186
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELőTÁRSADALOMSTATISZTIKA
BOERI, T.——KEESE, M.:
, , [A MUNKAERÖPIAC
es A KÖZEP- es KELET—EURÓPA! ÁTALAKULÁS
(Labour markets and the transition in Central and Eas- tern Europe.) — OEC!) Economic Studies. 1992. 2. sz.
133—163. p.
A tanulmány Bulgária, a Cseh és Szlovák Köztársaság, Magyarország, Lengyelország és Románia munkaerőpiaci jellemzőit vizs- gálja.
A munkaerőpiac rugalmassága és dinamiz- musa a közép- és kelet-európai országok gaz- dasági átalakulásának egyik előfeltétele. Ezt a folyamatot azonban rövid távon a munka- nélküliség gyors növekedése kíséri, azt vi- szont, hogy a munkanélküliség magas színt- je milyen hátrányos következményekkel járhat a gazdaságra, jól szemlélteti a nyugat- európai országok példája. Ebből a szempont- ból különös figyelmet érdemel tehát a közép- és kelet-európai országok munkaerőpiaci folyamatainak mint az átalakulás elősegítő- jének vagy akadályozójának vizsgálata.
A tervgazdálkodás munkaerőpiacának né- hány jellemzője __ a munkaerő nagyarányú koncentrálódása a mezőgazdaságban és az iparban, a nők magas munkaerőpiaci rész- vételi aránya, a teljes foglalkoztatottság és az ehhez kapcsolódó rejtett munkanélküliség, a munkatermelékenység alacsony szintje ——
jól ismert. A munkaerőpiaci folyamatok fontos meghatározó tényezőire vonatkozó (például a munkaerő foglalkozás és szakképzettség szerinti összetétele, a bérstruktúra) kutatá- sokra eddig a kelleténél kevesebb figyelmet fordítottak.
A közép- és kelet—európai országokban a termelés növekedése az elmúlt évtizedben döntően extenzív tényezőkre, így többek között a foglalkoztatottak létszámának növe—
kedésére támaszkodott. A munkáltatók a
munkaerő felhalmozására törekedtek, a mun- kaerőpiacot ,,túlfoglalkoztatás" jellemezte.
Ez szükségszerűen párosult a munkatermelé—
kenység alacsony színvonalával. Az 1980-as évek közepén ezen országok termelékenységi
szinvonala csak fele, harmada az olyan
közepes jövedelmű, a Gazdasági Együttműkö—
dés és Fejlesztés Szervezetéhez (Organization for Economic (lo-operation and Development
——- OECD) tartozó országokénak, mint Auszt—
ria, és kisebb volt az alacsony jövedelmű OECD—országok (például Görögország) ter- melékenységeinél. Ráadásul úgy tűnik, a közép— és kelet-európai országokra jellemző termelékenységi szint a nyugat—európai or- szágokhoz képest tartósan csökkenő tenden- ciát mutat.
A foglalkozási struktúrából nem lehet köz- vetlenül következtetni a munkaerő szak—
képzettségi szintjére. A közép- és kelet- európai országok népességének főbb iskolai végzettségi szintek szerinti vizsgálata azt mutatja, hogy az alapfoknál magasabb vég- zettséggel rendelkezők aránya többé-kevésbé megfelel az OECD-országok átlagának, a felsőfokú végzettségűeké viszont általában elmarad attól. A fiatal, a munkaerőpiacra újonnan belépő korosztályok esetében a felső—
és középfokú végzettségűek aránya Közép- és Kelet-Európában alacsonyabb, mint a nyu—
gat-európai országokban, és ez előrevetíti a különbségek jövőbeli növekedését. A vizsgált országokban ugyanakkor a középfokú okta—
táson belül nagyobb súlyt helyeznek a szak—
képzésre, s a felsőfokú végzettségűeken belül pedig magas a mérnöki diplomával rendel—
kezők aránya. A szakképzettek magas ará—
nya nem feltétlenül hátrány a gazdasági fej- lődés szempontjából, miként azt Japán, Németország nyugati felének vagy Svéd- ország példája bizonyítja. A tanulható szak- mák viszonylag szűk skálája azonban gátolja az átalakulást, s az elavult szakmák nagy aránya növeli az átképzési költségeket.
A munkaerő-allokáció jelentős tényezője a bér, amely bizonyos mértékben már magát a pályaválasztást is meghatározza. A közép— és kelet—európai országok bérstruktúrájának vizsgálata tehát a munkaerőpiac szempontjá- ból is fontos. A statisztikai adatok azt bizo- nyítják, hogy a differenciálódás ezekben az
országokban sem olyan mértékű, mint aho-
gyan azt a közvélemény gondolja, de a ne- mek, a foglalkozások, illetve a képzettségi
szintek szerinti különbségek jelentékteleneb- bek, mint a nyugat-európai országokban.
Az egyes szocialista országok munkaerő- piaci jellemzői között a tervgazdálkodás évei- ben kevés markáns különbség volt felfedez- hető, kivéve talán Magyarországot, ahol a korai reformtörekvések a nagyobb kereseti különbségek formájában is megmutatkoztak.
Az egész országcsoportra kiterjedő Változás azonban csak 1989—től figyelhető meg. A terv- gazdálkodásról a piacgazdálkodásra történő szükségszerű áttérés rendkívül kedvezőtlen külgazdasági feltételek között megy végbe.
A hagyományos kelet-európai piac össze-
omlott, nőttek az energiahordozók árai, és
ebből következően a legtöbb országban erő- teljesen visszaesett a kibocsátás. A foglalkoz- tatottság szinvonala ugyanakkor kevésbé
csökkent, mint a termelésé, és az a termelé—
kenységi mutató erőteljes romlását eredmé- nyezte. Lengyelország és Magyarország 1980 és 1991 közötti negyedéves ipari termelési és létszámadatai azt mutatják, hogy a termelés és a foglalkoztatás közötti rugalmasság ——
mind rövid, mind pedig hosszú távon ——
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELő
187
lényegesen alacsonyabb, mint az OECD- országokban. Míg Spanyolországban vagy Svédországban például a termelés 1 százalé- kos csökkenése a foglalkoztatottak létszámá- nak O,3 százalékos visszaesésével párosult, ez Magyarország, illetve Lengyelország esetében csak 0,05 százalék volt. Az alacsony rugal- masság több tényezővel magyarázható, így például azzal, hogy a korábban teljes foglal- koztatottságot ígérő és biztosító állam jelen- leg is a legnagyobb munkáltató, hogy a munkavállalói tulajdon a létszámleépítés ellen hat, de szerepet játszik az is, hogy a gazdálkodók a műszakok számának csökken- tésével, a rövidített munkaidő alkalmazásá- val inkább a munkaidőalapot és nem a fog- lalkoztatottak számát csökkentik. A szüksé- gesnél kisebb arányú létszámleépítés azonban csak ideiglenesen tartható fenn, s ha késve is, de el kell érnie a termelés visszaesése által megszabott mértéket.
Az átalakulás eddigi két évében az állami szektorban következett be a munkahelyek nagyarányú megszűnése, ugyanakkor újak a magánszektorban teremtődtek. Bár ez utób- bit a statisztikának nehéz nyomon követnie, a változás valamennyi országban jelentős mértékű. A foglalkoztatottság üzemméret
szerint is átrendeződött, s jelentősen nőtt a
kisebb létszámú szervezetek szerepe. Ez azon- ban sok esetben nem új munkahelyek létre- jöttét jelentette, hanem csak a hagyományos
nagyszervezetek ,,osztódását".
Az elmúlt 1—2 évben a munkanélküliség valamennyi vizsgált országban jelentős mére- teket öltött. Különösen gyorsan nőtt a munkanélküliségi ráta Lengyelországban 1990-ben és Bulgáriában 1991-ben, de Romá- niát kivéve __ ahol a rövidített munkaidős foglalkoztatás tömeges alkalmazása elfedi ezt
—— a régió valamennyi országát kétszám- jegyű munkanélküliségi ráta jellemzi. 1991 Végére Közép- és Kelet-Európában a munka- nélküliek száma elérte a 4 milliót.
A munkanélküliség jelenlegi rendkívül ma—
gas szintje az előző társadalmi rendszer hibás
munkaerő-allokációjának a következménye,
s valószínű az is, hogy a munkahelymegszű- nések folyamata még nem fejeződött be.
A magas munkanélküliség azonban nem ön-
magában riasztó, hanem csak akkor, ha
egyben tartós is. A vizsgált országcsoportról rendelkezésre álló kevés munkanélküliségi adat azt jelzi, hogy növekszik a tartósan munka nélküliek száma. A, munkanélküliek aránya —— Magyarországot kivéve —— a nők között gyorsabban nő, mint a férfiaknál. Fel-
tehetően azért, mert az adminisztratív
munkaköröket —— melyeket, többnyire nők töltenek be w— gyorsabban építik le, mint a termelő munkahelyeket.
A közép- és kelet-európai fiatalok körében kiemelkedően magas a munkanélküliség.
A szakképzetlen fiatalok munkaerőpiaci esé- lyei különösen rosszak, és ők a tartós munka- nélküliségnek jobban ki vannak szolgáltatva.
Magas a munkanélküliek aránya a szakkép- zett munkások között is, ami azt jelzi, hogy a struktúraváltással a szakmai képzettségek nagy arányban avulnak el. A vizsgált ország—
csoportra jelentős arányú munkaerő-mobili- tás jellemző., a munkahelyváltás azonban rit- kán jár együtt lakóhelycserével. Mivel min- den közép- és kelet-európai országban jelen-
tősek a munkanélküliség területi különbségei,
a munkanélküliség szintjének csökkentéséhez nagymértékben hozzájárulhatna, ha növe- kedne a területi mobilitás is.
A kormányzati munkaerőpiaci politika célja az, hogy a munkanélküliség költségeit megossza a társadalom egészével. Ennek szel- lemében ma már valamennyi vizsgált ország rendelkezik az OECD—országokban működő- höz hasonló munkanélküliségi biztosítással.) a munkanélküliség növekvő szintje miatt azon- ban az ellátás időtartamát és mértékét több ország időközben csökkenteni kényszerült.
Valamennyi ország alkalmazza a munka- nélküliség kezelésének aktív eszközeit is (át-
képzés, közhasznú munka stb.), bár ezek
egyelőre nem igazán hatékonyak. E tanul- mányból is az következik, hogy a munka- nélküliség kezelésénél az egyik fő cél a tartós munkanélküliség kialakulásának megakadá- lyozása, amit elősegíthet a munkahelyüket elvesztők átképzése. A különösen veszélyezte—
tett helyzetben levő nők számára megoldást jelenthet a rugalmas munkaidő, a részmunka- idős foglalkoztatás elterjedése. A munka- nélküliség területileg koncentráltan jelent- kezik, ezért megfelelő területfejlesztési prog- ramra van szükség. Tudomásul kell azonban venni, hogy megfelelő lakáspiac nélkül terü- leti mobilitás nem képzelhető el. Feltétlenül változtatni kell a jelenlegi merev szakképzési struktúrán is.
A munkaerőpiaci politikának nem annyira új eszközrendszerre, mint a meglevő eszközök alkalmazására van szüksége.
(Ism.: Lakatos Judit)
DANNEIIL, C. H.——GROTH, A. J.:
KOMMUNISTA És NEM KoMMUNIsTA EURÓPA:
FUNKCIONÁLIS KULÖNBSÉGEK
(Communist and non-communist Europe: functional differentiatiun, 1970—1985.) — Social lndicalors Research.
1992. 1. sz. 59—87. p.
A politológiai irodalomban gyakran han—
goztatott nézet, hogy egy ország gazdasági- társadalmi fejlettsége nagymértékben össze- függ politikai arculatával. A tanulmány azt a problémát vizsgálja, hogy a gazdasági- társadalmi fejlettség milyen mutatószámai
