonytalan. Az Isten házának, a vallásnak orvossága egy, hathatós és biztos. Csudálatos erő
vel gyógyítja meg a beteg lelket; ható ír a fájó sebre; vigasztalás a háborgó kebelre.
Látom az ártatlan gyermeket: mint emeli gyenge kis kezét az árvák atyjá
hoz ; a gyászba öltözött özvegyet, a mint halvány arczán könyei patakzanak le;
hallom a különféle nehéz keresztet hor
dozók sóhaját, mely az eget keresi. Es midőn az imádkozok felemelik arczái- kat: könnyebbülés és vigasztalódás, meg-
8
A TE M P LO M B A N .
nyugvás és reménység látszik azokon. A félelmes kisértettel küzdő, győzelmes fegyvert; a lelki homályban tévelygő, világosságot nyer itt. Nagy az Ur há- zának hatalma!
A titkos, nagy bűnös, ki rejtegetni tudta vétkeit a világ és a biró szemei elől: a Sziveket-látő előtt magába száll, megrendül s mint a tör, átjárja lelkét * az öntudat. Majd
A z arcz földig borúi, a köny ömöl . . . 8 míg a vezeklő bűnét látja csak, És Istenhez fordul bocsánatért:
Szétválni kezd lelkében szín, salak.
S ha a szív meglágyult mint a viasz, Üj ember lenni a bűnös ha kész:
Felé hajlik az égi irgalom,
B í z z á l , b í z z á l! b ű n ö d b o c s á t v a le s z !
Mily dicsőséges szent hely ez, szép
sége- és javaiért! Látogatása mily édes szüksége a hálás szívnek, mely a világi
dicsőség és földi gyönyörködések kö
zött üres és kietlen marad, kegyes, val
lásos érzelmek nélkül! A vallásosság az igazi műveltség, a lélek alázatossága Isten előtt: felem elked és. Itt halljuk tisztán a kötelesség szavát, s békülünk ki a szenvedésekkel; a gondviselésben bízni, megbocsátni, remélni, a sirha- lomra mosolygva nézni tamilunk. A közáhitatosság emel, ragad; mint a holt szenet a parázs, áthevíti, izzóvá teszi a fagyos szívet is. Kérünk és hálát adunk.
Nem csupán magunkért esedezünk, ha
nem könyörgésünkbe foglaljuk a közel és távol-lévőket; a rokonokat s idegene
ket; a szenvedőket, bujdosókat, rabság
ban sínlöket, a betegeket és haldokló
kat. A keresztyéni szeretet karjai kiter
jednek itt az egész világ ölelésére. Még ellenségeinkért is imádkozok, a mint Megváltónk tanított.
1 0
S mig zeng a szó, mennyekbe szállva Karöltve a kórós, a h á la :
Oh van móg sok... s o k ...— rejtve mélyen A könyörgő nyomott szivében —
Mit hangosan ki nem beszélhet.. . De még elébb, mint sajg az érzet, A s z í v megrendül, és a z a j k szól:
A z Istennél már tudva van jól.
Megborzadok e gondolatra: hit et 1 e n, v a llá s ta la n nö...s érzem: mily bol
dogság a keresztyén anyaszentegyház hü gyermeke lenni! Leborulhatni az Urnák szent templomában, egész sorsunkat gondjaiba helyhetni, mondván:
Uram! fogjad kezünk’ s mi bátran Állunk setétben, roppanásban, Bár a hegyek tengerbe dőlnek S ingása lész az égnek, földnek!
Most is oh égi Atyám! leborulva szent templomodban s örökkévaló szí
ned előtt, azt kérem buzgón: tartsd meg/ o <D
A TE M P LO M B A N .
és neveld bennem házadnak forró sze- retetét, hogy á h íto z zé k le lk e m T e li ózzád! és valamikor megjelenek s leborúlok itt lélekben s igazságban imádni nagy nevedet: szakaszsz el egé
szen a világtól, ennek hiú képeitől, hogy szivem, lelkem, gondolataim egye
dül Téged keressenek, Rajtad függjenek!
Hívj és vonj ide a boldogságban és szenvedések között, hogy örömem a hála ésbuzgóság tüzében nyerjen tartós fényt s tőled legyen megáld ártott; fájdalmam a benned vetett hitben és bizalomban enyhüljön s gyermeki megnyugvás által legyen elviselhetővé! Tudom, hogy a világ minden javai és gyönyörei válto
zók, bírásuk rövid és bizonytalan; — szent házad örömei s kincsei pedig vál- tozhatlanok; szentelj meg azért, hogy ezeknek keresése legyen életem leg
főbb gondja; hogy már e földön is, bár töredékem7 ajakkal s gyarló rebe-
12
H O N S Z E R E T E T .
géssel, odafenn pedig tökéletesebben dicsérjelek s áldhassalak minden vég nélkül. Ámen.
Honszeretet.
A legtökéletesebb valóság után, ki
hez vallásos hitben s az emberi érzel
mek legszentebb és legmagasabb lángo
lása közt iinádással emelem fel szivemet, gondviselő Istenem és Atyám után, azon nevek között, melyekhez kegyelet, hű
ség és szeretet vonzanak, melyeket imádságomba foglalok, áldok és féltek:
ott áll a H aza neve.
Midőn ezt kimondom s fogalma előt
tem á ll: a hármas halom s négy folyam, a tejjel és mézzel folyó föld; a gerézd- és kalászdús tájak, a régi dicsőség és gyász ismerős téréi nem tűnnek fel sorban s egymásután;, a népes falvak
s városok, a nemzet-család ősi erköl
cse- s viseletében; zengő szép nyelve, intézményei, az évezredes óhajtások, az öröm s bánat, a múlt emlékei, a jövő
nek reményei nem ötlenek elmémbe kü- lön-külön; hanem mindezek csudálatosán összeolvadnak, egymást átölelik, s ama magasztos eszmévé forrallak, mely ma
gyarázat nélkül mindent megértet és éreztet a honszeretö szívvel; ez eszme, e szó: Haza. Ezen magasztos eszme, hév ragaszkodásunkban képet, megtes
tesülést nyer; keblére borúlunk mint az édes anyának, s mintha élő, érző való
ság volna: beszélünk hozzá, gyászt és fájdalmat tulajdonítunk neki, melyet lá
tunk, s érezünk; üdvözöljük s búcsú
zunk tőle, mintha értene; éneket zen
günk dicsőítésére, s nincs kinek jól ne esnék megszólitni: édes hazám !
Nemzetek virágoznak és tűnnek le a világ színpadáról, de mindeniknél, úgy
14
H O N S Z E R E T E T .
a hatalmas mint jelentéktelen népcso
portnál, feltalálhatni az erős ragaszko
dást a lakó-földhöz, lett légyen bár ez izzó sivatagon, vagy örök hóval fedett bérezek tájékán.
Mindenütt zeng a szó:
Olyan édes a mienknek Tudni e tájt, síkot, ormot;
Hu védelme, hő szerelme Szíveinkkel egybeforrott.
Rázkódjék meg bár az ég s föld, A hegy a rónára dőlve:
Senki meg nem hüt iránta, Nem szakaszt el semmi tőle!
Es a haza pusztulása mindig gyász és siralom. A honszeretettöl lángoló pró
féta Nehémiás így kiált fel: hogy n e v o ln a szom orú az én o r c z á m jia a v á r o s , m elyben az én a ty á im n a k k o p o rsó ik v á g y n a k, elp u sztítta to tt, és a n n a k k a p u i tűz m ia tt m eg em észtettek! Jézus sem tarthatá könyeit, midőn földi hazájá-
nak, nemzetének szomorú jövőjére gon
dolt.
Nagy, nagy e szó H aza; fogalmában csudálatos, titkos erő van, mely elra
gadja a lelkeket. Szeretete szülte a történet legragyogóbb jeleneteit, abban lettek sokan dicsőkké, áldottakká s vés
ték fel neveket a halhatlanság oszlo
pára.
íme az iíjú, ki előtt a hosszú s gaz
dag élet áll, kinek a remény hízelgő Ígéretekkel, félig sejtett boldogsággal mutogatja a jövőt: a harcz viharába rohan, s nem látva mást a szent jelszó
val megirt zászlónál, nem érezve egye
bet az eszme lelkesítő tüzénél, küzd, elesik és meghal; ajkán mosoly, szivében remény s nyugalom van, s fején áldás, melylyel a fenkőlt lelkű édes anya elbo- csátá kebelének szerelmét, az egyetlen fiút. A férfi nyugton engedi kezére ko- vácsoltatni a nehéz lánczot, nem panasz-
16
H O N S Z E R E T E T .
/
koclik a holt időre, melyben a börtön fenekén nem képes megkülönböztetni a nap és éj, a tavasz és ősz változását; fel
emelt homlok- s megdöbbentő méltó
sággal lép a vérpadra. Csak egy szóval, egy fejbillentéssel vonná vissza, tagadná meg elveit: visszanyerne szabadságot, életet, mindent, mindent; de ő állhata
tos és rendíthetlen marad. — Az agg, nem a világ hiú öröme, hanem azért kéri napjainak meghosszabbodását, azért ápolgatja életét, ez ön-olaját elfo
gyasztott pislogó mécset: hogy az elv
nek, melyért egész életében fáradott, fényes diadalát s a haza boldogságának ünnepét megláthassa; ekkor, pihente- tőbbnek képzelvén még sírját is, a Megváltót karjai közé szorított Simeon
nal igy kiált fel:
Elég, elég volt az élet nekem!
Bocsásd el most agg szolgád’ Istenem!
S mind-ezen tények méltó magyará
zatot találnak az egyetlen szóban: Haza.
Nézd meg: ki elégületlen s fellengó vágyainak engedve, idegen földre köl
tözik, hogy ott alapítsa meg szerencsé
jét; czélját elérheti, de a gazdagságban s világi megkülönböztetések között is érezni kénytelen, h o g y a kedves otthon
pótoihatlan, hogy az ember hasonló ama nemes növényhez, mely eredete he
lyéről kivétetvén, más földben csak sín- lik s nem ver gyökeret. A megtagadni akart érzésért büntetve van a szív abban, hogy semmi jót s örömet nem érezhet igazi teljességében. Ö fájdalommal hall
gat ha kérded tőle:
Szived nem vérezett, oda hagyván a hont, Hogy sok időre tán, vagy sohse lásd viszont?
Nem állított meg a határnál valami:
M it h on s z e r e t e t n e k próbálunk mondani ? Yan-e perez, a melyben imigy ne érzenél:
S z i v e t c s e r é l j e n az a ki h a z á t c s e r é l ! IS
H O N S Z E R E T E T .
Kövesd a szegény bujdosót, a szám
űzött et. Sápadt képpel jár, kél az ér
dektelen világon s gondolatja, mint az északot nyugtalan ingással kereső de- lejtü, szüntelen haza felé fordul és lelke vissza-sír azokhoz, kiket kénytelen volt elhagyni. Tűr, nem panaszkodik, de egész lénye mutatja hogy beteg.
S hosszú évek folyásával se enyhül A hű szívben az á p o l t gyötrelem;
Ah, ellene, a széles föld határán Gyógyfű csak egy t á v o l mezőn terem ! A z a fogyasztó baj: h o n v á g y , — az a Gyógyfü-termő föld: a kedves haza.
Öli mennyi tiszta homlokra vonta már a korán-aggás redöit, mennyi su
gárzó értelmet befátyolozott s nemes életet tört meg az orvosolatlan hon
v á g y !? Ha már a reménynek, a napok
nak s mindennek vége van: akkor is a hazai hantok alatt kívánja porainak nyugalmát a bujdosó. — Figyelmezz a
hon hűtlen fiára, ki Júdáspénzt vett fel az általa áruba bocsátott közös, szent örökségre, méltatlanul viselvén magát az eldödök iránt, kik már elköltöztek, s megkárosítván az utódokat, kik még nem is születtek; figyelmezz: hogy ál
nokságának elébbutóbb megérednek ke
serű gyümölcsei, feltámad öntudatában az ítélet, kain-bélyegtöl égő homlokát elrejteni törekszik; félelmes, zavart te
kintete bizonyságot tesz a lelkét nyomó teherről, mint a hab rendetlen hullám
zása a mélységbe sülyedt szikláról, s el
jön bizonynyal az idő, midőn így kiált a megbántott hazához: V etkeztem az ég e lle n s e lle n e d , és nem vagyok m éltó hogy f ia d n a k n eveztessem !
Oh nagy, szent a haza! Szeretni bol
dogság, szenvedni s meghálni érte di
csőség; elszakadni tőle csapás; vétkezni ellene kárhozatos bűn! Azért:
2 0
H O N S Z E R E T E T .
Drágát, becsest, mindent, mit a világ teremt S hűségedért kínál, nézz mint értéktelent;
És bár a sors kegyét dúsan halmozza r á d : Soha boldog ne légy, ha nem boldog hazád !
Ha mindenki előtt méltán kedves az ősi ház, az ösmerös udvar és kert, hol napjai békében folynak; a patak, a ter
mékeny telek, az ősei hamvát pihentető temetőkert; ha azt mondaná Akháb ki
rálynak is, a kicsiny szőlejéhez ragasz
kodó Nábóttal: o lta lm a zzon az U r e n gem et, hogy á ten g ed jem az én a ty á m ró l m a ra d t ö r ö k s é g e t: bizonynyal szeretnie kell a szép, nagy hazát, mindnyájunk édes lakóföldét, melynek nyugalma- s virágzásában találja fel az ö hajléka is a magáét. Nem félti, nem szereti-e a madár az egész terepélyes fát, melynek pedig csak egyik ágán áll az ő fészke?
Akad ábrándozó, ki agyrémét kö
vetve, elhanyagolja hazáját, hogy szol
gálhassa a n a g y vi l ágot . Az ilyen
21
ámítja s megcsalja magát, övéinek el
vesz, és adósa marad : kinek legelsőben s legtöbbel tartozik. Nekünk is vannak
— Istennek hála, már nem nagy szám
mal — ily ábrándos vándoraink, kik magokat v i l á g p o l g á r o k n a k , a nagy emberiség boldogítói- s barátainak hi
szik : Pedig
Csak Isten napja süt derengve : Milliókra, az egyetemre,
S oszt áldást, életet.
Szivünk szűk körben égő fáklya.
Hadd láttassák meg fénye, lángja Min-oltárunk felett.
Tedd örömben, gyászban, alant s fe n t:
A mit reád amaz örök, szent Kötelesség róva ;
És utad bármily messze hordoz:
Térj vissza a hármas halomhoz, V ilágnak vándora !
Mi nők, sziveket indító szónoklattal, az állambölcseség tanácsával vagy eles
22
H O N S Z E B E T E T .
szablyával nem szolgálhatjuk a hazát, ele fenmarad számunkra a szerényebb s mégis hálás kör, melyben híven meg
felelhetünk honleányi tisztünknek ; s a bátor és büszke férfiú szive nem dobog
hat melegebben, nem érezhet mélyeb
ben a hazáért, mint a mienk. A történet számos és fényes példában mutatja fel a női honszeretetet s önfeláldozást, s a nemzet aggodalma- s bánatának, vala
mint örömének is mindig igaz tolmácsai s képviselői valának hü leányai. A sze
gény származású Eszter mint királyné, buzgón munkálja népének javát s így sóhajt fe l: M ik é p lá th a tn á m az én nem zetségem nek v e s z e d e lm é t! Midőn az el
lenség e lh á n y ta J ű d a p a lotá id és sáito- ráit m in t a kertet, le tö ré a k a p u t s el- veszté a n n a k z á r já t, m id ő n a gyerm ekek és v é n e k f e g y v e r m ia tt e lh u llv a h ev er
tek az u tc z á n ,s a hon fe je d e lm e i oly okká lőn ek m in t a f u t ó s z a r v a s o k : eltá vozék
a S io n le á n y á tó l m in d e n Ö ékessége, s ír t és szem eiből a lá m én e a v íz és k iá lta : V agyon-e o ly a n bá n a t m in t az én bá
n a to m !? — És a hős Dávidnak, ki le
győzte a haza ellenségeit , eleibe mé
nének a nők nagy seregben, énekszóval és zenével, igy énekelvén:
Megverte Saul az ő ezerét, De Dávid is az ő tízezerét!
Honleányi tisztemet mikép teljesít
sem, s hazámat miben szeressem: meg
tanít arra maga a szeretet, és megsúgja szívem. Serény és buzgó leszek megcse
lekedni mindent, mit tőlem a közös anya méltán várhat; s a bölcs alkotó által a női gyöngédségbe rejtett erőt úgy hasz
nálom, hogy a kik hatáskörömbe esnek, reám néznek s hallgatnak: figyelmez
tetve, buzdítva s vonatva legyenek a hon iránti kötelesség- és szeretetre;
meghitt barátságomban s meleg érzelem ο σ
24
H O N S Z E R E T E T .
meimben ne részesüljenek a hidegek vagy hűtlenek. A haza drága színeit nem külsőségért s divatból viselem, ha
nem hogy jelképezze honszerelmem me
legét, állhatatosságát és reményét. Nem emlegetem szüntelen s üres szavakban a honl eány s á g o t , s a haza szent n e v ét hiába f e l nem v e sze m !
Oh, szépen megfér s egybeolvad hív érzelmemnek tiszta lángolása a rokon keblek magas lelkesültségével; szerény munkásságom az erősek tevékenységé
vel, titkos fohászom ama buzgó imával, mely nemzetem millióinak ajkáról, a haza jóléte- felvirulása- és szabadságáért az örök Istenhez emelkedik. A komoly és szent oltárokat gyöngéd, illatos vi
rággal ékesítik!
Oly édesen esik lelkemnek nemzetem mosolygó jövőjéről álmodozni, jólétéről, boldogságáról gondolkozni, erős élet
erejét látni; a haza éltető legét szívni,
téréin és halmain végig nézni! Áldom a gondviselést az öröm azon üdítő forrá
sáért, melyet ezen szemlélődésben szá
momra nyitott.
Ha csendes a táj S madár dalolgat, V a g y rázza dörgés
A levegőt, Tavasz nyílásán, S nyár hév szakában : Minden jelenség
Örömre költ.
Reggel, ha látom A síkot, orm ot:
Felvidul szívem, Tekintetem ; S vég-pillanatját Hányó szememnek : Könnyebb, ha rajtok
Feledhetem.
Másutt ha volna Öröm, zaj és fé n y ;
26
J E G Y V Á L T Á S UTÁN.
Csend és borongás Benned H a z á m ! Oh, én nem a zajt, Nem a sugárt, — a Csendet s borongást Választanám ! Szeretve hozzád Simulok; — érted En nem cserélnék
Más idegent;
Oh mert előttem:
E drága földnek Minden fűszála
S porszemje S z e n t ! !
Jegyváltás után.
Ujjamon a jegygyűrű, eme drága bir
tok ; szívem választottjának, jegyesem
nek ünnepélyes ajándoka, szerelme- s a közöttünk kötendő szent frigynek édes,
gyöngéd záloga. Ujjamon fénylik a vé- getlenséget jelképező alakjával s ama nemes érczböl, melyhez rozsda és penész nem férkőzhetik. Oh igen! a tiszta, igaz szerelemnek nem árt a világi sors, a búbánat s fájdalom; fényét, becsét, bol
dogságát nem kevesbíti; sőt a köny és megpróbáltatás közt csak nemesül, mint az arany a tűzben; — és mig napjaink folyása alatt, sok ragyogó szín elhal
ványul előttünk, sok drága kincsét s édes álmát elveszti a szív : az igaz sze
relem nincs véletlenhez, esélyhez kötve ; nem ösmeri az átváltozást és el vénülést, hanem tiszta valóságában örömet, üdvet s vigaszt adva kisér pályánkon, kisér a koporsóig s az örökkévalóságba is.
A sírnál mindent elfelejtünk : Mi kéjt, mi kínt nyújtott az é le t;
Csak a szerelemnek nincs vége, Sugárzó vagy sötét emléke A túl világon is kisérget !
28
J E G Y V Á L T Á S UTÁ N.
Hálásan ösmerem el, hogy boldog va
gyok a szerelem által; e napok és órák csudálatos bájjal bírnak, és keblemet eddig ösmeretlen édes érzéssel, elfogó- dással töltik be. Oly szép ez a világ, a természet; oly jók az emberek! Virá
gaim is bájosabban mosolygnak reám, mintha értenék, érzenék üdvemet, s hajlongó fejecskéikkel üdvözölni, sze
rencsét kívánni látszanak boldogságom
ban. Gyakran köny toliil szemeimbe, de cseppjei édesek nekem; az ég harmatja mézzé válik az áldásos tavaszi hajnal langyos légkörében. Szivemben mo
solygó hajnal ragyog. Éjjel is kedves látásaim vannak, gyors ecsetével tün- déri képeket fest elém a szelíd álom.
Hálásan ösmerem m eg: hogy boldog vagyok a szerelem á lta l!
Mégis néha gyorsan elborúl érzelmem;
mint a véletlen fuvalom : alombot: egy- egy gondolat rendülésbe hozza keblemet.
Jövő életemet csak sejtem, csak félig ösmerös az előttem. A vándor, midőn útjában előre-tekint: csak általánosság
ban veheti fel az előtte álló tájéknak képét és mivoltát; a rét szelíd emelke
déssel l á t s z i k halommá magasulni; a fáknak csak egymáshoz boruló zöld ko
ronája tűnik elő; — de ki tudná távol
ról megmondani: nincsenek-e a völgy
ben sziklák és omlások? Nem választja-e el az öszvekötödni látszó rétet és hal
mot terméketlen kopár ? Sikamlós me
redek és szaggatások nem teszik-e ott nehézzé az utazást? Az ö s me r e t l e n hántásaihoz szövetkezik a v á l t o z á s szomorító elöérzete. Mily kevés időt töl
töttem még iíjú társaim között, az élet tavaszának virágos mezőin; fellegtelen, sugáros ege alatt, s máris új,komolyabb helyzetbe lépek á lta l!
Nem éri-e könnyen elhervadás a f á t : M elyet más, idegen földbe ültetnek át ? !
30
J E G Y V Á L T Á S U TÁ N .
Oh a perez, mely választottammal egyesít: elszakaszt sok, előttem szent
es becsestől! Bölcsőm rengésének,gyer
mekségem gondtalan játékainak tanúi:
te családi fedél és kert, terepély árnyas fáiddal; zöldelő rét csergő patakoddal;
virágos domb, melyen annyiszor gyö
nyörködtem a távol kékjében s a le
nyugvó nap pompájában : nem sokáig látlak már! Te kedves, feledhetlen i t t hon, hová megmagyarázhatlan vágy- gyal siettem vissza közel- és távolról;
szerető szomszédok, ismerősök; te nyu
galmas temetöhely, melynek zöld hal
mait kegyelettel öntözgettem az ösme- retlen nagyatyák porai felett; te Isten
nek szent-háza, hol szivemben holtomig élő érzések között avattattam fel az anyaszentegyház tagjául s hol szokott helyemen borultam le imádkozásra : el
hagylak titeket, Isten veletek !! De ho
gyan mondom ki a búcsú e szavait: mi-
kor elszakadok tőletek édes véreim, jó kedves szüléim, kiknek gyöngéd gond
jai alatt és szeretetében nevelkedtem fel, mint a gyenge virág a nap j óltevő su
gárin?! Kikhez a vér, a hála és tisztelet oly szoros lánczával vagyok fűzve: hogy kebletekről, mint az ágat a fáról, sére
lem nélkül még a boldogság keze se törhet le!! Oh A n y á m ! hogyan bírom el akkor együtt, saját gyermeki s a ti szülei szíveteknek fájdalmát ? !
E gondolatok s érzések, még a jelen szép napokban is, bánatot hoznak lel- kem re!
De mégsem csüggedek el. Bízom ben
ned :
Mindenható szerelem, a ki éltetsz A jkad melengető fuvallatában !
Kezed, mindent újjá teremt, kiszínez. . . . A virágban, fényben s madár dalában Hirdetve vagy s lágyan beszélsz a szívhez;
Csudásan öszvekötni bírod 32
J E G Y V Á L T Á S U T Á N .
A mélységet, a m agassággal;
Bátor s félénk, erős és gyenge Rokonulnak hatalmad által !
Boldogságodnak még nevet nem adtak, S fájdalmad is sajátos kéjjel gazd ag! —
Bízom hitem- s engedelmességemben, melyek által megbírálom magamat. Bí
zom mindenek felett a jó Istenben, kinek gondviselése- s kegyes intézkedé
séből történt lépésem és választásom;
bízom, hogy nem hágy el, és úgy igaz
gatja jövendő dolgaimat: hogy minde
nek javamra s boldogságomra legyenek, végződjenek.
De nem is örökre s viszontlátás nél
kül hagyom el kedveseimet: múltamtól s emlékeimtől nem szakadok el végkép;
a jóltevő meleg, melyet eddig a szeretet gyújtó tüköréből közelről éreztem: a távolból is reám fog áradni. A szép va
lóság, szép emlékké változik által, mely
felém rnosolyg s nj életem szerencséjét csak nagyobbítja:
Mert a boldogságra kevés c s a k a jelen, A múlton épül az s az emlékezeten;
Örömeinknek fényt s becset titkon az ád, Mint a gyök adja a virág színét, szagát.
Felemelem hát szívemet. Női hivatá
som tiszteiről bár méltó komolysággal, ele nehéz aggály nélkül gontlolko óm.
Isten velem lesz. Jó anyám példája előt
tem áll, s tanácsait mindennap emlé
kembe idézem, híven megőrzőm és kő
vetem. Azokból megtanultam : hogy illető s természetes körének határát senki sem, a nő pedig legkevésbé lep
heti által ú g y : hogy visszás helyzetbe ne jusson, hogy lépéséből kellemetlen következések s veszély ne származza
nak. En, nem akarok több lenni a ház
nál , mint annak a s s z onya ; szép ne
vezet és hivatás e z ! Kötelességének hiv
31
J E G Y V Á L T Á S UTÁN .
betöltése tiszteletet és számtalan édes örömet szerez a nőnek. Foglalkodom serényen; rendben tartandóm a házat, házunk táját; lesz gyümölcsösöm, virá
gos kertem.
Melyre magam fonom a hajlós ágbogat:
A lugas enyhítő árnyékával fogad;
S oda velem, — míg künn a hőség égető: — A boldogság csendes, nyájas érzése jő.
Népes majorságom úgy szálldos, — hí, keres, Gerlém galambjaim — mind oly szelíd s ke
zes — Karomat, mig búzát hintek, hintek nekik : Köszönve s kérve majd gyöngéden csipkedik.
Szememből, a hajnal első sugárival A z álom elrepül s a szép reggel k ic sa l;
Azután végezem a rendes házi bajt, M ely kedvesen izgat, míg erre s arra hajt.
Majd himzek, olvasok és zongorám előtt Kedvtelés, munka közt osztom meg az időt, M ig észre sem veszem : hogy a nap elrepült,
— Unalmast nem hozott, nem hagyott keserűt.
így óhajtók élni. Ezek terveim, ál
maim a jövőre. Es tudván: hogy az erő és gyöngédség szövetsége szüli a csa
ládéletben a legszebb öszhangzatot: a férfiúi erösb természet ellenében, a gyön
gédség képviselője akarok lenni;nyájas szelídséggel enyhítem a szigort; igyek
szem megoltani a tán hevesen felcsapó lángot; a béke fehér galambját soha se engedem elrepülni házunkból. A férfiú
hoz, kit szívem választott, tántorithat- lan hűséggel ragaszkodom, lehető té
vedéseire a szeretet s elnézés fátyolét borítom; még tű r n i is kész vagyok;
hiszen, könnyű a tűrés az egymást sze
rető szívek közt! Hiszek a hűség-szere
tet- és erényben; a gyanút, féltékenysé
get, a szerelem s házi boldogság e ve
s z é ly e s r o z s d á já t, nem engedem szí
vemre tapadni; bizalmatlanság által nem sértem meg semmiben a férfiú büsz
keségét s méltóságát. Nő akarok lenni
3 6
J E G Y V Á L T Á S UTÁN .
a legnemesebb értelemben, házamnak s kedveseimnek, örömben és fájdalomban, életben és halálban őrző A ngyala! A szeretett férfiúnak, ki közös boldogsá
gunkért fárad, letörlöm orczájának ve
rejtékét, elsimítom gondtelt homloká
nak redöit. Megszoktatom: hogy ne csak a boldogságban, hanem aggodalma s szenvedései közt is b izto n hajtsa fe
jét kebelemre; nem csak szerelmének, de bánata- 3 titkainak is részese; hitvese, barátnéja, tanácsadója, vigasztalója, mindene kívánok lenni!
Ilyen gondolatok s feltételek közt kiderül előttem a jövő, melyben bol
dogságot sejtek és látok, az egymást megértő, egymáshoz híven ragasz
kodó szívek boldogságát, megkoro- názva e r k ö lc s - és is te n i fé le le m mel.
M ily szép is a lelkek szövetkezése!
Idegenből rokon, vér lesz cserélve;
Oh mily szent s nagy tüze vei a s z e r e t e t : íg y egymáshoz forrasztva a szívek et!
Hiszek, remélek, s bizalommal fordu
lok jövöm felé; de tudom jól: hogy a remény nem éri teljesültét, az öröm mint a színes buborék hirtelen szétpat
tan, felsőbb kegyelem, segedelem és ál
dás nélkül. A zé rt:
Hozzad fohászkodom mennyei Atyám!
és segedelmedért esedezem. Eltévedünk az élet szövevényes utain nálad nélkül, ki lábainknak szövétneke és elménknek világossága v a g y ! Boldogságunk ele
nyészik mint az árnyék a setétben, ha kegyelmed nem nyugszik azon. Hozzád esedezem hát mennyei édes Atyám ! adj áldást jövő pályámra, s kisérje jótet
szésed lépteimet; ha ingadoznának lá
baim : támogató segedelmed ne távoz
zék el tőlem. Ki a szív érzését, mint a vizek folyását, szabadon hajtod s igaz-
3 8
J E G Y V Á L T Á S UTÁN .
gatod : tartsd meg szíveink kölcsönös szeretetét, hogy tiszta valóságában éde
sítse s boldogítsa napjainkat. A d jad : hogy a ház, melybe lépek, az erények lakhelye, dicsőítésed temploma, és benne szivünk a buzgóság oltára legyen! Mind a kedves, mind a kedvetlen napokban, tarts meg kegyes oltalmad szárnyai alatt, s engedd: hogy a gondviselésedben vetett bizalom tántorithatlan legyen lelkem
ben ! Minden áldásnak Istene! szenteld meg szivünket, szerelmünket, frigyün
ket ! Te légy örömünk, vigasztalásunk, mindenünk! hogy hála-könyekben úszó szemeinket emelhessük fel Hozzád min
dennap, egész életünkben s halálunk óráján is. Ámen.
A szabadban.
Mint a ki hosszas fogságából szaba-o o dúlván, alig tud eltelni a szabadság édességével: könnyültnék s boldognak érzem magamat, midőn a kedvetlen fa
lakat elhagyva, a természet nyílt ölén, a szabadban mulathatok. Merre nézzek s hol állapodjam meg? A mosolygó je
lenetek csábító váltakozással ragadják minden perczben más-más félé figyel
memet, s ez édesen ingerlő tétovában úgy van lelkem, mint a nyájas szellőtől megrengetett tó, mely tört, ingó voná
sok helyett, csak később fogja fel s adja vissza híven és teljességben az ég, föld s a kies táj képét.
S midőn a rögtöni hevület s elragad
tatás perczei után körültekintek: iga
zolva találom azon élénk vágyat és áhí-
4 0
A SZABAD BAN.
tozást, mely ide vont: mely az É n e k e k-
én ek én ek Írójával azt mondata : m e n jü n k k i a m e zö v e i mert a természethez közel, szépségeinek és csudáinak szemléleté
ben: tiszta, nemes és ártatlan g y ö n y ö r forrása buzog, melynek itala édes, sa
lakja nincs, unalmat és mámort nem szül.
Távol és közel, fent és alant számta
lan tá rg y és ok a bámulat-, az elragad
tatásra ! s a szemlélőnek minden érzéke kedvesen el van foglalva. A földre bo
ruló s az on tott tükörh öz hasonló ég, a rajta csudás képletekben alakuló s szét- foszló fellegekkel; a láthatár szélén őrt álló hegyek havas tetői, a setétzöld hal
mok, a tér melyen ezüstcsíkok gyanánt csillogó patakok folynak át, azon tal
palatnyi hantig, melyen állunk, azon fű
szálig, melyet kezeinkkel érintünk : bá
mulatra ragadnak, gyönyörűségbe rin
gatnak. — A nap széthinti fényes, me
leg sugárait, s megnyílnak a harmat
gyémántjával behintett virágok kelyhei, melyeket zöld pázsit környez. Hol a képiró s a hímező, ki utánozhatná az előtűnő kép pompáját ? ! A gyümölcs- fákról színes rojtokban függnek a virá
gok, melyeken szorgalmas méhek don
gának, s melyeket könnyű omlásra indit a csendes szellő, s mig szirommal bo
rítja a földet, nem látszik meghiányo- sítni az ágak díszét. Mily elevenség és vidámság! Az ég madarai repesnek a könnyű átlátszó légben, vagy az erdők leveles színe alatt hangoztatják édesen zengő s csattogó éneköket; a kicsiny bogár is kiterjesztvén piros szárnyait, felemelkedik a földről, s örül hamar múló élete perczeinek. Boldogság szívni a jó illatot, látni a természet bájos ké
pét, érezni a langyos meleget, és az élet
nek körültünk és ereinkben hullámzó hatalmas erejét; mintegy megéledni, érezni, lélekzeni látszik körültünk min-
4 2
A SZABAD BAN .
elén a nagy természetben, annyira hogy megértjük a szent hajdan íróinak elra
gadtatását, kik a természet szépségét magasztalván: ilyen merész képekben szóltak: a h a lm ok szöknek m in t a b á rá n y o k , és a m ezőnek f á i kézzel ta p so ln a k. A természet csudái nem vesztik el érdeküket, sót szüntelen más-más meg
lepetéssel várnak, a szemléletükből szár
mazó gyünyörben el nem fárad a lélek, az élvezet tiszta, fris és üde marad.
N em elég szik meg a szem, lá tv á n, s be nem te lik a f ü l h a llá ssa l.
Oh ! láttam én gyakran ez ormot Midőn lángolt, kék lett, borongott, Ösmérem e zöld halm okat;
Mulattam a vén cser tövénél, S a fűben, melyet a kelő szél Lágyan megrezzent s hajtogat.
Mégis ú j, ú j mind e jelenség;
A fény, szabadság, pompa s fenség Édes bűbájjal vesz körül.
43
8 mint a fürdő madár a h abba:
E kedves, e szent hangulatba Én lelkem új vágygyal merül.
A gyönyör mellett ii y u g a 1 m a t, g y ó- g y u lá s t és v ig a s z t a ló d á s t is ád a természet. Ennek részei vagyunk mi, belőle eredtünk, tőle veszünk mindent, s ha pályánkat megfutjuk: hozzá té
rünk meg a vég^ö nagy álomra. Es földi fáradozásaink alatt is, pihenésünk, meg- ujúlásunk annál teljesebb: mentül kö
zelebb keressük azt, az anya természet csendes, nyugtató kebeléhez, melyből az életerő titkon de gyorsan szivárog át kimerült idegeinkbe. Hol lehetne éde
sebb, üdítőbb álmot találni, mint a puha pázsit vánkosán, mint a lombos fa alatt, mely ezt látszik susogni a fáradtaknak:
j ő j et e k, n y u g o d j a t o k az én á r n y é k o mb a n ? ! Itt a test elevenséget, a lé
lek vidulást nyer; az évek súlya alatt görnyedő agg gyorsulni érzi szívének
44
A S ZABAD BAN .
dobogását, s a beteg jótékonyan tapasz
talja : hogy Isten a természetben fűbe fába orvosságot rejtett el, hogy van b a l
zsa m o la j G ile á d b a n, és va g yon o rv o s.
Oh Isten szép, szabad v ilá g a ! Igazsággal, fénynyel megáldva, Kútfejeid mily kiesek ! Hol a forró homlok kihűlhet S a szívre száll vigasz s üdület : É n k e b e l e d r e s i e t e k !
Siessetek ide ti is fáradtak és sinlö- dök! Siess ide aggodalom rabja s bánat betege. Nem bánt itt a könnyelműek kaczagása, a buták érzéketlensége; a szent, komoly csendesség, mely körül vesz: sebhedt szívedhez illik, s a termé
szet jeleneteinek szemlélése megnyugo- vás- és gyógyulásra vezet. íme lásd : egyik forrásnak vize édes, másiké ke
serű, nem minden növénynek van virága, nem minden virágnak illata, s a víg zajba, mely eltölti az erdőt: egy-egy is-
meretlen síró nyögés vegyül. Ama sze
nes és éktelen váz, a villám rombolásá
nak jeleivel, tennap még büszke s a fel
hőkbe nyúló tölgy vala. A tiszta, csergő hegyi patak rögtön alábukik a szikla párkányáról és hosszú zúgása közt apró cseppekké zúzódik össze. De kövesd a lezuhant csermely útját,a vizomlás zaja mindig csendesebb végre hallhatlanná lesz, a tört habok lecsillapulva ismét virágos parti! mederben egyesülnek, s tisztán és csevegve lejtenek tova; a vil- lámsujtott fa tövén ifjú sarjakat látsz;
s ama ruganyos füvei borított szűk völ
gyeiét, melyben mint egy rengeni tetsző sajkában pihenteted tagjaidat: régi víz- szaggatás, de a hol a sebet behegeszté és sürü pázsittal fedte el a jóltevö idő.
Vizsgálódjál és eszmélj ! Nem lehetünk mindnyájan szerencsések és mindig bol
dogok ; a bánat és öröm szomszédok, testvérek. Vigasztalódjál! A nyugtala-
4 6
A SZAB AD BAN .
nítc) zaj elcsendesül, a seb beforr,,az égés helyén dúsabb fü és lombok βίο j kadnak, s a fájdalmat látott szívnek még kedvesebb lesz a jövendő öröm.
Kétségbe esnél-e, hogy egv kicsiny felhő eltakarta a napot?
Nem csak a legtisztább gyönyörök kertje, a nyugalom sátora, a vigaszta- lődás temploma, de becses tudomány iskolája is a nagy természet. — B e s z é lj a f ö l d d e l s megtart it.
Íme, minden teremtett \ralőság szé
pen és pontosan megfelel rendeltetésé
nek! A rövid életű fü, mikorra elszárad:
virított, illatozott, s érett magvait a földbe hinté a következő kikelet szá
mára; s a magas cser, midőn levelei sárgán lehúllanak : egy gyűrűvel ne
velte izmosságát. Készül immár a köl
töző madár, hogy nyájasabb tartományt keressen; nyugton repülhet: felnevelte fiait. Miért áll a kopár bérez havas fe-
jével a vidék felett? Védi ezt; a nyár forró napjaiban hűvösséget terjeszt és jótékony esőzésre állítja meg az átfu- tamló felhőket. Oh ember, ki mindezek
nél nagyobb vagy, tanulj ! töltsd be híven rendeltetésedet!
Mily rend, czélosság és tökély min
denütt ! Nincs felesleges és nem hiány
zik semmi. A teremtő bölcsesége világít a legkisebb csipkebokorban is. O ld d le sa r u id a t lá b a id r ó l, m ert a f ö l d , m ely en á lla s z, szen t f ö l d !
Ezer csudával ime rakva
Az ég, a föld, mint kincses akn a;
S ha a lélek fenn, fenn rag a d : V agy a mélység fölé borulok:
Hogy látok, érzek és o k ú ló k Ú gy boldogít e gondolat!
Igen, boldog vagyok hogy tanulhatok, hogy felösmérhetem a kicsinyekben úgy mint a nagyokban a Teremtő s Gondvi
selő hatalmát és bölcseségét, mely mig
48
A SZABAD BAN .
k ité r j észté az égn ek kerekségét, az ü r e gen s, a f ö l d e t m in t a sem m in úgy f ü g gesztette f e l , és n ev ü k ö n h ív ja , v e z é r li a c s illa g o k a t: addig a legparányibb te
remtésnél, a féregben és a mohában is megláttatik. íme némely magnak pán- czéla van, hogy abban megtartassák, a másik selyem, bársony szárnyat nyert, hogy messze elröpülhessen. Es mire e temérdek szaporaság, holott egy két szem is elég volna a faj további fenma- r adásár a s a többi úgy is elvész ? Nem!
hasztalan egy sem vész el, hanem ele
delül szolgál az arra váróknak; mert a föbölcseség egyik teremtését a másik által táplálja. Kicsoda az énekes ma
dár tanító-mestere, s a darvak útmu
tatója a levegő égben ? Ki adta a gerli- czének az anyaiszeretetét? A természet Ura ! A h a n g yá k és egerek erotelen köz
ség, m égis m egszerzik n y á rb a n ételüket s k ő szik lá n készítik az ö h á za ka t; —
k ir á ly u k n in c s e n a sá skákn ak s m égis m en n ek szép r e n d d e l.
Oh ember, jer a természetbe tanúkul Ösmerd meg annak csudáiban a hatal
mas Terem töt, a bölcs Megtartót és Gondviselőt, kit megtalálsz a fényes napban és a porszemben, a magasság
ban és a mélységben, s szavát hallod a mennydörgés szava- és a lombok sutto
gásaiban, jelenlétét érzed a lég tavai
méban s melegében és saját szived do
bogásában. Értsd meg a sugallatot, me
lyet a próféta hallott: K e lj f e l , m e n j k i a m ezőre és ott szólok teveled , és a m e
zon az U r d icsőség e á ll v a l a !
Én teljes áhitat- s magasabb gondo
latokkal óhajtók mulatni a természet
ben ; igy nyugalmat, vigasztalódást, tu
dományt találok itt; és gyönyörködé
sem nem a szem hiú legeltetése lészen, hanem a lélek szent mulatozása, látás
5 0
Δ S ZABAD BAN .
és érzés, élvezet és imádság. S mint életet a búvárnak
A fent beszívott tiszta lég ád, M íg a mélységet járja lenn : Vigaszt, hitet vívén el innen, Éltet s erősít lépteimben E boldog, e szent érzelem !
Nagy vagy te oh hatalmas Teremtő, müveidben! Nagyságodat hirdeti a ki
terjesztett erősség; bizonysága a föld, lábaidnak zsámolya, melyet annyi csu
dával raktál meg, annyi ékességgel ru
háztál fel és annyi élő teremtés boldog lakhelyé/é rendeltél! Bizonysága képed mása az ember, kit azon méltóságra hívtál: hogy a nagy világ jelenségeit, vizsgálja és értse, hogy gyönyörködjék és alkotó újjaidra ismervén azokban, dicsőítse hatalmadat, bölcseségedet.
Tartsd meg és éleszd tisztább hevületre érzelmeimet, melyek szivemben a ter-
mészet szépségeinek láttára ébrednek, és engedj e nyilván lévő titkokban úgy búvárkodni: hogy áhitatos elmélkedé
sem és gondolatom a kisebbről a na
gyobbra, az alantiről a magasabbra emelkedvén a teremtett valóságok lép- csözetén : végre Nálad,mint örökkévaló ok és kútfőnél állapodjék meg, nálad, ki megközelíthetlen világosságban lako
zol, és láthatlan vagy, de jelenléted me
lege és fuvallata mindent betölt. Segélj oh édes A tyám ! hogy e nagy világban megösmérjem helyemet, felfogjam ma
gasabb rendeltetésemet, és megközelítni törekedjem igaz czélomat; és hogy e mú
landó életben magam és felebarátaim boldogitására és a te dicsőségedre él
jek. Ámen.
5 2
Λ B Ö L C S Ő N É L .
A bölcsőnél.
Csendesen ülök alvó kisdedem böl- cseje mellett. Istenem, mily tiszta gyö
nyör forrását nyitód fel számomra, mily hasonlíthatlan édes érzéssel ösmérked- tettél meg, midőn anyává lenni engedél!
Mióta szerelmünk élő zálogát ölembe vevém és érette dobogó keblem tejével táplálom : egészen mássá lettem; felfo
gásom, gondolataim az életről átváltoz
tak ; nemesebb méltóságra, magasabb álláspontra érzem helyezve magamat, és szivemet tiszta boldogsággal tölti el, életemet fényes, bűvös léggel veszi kö
rül az a n y a i érzelem .
Hosszasan elnézem kedves kicsinye- met. Könnyű harmatot von homlokára az édes álom, melynek látásaiban mint
ha angyalok enyelegnének v e le: mo
ss
solyra vonulnak ajkai; lehajlok lélek- zeteig, halkan mondom nevét, beszélge
tek vele, mintha ébren volna; kitárom karjaimat, mintha felém repesne; hal
lani vélem : midőn kedves gagyogással mondja: A n y a ! — Ébrenlétének szün
telen látott, szüntelen óhajtott jelene
teit ismétli képzelmem; bölcseje csend
jénél, lelkem saját boldogságával be
szélget és mulat.
Mily csudálatos és titokszera az anyai szív világa! Ama hatalom, mely elfoglalta s benne ellenállhatlan erővel uralkodik: a sz e re te t. Szeretni előre- nézés,érdek és számítás nélkül; szeretni magáért a szeretetért! Mint mikor bim
bójából feselő virágot látva, alig gon
dolunk a méhében rejlő gyümölcsre, hanem a gazdag, rengő szirom, a szín pompája, a körül-terjengő illat töltenek el gyönyörrel: úgy a világra jött ked
ves kisdednél, ki vérünkből való vér,
5 4
A BÖ LC SŐ N ÉL.
képünknek, lelkűnknek mása, nem jö
vőjének nyomozásában, hogy egykor mi leend ö, hanem megjelenésének varázsa, a vele támadt édes, gyengéd viszony ereje által lesz oly kimagyarézhatlannl boldog a szülői kebel. A kezdődő élet első idejében nem ér rá a gyönyörben resz
kető anyai szív arra gondolni, hogy a kis
ded egykor,Isten segedelmével, a család büszkesége s gyámola, a hon és egyház támasza lehet, hanem valamely édes, belső sürgetésben fordul az új tüne
ményhez s a szeretet egész heve- s tel
jességével fogja azt körül.
S mi hajtja a szivet ily édes odaadás
sal a kisded felé? Oh minden, minden!
A természetnek azon titkos, vonzalmas hatalma: mellnél fogra érezzük, hogy ő a mienk, ereiben vérünk csergedez és benne magunk születtünk újra; a felös- mert hasonlatban, melyet arczán a vi
lágra hozotc, s a névben, melyet mi
55
adunk neki : valamely tisztelt élő ked
ves, vagy megsiratott előd emléke újul meg s képe támad fel előttünk. Szép ő, milyen a mosolygó angyal lehet, arczári a tavasz frisesége, szemeiben az ég de- rült mélysége tűnik elő, tiszta és ártat
lan, a mint Isten kezeiből elbocsájtatott;
az életnek egyetlen ártalmas lehellete sem hoinályosítja szendergő lelkének tükörét. Az ő, kin a Megváltó szemei is gyönyörrel nyugvónak, midőn szólott:
e n g e d jé te k , hogy jö je n e k én hozzám a k isd e d e k , m ert ily e n ek é a m en n y ekn ek o r szá g a ! Mint kedvelteti őt még gyá
moltalansága i s ! Ez csudálatosán lát
szik hivatkozni a szülei hűség- és szere- tetre, melynek tevékenységébe helyhezé a bölcs gondviselés a gyenge élet erős biztosítékát. S a szülei indulat oly bol
dog készséggel teljesíti tisztét! Őrkö
dik, gondoskodik; nem nehéz lemon
dani, tűrni, s megszakasztani annyiszor
56
A B Ö LC SŐ N ÉL.
a szemnek édes álmát; a bajlódás : öröm, a kötelesség: élvezet. Oh, elvonnám éhező és szomjazó ajkamtól a legízlete- sebb falatot, az utolsó, életmentő csepp vizet, gondolkodás és állítás nélkül, hogy neki nyújthassam! En, gyenge nő, érzem, hogy bátor lennék bármi ve
szélyben, hogy őt védhessem ; 'rendület
len önfeláldozással meg tudnék halni érette, helyette! Öt oltalmazni, boldo- gítni, érette éln i: gondolatom, vágyam s boldogságom együtt.
A mi jó vá r: neki szánom, mind neki ; Essenek c s a k rám az élet terhei. — Anyamadár künn az ágon
Ü l hosszú, hús éjtszakákon,
S meleg fészkét kicsinyének engedi ! —
Istenem ! mily boldogságot adtál, mi- dőn anyává lenni engedél! Érzem azt, és érzem egyszersmind: hogy a termé
szet törvényét keblemben, magasztos erkölcsi érzés világosítja meg, mely az
