NAGYHÉTI LELKI-GYAKORLATAIRA, ELMÉLKEDÉSEK.

Á J T A T O S

ELMÉLKEDÉSEK.

A

KÖZÉPTANODAI RÓM. KATH. IFJÚSÁG

NAGYHÉTI LELKI-GYAKORLATAIRA,

F Ö L E G

K A T O N A I S T V Á N

latin eredetie után,

SZERKESZTÉ

M A T U S I K N E P . J Á N O S ,

kegyes tanítórendi áldor, s a kolosvári róm. katb. teljes gymnasiumban ny. r. tanár.

Bibornok berczeg primás s esztergomi

érsek

KOLOSVÁRT.

A róm. kath. lyc. betűivel. 1855.

Luk. 15, 18.

í m e m o s t v a g y o n a k e l l e m e s idő; ime m o s t az í i d v e a s é g n e k n a p j a ! Kor. II. 6, 2.

I. Az üdvét szívón viselő katholikus egyén kötelmei- nek egyik legsarkalatosbika, s mint ilyen, egyik legszorgo- Babbika a keresztény hitélet tettekben nyilatkozó dajkálása, s annak a körüle kifejtett ápoló gondoskodás általi növelése, izmosítása. Noha pedig számos a mód és eszköz, mely e czélra magát az elmélkedönek minden lépten-nyomon önkényt ajánlgatja: a legfőbb egyházi tekintélyek öszhangzó tanús- kodása s kiválólagos kegyelése szerint mégis alig létezik ez érdemben áldásosabb s döntőbb hatású valami, az időnként áhitatteljes ünnepélylyel tartatni szokott l e l k i - g y a k o r - l a t o k nál.

„A lelki-gyakorlatok eszméjén (ugyanis) különös áldása nyugszik Krisztus Jézus egyházának, s lehet és kell, hogy egy-egy ilyetén alkalommal hatalmas kegyelem ragyogja át az elmét, rendkívüli malasztén'» járja keresztül a szíveket, s a lélek minden gondolatának, a szív minden gerjedelmének, a kedély minden érzetének tisztábbra higgadtával pusztuljon belőle a föld s a világ salakja... ')" Oh igen ! mert a lelki-

1) Nogáll János. „Szentek tudománya." II. )'. 101. 1. — Ezen s a sok- érdemíl írónak egy más, „Kalauz keresztény hitéletre" czímii szinte igen jeles müve, — szebbnél szebb czikkeikkel, erőteljes pontjaik- s velős mondataikkal úgy szívéhez szólnak az őket éber figyelemmel ta- nulmányozónak, s lelkét annyira meghatják, hogy általok mintegy szel- leinvilágba ragadtatik. S ki hajló aztán ilyenkor bíiniil tudni be, ha jelen munka szerkesztője is, elkapatva azoknak szíve- s lelkébe vett szépségeitől s kecsegtetve egyszersmind iidvesen megindító tulajdonaik- tól, helylyel-közzel tán észrevétlenül is velők találta vagy merészelte kifejezni buzdító szózatát az üdvesség útjának keresésére a nélkül, hogy az amúgy is elég siiríín használt figyelemosztó idézetjeleket kellőleg igénybe vette volna?

*

gyakorlatok az isteni bölcseség egy újból megnyitott isko- lája; a lélek bármily sebeinek gyógyerős orvosszere; a po- kolbeli ellenség ellen leggazdagabb fegyvertár; az erkölcsi- ség böerü forrása; a húsvéti szent gyónás- és áldozásra mind- nyájunkat hathatósan elékészítö mód. Úgy van. Ok egy igéző virágágy az egyedül üdvezítö katholika anyaszentegyház gyoin- talan kertében, mely növényeinek illata s színei pompájával elbájolja a szemlélőt, míg a bokraiból szakasztónak töredel- mes keblét díszoltárrá, Jézus lakhelyévé magasztosítja. Ilye- nek a lelki-gyakorlatok, a ily fölséges tulajdonaikat megértve:

habozhatsz-e, oh keresztény bűnös ember! késlekedhetel-e még tovább is a bánkódás útján eme csodaszépséghez köze- ledni, s róla tar lelkedet Istennek tetszőleg fölékítni?

Ámbár pedig számos a tekintet, mely a lelkigyakor- latok szent, foganatos, üdves s — bűn terhes körülményeink- nél fogva — az örök boldogság megnyerésére nézve oly ne- hezen nélkülözhető volta mellett annyira meggyözöleg szól:

mégis, mint sarkpontok, három igényli főleg az éber figyel- met, t. i. az Isten-, minmagunk- s felebarátunkra vonatkozó.

a) Az Istent illető tekintet egyre sürgeti a teremtményt a teremtöhez, fiút az atyához, szolgát az úrhoz, embert az Istenhez a legbizalmasabb közeledésre, s azt emevvel a leg- szorosb viszonyban léteire. Oli de eskiitt elleneink: az ördög, test és világ, szakadatlanul megejtésünkön munkálván, hí- zelgő kecsegtetéseikkel naponként tágíttatják velünk eme kapcsot, míg utoljára kedvökért végkép fölbontjuk azt. Ek- kor aztán miénk a világ, miénk mindene; fölszabadítjuk ma- gunkat a tilalmasra, s elvakulásunkban feledjük Istenünket, feledjük a számunkra összehalmozott mennyei kincseket, egye- dül a pillanatnyiak fölött tombolván örömünkben. Ahelyett, hogy Isten ő szent fölségének szolgálatában minmagunk és egyebek üdvességén buzognánk: vesztünk felé rohanunk, s példánkkal száz másokat ragadunk magunk után. Azonban az úr irgalma sokkal határtalanabb, semmint bennünket, el- esett teremtményeit, fiait és szolgáit fölemelni képes ne volna vagy ne akarna. Igen, vannak a malasztnak és üdvességnek különös napjai, napjai a szentebb belsugalmaknak, a mélyebb megindulásoknak. S e napok a imgányosság, a lelki-gya-

— 5 —

korlatok ideje, mikor aztán, egy fölsőbb érintésre, fölocsúdva nehézkes állapotunkból s oda hagyva a zajongó világot, csu- páncsak Istennel állunk éldeletes társaságba, csendes magá- nyunkban csupáncsak vele foglalkodunk, csupáncsak neki élünk; itt adja tudtunkra akaratát, itt édesgeti rendkívüli malasztokkal magához lelkünket. í m e m a g a m h o z é d e s - g e t e m ö t , így szól az úr a látnók által, s p u s z t á b a v i s z e m öt, c s (itt) s z ó l o k az ö s z í v e s z e r i n t ').

A lelki-gyakorlatok épületes magányában kíván ö hozzánk szólani s nyilatkozni szívünk előtt, itt hallatja evvel édes atyai szavait, fölrázza öt halálnyugalmából, szent aggódásba ejti s addig ostromolja, míg ismét megadja magát. V o n u l j (azért) s z o b á d b a (szívedbe, oh bűnös !), és z á r d ma- g a d r a az a j t ó t , é s i m á d k o z z á l m a g á n y b a n a t y á d h o z '-). Csendességben akar ö veled bizodalmas be- szélgetésbe ereszkedni, törvényeit és magadviseletét elédbe terjeszteni; itt akar ö téged tenmagadnak megmutatni, hogy minő vagy s minőnek kell lenned. íme tehát a lelki-gyakor- latok kiáltó szükségessége Istent illető tekintetből, mivelhogy sajátlag csak azok által és alatt történhetik így mindez időre nézve rendesebben, mértékre nézve tüzetesebben, s módra nézve buzgóságosabban.

b) Minmagunkat illetőleg, melyik a halandók ama ki- váltságosa, ki a lelki-gyakorlatokat szükségteleneknek bé- lyegezné, habár magára is, miután azok mindnyájunkra nézve csaknem elkeríilhetlen szükségnek ? Vagy nincs-e megírva, hogy az i g a z (is) h é t s z e r e s i k cl (napjában) ^J) ? s ha igen: nem kell-e nekünk, nem-igazaknak, ama kiapadhat- lan forráshoz sovárognunk, honnét az engesztelödés buzog föl számunkra, s azonképen vágyakodnunk utánok, a m i n t k í v á n k o z i k a s z a r v a s a v i z e k kút f e j e i h e z ⁴)?

Egyébiránt légy bár jó vagy rosz, mindkét esetben szüksé- ged van rájok; mint jónak ugyanis, hogy buzgóságodban

í) Ose. 2, 14.

2) Mát. 6, 6.

3) Példab. 21, ÍR.

4) XLI. zsolt. 1.

megerősíttessél; mint rosznak, hogy büneidei sokaságuk- s nagyságukhoz képest egyszer számba vedd s fontolóra. A jó- nak „ily különös alkalom újra folélénkíti kedélyét; érzelmé- ben növekszik a szellem fólhangultával; titkos gyarlóságo- kat fedez föl, melyek elébb rejtve valának előtte; tévútakat vesz észre, melyekre elébb nem figyelmezett; megküzd tö- kéletlenségeivel, és epületet rak, annál crösebbet, minél mé- lyebb és szilárdabb alapokra fekteti ')." A rosznak, noha már tartósb idő óta aluszsza ö siralmas álmát; noha a megtérés közönséges eszközei a sok visszaélés miatt elvesztették rá nézve fontosságukat; s ennek következteben noha kezdetét látszik venni rajta az elmebeli megvakulás, szívbeli megátal- kodottság s a vallásbani elfásulás : lehetlen mégis ez ünne- pélyes szertartásnál üdvesen meg nem illetődnie, lelki-gya- korlandó társainak példájára meg nem indulnia, s reá nem bíratnia az eltökélésre, miszerint, levetkezve az ó embert, újat öltsön fol, Isten és hite szerinti új embert; lehetlen föl nem lelkesülnie a kedvező körülreiény által, midőn látja, „hogy eljött az óra, az irgalom és megengesztelődés malasztjának órája. Es lesz, hogy elhatározza magát, miszerint éveket él- vén a világnak, ezentúl éljen a lélek üdvességének, éljen Istenének . . . 2)".

c) A felebarátunkat illető tekintet értelmében, fönhan- gon hirdeté a testté lett szent Ige: U g y v i l á g o s k o d- j é k a ti v i l á g o s s á g t o k az e m b e r e k e l ö tt, h o g y

l á s s á k j ó c s e l e k e d e t e i t e k e t , és d i c s ő í t s é k a t y á t o k a t , ki m e n n y e k b e n v a g y o n³) . Pedig a lelki-gyakorlatok nyilvános tanújelei annpk, hogy a hittől, melyet vallunk, annak igényeitől, reményei- s kötelességeitől legbensőbben át meg át vagyunk hatva, s tettekkel ügyek- szünk azt elevenségben tartani a szív hajlékában, jóságos tettekkel, melyek, miként a magasba helyzett tűz, ragyogó fénynyel lobogjanak az élet sötétében mindenek láttára, s gyújtékony természetöknél fogva, lángba borítsanak mindent,

1) Nogáll János. U. o. 98. 1.

i) U. o. 99. 1.

3) Mát. 5, 16.

— 7 —

lángba az üdvezülésre teremtett embcrvilágot. Nincs külön- ben. Még a hittel csupán csak játékot üző is mindenkor pél- dát vár és követel a keresztény katholikustól, s ezért a jó és jámbor keresztényeknek szükség, hogy c kiványnak crély- lyel megfeleljenek; szükség, liogy épüljenek és építsenek eré- nyes hitéletre serkentő példaadásaik által: szükség, hogy a roszak ellenében" legyen életök hatalmas czáfolat az erkölcsös- ség mellett; szükség, hogy mindnyájan oda működjünk egy szív- vel és lélekkel, miszerint mielébb teljesülésije lássuk menni ez isteni jóslatot: És l e s z e n e g y a k o l és e g y p á s z t ó r1).

S hogy ezek és több ily ohajok valósításában a lelki-gya- korlatok előnyös tényezők: nincs miért tovább bizonyítgatni.

De világosan érthető egyszersmind az imént elésoroltak nyomán, mi oki ama kegyeletes előszeretetnek, melvlyel a szentséges pápák a lelki-gyakorlatokhoz ragaszkodnak, mi- szerint fölt írván az egyháznak főleg általok őrzött lelki kin- csskkel gazdag szekrényét, teljes búcsúval jutalmazzák ab- beli ajtatoskodásunkat, melyet a lelki-gyakorlatok folyama alatt kifejtünk, t. i. hogy a hívek minél számosabban sere- geljenek össze ezen szent szertartásokra, s ez által minél lóbbeket magokba szállítsanak, az üdvesség útjára igazítsa nak, a Jézussali együttléteire édesgessenek, kinek ámítní nem tudó ajkai mondák: A h o l k e t t e n v a g y h á r m a n ö s z s z e g y ü l n e k az én n e v e m b e n , o t t v a g y o k kö 2 e p e 11 ö k -).

*,,Szentlélek, kenj föl engem viadalra, hogy legyőzhes- sem önmagamat!

II. A lelki-gyakorlatok alkatrészeinek legföbbike az e l m é l k e d é s , melyet, mivelhogy alatta nem annyira sza- vakkal, mint inkább fölszárnyaló gondolatokkal s meleg érzel- mekkel szól a lélek Istenéhez, méltán megillet az elmélkedő imádság nevezete, a lélekben és igazságban tisztelgő imádságé.

S mert „az elmével hitbeli igazságokat veszünk gondolóra, a

1) Ján. 10, 16.

2) Máté. 18, 20.

3j Scitovszky János. „Szentek élete." 170. 1.

kedélylyel és akarattal megfelelő indulatokat és eltökéléseket mutatunk be Istennek: kétségtelen, miszerint a mint ebben áll az elmélkedés mivolta, akként épen ezen indulatok- és eltöké- léseken sarkallik annak sajátlagos czélja is, melyre az elme gondolkozása szolgál eszközül ')." Az elmélkedéssel karöltve járnak a lelki-gyakorlatokban: a lélekismeret vizsgálatát köny-

nyítő s z e m l é l e t e k is, a lelkiéletre czélzó gyakorlati ok- tatásokat tartalmazó t a n u l s á g o k , s az Isten malasztja után esengő i m á d s á g o k .

Már, ha bizonyos igazságok fölött annyira méltó az ész- szel és értelemmel tündöklő emberhez a csendes magány ölében tartott ajtatos s komoly elmélkedés: minél nagyobb joggal erősíthető ez a mi urunk Jézus Krisztus keserves kín-

szenvedéséről, melyből „a malasztnak új élete, az Isten fiai- nak szabadsága keletkezett2)." Bizonynyal „nem (is) ülhetjük meg jobban a nagyhetet, mint ha urunk kínszenvedéséről aj- tatosan elmélkedünk . . . ³)". „Szemünkbe tűnik (ugyanis ez alatt) a megváltó istenember, a szenvedő ártatlanság, az ül- dözött és meggyalázott erény, a keresztre feszített s gono- szok halálára méltatott áldoáat képe, szóval szemünkbe tű- nik a kereszten függőnek képe 4)." S ebből folyólag nincs, nem lehet a lelki-gyakorlati elmélkedéseknek magasztosabb tárgya: Jézus Krisztus kínszenvedésénél, nem! mivel ez min- denek fölött leghasznosabban foglalkodtatja az értelmet, leg- meghatóbban járja át és buzdítja a lelket, s legüdvcsségesebb foganatú.

1.) Az urunk kínszenvedésérőli elmélkedés lcgméltósá- gosabb tárgya az értelemnek. Mert a keresztény katholika vallástan legfőbb czikkei, milyenek egyebek között: az Isten- és tökélyeiről; az emberről s ennek fölséges de a bűn miatt a legnagyobb tökéletlenség- és fenyegető roskadásnak kitett rendeltetéséről; a malaszt országából így kiesettnek a meg- testesült és magát önkényt föláldozott Isten által újolagos

1) Nogáll János. U. o. 24. 1.

2) Scitovszky János. U. o. 380. 1.

3) U. o. 373. 1.

4) U. o. 358—353. 1.

— 9 —

kegyelmi állapotba helyezéséről szólok, igen, mindeme hit- ágazatok a megváltás történelme- és titkából úgyannyira ki- ragyognak, s eltöltik az igazság-szomjazó lelket szüntelenva- ló fénynyel, hogy a bölcsek szinte mint a tudatlanok lelki eledelt lelnek eme szentséges tárgy fölötti elmélkedtökben, 6 több egyébként széles ismeretek- éa életszentséggel ékes- kedő férfiak előtt Jézus megfeszíttetésének tanulmányozása elégséges volt a világ hivalkodó tanainak megvetésére. így

„a nemzetek apostola azzal dicsekszik, hogy ö csak egy tudo- mánynyal bír, s ez a megfeszítettnek tudománya. Szent Bernát nem akart egyebet, csak a megfeszítettet. Csodálatos, valóban bámulatos ismereteket szerze magának a szent kereszt tövé- ben szent Bonaventura, ki egy alkalommal aquinoi szentTamá3- tól kérdeztetvén, mily könyvből szerzé roppant tudományát?

válaszul a feszületre mutatott ily felelettel: Ez tudományomnak kútforrása. Én Jézust tanulom, és pedig a megfeszítettet ')."

2.) Az úr Jézus kínszenvedése fölötti elmélkedésnél mi- sincs a lélekre nézve meghatóbb és buzdítóbb, misincs reá boldogsághozóbb és méltóbb. Igazságos ugyanis, hogy a lé- lek hálára gerjedjen a vett jótéteményekért, s kegyeletes emlékezés közt zengje mindegyre a zsoltárossal: Az úr ir- g a l m a s s á g á t örökké é n e k e l e m ^a). Pedig a világ te- remtése óta napunkig nem volt, s soha nem is leend az em- berre minden ö érdeme nélkül oly pazar-bökezüleg árasztott 6 ennélfogva részéről mindenkori ráemlékezést, folytonos cso- dálatot s határtalan szeretetet kiérdemlőbb jótét a megvál- tásnál. Itt, itt tanúskodik csak szólólag Istennek irántunk való nagy szeretete, midőn, ki elébb hatalma egyetlen igé- jével oly könnyen teremtett bennünket, most mindenható ere- jénél is csaknem nagyobbat kisérle kedvünkért, minthogy

Isten se nem szenvedhet, se meg nem halhat. Miért is kő- keménynek s merőben háládatlannak bélyegzendő a lélek, mely ennyi szeretetre sem indul meg, mely ennyi szeretetre sem adja meg magát, s mely ennek fontolgatásától legalább ez úttal, ez alkalommal irtózik vagy abban unatkozik.

1) Majer István. „Népszerű egyházi beszédek." II. 341. 1.

2) LXXXVm. zsolt. 1.

3.) De az úr Jézus keserves kínszenvedéséin elmélke- dés az üdvességre is majdcsaknem elkerülhetlenül szükséges.

A mint ugyanis az üdvesség lehetősége a kereszten szülem- lett: azonképen annak valósulandása is csak úgy szereztet- hetik meg, ha a megváltásróli elmélkedés közben a keresz- ten függővel egyesülünk, s tőlünk telhetőleg mindenben hoz- zá alkalmazkodunk. Az Isten nem azért lett emberré, hogy az ember öt ne ismerje, hanem hogy öt mindenha szemei előtt tartsa, mindig csak' öt lássa, s életpéldányul egyedül öt tűzze ki e siralom völgyébeni időzte alatt, öt, ki nyiltan mondá magáról: Senki az atyához nem megyen, ha- nem csak általam, (mert) én vagyok az út, és az i g a z s á g és az é l e t¹) . Már pedig ha az ö földi pályájá- nak minden mozzanata szakadatlan figyelmünket és követé- sérei készségünket igényli: annálinkább megkívánja ezt tő- lünk ama tekintet, mely a megváltás nagy munkáját tünteti föl; munkát, t e l j e s e t malaszttal és i g a z s á g g a l2) , teljeset gyógyerővel és üdvességgel! Ugv van; ha szerelmes üdvezítönk az ö szenvedése- és halálában nem akar vala szemlélődésünk örökös tárgya lenni, bizonynyal nem rendeli áldozatának szüntelenvaló és isteni emlékét; s szent Pál nem hagyta volna parancsolatban, hogy valahányszor eszszük a ke- nyeret az oltáriszentségben, az úr halálának emlékezetét mind- annyiszor kegyeletesen megújítsuk. Nincs, valójában nincs iid- vessége az embernek, a különben még oly kereszténynek is, ha- csak az ö urának s Istenének szenvedés- s haláltörténelmét, és az ebben rejlő igazságokat serény kedvvel s éber elmével nem fontolgatja, és azokat élete sinormértékeül el nem fogadja.

Ezért az anyaszentegyház is, melynek életföladata: az em- beriséget az Istennek s kit ő küldött, Jézus Krisztusnak meg- ismerésére kalauzolni, mindig és mindenütt keresztet, a szent kereszt titkát s annak vérnélküli jelvényét állítja nem csak az elme, hanem egyszersmind a szem elé is; e héten pedig a már jóval elébb elkészített s a ncgyvennapi böjt által meg- tisztult lelkeket, minden, mennyiben csak tőle telhető, még

1) Ján. 14, 6.

3) U. o. 1, 14.

— 11 —

külső készülettel is hívja, édesgeti a szentegyházba, s az összegyűlteket az ö gyásza, siralma s csaknem halálra kese- regte és Krisztussal mintegy együttszenvedése által, némi szent erőszakkal vonja és készti az Igaz halálának szemlé- letére, úgy levén meggyőződve, miszerint lehetlen azoknak az üdvesség részeseivé lcnniök, kik az üdvözülés becsét s a megváltó szeretetét szivökbe nem oltják, s ama szenvedőn és saját magokon nem szánakoznak.

Tehát az üdvesség utáni buzgalom is erősen szorgal- maz minket a kiszenvedett Jézus Krisztus emlékezetének megülésére. Mi hogy annál sikeresebben történjék, eme lel- ki-gyakorlatok folyama alatt azon fő igazságokat fontolgat- juk, melyek tökéletesb megismerésétől különösen függ az

üdvesség becsülése, s ki az erre segélő út, az üdvezítőé.

Minekokáért:

a) az e m b e r n e k I s t e n t ő l a t e r e m t é s b e n kije- l e l t v é g e z é l j a, s

b) ettől a b ű n miatti eltérése;

c) a. h a l á l ; d) í t é l e t ; e) p o k o l ; és

f) a t é k o z l ó f i l i r ó l szóló g y ö n y ö r ű példabe- széd, mely az ördög szolgálatában levő bűnösnek siralmas állapotát, majd az igaz penitencziatartásban Istentől bocsá- natot nyert töredelmes bánkodónak a mennyei atya általi szí- ves visszafogadtatását és megvendégeltetését az oltáriszent- ségben az örök életre, oly meghatólag állítja szem elé, — lesznek ajtatos elmélkedéseink választott tárgyai. Mindannyi sarkalatos, s mint ilyek, mcltán veszik igénybe figyelmünket.

* „Oltsd belénk Jézusom, szenvedésed és halálod em- lékezetét oly mélyen, hogy általa a bűnnek meghaljunk, s csak neked éljünk egyedül ')!".

III. A mily érthetően föltejtvék a lelki-gyakorlatok mi- volta, hasznossága és szükségessége; s a mily világosan ki- mutatvák az azok folyama alatti elmélkedések, főleg Jézus

1) Scitovsüky János. U. o. 171. I.

Krisztus kínszenvedéséröli eleven képzelettől kisért elmélke- dések üdvadó sikerei, írva levén: A mint b ő v e l k e d n e k bennünk Krisztus s z e n v e d é s e i , úgy b ő v e l k e d i k a mi v i g a s z t a l á s u n k is '), és ismét: A mint társak v a g y t o k a(Krisztussali) s z e n v e d é s b e n , úgy l e s z t e k (az azzali) v i g a s z t a l á s b a n is"): épen oly elvitázhatlanul kisugárzik a tÖnebbiekből az is, miszerint mindeme megbe- csiilhetlen nyereményeknek korántsem a lelki-gyakorlatok s a megváltás rendkívül bámulatos munkája iránti hideg egy- kedvűség vagy kötelmi kényszer ejtenek birtokába, minthogy átkozott, ki az úr dolgát álnokul c s e l e k s z i³) ; ha- nem az azokhozi készséges elkészülés, az Isten malasztja utáni forró esenkedés, eltökélt szándék az életjobbítás- s megtérni akarásra, például vévén salesi szent Ferenczczel az órát, melyet, hogy pontosan járjon, nem csak naponként föl kell húzni, de gyakran egészen szét is szedni, a por- s rozs- dalepte részeket kitisztítni, az elvásottakat pedig megújítni.

Kell, hogy a lelki-gyakorlatok alatt a lélek szorosb vizsga alá fogassék, s a netán megrögzött rosz szokásokból s bű- nökből kivetkeztessék. Gondold meg ezeket, oh ajtatos lel- ki-gyakorlandó, s meggondolván, ügyekezzél belátni, misze- rint csak így, egyedül csak e föltétek szerinti alkalmazko- dásod által leend az úr Jézus részedről valódi föltámadás, valódi húsvéti bárány, „kinek vérével meg vagyunk mosva, s oly kedvességet nyertünk Isten előtt, hogy, csak magunk akarjuk, az örök halál, a bűnnek ezen öldöklő angyala, nem lehet ártalmunkra *)." Gondold cl, hogy üdvösséged biztosí- tására engedte neked a mindenható különösen eme napokat, miket oly sok mástól megvont. Karold fol e különös ke- gyelmet. Használd ezen üdvességed eszközét lehető legjob- ban. Gondold meg, hogy lelked jóléte vagyon szóban, melyet csak egyet bírsz; hogy itt az örökkévalóság forog fon, mely boldog lesz ugyan vagy boldogtalan, igaz, de melyből csak

1) Kor. II. 1, 5.

2) U. o. 1, 7.

3) Jerem. 48, 10.

4) Scitovszky János. U. o. 385. 1.

— 13 —

egyik jut osztályrészedül. Ha a tudományok szerzésén any- nyi éveken át fáradozol: halhatatlan lelked nem érdemli-e meg, hogy e három napot egyedül neki szenteld ? Halld csak az erre oly melegen serkentő aranybeszédü szent Péter nyo- mós szavait: „Eveket adtunk, úgymond ő, éveket adtunk a testnek, adjunk napokat a léleknek; időket fordítánk ma- gunkra, szánjunk időt teremtőnknek; éljünk egy kissé Is- tennek, kik egészen a világnak éltünk; tegyük félre a házi gondokat." Kövesd a szentatya e tanát, s tedd félre a házi gondokat; tedd félre kevéssé a tudományos foglalatosságot, s zárkózzál magadba, lelked javáért, e három nap alatt.

Gondold el, hogy sebes léptekkel haladsz örökséged felé;

gondold el, hogy életed határa bizonytalan; gondold el, ha- bár ifjú vagy, hogy eme szent gyakorlatok talán utolsók éle- tedben. Mi ha úgy lenne, mint igen könnyen lehet: minő áhítattal, minő szentséggel végeznéd akkor ezeket?! Ha a kárhozottak közöl valakinek megengedtetnék itt jelenlenni, mit vélsz, milyen buzgósággal venne az ezekben részt ? mily szorgalommal fordítaná ezt az egész időt üdve eszközlésére ? Ugyanazt tartsd most részedről teendőnek. Most hí, most kér téged Isten, most várja szíved teljes megadását, s ne restelkedjél. Ne, óh ne restelkedjél! Hanem nyisd meg fő- leg e három nap folyta alatt füleidet a lelkiatya képében hozzád beszélő Isten előtt, tárd ki neki szívedet, engedj ma- lasztja mozzanatainak szabad működést, s szánd magadat testestől lelkestől hü szolgálatára.

* Oh lelkem Istene 1 mennyi hálával tartozom neked, hogy üdvein megnyerésére ily alkalmas időt engedél nekem, sok mások mellőztével. Mindezt neked köszönöm szerelmes megváltóm, s köteles háladatul téged kereslek ezután min- denben, ki, legfolségesebl) Isten létedre, mulandó emberi tes- tet öltöttél, csakhogy engem, legméltatlanabb teremtménye- det, legháladatlanabb fiadat, leghívtelenebb szolgádat fölke- reshess ; ki oly rettenete:; kínt és gyalázatos halált szenved- tél szabadításomért; s ki mindezen kimondhatlan nagy sze- retetedért nem kívánsz tőlem egyebet viszonszeretet- s éle- ted követésénél, de a melynek jutahnaul ismét csak engem boldogító örök élettel, mennyei országoddal kecsegtetsz. Oh

ha erkölcsiségem oly parányi is, mint egy mustármag, má- tól fogva szorgalmatosan öntözgetem azt a töredelem harma- tával, gondosan ápolgatom a tőled tanult szeretet melegével, hogy, naponként erősödvén, neked tetszöleg gyümölcsözzék.

Igen, irántadi holtiglanos leköteleztetésem érzetében fölteszem magamban, hogy kiválólag e napok minden perczét neked áldozandom; hogy, kerülve a henyélést, czéltalan járás-kelést, fecsegést, játékot s egyéb megengedett időtöltéseket is, egye- dül ajtatos elmélkedéssel, istenes könyvek olvasásával s a szent gyónásrai készülettel töltendőm napjaimat, csak te adj erőt ebbeli föltett szándékomat szent neved dicsőítésére s lelkem üdvösségére minél pontosabban teljesíthetnem ; csak te gyámolits isteni szent malasztoddal, te, óh szerelmes Jé- zusom! ki az atyával és szentlélekkel egyetemben élsz ép uralkodol mindörökön örökké. Amen.

I. ELMÉLKEDÉS.

Az ember végczéljárúl.

T e r e m t e I s t e n az e m b e r t az ő képére.

Móz. I. 1, 27.

Noha mireánk az úr Jézus köztünk tartózkodásának minden perczenete legáldásosabb, mint ki keresni j ö V e az elveszettet; s noha minden egyes cselekedete hatalmas vonz- erővel kapja meg s ragadja mágnesként magához a fölötte ajtatosan elmélkedönek s a bünmámorból kiábrándulni eltö- kéltnek töredelmes érzületét: életének mégis legtündöklőbb fénypontjául az utolsó vacsora alatt és után végbevitt ténye bizonyul be. Oh nézd öt, bánatos lelkem ! s nézvén csodáld itt szerelmes megváltódnak tanítványai s az összes emberiség iránti lángoló szeretetét: mily kivánva kivánja velők meg- enni a húsvétot; mily alázattal ereszkedik a tanítványok lá- baihoz, megmosván azokat, hogy tiszták legyenek; mennyire

— 15 —

sajnálkozik az áruló Júdás elvesztén; mint adja étkül valósá- gos szent testét s italul szentséges vérét a bűnök bocsánatára, hogy minél szorosban hozzá füzetvén, őbenne üdvezüljenek;

mily égő imával ajánlja őket mennyei atyjának, hogy a vá- lasztottakat őrizze, egyítse s megszentelje; végre, az olajfák hegyérc menvén, minő készséggel engedi át magát a belső szenvedésnek, ártatlan valóját nem sokára a külsőnek is alábocsátandó! Oh lelkem szabadítója, édességes Jézusom!

mondd, oh mondd meg, kérlek: mire ennyi szeretet s szent- séges személyed ily mély megalázása ? mire ennyi gond és aggalom ? mire czéloznak ily kínteljes áldozatok ? Hallom, igen, hallom mézédes igéidet: a) h o g y v i s s z a v e z e s d az e m b e r t f ö l s é g e s r e n d e l t e t é s e - s v é g e z e l - j á h o z; b) h o g y s z á ni á r a a m e g v á l t á s és m e g- s z ö n t e l t e t é s b n l f a k a d ó m a l a s z t o k a t s men- n y e i s e g e d c 1 m c z é s t é r d e m e l j ki; c) h o g y ki- t ü n t e s d a h a l h a t a t l a n l e l e k r o p p a n t b e c s é t . E végből nem engede meg a mennyei atya tulajdon egyszülöttének; s e végből tett meg és tűrt cl mindeneket a fiú. Iliért is alig akadhat jelen elmélkedésünkhöz illőbb tárgy s higgadt szemlélődésre méltóbb — e három igazság- nál, melyeket míg alázatos elmével fontolgatunk: csepegtesd az alatt szivünkbe, oh szeretetnek Istene, urunk Jézus! szent malasztodat, hogy állandó szeretetedre és hü követésedre buzdulhassunk!

I. „A teremtésnek remeke, az Iste.i képére alkottatott ember, legkegyesebb alkotójától kitűnő, sőt fölséges rendel- tetést nyert, u. m. az ég és föld urának szolgálatában híven eljárni, mintegy gondviselés eszközének lenni, másokra bol- dogítólag hatni, és (mi végczélja) üdveziilni. Ily magasztos rendeltetése miatt az emberi nem Isten választott népének, Isten gyermekeinek, Jézus atyafiainak, örökös társainak, mi több, isteneknek neveztetik'1 '), maga Jézus így szólván:

N i n c s - e megírva t ö r v é n y e t e k b e n , hogy én mon-

1) Majer István. U. o. II. 155. I.

dottam: I s t e n e k v a g y t o k¹) ? Mily dicső rendeltetés!

s mennyire még dicsőbb végczél I Ugyan mit tehetett Isten még velünk, és nem tett? Bizonynyal lehetlen föl nem kiál- tanunk Dáviddal: Az úr i r g a l m a s s á g a i t (irántami jó- voltát) ö r ö k k é é n e k e l e m4) ! Énekelem pedig annál ér- zékenyebben , annál hálásb áhitattal: minélinkább meggyő- ződöm, miszerint, hogy eme rendeltetésemnek meg is felel- hessek, s végczélját elérhessem, minden gondolható módot és eszközt is bőségesen adományozott. Oh véghetetlen jóságú Isten! mivel érdcmlettem én ki tőled ennyi kegyességet ? mivel, hogy még mielőtt fogantattam és születtem, már sze- retetednek kiválólagos tárgya legyek? mivel, hogy oly te- mérdek mások fölött, kik nálamnál jobbak leendettek, s té- ged hívebben szolgálandottak, engem választál magadénak ? hogy értem alkottad a napot, értem a holdat, értem a csil- lagokat? hogy alám rendeléd az erdők vadonaiban tanyázó vadakat, a vizekben úszkáló halakat, a levegőben repkedő madarakat? szóval, mivel érdemlettem tőled, hogy mindent, valamit csak szemlélek, használatomra adj, csakhogy rendel- tetésem szerint dicsőségedre s enboldogságomra élhessek ? Oh uram, összeesem ennyi rám halmozott adományaid súlya alatt! elkábulok az azok fölötti örömmámortól! És én, én legháladatlanabb teremtményed^ mivel ügyekvém mindezt te- hetségem szerint viszonozni? mit adtam neked mindazokért^

miket te velem oly bőkezűen cselekedtél? Roszakkal fizet- tem neked a jókért! Minden módot, minden jóra használan- dó eszközt boszontásodra fordíték! Ellened lázadtam!

Vedd itt komolyan fontolóra, oh bűnös ifjú! vájjon te, kit az isteni jóság szüntelen új meg új kegyével tetéz, há- ladattal viseltetel-e iránta ? Vagy talán eme jótéteinek sok és nagy volta épen parancsainak megvetésére bátorít föl ? S en- nélfogva talán jobb is lett volna részedre, ha kevesebbel tar- toznál neki? Talán nem vétkeznél annyiszor, ha bénává, ha siketté, ha némává, ha vakká, ha rúttá, ha csodaszörnynyé teremtett volna? Vizsgáld meg nyelvedet, kezeidet, füleidet,

1) J.'in. 10, 34.

2) LXXXVin. zsolt. 1.

szemeidet s egész lényednek külün részeit, mint megannyi neked megadott s igen sok mástól megvont áldásokat, váj- jon mindezekkel nem épen megbántására éltél-e jótevődnek,

s nem panaszolhat-e méltán ellened a látnokkal: R o s z a k - k a l f i z e t n e k v a l a n e k e m a j ó k é r t ')? — Adott neked az úr ép kezeket, míg sok mást bénává teremtett, s mikép háláltad meg ezt? Nem nyújtád-e ki azokat ocsmány dolgok után a helyett, hogy alázatos könyörgések kíséreté- ben ég felé emelnéd azokat Isten imádására ? R o s z a k- k a l f i z e t n e k v a l a n e k e m a j ó k é r t ! — Adott ne- ked az úr egészséges füleket, míg sok mást siketté terem- tett, s mikép háláltad meg ezt? Nem nyitád-e meg azokat feslett, hiú, becsmérlő beszédek hallására a helyett, hogy általok az Isten igéjét fogadnád magadba? R o s z a k k a l f i z e t n e k v a l a n e k e m a j ó k é r t ! — Adott neked az úr sima nyelvet, míg sok mást némává teremtett, s mikép háláltad meg ezt? Nem használád-e azt erkölcsrontó s trá- gár beszédekre, ártatlan szívek megmételyezésére, s rá- galmazó és káromló szavak kiejtésére a helyett, hogy azzal az Istent dicsérnéd s embertársaidat az crényességre hínád föl? R o s z a k k a l f i z e t n e k v a l a n e k e m a jók- é r t ! — Adott neked az úr éles szemeket, míg sok mást vakká teremtett, s mikép háláltad meg ezt? Nem függesz- téd-e azokat botránkoztató rajzokra s egyéb förtelmességek- re a helyett, hogy őket az égen, szent képeken s a termé- szet csodaszépségein kegyeletteljes megindulással jártatnád?

R o s z a k k a l f i z e t n e k v a l a n e k e m a j ó k é r t ! — Adott neked az úr szép külsőt, míg sok mást szörnyeteggé teremtett, s mikép háláltad meg ezt? Nem fuvalkodtál-e föl benne; s nem nézted-e le, nem gúnyolád-e ki miatta az e tekintetben náladnál kevésbbé szerencséseket a helyett, hogy általa az Isten mondhatlan szépsége csodálására intetnél?

R o s z a k k a l f i z e t n e k v a l a n e k e m a j ó k é r t ! — Adott neked az úr erős lábakat, míg sok mást sántává te- remtett, s mikép háláltad meg ezt? Nem jártál-e azokkal a

1) XXXIV, zsolt. 12.

gonoszság útain; nem fürkészted-e föl velők a gyanús sőt tiltott társaságokat a helyett, hogy az Isten parancsainak ösvényén haladnál s egyházakat látogatnál? R o s z a k k a l f i z e t n e k v a l a n e k e m a j ó k é r t ! — Adott neked az úr viruló egészséget, míg sok mást tartós vagy öröklött nya- valyássá teremtett, s mikép háláltad meg ezt? Nem tékoz- lád-e azt féktelen vágyaid kielégítésére a helyett, hogy Is- ten magasztalására s felebarátod segélésé.re fordítanád azt?

R o s z a k k a l f i z e t n e k v a l a n e k e m a j ó k é r t ! — Adott neked az úr erőt s tán némi javakat, míg sok mást gyengévé s szűkölködővé teremtett, s mikép háláltad meg ezt?

Nem vélted-c azok által, hogy neked minden szabad; s e- röd- vagy vagyonodban bizakodva, nem ingerléd-e inkább az Istent s embereket a helyett, hogy legőszintébb hálát re- begnél érettök s jótétekben gyümölcsöztetnéd őket? R o s z a k - k a l f i z e t n e k v a l a n e k e m a j ó k é r t ! — Adott végre neked az úr könnyű s fogékony észt, míg sok mást tompa elméüvé teremtett, s mikép háláltad ineg ezt? Nem kétkcdél-e általa a hitigazságokban; s élczeiddel nem üzél-e gúnyt az egyházi és egyéb szent szokásokból a helyett, hogy az Isten számtalan jótéteményeire gondolnál, rólok gyakor- ta elmélkednél, s magadat reájok mindig méltóbbá tenni buzgólkodnál ? E z e k k e 1 f i z e t s z-c az ú r n a k , bo- l o n d é s e s z t e l e n n é p ? V á j j o n nem a t y á d-e ö, ki b í r t t é g e d , és a l k o t o t t és t e r e m t e t t t é g e d ') ? Ezekkel fizetsz-e teremtődnek ? így mutatod-c magad há- lásnak jótevőd iránt? Az I s t e n t , ki t é g e d s z ü l t , el- h a g y t a d , és e l f e l e d k e z t é l t e r e m t ő u r a d r ó l

")! De tudd meg, hogy mindezt l á t t a (ám) az úr, é s h a r a g r a i n d í t t a t o t t ³). L á t t a hálátlan lelkedet;

l á t t a adományai könnyelmű megvetését; l á t t a a jótéte- ményeiveli szörnyű visszaélést: é s h a r a g r a i n d í t t a - t o t t . Ugyan miként feledhetéd, hogy így élvén, épen ezen jótétek lesznek majd okai jövendőbeli nyomom sorsodnak,

1) Móz. V. 32, tí.

2) U. o. - 18.

3) U. o, _ 10.

— 19 —

melyeket a helyett, hogy dicső rendeltetésed követelményei- nek betöltésére s ez által üdvességedre eszközökiil használ- nál, kiváló gonddal s egész eltökéltséggel fordítasz tenvesz- tedre ? Oh bizonyára sokkal nagyobb szerencse leendett re- ád nézve, ha vagy nem, vagy legalább embernek nem te- remtettél volna ; s ha igen, jobb lett volna, ha vak, ha né- ma, ha sánta, ha béna, siket, szörnyeteg s buta elméíí let- tél volna, semhogy e javakkal Istened boszontására s tenká- rodra annyira visszaélj ! Oh gyászos ajándék, mely csupán pusztulásodnak okozója ! Oh szomorú jótétek, melyek csak vétkeid eszközeit szaporítják!

ímhol a teremtés ennyi és ily fönséges javaivali visz- szaélésböl fakadó s bennünket elözönlő temérdek tökéletlen- ség és bün ! ímhol rendeltetésünk ellenére az eredeti bün által megromlott természetünk roszra készsége még akkor is, midőn saját lelkünknek valljuk miatta kárát! Oh de ne csüggedj ezért, elszomorodott lelkem! mert kiengesztelve le- vén a véghetetlenül megbántott atya Jézus véghetetlen ér- demei által, ismét nyitva áll számodra a menny, s csak te akard, Isten malasztjának segedelmével, annál biztosabban bejuthatsz oda, minél serémvuben lépsz le az eddig tapo- dott ösvényről, s hágsz Jézus nyomdokaiba; minél szenve- délyesebben forgódol az úr szolgálatában s tenmagad boldo- gításában.

* Oh uram, bevallom rendeltetésemtöli eltértemet, s bevallom e miatt büntetésre méltó voltomat, mint ki jósá- godért roszszal fizettem; bevallom, hogy nem csak jótéte- ményeidről feledkeztem meg, hanem velők igazságodnak kel- tém fel ellenem sújtó ostorát! Mindenek megfelelnek a czél- nak, melyre teremtvék: a madarak, hogy téged dicsérjenek;

a virágok s növények, hogy mindenhatóságodat hirdessék;

a nap, hold és csillagok, hogy fényökkel a fold lakóit irán- tadi hálára gyúlaszszák: egyedül én, saját kezeid mester- műve, egyedül én állok teremtményeid hosszú sorában, ki- ről kimondád, hogy bánod, miért teremtetted az embert!

De halld, oh végetlen irgalmú tereintöm, halld meg foga- dásomat, hogy ezentúl soha meg nem bántlak, cBak kegyel- meddel légy szíves támogatni! Ezentúl á l d o m az u r a t

m i n d e n i d ő b e n ')! Soha sem szűnöm meg dicséretedet zengeni; soha fiúi buzgó hálámat irántad tanúsítni. Magasz- tallak reggel, magasztallak a nap folytában, magasztallak éjjeli éber óráimban; reád gondolok tanulmányokkali foglal- kodásom közt, reád életem minden perczében; csak teál- talad, tebenned és teveled akarok ezentúl élni, én uram, én Istenem! Oh add szerelmes Jézusom, hogy szent színed előtt tett emez ünnepélyes fogadalmamat annál pontosabban teljesíthessem, minél bizonyosb elöttr-m, miszerint mitsem hágjál mulasztatlanul, csakhogy engem mennyei atyáddal kiengesztelj, csakhogy engem megnyerj; igen, oh áldott Jé- zus! tedd, hogy, ki magadat egészen adtad érettem, én is egészen szegődjem hozzád, s rendeltetésem végczélja eléré- sében készséggel működjein együtt malasztoddal!

II. Az első ember, hálátlanul visszaélve a teremtőtől nyert szabadsággal, s ellene e miatt pártütővé fajulván, ha- lállali büntetésnek esett alája, ö, ki halhatatlanságra, tehát mindenkori életre, örök boldogságra alkottatott. Kivetkezve levén e szerint az eredeti kegyelem-állapotból, kifosztatott egyszersmind az igazság- és szentségből, s az Isten hason- latosságától legelütőbb képpé, utálat tárgyává, harag- és bo- szúságnak lön fiává, s mi több, isteni szigor szabta gyöt- relmeknek martalékává. A végczél, melyet részére s benne maradékainak az alkotó kitűzött, az ö változatlan határoza- tánál fogva, mindemellett is másolhatlanul fonmaradt, kö- vetkezőleg fon az emberiséget szorító kötelem is: Istent ke- resni , s a szükség: öt bírni. Ámde a megesett ember, erői- nek szárnyai szegetvén, magától a magasba nem emelked- hetett többé, s saját tehetségeire hagyatva, végczélját nem- hogy el nem érhette, de még csak meg sem is közelíthette.

Az ebbeli köteleztetésének betöltetlen voltából fakadt öntu- dat aztán a lakolást még súlyosbítá, az ö arrai képtelensé- gének érzete pedig öt boldogtalanná tette , boldogtalanná mindinkább és inkább. Minekokáért az ember nem birt ön- magában semmi móddal, semmi eszközzel szomorú helyze-

1) XXXIII, zsolt. 2.

— 21 —

tcbőli kivergődésre, hanem ellenkezőleg megvoltak benne o- kai a napontai melyebbre sülyedésnek, okai örökös elveszte- nek. S ekkor mit ért neki, hogy született, ha megváltatni szerencsés nem lett volna? mit használna neki, hogy ege- idéig él, s aztán, mint terméketlen fa, kivágatik s örök tűz- re vettetik ? Oh dc az irgalmas Isten, ki veszni hagyá a ke- vély angyalokat, megkönyörülvén Ádám gyermekein, eme rettenetes helyzetet, ez iszonyú vcszélylyeli fenyegetést, ré- szünkre megszüntette. Nemünk minden tartozását magára vállalván, szentséges vére ontásával tett érettünk eleget, s ezen jószántábóli önföláldozással ismét megnyitá előttünk az isteni malasztok kiapadhatlan forrását, mikben megmosat- ván, Istennek kedves fiaivá és örökségünk ősi jogainak újó- lag illetékeseivé tetetünk. „Fontoljuk (itt) meg élénkebben Jézus életét és halálát, melylyel bennünket mennyei atyjá- val kiengesztelt. Csak Isten fia tehetett mennyei atyja szent- ségének eleget érettünk; csak ö válthatott meg és üdvezít- hetett minket. Csak neki köszönhetjük váltságunkat s min- den javunkat Istentől. Mily szeretet Jézusban mennyei aty- jához ! mily könyörülct irántunk! Ne gerjeszszen-e ez ben- nünk Jézus iránt szeretetet, köszönetet') ?" Oh igen! s anv- nyival ragaszkodóbbat, annyival forróbbat, minthogy mind- ez roppant munkájába jött, teljes kimerültségébe s ezt szü- lő rettenetes kínaiba; minthogy, mikép megszaggatott szent testéből a drága vér, akként patakzanak mélységes sebein, mint megannyi csatornákon, az ö véghetetlen érdemei által, számunkra a malasztok, Isten eme természetfölötti ajándé- kai , lelkünk üdvösségére emez oly igen megkívántató nagy- becsű mennyei kincsek, hogy hacsak az isteni malasztok nem bővelkednek bennünk, melyek cselekedeteinket, mint só az étket, megízesítsék s Isten előtt tetszetősökké tegyék:

hiábavaló hitünk, hiábavalók minden reményeink.

Vedd fontolóra ez alkalommal, megilletődött lelkem!

Jézusnak főleg abbeli irántadi nagy szeretetét, mely szerint >

csakhogy az érdemeivel kinyert malasztok részese lehess, s bennök bővelkedhessél, anyaszentegyházat, saját vérén ala-

1) Scitovszky János, U. o. 367. L

pított anyaszentegyházat hagyott a világ végezetéig élő tes- teid , s téged annak édes anyai karjain a keresztség szent- ségében újból engede születni szentlelke által, hogy így szent testének tagjává tegyen. S ime, ki Ádám bűne következté- ben ördög rabja valál, a kereszség által Isten fiává, Jé- zus Krisztus testvérévé, s a szentlélek templomává lettél.

Minő kitüntetés! mennyi szerencse ! Ámde, ki a keresztség által a vitézkedő anyaszentegyháznak üttettél lovagjává; ki ha- dat izentél az ördögnek, lelked e kérielhetlen ellenének; ki le- mondál a testről s világról, le pompájáról, örömeiről s hiúságá- ról , megtartád-e ünnepélyesen tett fogadalmadat ? Nem en- gedél-e inkább, mikor csak lehetett, féktelen indulataid- és szenvedélyeidnek szabad kitörést ? s nem merítéd-e maga- dat a bűnök fertőjébe ? Oh látom zavarodottságodat s olva- som képedből őszinte vallomásodat; hallom, miképen a ke- resztségben nyert ártatlanságod lilioma csak addig díszlett, míg gyenge voltod miatt nem vétkezhettél, a mint azonban öregbedél korban, öregbedél a gonoszban is. Igen, mihelyt eszeddel élni kezdél, legott, megtagadva Ígéreteidet, annyi- ra megejtének kisérteteid, hogy a keresztény egély veröfé- nyét behomályositani, a hitigazságokat értetlenül megtámad- ni, s a keresztény ember méltóságát nem irtózál tenmagad- ban meggyalázni. Oh te hűség- és hűtlenségből szerkesztett szörnyeteg! ugyan érted-e, tudod-e: mit tesz kereszténynek, keresztény katholikusnak lenred ? mit tesz a keresztség ál- tal az ördög hatalmából kivétetned ? mit tesz a szentlélek templomává szenteltetned ? s ha igen: miként mondhattad mégis eddigi életeddel a benned székelő szentléleknek : „tá- vozzál szívemből, s engedj helyet kedvesebb bálványomnak, a tisztátalan léleknek ; el cl tőlem, nincs szükségem meg- világosításodra , malasztidra ?" Bizonyára nem csoda , ha ilyszerü magunkviseletét látva Isten, régi panaszát fölöt- tünk is ismétli, imígyen szólván : H a l l j á t o k m e g e g e k , é s v e d d f ü l e i d b e f ö l d ! — F i a k a t n e v e l t e m s m a g a s z t a l t a m föl, ők p e d i g m e g v e t e t t e k en- g e m ')! Kihoztam a fiakat semmiből, s valami csak az

1) I . 1, .

— 23 —

égen és földön létezik, szolgálatukra rendelém; ép tagok- s jeles tulajdonokkal ruházám föl őket; egyszülött fiamat adám nekik, hogy megváltójok, közbenjárójok, pásztoruk, zarán- doklatuk ideje alatt vezérök s mesterök lenne az igazságban.

F i a k a t n e v e l t e m s m a g a s z t a l t a m f ö l , ők pe- d i g m e g v e t e t t e k e n g e m ! Az igaz hitre térítém őket, sok mást a babonaságban hagyván vakoskodni; különös s eltörölhetlen jellel jegyzém ki őket a pogányok közöl; őket az isteni természet részeseivé tettem, fiaim számába ikta- tám , s az oltáriszentségben mennyei étekkel táplálom. Mit k e l l e t t m é g t ö b b e t c s e l e k e d n e m az én sző- l ő m m e l , és nem c s e l e k e d t e m v e l e ')? Mit te- hettem már többet nekik, az annyi kegyekkel elhalmozot- taknak, az annyira fólmagasztaltaknak ? s ö k (mégis) meg- v e t e t t e k e n g e m ! Azonnal, hogy észszel kezdettek él- ni : vétekkel siettek beszennyezni ártatlanságukat; azonnal elfordultak tőlem; azonnal testi vágyaikat bálványozák; azon- nal idegen isteneknek tömjéneztek. Ellene mondottak az ör- dögnek , testnek és világnak : oh de csupán nyelvök- s nem egyszersmind tetteikkel! Ha az én e l l e n s é g e m átko- z o t t v o l n a (így) m e g e n g e m , e l t ű r t e m v o l n a u g y a n ; — Te p e d i g e g y e n l ő a k a r a t ú e m b e r , én h a d n a g y o m é s i s m e r ő m , ki v e l e m e g y ü t t é d e s é t k e k e t e s z e l v a l a 2) ! igen, oh ember, a te számadásod rettenetes leszen !

* Ah urunk, Istenünk! emez igazságos panaszod föl- rázza vétekben szunnyadozó lelkünket , s szégyenpirral ön- ti cl arezunkat! Fiaiddá fogadtál, s mint legjobb, leggon- dosabb atya , ápolgatál bennünket : s mi, kik mindenünket egyedül neked köszönhetjük, mégis megvetettünk téged , s ellened, atyánk ellen, az ördöggel, testtel és világgal szö- vetkeztünk. Hajh minő gyalázat-, minő igaztalansággal illet- tünk, midőn, elhagyva téged, oly bokezü jótevőnket, elle- neinkhez szitánk! eltűrhetnéd talán mindezt a téged nem ismerőktől: de a te fiaid, barátaid, keresztények, mint ál-

1) U. o. ő, i.

2) LIV. zsolt. 13, — 14.

lanak meg színed előtt ? Igen urunk! emez elnevezések, melyeket kegyelmedből bírunk, melyek minket egyebek fö- lé emelnek , mindig intő okul szolgálnak ezentúl, nehogy elébbi aljasságunkba visszaessünk, s hogy necsak névvel, hanem tettel is különbözzünk a pogányoktól , a téged nem vallóktól. Oh drága Jézus ! ki eget, földet csodálkozásra gerjesztő müveddel megnyitád a részünkre elébb dugva volt malasztok forrását, s irántunki végetlen szeretetedből hí- veiddé , tehát tentestednek tettél tagjaivá: engedd kegyel- mesen , hogy általad úgy cleveníttcssünk szent hitünkben >

miszerint a mint választott néped vagyunk c földön, azon- képen halálunk után is azok maradhassunk!

III. Mit Isten , mint legnemcsbet, benned teremtett;

miért egyetlenét e földre kiildé; minek mennyekben rendelt örökséget: az lelked. Lelkedért alkotta tulajdonképen az eget és földet, s saját hasonlatossága jellegével, értelem- és aka- rattal , diszíté azt ful; lelkedért jött e világra az Isten fia, érte adván vérét és életét, csakhogy ily áron is megvált- hassa azt. Innét mondja emisseni szent Oséb : „Ha talán te- remtödnek nem hiszesz, —hogy mennyitérsz, kérdezd meg- váltódat." Az érted ontott szent vér, melyen lelked megvál- tatott, világosan tanúsítja, mennyire túlbecsülendő ez min- dennél! „Vérét ontá, úgymond szent Ágoston, veret ontá az Isten egyetlen fia érettünk. Oh lélek , tartsd rá magad, mert ennyire becsültctel!" Az emberi lelek azon eltévelyedett, juh, melyért ama mennyei jó pásztor oly hosszú útra kelt, csak- hogy, föllelvén öt, vállaira vehesse: „tartsd rá magad, mert ennyire becsültetcl!" Az emberi lélek azon drágakő, mely- nek megváltásáért ama mennyei nyerészkedő vérét, életét, mindenét adta: „tartsd rá magad, mert ennyire becsültctel!"

Az emberi lélek az, melyért az Isten fia annyi munkát, annyi fájdalmakat eltűrt, s ha kellene, mindazoknak újból alávetné magát: „tartsd rá magad, mert ennyire becsültc- tel !" Az ö egyetlen lépte, szemei egyetlen pillantása, egyet- len szava, egyetlen fohásza mindnyájunk üdveért elégséges lett volna, s ö mégis nem vonakodutt lelkünkért egész va- lóját áldozni: „tartsd rá magad, mert ennyire becsültetel!"

— 25 —

Bizonyára, ha a lelket, mint az isteni mindenhatóság és böl- cseség emez élő emlékét vizsgáljuk, s ama bért, melyen megváltatott: ki kell mondanunk szent Pállal: miszerint nagy áron vetettünk meg! S nem is csodálhatjuk, ha Isten angyalokat rendelt lelkünk őrzésére , kik vele társalogjanak, a jóra ösztönözzék, s öt elleneitől védjék.

Midőn tehát az Isten ennyire becsüli lelkedet: nem kétkcdhctel, miszerint legszorosb számadásra vonatol e kin- csért, melyet ideiglenesen gondodra bízott, hogy megtarts számára. S egyéb kötelmeid fölött vájjon kiválólag szíveden fekszik-c ez ? A keresztények közt nehezen létezik ugyan valaki oly esztelen, ki nyilván vallaná, hogy porhndandó testére több gondot szükség fordítnia, mint halhatatlan lel- kére : tetteidben te mégis ezt látszol gyakorolni. Nemde szor- gosan kerülöd a helyet, hol ragadós nyavalya dúl, nehogy azt tested magába vegye s meghalj ? S ily gyorsan futsz-e onnét, hol füleiden, szemeiden s szíveden át szíhatod s szí- vod magadba a lélekölő mérget? Oly gonddal kerülöd-e a társakat, kikről pedig tudod, hogy lelkedet halálra sebez- hetik? Nemde behunyod szemeidet, midőn hirtelen támadt szél a port feléd hordja, s nem fordítod cl őket, hogy n e l á s s a n a k h i ú s á g o t '), mely a lelket fölfuvalkodtatja?

Nemde ha nehezebb beteg vagy, rögtön orvost hivatsz, hogy testeden segítsen; s midőn a bűnök miatt halálra gyötrött lelked veszélyben forog, a gyógyszeradást vagy halogatod, vagy végkép elhagyod ? Ha bajban sinlödő tested után eny- nyirc sürögsz, hogy egy időre megmentsd : vájjon igazsá- gos-e, hogy lelkedet csupa gondatlanságból örökre elveszítsd?

Gyászba borulsz barátod hideg hullája fölött, melyből a lé- lek kiköltözött: s nem szánod nyomorult lelkedet, melyből az Isten költözött ki? Kcscrgcd annak halálát, míg ennek halálán egyetlen könyüt sem ejtenek szemeid. Siratod azt, kit pedig könycid életre nem támasztanak : de nem ezt, me- lyet azonban a törcdclcm könyeivel föleleveníthetnél.

„Ah minő dühösség az tőletek, mond Salvián, hogy hitványságnak tartjátok a lelket, melyet még az ördög iá.

1) CXVIil. zsolt. 37.

sokra becsül!" Mindent igér, mindent ajánl, mindent tesz ő neked, hogy lelkedet megnyeije: s te mitsem teszcsz, mitsem tűrsz, mitsem adsz magadnak, hogy megtartsd azt.

Vájjon kevésbbé érdekel téged lelked megtartása, mint az ördögöt annak megnyerése? Minő dühösség! minő esztelen- ség tőletek, hogy hitványságnak tartjátok lelketeket! Ah hányszor kérded Júdással az ördögöket: Mit a k a r t o k n e k e m a d n i , és én öt k e z e t e k b e adom¹)?Hány- szor mondod nekik: adjatok nekem gyönyörűséget; adjatok, miben örömemet lelem ; mivel vágyaimat kielégítsem; mi e világon kedves : é s én ö t k e z e t e k b e a d o m ! Rette- netes szók: én öt k e z e t e k b e a d o m ! K e z e t e k b e a d o m az egyetlent, mely miután az úr mindenható aka- rata szerint a testtel egyesülten e földön egy ideig élt, le- rázva porhüvelyét, a testet, az örökkévalóságba száll át, mert halhatatlan. „Halhatatlan a lélek, úgymond szent Á- goston, mit ha hiszesz, halhatatlan az életre; ha nem hi- szesz, halhatatlan a büntetésre."

K ö n y ö r ü l j (tehát) l e l k e d e n 2) , az egyetlenen, az örökkétartó örömekre szánton, s tartsd meg azt, hanem irántai jó indulatból, tartsd meg legalább könyörületből!

K ö n y ö r ü l j l e l k e d e n , mit Isten csupa szeretetből a- zért teremtett, mire azért nyomá istenségének képét, hogy ez öt viszonszeresse, tisztelje, imádja, s majdan örökké bir- ja! K ö n y ö r ü l j l e l k e d e n , melyen elébb könyörült

Krisztus, érte szenvedvén, érte meghalván! K ö n y ö r ü l j l e l k e d e n , mely ha szerencsétlen lesz, örökre lcend sze- rencsétlen! K ö n y ö r ü l j l e l k e d e n , ezt kéri tőled Isten, ki legjobban tudja, mily becsű kincset vesztesz el, ha azt elveszted. K ö n y ö r ü l j l e l k e d e n , ezt követeli tőled Jé- zus vissza, mint melyet vérével megváltott, melyet végetlen szeretettel szeret! Viseld azért e drága kincsnek ezentúl na- gyobb gondját, nehogy rajta bűn által az Isten szent képe eltorzíttassék; nehogy Jézusnak érte végzett munkái s kiál- lott fájdalmai rá nézve haszontalanok legyenek. Higv, kér-

1) Máté. 26, 15.

•2) Sirák. 30, 21.

lek, Istennek, ki lelkedet a világ minden javánál többre becsüli; higy Krisztusnak, ki e kincset mindenek elébe te- endőnek ajánlja, midőn mondja: Mit h a s z n á l e m b e r - nek, ha az e g é s z v i l á g o t m e g n y e r i , l e l k é n e k p e d i g k á r á t v a l l j a ')? Igen, mit használ, ah mit használ ?!

S ezek által, azt vélem, érthetően kimutatva áll előt- tünk urunk Jézusunk vacsora alatti és utáni tényeinek ma- gasztos czélzata, miszerint eléggé beláthattuk a teremtés ado- mányaiból is sokban kitűnő eredeti dicső rendeltetésünket, melytől a bűn miatt eltértünk bár, de melyre Jézus érde- melnek segítségével úgy vezettettünk ismét vissza, hogy, csak akarjuk, végczélunkat, mely az Isten színről színre lá- tásában , mindenkori birásában s határtalan szeretetében, szó- val üdvességünkben áll, bizton elérhetjük; beláthattuk a megváltás őrök-böségü forrásából számunkra, míg reájok mél- tók vagyunk, szüntelenül ömlö s cselekedeteink tetszetősek- ké tételére oly múlhatatlanul megkívántató isteni malasztok szükséges voltát, ezen mennyei kincseket, melyek kizáróla- gos részesei egyedül mi lehetünk, egyedül mi, mint Isten- nek választott népe, ö szent fölségének különös kegyelmé- ből; beláthattuk végre a lélek, eme csodamü becsének ki- mondhatatlan nagyságát: de beláthattuk egyszersmind a kö- teleztetést is, mely ennyi megkülönböztetésért reánk háram- lik. Oh szerelmes Jézusom! mit tegyek immár jóságodért, ily soha meg nem hálálható rólami gondoskodásodért még akkor is, midőn én enmagamról végkép megfeledkeztem ? Mit tehetek egyebet ? mint hogy megmásítom életemet, s törvényeid szerint rendezendem malasztoddal szívem hajlé- kát, hogy lakómul állandóan bírhassalak. Föl, föl tehát meg- váltott lelkem! fol a Jézus nevébeni erélyes küzdelemre, a rendeltetésed ösvényén való csüggedetlen haladásra ? íme Jézus érdemei az ég és föld közti mérhetlen ürt áthidazák számodra, élete pedig hűséges kalaúzod! Nagy s igen ne- héz , igaz, a pálya, oh de gondold el, hogy nyúgállomáso-

1) . 1 , .

kul ugyancsak szent eletének jeleié ki egyes cselekedeteit, melyeken elmélkedvén, magadat kipihenhesd, s mi legtöbb, nehogy megfogyatkozzál, étkedül valóságos szent testét s ita- lodul szentséges vérét adá, hogy semmiben szűket ne láss.

S ezek hallatára habozhatsz-e még tovább ? vonogathatod-e még magadat a boldogság honában rád várakozó örökséged kinyerésére a kellő lépések megtételéhez legitt hozzáfogni ?

* Oh életem isteni adója s czentúli intézője, megváltó Jézusom! szemléld törödöttségemet s magamba szálltomat;

tekintsd szent malasztod utáni szomjas lelkemet, s eszközöld bennem kegyelmesen, miszerint ne keressem e napon túl a hiú világot, hanem keresztényi méltóságomhoz illöleg min- denkor és mindenben téged, egyedül csak téged, minthogy ki téged föltalál, é l e t e t t a l á l , s ü d v e s s é g e t me- r í t az ú r t ó l ')! Amen.

II. ELMELKEDÉS.

A bűnről.

L á t t a m a s á t á n t , m i n t v i l l á m l á s t az é g b ő l l e e s n i . Luk. 10, 18.

„Máté, k ö v e s s e n g e m 2)" így szóla egykor Jézus a bűnös vámoshoz, ki azonnal f ö l k e l v é n , k ö v e t é öt3);

s ez alkalommal hasonlag így kér föl lélekben mindnyájun- kat: „Közeim müve, oh ember! ki imént éber szemlélődés- sel vizsgálád vacsora alatti ég utáni tényeimet, kelj föl s k ö v e s s engem! kövess az olajfák hegyére, belső szenve- déseim, keserves haláltusám eme gyászemlékü színhelyére, s lásd, ha v a g y o n - e fájdalom, mint az én fájdal- mam4)." S bűnös létünkre bár, nem hajolunk-e meg e bi-

1) Példb. 8, 35.

2) Máté. 9, 9.

3) U. o.

4) Thrcn. 1, 12,

— 29 —

zalmas fölhívásra urunk előtt? Tehetnök-e, hogy, kik elébb ámulatra ragadtatánk az értünki leggyengédebb szeretetben olvadozó fölött, jelenen vétkeinken való keseregtét s benső nagy fájdalmát osztó szánalom nélkül tőle elforduljunk? Oh nem! sőt inkább tekintsd én lelkem a megilletődés érzetével a világ üdvezítöjét, s lásd mint borul arczczal a földre aty- jának fönsége előtt! mint merül vérfürdőbe, melyet kínainak

nagysága sajtol ki testéből! mint szorong és szomorkodik egész lényében! „Imádd én lelkem isteni üdvezítödet ebben a fájdalom állapotában; szedd fol szentséges vérének drága eseppeit, melyeket oly készséggel Ömleszt üdvedért. Fontold meg, miszerint üdvezítőd eme kegyetlen haláltusájának nem annyira a számára készített kínok, mint magára vállalt vét- keink és a kevés haszonnak látása volt oka, melyet az em- berek többsége kínszenvedéséből húzandott ')." A bün, igen, az emberek bűnei! melyek özönvízként áraszták és árasztják cl raa is a földet a nélkül, hogy Jézus kínszenvedése és ha- lála érdemeitől legkevésbbé is apadnának. Oh ha egyes szen- teket iszonynyal tölte el és ájulásba ejtett a csak egy bün- töli irtózat is: minő hatásúnak kellett ennek Jézusra lennie, ki az egész világ bűneinek súlyát isteni ismerettel fontol- gatta ?! Bizonyára ezek amaz urunk elképzelte sereg, mely öt megrohanja; ama bírák, kik hamis Ítéletet mondanak fö- lötte; ama bakók, kik rajta könyörtelenül dúlakodnak; amaz arczcsapások, melyek öt érik; amaz ostorok, melyek testét szaggatják; ama tövisek, melyek fejét összeszúrdalják; ama szegek, melyek kezeit s lábait átlyuggatják; ama kereszt, melyre fölfüggesztetik; ama lándzsa, mely oldalát megnyitja!

De nem csupán ezek, hanem velők egyetemben ama gondo- lat is, hogy téged, kit annyira szeret, kiért talán legtöbbet szenved, mint megátalkodottat, elveszítend! Mindezek így le- vén: nem fogod-e még meg keresztény lélek! miébe kerül- tél megváltódnak? s nem fogod-e fol, mily borzasztó lehet Isten szemei előtt a bün, melyet az annyi malaszt- s jótéte- ménynyel megáldott keresztény elkövet ? Mégis, hogy a bűn- nek rettenetes voltát s ebből folyólag teendőinket teljesebben

1) Nogáll János. „Knlnnz k. rosztíny hitéletre." II. 37. 1.

megismerjük: lássuk annak eredményét a) az a n g y a l o k , b) az e l s ő s z ü l é k , s e) P é t e r és J ú d á s e s é s é - b e n , s vonjunk belölök üdvességes tanulságot.

* Oh ártatlan s lelkedben mégis oly igen szenvedő Jé- zusunk, engedd ez alkalommal megváltottaidnak, hogy e bün- röli elmélkedésünk megteremje lelkünkben a megtérés azon édes gyümölcseit, melyek érlelésére közelgő szenvedésed és főleg a bün súlya fölötti elmélkedéseddel okítál bennünket!

I. Mily boldog B szerencsés volt legyen a még nem vét- kezett s rendeltetésöktöl el nem tért angyalok s ezek föbbike, Lucifernek, állapota: világosan leirja az ihletett látnók, így szólván: Te v a g y a h a s o n l a t o s s á g n a k p e c s é t e, t e l j e s b ö l c s o s é g g e l , é s t ö k é l e t e s é k e s s é g - g e l ; az I s t e n p a r a d i c s o m á n a k g y ö n y ö r ű s é - g é b e n v o l t á l '). Tiszta lelkek valának ugyanis ők, tel- vék a kegyelem csodálatos ajándékival, s bölcscség-, szép- ség- és jeles tökélyekkel ékítvék, mint az isteni mindenha- tóság remekpéldányai. Mihelyt azonban elfajultak, s terem- tőjöknek hódolni vonakodtak: reájok nehezült legott az Isten büntető keze, ördögökké lettek, pokolra taszíttattak, s kín- tengerbe sülyesztettek, onnét soha nem menekvendök. Egek, minő szigora ez az isteni igazságnak! Ok, az angyalok, e nemes teremtmények, csak egyszer, csak első ízben s csak gondolattal vétkeztek: s ezen egy, ezen gondolattali egyetlen vétkökért örök tűzre Ítéltetnek, melyben már annyi éven át szenvednek s végnélkül szenvedendnek! Valóban az isteni szigorúság cine példája minden okoskodásnál inkább mutatja, hogy ki az Isten, és mi a bün. Az igazságos Isten a bűnt keményebben nem fenyítheti, mint érdemli; az irgalmas Isten a bűnt mindig szelídebben bünteti érdeménél: s mégis az angyalokra, csupán egy, csupán gondolattal elkövetett bűnért, örök kint határoz. Oh gyászos, oh rettenetes, oh utálatos bün!

Es te talán azt hiszed, hogy mivel nagyobb, mint az angyaloké, vétkeid száma; mivel, mit amazoktól megvont, neked időt s tehetséget engedett Isten a penitencziára: igen,

1) Ezek. 28, 12—18.