A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA KÖNYVTÁRÁNAK KÖZLEMÉNYEI PUBLICATIONES BIBLIOTHECAE ACADEMIAE SCIENTIARUM HUNGARICAE
53.
CSAPODI Csaba
A MAGYAR T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A K Ö N Y V T Á R Á N A K ŐSNYOMTATVÁNY- G Y Ű J T E M É N Y E
BUDAPEST, 1967
A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA KÖNYVTÁRÁNAK KÖZLEMÉNYEI PUHLICATIONES RIBLIOTHECAE ACADEMIAE SCIENTIARUM HUNGARICAE
53.
CSAPODI Csaba
A MAGYAR T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A K Ö N Y V T Á R Á N A K ŐSNYOMTATVÁNY- GYŰJTEMÉNYE
BUDAPEST, 1967
MAGYAR T U D O M Á N Y O S AKADÉMIA KÖNYVTÁRA Igazgató:
tir. Rózsa György
Lektorálta:
dr. BORSA Gedeon dr. VÉRTESY Miklós
CSAPODI Csaba
A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának ősnyomtatvány-gyűjteménye.
B]>. 1967. 34 p. 24 cm.
| A Magyar Tudományos Akadémia Könyv tárának Közleményei. Publicationes Bibliothecae Academiae Scientiarum Hungaricae. 53. | Angol kiv.
ETO 027.2(439.151) MTA: 093
Alak B/5 — Terjedelem 3,15 (A/5) ív Megjelenés 1967 — Példányszám 800
Felelős kiadó: az MTA Könyvtárának igazgatója Bp. V., Roosevelt tér 9.
66. 4735 Bécs-Kiskun megyei N y o m d a Vállalat, Kecskemét
I. A GYŰJTEMÉNY TÖRTÉNETE
Magyarország második legnagyobb ő s n y o m t a t v á n y - g y ű j t e m é n y é t 1163 ő s n y o m t a t v á n n y a l a Magyar T u d o m á n y o s A k a d é m i a K ö n y v t á r a őrzi.1
Ez a g y ű j t e m é n y kevés kivétellel e g y e s nagy k ö n y v g y ű j t ő mecénások és n é h á n y a k a d é m i k u s adományából j ö t t létre. Az első nagy a d o m á n y ezen a t é r e n is a k ö n y v t á r a l a p í t ó Teleki családtól származott; ma 409 ő s n y o m - t a t v á n y r ó l t u d j u k megállapítani ezt az eredetet, mégpedig 392-ről a ,,G.
Telekiek a l a p í t v á n y a " f e l i r a t ú bélyegző alapján, 17-ről pedig régi jegyzé- kek segítségével. Egyes kolligátumokat ugyanis k é s ő b b egyedeikre szét- bontva k ö t ö t t e k be, s ilyen esetben csak az egykori kolligátum első és utolsó d a r a b j a őrizte m e g a provenienciajelölést.
Maga a Teleki-féle ő s n y o m t a t v á n y - a n y a g sem egyetlen, egyszeri ado- mányozás, a k ö n y v t á r a l a p í t á s e r e d m é n y e volt csupán, h a n e m több r é t e g - ből épült föl. Az első r é t e g természetesen annak a Teleki Lászlónak a h a - gyatékából származott, a k i n e k a k ö n y v t á r á b ó l özvegye és fia, T e l e k i J ó - zsef, meg e n n e k testvérei 1826-ban m e g a l a p í t o t t á k az Akadémiai K ö n y v - tárt. A második réteg Teleki József folyamatos adományaiból, alkalmi vásárlásaiból került a k ö n y v t á r b a . V é g ü l a h a r m a d i k réteg Teleki József s a j á t k ö n y v t á r á n a k ő s n y o m t a t v á n y a i b ó l áll, a m e l y e k e t más értékes régi könyvekkel e g y ü t t n é h á n y évvel halála előtt, 1850-ben engedett át az A k a - démiának. A Teleki-bélyegző alkalmazása mindezeken egyformán t ö r t é n t , ezért a h á r o m említett r é t e g szétválasztása meglehetős nehéz f e l a d a t , a különböző régi, hiányos és pontatlan jegyzékek a l a p j á n .2
Mindenekelőtt az első rétegre vonatkozólag v a n k é t ő s n y o m t a t v á n y - jegyzékünk m é g Teleki László hagyatékából. Az egyik jegyzék, „Libri r a r i " 64 t é t e l t tartalmaz, s ezeknek m a j d n e m h á r o m n e g y e d r é s z e ős- n y o m t a t v á n y , a többi a XVI. század e l e j é r ő l való k ö n y v (1531-ig).3 A m á - sik jegyzékben — „Catalogus I n c u n a b u l o r u m in Bibliotheca Comitis L a -
JA legnagyobb az Országos Széchényi Könyvtáré. (Soltész. Elisabeth: Seltene Wiegendrucke in der Ungarischen National-Bibliothek. G u t e n b e r g J a h r b u c h 1959.
68—72. 1. — Soltész Z o l t á n n é : Az Országos Széchényi K ö n y v t á r ő s n y o m t a t v á n y - gyűjteménye. Az Orsz. Széchényi K ö n y v t á r Évkönyve. 1963—1964. 109—128. 1.) — Az Egyetemi K ö n y v t á r n a k csak valamivel v a n kevesebb ősnyomtatványa, m i n t a mi k ö n y v t á r u n k n a k . (Vértesy Miklós: Az Egyetemi Könyvtár ő s n y o m t a t v á n y - g y ű j t e m é - nyének története. Az Egyetemi Könyvtár Évkönyvei. II. 1964. 109—126. 1.) — Borsa Gedeon: A magyarországi ő s n y o m t a t v á n y - g y ű j t e m é n y e k . (Az Orsz. Széchényi K ö n y v - t á r t á r Évkönyve. 1957. 147—163. 1.)
2 Sajnos, id. Teleki László k ö n y v t á r á n a k története még n i n c s földolgozva, pedig bőségesen t a l á l h a t ó f o r r á s a n y a g erre a s z á m b a n és é r t é k b e n egyformán jelentős g y ű j t e m é n y r e vonatkozólag az Akadémiai K ö n y v t á r k é z i r a t t á r á b a n .
3 MTAK Kézirattár. Bibliogr. 2° 2.
dislai Teleki de Szék reperibilium" — 197 tétel van, de a címmel ellen- tétben egyáltalán nem csak mai értelemben v e t t ősnyomtatványok, h a n e m ugyanúgy, mint az előző jegyzékben, itt is sok a XVI. század eleji könyv, sőt még későbbiek is v a n n a k szép számmal, egészen a XVIII. századig/1
Sajnos, datálva egyik jegyzék sincs, s így csak annyi a bizonyos, hogy 1821 (Teleki László halála) előtt készültek. Az is világos, hogy a második, bőví- tett jegyzék a későbbi. Ezt a későbbi jegyzéket elkészülte u t á n egy ideig még az ú j a b b szerzemények hozzáírásával folytatták is. Így tehát a Teleki- ősnyomtatványok legrégibb részletéről elég pontos k é p ü n k van, csak azt nem t u d j u k , hogy a második jegyzék Teleki László teljes ősnyomtatvány- g y ű j t e m é n y é t tartalmazza-e, vagy pedig ez az állomány m é g az ő életében tovább gyarapodott.
A két jegyzék alapján végeredményben 86 ősnyomtatványt t u d u n k azonosítani a mai állományban,5 ezenkívül v a n még 7 olyan, ami szintén megvan, a pontos azonosítás csak azért n e m lehetséges, m e r t ezekből k é t - két Teleki-bélyegzős példány is van, t e h á t nem lehet eldönteni, melyik való Teleki László könyvei közül és melyik későbbi, Teleki József ado- mánya.0 10 tétel azonosítása bizonytalan. Hogy Teleki László honnan és hogyan szerezte ezeket a köteteket, arról nincsenek adataink, de úgy t ű - nik. hogy kis részletekben, a legkülönbözőbb helyeken vásárolhatta, t a l á n külföldi ú t j a i alkalmával, m e r t az eredeti possessorok, amennyiben m e g - állapíthatók, nagyon sokfélék. Semmi jele annak, hogy v a l a m i kisebb-na- gyobb g y ű j t e m é n y megszerzésével egyszerre jutott volna akár csak egy nagyobb részükhöz is. Különös, körülhatárolt gyűjtőszemipont érvényesü- lésének sincs nyoma, s bár va-n köztük n e m egy elég korai ősnyomtatvány
— 1475-ig bezárólag nyolc d a r a b — kiemelkedő értékként csak a Schatz- behalter egy példányát említhetjük." Mégis Teleki László minimum 98 ős- nyomtatványa8 a XIX. század elején m a g y a r viszonylatban nagyon j e l e n - tős g y ű j t e m é n y n e k mondható.
Ezek az ősnyomtatványok azonban az egész Teleki Könyvtárral együtt az alapítás után m é g sokáig csak jogilag voltak az Akadémiai Könyvtár birtokában, m e r t az Akadémia hely hiányában csak 18 évvel az alapítás u t á n tudta v é g r e átvenni a Teleki Könyvtárt. 1844-ben k é t részletben t ö r t é n t meg ez az átvétel. Schedel (Toldy) Ferenc, „titoknok"
október 14-én jelentette be a kisgyűlésnek, hogy Károlyi István hites ü g y -
4 U. o. Bibliogr. 2° 3.
5 Ezek a következők: Inc. 2, 6, 16, 18/koll. 1., 23, 36, 37, 38, 39, 40, 42. 52, 53/koll. 1., 53/koll. 2., 54, 57/koll. 1., 57/koll. 2., 57/koll. 3., 57'koll. 4., 58, 66, 73, 77, 80, 83, 84, 87, 105, 118, 125, 126, 131, 139, 143, 152/koll. 1., 152/koll. 2„ 152/koll. 3., 153, 155, 160 koll. 1., 160/koll. 2., 162, 171, 191, 197, 198, 201, 202, 204, 209, 211, 217, 222, 231, 232, 233, 234, 240, 242, 254, 255, 259, 260, 270, 278, 280, 284/koll. 1., 284 koll. 2., 290, 291, 292, 294, 295, 302, 313/koll., 1., 313/koll. 2., 315, 316, 321, 331, 333, 335, 345, 349, 1006, 1010.
6 Amelyek m i n t művek ismeretesek, de a két vagy több p é l d á n y miatt n e m azo- nosíthatók: Inc. 66 vagy 67, — Inc. 113 vagy 114, — Inc. 74 v a g y 334, — Inc. 156 vagy 906, — Inc. 168 vagy 170, 905, — Inc. 246 v a g y 1008, — Inc. 236 vagy 249.
7 N ü r n b e r g 1491. Inc. 155. — Hain 14 507.
8 A bizonytalan meghatározású címek közt 5 olyan van, amelyről a m e g a d o t t évszám a l a p j á n t u d j u k , hogy ősnyomtatvány, csak a pontos azonosítást nem t u d j u k elvégezni. Persze az is lehet, hogy egyesek ezekből az utóbbiakból valamilyen okból nem is kerültek az Akadémiai Könyvtárba.
véd előtt átvette a k ö n y v t á r második részét a család megbízottjától. A könyvek közt a „nyomdai zsengék (incunabulák) 's egyéb régi n y o m t a t - ványok" száma 356 volt.9 Sajnos, azonban nem t u d j u k , mennyi volt ebből a 356-ból az „egyéb régi könyv", sőt még azt se, hogy a „nyomdai zsengék" időhatárának m i t tekintettek, hiszen láttuk, hogy Teleki László ,,incunabula"-jegyzékében még XVIII. századi k ö n y v e k is voltak.
Az 1844-i átvétel i d ő p o n t j a előtt azonban Teleki József jóvoltából már más ősnyomtatványai is voltak az Akadémiai K ö n y v t á r n a k . Az Akadémia elnökének első nagy a j á n d é k a a Kresznerics-gyűjtemény megszerzése volt.
4000 váltó forintot f i z e t e t t érte.10 Kresznerics Ferenc (1766—1832), az Akadémia tiszteleti t a g j a1 1 halálakor értékes pénz-, térkép- és k ö n y v - g y ű j t e m é n y t hagyott m a g a után, közte „200 darab incunabulát". Az ős- nyomtatványokat pontosan ismerjük Kresznerics gondosan összeállított jegyzékeiből.12 A valamivel több m i n t 200 művet Kresznerics maga nem nevezte ősnyomtatványoknak. Nem is mind azok, h a n e m a „Libri Anti- quiores Bibliothecae m e a e " időhatára 1544-ig terjed. Az igazi ősnyomtat- ványok száma 88. V a l a m e n n y i megvan ma is állományunkban,1 3 csak a kötetszám változott az e r e d e t i állapothoz képest, m e r t bekötés alkalmával később ezek közül is egyeseket szétbontottak. A Kresznerics-gyűjtemény jellemző vonása, hogy a Teleki László-féle gyűjtéssel ellentétben a fele egyetlen gyűjteményből származik: 43 ősnyomtatvány került ki a bécsi domonkosrend középkori könyvanyagából. Kiemelkedő értékű darabot nem találunk benne. Kresznerics, aki előbb szombathelyi tanár, utóbb sági plé- bános volt, nemigen rendelkezhetett olyan anyagi erőforrásokkal, hogy különösen nagyértékű könyveket m e g t u d o t t volna vásárolni.
Néhány évvel a Kresznerics-gyűjtemény megvásárlása és átadása után, 1841-ben, Teleki József három alkalommal is ajándékozott ősnyom- tatványokat k ö n y v t á r u n k n a k . Először két latin n y e l v ű bibliát,14 azután Regiomontanus Kalendáriumát és Ephemeridesét (egybekötve).15 H a r m a d - szorra egy pergamenre nyomtatott, k i f e s t e t t „jeles fametszetekkel ellátott incunabulum" volt az a j á n d é k . Sajnos, ez a könyv e g y rendkívül r i t k a ki- adású Livre d'heures (Paris 1497.),16 a m e l y az Akadémiai Könyvtár egyik
9 MTAK Kézirattár. Régi Akadémiai L e v é l t á r . Kisgyűlési jegyzőkönyvek (ezentúl röviden: Kgy. jk.) 1844. X. 14. és Magyar Académiai Értesítő (ezentúl röviden Akad.
Ért.) 1844. 157—158. 1.
,;i A M. T. Társaság É v k ö n y v e i III. 1834—1836. 50. 1.
11 Névkönyv a Magyar T u d ó s Társaságról 1832-re. Pest 1832. 40—42. 1.
12 MTAK Kézirattár Ms 10 350 a, b.
1:1 Ezek: Inc. 25, 31. 46, 56, 71, 75, 76, 82, 86 koll. 1., 86/koll. 2., 88/koil. 1., 88/koll. 2., 89, 107/koll. 1., 107 koll. 2., 109, 115, 119, 120, 122, 129, 130, Inc. 135/koll. 1., 135/koll. 2., 138, 142, 148, 163, 164 koll. 3., 166, 174/koll. 4., 184, 185, 189, 194, 203 koll 1., 203/koll. 2., 203 koll. 3., 208, 214/koll. 1., 214/koll. 2., 215, 230, 235, 245/koll. 1., 245 koll. 2., 248, 250, 251, 256. 271, 272, 273, 282, 283, 285, 288, 289, 289a, 297, 303, 305, 314, 322, 326, 329, 330, 338, 339, 341, 342, 384, 386, 387, 388, 389, 410, 423, 428, 436/koll. 1..
436/koll. 2., 439, 442, 447 és n é g y olyan, a m e l y csak azért kétes, mert két-két Teleki- bélyegzős p é l d á n y van b e l ő l ü k : Inc. 60 v a g y 61, — 74 v a g v 334, — 168 v a g y 170, 905, — 327 vagy 238.
14 Az egyik: Nürnberg 1488. (Vagy G W 4232, vagy GW 4234, mind a k e t t ő meg- van a Teleki-bélyegzős k ö t e t e k közt: Inc. 236 és 249.) — A m á s i k h. é. n., t a l á n az Inc. 70. GW 4272. N ü r n b e r g 1493. — Kgy. j k . 1841. I. 25. és Akd. Ért. 1841. 17. 1.
15 Hain 13 781 és 13 794. — Inc. 225. — Kgy. jk. 1841. II. 22. és Akad. Ért.
1841. 26. 1.
16 H e l l e b r a n t katalógusában a 314. sz. H a i n 8855. — Kgy. jk. 1841. V. 3.
legszebb ősnyomtatványa lehetett, áldozatává lett mintegy negyven évvel ezelőtt annak a tolvajlásnak, amiről később m é g szó lesz.
Teleki József utolsó n a g y adománya, s a j á t könyvtára egy részének átengedése, 600 értékes régi könyvvel gyarapította az Akadémiai Könyv- tár állományát. 1850. július 22-én jelentette be Teleki elnök az Akadémia kisgyülésén, hogy ,.különösen ősnyomatok és Aldus-féle kiadások egy v á - logatott g y ű j t e m é n y é t a j á n l j a fel hazafiúi indulattal".1 7 S a j n o s , eddig n e m sikerült olyan jegyzéket találnunk, amely ezt a 600 címet tartalmazná, s így azt se t u d j u k , hány igazi ősnyomtatvány volt köztük.1 8 Valószínű azonban, hogy a Teleki-bélyegzős ősnyomtatványok közelebbről nem is- mert eredetű többsége ebből a harmadik Teleki-féle rétegből került ki, nem pedig az első, Teleki László-féle anyagból.
* * *
A könyvtár ősnyomtatvány-állományának gyarapodása időközben a Teleki-alapítványtól függetlenül is megindult. Már 1836-ban sikerült a gyöngyösi ferencesek könyvtárából megkapni azt a Balbus: Catholi- cont,19 amelyhez függelékként van hozzákötve az ismert gyöngyösi kéz- iratos latin—magyar szótártöredék. 1841-ben gróf Kemény József, az A k a - démia levelező tagja, adta a j á n d é k u l Temesvári Pelbárt Sermones Pomerii de sanctis pars hiemalis-át (Hagenau 1499.), amelyet u g y a n ú g y , mint az előző kötetet, a benne található magyar nyelvemlék tesz különösen é r t é - kessé. Egy h á r o m sornyi fordításrészlet ez a Szent István vértanúról szóló beszédből.20 Az írás a könyv rubrikátorának kezétől származik, tehát kö- rülbelül egyidős a nyomtatvánnyal. Ugyanabban az évben m é g egy másik adomány is érkezett: Luczenbacher (később Érdy) János történetíró és archaeológus adta az Akadémiának Theodulos 1492-ben k i a d o t t Eclogáit.21
Ezt követte két év múlva Koller Ferenc pesti városi tanácsos és ország- gyűlési képviselőtől egy kolligátum, amely Szent Ágoston két m u n k á j á t foglalja magában: De civitate Dei és De Trinitate. (Basel 1490.).22
A Budai Krónika egy példányának megszerzésére is t ö r t é n t kísérlet ugyanebben az évben, 1843-ban. Jankovich Miklósnak, az Akadémia tisz- teleti tagjának javaslatára ugyanis a kisgyűlés az Akadémia elnökségéhez fordult azzal a kéréssel, hogy vásárolja meg azt a példányt, amely 400 f o - r i n t é r t kapható Kupitsch bécsi antikváriusnál.-' Sajnos, a vásárlás n e m valósult meg, s Budai Krónika m a sincs g y ű j t e m é n y ü n k b e n .
17 Kgy. jk. 1850. VII. 22. — Akad. Ért. 1850. 48. 1.
18 MTAK Kézirattár. Bibliogr. 2° 4. sz. alatt v a n egy könyvjegyzék, 1520-ig ter- jedő címekkel, valószínűleg Teleki József s a j á t k e z ű írásával. B e n n e gondos leüással mintegy 35 olyan ősnyomtatvány, a m e l y Teleki-bélyegzővel ma is m e g v a n , de Teleki László ősnyomtatvány-jegyzékeiben n e m szerepel. Így tehát lehet, hogy Teleki József ő s n y o m t a t v á n y a i n a k egy részéről v a n szó, az egész Teleki J ó z s e f - a d o m á n y n a k s e m - miképpen sem felel meg, m e r t ahhoz túlságosan kevés. A kérdés tisztázása m a j d a k k o r várható, ha a Teleki K ö n y v t á r történetének megírására k e r ü l sor, a Teleki K ö n y v t á r r a vonatkozó egész f o r r á s a n y a g földolgozásával.
19 Velence 1487. GW 3193. — MTAK Kézirattár. Magyar Codex 2" 73. — Melich J á n o s : A Gvöngvösi Latin-Magyar Szótár-töredék. Budapest 1898.
20 Hain 12 555. — Inc. 374. — Kgy. jk. 1841. IV. 26., — Akad. Ért. 1841. 52. 1.
A kötet nyomtatási ideje m i n d k é t helyen tévesen 1489.
21 Hain 15 483. — Inc. 354. — Kgy. jk. 1841. XI. 8.
22 GW 2888 és GW 2928. — Inc. 346. — Kgy. jk. 1843. V. 29.
23 Kgy. 1843. III. 21. — A p é l d á n y t a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtára sze- rezte meg, m a is az OSzK ő s n y o m t a t v á n y a i közt van. L. Soltészné: Az OSzK ősny.
gyűjt. i. m.
1845-ben jutott hozzá végre az Akadémia Sándor István híres könyv- tárának legalább egy részéhez. Sándor István ugyanis végrendeletében a leendő m a g y a r tudós társaságra h a g y t a könyvtárát, de mivel Akadémia akkor még nem volt, könyvei részben a Nemzeti Múzeumba kerültek, részben ott maradtak lukai (Nyitra megye) kastélyában. Ennek az utóbbi résznek (1153 darab) átvételét jelentette a titoknok az Akadémiának 1845.
június 2-án.2 4 Ősnyomtatvány, úgy látszik, csak egy volt benne, m e r t Sán- dor István jellegzetes szép exlibris-bélyegzőjét ma csak Vegetius h a d - tudományi m u n k á j á n a k egy római 1494-i példányában találjuk meg.2 5
G y ű j t e m é n y ü n k gyarapodása szempontjából sokkal jelentősebb volt Jancsó Imre könyvtárának megvásárlása. A nagyértékű h u n g a r i c u m - könyvtár megszerzéséről Teleki József elnök ugyanazon az ülésen számolt be, amelyen saját k ö n y v t á r a adományozását közölte.20 Ősnyomtatvány ki- lenc volt a Jancsó-gyűjteményben: a Thúróczy Krónika mindkét kiadása,2 7 Laskai Osvát2 9 és Michael de Hungaria2 9 egy-egy műve, Marsilius Ficinus:
De triplici vita3 0 (a m u n k a harmadik részét Mátyás királynak ajánlotta a firenzei humanizmusnak ez a vezető alakja), azután a Vitéz János és Mátyás király udvarában megfordult Miklós modrusi püspök beszéde:
Oratio in f u n e r e Petri cardinalis,3 1 Apuleius Cosmographiája, amely 1497- ben Bécsben Celtes K o n r á d és a D u n a i Tudós Társaság többi tagjának ajánlásával jelent meg,3 2 Aeneas Sylvius: Oratio de oboedientia Frederici III. imperatoris3 3 és végül Pavinis: Defensorium canonisationis Sancti Leo- poldi.34 Mindegyik m a g y a r vonatkozású könyv. Megszerzésük az első lépés volt abban az irányban, ami az Akadémiai K ö n y v t á r ősnyomtatvány- g y ű j t e m é n y é t ma a n n y i r a jellemzi: a m a g y a r vonatkozású kötetek nagy száma.
1851-ben másodszor is kapott a k ö n y v t á r a gyöngyösi ferencesektől ősnyomtatványokat ajándékul. A megszerzés indoka, ugyanúgy, mint a
2 4K g y . jk. 1845. VI. 2. — L. még: U. o. 1841. XI. 8.
25 Hain 15 915. — Inc. 367.
20 L. 17. jegyzet. — J a n c s ó könyvtárónak jegyzéke m e g v a n : MTAK Kézirattár.
Bibliogr. 2° 46. és Tört. 2° 83. I. 8.
27 Külön tisztázásra v á r ó kérdés az A k a d é m i a i K ö n y v t á r Thúróczy-ősnyomtat- ványainak problémája. Toldy Ferenc „Túróczi krónikája' különféle kiadásai" című előadásóban (Akad. Ért. 1850. 374—381. 1. az Ü j Magyar Múzeum 1850,51. 2. köt.
CCCLXXXVIII. 1.) azt m o n d j a , hogy a Thúróczy-krónika különböző kiadásaiból az Akadémiai K ö n y v t á r n a k 5 példánya van, ebből 1 Teleki. 1 Jancsó (a Thúróczy-króni- kának a J a n c s ó - g y ű j t e m é n y b e n meglevő két példányából t e h á t csak az egyik került az Akadémiai Könyvtárba.) Hellebrant viszont a Magyar Könyvszemlében (Magyar- országi vonatkozású ősnyomtatványok a M. T. Akadémia Könyvtárában.) 1880-ban közölt cikkében már csak 3 példányt ismertet, közte a Teleki- és a Jancsó-példányt, s bár hivatkozik Toldy cikkére, semmit se m o n d arról, mi lett a másik két példány- nyal. Ugyancsak Hellebrant 1886-ban m e g j e l e n t katalógusában csak két Thúróczy- példányt ír le, egy b r ü n n i t és egy augsburgit, a h a r m a d i k r ó l nem szól. A m a meg- levő példányok az átkötés m i a t t nehezen azonosíthatók a Hellebrant-katalógus pél- dányaival.
2 8S e r m o n e s Biga salutis. Hagenau 1497. H a i n 9054. — Inc. 369. a Jancsó könyv- tár jegyzéke tévesen Temesvári Pelbártot m o n d j a szerzőnek.
29 Sermones. Strassburg 1487. Hain 9046. — Inc. 373.
2,1 Firenze 1489. Hain 7065. — Inc. 448.
31 H. é. n. Copinger 4408. — Inc. 361.
32 Hain 1321. — Inc. 344.
33 [Róma] é. n. Hain 208. — Inc. 377.
34 [Passau] é. n. Hain 12 536. — Inc. 404.
latin—magyar szótártöredék: esetében, a velük egybekötött m a g y a r n y e l v - emlék volt, az úgynevezett Gyöngyösi Kódex.3 5 Az ezzel egybekötött két ősnyomtatvány: T u r r e c r e m a t a : Meditationes3 0 és Poeniteas cito,37 amelye-
ket azután a kézirattól elválasztva külön-külön kötöttek be.
A szórványos ajándékozásokból való gyarapodás a következő két év- ben is folytatódott. 1852-ben gróf Forgách Kálmántól érkezett egy latin és egy kétkötetes német biblia, mindkettő a nürnbergi Koberger nyomda terméke, 1479-ből és 1488-ból.38 1853-ban arról értesülünk, hogy Teleki Domokos levelező tag ajándékozott az Akadémiának 12 r i t k a munkát,
„jobbára ősnyomtatványokat és magyar ritkaságokat".3 3 A valóságban az ősnyomtatvány kifejezést m e g i n t nem mai értelemben vették, mert a 12 mü közt csak egy hatalmas m é r e t ű fólió kötetbe összefoglalt két ősnyom- tatvány volt, mindkettő orvostudományi m u n k a : Haly Albohazen: Regalis disipositio és Ardoino: De venenis. 1492-ben Velencében jelentek meg.4 0 Teleki Domokos ajándékáról meg kell jegyeznünk, hogy független volt a Teleki-alapítványtól, n e m k a p t a meg a Teleki-bélyegzőt, h a n e m az A k a - démiai Könyvtár saját (nem Teleki) állományába került.
Ezután tíz évig nincs a d a t u n k ú j a b b ősnyomtatvány-gyarapodásról.
Ekkor, 1862-ben n e m kisebb ember, mint Madách Imre örökítette meg egy baráti látogatás emlékét egy ősnyomtatvány-kolligátum ajándékozásá- val. Az Inc. 382-ben olvasható ui. ez a bejegyzés: „A Magyar Tud. A k a - démiának a j á n l j a Madách Imre. A. Sztregován 1862. aug. 23-án. E n a p kedves emlékeül, midőn K u b i n y i Ferencz és Romer Flóris barátaimat m a - gamnál tisztelhetni szerencsém volt." Az 1493-i passaui H y m n a r i u s t és a Kölnben 1496-ban nyomtatott Textus sententiarumot tartalmazó kötetet4 1
október 27-én m u t a t t á k be az Akadémia kisgyűlésén.4 2
Az ú j épületbe való beköltözés (1865.) előtti korszakból még egy utolsó gyarapodást kell megemlítenünk. Kiskunhalas város tanácsa 1863- ban küldte el a j á n d é k á t ,,Az Altféle Liber chronicorum" egy 1493-i n é m e t példányát. A valóságban a Schedel Krónika egy példányáról van szó.43
* * *
Hogy az ősnyomtatványokat ebben az időben külön kezelték-e v a g y szét voltak-e osztva az egyes szakcsoportokba, arra vonatkozólag nincs adatunk. Annyi bizonyos, hogy egységes ő s n y o m t a t v á n y - g y ű j t e m é n y m á r csak azért sem volt lehetséges, mert a Teleki-alapítvány könyveit külön kezelték a többi szerzeményektől. Ennek a kettősségnek a megszüntetésére csak az ú j épületbe való beköltözés után nyílt mód. T u d j u k , hogy az á t - tekinthetőbb kezelés érdekében a Teleki család az Akadémia kérésére
35 MTAK Kézirattár. Magyar Codex 8° 3.
30 Róma 1498. H a m 15 728. — Inc. 358.
37 N ü r n b e r g é. n. Hain 15 169. — Inc. 359.
38 GW 4239. — Inc. 1004. és GW 4303. — Inc. 348. — Kgy. jk. 1852. I. 26. — A k a d . Ért. 1852. 27.
33 Kgy. jk. 1853. IV. 25. — Akd. Ért. 1853. 111. 1. — MTAK Kézirattár Tört.
2° 83. I. 7.
40 Hain 8350. és GW 2318. — Inc. 1003.
41 Hain 6785. és Hain 14 686
42 Kgy. jk. 1862. X. 27.
4:1 Hain 14 510. Két példány v a n belőle, azért n e m t u d j u k , hogy az Inc. 1001. vagy az 1002-e ez az a j á n d é k .
beleegyezett a kétféle állomány összeolvasztásába/*'5 A mi szempontunkból ez annyiban fontos, m e r t most m á r lehetővé v á l t a teljes ősnyomtatvány- anyag egyesítése is: a költözés lebonyolítása előtt kidolgozott új, egységes raktári szakrendszerben a III. szám alatt az „Incunabulumok" csoportja foglalt h e l y e t /5
A költözés u t á n az ő s n y o m t a t v á n y - g y ű j t e m é n y első gyarapítója Pal- kovícs Károly volt, aki Bécsből küldött egy k ö n y v e t : Johannes de Torna- mira: Clarificatorium. Lyon 1490., amelynek egy példánya már megvolt az állományban Teleki László hagyatékából/'6 Sokkal jelentősebb volt ennél két év múlva, 1867-ben Pulszky Ferenc adománya, aki 10 000 forint értékű, 1200 kötet könyvvel gyarapította a könyvtárt/'7 Ezek közt volt egyik kiemelkedő szépségű nyomtatványunk, az 1470-ben Rómában n y o m - tatott Iustinus. A ferrarai, fehér indafonatos díszítéssel gazdagon illumi- nált első lap a neves bécsi humanista, Ratzenberger címerét viseli, a szöveg gondos javítását pedig a bejegyzés szerint 1493-ban egy magyar emaindá- tor, a körmöebányai Paulus Schaider végezte Baptista Guarino (Ianus Pannonius barátja) k ö n y v é b ő l /8 Pulszky a j á n d é k a i közt van Boccaccio:
De claris mulieribus első kiadása (Ulm, 1 4 7 3 . é s Petrarca: Epistolae de insigni oboedientia et fide Griseldis (kb. ugyanebből az időből, ugyancsak Ulmból, unikum, v a g y legalább m i n t variáns egyetlen ismert példány.) A két m ű egy kötetben van.50 További a j á n d é k a i még Pulszkynak: Luca- nus: Pharsalia.5 1 Milano 1491., Horatius: Opera. Velence 1494.52 és Publi- cius: Ars orandi. Velence 1485.53
Ugyanebben az évben egy másik ajándékozótól is érkeztek ősnyomtat- ványok. Oltványi Pál földeáki plébánostól: Accoltis: Consilia seu responsa iuris. Milano 1483.,54 Concilium Constantiense. Hagenau 1500.55 és Iuve- nalis: Satirae. N ü r n b e r g 1497.56
Az ezután következő évtizedekből nem találtunk adatokat ú j a b b ős- nyomtatvány-adományokról. Ha ez nem is jelenti okvetlenül azt, hogy teljesen megszűnt a gyarapodás — hiszen Hellebrant 1886-ban megjelent katalógusában 57 olyan darab van, amelynek eredetéről semmi közelebbit n e m tudunk megállapítani —, mégis annyi kétségtelen, hogy ebben az idő- ben sem nagyobb mennyiségű adomány, sem tervszerű beszerzés n e m nö- velte a könyvtár ősnyomtatvány-állományát. A n n á l jelentősebb volt ez a korszak a földolgozómunka szempontjából: 1886-ban Hellebrant Árpád
44 F r á t e r Jánosné: Részletek az A k a d é m i a i K ö n y v t á r történetéből. (1865—1875.) Budapest 1965. 7. 1. (A Magyar T u d o m á n y o s A k a d é m i a K ö n y v t á r á n a k Közlemé- nyei. 45.)
45 U. o. 5. 1.
46 Hain 15 551. — Inc. 399. — Kgy. jk. 1865. 258. 1.
47 Kgy. jk. 1867. III. 13.
48 Hain 9646. — Inc. 415.
49 GW 4483. — Inc. 406.
50 Az utolsó levél az i m p r e s s u m m a l hiányzik, b e t ű t í p u s a azonos a Hain 12 814- gyel, de a kezdősorok sormetszetei egészen mások.
51 Hain 10 239. — Inc. 437.
52 Hain 8890. — Inc. 444.
53 H a i n 13 546. — Inc. 395.
54 GW 142. — Inc. 347.
55 H a i n 5609. — Inc. 372.
56 Hain 9711. — Inc. 137.
9
m u n k á j á n a k eredményeként megjelent az Akadémiai Könyvtár ősnyom- tatványainak nyomtatott katalógusa.5 7
* * *
Hellebranl Árpád 1876-ban került az Akadémiai Könyvtárba mint fiatal, kezdő könyvtáros.5 8 Nem sokkal utóbb, már 1878-ban hozzáfogott az ősinyomtatványok „bibliográfiai leírásá"-hoz.5 9 1883-ig m á r nemcsak meghatározta és leírta teljes részletességgel az addigra 466-féle, a duplu- mokkal együtt 493 darab ősnyomtatványt, h a n e m kiadásra kész állapotban n y ú j t o t t a be katalógusát a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörté- neti Bizottságának.6 0 Az Irodalomtörténeti Bizottság a filológus Ábel Jenő- nek és Csontosi Jánosnak, a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtára ismert nevű könyvtárosának, mint bizottsági tagoknak adta ki bírálatra a kéz- iratot. s ezek még ugyanennek az évnek a végén benyúitották a kiadásra vonatkozó javaslatukat. A kötet mégis csak 1886-ban látott napvilágot.
A késedelem oka főleg a részletes lektorálás elhúzódása volt. A kézirat összevetését a könyvtári állománnyal Csontosi kezdte meg. de a következő é v végén Csontosi elfoglaltsága miatt, Ábel Jenő vette át és végezte el
egyedül a munkát.6 1
Hellebrant katalógusa minden elismerést megérdemel. A n n a k elle- nére. hogy Magyarországon úttörő m u n k á t végzett, katalógusa a kor leg- magasabb nemzetközi színvonalán állt. Fölhasznált minden Magyarorszá- gon található bibliográfiai segédeszközt, és valóban csodálatot kelt. hogy
a Gesamtkatalog der Wiegendrucke, Copinger. Reichling. Haebler, a British Museum és számtalan egyéb g y ű j t e m é n y katalógusainak megjelenése előtl olyan katalógust tudott készíteni az akadémiai állományról, amelyet ma, sokkal bőségesebb segédeszközök birtokában is csak elenyészően csekély számban kell helyesbítenünk. A kötet hatféle (szerzői, tárgyi, évrendi, vá- rosok szerint, nyomdák szerinti, possessor) mutatóval fölszerelve, az egyes példányok állapotának leírásával, a possessor-bejegyzések közlésével és az összes hozzáférhető katalógusokra való utalásokkal, latiin nyelven ielent meg. s így a nemzetközi használatra is alkalmassá vált. Két komoly fo- gyatkozását mégsem lehet elhallgatni. Ezek közül az egyik nem a szerző h i b á j a : az akadémiai lektorok, illetve az ő javaslatuk alapján az Irodalom- történeti Bizottság érthetetlen módon azt kívánták, hogy Hellebrant dol- gozza át eredeti kéziratát olyan módon, hogy az ősnyomtatványok cím- leírásait. illetve a közölt szövegrészeket a bennük szereplő röviditések fel- oldásával adja. A filológus Ábel Jenő részéről ez a kívánság é r t h e t ő volt, de Csontosi komoly hibát követett el, mert neki tudnia kellett, hogy Hain óta az ősnyomtatványok meghatározásának, összehasonlításának egyik leg- fontosabb eszköze az egymástól eltérő rövidítések gondos figyelembe- vétele. Ehelyett azt kívánták, hogy „a legnevezetesebb és legérdekesebb
57 H e l l e b r a n t Á r p á d : A Magyar Tudományos Akadémia K ö n y v t á r á b a n levő ős- n y o m t a t v á n y o k jegyzéke. Budapest 1886.
58 Magy. Könyvszle. 1917. 122. 1. — Vértesy Miklós: Hellebrant. A Könyvtáros.
1958. 653—655. 1.
59 H e l l e b r a n t Á r p á d : Magyarországi vonatkozású ősnyomtatványok (incunabula) a M. T. A k a d é m i a k ö n y v t á r á b a n . Magy. Könyvszle. 1880. 27. 1.
00 A M. T. A k a d é m i a K ö n y v t á r á n a k ősnyomtatványai. Magy. Könyvszle. 1888.
269—278. 1.
61 U. o. 272—273. 1.
10
incunabulumok jellemző lapjairól hű hasonmások adandók", mivel a rövi- dítések „az incunabulumok typusainak hű characterét úgysem adják visz- sza". (Ezek a facsimilék a kiadásban nem k e r ü l t e k közlésre.) A rövidítések feloldása az oka annak, hogy egyes esetekben Copingernek Hellebrantra támaszkodó leírásai sem mindig kielégítőek a meghatározások számára.
A katalógus második hibája, hogy nem a g y ű j t e m é n y egyes darabjai- nak raktári számait közli — ilyen talán n e m is volt —, h a n e m az egyes műveket látta el sorszámmal, a megjelenés éve szerint, illetve az évnélkü- lieket ezekhez csatlakozva betűrendben. Ügy látszik, hogy a kötetekre ekkor még jelzet nem került, csak jóval később. Mivel az ősnyomtatvá- nyok igen g y a k r a n több darabból álló kolligátumok, a Hellebrant-számok a l a p j á n az ilyen köteteknek mindig csak az első darabját lehet megtalálni.
Hogy a többi d a r a b mivel van összekötve, a r r a utalás nincs a katalógus- ban. Az állomány ellenőrzése, revíziója a Hellebrant-katalógus alapján lehetetlen.
A következő időkben a könyvtárnak se igen lehetett világos képe az egész ősnyomtatvány-állományról, — lehet, hogy az ősnyomtatványok egy része eredetileg egyes szakok közé került és még Hellebrant katalógusá- nak elkészülte u t á n is ott m a r a d t . Másként n e m t u d j u k megérteni, hogy van az, hogy míg Hellebrant 1886-ban 493 ősnyomtatványt írt le, addig a könyvtári jelentés a „rendezett" szakok egyikeként szereplő „Incuna- b u a " szakban 1892-ben még csak 355 ősnyomtatványról tud, s ez a szám 1904-ig is csak 358-ra emelkedik. A következő évben egyszerre 400, 1907-ben pedig 445-re ugrik a szám, pedig ebben az időben gyarapodás alig történt.6 2 (Az 1905-ben megkapott R á t h - és az 1906-ban érkezett K a u f m a n n - g y ű j t e m é n y t nem olvasztották be a könyvtár többi állomá- nyába, hanem mindig külön kezelték, a b e n n ü k levő ősnyomtatványok tehát ezekben a számokban n e m szerepelhetnek, különben se arányosak velük.) Talán az a magyarázata, hogy a szakokból ekkor helyezték át az Incunabulum-szakba az odavaló köteteket. Persze ez csak föltételezés.
* * *
A Hellebrant-katalógus kiadása után hosszú időn keresztül csak rit- kán és kis számban való gyarapodásokról értesülünk. 1896-ban Bartal Antal professzor, akadémikus adott a könyvtárnak egy nagyon ritka ki- adású Perottust (Rudimenta grammaticae Firenze kb. 1482/3.).6;! 1898-ban egy hármas kolligátumból álló kötet, Szirmay Andor a j á n d é k a csatlako-
zott ehhez: Constitutiones inclyti Regni Hungáriáé (Mátyás király törvé- nyei) lipcsei 1488-i kiadásának m a j d n e m ép példánya és vele egybekötve
Poggius, Iohannes Franciscus: Contra f r a t r e m Hieronymum. Nürnberg [1488 után] és Dialógus inter clericum et militem. Köln [kb. 1489.] A há- rom műből az első az, amely különlegesen inagy érték.6'1 Az 1902-ben a j á n - d é k b a kapott 1200 kötetes Siskovics-könyvtárban is volt egy két műből
02 Akad. Ért. 1893. 277. 1. 1905. 219. 1. 1908. 253. 1.
63 Inc. 379.
64 Copinger 1758. — Hain 13 386. — Hain 6115. — Inc. 353, 352, 352a. — Mátyás törvényei u n i k u m példán}', ezenkívül csak egy töredék ismeretes ebből a kiadásból.
(Hubay Ilona: Mátyás király törvénykönyve. Magy. Könyvszle. 1939. 234—246. 1. — Borovszky S a m u : J e l e n t é s egy bibliographiai fölfedezésről. Akad. Ért. 1898. 339—3421.)
álló ősnyomtatvány-kolligátum: Auctoritates Aristotelis. Speyer 1496 és Beda: Registrum auctoritatum Aristotelis. Köln 1495,05 valamint egy biblia (Bázel 1491.).06
Az 1905. év azonban megint nagyon jelentős eseményt hozott az egész k ö n y v t á r és benne az ő s n y o m t a t v á n y - g y ű j t e m é n y számára is: a nagy bibliofil könyvgyűjtő, az Iparművészeti Múzeum megszervezője és első főigazgatója, Ráth György, az Akadémiára hagyta több mint 2000 kötetes hungaricum-könyvtárát. Ennek az adománynak 143 magyar vonatkozású ősnyomtatványt köszönhetünk, ami egyszerre különleges színezetet és ki- emelkedő értéket adott ő s n y o m t a t v á n y - g y ű j t e m é n y ü n k n e k . Ráth György hallatlan kitartással és óriási anyagi áldozattal g y ű j t ö t t e össze könyveit.
(A Ráth-könyvtár történetének megírása szintén k ö n y v t á r u n k feladatai közé tartozik!) Vérbeli bibliofil ember volt ő, aki teljes és szép példányt a k a r t : a könyveket kitisztíttatta, a szakadt és hiányos lapokat ma is teljes elismerést érdemlő módon kijavíttatta, a hiányzó lapokat más csonka pél- dányokból kiegészítette, vagy tökéletes kivitelű facsimile-nyomatokkal pótolta és a kötetek százait köttette be a legkülönbözőbb típusú stílköté- sekbe. Ha mai elképzeléseinknek és elveinknek nem is felelnek m e g min- denben ezek az eljárások, s például ma sokszor alig lehet megállapítani a példányok hiteles teljességét, kétségtelen, hogy ezek a m u n k á k dicsére- tére válnak s a j á t kora m a g y a r nyomdatechnikájának, és könyvkötő- művészetének, Ráth György ízlésének. A R á t h - g y ű j t e m é n y h e z az adomá- nyozás után nyomtatott katalógus is készült.6 7 Ez a katalógus azonban alig több egyszerű leltárnál; az ősnyomtatványokról is csak a megjelenés he- lyét és évét közli, a nyomdászt m á r nem, Hain számok nincsenek, 21 eset- ben csak annyi van, hogy hely és év nélkül. Nem több ez, mint az a j á n d é - kozás tételszerű regisztrálása. Sajnos, a Ráth ősnyomtatványok meghatáro- zása és katalogizálása az átvétel u t á n később sem történt meg. Egy f é l év- századon keresztül a R á t h - g y ű j t e m é n y használatához csak ez a pontatlan, katalógusnak n e m is nevezhető jegyzék állt rendelkezésre. Nem csoda, ha a Gesamtkatalog der Wiegendrucke anyagából is kimaradt az egész Ráth- g y ű j t e m é n y , pedig nemzetközi szempontból is számos ritkaság v a n benne, sőt u n i k u m is akad.
Hasonló sorsa volt az 1906-ban kapott K a u f m a n n - h a g y a t é k ősnyom- tatványainak is. 13 értékes héber ősnyomtatvány van ebben, katalógusa azonban csak egy, a Ráthéhoz hasonló színvonalú, közelebbi meghatáro- zásra alkalmatlan, a K a u f m a n - k ö n y v t á r többi anyagával összevegyített
nyomtatott katalógus.6 8
Az első világháború előtti évekből még a Könyvtárnak ajándékozott két értékes g y ű j t e m é n y t kell megemlítenünk, a Reiner K ö n y v t á r t és a Katona Lajos Könyvtárt. Ő s n y o m t a t v á n y - g y ű j t e m é n y ü n k e t azonban ezek alig gyarapították. A Reiner Zsigmond hagyatékából 1907-ben átvett mint- egy 1000 kötet közt csak egy Psalterium tartozik az ősnyomtatványok közé,611 Katona Lajos egyetemi tanár, akadémikus 1911-ben az Akadémiára
65 GW 2824 és GW 3758. — Inc. 400. — Akad. Ért. 1903. 258. 1.
66 GW 4269. — Inc. 351.
67 Ráth György Régi Magyar K ö n y v t á r a , Budapest 1905.
f>8 Weisz Miksa: A Magyar T u d o m á n y o s Akadémia K ö n y v t á r á n a k h é b e r kéziratai és könyvei. Budapest 1906.
69 Hain 4012. — Inc. 870. — Akad. Ért. 1908. 252. 1.
12
hagyott könyvtárából7 0 a 8 ősnyomtatványnak, rendelkezése értelmében, a Nemzeti Múzeum Könyvtárába kellett volna kerülnie, de valószínűleg egyesek ezek közül ott m á r megvoltak, m e r t m a 4 ősnyomtatvány az A k a - démiai K ö n y v t á r állományában van: Baptista Mantuanus: Parthenice. Ve- lence 1499.;71 K a n n e m a n n : Passió Jesu Christi [Nürnberg] é. n.;72 Temes- vári Pelbárt: Stellarium. Hagenau 1498.73 és Vincentius F e r r e r : Sermones.
Basel 1488.74
Hozzávetőlegesen ebben az időben, 1911—1914 közt történhetett meg végre az ősinyomtatvány-gyűjtemény raktári beszámozása és betűrendes cédulakatalógusának elkészítése,75 — amely azonban n e m foglalja magá- ban sem a Ráth, sem a K a u f m a n n ősnyomtatványokat. A bibliográfiai szempontból olyan kitűnő Hellebrant-katalógusnak a gyakorlati használat szempontjából való nagy hiányosságát, azt ti., hogy n e m közöl raktári jel- zeteket, végre is be kellett látni: raktári jelzetek nélkül n e m lehet g y ű j - t e m é n y t kezelni. Az ősnyomtatvány-köteteket tehát h á r o m f o r m á t u m sze- rint (folio, quairt, oktáv), három csoportban sorszámmal látták el, megjele- nési évüktől független fölállításban. A jelzeteket Incun F, Incun Q, Incun O feliratú, kis, négyzet alakú címkéken beragasztották a kötetek első t á b - l á j á n a k belső oldalára. A kézzel írt 20X24 cm méretű katalóguscédulákra most már a cím fölé ezek a kötetjelzetek kerültek. Egy Hellebrant-pél- dányba pedig bevezették az ú j jelzeteket. Így most m á r minden ősnyom- t a t v á n y t meg lehetett találni akár a betűrendes katalógusban, akár Helle- b r a n t katalógusa alapján.
Sajnos, egy közelebbről n e m ismert későbbi időpontban ez a használ- ható rendszer az Incun. és Hellebrant számok együttes alkalmazása miatt ú j r a összezavarodott. A Hellebrant-számokat ugyanis ugyanolyan F, Q, O változatú címkékre számozógéppel r á ü t v e ráragasztották a kötetek táblá- jára kívülről, mégpedig kolligátumok esetén mindig csak a bennük foglalt első darabnak a számát. Ettől fogva tehát a köteteken két egyforma k ü l - sejű, de eltérő számot m u t a t ó Incun. jelzet volt található, méghozzá a kívül fölragasztott szám volt az, amely csak a Hellebrant-katalógusban való visszakereséssel mondott valamit, raktározási szempontból teljesen félre- vezető volt. Olykor pedig még a belső, r a k t á r i számot is átragasztották a Hellebrant-számmal, jeléül annak, ihogy az ősnyomtatványok kezelői m á r n e m is használták a cédulakatalógust, csak a nyomtatott Hellebrant-féle katalógust, s az anyag n e m a r a k t á r i jelzetek szerint volt fölállítva.
Az első világháborút követő évek ismét egy nagyértékű gyarapodás- hoz juttatták g y ű j t e m é n y ü n k e t . Egy Amerikába szakadt budapesti a n - tikvárius, Gábriel Wells Gutenberg 42 soros bibliája egy csonka köteté- n e k lapjait egyenként szétválasztva, angol nyelvű bevezető szöveggel el- látva és bőrbe kötve árusította. Egy ilyen példányt, egy teljesen hibátlan
70 Katona L a j o s k ö n y v t á r á n a k címjegyzéke. Akad. Ért. 1911. 465—514. 1. és MTAK Kézirattár. Bibliogr. 2" 40.
71 GW 3302. — Inc. 368.
72 Hain 9759. — Inc. 398.
7:1 Hain 12 563=12 566. — Inc. 408.
7'' Hain 7004. — Inc. 441.
75 Katona L a j o s ősnyomtatványai m á r benne v a n n a k , tehát 1911 előtt nem ké- szült, vagy legalább addig u g y a n a z a kéz készítette a cédulákat. Az 1921-ben kapott G u t e n b e r g - t ö r e d é k viszont nincs benne.
folióval, a j á n d é k k é n t elküldött k ö n y v t á r u n k n a k 1921-ben. Ez ma is a Gu- tenberg-biblia egyetlen ép levele Magyarországon. (Az OSzK az utóbbi években vásárolt egy negyed levélnyi töredéket 8000 forintért.)7 6 Az ős- n y o m t a t v á n y - g y ű j t e m é n y ekkori állapotára jellemző, hogy a nagyértékű ajándékot a könyvtár állandó kiállításának tárlójába helyezték ugyan el, de jelzetet nem az ősnyomtatványok közt, hanem a „Bibliográfia" szakból kapott. Így történt az, hogy mikor a második világháború alatt a fonto- sabb k ö n y v t á r i értékeket összecsomagolták s biztonságba helyezték, attól kezdve a Gutenberg biblialapnak nyomaveszett. Sok évi meg-megújuló keresés u t á n sikerült a z u t á n r á b u k k a n n i a már véglegesen elveszettnek hitt kincsre a Bibliográfia szakban, ezen a teljesen valószínűtlen helyen, ahova a háború utáni rendezéskor a „Bibliogr. F. 51." jelzet miatt került.
A GW anyaggyűjtés és első kötetek megjelenésének idején t e h á t az Akadémiai Könyvtár ősnyomtatvány-állományának a föltárás szempont- jából meglehetős szomorú képe volt. Valószínű, hogy ami bekerült a GW-nyilvéntartásba és közlésbe, azt a Hellebrant-katalógusból vették, a Ráth- és K a u f m a n n - a n y a g kimaradt. De kimaradt a Gutenberg-töredék regisztrálása is.
Az Akadémiai K ö n y v t á r n a k a korábbi nagy hagyományok u t á n a XX.
század elején való fokozatos korszerűtleinedését tehát az ősnyomtatvány- g y ű j t e m é n y is megérezte. A hanyatlás képéhez csak n é h á n y sötét vonást ad egy esemény, amit a könyvtár túlságosan patriarkális kezelési r e n d j e tett lehetővé és ami a g y ű j t e m é n y n e k is pótolhatatlan veszteséget okozott.
•H * *
1924. április 26-án Balogh Jenő, az Akadémia főtitkára arról tájékoz- tatta a könyvtárt, hogy Ranschburg budapesti antikvárius a következőket közölte vele: 1923. december 6-án egy fiatal történettudóstól, „aki gyanún felül áll" s aki hosszabb ideje vásárol nála, 6 darab ősnyomtatványt vett meg. A könyvekben n e m volt bélyegző, de utólag a Hellebrant-katalógus alapján az a gyanúja támadt, hogy ezek a könyvek valószínűleg az Aka- démiai Könyvtárból k e r ü l t e k ki. E r r e a könyvtárban csakugyan megtör- tént a hiányok megállapítása. Ranschburg hajlandónak nyilatkozott az ősnyomtatványok visszaadására, sőt azt is megígérte, hogy saját költségén Bécsbe utazik és megpróbálja visszaszerezni azt a két ősnyomtatványt is, amit a hatból már oda eladott. Az eladót azonban nem nevezte meg.
Balogh bizalmasan értesítette a többi budapesti könyvtárat is, hogy néz- zenek utána, nem érte-e őket is károsodás. A megindult rendőrségi nyo- mozás megtalálta a t e t t e s t egy fiatal budapesti tanárban, aki nem sokkal korábban éppen a Tudományos Akadémiát kérte, hogy támogassa olasz- országi ösztöndí j kérését s az Akadémia a támogatást meg is adta. Sőt az Akadémia megbízásából folyó kutatásokhoz ajánlólevelet is kapott „a könyvtárak és levéltárak igazgatóságainak szíves pártfogásába" ajánlva őt.
Ugyanakkor az illető f i a t a l tanár sorra fosztogatta a budapesti könyvtárak értékes állományát. Lakásán a rendőrség a házkutatás során zárt ládákban különböző könyvtáraktól származó könyveket talált, köztük olyanokat, amelyekből a bélyegző ki volt vágva vagy át volt ragasztva, tehát „hóna- pokon át előkészített és folytatott üzletszerű bűn t é n y e " forgott fenn.
70 Soltészné i. m.
Ranschburg a hat ősnyomtatványból ötöt csakugyan visszajuttatott az Akadémiai Könyvtárnak, ezeket név szerint i s m e r j ü k is (köztük volt a Thúróczy Krónika nagyértékű b r ü n n i kiadása), egyet már Bécsben nem sikerült visszszereznie, de hogy ezeken kívül más antikváriusok kezén keresztül még mi veszett el, azt nem t u d j u k pontosan. Ezek ellen az a n - tikváriusok ellen é p p e n úgy bűnvádi eljárás indult, mint a tettes ellen, de azután az egész ügyet váratlanul lezárták. A tettes külföldre távozott és nevét megváltoztatva eltűnt a színről.77 Az Akadémia talán túlzottan h u m á n u s eljárással, fátylat borított az egész ügyre. Ügy látszik, elég b ü n - tetésnek érezték egy szépen induló tudományos karrier derékbatörését.
Hogy melyek voltak azok az ősnyomtatványok, amelyek a perbefogott antikváriusok ú t j á n kerülhettek külföldre, pontosan nem t u d j u k . Minden valószínűség szerint a Hellebrant-katalógus anyagából hiányzó darabok.7 8 Egy darabról, éppen a legértékesebbről, a Teleki Józseftől kapott, szé- p e n kifestett, pergamenre n y o m t a t o t t hóráskönyvről t u d j u k csak, hogy
a hágai könyvtár birtokába került.7 9 A legsúlyosabb gazdasági helyzetben, inflációban fuldokló Akadémia bizonyára n e m is gondolhatott volna rá, hogy egy ilyen nagy árú n y o m t a t v á n y t a vételár megtérítésével vissza- szerezzen, másként pedig a jóhiszemű vásárló, a külföldi k ö n y v t á r és a n -
tikvárius szintén n e m hozhatott volna áldozatot.
A sajnálatos események bekövetkezésében bizonyára szerepet játszott az a nem eléggé szabályozott olvasószolgálati rendszer, ami akkor az Akadémiai Könyvtárban volt és amit ezután szigorú intézkedések v á l t o t - tak föl,80 de mint a vizsgálat megállapította, a Könyvtár alkalmazottai részéről sem bűncselekmény, sem nagyobb mulasztás nem történt. H a - sonló szerencsétlen jelenségek más könyvtárakban is fordultak elő. S ú - lyosabban esik a latba viszont, hogy a könyvtár röviddel ezután milyen érthetetlen gondatlansággal kezelte a következő nagy adománynak, a Vigyázó-gyűjteménynek az ősnyomtatványait.
* * *
Gróf Vigyázó Ferenc 1928-ban egész vagyonát (földbirtokok, buda- pesti bérházak stb.) és 17 000 kötetes könyvtárát a Magyar Tudományos Akadémiára hagyta.8 1 Ez a k ö n y v t á r több évtizedes tudatos gyűjtőtevé-
77 MTAK Kézirattár. Régi A k a d é m i a i Levéltár (ezentúl röviden: RAL) 423/1923, 474/1923, 1267 1923, 191/1924, 819 1924, 850 1924, 929 1924, 77 1925, 477/1926.
7 sA r n o l d u s de Villa Nova: B e r e i t u n g und G e b r a u c h der Wein. Augsburg 1479.
Hain 1812. Hellebrant 46. — Bibla Latina. Velence 1480. GW 4241. Hellebrant 61. — Nem világos, hogy m i é r t van meg az a Herbarius, a m e l y e t az akták úgy említenek, m i n t Bécsből vissza n e m kerültet (Hellebrant 113. 2. példány), viszont nincs meg a T a m b a c o (Hellebrant 209.), amelyről azt írják, hogy Ranschburg visszaadta. Lehet, hogy összetévesztették a köteteket. — Az irattári a n y a g egyébként általában elég hiányos, az ügynek n e m minden részletét l á t j u k világosan, nem sikerült például nyo- m á r a a k a d n i a leltári ellenőrzés írásos eredményének sem. Az is iól érződik az egész ügy tárgyalásában, hogy a k ö n y v t á r n a k ebben az időben ősnyomtatványos szak- e m b e r e nem volt, H e l l e b r a n t súlyos betegen ekkor m á r i n k á b b csak névleg t a r t o - zott a könyvtárhoz, nyugdíjazása is f o l y a m a t b a n volt.
79 Györkösy Alajosnak, az MTAK ny. igazgatóhelyettesének szíves közlése, aki akkor m i n t kezdő k ö n y v t á r o s részt v e t t a lopási ügy kivizsgálásában.
8(1 RAL. 850/1924.
81 Berlász J e n ő — N é m e t h Mária: Az Akadémiai K ö n y v t á r m ú l t j a és jelene. B u d a - pest 1956. 13. 1. (A M a g y a r T u d o m á n y o s Akadémia K ö n y v t á r á n a k Kiadványai 2.) S a j n o s az ősnyomtatványok lebélyegzése az átvétel u t á n meglehetős b a r b á r módon történt.
kenység eredménye volt és bizonyos tekintetben hasonlított a R á t h - g y ű j - teményhez: jó állapotban levő, szép példányok, gondosan konzerválva, kitűnő minőségű kötésben; sok benne a régi h u n g a r i k u m . Vigyázó maga foglalkozott az ősnyomtatványok meghatározásával és sajátkezűleg je- gyezte be a kötetekbe a Hain, GW stb. számokat és a megszerzésre vonat- kozó adatokat: időpont, ár, antikvárium, kötés. A 424 kötetből. 431 műből álló ősnyomtatvány-gyűjteményből csak n é h á n y nagyobb é r t é k ű darabot említünk meg: Thúróczy b r ü n n i kiadásának egy, az augsburginak két pél- dánya,8 2 a T e l e k i - g y ű j t e m é n y b e n is meglevő Schatzbehalternak egy másik, kifestett példánya,8 3 Boccaccio: Genealógia deorum és De montibus c. mű- vének első kiadása (1472, illetve 1473-ből),84 Iustinus és Eusebius. mind a kettő a velencei Jenson n y o m d a legelső kiadványai közül 1470-ből,85 Plutarchos: Vitae parallelae 1471-i római kiadása, két remekül illuminált hatalmas fólió köretben,8 0 Cortesiusnak Mátyás királyt dicsőítő költemé- nye,8 7 a velencei Aldus Manutius kiadásában megjelent Iamblichus,8 8
Politianus8 9 és Perottus.9 0
Csak az Akadémiai K ö n y v t á r nagyon csekély személyzeti létszáma, a megfelelő szakember hiánya magyarázza némileg azt az eljárást, hogy az ősnyomtatványok címeit n e m sorolták be a katalógusba, r a k t á r i jelzetet se adtak. Mindössze az átvételkor a 17 000 kötetről készült leltári naplóba kerültek bele — de itt se együtt, h a n e m szétszórtan —, s a kötetekbe írták be ezt a leltári számot egy e r r e a célra készült bélyegzőbe. Egyelőre az állomány biztosítva volt, m e r t az egész Vigyázó-könyvtárt egy külön úgy- nevezett Vigyázó-szobában állították fel, de az ősnyomtatványok katalógus nélkül használhatatlanok voltak s természetesen a GW folyamatosan meg- jelenő köteteiből is kimaradtak. A második világháború alatt azonban az Akadémia épülete súlyos bombakárokat szenvedett s a Vigyázó-szoba mennyezete is leszakadt, — b á r maguk az ősnyomtatványok kisebb sérü- lésektől eltekintve, úgy látszik, aránylag kevés veszteséget szenvedtek.
Sajnos a következő évek á t m e n e t i nehézségei közt, amikor a könyvtárban is először az elemi életföltételeket kellett megteremteni,9 1 katalógus hiá- n y á b a n a tulajdonképpen gazdátlan ő s n y o m t a t v á n y - g y ű j t e m é n y számba- vétele is csak nagysokára t ö r t é n h e t e t t meg. Ez az oka annak, hogy egyes értékes daraboknak ma m á r csak a h i á n y á t t u d j u k megállapítani, anél- kül, hogy az elveszés időpontjáról vagy körülményeiről bármiféle tudomá- s u n k lenne.92
* * *
82 Hain !5 5t7 és 15 518. — Inc. 451, 468, 843.
83 L. 7. jegyzet. — Inc. 740.
84 GW 4475 és 4482. — Inc. 499.
85 Hain 9647. — Inc. 682 és GW 9440. — Inc. 748.
86 Hain 13 125. — Inc. 800.
87 GW 7794 — Inc. 825.
88 Hain 9358. — Inc. 715.
89 Hain 12 706. — Inc. 738.
99 Hain 13 218. — Inc. 667.
91 Berlász — N é m e t h i. m. 15. 1.
92 Ezek: Cicero: Epistolae. Velence 1470. (Valószínűleg a nagyértékű első Jenson- nyomtatvány.) — Aquinas, T h o m a s d e : De modo confitendi et de n u r i t a t e conscientiae.
Köln 1467,? — B r e v i á r i u m R o m a n u m , Velence 1478. — H a e d u s : De amoris generibus.
Tarvisii 1492. — J o h a n n e s de M o n t é : Summulae. Velence 1500. (A l e l t á r b a n tévesen
„Artes sacrae theologiae" a cím, a kiadás helye pedig Bologna.)
Amikor az Akadémia újjászervezése után a k ö n y v t á r modernizálása is nagy erővel megindult,9 3 fokozatosan megteremtődtek a föltételei egy régi-könyv-gyűjtemény fölállításának. Az 1954-ben megszervezett g y ű j t e - m é n y első föladata az ősnyomtatvány-állomány rendbehozatala volt, amely
— egy váratlanul szükségessé vált födémcsere következményeként — valóságos csődtömegként hevert, fölhalmozva a könyvtár egy nedves, sötét, elhanyagolt zugában.
A következő években megtörtént az egész állomány meghatározása, modern rendszerű katalogizálása, a g y ű j t e m é n y elhelyezése a k ü l ö n g y ű j - teményekben, zárt, üveges szekrénysorban. Az Akadémia és a könyvtár vezetőségének mindenkor megértő támogatása lehetővé tette a g y ű j t e - m é n y számára, hogy egy egész munkaszervezet beállításával, külső szak- emberek m u n k á j a k é n t , sok tízezer forint ráfordításával konzerválni-res- taurálni, megfelelő kötésekkel ellátni lehetett az egész ősnyomtatvány- állományt. Azokat a darabokat is, amelyek az alapítás ideje óta várták a megfelelő rendbehozatalt, és azokat is, amelyek a háborús pusztítás és a gondatlan kezelés következtében szenvedtek károkat. Magyarországon az első ilyen jellegű akció volt ez 94
Az Akadémiai Könyvtár ősnyomtatvány-gyűjteményének életében olyan tekintetben is ú j korszak kezdődött, hogy a gyarapodás most m á r n e m esetleges ajándékozásokból állt, h a n e m a könyvtár — fönnállása óta először — s a j á t költségvetéséből tudta megvásárolni az eladók részéről föl- kínált ősnyomtatványokat. Az ú j gyarapodás 64 darabot tesz ki, ebből vásárlás 33, csere 4 (köztük a legértékesebbek Forgács Béla bibliofil- gyűjteményéből). 18 „belső gyarapítás" volt: a raktári állományból kivá- lasztott, korábban föl nem ismert XV. századi nyomtatvány, a konzerváló m u n k a során táblából előbbukant darab. Az Akadémia hatáskörébe tartozó Római Magyar Intézet megszüntetett könyvtárából k e r ü l t hozzánk 2, és a Könyvelosztótól, az állami tulajdonba vett könyvtárak anyagából összesen 7.
A gyarapodással párhuzamosan természetszerűen n é h á n y darabbal csök- k e n t is a g y ű j t e m é n y , mert a meghatározó munka során nem egy esetben kellett az ú j a b b eredmények figyelembevételével XVI. századinak minősí- teni olyan datálatlan nyomtatványokat, amelyeket korábban tévesen ős- nyomtatványnak gondoltak. Az ú j gyarapodás közül mint legértékesebbe- ket a következőket e m l í t h e t j ü k : Bessarion: Adversus calumniatorem Pla- tonis. Róma 1469, egyike legkorábbi ősnyomtatványainknak,9 5 — Theokri- tos: Idyllia. Velence 1495, Aladus Manutius görög nyelvű nyomtatványa,9 6
— Scriptores rei rusticae. Bologna 1494., amely a híres humanista Celtes Conrad tulajdonjelét viseli.97 — Richardus de Mediavilla (Velence 1489.)
03 Berlász — Németh i. m. 16—29. 1.
94 Csapodi C s a b a : Könyvkonzerválás és r e s t a u r á l á s a Magyar Tudományos Aka- d é m i a Könyvtárában. Budapest 1961. (A Magyar Tudományos Akadémia K ö n y v t á r á - n a k Kiadványai 10.) — Ua.: Conservation of t h e Manuscript and Old Book Collec- tions at the L i b r a r y of the H u n g á r i á n Academy of Sciences. Methods and Results (1949—1964). Állományvédelmi módszerek és eredmények az Akadémiai K ö n y v t á r K é z i r a t t á r á b a n és Régi Könyv G y ű j t e m é n y é b e n . Budapest 1965. (A Magyar Tudo- m á n y o s Akadémia K ö n y v t á r á n a k Közleményei 44.)
95 GW 4183. — Inc. 899.
99 Hain 15 477. — Inc. 900.
97 Hain 14 568. — Inc. 898.
azért különösen értékes, mert a bejegyzés tanúsága szerint 1500-ban a budai Nagyboldogasszony templom (Mátyás templom) papjának a t u l a j - donában volt.98 — P e t r a r c a : Trionfi. Velence 1492, fametszetekkel gazdagon illusztrált kiadás.99 Nagy értékűek a különböző egyleveles ősnyomtatvány kalandáriumok is.100
98 H a i n 10 986. — Inc. 872.
99 Hain 12 773. — Inc. 882.
íoo EZek közül h á r m a t ld. részletesen a t a n u l m á n y végén az u n i k u m o k felsorolá- sánál, a negyedik a R á t h F. 1493 ő s n y o m t a t v á n y hátsó előzéklapjaként bekötött, m a - gyarországi használatra (1486—1504. évekre) szóló egyleveles k a l e n d á r i u m n a k a fele.
(Meads 2954.) — L. m é g : Csapodi C s a b a : Az Akadémia K ö n y v t á r ősnyomtatvány- g y ű j t e m é n y é n e k ú j a b b gyarapodása. (Magyar T u d o m á n y 1961. 477—471. 1.)
II. A GYŰJTEMÉNY MA
Az Akadémiai K ö n y v t á r 1163 ő s n y o m t a t v á n y a jelenleg a következő g y ű j t e m é n y e k b e n v a n elhelyezve: 1149 ő s n y o m t a t v á n y tartozik a Régi Könyvek G y ű j t e m é n y é n e k állományához, 13 ősnyomtatvány, m i n t a K a u f - m a n n - h a g y a t é k része a Keleti G y ű j t e m é n y b e n , e g y pedig a b e n n e található m a g y a r n y e l v e m l é k r e való t e k i n t e t t e l a k é z i r a t t á r b a n van. A Régi Köny- vek G y ű j t e m é n y é b e n levő ősnyomtatványok fölállítása a proveniencia el- vének megfelelően t ö r t é n t , tehát ú g y , ahogy az ő s n y o m t a t v á n y - á l l o m á n y a k ö n y v t á r b a n k i a l a k u l t . Először a Teleki-alapítvány kötetei, azután a többi a j á n d é k csoportja, a Vigyázó-féle ősnyomtatványok, és v é g ü l az ú j gyarapodás. A szokásos időrendi fölállítást n e m t a r t o t t u k célszerűnek.
Egyrészt azért nem, m e r t a sok kolligátum m i a t t ezt az elvet ú g y s e lehet teljesen v é g r e h a j t a n i , másrészt pedig azért nem, m e r t az ilyen elhelyezés fölösleges helypazarlással jár és az e g y m á s mellett álló kis és n a g y kötete- ket nehéz tisztán t a r t a n i . Sajnos, a proveniencia elvét sem t u d t u k vég- e r e d m é n y b e n teljesen megvalósítani a következő okokból. Először is a rendelkezésre álló s z e k r é n y e k n e m voltak elég m é l y e k ahhoz, h o g y a nagy fólió köteteket is m i n d el lehetett v o l n a bennük helyezni, ezért t e h á t az igen nagy m é r e t ű ő s n y o m t a t v á n y o k a t a többiektől f ü g g e t l e n ü l kellett elhelyez- nünk. Másodszor m a m á r elég sok olyan ő s n y o m t a t v á n y r ó l t u d j u k meg- állapítani a Teleki-féle eredetet, a m e l y e t a fölállításkor és beszámozáskor a Teleki- és Vigyázó-anyag közti szerzemények csoportjába s o r o l t u n k be.
Annak i d e j é n ti. t e r m é s z e t s z e r ű l e g csak a Teleki-bélyegzős k ö t e t e k e t te- k i n t h e t t ü k az első csoportba tartozóknak. Most a g y ű j t e m é n y t ö r t é n e t é n e k megírásakor, a rá vonatkozó f o r r á s a n y a g f ö l t á r á s a k o r derült ki — mint láttuk —, hogy elég sok esetben a kolligátumok fölbontása m i a t t az ős- n y o m t a t v á n y o k elvesztették a proveniencia jelölését. Források alapján ú j a b b 18 ő s n y o m t a t v á n y r ó l tudtuk megállapítani a Teleki-eredetet, s lehet, hogy m a j d ha egyszer sor kerül a Teleki K ö n y v t á r t ö r t é n e t é n e k megírá- sára, a k k o r a kutatás további, jelenleg még ismeretlen származású kötetek ilyen e r e d e t é t fogja megállapítani. Átszámozást viszont most m á r nem lehet v é g r e h a j t a n i , m e r t az országos ősnyomtatvány-jegyzék, a m e l y sajtó alatt van, minden ő s n y o m t a t v á n y k ö n y v t á r i jelzetét is közli, így a jelzetek megváltoztatása csak zavart keltene. A fölállítás m a i r e n d j e t e h á t pontos n a g y s á g r e n d n e k m e g f e l e l ő egyszerű n u m e r u s c u r r e n s , amely lényegében m e g m u t a t j a a g y ű j t e m é n y keletkezésének nagy csoportjait.
K ü l ö n elbánásban részesültek a R á t h - g y ű j t e m é n y ősnyomtatványai.
Ezeket u g y a n i s nem e m e l h e t t ü k ki az egységes R á t h - g y ű j t e m é n y b ő l , amely mint h u n g a r i c u m - g y ű j t e m é n y , a Régi Könyvek G y ű j t e m é n y é n e k Régi Magyar K ö n y v t á r - r é s z l e g é b e tartozik.
2 *
