A HARMADIK MAGYAR STATISZTIKAI ALAPTÖRVÉNY*
DR. REMETEY ERVIN
, A második magyar statisztikai alaptörvény, az 1897. évi XXXV. tc. megalko—
tása után szinte egy emberöltő, 32 év telt el az újabb statisztikai törvény meg——
alkotásáig.
A XIX. század Végén és a XX. század elején az iparosodás Magyarországon gyors lendületet kapott és ennek nyomán a kapitalizmus Magyarországon is erő—
teljesen fejlődött. Ugyanakkor azonban a szocializmus erői is fokozták harcukat a munkásosztály érdekeinek védelmében a fejlődő kapitalizmussal egyre jelentö- sebbé váló politikai és gazdasági elnyomás, a kizsákmányolás ellen.
Az ipar, a kereskedelem, a közlekedés fejlődése a magyar közéletben is mind- inkább előtérbe hozta a gazdasági kérdéseket, a közgazdaságtudomány és ezen belül a gazdaságstatisztika jelentősége nagymértékben fokozódott. A szocializmus- nak mint politikai erőnek a fellépése az államhatalmat arra kényszerítette, hogy egyre behatóbban foglalkozzék szociálpolitikai kérdésekkel, ami a statisztika szá-
' mára is új feladatokat jelentett.
A XX. század első negyedében az államigazgatásnak, a társadalmi, közgazda—
sági és tudományos életnek alig volt már olyan területe, amelyre a statisztikai , tevékenység ne terjedt volna ki. A statisztika feladatának ez a bővülése és jelen—
tőségének fokozódó felismerése, vagy amint az egykori szerző magát kifejezte:
',, . . . a megnövekedett kereslet . . . a statisztika fogyasztói piacán . . . a statisztikai termelést erőteljesebb teljesítményre"i ösztönözte.
1897-ben, a második statisztikai alaptörvény megalkotása idején a magyar hivatalos statisztika történelmileg igen rövid múltra tekinthetett Vissza. A reform- kor és a szabadságharc időszakának a hivatalos magyar statisztika megszervezé—
_ sére irányuló törekvéseit a szabadságharc leverése és az abszolutizmus évei de—
' rékba törték és csak 1867—ben alakult ki a hivatalos magyar statisztikai szerve- zet a földmívelés-, ipar— és kereskedelemügyi minisztérium keretében létrejött statisztikai osztály megalakulásával. A század utolsó évtizedében, egyrészt az ország akkori társadalmi, gazdasági fejlettségének Viszonylag alacsony színvonala,
másrészt a statisztikával szemben az állam részéről támasztott korlátozott igé—
nyek, valamint a statisztika jelentőségének az államvezetés és a gazdasági élet részéről való nem teljesértékű felismerése következtében, a hivatalos magyar
* A Központi Statisztikai Hivatal és a Magyar Közgazdasági Társaság Statisztikai Szakosz—
tálya_1964. évi statisztikatörténeti pályázatán negyedik díjjal kitüntetett mű rövidített változata.
! Dr. Dobrovíts Sándor: A hivatalos statisztikai szolgálat új rendje. Statisztikai Szemle. 1929,
évi 7. sz. 792. old.
DR. REMETEY: A HARMADIK STATISZTIKAI ALAPTÖRVENY 515
statisztika feladatait a Központi Statisztikai Hivatal el tudta látni és más állami, önkormányzati vagy társadalmi szerv hivatalos statisztikai tevékenységet alig folytatott. (Talán egyetlen kivételként az 1869—ben alakult Pest városi, 1873
óta budapesti Statisztikai Hivatal említhető.) Ekként ebben az időben a Köz—
ponti Statisztikai Hivatal és a hivatalos statisztikai szolgálat fogalma és tevé—
kenység—e lényegében egybeesett, azonos volt.
így adódott, hogy 1897—ben, a második statisztikai alaptörvény megalkotása—
kor elegendőnek látszott a magyar hivatalos statisztika feladatait csupán a Köz- ponti Statisztikai Hivatal feladataként meghatározni és így csupán a Központi Statisztikai Hivatal tevékenységét szabályozni.
A XX. század első évtizedeiben azonban a már hivatkozott társadalmi és gazdasági változások következtében egyrészt a Központi Statisztikai Hivatal már nem tudott a statisztika megnövekedett feladatainak hiánytalanul eleget tenni (különösképpen az első Világháború idején és azt követően), másrészt más állami, önkormányzati és társadalmi szervek ettől függetlenül is elkezdtek sajátos szem- pontjaiknak, feladataiknak és céljaiknak megfelelően statisztikával foglalkozni.
A hivatalos statisztika tehát túlnőtt a Központi Statisztikai Hivatal keretein, anél- kül, hogy a Központi Statisztikai Hivatalon kívüli statisztikai tevékenység jog-'
szabályilag rendezett lett volna, hiszen az 1897. évi XXXV. tc. _ a mondottak
szerint —— csupán a Központi Statisztikai Hivatal feladatait és tevékenységét szabályozta.Ennek a helyzetnek a Visszássága nyilvánvaló, megoldási formája azonban
——a mint a későbbiekben látni fogjuk —— nem egyértelmű. A kérdés eldöntésében éppen olyan súllyal érvényesültek a politikai, mint a szakmai szempontok.
Az első Világháború utáni, politikailag és gazdaságilag zavaros esztendők után, Bethlen István miniszterelnök ,,konszolidációs" korszakának derekán, 1928—29. években értek meg az új statisztikai törvény előkészítésének és az országgyűlés elé terjesztésének az előfeltételei.
A harmadik magyar statisztikai alaptörvény további tárgyalásának és ismer- tetésének azt a módszerét választjuk, hogy előbb nagy vonalakban ismertetjük a ' törvényjavaslat előterjesztésének, tárgyalásának és elfogadásának történetét, majd rátérünk az új törvény legfontosabb rendelkezéseinek egyenkénti tárgyalására.
Ennek során azokat a rendelkezéseket érintjük, amelyek egyrészt a régi törvény—
nyel szemben a legjelentősebb változást jelentették, másrészt szakmai és politikai körökben a legélesebb Vitát váltották ki.
A TÖRVÉNY MEGALKOTÁSÁNAK TÖRTÉNETE
A korabeli napisajtó tanúsága szerint a törvényjavaslatot —- az akkori szo- kásnak megfelelően — az országgyűlés elé terjesztés előtt az akkori kormánypárt, az ,,Egységes párt" értekezlete tárgyalta meg. A napisajtó beszámolt arról, hogy a készülő törvényjavaslatot az értekezleten Bethlen István miniszterelnök ismer—
tette és azt az értekezlet, tehát a kormánypárt, teljes egészében, változtatás nél- kül elfogadta. A törvényjavaslat tartalma ekkor vált köztudomásúvá, és ezzel
még az országgyűlés elé való terjesztés előtt megindult a sajtóvita. Ennek a sajtó-
vitának a legnagyobb súlyú és legérdekesebb megnyilvánulása Laky Dezsőnek, a Műegyetem statisztikai tanszéke professzorának a Magyarság cimű napilap 1929.január 30—i számában megjelent terjedelmes —— több mint egy oldalas —— cikke.
Ez a cikk, amelynek tartalmára a későbbiekben még vissza fogunk térni, az
5*
516 DR. REMETEY navm
országgyűlés képviselőházi és felsőházi vitájában sokszor került szóba, annak egyes részeit a felszólaló képviselők szó szerint fel is olvasták. A cikk jellegére és beállítottságára fényt vet Teleki Pálnak, a törvényjavaslat felsőházi vitájában elhangzott beszédéből a következő mondat: ,,Sok kritika hangzott el a javaslattal szemben, különös csak az, hogy egyetlen helyről, ahonnan szakember bírálta, a
szakember politikai vonatkozásban bírálta meg, szaktekintetben pedig csak poli—
tikusok". Az ,,egyetlen szakember", akire Teleki Pál célzott, nyilvánvalóan Laky Dezső.
A törvényjavaslatot a képviselőház 1929. évi január hó 25—i ülésén nyújtotta
be Bethlen István miniszterelnök. A képviselőház a javaslatot a közgazdasági és
közlekedési bizottsághoz utalta előzetes megtárgyalásra. A bizottság a törvény—
javaslatot 1929. évi január hó 29—én tárgyalta és ahhoz ennek során a bizottsag őt képviselőtagja és a miniszterelnök szólt hozzá, majd a bizottság a törvényjavas—
latot egy lényeges és több lényegtelen módosítással elfogadta. Dencz Ákos egy—
ségespárti képviselő, aki a bizottságban, majd a képviselőházban is a törvény—
javaslat előadója volt, a bizottság jelentését a képviselőházhoz még a bizottsági
tárgyalás napján beterjesztette és javasolta a ,,sürgősség", a sürgős tárgyalás k.i—mondását. Az előadó ezt a javaslatát röviden 'a ,,javaslat sürgős természetére"
való hivatkozással indokolta, de hogy közelebbről miért volt ilyen sürgős a tőr—
_ vényjavasílat tárgyalása, arra sem az előadó nem utalt, sem pedig a rendelkezé- sünkre álló iratanyag nem ad választ. A képviselőház a sürgősséget mindenesetre
—-—— a sürgősség okának firtatása nélkül —— megszavazta.
Ilyen előzmények után a képviselőház már három nappal később, az 1929.
február 1-i ülésén megkezdte a törvényjavaslat tárgyalását. Ezen az ülésen el- hangzott Dencz Ákos terjedelmes előadói beszéd-e és megkezdődött a vita, amely a következő, február 5-i ülésen folytatódott. Az ún. általános vita után került sor a törvényjavaslat részleteiben való tárgyalására, ennek keretében a beterjesztett módosító indítványok megvitatására és a törvényjavaslat egyes szakaszai feletti szavazásra. Az ún. ,,harmadszori olvasásra" a következő napi, február 6-i ülésen került sor és ekkor a képviselőház a törvényjavaslatot —— részben módosított szö—
vegezésben —-— harmadszori olvasásban el is fogadta és azt tárgyalás, valamint
hozzájárulás céljából a felsőházhoz tette át.
A statisztika megnövekedett jelentőségének, súlyának és nem kis mértékben megbecsülésének élénk bizonyítéka többek között az a tény, hogy míg 18744ben az első statisztikai alaptörvény képviselőházi tárgyalása során az előadói beszéden kívül egyetlen hozzászólás sem volt és 1897-ben is igen röviden végeztek a máso—
dik alaptörvény javaslatával, addig az 1929. évi képviselőházi vita során az igen terjedelmes előadói beszéden kívül az általános vitában hét, a részletes vitában két képviselői hozzászólás hangzott el, az előbbiek 1/2——1 órás terjedelemben. Az általános vitában elhangzott beszédek kivétel nélkül a statisztika fontosságának, feladatainak, eredményeinek hangsúlyozásával, elismerésével kezdődtek és rész—
letesen foglalkoztak a törvényjavaslat egyes részeivel kapcsolatban felmerült
problémáikkal. A vita tehát a kor és az adott helyzet figyelembevétele mellett viszonylag színvonalasnak mondható, a hozzászólások tartalmasak, a lényeget érintők voltak. Ennek igazolására ezúttal konkrétan csak arra kivánunk hivat- kozni, "hogy a képviselőházi vita során nemcsak az ellenzéki, hanem egyes kor—mánypárti képviselők is sürgették a kor társadalmi és gazdasági viszonyait feszítő problémákkal, mint például a munkanélküliséggel, a dolgozók keres-eti és megél—
hetesi viszonyaival, a szociálpolitikával, a földbirtokkérdéssel, a mezőgazdasággal adatgyűjtéseket és elemzéseket,
A HARMADIK STATISZTIKAI ALAPTÖRVÉNY 517
Az általános vita lezárása után a miniszterelnök tartott hosszabb beszédet, amelyben a vita során elhangzottakra Válaszolt, de felszólalt még a részletes vita végén is. Bethlen István miniszterelnök közismert ironikus egyéniségére jellemző módon, mind a képviselőházi, mind a későbbi felsőházi beszédét egy, Eötvös Károllyal kapcsolatos adomával kezdte, amely szerint Eötvös egy régi képviselő—
házi vita során egy statisztikai adatokkal argumentáló képviselőtársát azzal a megjegyzéssel akarta letromfolni, hogy a ,,statisztika a leghaszont—alanabb tudo- mányok egyike, mégpedig azért, mert csak arra jó, hogy azzal azt bizonyítsam, amit akaro ". Bethlen persze az elmondott történethez rögtön hozzáfűzte, hogy igennek a derűs epizódnak időszerűsége ma már elmúlt" és ezek után a maga részéről is csatlakozott a statisztika fontosságát elismerő hozzászólásokhoz.
A törvényjavaslat előadója, a már említett Dencz Ákos egységespárti kép—
viselő, a közgazdasági és pénzügyi szakirodalom ismert képviselője volt, egyéb—
ként a Postamkarékpénztár h. vezérigazgatója. A hét hozzászóló képviselő közül négy egységespárti volt (köztük Kenéz Béla, a Tudományegyetem statisztikai tanszékének professzora), egy szociáldemokrata, egy demokrata (polgári baloldal) és egy keresztényszocialista. A javaslatot csupán a szociáldemokrata és a demok—
rata felszólaló nem fogadta el. Laky Dezső emlitett cikkére mint saját és pártja álláspontjával egyező fejtegetésre a legbővebben a demokratapárti Bródy Ernő képviselő hivatkozott. Laky cikke nagy vihart váltott ki. Már a demokratapárti felszólaló beszéde alatt közbeszólásokkial bírálták Lakyt a jobboldali képviselők és ugyanerre került sor —— hosszasabban és részletesebben _— a későbbi kormány—
párti felszólalások során is.
A vita a szakkérdésekről nagyrészt politikai kérdésekre terelődött át és Laky cikkében használt kifejezést, nevezetesen, hogy az új törvénnyel ,,eminenter poli—
tikai" szempontok érvényesülhetnek a statisztikában, Bethlen miniszterelnök is átvette és mind képviselőházi, mind felsőházi beszédében hangsúlyozta: ,, . . . annak megállapítása, hogy a statisztika mely ügyek kipuhatolársávral foglalkozzék, emi—
nenter politikum eminenter politikum, hogy ez az adatgyűjtés sürgősebb—e, vagy a másik; hogy foglalkozzunk—e elsősorban szociális statisztikával, a munka—
nélküliség statisztikájával, vagy foglalkozzunk—e a mezőgazdasági vagy ipari sta—
tisztikával. Ez eminenter politikai kérdés Ellenben nem lehet politikum a felelet, amelyet a statisztika a kérdésre ad".
Az országgyűlés felsőháza a törvényjavaslatot tárgyalás előtt áttette a felső—
ház közgazdasági és közlekedési bizottságához, amely 1929. február 15—i ülésé- ben a képviselőház által elfogadott szövegezésben a törvényjavaslatot elfogadta és az erre vonatkozó jelentését a felsőház részére elkészítette. E jelentés 1929.
március 13-án került a felsőházban tárgyalásra. A törvényjavaslathoz az akkori közélet két neves személyisége, Szterényi József volt kereskedelemügyi állam- titkár és Teleki Pál felsőházi tagok szóltak hozzá terjedelmes beszédben és azokra Bethlen István miniszterelnök válaszolt. A felsőház ezen az ülésen a törvényjavaslatot elfogadta, és az 1929. május 14-i kormányzói jóváhagyással 1929. május 22—én került kihirdetésre mint az ,,1929. évi XIX. törvénycikk a hivatalos statisztikai szolgálatról".
A TÖRVÉNY LEGFONTOSABB RENDELKEZÉSEI
1, Centralízáció
A központi irányítás és felügyelet kérdése a törvény valamennyi rendelke—
zése közül a legfontosabb. A statisztikai tudományos irodalomban a centralizmus és a deeentralizmue előnyeiről, illetve hátrányairól kifejtett nézőpontok ezt a kér—
518 , , ; , ' De. namam savm
dést a törvényjavaslat előkészítésének idejéig akként tisztázták, hogy ennek ered; '
ményeként a hivatalos statisztikai szolgálat megszervezése az egész világon a ' központosítás irányában haladt.
Annak következtében, hogy az 1897. évi második statisztikai alaptörVény az"
akkori tényleges helyzetnek megfelelően csupán a magyar hivatalos statisztikát
lényegében egyedül művelő Központi Statisztikai Hivatal tevékenységét szabá—
lyozta, és címe szerint is csupán ,,a m. kir. központi statisztikai hivatalról" szólt, _ a Központi Statisztikai Hivatalon kivüli statiSztikai tevékenység teljesen szabá—
lyozatlan maradt. A század elején —— mint azt már említettük —-— egyre fokozódott
a statisztika jelentősége és annak fehsmenése. Ennek hatása alatt, egyre több ;
állami, önkormányzati hatóság és hivatal, törvény által alkotott testület és intézet
kezdett statisztikai tevékenységet folytatni. Ezek közül elsőként említhetők _ma-
gyk a minisztériumok, azok között is főként a gazdasági minisztériumok. Ezek aszervek statisztikai tevékenységüket teljesen önállóan folytatták és munkájuk
sem a Központi Statisztikai Hivatal, sem egyéb, szintén statisztikai tevénkenysé—get folytató szervek munkájával nem volt összhangba hozva. Nem volt biztosítva a szakszerűség, mert a statisztika hasznának, célszerűségének felismerése köny—
nyen csábított dilettáns próbálkozásokra, kellő szakértelem nélkül végrehajtott
adatgyűjtésekre, amelyek nem produkáltakmegbízható eredményeket sem.-Az egyöntetűség hiánya a különböző, tárgyilag egyébként összefüggő adatgyűjtésekeredményeinek összehasonlithatóságát kizárta. A kettős vagy többszörös, illetve
felesleges, szakszerűth adatgyűjth egyúttal felesleges kiadásokat, költségeket jelentettek, így a gazdaságoság szempontjai is megkövetelték ennek a helyzet- nek a megváltoztatását. Különböző hivatalos szervek adatgyűjtései sokszor egy-mástól teljesen függetlenül folytak, e szervek egymás működését gyakran nem
ismerték, ennek következtében egyre sűrűbbekké váltak a kettős vagy részben kettős, vagy egymást kellően ki nem egészitő, illetve a különböző módszert)", de azonos tárgyú adatgyűjtések.Vitathatatlan, hogy mindezeknek a hibáknak, hiányosságoknak kiküszöbö—
lése időszerűvé vált és tsak a központosítás látszott kellőképpen biztosítani az elméleti tudományos és gyakorlati célok gyakran eltérő érdekeinek összhangját.
Mégis ez a kérdés volt az, amely az akkori közvéleményben és az országgyűlési tárgyalások során a legtöbb vitát szülte.
A törvényjavaslat már címében is hangsúlyozta a központosítást, amennyi—
ben nem a ,,Központi Statisztikai Hivatalról", hanem a ,,hivatalos statisztikai szol—
gálatról" címet kapta. A javaslat 2. §—a szerint: ,,Valamennyi állami és önkor—
mányzati hatóság és hivatal, valamint törvény által alkotott testület és intézet által közvetlenül vagy közvetve végzett s nem kizárólag belső igazgatási 'célú vagy nem szorosan helyi jelentőségű statisztikai tevékenység a szakszerűség.
egyöntetűség és gazdaságosság, valamint a tudományos és gyakorlati szempontok összhangzatos érvényesülésének biztosítása érdekében központi irányítás és fel—
ügyelet alatt áll". A törvényjavaslat későbbi szakaszai szerint a központi irányi—
tást és felügyeletet elsősorban a Központi Statisztikai Hivatal, másodsorban a törvényjavaslattal újra létrehívni szándékozott Országos Statisztikai Tanács mint a statisztikai szolgálat központi szervei gyakorolják. A Központi Statisztikai Hiva—
tal valamennyi statisztikai tevékenységet folytató szerv statisztikai tevékenységét figyelemmel kíséri és nyilvántartja. Amennyiben azt tapasztal-ná, hogy e statisz—
tikai tevékenység a szakszerűség, vagy az egyöntetűség, vagy a gazdaságosság követelményeinek nem felel meg, vagy a törvény rendelkezéseivel egyébként ellentétben áll, e szerveknél vagy azok felettes hatóságánál felszólalni köteles.
A HARMADIK STATISZTIIÉAI ALAPTÖRVÉNY 519
Véleményeltérés esetében ilyen felszólalás tárgyában az Országos Statisztikai Tanám meghallgatása után a minisztertanács dönt.
A centralizálás kérdésében a törvényjavaslat ismertetett rendelkezései alapján
kialakult vitában néha kimondottan, néha burkoltan a központi kérdés, a Köz-
ponti Statisztikai Hivatal és a Budapesti Székesfővárosi Statisztikai Hivatal riva—lizálása állott. A fennállásának éppen 1929—ben hatvanadik évét ünneplő fővárosi statisztikai hivatal munkásságával kiváló rangot biztosított magának a magyar statisztikában. Munkássága a Központi Statisztikai Hivatal konzervatívabb és — ennek következtében nehézkesebb tevékenységével szemben szakmailag, politi—
kailag haladóbbnak, frissebbnek ítélhető meg. A törvényjavaslat e részével kap—
csolatban kialakult vita hangadója Laky Dezső már hivatkozott cikke volt. Ebben a cikkben Laky többek között azt az álláspontot hangoztatta, hogy amilyen helyes az állami szolgálat terén a ,,közelebb hozás", olyan nagy hiba ugyanez az önkor—
mányzati hatóságok és hivatalok területén. A központosítás az állami szervek körében megvalósítható, de határozottan fel kell lépni az önkormányzati szervek felügyelete és ellenőrzése ellen. Laky szerint: ,,A Központi Statisztikai Hivatal munkásságának igazi lényege egészen más természetű, mint aminők az önkor—
mányzatok (városok) statisztikai munkálatai, amelyek ellen — az indokolásból tisztán kivehetően —- a törvényjavaslat éle tulajdonképpen irányul". ,,A szóban- forgó törvényjavaslat jellegzetesen a rendőri régi korokra emlékeztető statisztika felfogása." Laky cikkében hivatkozik Thin-ing Gusztáv állásfoglalására is, aki 1894—től 1906-ig a Fővárosi Statisztikai Hivatal aligazgatója, majd 1906—tól 1926—ig igazgatója volt. Laky szerint Thirring azt az álláspontot hirdette, hogy az állami és a városi statisztika között az idők során mélységes különbség alakult ki. A vá—
rosi statisztika ti. azokat, a különben az állami statisztika által el sem érhető problémákat tartja nyilván, amelyek a sajátságos városi életnek kétségtelen függ—
vényei. Laky ehhez az állásponthoz sajátjaként hozzáfűzi, hogy az állami statisz—
tika más készséget kíván a statisztikustól, mint a városi és ,,csak kivételes elmék lehetnek egyszerre emitt is, amott is jó szakemberek". ,,A városi statisztikai hiva—
talok mindig az igazi haladás képviselői, zászlóhordozói voltak." ,,A székesfővá—
zrosi statisztikai Hivatal példát mutató munkásságával szinte csodálni való telje—
sítményeket végzett." Laky végezetül a törvényjavaslatot a kisérletszámba menő munkásság, az ilyen úttörő jellegű statisztikai munka ellen irányulónak minősíti és az ellen a haladás gondolata nevében tiltakozik.
Az országgyűlési vita során — mint már említettük —— Laky cikke és állás—
pontja volt az ellenzéki támadás eszmei magja és azt nem egy részletében a fel—
szólaló képviselők szó szerint fel is olvasták. Természetes, hogy a nem szakember képviselők más, új érveket a központosítás javasolt formája ellen nem tudtak felsorakoztatni, mint amelyeket Laky cikkéből átvettek, idéztek. Kétségtelen, hogy ezekben a képviselői állásfo—glalásokban a politikum és a szakmai szempone tok keveredtek. Mivel jóformán kizárólag a fővárosi statisztikai hivatal önálló- ságáról volt szó, mert más számottevő önkormányzati statisztikai szerv ez idő tájt 'nem működött, a felszólaló szociáldemokrata és demokrata képviselők azért is kiálltak a fővárosi statisztikai hivatal önállósága mellett, mert egyrészt a fővá—
rosi törvényhatósági bizottság tagjai is voltak, másrészt ez a testület volt az, amelyben az akkori Magyarországon számában és súlyában aránylag legjobban 'aérvényesült a polgári baloldal és a szociáldemokrata párt. Ezek a pártok ekként, relatív haladó eszméiket, törekvéseiket érvényesiteni tudták az önkormányzati, fővárosi szervként működő fővárosi statisztikai hivatal tevékenységében, de ilyen befolyás az állami szervként működő Központi Statisztikai Hivatalnál kizárt volt.
5 20 DR. REMETEY sam—*
Politikai cél volt ezen a kérdésen keresztül a törvényhatóságok (elsősorban Buda——
pest Székesfőváros) autonómiájának megvédése is, az államhatalom e kérdésben is megnyilvánuló centralisztikus törekvései ellen. Az ellenzéki képviselők, első—w _ sorban Bródy Ernő, által a törvényjavaslat 9 része ellen intézett támadás részbeni '
sikerrel járt. Bár a központi irányítás és felügyelet a később megszavazott tör-—
vényjamaslatban bennmaradt, annak körén az ellenzék lazítást ért el. A törvény—' javaslat idézett 2. §-ának (eredeti szövegezése szerint a központi irányítás és fel*
ügyelet köréből csak a ,,kizárólag belső igazgatási célú vagy szorosan helyi jelen—d tőségű" statisztikai tevékenység vétetett volna ki. Bródy Ernő képviselő módosító—
indi—tványa alapján előbb a miniszterelnök, majd a szavazás során a képviselő- ház olyan módosítást fogadott el, amely szerint a ,,kizárólag" és ,,szorosan" szavak a szövegből kimaradtak és ennek megfelelően a törvény végleges szövege a Z
§—ban és másutt is, de különösen a kifejezetten ilyen irányú rendelkezést tartal- mazó 23. §—ban már a belső igazgatási célú vagy helyi jelentőségű adatgyűjtéseket emelte ki a törvény hatályo'ssága alól. Ezzel a fővárosi statisztikai hivatal és más önkormányzati, statisztikai tevékenységet folytató szervek önálló tevékenységi
köre —— az eredeti javaslattal szemben —— lényegesen bővült.
Hangsúlyozni kell, hogy a centralizáció szükségességének hangoztatása mel—
lett a felszólaló kormánypárti képviselők, sőt maga a minisztenelnök is elismerték a fővárosi statisztikai hivatal munkásságának fontosságát, annak kiváló eredmé—
nyeit és ennek tulajdonítható az enyhítő módosítás elfogadása is.
Természetszerűleg felmerülő kérdés, hogy hol a határvonal a belső igazgatási célú vagy helyi jelentőségű adatgyűjtés e minőségének elbírálásánál. Ezeket a fogalmakat nem határozta meg sem a törvény, sem annak végrehajtási utasítása.
Ezt a kérdést a törvény 23. §—a olyként szabályozta, hogy ilyenirányú vitában Végső fokon az Országos Statisztikai Tanács meghallgatása után a minisztertanács——
dönt.
Még néhány szó a törvényjavaslat e részének felsőházi vitájáról. A felszólaló felsőházi tagok örömmel üdvözölték a centralizálást, azonban azzal a feltétellel,
hogy ez ne jelentsen beavatkozást más szervek —— elsősorban a fővárosi statiszti—
kai Hivatal —- belső életébe, önálló működésébe. Az egyik felszólaló a miniszter—
elnők figyelmébe ajánlotta az egyes minisztériumok statisztikai szolgálatának megszüntetését és azok tevékenységének a Központi Statisztikai Hivatalban való—
összpontositá-sá—t.
2. Felügyelet
A magyar hivatalos statisztika 1867—ben az akkori földmívelés—, ipar— és ke- reskedelemügyi minisztérium szakosztályaként kezdte meg működését. Ebből a szakosztályból önállósult a Központi Statisztikai Hivatal, amely változatlanul megmaradt a földművelés—, ipar— és kereskedelemügyi miniszter felügyelete alatt. 1889—ben a minisztérium kettévált és a felügyelet az ipar— és keres—
kedelemügyi miniszter hatáskörében maradt. Ezen az állapoton az 1897. évi második statisztikai alaptörvény sem változtatott és a Hivatal 1929—ig meg-—
maradt a kereskedelemügyi miniszter közvetlen felügyelete alá rendelve.
A hivatal felügyeleti beosztása tehát 1929—ig történeti tradición alapult, de tényleges működési köre már régen és nagymértékben túlnőtt a kereskedelem—
ügyi minisztérium tárgykörén és kiterjedt valamennyi kormányzati ágra.
A törvényjavaslat a felügyelet logikusan felvetődő kérdését akként kívánta meg——
oldani, hogy a Központi Statisztikai Hivatalt a miniszterelnök felügyelete alá,.
A HARMADIK STATISZTIKAI ALAPTÖRVENY
521
rendeli. A javaslat indokolása szerint: ,,A statisztikai adatgyűjtésnek ki kell ter—
jednie a kormányzat minden ága által gondozott viszonyokra; az adatgyűjtések—
nek minden tudományos és gyakorlati szükségletet számba vevő munkaprogra—
mon kell alapulniok. E munkaprogramban az arányosságnak, az egyes statisztikai területek fontosságuk szerint megfelelő mivelésének biztositása túlmegy egy különleges szakot gondozó miniszter feladatkörén . . . A valamennyi kormányzati ág által gondozott viszonylatok harmónikus szolgálatát legalkalmasabban az egyes tárcáktól különálló központi főhatóság felügyelete biztosíthatja".
A felügyelet kérdésében alakult ki a legélesebb politikai vita. E vonatkozás-—
ban is vitaindítónak mondható Laky Dezső már hivatkozott cikke, amely ezt az
intézkedést a törvényjavaslat legfontosabb reformjának nevezte. Laky egyetért ugyan azzal, hogy a Központi Statisztikai Hivatalt ki kell emelni az eddigi, tulaj—r donképpen alárendelt helyzetéből, azonban valamilyen olyan függetlenségre gon—dol, mint amilyennel az akkori magyar közjogban a Legfelsőbb Állami Számszék rendelkezett. A törvényjavaslat e részét szerinte a legjobb akarattal sem lehet szerencsés gondolatnak tartani. A miniszterelnök hatásköre a kormányzati politika kijelölése, de nem speciális, konkrét közigazgatási ügyek, mint amilyen a statiszti—
kai közigazgatás. Mint a centralizáció kérdésében, úgy ebben a vonatkozásban is, Laky más szakember véleményére is utalt. így e részben Concha Győző neves politikai tudósra hivatkozott, aki ,,tilalmazta azt a gondolatot, hogy valaha is egy államban a statisztikai munkálkodás a miniszterelnök hatásköre alá helyeztes—
sék". Laky szerint a miniszterelnök felügyelete a statisztikára olyan politikai be—
folyást eredményezne, amely miatt a külföld előtt gyanússá válhatnak a magyar statisztika adatai és közlései, mivel eminenter politikai szempontok érvényesülé—
sére ad alapot. ,,Nagy hiba, ha olyan időpontban, amidőn a gazdasági problémákat uralja a statisztika egész birodalma, a legfőbb politikai tényezőt állítjuk a statisz—
tikai szolgálat fölé."
Laky ez utóbbi megállapításai az országgyűlési tárgyalások során, amikor arra az egyik ellenzéki felszólaló, Bródy Ernő hivatkozott, nagy vihart váltottak ki. Az egyik kománypárti felszólaló képviselő szerint: ,, . . . rendkívül kellemetlen tény az, amikor egy magyar tudós szinte a külföldnek a szájába adja azt, hogy a magyar közéletnek egy rendkívül fontos tényezője, a magyar közigazgatásnak, kormányzatnak egy pillére ellen vádat lehet emelni".
Lakyval azonos álláspontot foglalt el az ellenzék a képviselőházi vita során.
A szociáldemokrata felszólaló szinte Lakyval teljesen azonos megfogalmazásban azt hangoztatta, hogy ,, . . . ha politikai momentumok befolyásolják ezt a (statisz—
tikai) munkát, akkor nemcsak mi itt az országban fogadjuk kétkedve ezeket az:
adatokat, de még a külföld is kétkedve fogadja az adatokat, amelyek ilyen módon és ezen az úton kerülnek nyilvánosságra".
Laky és a képviselőházi ellenzék álláspontja az akkori politikai és társadalmi viszonyok között megalapozottnak és indokoltnak mondható, de elméletileg két—
ségtelen, hogy a centralizált statisztikai szervezetnek a központi főhatóság alá kell tartoznia, hiszen működése elsősorban az összkomn'ányzat munkáját hivatott
elősegíteni, szolgálni.
A javaslat e részét is egyhangúan támogatták a képviselőház kormánypárti felszólalói. A miniszterelnök ígéretet tett, hogy a kormány politikai befolyását csak abban a vonatkozásban fogja érvényesiteni, hogy milyen adatgyűjtések és milyen sorrendben legyenek ioganatositva (ez ,,eminenter politikum"), de a poli- tikum nem fog a számadatok'ban, publikációkban érvényesülni. Ezen a téren a,
522 DR. REMTEY sem
miiúszterehiök szavai szerint nem szabad a politikai szempontoknak az objekti—
vitást elhomályosítaniok.
A miniszterelnök által képviselt állásponttal szemben az ellenzéki képviselők hivatkoztak arra is, hogy mennyire káros már az is, ha politikai Szempontok érvé- nyosülhetnek abban a tekintetben, hogy milyen adatgyűjtések történhetnek. Utal—
tak arra, hogy mennyire szükséges lenne statisztikai adatfelvétel a munkanéküli—
ségről, de ezen kívül a munkában állókról is, mert "nemcsak a munkanélküliek nyomorognak Magyarországon, hanem még azok is, akik munkában, állásban
állanak". '
Természetesen a politikai behatás problémáját nem oldotta volna meg telje-—
sen az sem, ha a Központi Statisztikai Hivatal a kereskedelemügyi miniszter fel- ügyelete alatt marad, mert -—-— és e részben egyet kell értenünk a minszterelnök
szavaival —— aligha képzelhető el ,,olyan kormány, amelyben a miniszterelnökpolitikumot akar belevinni egy ügybe, de ugyanakkor a kereskedelemügyi minisz—
ter nem teszi azt".
Érdekes a felügyeleti kérdésben Teleki Pál felsőházi beszéde. Teleki azt állította, hogy ott volt e gondolat (a Központi Statisztikai Hivatal miniszterelnöki felügyelet alá helyezésének gondolata) keletkezésénél és mint szemtanú igazol—
hatja, hogy a javaslat nem politikai tendenciákból keletkezett. Ennek alátámasza
tására hivatkozott arra, hogy bár az első világháború előtt alapított statisztikai
hivatalok szakminiszteri felügyelet alatt állottak, az 1918 óta alapitottak azon-'- ban kivétel nélkül központi kormányzati felügyelet alá kerültek. Mint első pél—dára, a Szovjetunió 1918—ban alapított statisztikai hivatalára hivatkozott, ame—
lyet a népbiztosok tanácsa alá rendeltek. Ugyanigy történt, Teleki hivatkozása szerint, az (1921—ben alapított) ukrán statisztikai hivatal esetében a felügyelet meghatározása. Hivatkozott továbbá az úgyszintén 1918 után alapitott cseh, lett, lengyel és vészt, valamint az 1926—ban létrehozott japán, török és olasz hivatalok 'példáira is, amelyek mind központi kormányzati felügyelet alá kerültek. Ezek—
kel a példákkal is azt kívánta Teleki igazolni, hogy a korszerűbb megoldás a
statisztikai hivataloknak központi kormányzati felügyelet alá való helyezése.Mindezek után a két világháború közötti politikai és társadalmi viszonyok
figyelembevétele mellett, nem okoz meglepetést, hogy mind a képviselőház,
mind a felsőház kormánypárti többsége a javaslatot eredeti fogalmazásában fogadta el és így a Központi Statisztikai Hivatal a miniszterelnök felügyelete alá került. Úgy hisszük azonban, hogy a hivatalos magyar statisztikánaka kor- mány részéről való irányítási lehetőségében ez végeredményben lényeges vál—'tozást nem jelentett. mert az eddigi felügyeleti hatóságon, a kereskedelemügyi miniszteren keresztül ez a befolyás 1929—ig is érvényesülhetett és nyilvánvalóan érvényesült is. Az objektív, befolyásmentes statisztikára abban az időben az önkormányzati statisztikai szervek, elsősorban a fővárosi statisztikai hivatal te-
vékenysége inkább adott lehetoséget és biztosítékot.
3. Országos Statisztikai Tanács
Már az 1874. évi első statisztikai alaptörvény létesített a Központi Statisz—
tikai Hivatal mellé rendelt Országos Statisztikai Tanácsot. A statisztika ügyé—
nek ekkori kezdetleges állapota és az érdeklődés hiánya miatt ez az Országos Statisztikai Tanács érdemleges munkát kifejteni nem tudott és az 1897; évi második statisztikai alaptörvénnyel formailag is megszűnt.
Az 1929. évi törvényjavaslat előterjesztésének idején a legtöbb külföldi.
államban működtek statisztikai tanácsok, amelyeknek kettős rendeltetésük volt.
A HARMADIK STATISZTIKAI ALAPTÖRVÉNY
523
Az egyik az volt, hogy külső szakemberek közreműködésével, azoknak a hiva—
talos statisztikai szervezetbe való bevonásával a gyakorlati és tudományos szem- pontok érvényesülését nagyobb mértékben biztosítsák. A másik cél a különböző statisztikai munkát végző szervek közötti összhang biztosítása, véleményeltéré-
sek esetén a döntésre jogosult felsőbb szervek részére objek tív javaslattétel volt.
A magyar hivataloe statisztikai tevékenység centralizálása, központi irányí—
tás és felügyelet alá vonása a törvényjavaslat indokolása szerint elkerülhetet—
lenül szükségessé tette egy olyan szakértő testület létrehozását, amely az adat—
gyűjtő hivatalos szerveken kívül állván, hatásköri összeütközések esetén véle—
ményezésre, javaslattételre alkalmas. A törvényjavaslat egyébként az Országos Statisztikai Tanács feladatait taxatíve nem sorolta fel, hanem csak elvi körvo—
nalait szabta meg. Ezeknek, a csupán általánosságban meghatározott vélemé- nyezési és javaslattételi feladatoknak minél tökéletesebb teljesítése érdekében a tanács összetételét a törvényjavaslat akként határozta meg, hogy tagjai a mi- niszterelnöknek, valamennyi miniszternek, a Központi Statisztikai Hivatalnak és a Székesfővárosi Statisztikai Hivatalnak egy-egy képviselője és azok az elméleti és gyakorlati szakemberek, akiket a miniszterelnök a tanács tagjaivá kinevez.
A tanács élén az elnök és annak helyetteseként a másodelnök áll, akiket a mi—
niszterelnök javaslatára az államfő nevez ki. Elnökké vagy másoudelnökké a tőr—
vényjavaslat szerint a Központi Statisztikai Hivatal elnöke is kinevezhető. Ha azonban a tanács a Központi Statisztikai Hivatal és már szerv között felmerült vitás ügyet tárgyalt, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke (alelnöke) ennek az ügynek tárgyalásánál nem elnökölhetett.
Laky szerint az Országos Statisztikai Tanács lesz az a malomkő, amelyen át meg fog őrlődni az a gabona, amelyet különböző, statisztikával foglalkozó ható—
ságok, hivatalok vetnek és aratnak és akarnak liszt formájában a közönség ren—
delkezésére bocsátani. Laky az Országos Statisztikai Tanács újraszervezését egyébként fenntartással fogadta, annak szerepét bizonytalannak tartotta és meg- jegyezte, hogy az a múltban életképtelennek bizonyult.
Az Országos Statisztikai Tanács létrehozása ellen az országgyűlési vitában nem hangzott el észrevétel, annál inkább annak személyi összetétele, de különö—
sen az ellen, hogy a Központi Statisztikai Hivatal vezetősége a törvényjavaslat értelmében a tanács vezetés-ét is elfoglalhatta. Ez utóbbi lehetőségre Laky is megtette cikkében a maga észrevételeit és furcsának, szokatlannak minősítette, hogy a tanács mint szakértő testület elnökségében a Központi Statisztikai Hiva—
tal döntő szerepet játszhatik. Ezt a helyzetet többszörös összeférhetetlenségnek bélyegezte. Ugyanezt kifogásolták az ellenzéki képviselők is felszólalásaikban,
hozzáfűzve, hogy a miniszterelnök kinevezési jogköre bizonytalanná teszi a ta- nács végleges és tényleges összetételét. Felmerült az a kívánság, hogy a tanács—
ban kapjon helyet a Szakszervezeti Tanács képviselője is. Ennek a kívánságnak a teljesítésére a miniszterelnök többszörös ígéretet is tett.
Az ellenzéki ellenvetésekkel szemben az országgyűlés képviselőháza az Or—
szágos Statisztikai Tanácsra vonatkozó szakaszokat a javaslat szerinti eredeti fogalmazásban fogadta el. Ugyanez történt a felsőházi tárgyalás eredménye—
ként is.
4. A munkaterv
Az éves munkatervről az 1897. évi második statisztikai alaptörvény is ren—
delkezett, de az a munkaterv —— e törvény hatályossági körének megfelelően ——
524 W ; ; DR. Rammmw ;
csak a Központi Statisztikai Hivatal munkaterve volt és nem tartalmazta a,Köz——_
ponti Statisztikai Hivatalon kivüli statisztikai adatgyűjtéseket.
, Az új törvény által megvalósított centralizációnak megfelelően a munka-—
terv hatályossági területe is kibővült és magában foglal ta a Központi Statisztikai Hivatal által tervezett adatgyűjtéseken felül mindazokat, a hivatalos statisztikai
körébe eső adatgyűjtéseket, amelyek más állami vagy önkomnányzati hatóság vagy hivatal, valamint törvény által alkotott testület és intézet kivánt végre-hajtani. _
Az ilyen tartalmú munkaterven keresztül valósulhatott lenyegeben meg a centralizáció. A munkaterv kialakítása, felülbírálata és elfogadása volt nagy—
részt hivatva a központi irányítás és felügyelet biztosítására és a kettős, fem leges, szakszerűtlen stb. adatgyűjtések kizárására A munkatervnek tehát a tőr-—
vénnyel elérni kívánt célok szempontjából döntő jelentősége volt.
' Az éves munkaterv összeállításának feladata a törvényjavaslat szerint a Központi Statisztikai Hivatalra hárult. Ennek az alapja az volt, hogy a statisz—
tikai adatgyűjtéssel foglalkozó állami és önkormányzati szervek kötelesek vol—
tak a következő évre tervezett adatgyűjtéseiket a Központi Statisztikai Hivatal-
nak meghatározott határidőben bejelenteni. A Központi Statisztikai Hivatal, a maga adatgyűjtési programját is belefoglalva, állitotta össze az országos statisz-tikai éves munkaterv tervezetét, melyet véleményezés végett. az Országos Sta—
tisztikai Tanács elé terjesztett. Az Országos Statisztikai Tanács véleményével és javaslatával került azután a tervezet a miniszterelnök elé, aki azt a miniszter—
tanács hozzájárulása után, jelentés formájában mutatta be az országgyűlésnek.
A törvényjavaslat rendelkezéseket tartalmazott az országgyűlés által jóvá—
hagyott munkaterven kívüli adatgyűjtésekre is. Ilyen adatgyűjtést csak sürgős
szükség esetében, a minisztertanácsna—k —— az Országos Statisztikai 'Ilanács meg—hallgatása után adott —— előzetes engedélye alapján volt szabad foganatosítani, de erről mindezen felül a következő évi munkatewben az országgyűlésnek is jelentést kellett tenni, a sürgősség megindokolásával.
, A törvényjavaslat azonban a munkater—ven kívüli vagy a minisztertanács engedélye nélkül végzett adatgyűjtéseket nem zárta ki teljesen, csupán azt rögzítette, hogy ilyen adatgyűjtések tekintetében nem állanak fenn a törvényes biztosítékok és szankciók. Ilyen esetekben nincs adatszolgáltatási kötelezettség, nincs ellenőrzési jog, nincs büntető szankció az adatszolgáltatás megtagadása,
elmulasztása vagy a valótlan adatszolgáltatás miatt. A törvényjavaslat azt is előírta, hogy ilyen -— munkaterven kívüli, illetve engedély nélküli —— adatgyűj-
téseknél az adatgyűjtő szerv köteles az adatszolgáltatásra vonatkozó felhívás—ban, kérdőíven szembetűnően feltüntetni, hogy erre az adatgyűjtésre a törvé—- nyes adatszolgáltatási kötelezettség nem vonatkozik, illetve szó szerint: ,,Ennél az adatgyűjtésnél az 1929. évi XIX. tc. 14—17. §—ainak rendelkezései nem
alkalmazhatók."
A munkatervvel, illetve a törvényjavaslat most ismertetett részeivel kiap—
csolatban az országgyűlésen lényeges észrevétel nem hangzott el, csupán az egyik képviselő adott hangot annak az aggályainak, hogy vajon az engedélye—
zési rendszer nem jelent—e majd túlzott bürokratikus megkötöttséget. Mint mon- dotta: ,,Az egész év el fog telni az adminisztrációval, a bürokráciával, a foly-—
tonoe feliratokkal és átiratokkal."
Az országgyűlésnek mind a képviselőház-a, mind a felsőháza a törvényja—
vonatkozó szakaszait módosítás nélkül fogadta el.
A HARMADIK STATISZTIKAI ALAPTÖRVÉNY 525
5— Az adatok központi nyilvántartása
A statisztikai tevékenység központosításával nemcsak minden hivatalos
adatgyűjtésnek az éves országos munka-tervben való összefogása volt elérendő,hanem az is, hogy ezeknek az adatgyűjtéseknek az eredményei központilag nyil—
vántartva legyenek.
Ezt a célt szolgálta az új törvénynek az a rendelkezése, hogy valamennyi, statisztikai tevékenységet folytató szerv köteles adatgyűjtéseinek főeredme'nyeit nyomban a technikai feldolgozás után a Központi Statisztikai Hivatallal közölni.
A közlési kötelezettség az évkönyv szerkesztése vagy egyéb országos jelentőségű
adatok ellenőrzése vagy kiegészitése vagy a külföld tájékoztatása szempontjából
jelentőséggel bíró adatokra vonatkozott és azokra az adatokra, amelyeknek köz—lését a Központi Statisztikai Hivatal egyéb okból szükségesnek tartotta. Ez a kötelezettség temnészetesen nem vonatkozott a belső, igazgatási célú vagy helyi jelentőségű adatgyűjtések eredményeire. A Központi Statisztikai Hivatal ezeket az adatokat egy'bevetette a Hivatal által nyilvántartott egyéb adatokkal és abban az esetben, ha eltérést vagy ellentmondást tapasztalt, az adatgyűjtőnél emiatt felszólalt. Az eltérések tisztázása után a Központi Statisztikai Hit/vatalban elvileg egységes éS' megbízható adatok voltak nyilvántartva. A törvényjavaslat szer—
kesztői így kívánták elérni azt a másik, ezzel kapcsolatos célt, hogy a belföldi és külföldi adatigénylőknek, érdeklődőknek egy központi helyen és lehetö leg—
gyorsabban álljanak rendelkezésre a kívánt adatok és ne legyenek kénytelenek adatkérelmeikkel a különböző szerveket megkeresni.
A központi adatnyilvántartással kapcsolatban a törvényjavaslat ellen sem- miféle észrevétel nem hangzott el, így a javaslat e részét az országgyűlés vita
nélkül fogadta el.
6, Publikációk, évkönyv
A harmadik statisztikai alaptörvény —— látszólag —— a másodikkal szem—ben szűkebben határozta meg a Központi Statisztikai Hivatal pwbhkációinak körét.
Az 1897. évi törvény 5. §—a ugyanis az évkönyv mellett megemlitette és ezzel a Központi Statisztikai Hivatal törvényes kötelezettségévé tette a ,,havi füzetek"
és a "statisztikai közlemények" kiadását is. Ezzel szemben az 1929. évi törvény—
javaslat csupán az évkönyvről szólt (22. §), a Központi Statisztikai Hivatal szer—
vezeti szabályzata pedig leszögezte a Hivatalnak azt a jogát, hogy a statisztikai tárgyú kiadványainak szerkesztésénél önállóan járhasson el.
Elemezve a most ismertetett rendelkezéseket, az állapítható meg, hogy vol—
taképpen nem a publikációk szűkítéséről, hanem éppen ellenkezőleg azok bőví—
tési lehetőségéről volt szó. A két törvény egységes az évkönyv összeállításának, kiadásának és az országgyűlés elé terjesztésének, mint a Központi Statisztikai Hivatalt terhelő kötelezettségeknek megállapításában. Amíg azonban az 1897.
évi törvény két konkrétan megjelölt publikációt említ és ezzel a publikációk körét zártan szabja meg, addig az 1929. évi törvény javaslata nyitva hagyja azt a kérdést, hogy a Központi Statisztikai Hivatal milyen publikációkat adhat ki és ez a lehetőség az eddiginél bővebbkörű publikációs lehetőséget biztosított a Központi Statisztikai Hivatal számára és ezen felül e kiadványok önálló szer—
kesztési jogát is megállapította.
A legfontosabb változás azonban a kiadványok és azok között elsősorban az évkönyv tartalma tekintetében következett be. Ez szorosan összefügg az előbbi fejezetben taglalt központi adatnyilvántartással. A Központi Statisztikai Hivatalon kívüli hivatalos adatgyűjtések eredményei közlésének elsősorban az
526
évkönyv szerkesztése céljaira kellett történnie. Ekként az 1929 után kiadott ásv—
DR. namam mm —
könyvek adatainak köre jelentősen bőVült a Központi Statisztikai Hivatalon — ' ; kívüli hivatalos adatgyűjtésekből származó adatokkal.
Az 1929. évi XIX. te. 22. §—a értelmében a közérdekű adatgyűjtések főbb eredményeit tartalmazó statisztikai évkönyvet —— a minisztériumok működését
és az Ország közállapotait ismertető jelentés kiséretében —-— évenként az ország—'gyűlés elé kellett terjeszteni. A kományjel'entés szerkesztését egyébként egy e
célra alakított vegyesbizottság végezte. A vegyesbizottság tagjai a miniszterelnökés valamennyi miniszter egy—egy képviselője, továbbá a Központi StatiSztikai' Hivatal elnöke (egyúttal a vegyesbizottság elnöke is) és alelnöke. A vegyes——
bizottság előadói a Központi Statisztikai Hivatal személyzet/ából ' adódtak.
A vegyesbizottság működési szabályait a Központi Statisztikai Hivatal szer-
vezeti szabályzata tartalmazta. '
A publikáció kérdésében a képviselőházi Vita során kétirányú _igényhang-
zott el. Az egyik felszólaló képviselő nem tartotta kielégítőnek azt, hogy az év—könyv csak a főbb eredményeket tartalmazza és ezt azzal hozta összefüggésbe,
hogy csupán a főbb eredményekre vonatkozó közlési kötelezettség módot ad arra, hogy a kedvezőtlen adatok ——-— nem minősítve fő adatoknak ———,az évkönyv—
ből kimaradhassanak. A felszólaló hangsúlyozta, hogy a Központi Statisztikai Hivatal birtokában levő kedvezőtlen adatoknak is a nyilvánosság elé kell kerül—
niük; Egy másik felszólaló képviselő azt kifogásolta, hogy a Központi Statiszti- kai Hivatal publikációi közül hiányzik egy ,,statisztikai kézikönyv". A nagy szaktudást igénylő kiadványok (elsősorban az évkönyv) mellett szükségesnek látta a felszólaló egy, a nagyközönség, iskolák, újságírók és mindazok számára érthető kézikönyv kiadását, akik az országot statisztikai adatokon keresztül
akarják megismerni.
Az országgyűlés a törvényjavaslatnak idevonatkozó részeit is változtatás nélkül fogadta el.
7. Adatszolgáltatási kötelezettség —- adatszolgáltatók védelme
1897. évi második statisztikai alaptörvényben foglalt törvényes biztosítékok,
szankciók csak a Központi Statisztikai Hivatal adatgyűjtéseine terjedtek ki.
Ezért később, amikor egyre több Központi Statisztikai Hivatalon kívüli szerv végzett már statisztikai tevékenységet, hajtott Végre adatgyűjtéseket, jelentős törvényhozási hiányként jelentkezett az az állapot, hogy ezeknél az adatgyüj—
téseknél nem forgott fenn törvényes adatszolgáltatási kötelezettség és nem volt
a valótlan adatszolgáltatásoknak sem szankciójuk. Ezek a körülmények nem—
csak megnehezítették e szervek statisztikai munkáját, hanem az adatgyűjtések eredményeit is kétségessé tették a teljeskörűség hiánya és az adatok megbizha—
tatlansága következtében.
Az új törvény egyik legkonkrétabb eredménye volt az adatszolgáltatási köte—
lezettség tárgyi kiterjesztése a Központi Statisztikai Hivatalon kivüli szervek
adatgyűjtéseire és ezekre az adatgyűjtésekre egyúttal a törvény szankcióinak a kiterjesztése, biztositása. Ez azonban — mint már említettük — csak a munka- tervbe felvett vagy egyébként engedélyezett adatgyűjtésekre vonatkozőtt.Ezzel az új szabályozással az adatszolgáltatási kötelezettség köre alanyilag
(minden természetes és jogi személy köteles statisztikai adatokat szolgáltatni) és tárgyilag (minden hivatalos, a munkatervben szereplő vagy külön engedé—lyezett adatgyűjtésre fennáll az adatszolgáltatási kötelezettség) a szükséges;
A HARMADIK STATISZTIKAI ALAPTÖRVÉNY
527"
mértékben teljessé vált. Tárgyilag ebből a körből csak a magánosok adatgyűj—
tései és a munkatervben nem szereplő, illetve külön nem engedélyezett hivatalos statisztika maradt ki.
Az új törvény ugyan egyrészről az adatszolgáltatási kötelezettséget kiter—
jesztette, de ugyanakkor másrészről messzemenően figyelembe vette és biztosí——
totta az adatszolgáltatók jogait, védelmét is.
Elsősorban bizonyos mértékben éppen az adatszolgáltatók védelme indo—N kelta magát a statisztikai tevékenység centralizálását is. Az elszaporodó feles—
leges, kettős adatgyűjtések ugyanis nemcsak a statisztikai szervezet oldalán.
jártak káros következményekkel, felesleges költségekkel, hanem rendkívüli mértékben és indokolatlanul terhelték az adatszolgáltatókat is. A statisztikai adatgyűjtések indokoltan szükséges mértékre való korlátozása volt a munka—.
terv összeállításának, elbírálásának egyik centrális feladata és célja.
A munkatervben nem szereplő és külön sem engedélyezett adatgyűjtésekket szemben az adatszolgáltatásra felhívott az adatszolgáltatást minden hátrányos következmény és indokolás nélkül megtagadhatta. Egyébként erre az adatszol—
gáltató figyehnét az adatgyűjtési megkeresésben fel is kellett hívni.
Az adatszolgáltató magánszemély védelmét szolgálta a törvénynek az a ren—4 delkezése, hogy senki sem kötelezhető olyan adat bevallására, amely személyes magánvagyonának vagy jövedelmének egészére vagy ezek külsőleg meg nem nyilvánuló részeire, vagy családi, társadalmi és erkölcsi életének belső Viszo—
nyaira vonatkoznak.
A törvény az adatszolgáltatók védelmének keretében az egyéni adatok tit—
kosságát is biztosította, amennyiben ilyen adatokat nem statisztikai célra fel- használni, elbeszélni, kiszolgáltatm vagy más módon publikálni nem volt szabad.
Egyéni adatok közlése csak akkor volt lehetséges, ha az adatszolgáltató ehhez—
kifejezetten hozzájárult. Egyéni adatokat egyébként csak területi vagy tárgy szerinti összefoglalásban volt szabad közzétenni. Ugyancsak tilos volt a törvény értelmében egyéni természetű statisztikai adatokat az adók kivetésénél alapul
venn1.
8. A statisztikusok szakképzettsége
Ebben a vonatkozásban az új törvény javaslata az 1897. évi törvénnyel szemben két lényeges Változást tartalmazott.
A gazdasági kérdéseknek és ezzel kapcsolatban a gazdaságstatisztikának az egyéb statisztikai szakágakkal szembeni előtérbe jutása a statisztikusokkal szem—
ben is részben új, részben fokozott követelményeket eredményezett. Az 1929.
évi törvényjavaslat első fogalmazása a Központi Statisztikai Hivatal fogalma—
zási szakában megkövetelt képesítéseket még az előző törvénnyel azonosan határozta meg. Eltérés csupán az volt, hogy a javaslat növelte a fogalmazási szakban a jog és államtudományi doktorátussal rendelkezők arányszámát, még- pedig 2/3—I'Ó1 3/4—re, másrészt az 1/,1 részben kinevezhető egyéb egyetemi Végzett—
ségűek közé felvette a közgazdászokat és matematikusokat.
Az országgyűlés képviselőházának közgazdasági és közlekedési bizottsága ebben a vonatkozásban a törvényjavaslat eredeti szövegét megváltoztatta és azzal a módosítással terjesztette be a képviselőházhoz, hogy a közgazdászokat az 1/4 részből kiemelte és a 3/4 részben kinevezhető jogászok mellé helyezte-
52 8 DR. Rmmy ERVIN
Ekként a törvényjavaslat végleg—es szövege szerint a Központi Statisztikai I—Iiva—
tal fogalmazási szakának tisztviselői kineVezésénél azonos elbírálás alá %%
a jog— és államtudományi, valamint a közgazdasági doktorátussal rendelkezők.
A képviselőház közgazdasági és közlekedési bizottságának jelentése szerint erre
a módosításra azért volt szükség, mert ,, . . ._a statisztikaiszolgálatban igen, nagyjelentősége van . .. a különleges közgazdasági szakismereteknek"- Ma már ez a
megállapítás természetesnek hangzik, de abban az időben, amikor a közigazgatás még tradicionálisan, sőt szinte privilegizáltan a jogászi képesítéssel rendelke- zőknek volt fenntartva, ez a megállapítás és a törvényjavaslatnak az ismertetettmódon való megváltoztatása haladó, korszerűségre törekvő állásfoglalásnak
tekinthető és pozitív módon értékelhető. A javaslat törvénnyé válásával a Köz—ponti Statisztikai Hivatal fogalmazási szakanak személyi összetételében jelentős
változási folyamat indulhatott meg, mert míg 1929 előtt a fogalmazási szak—ban közgazdász egyáltalában nem volt kinevezhető, 1929 után a közgazdászok
arányszáma elvileg az összlétszám % részéig emelkedhetett.
A szakképzettség területén az új törvénynek a régivel szembeni második
lényeges új rendelkezése .az volt, hogy a staüsztikai szakvizsgákra vonatkozó,addig csak a Központi Statisztikai Hivatal területére kiterjedő szabályokat ki—
terjesztette a rendszeres statisztikai tevékenységet folytató más szerveknél sta—
tisztíkai szakmunkára újonnan alkahnazott tisztviselőkre is. Míg tehát 1929 előtt
a Központi Statisztikai Hivatalon kívül bárki, bármilyen végzettséggel, illetve VégZefttség nélkül tölthetett be statisztikai munkakört, 1929 után a Központi Statisztikai Hivatalon kivüli, rendszeres statisztikai tevékenységet folytató"statisztikai munkát végző szerveknél is érvenyesek voltak a szakvizsgákra vo—
natkozó szabályok. A szakvizsgák területén változás az is, hogy a régi törvény
szerint a szakvizsga letétele a kinevezés utáni egy éven belül volt kötelező ezzel szemben az új törvény szerint a szakvizsga letétele a kinevezés előfeltétele
A harmadik statisztikai alaptörvény ezirányú rendelkezései kétségtelenül alkalmasak voltak mind a Központi Statisztikai Hivatal, mind más statisztikai tevékenységet folytató szervek statisztikai munkájának szinvonalát emelni. A közgazdaságtudománynak és a matematikának a magyar statisztika területére való. behatolása pedig korszerű enedménynek mondható.E rész befejezéséiil Teleki Pál felsőházi beszédének egy — a statisztika és
a statisztikusok megbecsülésére jellemző —— mondatát idézzük: ,,A Központi Statisztikai Hivatal a gazdasági minisztériumok szukreszceneiájánakí gyakorlati
főiskolája. "
ÖSSZEFOGLAL ÁS
Ha figyelembe vesszük, hogy a 25. §——1ból álló, tehát meglehetősen terjedel—
mes 1929. évi XIX. törvénycikket rövid időn belül követte annak életbelépte- tésére és végrehajtására vonatkozó 2800/1929. M E. sz. rendelet, a Központi Sta- tisztikai Hivatal szervezeti szabályzatára vonatkozó 3600/1929. M, E. sz. rendelet és az Országos Statisztikai Tanács szervezeti szabályzatára vonatkozó 400/1930.
M. E. sz. rendelet, akkor el kell ismernünk, hogy az akkori kormány és törvény—
hozás valőban alaposan, részletekre kiterjedően kívánta a magyar hivatalos sta—
tisztikai szolgálatot szabályozni. Ebből a nem vitás tényből pedig csak azt a követ—
keztetést lehet levonni, hogy mind a kormány, mind a törvényhozás a statiszti—
1 Utánnótlas.
I .
A HARMADIK STATISZTIKAI ALAPTÖRVENY 529
kenek, a statisztikai tevékenységnek nagy jelentőséget tulajdonított. Ez egymagá—
ban szintén elismerésre méltó lenne, (ha bizonyos mellék— (de nem mellékes) körül—- mények ebben a vonatkozásban nem támasztanának a mai szemlélőben aggá- lyokat. Mintha nemcsak arról lett volna szó annak idején, hogy milyen hasznos
és szükséges valami a statisztika, hanem arról is —— sőt talán elsősorbanarról
—, hogy miként lehet ezt a hasznos eszközt a kormány által képviselt politikai irányzat kizárólagos szolgálatába állítani. Nem véletlen, hogy olyan statisztikai szervezet jött létre, amelyen keresztül a kormány, a miniszterelnök lényegében kezében tarthatta az egész hivatalos magyar statisztikát. Nem véletlen az sem, hogy az ellenzék a törvényjavaslatnak éppen azokat .a részeit támadta a leg—
nagyobb erővel, amelyek a Központi Statisztikai Hivatalnak a miniszterelnök és az országban statisztikai tevékenységet folytató szerveknek a Központi Sta—
tisztikai Hivatal felügyelete alá vonására vonatkoztak.
Ha mindezeken felül még figyelembe vesszük az Országos Statisztikai Taná—
csot, továbbá a konmányjelentést szerkesztő vegyesbizottságot és ezek személyi összetételét, tehát azt a tényt, hogy mindkét testületben —— részben az álla-ndó, részben a kinevezett tagok révén _ a kormánynak feltétlen majoritása volt, akkor teljes mértékben indokoltnak fogadhatjuk el az ellenzék aggályait, neve—
zetesen, hogy ilyen körülmények között a statisztikában a politikai szempontok érvényesülhetnek a szakszerűség és tárgyilagosság rovására. %
Lényegében a politikum érvényesülésének kérdésénél az a döntő, hogy mi—
lyen az a politika, amely ezt a hatást kifejti. Nem ennek a dolgozatnak a fel—
adata, hogy elemezze és bírálja a Magyarországon a törvény megalkotása idején uralkodó politikai, társadalmi és gazdasági rendet. Az azonban ilyen irányú részleges fejtegetések nélkül is vitathatatlan, hogy az a politika, amelyet a Horthy-korszakom belül a Bethlen—kormány képviselt, semmi esetre sem felelt meg az ország, a nép érdekeinek és ilyen politikai irányzatnak a statisztikában való érvényesülését csak negatív módon lehet megítélni. További ténykérdés, hogy a valóságban 1929 után milyen mértékben és vonatkozásban érvényesült a politikai befolyás a magyar statisztikában. Ennek taglalása azonban szintén túlnő e dolgozat keretein.
A fenti megállapítások alapján azonban korántsem lenne indokolt a har—
madik statisztikai alaptörvény negativ megítélése. Lehet, hogy a centralizáció politikai célokat is szolgált, azonban ettől eltekintve hasznos és szükséges volt.
A felesleges, szakszerűtlen és kettős statisztikai adatgyűjtések, az azokból eredő, sokszor eltérő, egymást nem kellően kiegészítő adatok, röviden a centralizáció.
a racionalizálás és a módszertani kérdések problematikája a mai statisztikus számára is érthető, sőt bizonyos mértékben ma is aktuális. Ennek a probléma—
körnek a megoldására való törekvést feltétlenül pozitíven kell értékelni. Elvileg és elméletileg az Országos Statisztikai 'Ilanács újbóli létrehozása is helyesnek látszik, Más kérdés, hogy az Országos Statisztikai Tanács a törvény által rá—
bízott feladatoknak a gyakorlatban mennyire tudott eleget tenni. Feltétlenül helyes intézkedés volt a statisztika kapuinak a közgazdászok és matematikusok előtt való megnyitása és számukra az őket a korszerű statisztikában megillető hely biztosítása. Helyes volt az adatszolgáltatási kötelezettség alanyi és tárgyi kiterjesztése, az adatszolgáltatók védelme, de ugyanakkor az adatszolgáltatási rendet, a titoktartást megsértőkkel szemben büntető szankciók megállapítása.
Nem vitatható tehát, hogy a harmadik statisztikai alaptörvényünk jelentős lépés volt a korszerű magyar statisztika kialakitása felé.
6 Statisztikai Szemle
DR. Mmmm: Amami: STATISZTIKAI
IRODALDM
1 A hivatalos statisztikai Szolgálat Szabály " Buda—pest,— 1912.
2 Az 1927. évi január hó 25—ére hirdetetty országgyülés képviselőházának iromány _
' köt.) ,
3 Az 1927. évi január hó 25—ére hirdetett országgyűlés képviselőháeának naplója § _,
18. köt.). *
: ,4. Az 1927. évi január hó 25—ére hirdetett országgyűlés felsőházának naplója (IV. köt.). _ 5. Országos Levéltár A..XIV 1.111 jelű irományok: törvényjavaslatok.
6 Magyarság, 1929. január 5-1 és január 30—i sz.
_ _ 1929. évi XIX. törvénycikk a hivatalos statisztikai szolgálatról.
' a. 2800/1929. M. E. sz. rendelet a hivatalos statisztikai szolgálatról szóló 1929. évi XIX __to,
életbeléptetése és végrehajtása tárgyában. - _
_9. 3600/1929. M. E. sz rendelet a m. kir. Központi Statisztikai Hivatal szervezeti szabályzato— , _ * , tárgyában.
10. 400/1930. M. E. sz. rendelet az Országos Statisztikai Tanács szervezeti szabályzata fár—
gyában. ,, _
PESIOME
Ouepx nsnne'rcn coxpamennbm Bapuam'om paőo'm, vnocroennoii uernep'voii mennek
B Komorpce, oöwenennom nempanbubm C-ramc'rmecxn—M anaonennen a Garam emili? * Connors-ii Benrepcxoro 9Konommecnoro Oőmec'raa no ncropuu cramcmxu._ * Ara—mp nanaraer nc'ropmo npenc-raanennn, oöcvmacnun " npunn'mn mernemmare _ , ocnoanoro saKona no CTaTHCTlrlKe (1929 r..) B cra'rbe cxaeanbx Damneümne nmanonnenua macro aaxona, Koropue HBJISUIHCB cnenwoummn — ynop'anouenne nonpocauenrpameannn n _ ,, _nncnekunu, cosnanue HauHOHaJ'leOI'O Cramcfrmecicoro Coeera, meponpnn'msi no comesne—
,- mm nnana paőor, nempanbnan pemc'rpannn nannmx, var nananuii nominalis-nota (iram THCTH'IGCKOPO anaonenusi, oönsa—renecroo cooűmemm nannmx, samu'ra cooomnrcneli na ., 11le 14, Haxoneu, nocranoenenne novpcrvnnpoaanmo npodiec'cnouansnoü mutatnak?!
THCTHKDB.
SUWARY
The article is the abridged variant of the competition essay awarded With the fourth prize at the competition on the history of statistics of the statistical Section a,! the Hungarian Economic Society and of the Central statistical Office.
ln his article the author summariZes thehiStory of the presentation, discussion and adoption of the third Hungarian basic law on statistics (1929). He reviews the iiollówing major provisions of the new law: the solution of the problem of centrali—
kation and supervision, the establishment—of the National Council for Statistics, the measures taken in order to draw up the working plan, furthermore the central regis- tration of the data, the scope of the publications of the Central Statistical Office, the, duty of data supplying, the protection of the data suppliers and finally, the regu- lation, of the vocational training of the statisticians.
