Bolyongások az örök alakulás irodalmában

(1)

Iskolakultúra 2008/3–4

Bolyongások az örök alakulás irodalmában

A

hogy a fülszöveg is utal rá, a kötet Horváth Géza utóbbi 12 évben írt tanulmánya- iból válogat. Helyet kap benne GoetheWertherje és Nietzsche Ecce homója épp- úgy, mint Kleist drámái, Thomas MannFaustusa vagy éppen HesseÜveggyöngy- játéka. A válogatás elsõ látásra önkényesnek tûnhet, hiszen a felsorolt szerzõk más-más irodalmi és eszmetörténeti korszakok alkotói. Ugyanakkor Horváth szemléletében össze- fûzi õket az a tény, hogy irodalmi hõseik a lét értelmét keresve a tudaton túlra, az irraci- onalitás világába menekülnek.

Horváth központi témája a német kultúrában olyan mélyen gyökerezõ elvá- gyódásérzés, a „deutsche Innerlichkeit”. Ahogyan a kötet borítóján a Holdba révedõ alakok hátat fordítanak a nappali valóságának, úgy fordítanak hátat a kötetben szereplõ szö- vegek hõsei annak a nyugtalan, örök alakulásnak (werden), melyben emberi létük nem

Gray, W. S. (1960): The major aspects of reading. In Robinson, H. (szerk.): Development of reading abili- ties. Supplementary Educational Monographs No.

90.

Wallace, M. J. (1991): Educating foreign language teachers: A reflective approach. Cambridge Univer- sity Press, Cambridge.

Némethné Hock Ildikó

Pannon Egyetem, BTK, Angol-Amerikai Intézet

nak bemutatása, hogy a két kiáltvány milyen mértékben tükrözi a vezetõk és párt- jaik álláspontját, illetve nyelvezetük milyen társadalmi, gazdasági, technológiai, de legfõképpen politikai befolyásolás jegyeit viseli magán. A két szöveg kompara- tív elemzése során képet kap az olvasó a politikai paradigmaváltás megvalósulásá- ról is. A szerzõ rendkívül érdekes követ- keztetésre jut azzal kapcsolatban, hogy az intertextualitás fogalma milyen mértékben realizálódik a két kiáltványban. A nyelvta- nulók és nyelvtanárok figyelmét felhívja a

„sorok közötti” (Gray, 1960) olvasás mellett a kritikai olvasásra, azaz növeli a tuda- tosságot abban a tekintetben, hogy az ol- vasó mennyire fogadja el készpénznek a szövegek látszólagos jelentését.

Stefka Barócsi az osztálytermi kutatás gyakorlatát választotta témájának, azt vizs- gálva, hogy a nyelvórán végzett megfigye- lések mennyiben szolgálják a leendõ taná- rok fejlõdését és hatékony tanítási módsze- reik kialakulását. A cikkben leírt etno- grafikus elemeket is tartalmazó kvalitatív jellegû kutatás a tanárképzés talaján fogant

és eredményeit a szerzõ a tanárképzés terü- letén is fel kívánja használni. Megállapítja, hogy a tanár szakos hallgatók szakmai fej- lõdése szempontjából rendkívüli jelentõ- séggel bír a fokuszált osztálytermi megfi- gyelések lefolytatása, mivel azok tapaszta- latai hozzájárulnak a tanítási-tanulási folya- matok jobb megértéséhez, a reflektív taní- tás (Wallace, 1991) megvalósulásához és nem utolsósorban a szakmai gyarapodás okozta sikerélmény kialakulásához.

Összességében véve a szakterület iránt érdeklõdõk számára szívbõl ajánlom a fo- lyóirat elsõ számát figyelemfelkeltõ tartal- ma, érthetõsége, logikus felépítése, precíz szakterminológiája miatt. Példaértékû a kö- tet abból a szempontból is, hogy az adott szakterületeken belül modelleket szolgáltat további kutatások végrehajtásához a vizsgá- landó területek beazonosításával, a kutatási módszerek bemutatásával és a nyelvi meg- fogalmazás magas szintû mûvelésével.

The Language Pedagogy PhD Programme, Eötvös Lóránd University, Budapest, http://langped.elte.hu

Irodalom

(2)

találja a bizonyosság védelmét. Caspar David Friedrich festményei éppen ezt a létbizonytalanságot jelenítik meg (Földényi, 2004), a kötetben elemzett mû- vekhez tehát jól illik a borító: egyszerre utal a konstruált, szimbolikus tájban meg- jelenõ ember idegenségére (arc nélküli alakok), az irracionalitásra (valószínûtlen, napfényû hold) és a folyton változó, a be- teljesülést megakadályozó létre (tenger).

Ezeknek a motívumoknak az elemzése, szimbolikájuk megfejtése szövi egybe a ta- nulmányok szövegét.

A kötet szövegekbõl kiinduló elemzéseket ígér, de ez a szöveg- közeliség nem jelenti az írások dekonstruk- tív szétszedését, újra- strukturálását vagy apró, rejtett szöveg- darabok kiemelését.

Horváth írásait a részletek elemzése- kor is a szöveg alap- összefüggéseire kon- centráló attitûd jellemzi. Nem tekint el a történeti-biográfiai kontextustól sem, ugyanakkor nem hagyja, hogy az uralkodjon a szövegein.

Sokkal hangsúlyo- sabb szerepet kapnak a különbözõ intertextusok, az európai és egyetemes kultúra (õs)képei.

Szerteágazó, örök áramlás tehát a tanul- mánykötet szövege is, vissza-visszatérõ elemekkel. Mivel a tanulmányok önma- gukban is olvashatók, óhatatlanul elõfor- dul, hogy egy-egy mû értelmezésének részlete több esszében is elõfordul (ilyen például Nietzsche történelemszemlélete vagy az entelechia fogalma). Annak, aki a kötetet egészként fogja fel, ez az önismét- lés néha zavaró. A szövegek egymásba ját- szásán kívül egyfajta töredékesség is jellemzi, hiszen az elemzések nem mindig

törekszenek a mûvek teljes, mindenre ki- terjedõ értelmezésére.

Az írásokból kirajzolódik, hogy Hor- váth a romantika kiterjesztett felfogását vallja. Ugyan nem beszél örök romantiká- ról, mégis úgy tûnik, a „deutsche Inner- lichkeit”-ot elsõként tematizáló korstílus jellemzõ jegyeit a német irodalom (sõt, kultúrtörténet) 20. századi szakaszára is érvényesnek tartja. Nem reflektál a romantika korszakának vitatott státusára, inkább azt emeli ki, amit Szegedy-Maszák Mihály is hangsúlyoz: „a romantika olyan párbe- szédet folytat a min- denkori jelen mûvé- szetével, mely lénye- génél fogva lezárat- lan”. (Szegedy-Ma- szák, 2002. 12.) Eb- bõl a megfontolásból valóban tekinthetõ Hesse is a romantika folytatójának. A romantika tehát Hor- váth értelmezésében inkább egyfajta vi- lágnézeti háttér,

’Weltanschauung’, mint korszak vagy stílus. Így fordulhat elõ, hogy a romantika korszakának nyelvelmélete vagy történelemfelfogása nem játszik szerepet a tanulmányokban, míg a romantikus in- dividuumszemlélet és természetkultusz alapelemeinek értelmezése az egész köte- ten végigvonul.

Az Elvágyódás és honvágy, azaz a vég- telenre törõ véges dilemmái (a német ro- mantikáról, elõzményeirõl és utóhatásai- ról)címû tanulmánnyal indul a kötet. Ösz- szefoglaló jellegébõl adódóan megemlít minden olyan, a német romantikára jellem- zõ jelenséget, mely a mûvek elemzésekor is szóba kerül. A kötetben értelmezett alko- tásokon kívül számos más irodalmi példa segítségével mutatja be a romantika kita- A kötet szövegekből kiinduló

elemzéseket ígér, de ez a szövegközeliség nem jelenti az írások dekonstruktív szétszedé- sét, újrastrukturálását vagy ap- ró, rejtett szövegdarabok kieme- lését. Horváth írásait a részletek elemzésekor is a szöveg alapösz- szefüggéseire koncentráló atti- tűd jellemzi. Nem tekint el a tör-

téneti-biográfiai kontextustól sem, ugyanakkor nem hagyja, hogy az uralkodjon a szövegein.

Sokkal hangsúlyosabb szerepet kapnak a különböző intertextusok, az európai és egyetemes kultúra (ős)képei.

(3)

szított, prófetikus zsenifiguráit, az önma- gukat keresõ, elvágyódó magányosokat, a zene idõtlenségének és irracionalitásának a szépirodalomban betöltött szerepét és a romantikus szövegek fragmentum-jellegét.

A második írás Goethe Wertherének részletes elemzése, Johann Wolfgang Goe- the: Az ifjú Werther szenvedései. A mene- külés dimenzióicímmel. A regény értelme- zését a cím megfejtésével kezdi. A Leid szó eredeti ’utazás’ jelentésének segítségé- vel a regény szerkezeti egységeit végigjár- va bizonyítja: Goethe Werthere a

„deutsche Innerlichkeit” tökéletes képvi- selõje. A hõs, akiben a zseni ígérete nem érett valódi zsenialitássá, Horváth szerint a halál feloldó erejében találja meg igazi ön- magát. Mindezt a levélregény részleteinek aprólékos elemzésével, a szavak etimoló- giájának felfedésével és a természeti ké- pekben rejlõ mögöttes jelentés összeveté- sével bizonyítja. A mû szimbolikájának megfejtéséhez antik és biblikus intertextu- sokat hív segítségül. Külön kiemeli a Ho- mérosz-olvasmány utazás-képe és Werther lelkivilága közti párhuzamot.

AHeinrich von Kleist világa, avagy a tudat zsákutcájatanulmány címének má- sodik fele adja az egész kötet címét is.

Azért meglepõ ez, mivel maga a tanul- mány nem játszik központi szerepet a kö- tetben, és talán nem is tartozik a legjobban sikerült írások közé. A drámák nagy része említés szintjén van csak jelen, az elbeszé- lések és az elméleti írások közül Horváth egyet-egyet ragad ki. A részletesebben be- mutatott mûvek (A marionettszínházról, Homburg hercege, A chilei földrengés) elemzésével nem mindig jut túl az ese- ményszerkezet újramesélésénél. Az újra- mesélés ugyan dekonstruktív aktus is le- hetne (Nemes, 2004), itt azonban nincsen új olvasatokra nyitó funkciója. A szakiro- dalommal összhangban Horváth is a Kant- krízisbõl vezeti le Kleist mûvészetének alapgondolatait. A marionettszínházrólol- vasási mintát kínál számára a téma szint- jén: a menekülés, kitörés vágyának alap- szövegévé válik. Ugyanakkor nem hasz- nálja Kleist szövegének azt a rétegét, mely a bizonyíthatóság kérdését a narratíva

szintjén is megjeleníti. A drámák kapcsán azt fejtegeti, hogyan gyõz Kleistnél a láto- más igazsága a racionalitáson, az elbeszé- lés értelmezésekor pedig a természet am- bivalenciáját és a világban idegen ember léttapasztalatát illusztrálja szöveghelyek idézésével.

Az elsõ Nietzsche-tanulmány (Fried- rich Nietzsche: Ecce homo, azaz hogyan válik az [isten-]ember [Nietzsche-Dionü- sszosz] azzá, ami) az Ecce homo Über- mensch-gondolatát járja körül. Horváth Nietzschének azt az elméletét vizsgálja, mely a végül istenné lett önkeresõ ember- ben látja a kiutat a németség szellemi-lelki válságából. A második Nietzsche-tanul- mány (Nietzsche és a globalizáció) A tör- ténelem hasznáról és kárárólcímû kritikai írás alapeszméinek bemutatása. A Nietz- sche által történeti embernek nevezett mo- dern ember azért jutott válságba, mert az örök alakulást látja, és sem a történelemfe- letti, sem a történetietlen perspektíva pont- szerû boldogsága (’Sein’) nem lehet az övé. A ’werden’ folytonos feszültségében Nietzsche a kiváló emberpéldányokban látja a jövõ letéteményeseit. Horváth az Übermensch-képzet felelvenítésével egy- részt az Ecce homóra, másrészt a romantikus zseni-kultuszra utal vissza, így kap- csolva be a tanulmányt a kötet többi írása közé. A címben szereplõ globalizáció fõ- ként a tanulmány utolsó lapjain kerül elõ- térbe: a szerzõ megemlíti, hogy bár Nietz- sche üdvözölte az egységes Európa gondo- latát, a tömegtársadalom kialakulásában a középszerûség gyõzelmét látta.

A kötet leghosszabb lélegzetû tanulmá- nya Thomas Mann Doktor Faustusával foglalkozik Thomas Mann: Doktor Faus- tus. A pusztulás dimenzióicímmel. Rövi- den bemutatja a regény keletkezési körül- ményeit, majd a címet értelmezi. A regényt az egész németség történeteként olvassa, amellett, hogy tárgyalja a Nietzsche-élet- rajzzal való párhuzamot is. (A regénybeli Winfried-egyesület vitáiról szólva például újra elismétli Nietzsche történelemszemlé- letének legfõbb vonásait.) A narrátor, Serenus Zeitbloom szerepe mellett részle- tesen elemzi a regény idõ- és térszerkeze-

(4)

tét: a mû helyszíneit olyan szimbolikus te- reknek tekinti, melyek fiktív konstrukci- ókként sûrítve jelenítik meg a hõs és a hõs- sel együtt a németség lelkialkatát. A Werther-tanulmányhoz hasonlóan itt is gyakran átszövik a tanulmány szövegét a regénybõl vett idézetek, a nevek etimoló- giájából kibontott utalásrendszer és a kul- túrtörténeti kontextus, melyben a regény- beli világ is megteremtõdött. Horváth újra feleleveníti A marionettszínházról címû esszét, hiszen a Doktor Faustus egyértel- mû párbeszédet folytat a Kleist-tanul- mánnyal: Leverkühn sátáni segítséggel szerzett zenéjével szeretne kiszabadulni az emberi lét szûkösségébõl.

AHalál Velencében, avagy a Nyugat al- konyaírásban Horváth Thomas Mann no- velláját olvassa egybe Spengler mûvével.

Azt szeretné bizonyítani, hogy Aschen- bachnak, a tökéletes formát keresõ mûvész- embernek a halála a régi európai (antik) kultúra elmúlásának jelképe is. Intertex- tusként beemeli Platón Lakomáját: Aschen- bach szerinte Erosz és az isteni tökély meg- testesülését látja Tadzióban, de ennek eléré- séhez meg kell járnia a poklot és fel kell is- mernie a Velence dekandenciájában összeg- zõdõ kultúra hamis harmóniáját.

A kötet utolsó három tanulmánya a Hesse-életmû egyes részleteit elemzi. A goethei fejlõdésmenet továbbélése Her- mann Hesse életmûvébencímû munkában a szerzõ amellett érvel, hogy Hessénél mind a tematika, mind a szövegszervezés szintjén nagy szerepet játszik Goethe zse- nije. A nagy elõd fejlõdéstana Arisztotelész entelechia-fogalmának sajátos értelmezé- sével párhuzamokat mutat a Hesse írásai- ból kirajzolódó emberré válás stádiumai- val. Az entelechia Goethe levélregényében és Hessénél is az önmegvalósítás materiali- zálódó energiája. Az a teremtõ erõ, mely- nek segítségével az Én – a bûn felismerésé- nek keserû tapasztalata után – az önelve- szésben találja meg igazi önmagát.

Az önmegvalósítás témájának folytatá- saként fogható fel a Hermann Hesse:

Klein és Wagner. Skizofrénia és öngyilkos- ság, avagy a kettéhasadt világ és az Egész – kitekintéssel Arthur Schopenhauerrata-

nulmány is. Az elemzett szövegekhez ha- sonlóan Horváth a Hesse-novella hõsében is az önkeresõ ember prototípusát látja. A schopenhaueri vágyaktól való megszaba- dulás eszméjét olvassa bele a novella ket- tõs jellemû hõsébe, miközben biblikus és mitikus szimbólumoknak tekinti a szöveg által alkotott világ kellékeit.

A kötetet Az üveggyöngyjátékelemzése zárja. Horváth a regényt Hesse életmûvé- nek csúcsaként értelmezi, és megrajzolja azt az utat, melyet Hesse a mû megjelené- séig végigjárt. Ez az út kettõs: egyrészt a szerzõ valós élettörténete, mely szorosan együtt mozog a 20. századi (német) törté- nelemmel, másrészt „eszmei életút”, mely- nek Az üveggyöngyjátékhoz vezetõ mér- földkövei Hesse korábbi írásai. A szolgáló uralkodó alakja például A napkeleti utazás címû elbeszélésben született meg: Leo pá- pa tekinthetõ Josef Knecht elõképének. Az üveggyöngyjáték nemcsak Hesse mûvei- vel, hanem többek között Nietzschével (tárcairodalomról szóló rész) és Goethe Wilhelm Meisterével is párbeszédet folytat. Ahogyan már Györffy (1997) is megje- gyezte, a Knecht vezetéknév is utal arra, hogy a magister ludi Goethe önmegvalósí- tó hõsének ellenpólusa. Josef Knecht elõ- deihez (Wertherhez, Aschenbachhoz vagy akár Adrian Leverkühnhöz) hasonlóan ön- magát keresi, és a gyermeki ártatlanság el- sõ lépcsõje után, a válságokon túllépve vé- gül az én elvesztése által tör ki Kasztália elszigetelt világából, és a víz õs-egységébe olvadva eléri a legenda halhatatlanságát.

Horváth másutt is kiemelten foglalkozik Hesse víz-képzetével, mely plasztikusan jeleníti meg a regényt szervezõ dialektikát.

A víz Hessénél az ellentétek egymásba ol- vadásának, a levés (’Werden’) létben való oldódásának szimbóluma. A természeti ké- pek Josef Knecht álmában is különleges szerepet játszanak. Horváth írásának egyik legszebb részlete, amikor a Knecht álmá- ban megjelenõ fiktív tér elemeit jelképként olvassa, és aprólékos gonddal elemzi a helynevek jelentését. A tanulmány végén a három életrajzot mutatja be röviden. Alap- következtetése, hogy ezek egyazon téma különbözõ variánsai, egy anyag különbözõ

(5)

Földényi F. László (2004): Caspar David Friedrich.

In Földényi F. László: A festészet éjszakai oldala.

Kalligram. 12–166.

Nemes Péter (2004): Kleist tanulságos történetei. In Nemes Péter: A romantika és a dekonstrukció.Kijá- rat, Budapest. 75–102.

Szegedy-Maszák Mihály (2002): A romantika: világ- kép, mûvészet, irodalom. In Nagy Imre és Merényi Annamária (szerk.): Mit jelent a suttogásod? A romantika: eszmék, világkép, poétika.Pro Pannonia, Pécs. 11–23.

Györffy Miklós (1997): Az írástudók felelõssége.

Hermann Hesse Üveggyöngyjátéka és szellemi roko- nai. In Györffy Miklós: Polgárok és mûvészek. Met- szet a XX. századi német prózából.Korona Nova, Bu- dapest. 169–192.

Szabó Veronika

PTE, BTK, Nyelvtudományi Doktori Iskola

formákba öntött megvalósulásai, végsõ so- ron entelechiák. Hiszen mind Az esõcsiná- ló, mind A gyóntatóatya, mind az Indiai életrajzaz élet bipolaritásán túllépõ, magu- kat feláldozó, de tanítványaikban tovább- élõ hõsök történetei.

Horváth kötete hasznos olvasmány mindazoknak, akik összefoglaló képet sze- retnének kapni a „deutsche Innerlichkeit”

jelenségérõl. Az elemzett szövegekhez ta- padó, a lényeges összefüggéseket kiemelõ

elemzések nem vitáznak az irodalomtörté- neti recepcióval, de felhasználják azok ta- nulságait. Horváth nem radikális újraértel- mezõ – bár az olvasó talán néha várná ezt –, írásai egymásba olvadnak, mégis kerek egészek, az értelmezés lehetõségeinek egy-egy megvalósulásai.

Horváth Géza (2007): A tudat zsákutcája. Tanulmá- nyok az újabb kori német irodalomról.Gondolat, Bu- dapest.

Irodalom

A Gondolat Kiadó könyveibõl