A TÁRSADALOM ÉS A GAZDASÁG FŐBB FOLYAMATAI, 1996*
Magyarország társadalmi–gazdasági fejlődésének főbb jellemzői az 1996. év folya- mán az alábbiakban foglalhatók össze.
NÉPESEDÉS
A korábban kialakult népesedési tendenciák 1996 folyamán tovább erősödtek. A né- pesség száma 1981-től a természetes fogyásból adódóan 346 ezer fővel csökkent. A fogyás nagyobbik része a kilencvenes évekre esett. Előzetes adatok szerint 1997. január elsején az országban 10 174 ezer ember élt, 38 ezerrel kevesebb, mint egy évvel azelőtt.
A születések száma az eddigi legalacsonyabb értéket 1996-ban érte el. Ez évben ezer lakosra 10,4 születés és 14,1 halálozás jutott, így a természetes fogyás 3,7 ezrelék volt.
Bár a halálozási arány is csökkent 1992 óta, de így is magasabb, mint a korábbi évtize- dekben volt. Az élveszületési ráta az ország északi, északkeleti területein volt a legmaga- sabb, a halandósági ráta viszont a déli és a délkeleti megyékben. (A születési arány az európai térségben közepesnek, a halandóság pedig magasnak mondható. A népesség fogyása az európai országok többségét jellemzi.) A nők valamennyi korcsoportjában csökkent a termékenység. A csökkenés a kilencvenes években a 20–24 éves nők körében volt a legjelentősebb. Ez összefüggött azzal is, hogy a nők később házasodnak, és leg- gyakrabban 25 évesen szülik meg első gyermeküket, az 1980. évi 21 éves életkorral szemben. A jelenlegi születésszám 30 százalékkal marad el a népesség egyszerű szinten tartását biztosító mértéktől. A születések között a másod- és harmadszülöttek aránya csökkent. A házasságon kívüli születések aránya az elmúlt tizenöt évben több mint há- romszorosára emelkedett. 1996-ban a gyermekek 22,4 százaléka, a fővárosban minden negyedik gyermek, ezen belül a húszévesnél fiatalabb anyák gyermekeinek fele született házasságon kívüli kapcsolatból.
A művi terhességmegszakítások száma 1996-ban nem emelkedett tovább, és előzetes adatok szerint 76,5 ezer volt. Száz élveszületésre 73 terhességmegszakítás jutott, ami a fejlett egészségi kultúrájú országokénak többszöröse.
A népesség öregedése tovább folytatódott, hasonlóan a többi európai országhoz. A kilencvenes években csökkent a gyermekkorúak és a középgeneráció (30–64 évesek)
* A Magyarország, 1996. c., a Központi Statisztikai Hivatal által a statisztikai törvényből adódó kötelezettségének megfe- lelően az Országgyűlés és a kormány számára készített jelentés (Budapest. 1997. 103 old.) rövidített változata.
aránya. Az idős népesség aránya hasonló a finnországihoz és a portugáliaihoz, de lénye- gesen alacsonyabb, mint a svédországi, az ausztriai vagy a németországi.
A születéskor várható átlagos élettartam a hatvanas évek közepéig emelkedett, majd stagnált vagy rövidült, és 1990-től csekély mértékben ismét nőtt. 1995-ben a férfiak születésükkor 65,9, a nők 74,5 év megélésére számíthattak, ami nemzetközi összehason- lításban igen alacsony érték. A fiú újszülöttek várható átlagos élettartama a magyar- országinál 5–8 évvel rövidebb Lettországban és Oroszországban, viszont mintegy 10–11 évvel hosszabb Svájcban és Svédországban.
A magyar halálozási viszonyok – a népesség életmódjával és egészségi állapotával összefüggésben – a hatvanas évektől úgy romlottak, hogy számottevően javult a csecse- mő- és gyermekhalandóság, de rosszabbodtak a felnőtt lakosság életkilátásai. A 35–64 évesek jelenlegi életesélyei hasonlók, mint a húszas–harmincas években. A magyar kö- zépkorú népesség, különösen a férfiak várható átlagos élettartama nemzetközi összeha- sonlításban meglehetősen alacsony.
A halandóság területi különbségei jelentősek. A szóródás főként gazdasági, szociális és kulturális tényezőket takar. A helyzet kedvezőbb Budapesten és a többi városban. A férfiak életesélye az aprófalvakban, a nőké a közepes lélekszámú településeken a leg- rosszabb. Az élettartam az ország nyugati, északnyugati részén hosszabb az átlagosnál, Borsod-Abaúj-Zemplén, Bács-Kiskun, valamint Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében rövidebb.
A halálesetek több mint felét a keringési rendszer betegségei okozzák. Ez a betegség- csoport százezer lakosra számítva 2–2,5-szer annyi áldozatot szed, mint Spanyolország- ban, Hollandiában vagy Franciaországban. A rosszindulatú daganatos megbetegedések a halandóság több mint egyötödét okozzák, gyakoriságuk jelentősen meghaladja a fejlet- tebb európai országokban tapasztaltat. Az öngyilkossági ráta Oroszország után a második Európában, annak ellenére, hogy 1980-tól 1995-ig az öngyilkosságok száma 30 száza- lékkal csökkent. A motorosjármű-közlekedési balesetek következtében elhunytak aránya magas, több mint kétszerese a norvégiainak, a hollandiainak, az egyesült királyságbeli- nek, valamint a finnországinak. Több fejlett országban – Ausztria, Belgium, Franciaor- szág stb. – azonban a magyarországihoz hasonló a baleseti halálozás.
Számítások szerint a halálozásoknak mintegy 18 százaléka (évente körülbelül 28 ezer haláleset) az egészségügyi ellátás hiányosságaiból adódott. (Ez az arány a fejlett orszá- gokban 10-11 százalék körüli.)
Az elmúlt negyedszázadban folyamatosan változtak az együttélési szokások. A há- zasságkötések száma a hetvenes évek közepétől, a válásoké a nyolcvanas évek második felétől kisebb ingadozásokkal csökkent. Előzetes adatok szerint a múlt évben ismét keve- sebb pár kötött házasságot, és csökkent a válások száma is. A 25–29 éves korosztályban a nőtlenek és a hajadonok aránya 1990 és 1996 között 10 százalékkal emelkedett. 1996- ban csaknem 50 ezer pár kötött házasságot, és 22 ezer házasság végződött válással. Ezer lakosra 4,9 házasságkötés és 2,2 válás jutott. Magyarország mindkét mutató alapján az európai középmezőnybe sorolható. Az élettársi kapcsolatok száma az 1990. évi 125 ezer- ről 1996-ra közel 180 ezerre nőtt. A családok közötti arányuk 5-ről 7 százalékra emelke- dett. A nyugat- és főként az észak-európai országokban az élettársi kapcsolat elsősorban a fiatalok és a magasan képzettek körében gyakori. Ez az életforma hazánkban inkább a kevésbé iskolázottak és az idősebb korosztályok körében terjed.
A családok száma 1980-ig folyamatosan emelkedett, majd csökkent. 1996-ban 2 mil- lió 880 ezer családban 8 millió 466 ezer ember élt. Száz családra 294 családtag jutott, ismét ugyanannyi, mint a nyolcvanas évek elején. A családban élő gyermekek száma kisebb mértékben csökkent, mint ami a születések számának csökkenéséből adódott volna, mivel a gyermekek később válnak önállóvá, később alapítanak családot. A pár- kapcsolatban élők számának nyolcvanas évekbeli visszaesése megállt, és változatlan az egyszülős családok aránya. Egyedül él a népesség egytizede. Az egyedülállók közel 58 százaléka hatvanéves vagy idősebb és 9 százaléka harmincévesnél fiatalabb.
A népesség országhatáron belüli mozgási iránya változott. A településhatárt átlépő belföldi lakó- és tartózkodásihely-változtatások száma – előzetes adatok szerint – mint- egy 386 ezer volt. A lakóhely-változtatást a fővárosból vidékre költözés jellemzi. Az ideiglenes költözés a községekből a nagyobb településekre irányul.
A környező országok társadalmi, gazdasági változásaival összefüggésben a kilencve- nes években a nemzetközi népességmozgás megnőtt, és jellege is megváltozott. A ren- delkezésre álló adatok az összes bevándorló számbavételét nem teszik lehetővé, de jól tükrözik a tartós és a legális bevándorlás folyamatait. 1996 elején mintegy 140 ezer kül- földi élt Magyarországon egy évnél hosszabb ideje, nagyobb részük (55%) Romániából jött. A hagyományos értelemben vett bevándorlók (a végleges letelepedési engedéllyel rendelkezők) legtöbbje 1990-ben érkezett.
1996 elején 886 ezer aktív kereső utazott lakóhelyéről más településre naponta dol- gozni. Az ingázók száma a kilencvenes években 259 ezerrel csökkent. A csökkenés mér- téke lényegében azonos volt az aktív keresőkével. Száz aktív kereső közül 25 ingázott, ugyanannyi, mint 1990-ben. Csaknem minden harmadik férfi és minden ötödik női mun- kavállaló ingázik. Ezt az életformát a középkorúak és a fiatalabbak a korábbinál nagyobb hányadban vállalják. Az ingázók iskolázottsága továbbra is kissé alacsonyabb, mint az aktív keresőké általában. A fizikai foglalkozásúak 29, a szellemi munkakörökben dolgo- zók 20 százaléka vállalt lakóhelyétől távol munkát. A naponta ingázók 68 százaléka községi lakos. Az ingázási arány az országos átlagnál alacsonyabb Csongrád, Hajdú- Bihar, Bács-Kiskun és Békés megyében. Ugyanakkor a keresők több mint fele ingázik Pest megyében, 37–38 százaléka Nógrád és Heves megyében. A mutató értéke egyhar- mad körüli Borsod-Abaúj-Zemplén, Fejér, Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom, Vas és Veszprém megyében.
ÉLETKÖRÜLMÉNYEK, ÉLETSZÍNVONAL, ÉLETMÓD
A foglalkoztatottak száma 1996-ban 3,6 millió volt (gyesen vagy gyeden levők és sorkatonai szolgálatot teljesítők nélkül). A foglalkoztatottak e szűkebb értelemben vett kategóriájába tartozók 82,1 százaléka alkalmazásban állt, 6,4 százalékuk szövetkezet vagy társas vállalkozás tagjaként dolgozott, 10,3 százalékuk egyéni vállalkozó, 1,2 szá- zalékuk segítő családtag volt. A teljes foglalkoztatottság 1990–1991-re megszűnt, a ko- rábban munkahellyel rendelkezők jelentős része inaktív keresővé (nagy arányban elő-, korengedményes és rokkantnyugdíjassá) vagy munkanélkülivé vált. A munkaerőpiac az elmúlt években jelentősen szűkült. 1990-ben száz aktív keresőre 129, 1996-ban 193 nem aktív személy jutott. A munkanélküliség 1993-ig ugrásszerűen nőtt, azóta lassú ütemben mérséklődik.
A munkanélküliek jelentős része egy éve vagy régebben nem tud elhelyezkedni. A munkakeresés átlagos időtartama 1996 végén elérte a 16 hónapot. A tartós munkanélkü- liség által érintettek az idő múlásával halmozottan hátrányos helyzetbe kerülnek. A tartó- san munkanélküliek között a férfiak aránya jóval meghaladja a nőkét. A visszaszoruló ágazatokban (például bányászat, kohászat) több férfi vesztette el munkahelyét, míg azokban az ágakban, ahol a nők foglalkoztatása magasabb arányú (például közigazgatás, egészségügy, oktatás), a munkahelyek számának csökkenése kisebb mértékű volt. A munkaerőpiacon középtávon is fennmaradó gondokat vetíti előre az a tény, hogy a hosz- szan tartó munkanélküliség leginkább a fiatalokat és a középkorosztályt sújtja, azaz a ma tartósan munkanélküliek egyre szélesedő tábora még jóval az ezredforduló után is mun- kaképes korú lesz. A fiatal, 15–24 éves munkanélküliek aránya az összes munkanélküli- nek mintegy 27 százaléka, és e korcsoport munkanélküliségi rátája 15,7 százalék volt 1996-ban.
A munkanélküliek adminisztratív nyilvántartásából származó statisztika1 szerint de- cember végén 477,5 ezer munkanélküli volt, ami 1996-ban a legalacsonyabb nyilvántar- tott munkanélküli-létszámot jelentette. A decemberi zárónapon 139,4 ezer fő kapott mun- kanélküli-juttatást, míg a munkanélküliek jövedelempótló támogatásában részesültek száma 211,6 ezer fő volt. A nyilvántartásban szereplők több mint egynegyede, 126 ezer fő semmilyen pénzbeli ellátásban nem részesült. Az elmúlt év folyamán nőtt a képzési programokban és a közhasznú foglalkoztatásban részt vevők száma.
A bruttó keresetek 1989 és 1996 között nominálisan évente átlagosan 23,9 százalék- kal növekedtek. A nettó keresetek emelkedése szerényebb (évente átlagosan 20,5 száza- lékos) volt, ugyanis a bérből és fizetésből élők átlagos adóterhelése – 1994 kivételével – az időszak során nőtt. A fogyasztói árszint évente átlagosan 25,6 százalékkal nőtt.
1. ábra. A foglalkoztatottak nettó keresetének alakulása
0 8 16 24 32
1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 60 70 80 90 100 Nominál
keresetek Reálkeresetek Nominál keresetek
(ezer forint) Reálkereset-index
(1989=100)
E tényezők eredőjeként a bérből és fizetésből élők nettó keresetének reálértéke a 7 év során összességében 25,7 százalékkal, 1995–1996-ban 17 százalékkal csökkent.
1 E statisztikát az Országos Munkaügyi Módszertani Központ havonta teszi közzé.
A nemzetgazdaságban 1996-ban egy foglalkoztatott átlagos bruttó keresete 46 840 forint volt, a szellemi foglalkozásúak 62 310, míg a fizikai foglalkozásúak 35 310 forin- tos kereseti átlagot értek el. A fizikai foglalkozásúak korrigált nettó kereseti átlaga 24 833 forint, ami 18,2 százalékkal több volt az előző évinél. A szellemi foglalkozásúak keresete 16,3 százalékkal, 38 207 forintra emelkedett. A szellemi foglalkozásúak kerese- tének reálértéke 5,9 százalékkal, a fizikaiaké 4,4 százalékkal lett alacsonyabb.
1. tábla Az átlagkeresetek alakulása néhány kiemelt ágazatban, 1996
Ágazat Létszám
(ezer fő) Havi nettó kereset (forint)
Reálkeresetek*
változása 1995-höz képest (százalék)
Nemzetgazdaság összesen 2 552 30 544** -5,0
Ebből:
Mezőgazdaság, halászat 168 24 475 -7,2
Bányászat 16 36 669 -7,0
Feldolgozóipar 684 30 373 -4,7
Villamosenergia-, gáz-, hő- és vízellátás 89 37 880 -4,0
Ipar 789 31 366 -4,7
Építőipar 95 25 913 -6,8
Kereskedelem 201 29 166 -3,2
Szállítás, raktározás, posta és távközlés 237 32 882 -2,8 Pénzügyi tevékenység 63 49 176 -4,5 Közigazgatás és kötelező társadalombiztosítás 260 33 633 -7,7
Oktatás 283 26 902 -9,6
Egészségügy és szociális ellátás 232 26 181 -7,6
* Minden ágazatban azonos fogyasztóiár-növekedéssel számolva.
** Korrigált nettó kereset.
Továbbra is jelentős a különbség a versenyszférában, illetve a költségvetési szférában dolgozók keresetének növekedési ütemében, az előbbiek javára. Az oktatásban és az egészségügyben a foglalkoztatottak reálkeresete az átlagosnál nagyobb mértékben rom- lott (9,6 és 7,6 %). Az átlagosnál lényegesen mérsékeltebb volt a keresetek reálértékének csökkenése a posta és távközlés, valamint a kereskedelem ágazatban.
A lakosság jövedelmének mintegy 40 százaléka az elmúlt években társadalmi juttatás volt. A társadalmi juttatások és jövedelmek főleg a társadalombiztosítási alapokból, a központi költségvetésből és az elkülönített alapokból származnak. A kilencvenes évek- ben a kormányzati szerepvállalás valamelyest csökkent, és nőtt a ma még kis súlyú nem nyereségérdekelt (nonprofit) szféra, valamint a munkaadók jelentősége. (A nem nyere- ségérdekelt szervezetek döntően a természetbeni szolgáltatások területén tevékenyked- nek.) A társadalmi juttatások több mint fele pénzbeli. A pénzbeli juttatások többsége a nyugdíjasok ellátásához kapcsolódott.
A népesség öregedése, egészségi állapota, de főleg az utóbbi évek munkaerő-piaci fo- lyamatai, a működő nyugdíjrendszer nehézségei és átalakítása miatti várakozások oda vezettek, hogy a nyugdíjasok és a különböző járadékosok együttes száma 1997. január 1- jén meghaladta a 3 millió főt, ebből az öregségi nyugdíjasoké az 1,6 milliót. A növeke-
dés a kilencvenes években több mint félmillió volt, és ez a tendencia folytatódott az el- múlt évben is. Jelenleg a nyugdíj és nyugdíjszerű ellátás a fő jövedelmi forrása a lakos- ság több mint 30 százalékának. Ez az arány 1990-ben 24 százalék volt. A nyugdíjban és nyugdíjszerű ellátásban részesülők közül a nem társadalombiztosítási forrásból finanszí- rozottak száma a kilencvenes években megháromszorozódott, 1996-ban 306 ezer volt.
Ezen belül korengedményes és előnyugdíjban 234 ezren részesültek. Az előnyugdíjazá- sok számának növekedése 1994-ben volt a legjelentősebb.
A nyugdíjasok között a rokkantsági nyugdíjasok száma 1997 elején 767 ezer fő volt, ami a saját jogú nyugdíjasok 32 százalékát tette ki. Számuk 1990 márciusától 1,4- szeresre nőtt, nagyobb mértékben, mint az öregségi nyugdíjasoké. 1997 januárjában a nyugellátásban és egyéb nyugdíjszerű ellátásban részesülők 53 százaléka saját jogú öreg- ségi, 25 százaléka saját jogú rokkantsági, 7 százaléka özvegyi nyugdíjas volt, a többiek mezőgazdasági szövetkezeti járadékban, baleseti járadékban, árvaellátásban vagy egyéb nyugdíjszerű ellátásban részesültek. A nyugdíjazottak jelentős része viszonylag fiatal: az 1996-ban nyugdíjba vonult férfiak 34, a nők 39 százaléka ötven év alatti volt. A nyugdí- jasok aránya az országos átlagnál magasabb (33 százalék feletti) Békés és Heves megyé- ben, alacsonyabb (27 százalék alatti) Fejér és Vas megyében.
Nyugdíjakra, járadékra és egyéb nyugdíjszerű ellátásra 1996-ban 670 milliárd forintot fizettek ki, 87,6 milliárd forinttal többet, mint 1995-ben. A nyugdíjkiadások 1989-től nominálértéken 4,3-szeresükre nőttek. A nyugdíjak összege a bruttó hazai termék 10–11 százalékát teszi ki. Az egy nyugdíjasra jutó nettó nyugdíj 1996-ban 18 113 forint volt, az 1989. évinek 3,4-szerese, ezen belül a növekedés 1996-ban 13 százalék volt. A nyugdí- jak reálértéke 1989-től 31, ezen belül 1996-ban 8 százalékkal csökkent, vagyis lényege- sen nagyobb mértékben, mint a foglalkoztatottak reálkeresete.
2. ábra. Az egy főre jutó havi nyugdíj alakulása (Index: 1989. év=100)
8 16 24 32
1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996
60 70 80 90 100 Százalék
Havi nyugdíjösszeg (ezer forint) Az egy főre jutó nyugdíj reálértéke Ezer forint
A férfiak átlagnyugdíja nominálértéken mintegy 27 százalékkal meghaladta a nőkét, amiben jelentős szerepe volt a kereseti különbségeknek, az eltérő iskolázottságnak, képzettségnek és korösszetételnek.
A népesség öregedése és a nyugdíjteher növekedése általános gond az Európai Unió tagországaiban is, ahol három évtized alatt az időskorúak száma másfélszeresére nőtt. A kilencvenes években ezekben az országokban 65 éves és idősebb volt a lakosság 14–15 százaléka, és az OECD-előrejelzés szerint 2000-re 18–20 százalékra emelkedik.
A gyermeket nevelő családok terheit az állam többféle módon enyhíti. A gyermeknevelést segítő juttatások igénybevételének többségére általában a gyermek 16 éves koráig, alap- vagy középfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanuló gyermek esetén 20 éves koráig jogosultak a szülők. A támogatási rendszer 1996-ban jelentősen változott. Az április után született gyermekeknél megszűnt a gyermekgondozási díj, és megváltoztak a gyermekgondozási segély, valamint a várandóssági pótlék igénybe- vételének feltételei is. Nagyobb hangsúlyt kaptak az önkormányzatok által folyósítható gyermeknevelési támogatások vagy az egyéb, a nevelést, a taníttatást és az életvitelt segítő támogatási formák.
A családi pótlék 1990. április 1-jétől a gyermekszámtól függően, alanyi jogon járt.
1996 tavaszától ez a juttatás a család egy főre jutó nettó jövedelmétől függ. Az ellátott családok száma 13 százalékkal csökkent. Az 1991-től folyamatos csökkenést az elmúlt év változásai tovább erősítették. A családi pótlékra kifizetett összeg az 1995. évi 100 milliárd forintról 1996-ban 95 milliárd forintra csökkent. Az egy gyermekre jutó pótlék reálértéke 16,6 százalékkal esett vissza. 1996 közepén 1,2 millió család 2,1 millió gyermek után részesült családi pótlékban. Várandóssági pótlékra 1,1 milliárd, gyermekgondozási segélyre 14,1 milliárd, gyermekgondozási díjra 22,3 milliárd forintot (a GDP 0,5 százalékát) fizettek ki 1996-ban. A gyermekgondozási segélyre fordított összeg nominálértéke az előző évhez képest 25,3, a gyermekgondozási díjra fordítotté 9,2 százalékkal emelkedett. 1996 márciusától azoknak a családoknak folyósítanak gyermekgondozási segélyt, melyekben az egy főre jutó nettó jövedelem nem haladja meg a 19 500 forintot.
Bölcsődébe 1996-ban 32 ezer gyermeket írattak be, a bölcsődés korúak 9,5 százalékát. A bölcsődések száma részben a megfelelő korú gyermekek számának csökkenése, részben más okok miatt évről évre csökkent.
A lakosság életkörülményeit javító és a problémákat enyhítő szociális támogatások különböző formáira az önkormányzatok 1995-ben – a munkanélküliek jövedelempótló támogatásával együtt számolva – 32,7 milliárd forintot fizettek ki. A rendszeres szociális segélyben részesülők száma 1990 óta felére, 24 ezerre csökkent. A segély átlagos havi összege ugyanezen idő alatt 3209 forintról 5827 forintra emelkedett, ami reálértéken számolva 53 százalékos csökkenést jelent. A segélyezettek több mint 36 százaléka hetvenéves vagy idősebb. Rendszeres szociális segélyt arányában legtöbben Szabolcs- Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén, Nógrád és Jász-Nagykun-Szolnok megyében kaptak. Átmeneti pénzbeni segélyt 1995-ben 2,1 millió esetben fizettek ki, ez a szám az előző évhez képest – a korábbi tendenciától eltérően – 11 százalékkal csökkent. Az esetenként kifizetett összeg 2404 forint volt, 11 százalékkal több, mint egy évvel azelőtt.
Azok a tartósan munkanélküliek, akik a segélyezés ideje alatt nem találtak munkát, annak lejárta után jövedelempótló támogatást kaphatnak. Számuk 1993-tól – a segélyezés rendszeresítésétől – 1996-ig 142 ezerről 212 ezerre emelkedett. A kifizetett havi átlagos összeg az 1993. évi 4087 forintról 6675 forintra nőtt. A lakásfenntartási támogatás pénzbeni formáját 1995-ben 182 ezren, a természetbenit 54 ezren vették igénybe.
Pénzbeni támogatásban 3,2-szer, természetbeni támogatásban kétszer annyian részesültek, mint egy évvel azelőtt, ami arra utal, hogy a lakásfenntartási költségek egyre szélesebb rétegek teherbíró képességét haladják meg. A támogatás egy főre jutó összege az igénybevétel növekedésével párhuzamosan 11 353 forintról 9476 forintra, illetve
14 370 forintról 11 295 forintra csökkent. A támogatásban részesülők több mint fele középkorú. Közlekedési támogatást 1995-ben 235 ezer mozgáskorlátozott kapott, fejenként 11 774 forint összegben. A segélyezettek száma a kilencvenes években ötszörösére nőtt. Az összeg ugyanakkor az egy évvel azelőttihez képest nominálértéken 3,1 százalékkal csökkent. Ezenkívül gépjármű-fenntartási támogatást 55 ezer rászoruló kapott, átlagosan 8 ezer forint értékben. Szociális ellátásban 1995-ben mintegy 160 ezren részesültek az idősek klubjaiban, a fogyatékosok intézményeiben vagy otthon házi segítségnyújtás és étkeztetés formájában.
Az önmagukat önállóan ellátni nem vagy csak segítséggel tudókról való gondoskodásnak több formája létezik. Az egyházak, a magánvállakozások, a nonprofit karitatív szervezetek bekapcsolódásával bővül a szociális otthonok férőhelyeinek száma.
A bentlakásos intézmények férőhelyeinek száma 64 ezer, melyeknek többsége a fővárosban van. Az intézmények 77, a férőhelyek 85 százalékát az önkormányzatok, további jelentős hányadát az egyházak működtetik. Az időskorúak otthonaiban gondozták az ellátottak 52 százalékát, a fogyatékosok otthonaiban további 23 százalékát.
A hajléktalanok éjjeli menedékhelyein és átmeneti szállásain átlagosan 5700 főt fogadtak be, a szenvedélybetegek – alkoholisták, kábítószer-fogyasztók – otthonainak pedig mintegy 800 lakója volt. A gondozottak 79 százaléka saját jövedelméből fedezte az ellátás költségeit, 10 százalékát ingyenesen ápolták. A tartós bentlakásos otthonokban gondozottak 29 százaléka fekvőbeteg.
A kilencvenes évek elejétől a lakosság jövedelme és fogyasztása reálértéken számolva csökkent. (Lásd a 3. ábrát.) A fogyasztás visszaesése meghaladta a jövedelmekét. 1996-ban a megtakarítások reálértéke 3,7 százalékkal nőtt, a kilencvenes években lényegében változatlannak tekinthető. 1993-ig a lakásépítés csökkent, 1994-ben stagnált, majd emelkedett. A jövedelmek és a fogyasztás színvonala 1996-ban hasonló volt, mint a hetvenes évek második felében, bár a szerkezete lényegesen megváltozott.
3. ábra. A lakosság egy főre jutó reáljövedelme és fogyasztása (Index: 1989. év = 100)
75 80 85 90 95 100
1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996
Százalék
Reáljövedelem Fogyasztás
1996-ban az egy főre jutó összes személyes nettó jövedelem 17 550 forint, a háztar- tások egy főre jutó folyó fogyasztási kiadása 17 200 forint volt havonként. A folyó fogyasztás volumenében bekövetkezett nagyobb mértékű csökkenés a lakásépítés és a megtakarítások növekedése mellett ment végbe. Ezek a folyamatok azonban statisz- tikailag értékelhető mértékben csak a felső két népességötödöt érintették.
A reáljövedelmek mérséklődésében 1996-ban több tényezőnek volt szerepe. A foglal- koztatottak keresetének reálértéke 5,0 százalékkal csökkent. A kisgazdaságból származó jövedelmek reálértéke az elmúlt évben nem változott. A munkanélküli-járadék és a pá- lyakezdők munkanélküli-segélye reálértéken számolva 5,5 százalékkal maradt el az egy évvel azelőttitől. A nyugdíjak reálértéke 8 százalékkal csökkent. A nyugdíjakon kívüli egyéb társadalmi jövedelmek az év folyamán körülbelül 15 százalékkal mérséklődtek.
Az alacsony jövedelműek háztartásai másfélszer nagyobbak, mint a magas jövedelmi csoportba tartozóké. Közöttük négyszer annyi a 19 évesnél fiatalabb eltartott, több a munkanélküli, de kevesebb a nyugdíjas és az aktív kereső. Az év folyamán tovább nőtt a távolság a szélső rétegek között. 1996-ban az alsó népességötödbe tartozók egy főre jutó havi jövedelme 28 (1995-ben 29) százalékát tette ki a felső népességötödbe tarto- zókénak. A gyermekes háztartásokban minél több a gyermek, annál kisebb az egy főre jutó jövedelem és fogyasztás: a három- vagy több gyermekesek esetében a gyermek nélküliek 55–56 százaléka.
A kiadások szerkezete a kilencvenes években úgy változott, hogy a lakásfenntartásra költött összegek aránya megkétszereződött. Ezzel párhuzamosan alig változott az élelmiszerre és csökkent az összes többi kiadási főcsoportra fordított hányad. A lakásfenntarási kiadások növekedése, csekély volumennövekedés mellett a kiadások – többek között a háztartási energia – árszínvonalának az átlagosnál nagyobb mértékű emelkedéséből adódott. Élelmiszerre és élvezeti cikkekre 1996-ban a háztartások kiadásaik mintegy 42, lakásfenntartásra 21 százalékát költötték, a többit közlekedésre, hírközlésre, ruházkodásra, illetve egészségügyi, kulturális stb. kiadásokra fordították. Az élelmiszerre költött összegek aránya az egy aktív korú felnőttből álló háztartás esetén 30, a két aktív korú felnőttből és négy gyermekből állóknál 51 százalék. A falusi lakosság élelmiszer-fogyasztásának 40–50 százaléka származott saját termelésből. A múlt évben az élelmiszerre fordított hányad az előző évinél nagyobb volt.
A felső jövedelemtizedbe tartozók húsfélékből több mint kétszeresét, friss zöldségből közel háromszorosát, friss hazai gyümölcsből ötszörösét fogyasztották a legalsó jövedelmi tizedben fogyasztott mennyiségnek. Kenyérből ugyanakkor a legszegényebb háztartások nagyobb mennyiséget fogyasztanak, mint a leggazdagabbak. Az alsó és a felső tizedben élők között 1995-ben a különbség az élelmiszerek és az élvezeti cikkek fogyasztásában 2,3-szeres, a lakásfenntartási kiadásoknál 2,5-szeres volt. A ruházko- dásban az eltérés 3,7-szeres, az egészségügyi és a testápolási kiadások, valamint a lakásépítés és ingatlanvásárlás esetén 4,5-szeres. 6–7-szeres a különbség ugyanakkor a közlekedési és hírközlési, az egyéb személyes célú, valamint a művelődési és szórakozási célú kiadásokban. 1996-ban az egyenlőtlenségek tovább nőttek.
A háztartások vagyoni helyzete ingatlanvagyonuk nagyságával, nagy értékű tartós fogyasztási cikkel való ellátottságukkal is jellemezhető. Ez – aminek egy része korábbi akkumuláció eredménye, és olyan tényezők is befolyásolják, mint a kárpótlás, a privatizáció – a kilencvenes években nem romlott olyan mértékben, mint a jövedelmi és a fogyasztási mutatók. A lakását 1996 áprilisában a háztartások 89 százaléka tulajdonosként vagy annak rokonaként lakta, az 1990. évi 74 százalékkal szemben. (Ez az arány a községekben 96 százalék volt.)
A tulajdonszerzési korlátozás feloldása révén és az öröklött tulajdonok növekvő arányából adódóan a lakosság számára elérhetővé vált, hogy a megtakarítások egy részét
ingatlanba fektesse. Így számos háztartás rendelkezik a lakásán kívül további lakás-, ház- , házrész-, illetve építésitelek-tulajdonnal. Másodingatlanból 279 ezer volt az országban, amelyeknek 40 százaléka hagyományos városi, illetve lakótelepi lakás. A másodingatlanok kétharmada a városi háztartások tulajdona. Az elmúlt évben a háztartások 6 százalékának volt üdülője (összesen 222 ezer egység). A beépítetlen üdülő- és építési telkek száma 1996-ban több mint 120 ezerre volt tehető. Az üdülő tulajdonlása inkább a városi lakosságot, az építési teleké a községi lakosságot jellemezte.
A háztartások 35 százalékának tulajdonában volt személygépkocsi, szemben a nyolcvanas évek végi 39 százalékkal. A csökkenés a tulajdonlási mód változásával függ össze. A vállalkozások egy része a személyes célú kifizetések helyett cégautóval díjazta a munkavállalókat. Ugyanakkor a háztartások egy kisebb hányada a tulajdonában levő személygépkocsit döntően egyéni vállalkozásában használta.
A kilencvenes években nőtt a jelentősége azoknak a vagyontárgyaknak, amelyek a háztartás valamely tagjának vállalkozási tevékenységéhez kapcsolódtak. 1996-ban a saját tulajdonú vagy bérelt üzlethelyiségek, műhelyek, irodák száma 177 300 volt. Az összeírt háztartások 4,6 százalékának volt ilyen vagyona, amelyet sok esetben a háztartás lakóhelyiségeihez kapcsolódva alakítottak ki.
Haszonjárművek közül teherautója a háztartások 2 százalékának, önjáró mezőgaz- dasági haszonjárműve 71 ezernek volt, ami a földterülettel rendelkező háztartások számához viszonyítva elenyésző, de a 10 hektár fölötti területtel rendelkező háztar- tásokra vetítve már számottevő. (1996-ban mintegy 41 ezer háztartásnak volt ekkora földtulajdona.) A haszonjárművek jelentős hányada a nagyüzemekből vagyonrész átadásával került a háztartások birtokába.
Földterülettel 1996-ban 1,8 millió háztartás rendelkezett. Az összes háztartás 46 százalékának volt a birtokában föld, és 30 százaléka rendelkezett haszonállattal. Az átlagos birtokméret 1,3 hektár volt. Ezen belül a háztartások közel 80 százalékának egy hektár alatti, 18 százalékának 1–10 hektár közötti földterülete volt. Mindössze néhány ezer olyan háztartás volt, amely nagyüzemi méretekben gazdálkodott, és néhány tízezerre tehető azok száma, ahol a birtoknagyság elegendő ahhoz, hogy a háztartás kizárólag a mezőgazdaságból éljen.
A magyar társadalmat a nyolcvanas évek végén a tartós fogyasztási javakkal való felszereltség alapján viszonylag kis különbségek jellemezték. A kilencvenes években kialakult jövedelmi viszonyok, a kínálati piac erősödése folytán az árskála a korábbinál jobban alkalmazkodott a különböző jövedelmi szinten élők anyagi lehetőségeihez. A tartós fogyasztási cikkekkel való ellátottság az elmúlt években mind a magas, mind az alacsony jövedelmű rétegeknél jelentősen javult. A szegények azonban inkább az egy- szerűbb, kevésbé korszerű és egyben olcsóbb háztartási gépekkel rendelkeznek, ugyan- akkor a gazdag háztartásokban egyre több a korszerű, energiatakarékos gép és készülék.
1989 és 1993 között a kiadott új lakásépítési engedélyek száma 53, a használatba vett lakásoké pedig 60 százalékkal visszaesett. 1994 végén a szociálpolitikai támogatás növe- lése ösztönzőleg hatott az építési kedvre, s 1990 óta a legtöbb új lakásépítési engedélyt 1995-ben adták ki. Az elmúlt két évben jelentősen, 18, illetve 14 százalékkal nőtt a befe- jezett lakásépítések száma is. Ugyanakkor az 1996-ban kért új engedélyek száma alig több mint háromnegyede az előző évinek, bár a két évvel korábbit meghaladta. 1996 végén 95 ezer lakás építése volt folyamatban, 3 százalékkal kevesebb, mint 1995-ben.
A lakásállomány 1990 és 1997 között 4 százalékkal, csaknem 160 ezerrel nőtt, és az 1997. év elején meghaladta a 4 milliót. A lakásállomány a legkisebb mértékben Budapesten bővült, mindössze 3 százalékkal. Ennek ellenére a laksűrűség itt kedvezőbb, mint a többi városban, illetve a községekben átlagosan. A lakások mintegy 80 százaléka tartozik az összkomfortos, illetve a komfortos kategóriába, központi fűtéssel 48, egyedi fűtéssel 31 százalékuk rendelkezik. A lakások 15 százaléka komfort nélküli.
A népesség egészségi állapotát a közegészségi viszonyokon túl számos életmódbeli tényező befolyásolja. Magyarországon néhány krónikus betegség: a szív- és érrendszeri betegségek, a daganatok, valamint a májzsugorodás aránya magas, és az általuk okozott halandóság jelentősen megnőtt.
A kilencvenes években a népesség iskolázottsági szintjének alakulásában folytatódtak és felerősödtek a korábbi tendenciák. Erőteljesen csökkent a még általános iskolát sem végzettek, és ezzel párhuzamosan dinamikusan nőtt a befejezett közép- és felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezők száma.
4. ábra. A 25 éves és idősebb népesség iskolai végzettségének változása
0 1 2 3 4 5 6 7
1980 1990 1996
Befejezett felsőfokú iskola Befejezett középfokú iskola Általános iskola 8 osztálya Általános iskola 8 osztályánál alacsonyabb
Millió fő
Az óvodákban a gyermeklétszám lényegében nem változott, az általános iskolások száma – a demográfiai folyamatokkal összefüggésben – évek óta csökken. Az 1994/95- ös tanévtől a középfokú oktatásban tanulók száma is mérséklődött, ami összefüggött az igazán nagy létszámú korosztályok munkaképes korúvá válásával, ugyanakkor a középiskolások száma folyamatosan emelkedett. A felsőoktatásban dinamikusan nőtt a létszám. Az egyetemeken és a főiskolákon tanulók száma a kilencvenes években megkétszereződött. A növekedés az esti és levelező oktatásban jelentősebb, mint a nappali tagozatokon.
A költségvetés oktatási kiadásai 1995-ben a GDP 5,6 százalékát tették ki. Ez az arány 1991 óta folyamatosan csökken. A nyolcvanas évek végétől az oktatásban nőtt az egyházak, az alapítványok által fenntartott, valamint a magániskolák szerepe. Az 1996/97-es tanévben az intézmények döntő hányadát az önkormányzatok tartották fenn, az általános iskolások 4, a középiskolások 8, az egyetemisták és főiskolások 10 százaléka járt egyházi, alapítványi vagy magániskolába.
A kilencvenes években a könyvkiadással foglalkozó szervezetek száma ugrásszerűen megnőtt. A könyvkiadásban a kínálatot 1994-ig a bővülő választék és a csökkenő példányszám jellemezte. 1995-ben azonban a kiadott könyvek száma 6,8 százalékkal, példányszáma ennél nagyobb mértékben (10,4 százalékkal) csökkent, és előzetes információk szerint a példányszám csökkenése 1996-ban is folytatódott. A könyv- kiadáson belül az ismeretterjesztő és a tudományos munkák aránya mérséklődött.
A könyvtárak és a könyvtári egységek – könyvek, folyóiratok stb. – többsége az önkormányzatok és az iskolák tulajdonában van. A kilencvenes években sem az olvasók száma, sem a kölcsönzéseké nem változott számottevően.
A közművelődési intézmények száma a kilencvenes években több mint 10 százalékkal nőtt. Kevesebb ugyanakkor az ismeretterjesztő előadás, és valamivel több a műsoros est, mint 1990-ben. Az ismeretterjesztő rendezvények iránti érdeklődés az utolsó évben nőtt, de nem éri el az évtized elejit. A műsoros estek látogatóinak száma az előző évihez képest mérséklődött, de magasabb, mint 1990-ben volt. Csökkent ugyanakkor az alkotó művelődési közösségek, a klubok iránti érdeklődés, kisebb a működő szervezetek és a tagok száma is. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat 1995-ben 19 ezer előadást szer- vezett, amelyeknek több mint 600 ezer résztvevője volt. Az előadások és a résztvevők száma is kevesebb mint felére csökkent 1990-től. A társulat mintegy kétharmaddal keve- sebb tanfolyamot indított, a beiratkozott hallgatók száma egyharmaddal csökkent.
A mozihálózat privatizálásával, a kábelcsatornák és a videokultúra terjedésével jelentősen csökkent a mozilátogatás. 1996-ban egy lakosra 1,3 látogatás jutott. Az egy látogatóra jutó jegybevétel 217 forint volt, 5,2-szerese az 1990. évinek. A mozilátogatók hazai aránya Európában közepesnek számít.
A fővárosban 1996-ban 21, vidéken 26 színház működött. Száz lakosra 38 színházlátogatás jutott, e mutató mintegy 21 százalékkal romlott. 1995-ben a községek 3,4, 1990-ben 6,7 százalékába jutott el színházi előadás.
Ezer lakosra 1995-ben 617 rádió és 427 televízió (előfizetés) jutott. Ez az európai országok sorában közepesnek mondhatók, és hasonló az ausztriaihoz.
Az állami költségvetés 1995-ben a GDP 1,5 százalékát fordította közművelődésre, de e területen jelentős volt a szerveződő nonprofit szféra és a magánmecenatura szerepe is.
A közbiztonságot, illetve a bűnözés alakulását az utóbbi években világos trend jellemezte. A bűnözési görbe 1988-ig mérsékelten, 1989-től dinamikusan emelkedett, és 1995-ben érte el az eddigi csúcspontját, 502 ezer bűncselekményt. Ebben az évben két nagy csalássorozat vált ismertté (a nyomozó hatóságok befejezték a nyomozást), és ezekben együttesen több mint 68 ezer csalásra derült fény. 1996-ban az ismertté vált bűncselekmények száma 466 ezer volt, 7 százalékkal kevesebb, mint az előző évben. A bűnözések jellegét és méreteit számszerű túlsúlyuk miatt alapvetően a vagyon elleni bűncselekmények határozták meg. A személy elleni bűncselekmények száma másfél évtizedes folyamatos emelkedés után 1996-ban kismértékben csökkent. Ezen belül az emberölések száma az évtized elejéig évi 200 körül alakult, a kilencvenes évek elején több mint 300 volt, ami az utóbbi két évben (23–23 esettel) csökkent, és 1996-ban 267 emberölés vált ismertté. A közlekedési és a gazdasági bűncselekmények száma csak kissé változott. A közrend elleni bűncselekmények csoportjában 1989 óta dinamikus növekedés következett be. 1996-ban a bűncselekmények 78 százaléka vagyon, 10 százaléka a közrend ellen irányult. A vagyon elleni bűncselekmények 75 százaléka volt
lopás vagy betöréses lopás. A vagyon elleni bűncselekmények közül csak a csalás bűntetténél következett be jelentős csökkenés, ami az előző évi, kiemelkedően nagy számú eset következménye. A vagyon elleni bűncselekmények sorában különösen nagy mértékben nőtt a gépkocsilopások, valamint a lakásbetörések száma.
2. tábla A vagyon elleni bűncselekmények számának alakulása
Megnevezés Az 1996. évi bűncselekmények
száma az 1995. évi százalékában
Összesen 365 235 93,4
Ebből:
lopás és betöréses lopás 273 109 117,1 ezen belül személygépkocsi 16 508 133,6 jármű önkényes elvétele 6 937 129,3
lakásbetörés 30 116 134,6
csalás 50 923 45,2
rablás 2 689 101,2
orgazdaság 6 937 103,3
rongálás 15 882 119,6
A bűncselekmények során sértettek száma 1996-ban 307 ezer, a bűnelkövetőké 122 ezer volt. A sértettek száma 7 százalékkal csökkent, a bűnelkövetőké 1991 óta lényegében változatlan. A fiatalkorú bűnelkövetők száma és aránya 1995 után 1996-ban is csökkent, az összes elkövető 11,1 százalékát tette ki, a korábbi 12,1 százalékkal szemben. A felnőttekéhez hasonlóan a gyermekkorú és a fiatalkorú elkövetők cselekményei egyaránt leginkább vagyon ellen irányulnak: 1995-ben a gyermekkorúak cselekményeinek kilenctizedét, a fiatalkorúakénak több mint háromnegyedét a vagyon elleni cselekmények tették ki. A fiatalkorúak esetében jelentős – és átlag feletti – volt az erőszakos, valamint a garázda jellegű bűnözésben való részvétel. Az elmúlt év folyamán a jogerősen elítéltek száma 83 ezer volt, 29,4 százalékkal több, mint 1989-ben, és 2,9 százalékkal kevesebb, mint 1995-ben.
A GAZDASÁG HELYZETE
1990 és 1996 decembere között a nyilvántartott vállalkozások száma csaknem két és félszeresére, több mint 1 millióra emelkedett.
1996 végén a regisztrált vállalkozások kétharmada, 698 ezer vállalkozás működött2 hazánkban, 92 ezerrel (15 százalékkal) több, mint 1995 decemberében. A gazdasági társaságok 85, az egyéni vállalkozások 62 százaléka folytat értékelhető tevékenységet. A működő vállalkozások közül a társas vállalkozások száma az év folyamán 26 százalékkal nőtt. Legdinamikusabb növekedés a betéti társaságoknál figyelhető meg, számuk egy év alatt 33 százalékkal gyarapodott, de jelentős (22 %) növekedés tapasztalható a korlátolt felelősségű társaságok körében is. E két gazdálkodási formához tartozott a társas
2 Az adat eltér az APEH adatától (1 067 900). A KSH – az APEH-hel ellentétben – nem tekinti működőnek az adóbevallást nem készítő vállalkozásokat.
vállalkozások 45, illetve 44 százaléka. A működő egyéni vállalkozások száma 418 ezer- ről 460 ezerre nőtt. E vállalkozók 40 százaléka kisiparos, 33 százaléka magánkereskedő, 23 százaléka szellemi szabadfoglalkozású (nagyrészt az ingatlanügyletek és egyéb szol- gáltatások területén) és 4 százaléka adószámmal rendelkező mezőgazdasági önálló.
1995-höz képest a szellemi szabadfoglalkozásúak száma másfélszeresre, a mezőgaz- dasági önállóké 29 százalékkal emelkedett. A vállalkozási tevékenységet főfoglalko- zásként végzők aránya 57, a mellékfoglalkozásúaké 33, a nyugdíjasoké 10 százalék volt.
A vállalkozásokon túlmenően 1996 végén 14 809 költségvetési és társadalom- biztosítási, továbbá 50 601 nem nyereségérdekeltségű szervezet működött hazánkban. A Munkavállalói Résztulajdonosi Program (MRP) keretében 309 szervezetet tartottak nyilván.
Az 1995. évi társasági adóbevallások alapján 25 ezer – az előző évinél 1500-zal több – külföldi érdekeltségű vállalkozás működött az országban, közel 40 százalékuk kizárólagosan külföldi érdekeltségű. A vállalkozások jegyzett tőkéje 1995-ben meg- közelítette a 2000 milliárd forintot, aminek 66 százaléka külföldi befektetés volt. Az egy vállalkozásra jutó jegyzett tőke az 1989. évi 92 millióról 1995-re 79 millió forintra mérséklődött, ugyanakkor az egy vállalkozásra jutó külföldi befektetés 24 millióról 52 millió forintra emelkedett. A befektetett külföldi tőke közel fele a feldolgozóiparban koncentrálódott, bár aránya az előző évhez viszonyítva mintegy 6 százalékponttal mérséklődött. Jelentős, mintegy 170 milliárd forintos volt a növekedés a villamos- energia-, gáz-, hő- és vízellátás gazdasági ágban. A külföldi érdekeltségű vállal- kozásokban foglalkoztatottak száma 1995-ben 547 ezer volt, 6 százalékkal magasabb az egy évvel korábbinál. A nettó árbevétel egy év alatt 48 százalékkal nőtt, és 4900 milliárd forintot tett ki. Az egy foglalkoztatottra jutó nettó árbevétel 39 százalékkal, 6,5 millió forintról 9,0 millióra emelkedett. A külföldi érdekeltségű vállalkozások 1995-ben 401 milliárd forintot fordítottak beruházásra. Ennek kétharmada a feldolgozóiparba, valamint a szállítás, raktározás, posta és távközlés ágazatba került.
1996-ban 4088 új, külföldi érdekeltségű vállalkozás alakult, 30 milliárd forint külföldi tőkével. Az új vállalkozásokban igen magas, 75 százalékos a külföldi tőke aránya, és a vállalkozásoknak fele kizárólag külföldi tőkével alakult meg. 1996-ban csökkent a feldolgozóipar aránya, az új befektetések 20 százaléka került ide, az új befektetők viszont előnyben részesítették az ingatlanügyletek, bérbeadás és gazdasági tevékenységet segítő szolgáltatás, valamint a pénzügyi tevékenység ágazatot. A legtöbb külföldi tőke az új vállalkozások alapítására Németországból, illetve Hollandiából került az országba, a tőke felét a fővárosban fektették be.
A gazdaság teljesítménye és egyensúlya
A termelés és a jövedelmek alakulását kifejező bruttó hazai termék (GDP) 1996-ban 14 százalékkal kisebb volt, mint a nyolcvanas évtized utolsó évében. Az 1989 és 1996 közötti hétéves időszak első felében a GDP évről évre csökkent, és 1993-ban, amikor elérte mélypontját, 18 százalékkal volt kevesebb az 1989. évinél. (Lásd az 5. ábrát.) A depresszió időszakát rövid fellendülés követte: 1994-ben 2,9, 1995-ben 1,5 százalékkal nőtt a bruttó hazai termék. A növekedés azonban olyan mértékű egyensúlyromlással járt együtt, ami hosszabb távon elviselhetetlen gazdasági következményeket okozott volna.
5. ábra. A GDP termelése és belföldi felhasználása (Index:1989. év = 100)
80 85 90 95 100
1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996
(előzetes) Százalék
Termelés Belföldi felhasználás
A külső pénzügyi egyensúly romlását érzékelteti, hogy a folyó fizetési mérleg hiánya 1994-ben a GDP 9,4 százalékát tette ki, ami közel kétszerese az 1989. évi igen magas aránynak. A belső pénzügyi egyensúlyhiányt jellemző államháztartási passzívum – ugyancsak a GDP százalékában – 8,4 százalékos volt, csaknem háromszorosa az Európai Unió által előírt maastrichti kritériumnak.
Az egyensúlyromlás megfékezésére kialakított programcsomag (egyszeri leértékelés, vámpótlék bevezetése, keresletkorlátozó intézkedések stb.) megvalósításának hatására 1995 I. és II. féléve több fontos gazdasági jellemző tekintetében lényegesen eltért egy- mástól. Az I. félévben folytatódott az egyensúlyromlás, a folyó fizetési mérleg passzí- vuma és az államháztartás hiánya erőteljesen emelkedett, valamint tovább tartott az előző évihez hasonló mértékű, viszonylag magas gazdasági növekedés is. Az év második felében az egyensúlyromlás lefékeződött, de ezzel egyidejűleg a gazdasági növekedés üteme is visszaesett, sőt több fontos területen csökkenés következett be. Az egyen- súlyromlást fékező intézkedések hatására az infláció is felgyorsult. E tendenciák 1996- ban is folytatódtak, amikor – az előzetes számítások szerint – a GDP csekély mértékben nőtt, a külső és a belső egyensúlyi helyzet erőteljesen javult. Az inflációs ráta mérsék- lődött. (A fogyasztói árszint 1995-ben 28,2, 1996-ban 23,6 százalékkal emelkedett.)
A bruttó hazai termék termelése és belföldi felhasználása a nyolcvanas évtized végén, illetve a kilencvenes évtized első évében nem tért el lényegesen egymástól. Ezekben az években a termelés visszaesését követte a belföldi felhasználás, annyi terméket és szolgáltatást használt fel az ország – fogyasztási és felhalmozási célokra –, amennyit megtermelt, vagyis a reálgazdaság egyensúlyban volt. Ez az egyensúlyi helyzet 1993-ban borult fel, amikor a belföldi felhasználás erőteljes növekedésnek indult, miközben a termelés tovább csökkent. A termelés és a felhasználás között keletkezett rést többlet- import fedezte, így a külkereskedelmi mérlegben és ezzel a folyó fizetések mérlegében súlyos egyensúlyhiány alakult ki. 1994-ben a termelés és a belföldi felhasználás nem távolodott tovább egymástól, de megismétlődött az előző évi nagy egyensúlyhiány.
1995-ben és 1996-ban – a belföldi kereslet erőteljes visszafogása következtében – zárult a gazdaság összteljesítménye és a felhasználás közötti olló.
A belföldi felhasználás szerkezetében a kilencvenes évtizedben jelentős változások zajlottak le.
1989-től 1992-ig a belföldi felhasználás mindkét nagy összetevője – a fogyasztás és a felhalmozás – folyamatosan csökkent, a felhalmozás visszaesése azonban sokkal erőteljesebb volt, mint a fogyasztásé. A felhalmozás csökkenésében meghatározó szerepe a készletállomány leépítésének volt, de a beruházások is számottevően (19 százalékkal) visszaestek. A fogyasztáson belül a háztartások fogyasztása, illetve a közösségi fogyasztás alakulásában is jelentős eltérés tapasztalható 1989 és 1992 között. A háztartások fogyasztása három év alatt 9 százalékkal csökkent, miközben a közösségi fogyasztás enyhén (4,7 százalékkal) emelkedett.
6. ábra. A GDP felhasználása legfontosabb összetevőinek alakulása (Index: 1989. év = 100)
80 85 90 95 100
1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 (előzetes) Háztartások fogyasztása Állóeszköz-felhalmozás Százalék
1993–1994-ben erőteljes élénkülés következett be a beruházásoknál az állami infrastrukturális nagyberuházások megindításával, továbbá a közösségi fogyasztásnál.
(Ez utóbbi felhasználási tételt erőteljesen befolyásolta az oroszországi repülőgép-vásárlás is.) A háztartások jövedelmi helyzete is javult 1994-ben. Az egy főre jutó reáljövedelem 2,7 százalékkal emelkedett, de a háztartások többletjövedelmüknek csak egy részét fordították fogyasztásra, ily módon a fogyasztás ebben az évben stagnált.
1995–1996-ban a gazdasági egyensúly romlásának fékezése, illetve a gazdasági stabilizáció érdekében hozott intézkedések következtében a háztartások fogyasztása két év alatt 9 százalékkal visszaesett. Csökkent a közösségi fogyasztás is. A felhalmozás esetében differenciált volt a kép. Bár a felhalmozás egésze két év alatt 15 százalékkal emelkedett, a felhalmozáson belül csak a készletállomány nőtt erőteljesen mindkét évben, az állóeszközök felhalmozása (beruházás) mérséklődött. A teljességhez hozzátartozik, hogy a vállalkozások beruházásai gyakorlatilag változatlan szinten maradtak, a csökkenést az infrastrukturális jellegű állami beruházások nagymértékű visszaesése okozta. Mindezen folyamatok végeredményeként a kétéves időszakban a végső fogyasztás 10 százalékkal visszaesett, miközben a felhalmozás 15 százalékkal nőtt, ily módon a GDP belföldi felhasználásának szerkezete a felhalmozás javára mozdult el.
A munkatermelékenység legáltalánosabb makroszintű mutatószáma az egy foglalkoztatottra jutó bruttó hazai termék. Ez a mutató 1996-ban közel 20 százalékkal
magasabb termelékenységet jelez, mint az 1989. évi. 1992-ben a foglalkoztatottak számának csökkenése utolérte a GDP visszaesését, így visszaállt a termelékenység 1989.
évi színvonala, de sokkal alacsonyabb termelési és foglalkoztatási szinten. Ezt követően a termelékenység évről évre emelkedett, a növekedés üteme azonban 1995-ben és 1996- ban kissé mérséklődött. A kép teljességéhez hozzátartozik, hogy az 1989 és 1996 között bekövetkező – egy foglalkoztatottra jutó – közel 20 százalékos teljesítménynövekedéssel egyidejűleg a reálkereset 26 százalékkal csökkent.
Az ország energiafelhasználása 1989-től 1994-ig 21 százalékkal csökkent, 1995–
1996-ban pedig 4,4 százalékkal emelkedett. A hétéves időszakon belül az energiafelhasználás jelentős csökkenése nem járt együtt a bruttó hazai termék egységére jutó fajlagos felhasználás érdemleges csökkenésével. A legnagyobb felhasználó, az ipar felhasználása – elsősorban a nagy energiaigényű alapanyaggyártás visszaesése folytán – 1994-ig 36 százalékkal mérséklődött. Ennél is nagyobb volt az építőipar (58 %) és a mezőgazdaság (44 %) felhasználásának csökkenése, a szállítás ágazaté pedig 28 százalék. 1995–1996-ban az ipar energiafelhasználása mindkét évben emelkedett, együttvéve 2,7 százalékkal, a szállítás ágazatban 1 százalékos növekedés következett be.
A mezőgazdaság energiafelhasználása 1994 óta lényegében változatlan, az építőiparé viszont tovább csökkent.
Az országban felhasznált összes energia mennyisége az előző évhez képest 1995-ben 2,3, 1996-ban 2,1 százalékkal emelkedett. A növekedésben az játszott döntő szerepet, hogy a lakosság és a kommunális szféra – a szokásosnál hidegebb időjárás miatt – a termelőágakénál nagyobb mértékben növelte felhasználását. 1995-ben a termelőszféra 0,9, a lakossági és a kommunális szféra 3,5 százalékkal több energiát használt fel, mint az előző évben, 1996-ban 0,8, illetve 3,2 százalék volt a növekedés. Ez annak ellenére alakult így, hogy a háztartási energia ára 1995-ben 50, 1996-ban további 32 százalékkal emelkedett. Az energiafelhasználásban a termelő ágazatok aránya az 1989. évi 59-ről 1996-ban 45 százalékra mérséklődött.
A gazdaság jövedelemtermelő képességéhez mért energiafelhasználás nemzetközi összehasonlításban magas. Az egységnyi bruttó hazai termékre (GDP-re) jutó energiafelhasználás hazánkban több mint kétszer akkora, mint az iparilag fejlett Ausztriában, Olaszországban, Spanyolországban, Japánban, de meghaladja számos más, fejlett, sőt kevésbé fejlett ország felhasználását is. A magyarországinál kedvezőbb a helyzet Szlovéniában, míg Csehország, Szlovákia, Románia és Lengyelország energiahasznosítása – 1994. évi állapot szerint – rosszabb, mint hazánké.
A nemzetgazdaság beruházásainak volumene az 1989 óta tartó visszaesést követően 1993–1994-ben emelkedett, majd 1995-ben ismét csökkent. Az elmúlt évben a csökkenés üteme mérséklődött. (Lásd a 7. ábrát.) Előzetes számítások szerint 1996-ban a beruházások volumene 4 százalékkal volt kisebb az 1995. évinél, és 20 százalékkal maradt el a hét évvel korábbitól. 1995-höz képest elsősorban a költségvetési szervezetek beruházásai estek vissza (28 százalékkal), a vállalkozásoké megközelítették az előző évit, a lakossági beruházások pedig meghaladták azt.
1996-ban a nemzetgazdasági beruházásoknak 24 százalékát a feldolgozóipar adta, volumenük 12 százalékkal nőtt. Ennél is nagyobb, 26 százalék körüli arányt képvisel az ingatlanügyletek, bérbeadás és gazdasági tevékenységet segítő szolgáltatás ágazat, melynek beruházásai az előző évihez képest 14 százalékkal nőttek. Ezen ágazat
beruházásának kétharmada lakásépítés. A villamosenergia-, gáz-, hő- és vízellátás ágazat beruházásai az utóbbi két évben stagnáltak, arányuk 1996-ban 7,4 százalék volt. 1994 óta folyamatosan csökkentek – 1996-ban az előző évihez képest mintegy ötödével – a szállítás, raktározás, posta és távközlés beruházásai. Az oktatási célra fordított beruházások az elmúlt évben 7,8, az egészségügyi és szociális ellátás beruházásai 24,1 százalékkal estek vissza.
7. ábra. A beruházások volumenének alakulása (Index: 1990. év = 100)
85 90 95 100 105 110 115
1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996
Százalék
Összes beruházás Vállalkozások
A nemzetgazdasági beruházások anyagi–műszaki összetételét tekintve az építés aránya az elmúlt években 50 százalék feletti volt, 1996-ban 54 százalékot tett ki. A 455 milliárd forintot kitevő gépberuházás (56,6 százaléka importgép) 7,8 százalékponttal kisebb arányt képvisel, mint az előző évben.
Az új vállalkozási formák megjelenésével megváltozott a beruházások tulajdoni formák szerinti szerkezete. A legjelentősebb, a részvénytársaságok beruházásai az évtized elején az összes beruházás egyhatodát, 1995-től több mint a felét tették ki. Évről évre nagyobb hányadot, 1992-ben 19,2, 1995-ben 40,0 százalékot képviselt a külföldi érdekeltségű vállalatok beruházása.
A főbb ágazatok termelése
A mezőgazdaság bruttó termelése 1989 és 1993 között egyharmaddal visszaesett. Ezt követően a termelés 1994-ben 3,2, 1995-ben 2,6 s 1996-ban közel 5 százalékkal nőtt. A termelés jelenlegi szintje héttizede az 1989. évinek. A termelés csökkenésében a több- szöri aszály, az átmenettel járó veszteségek és bizonytalanságok, az agrárolló nyílása, a bel- és külföldi piacvesztés, a gazdálkodók tőkeszegénysége és az agrártámogatások visszaesése miatti alacsony műszaki–technológiai színvonal is közrejátszott.
Megváltoztak a földhasználati viszonyok, a földterület felén gazdálkodó szervezetek, 45 százalékán egyéni gazdálkodók és 5 százalékán egyéb földhasználók tevékenykedtek.
A földtulajdon és a földhasználat korábbi egysége megszűnt. A földtulajdonosok a tulajdonukban lévő föld több mint egyharmadát bérbe adják.
A mezőgazdasági termelésnek az utóbbi 3 évben tapasztalt növekedése a növény- termesztésnek és a kertészetnek köszönhető. Az élő állatok és állati termékek bruttó
termelése ugyanis 1995 kivételével évről évre folyamatosan csökkent, 1996-ban 1 százalékkal.
8. ábra. A mezőgazdasági termékek termelése (Index: 1989. év = 100)
60 70 80 90 100
1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996
(előzetes) Százalék
Növénytermesztés Állattenyésztés Összesen
9. ábra. Az állatállomány alakulása*
1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996
1 2 3 4 5 6 7 8
1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996
Sertés
Anyakoca
1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996
10 20 30 40 50 60
1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996
Tyúk
Tojó
*Az év végén, kivéve 1996-ban, amikor december 1-jén.
1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996
0 0,4 0,8 1,2 1,6
1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996
Szarvasmarha
Tehén
1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996
0 0,5 1 1,5 2 2,5
1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996
Juh
Anyajuh
A növénytermesztés bruttó termelésének négytizedét kitevő gabonafélék össztermése 1996-ban az előző évi szinten, 11 millió tonna körül alakult, 20 százalékkal elmaradva az 1986–1990-es évek átlagától. Ezen belül a kukorica termése ellensúlyozta a kalászos gabonák terméskiesését. Emelkedtek az őszi betakarítású növények fajlagos hozamai. A cukorrépa 1996. évi átlagtermése 26, a burgonyáé 23, a napraforgóé közel 5 százalékkal haladta meg az 1991–1995. évek átlagát. Kimagasló volt az elmúlt évi gyümölcstermés is annak ellenére, hogy az ültetvények egy része már elöregedett, és az utóbbi években alig telepítettek újakat.
Az állatállomány 1989-hez képest nagymértékben visszaesett. A szarvasmarhák száma 43, a teheneké 36 százalékkal, a sertéseké közel harmadával, az anyakocáé 40 százalékkal csökkent. A juh- és tyúkállomány ugyancsak számottevően mérséklődött.
(Lásd a 9. ábrát.)
Az ipari termelés volumene 1989 és 1992 között egyharmadával csökkent, és az ipar hozzáadott értékének mérséklődése is hasonló mértékű (valamivel enyhébb, 29 százalékos) volt. A visszaesés elsősorban a nagyvállalatokat érintette, amit a kisebb szervezetek dinamizmusa valamelyest mérsékelt, de nem ellensúlyozott. A folyamat 1993-ban megállt, megindult a növekedés, ami az elmúlt négy évben tartósnak bizonyult.
Az ipari bruttó termelés 1993-ban 4, 1994-ben csaknem 10, 1995-ben közel 5 százalékkal emelkedett. 1996-ban a növekedés a korábbiaknál szerényebb, 3,4 százalékos volt. Az 1992 és 1996 közötti 23 százalékos növekedés ellenére az 1996. évi termelési szint alig haladja meg az 1989. évi négyötödét (82%). Az 1993–1995. években a hozzáadott érték a bruttó termelésnél némileg kevésbé, 17 százalékkal emelkedett, s 1995. évi színvonala 17 százalékkal maradt el a hat évvel korábbitól.
Az ipar fejlődése az elmúlt hét évben számos vonatkozásban erőteljes strukturális átalakulással járt (szervezeti felépítés, tulajdonviszonyok, a kereslet, illetőleg a termelés összetétele, területi elhelyezkedés).3
A gazdasági társaságokról, a vállalati átalakulásról, a külföldiek magyarországi befektetéséről szóló törvények, a különböző privatizációs programok végrehajtása nyomán alapvetően megváltozott az ipar szervezeti és tulajdoni szerkezete. A decentralizációs folyamatok, a nagyvállalatok szétválása, valamint az új vállalkozások révén az iparban működő társas vállalkozások száma 1989 óta megsokszorozódott. 1996 végén 37 ezer társas vállalkozás (főleg kft., rt. és bt.) végzett ipari tevékenységet (ezen túlmenően még 56 ezer kisiparos). Az ipari termelés 95 százalékát azonban a 20 ezer jogi személyiségű ipari társas vállalkozás állítja elő. Ezek 88 százaléka 50 fő alatti létszámmal működik, az 50–300 fős cégek aránya 9, a 300 fő felettieké 3 százalék. A kis- és középméretű vállalkozások aránya az ipari termelésben az 1989. évi 2-ről 18 százalékra, illetőleg 7-ről 19 százalékra emelkedett, miközben a 300 főnél nagyobb létszámmal működőké 91-ről 63 százalékra mérséklődött. (A nagyvállalatok súlya az exportban ennél nagyobb, 72 százalék.) Az utóbbi két évben a folyamat annyiban változott, hogy az 50 főnél kisebb létszámú vállalkozások dinamikus fejlődése megállt, a középméretűek azonban változatlanul az átlagot jóval meghaladóan – 1996-ban 8,2 százalékkal – növelték a termelésüket, és ezzel a terméktöbblet több mint kétötödét
3 Az ipar egészére közölt információk valamennyi ipari vállalkozás adatát tartalmazzák azok jogi státusára és nagyságára való tekintet nélkül. A részletező adatok 1991-ig az odasorolt vállalkozások teljes körére, 1992-től 1994-ig a 20 fő, 1995-től a 10 fő feletti vállalkozásokra vonatkoznak.
adták. A nagyobb cégek termelése 1996-ban lényegében az átlagnak megfelelően, 3,6 százalékkal emelkedett.
A magánosítási folyamat előrehaladása következtében az ipar jegyzett tőkéjén belül a magántulajdon4 aránya az 1995. évi adatok szerint mintegy 60 százalékra tehető. Más megközelítésben is jelentősnek tűnik a magánszektor szerepe. 1995-ben az ipar által létrehozott bruttó hozzáadott érték 68 (a feldolgozóiparban 74) százalékát a hazai és a külföldi többségi magántulajdonú vállalkozások adták, amin belül a hazai magánszektor aránya nagyobb volt, mint a külföldié.
1989 és 1996 között a hazai előállítású ipari termékek iránt mutatkozó kereslet szerkezete is változott. Az 1989–1992. évi nagyarányú visszaesés mind a belföldi értékesítést, mind az exportot érintette. 1993-ban a termelésnövekedést teljes mértékben a belföldi kereslet élénkülése indukálta, 1994-ben a terméktöbblet fele-fele arányban származott a belföldi, illetve az exportértékesítés növekedéséből, míg 1995-ben és 1996- ban a belföldi kereslet az ipar termékei iránt oly mértékben visszaszorult, hogy a termelési többlet teljes egészében exportra került. 1996-ban az ipari export 17,7 százalékkal haladta meg az előző évit, aránya az ipari értékesítésben a két évvel korábbi 25-ről 33 százalékra emelkedett. A belföldi értékesítés 1,4 százalékkal mérséklődött, az év utolsó hónapjaiban azonban a hazai beruházási kereslet némileg élénkült, ami a belföldi célú eladások szerény növekedésében is megmutatkozott.
10. ábra. Az ipari termelés változása 1996-ban az 1989. évihez képest
-50 -40 -30 -20 -10 0 10
Textil, bőr, szőrme Egyéb feldolgozóipar Kohászat és fémfeldolgozás Vegyipar Nemesfém ásványi termékek Villamos energia, gáz, hő, víz Élelmiszer, ital dohány Fa-, papír-, nyomdaipar Gépipar
Ipar átlaga Százalék
Az ipari termelésen belül a bányászat és az energiaszektor részedése 1991-ig valamelyest nőtt, azt követően folyamatosan csökkent. Ezzel párhuzamosan a feldolgozóipar részesedése 1991-ben az 1989. évi 87,3-ről 83,6 százalékra mérséklődött, majd 1996-ra ismét 86,7 százalékra emelkedett. A feldolgozóiparon belül legjelentősebb változás, hogy a gépipar súlya a kezdeti rendkívül nagy visszaesés után, 1996-ban már számottevően meghaladta a hét évvel korábbit. Az élelmiszer-ágazat – az utóbbi években tapasztalt aránycsökkenés ellenére – a feldolgozóipar legnagyobb ágazata maradt. E két
4 A kettős könyvvitelt vezető vállalkozások adatai alapján
