STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 691
A helsinki tanácskozáson kialakított közös ál- láspont szerint az információstatisztika Európai Unió-szintű egységes fejlesztését és összehangolását a következő kiemelt lépések szerinti sorrendben hajt- ják végre.
– A közös adatigény meghatározása.
– A jelenlegi adatállományok tartalmi elemzése.
– A már létező osztályozások, definíciók és módszerek felülvizsgálata.
– Munkamegosztás kialakítása a nem hivatalos statisz- tikákkal.
– Tartalmilag a rendszerhez kapcsolódó metaadatok hasznosítása.
– A tematikailag összehangolt publikációk rendszeré- nek megtervezése.
Az információstatisztikai fejlesztések során tö- rekedni kívánnak az országonkénti szakmai tapaszta- latokon kívül a különböző nemzetközi szervezetek- nél rendelkezésre álló adatforrások messzemenő hasznosítására is.
(Ism.: Tűű Lászlóné)
GAZDASÁGSTATISZTIKA
BOERI, T.:
KÖZÉP-KELET-EURÓPA MUNKAERŐ-PIACI POLITIKÁJA
(Learning from transition economies: Assessing labor market policies across Central and Eastern Europe.) – Jour- nal of Comparative Economics. 1997. 3. sz. 366–384. p.
A magas munkanélküliségi szint miatt minden OECD-ország számára létkérdés, hogy olyan mun- kaerő-piaci eszközökkel (politikával) rendelkezzék, mely segít e probléma megoldásában. A munkaerő- piaci politika fejlődésével foglalkozó irodalom azonban eddig két kérdésre nem tudott kielégítő vá- laszt adni.
Az első, hogy mi volt a mozgatórugója e fejlő- désnek, illetve hogy a különböző eszközök milyen kölcsönhatást gyakoroltak egymásra. E kérdések sokkal kevésbé jelentkeztek az átalakuló országok esetében, mint az OECD-országoknál. Az előbbi országcsoportban a nyílt munkanélküliség csak az átalakulás következményeként jelent meg, s az állam célja nem a munkanélküliségi szint csökkentése, ha- nem a kedvezőtlen szociális következmények mér- séklése volt. Az OECD-országok esetében ilyen vi- lágos célrendszer többnyire nem létezik.
A passzív rendszer magas költsége miatt az át- alakuló országokban egyre inkább az aktív eszközök kerültek előtérbe, s e rövid szakasz eredményei mintegy modellkísérletül szolgálhatnak a fejlett or- szágok számára is. A szerző ennek megfelelően az átalakuló országok főbb munkanélküliségi jelzőszá- mainak időbeni alakulását, a legelterjedtebb munka- erő-politikákat és e politikák jelenlegi és várható ha- tását tekinti át tanulmányában, más országokra is ér- vényes következtetéseket vonva le az eredmények- ből.
A munkanélküliségi segélyrendszer az összes vizsgált országban hasonló irányban változott.
Csehországban, Szlovákiában és Magyarországon az
időtartam 3 év alatt feleződött, Lengyelországban pedig, ahol eredetileg nem volt időkorlát, egy évben maximálták ugyancsak pénzügyi okból a járadék idejét. Ezzel együtt a járadék jövedelemfüggőből fix összegűvé vált, vagy csökkent a viszonyítási hányad.
Az eredmény a regisztrált munkanélküliek számának visszaesése volt, valamint az, hogy a munkanélküli- ek nagyobb hányada részesül szociális, mint munka- nélküli juttatásban. A passzív eszközök korlátozásá- val egyidejűleg nőtt az aktívak szerepe, s azok struk- túrájában is átrendeződés következett be.
A cikkben bemutatott adatok jól szemléletetik az átalakuló országok főbb sajátosságait és gondjait.
A munkanélküli státusból való kilépés esélye – Csehországot kivéve – alacsony, a munkanélküliség átlagos időtartama 2-3 év, a munkanélküliek 40 szá- zaléka a kedvezőtlen fejlődési esélyekkel rendelkező régiókban él. A hitelfeltételek ugyanakkor nem ala- kultak ki, ami nehezíti a kis- és középvállalatok lét- rejöttét, pedig ez a munkanélküliségből történő kilá- balás egyik fő eszköze lehet. Így a tartós munkanél- küliek aránya még ott is magas, ahol a munkanélkü- liek hányada egyébként csökkenő (Csehország, Ma- gyarország). Magas a fiatalok munkanélküliségi ará- nya, és igen szoros a kapcsolat a szegénység és a munkanélküliség között. Ebből következik, hogy e térségben létkérdés azon aktív eszközöknek a megta- lálása és alkalmazása, melyek a munkanélküliségi státus elhagyásának esélyét növelik (javítják a ki- áramlási arányt.)
Széles adatbázisra támaszkodva a szerző a kü- lönböző aktív munkaerő-piaci politikák hatásvizsgá- latát végezte el a térség oroszágaiban. Az adatok for- rása többnyire a havi regisztrációs statisztika volt, ezen belül a regionális költségvetési adatok az 1993–
1994 közötti időszakra vonatkoztak. Mivel a munka- erő-piaci szervezet, s így a nyilvántartások is erősen decentralizálódtak, több országban nagyméretű pa- nel volt az elemzés adatbázisa.
STATISZTIAKI IRODALMI FIGYELŐ 692
Az adminisztratív adatok használatát a Labour Force Survey (LFS) adatokkal szemben a hosszabb idősor, valamint az indokolta, hogy az utóbbiban ke- vés a retrospektív információ. Az adminisztratív nyilvántartások az átalakuló országokban általában naprakészebbek és részletesebbek, mint az OECD- országok többségében. A szerző azt is feltételezi, hogy Közép- és Kelet-Európában az üres álláshelyek nagyobb hányadát jelentik be az állami közvetítő szervezeteknél, mint Nyugat-Európában. Az átalaku- ló országok mindegyike rendelkezik havi gyakorisá- gú adatokkal a támogatott foglalkoztatási formák igénybevételéről és a közhasznú munkán foglalkoz- tatottakról is.
Szerző az ismertetett tényezőket, illetve ezek összefüggését ökonometriai modell segítségével is szemlélteti. (A felhasznált egyenlet és annak para- méterei megtalálhatók a cikkben.)
Az aktív munkaerő-piaci eszközök területi allo- kációját vizsgálva Szlovákia kivételével a helyi munkaerő-piaci eszközök nagysága és a munkanél- küliség között erős pozitív kapcsolat állapítható meg. Ez a helyi bérszínvonal esetében többnyire ne- gatív, míg az első tényező és az üres álláshelyek száma között nem mutatható ki kapcsolat. Az erőfor- rások elosztása a munkanélküliség szintjével és nem annak hosszával (tartósságával) áll közvetlen össze- függésben.
Az egyes konkrét aktív munkaerő-piaci progra- mok elemzése különböző, részben közös előnyt és hátrányt is feltár. Fontos végső következtetés, hogy a magas arányú és tartós munkanélküliség megelőzhe- tő, a káros következmények mérsékelhetők az idejé- ben megkezdett aktív munkaerő-piaci programok se- gítésével, valamint azzal, ha célzott intézkedések út- ján egyes csoportokat sikerül bent tartani a munka- erőpiacon.
(Ism.: Lakatos Judit)
OSOVYJJ, G.:
A MUNKAERŐPIAC SZABÁLYOZÁSÁNAK AKTUÁLIS KÉRDÉSEI
(Aktual’ nye voprosy regulirovanija rynka truda.) – Ekonomika Ukrainy. 1997. 9. sz. 33–41. p.
A szakszervezetek működésének alapvető része az állami foglalkoztatási politika alakításában, a munkaerőpiac folyamatainak szabályozásában való részvétel és a dolgozók – és bizonyos fokig a mun- kanélküliek – törvényi jogainak és érdekeinek vé- delme. A fejlett piacgazdasággal rendelkező orszá- gokban a foglalkoztatáspolitikát sikeresen használ- ják a lakosság munkavégzésének fokozására.
Ukrajnában ma épp ellenkező hatások érvénye- sülnek: a korábban meglévő munkaerő-potenciál pa- zarló kezelése, az emberi erőforrások elértéktelene- dése. Ez utóbbi a magasabban kvalifikált munkások kisebb szakértelem-igényű, de jobb fizetést biztosító állásokba való átáramlásával, valamint a dolgozók életkorának növekedésével következik be. Ennek legfőbb oka a következetlen állami foglalkoztatáspo- litika, valamint a kormányzat által korábban megha- tározott irányvonalakkal ellentétes működés.
Eközben folytatódik a munkaerőpiac minőségi és mennyiségi romlása (1990-ben 25 millió fő dol- gozott a gazdaság különböző ágaiban, 1996-ban ez az érték 20,8 millió fő), nő a hivatalos és rejtett munkanélküliség, a munkaerő ára már régóta nem éri el újratermelésének költségeit.
A kormányzat hozzáállása a gazdasági reformok megvalósításához az alábbiakban foglalható össze.
1. A nemzetgazdaságban foglalkoztatottak számának további csökkenése és a meglévő személyzet munkájának kevéssé hatékony felhasználása, ami megkérdőjelezi a kor- mány által az 1998–2000 közötti időszakra jósolt 9-10 szá- zalékos gazdasági növekedést.
2. A munkaerő alacsony színvonala, a hazai termékek visszaesése, Ukrajna világpiaci jelentőségének csökkenését vonja maga után.
3. Bár a munkaerő alacsony értéke kezdetben vonzza a külföldi tőkét, hosszú távon annak drága felkészítése miatt a kvalifikált szakemberek importjával jár majd.
4. Alacsony színvonala miatt az ukrán munkaerő nem versenyképes a nemzetközi munkaerőpiacon, s kevésbé lesz képes megőrizni a nemzeti munkaerőforrásokat.
Ukrajna különleges helyzete abban is megnyil- vánul, hogy a nyugdíj és a szociális támogatás ala- csony volta miatt (mindkettő a létminimum értéké- nek 50 százaléka alatt van) a nyugdíjasok, rokkan- tak, sokgyermekes családok és a tanulók külön nyo- mást jelentenek a munkaerőpiacra.
Ugyanakkor az új munkahelyek szerkezeti át- alakítás révén történő létrehozásának távlatai nem bíztatók. A foglalkoztatottsági program elemzése azt mutatja, hogy a munkaerő kínálata és kereslete kö- zötti különbség tovább nő. Ezek az adatok azonban rögzített munkaerőpiac esetén érvényesek, így nem tekinthetők teljesnek. Statisztikai felmérések alapján 1995-ben a munkaerőpiacon megjelenő munkát ke- resőknek legalább 23-25 százalékát a munkaképes korú, gazdaságilag aktív lakosság (több mint 5,5 millió fő) képezte. A munkaerő nem megfelelő ki- használását mutatják a statisztikai felmérések is: az elmúlt év során egy dolgozó átlag 32 napig nem vég- zett munkát állásában (a könnyűiparban ez az érték több mint 3 hónap volt). 1997 első félévében mind- össze 9,5 millió fő (a gazdaságban foglalkoztatottak fele) dolgozott teljes vagy több mint fél munkaidő-
