A SZERKESZTÉSBEN KÖZREMŰKÖDIK: MITROVICS GYULA DR., EGY

Teljes szövegt

(1)

KÉPZŐMŰVÉSZET

F Ő S Z E R K E S Z T Ő : G Y Ö N G Y Ö S I N Á N D O R DR.

A SZERKESZTÉSBEN KÖZREMŰKÖDIK: MITROVICS GYULA DR., EGY. NY. R. TANÁR

Liezen-Mayer Sándor: Női arckép

A M a g y a r K é p z ő m ű v é s z e k E g y e s ü l e t e M ű c s a r n o k i J u b i l á r i s T á r l a t á r ó l

A K ö n y v e s K á l m á n r.-t. J o g o s í t á s á v a l

F o t o S e i d n e r

I X . É V F O L Y A M 8 0 S Z . 1 9 3 5 , J A N U Á R

A KÉPZŐMŰVÉSZET MELLÉKLETÉT A MAGYAR PSZICHOLÓGIAI TÁRSASÁG ESZTÉTIKAI SZAKOSZTÁLYA

(2)

IX. É V F O L Y A M 80. S Z Á M 1935, J A N U Á R

rr rr

KÉPZŐMŰVÉSZÉT

M Ű V É S Z E T I F O L Y Ó I R A T

M E G J E L E N I K M I N D E N H Ó N A P B A N

Szerkesztőségi fogadóórák d. u. 3—5-ig. Szerkesztőség ós kiadóhivatal: Budapest V., Sziget ucca 27.

T e l e f ó n s z á m : »5—4—5«.

Előfizetési á r a : Egész évre 24 pengő, f é l é v r e 12 p e n g ő , n e g y e d é v r e ( pengő. E g y e « szám á r a : 2.54 pengő.

Előfizetés külföld s z á m á r a egéez é v r e :

A u s z t r i á b a n 54 Schilling. C s e h s z l o v á k i á b a n 154 osehkorona, J u g o s z l á v i á b a n 3M d i n á r . R o m á n i á b a n 8M lei, N é m e t o r s z á g b a n 24 Márka

Képkeretet üveget"

porcellánl-

t e z é s

^ é p k e r e

üveg

(

andelsmanntól

Rottenbiller-uf-ca 35. Telefon 40-9-27

G A R C O N

modern lakásművészeti

műhely

IV. KER., E S K Ü - U T 5

Modern lakásművészei"

HAVAS FÜLÖP

a s z t a l o s mester

IV., Váczi ucca 37

Telefon: 85-1 - 4 3

a G y u l a i K é p k e r e í g y á r

natúr Képkeretei, függöny tarlói kivitelben és Ízlésben elsö- rendüek, árban jutányosak ^ Specialitásaink patlogzásmen- tes naturblondel, modern színezésű és formájú léckeretek.

Budapest, VII., Dohány-u. 3ö. Telefon: 30-1-95. Gyár: Gyula, Békés m.

(3)

A F E S T Ő V I L Á G A

Irta: BARANSZKY-JÓB LÁSZLÓ dr.

Az egyéniségnek megvannak a maga sajátos alakításproblémái. Megvan a rejtett oka, hogy miért nyúl éppen a vésőhöz, vagy mé- lyíti tűjét a rézlapba, dolgozik az érzékeny, ideges agyaggal — vagy menekül a színek felé.

Menekül a színek felé, mond le a valóságról, hogy az emberi látás álomvilágát, vizióját idézze. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a képzőművészetek közül a festészet a leg- antropocentrikusabb, alkotása valóban az emberi szem recehártyájában s perspektiva- mechanizmusában születik csupán megfelelő világítás mellett, megfelelő helyről és távol- ságról nézve.

A plasztika tárgyakat teremt: ezek megáll- nak a maguk lábán és sok mindent elbírnak, forgathatók, mozgathatók, sőt Goethe szerint egyenesen elvárják a megtapintást. Zárt vi- lágok, saját organizmusuk az egyedüli pro- blémájuk (az arány, az egyensúly, a zártság, a kontraposzt), amint tárgyuk is az orga- nikus test. Nincs szükségük nézőre. Ezért emlegetett az idealizmus esztétikája tenger fenekére süllyesztett márványszobrot, — nmely ott is szép marad. A plasztika előtt legkönnyebb a nézőnek magát elvesztenie.

Tudjuk, hogy a mi szegény, nagy Péterfy Jenőnk tragikusan érzékeny lelkével mint állt órák hosszat a görög szobrok előtt s ezek objektív valója, zárt világa megszabadította őt saját nyugtalan énjétől.

Máskép áll szemben az ember bizarr álmai- val, a festményekkel. Egyszerre felborzoló- dik minden idegszála, valóban — Baudelaire szavaival — „zengő parancs, vihar" ez a szá- mára, „vadászok kürtjele", munkába állítja látását, alakítóképességét, képzeletét. A fest- mény probléma. A képzőművészetek közül ez a talán legszabadabb teriilet volt szín- tere a legádázabb kritikai harcoknak. Csak akkor nem probléma, ha nem festmény, ha- nem valóságkópia, illetőleg burkolt plasztika

— és tárgyakat ad. Ezért szereti a passzív, lusta nyárspolgár a festészetnek ezt a fes- lőietlen módját, mert problémátlan. A festé- szet törvénye csupán a fényben, színben, kompozícióban áll — vagy inkább talán eze- ken alapszik pszichologisztikus, antropocent- rikus önkényének joga. Sem a számok tör- vénye, mint az építészetre, sem az organiz- musé, mint a szobrászatra reá nem kötelező.

Tragikus és tragikomikus egyben, hogy ez

az ízig-vérig antropocentrikus önkény, amely a festői kulturát jellemzi, a pszichologizmus- ban találta meg a maga világnézeti kifeje- zőjét. Azért tragikus és tragikomikus, mert a pszichologizmus szubjektív világnézet — de ennek nincs, nem volt tudatában, neki- támadt a festészetnek, a festői, szubjektív világszemléletnek és azt követelte tőle, hogy éppoly naivul viselkedjék, mint ő. A változó napfény és a relatív színek világát, a lát- szatot tekintse olyannak, kezelje úgy, mintha a valósággal equivalens lenne: naturalizmust követelt tőle, amiként önmaga számára a pozitivizmusban követelte, hogy a pszicholó- giai, szubjektiv életfolyamatokat ismerjük el a dolgoknak egyedül helyes mértékéül, tehát olyasvalaminek, ami megmagyarázza okosan, józanul a világot.

Megkapó és megindító dolog, hogy a festé- szet mennyire nem hallgatott az ilyen elmé- letek szirénhangjaira, ment a maga útján;

egyre kevésbbé pályázott arra, hogy egyéb legyen, mint festmény, nagyon is szubjektiv valóság, nyíltan megvallott antropocentriz- mussal, fényben villódzó színek, egybemosódó kontúrok világa és nem is törte volna ki a nyakát ezen az úton, ha nem teremti meg a maga teóriáját: nevezetesen, ha nem dekla- rálja, hogy semmi egyél) nem akar lenni, csak színálom. Az a szabadság, amelynek jogos- ságát helyesen érezte át, fejébe szállott és ez okozta vesztét: egyrészt nem akart tudni egyébről, mint színálomról, másrészt úgy érezte, hogv jogában áll sajátos törvények- kel absztrahált eszközökkel megkonstruálni valóságát. A késői impresszionizmus, ex- presszionizmus és kubizmus mintapéldái an- nak, hogy a baj ott kezdődik, amikor a mű- vészet programmal akar boldogulni ott, ahol csak feladatok megoldásával boldogulhatna.

A festészetben, Munkácsyéban, Benczúréban éppenúgy, mint Szinyei-Merséében, Rippl- Rónaiéban mindig van valami, ami becsüle- tes, pusztán mesterségbeli: olyan ábrázolás, amelyből az egyéniség ihletett önkénye szól hozzánk. Korról korra felgyúló fároszok, szubjektiv sikolyok e kísérletek, hogy őszin- tén beszéljenek valamiről, ami korok és egyé- niségek szerint különböző hangulat. Lelki alakításprincipium szerint összefogottabb vagy szétesőbb, ragyogóbb vagy tompább színű. Sejtelem, elröppenő vízió: az ember világa.

(4)

Watteau: Indulás Kythera szigetére

W A T T E A U É S K Ö R E

GRAFIKAI KIÁLLÍTÁS A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN

Az idén is bemutatta a Múzeum Hoffmann Edit kitűnő rendezésében felette gazdag grafikai anyagának egyik részletét, Watteaunak és köré- nek műlapjait, metszeteit és néhány eredeti rajzát.

\Vatteau nagy kikezdés a francia festészet tör- ténetében, különösen azért, mert amilyen gazdag például a francia barokk építészet, annyira nem kapcsolódik bele a barokk egyetemes szellemi áramlatába a gall lélek a festészetben s igazában helyes is, hogy e kor stílustörekvéseit az egyes uralkodókról nevezték el. XIII. Lajos stílusának, XIV. Lajos stílusának stb. A barokk festészet hősi lendülete valahogy távolabb állt a francia lélektől, mely csak akkor áll be igazán az egyetemes vonalba, mikor a barokk kezd veszíteni trans- cendens pompájából, a nagy vonalak felaprózód- nak s a föld szépségei, apró örömei kerülnek az érdeklődés előterébe. S mihelyt a francia lélek megtalálja önmagát, kifejezési formáját az egye- temes vonalban, már nem egyszerű belekapcso- lódásról, hanem a vezetőszerep átvételéről van szó. S így van az, hogy ma, amikor a rokokóról beszélünk, a francia rokokóra s fő képviselő- jére, Watteaura gondolunk elsősorban.

Ilyenformán kikezdés a valenciennesi festő, a rokokó lényegében hasadásos s ellentmondásos lélekállapotának mestere. Fiatalon hal meg s igazi, örökérvényű műve talán még hátra volt, de odáig is tudta, hogy halálosan beteg, minden napja külön ajándék. S maga körül az élő, egész-

séges, valóságos életet látja, meg az udvart fé- nyeivel színeivel, ezer elbűvölő káprázatával.

Annak az ellentétnek a tudatával csak keserű le- het a szája íze s ha nem a k a r j a teljesen elron- tani idejét, mi még a földön hátra van, könnyel- műen, felületesen, szinte felelőtlen kézlegyintéssel kell vennie minden életmegnyilvánulást. Termé- szetes, hogy a magasabb szférákat sem veszi túl- zott komolysággal s a barokkal ellentétben, mely a földet emelte fel az égbe, ő a rokokó attitűdé szelleme szerint az eget hozza le a földre. Min- den elaprózódik, az élet felületes nézésében min- den átértékelődik, nem egyszer valósággal felol- dódik. Különös álomvilág lesz az életből az ő ecsetje alatt, finoman odavetett színek és ár- nyak. Már kezd foltokban látni, tárgyakat fel- fogni, már a halálraszánt ember sietős im- pressziós ihlete dolgozik benne. így lesz Watteau Gogával a festészet egyik legnagyobb élményé- nek, az impresszionizmusnak előzője, talán az impresszionisták tanító-mestere is.

Különben sem tagadhatjuk meg magunktól a szellemi örömet, hogy összehasonlítsuk Watteaut és Gogát s megállapítsuk vitathatatlan közelsé- güket lélekben, életszemléletben, sőt némileg a festői tárgy keresésében és a technikában is.

A kiállítás ezeket a gondolatokat j u t t a t j a eszünkbe s szépen m u t a t j a be, milyen erős volt Watteau és köre — Claude Gillot, Claude Andran, Lancret, Páter, Guérán és Boucher — a rajzban, a grafikában is.

Dénes Tibor,

2

(5)

Révész Imre: öregek

A M a g y a r Képzőművészek E g y e s ü l e t e M ű c s a r n o k i J u b i l á r i s T á r l a t á n az E g y e s ü l e t a r a n y é r m é t n y e r t e .

F o t o S e i d n e r

K É P Z Ő M Ű V É S Z E K E G Y E S Ü L E T É N E K J U B I L Á R I S K I Á L L Í T Á S A

i.

Pálik Béla jeles állatfestő kezdeményezésére 1894-ben alakult meg a Magyar Képzőművészek Egyesülete, amely azóta az Országos Magyar Képzőművészeti Társulattal karöltve rendezi ál- landóan kiállításait a városligeti Műcsarnokban.

Odáig maguknak a képzőművészeknek nem volt a saját érdekeik támogatására szolgáló egyesüle- tük. Az egyesület működését m i n d j á r t kezdetben fényes eredmények tették áldásossá. Ennek kez- deményezése és előterjesztése alapján karolta fel a kormány és a törvényhozás a képzőművészetek ügyét. Ekkor történt, hogy a miniszterségévei nagy emlékeket maga után hagyó Wlassics Gyula évi 200.000 koronát vett fel művásárlásokra.

Nagy része volt az Egyesületnek a Milléniumi Kiállítás óriási művészeti sikereivel is 1896-ban.

Talán túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ennek kö- vetkeztében egész Európa figyelme a magyar

művészetek felé fordult s ettől kezdve állandóan meghívják a magyar képzőművészeket Európa leghíresebb művészeti kiállításaira.

E 40 éves mult iránti tisztelet indította az Egye- sület vezetőségét e mostani kiállítás megrendezé- sére. Reprezentatív nevek és reprezentatív mun- kák hosszú sorával találkozunk a kiállításon, amelynek sok tekintetben retrospektív jellege van. Ebből már magából is következik, hogy a kiállítás nem m u t a t j a az újabb irányok küzdel- mét, bár a legmodernebb törekvésű művészek- nek nem egy kiforrott alkotásával találkozunk.

Nehéz volna eldönteni a művészetek mai forrongó korszakában, melyikre vár fontosabb feladat: az elért eredmények megőrzésére és tovább fejlesz- tésére-e, vagy ú j feladatok keresésére s megoldá- sára. A művészeteket előbbre kétségtelenül ez utóbbi viszi, viszont azonban kétségtelen, hogy hanyat- lásba zuhan minden olyan művészet, amely nem

3

(6)

Hangsúlyoznunk kell a rendezés kiválóságát.

Alig lehet disszonanciát találni; az egyes tár- gyak inkább emelik, mint elnyomják egymást, különösen szerencsés volt Györgyi építész-tanár- nak az a gondolata, hogy a középső nagytermet két pillérsorral háromfelé választotta. Ezzel méltó és alkalmas kiállítási helyet nyújtott az építészeti rajzoknak, viszont összekötötte a be- járót és a reprezentábilis első termet a tengely- vonal másik végén elhelyezett szoborcsarnokkal.

Ezzel ennek a helynek a jelentőségét is emelte, viszont megfelelő előkelő falakat biztosított az építészeti rajzoknak, amelyek idáig a barátság- talan oldalmegvilágítású termekben szorultak.

Csak az sajnálni való, hogy az állandóan borult időjárás miatt a felülvilágításnak különben íz- léses és tagolt elfátyolozása állandóan sötétben tartja a képeket.

Mitrovics Gyula, II.

A Műcsarnok jubiláris kiállításán az első terem adja a reprezentatív retrospektív részt. Ez egy darab műtörténelem a magyar piktúra negyven- éves múltjából. Azoknak a művészeknek egy-két válogatott vásznát állították itt ki, akik negyven

Künunerle Pál: Krisztus betegeket gyógyít

A M a g y a r Képzőművészek E g y e s ü l e t e M ü e s a r n o k l J u b i l á r i s T á r l a t á r ó l

F o t o S e i d n e r

tud élni a mult felhalmozott értékeivel. A két- féle törekvésnek tehát egymással kiegyezve kel- lene korunk művészi feladatait megoldani. Mivel ez vállvetett munkát kíván és a megértés köl- csönösségét, nem vállik a fejlődésnek előnyére, hogy művészi életünk annyira széttagolódott. A túlszervezettség már inkább szervezetlenség és bomlás jele. Kétségtelen, hogy korunk még nem találta meg a saját irányát; éppen azért távol- ról sem lehet művészietlennek és ízléstelennek találni valamit csak azért, mert ezt a problémát más úton keresi és oldja meg, mint a másik. Vi- szont ez az állandó keresés annyira szétágazó és egyoldalú, hogy már csak azért sem válhatik a megoldás zálogává. Tehát kiegyenlítődésnek, ki- egészülésnek és integrálódásnak a szükségét érezzük korunk lelkének az esztetikai reveláció- j á b a n . . .

Ez a kiállítás mindenesetre egységes képet ad egy bizonyos fejlődési irány eredményeiről. Ezek- től az eredményektől lehetetlen a tiszteletet meg- lagadni, még akkor is, ha ezek az eredmények bizonyos mértékig a zártság és befejezettség jel- legét viselik is. A klasszicitás ezeket a vonásokat nem nélkülözheti. És semmiféle újítás sikerre nem vezethet, ha kereséseit pusztán centrifugális erők hevítik, amelyek sohasem engedik a meg- higgadást az egységnek zárt vonalai felé.

Istókovits Kálmán: Mosónő

A M a g y a r Képzőművészek E g y e s ü l e t e M ü e s a r n o k l J u b i l á r i s T á r l a t á r ó l

Foto Seidner

4

(7)

évvel ezelőtt a Magyar Képzőművészek Egyesü- letét megalapították. Az összegyűjtés és rendezés munkáját avatott kéz, dr. Petrovics Elek, a Szép- művészeti Múzeum főigazgatója végezte.

Az a kor, amelybe ez a gyűjtemény visszaringat, nálunk még a plein airt megelőző festészeti éra.

Ez általában első pillanatra meg is érzik a ter- men. Az egész sötétebb tompább tónusok atelier hangulatát leheli. Még a tájképek is emlékezet- ből készültek s a szürkébb, elosztottabb, homályo- sabb ateliervilágítást viselik magukon. Itt tulaj- donképpen még a szabadtér is interieur, amely- ben a színek elvesztik élességüket és meghitt ben- sőségben hangolódnak össze. Olyan nagy piktu- rális zseni kellett hozzá, mint Munkácsy, hogy még az interieurben is kihangsúlyozza a színek fényt sugárzó életét. Szinte kiragyog a komor, bebarnult patinás vásznak közül mint eleven szí- neknek üde virágcsokra az ő Merengés című képe. Viszont már az új, küszöbön dörömbölő plein air diadalát hirdeti Ferenczy Károly

„Fürdő fiuk" című vaszna, amelyen már ott a színekből előtündöklő szabad nap fénye. Legtöbb

képen természetesen ott érzik még a kor roman- tikus hangulata is úgy a tartalomban, mint az

Kövesdy Géza: Petrovácz Gyuláné

A i O r s i . M a g y . K é p z ő m ű v é s z e t i T á r s u l a t n a g y d í j á n a k n y e r t e s e .

Foto Seidner

Aldor János László: I f j . dr. Temple Rezsőné

A M a g y a r K é p z ő m ű v é s z e k E g y e s ü l e t e M ű c s a r n o k i J u b i l á r i s T á r l a t á r ó l

F o t o S e i d n e r

előadásban. Ilyen romantikus átérzéseket lehel Molnár József Karavánja, Lotz Károly Hazaté-

rése, egyike a nagymester egészen fiatalkori mű- veinek, a pestiek közül Madarász Viktor Dózsa Györgye, Telepy Károly Gallénára falu című vászna, Than Mór néhány gazdag kompozíciója történelmi csoportja, Székely Bertalan valameny- nyi vászna, Tóth László Villa d'Estéje. Felfogá- sában romantikus Odalyskja, de már az odaadó pikturális gyönyörűségben, amellyel készült, megszületett egy stílusokon, formanyelveken fe- lülemelkedett nagy színköltészet leheletszer íi gyöngédsége. Pompás genre Munkácsy Mihály két családja.

Világkorát éli ezídőtájt a portréfestészet. A portré elismert mesterének, Benczúr Gyulának nem egy kiváló vászna díszíti a falakat. De ta- lán valamennyi közt legérdekesebb egy csoport- portré, Az Első Magyar Általános Biztosító Tár- saság ülése. Nem is szólva a kompozíció szeren- csés megoldásáról, a sok kis egymás mellé tömö- rült fej szinte mind egy-egy miniatűr karakter- tanulmány. Abszolút festőiség, gyöngéd színek melegsége oldódik szinte lírává Liezen-Mayer

Sándor gyönyörű női képmásán, Pállik Bélának A művész felesége című portréja bensőséges lé- lekábrázolás. Stetka Gyula Bajor parasztasszo- nya finom, gondos munkájú tanulmányfej. Mar- káns jellegzetességet ad Hollósy Simon Férfiarc-

(8)

képe, Barabás Miklós, Tornai Gyula, Vajda Zsigmond, Lotz Károly női arcképei szintén a portrégyűjtemény értékei közül valók. Teljessé teszik a retrospektív együttest Basch Gyula, Roskovics Ignác, Kelety Gusztáv, Kéméndy Jenő, Komlósi Ede, Ujházy Ferenc (egy igen szép csendélet), Feszty Árpád. Horovitz Lipót, Kim- nach László, Jankó János, Vágó Pál, Deák Éb- ner Lajos, Papp Henrik, Zemplényi Tivadar, Pa- taky László és Böhrn Pál vásznai.

Néhány szobormű is van a teremben. Kiemelke- dik közülük Fadrusz János monumentális Má- tyás király feje, Szárnovszky Ferenc erős törté-

Foto Seidner

nelmi pátosszal megformált gróf Pálffy Jánosa és Stróbl Alajosnak néhány gonddal mintázott karakteres szoborportréja.

A III. teremben mai festők reprezentatívebb vásznai kerültek kiállításra. Czencz János Műte- remben című figurális képe meleg színeinek bá- jos hangulatával ragad meg. Impozáns vászon Kövér Gyula Ezüstruhás nője. Típusa az elegáns előadású, elmés megoldású, szintétis portrénak, Karlovszky Bertalan Samorjay portréja a karak- tert erősen megfogó aprólékos gondú kidolgozás mesterműve. Finom nyugodt tónusú Kunwald Cézár Dohnányi portréja. Bravúros, életteljes Kukán arcképe Pásztor János szobrászművészről.

Rembrandti hangulatot lehel Szüle Péter gyö-

nyörű tanulmánya az Újságárus. Aldor és Ballá és Kövesdy Géza szintén igen finom, elegáns elő- adású portréval szerepel.

Kisebb számban, van itt a tájkép, de akad néhány egészen tetszetős: Igen finom színeivel hat Maróthi-Major Jenő Olvasása és Bosznay István, Kanyargó vizek című vásznak. A tónusok gaz- dag árnyalású skálája jellemzi szentgyörgyvári fíyenes Lajos zöld-szimfoniáját. Mednyánszkys álmatagság fátyolosodik Horváth Béla Ködös téli tóján. Színes hangulatos tájvízíók Gyimes Lajos, Kárpáthy Jenő és Pádly Aladár vásznai.

Mihálovits Miklós Krisztus sirbatétele című ha-

talmas vászna képviseli a nagyobb stílű kom- pozíciót.

Néhány igen szép szobor is jutott ebbe a terembe.

Itt van Pauter Jánosnak két üdeszépségű, a for- más költőiségének tiszta líráját csendítő aktja az Elűzött és a Primavera, Pátzay Pálnak egy- szerű formáival a klasszikus tökély elégikus

fönségét lehelő Szomorúsága és Margó Edének két kisebb, de igen sikerült lovasszobra.

A IV. terem a kiállítás, plasztikus része. Itt együvé került a retrospektív múlt. és mindaz, ami a jelenben reprezentatív. De általában az a benyo- más, hogy szobrászatunk fiatalabb a pikturánál s tulajdonképpen még nyilvános monumen- tumainak legtöbb alkotója is élő művész. Leg-

* •

• - ' V ' 'i M M

Basilides Sándor: Felhők a Balaton felett

A Magyar Képzőművészek E g y e s ü l e t e Műcsarnoki Jubiláris Tárlatáról

6

(9)

Szabó Béla Leó: Majorossy Géza

A Magyar Képzőművészek Egyesülete Műcsarnoki Jubiláris Tárlatán az Egyesület ezüst érmét nyerte.

Foto F i l m i r o d a

Az V. terem anyagában úgyszólván teljesen egyenlő értékeket találunk. Juszko Piroska, Aradi Edvi Illés, Vitéz Mátyás, Laszgallner Osz- kár csendélet vagy interieurjei, Királyfalvi Kraft Károly, Kiss Farkas Imre, Wagner Andor, Kiss Kálmán, Halasi Horváth István, Gaál Ferenc, Dietrich Adolf, Rónai Kázmér tájszemlélete ugyanazt az orthogenális irányt követi, amint- hogy problémamentes Soós Elemérné, Bachó Ist- ván, Müller Ágosta, vagy Nemes György szob- rász portrémunkája is. Még a genre teóriában is rokonságot tartanak. Kézdi Kovács László, Krus- nyák Károly, Kampis János, Gergely Imre és

Viski János.

A VI. terem fogadta magába László Fülöp Elek Magdolnáját, amelyet az angollá lett magyar fes- tőművész a Szépművészeti Múzeumnak ajándéko- zott s László Fülöp igen jó társaságban van Mi- chalovits Miklós, Sárkány Gyula, Czencz János, Mérő István, Nadler Róbert, fíosznai István, Ko- máromi Katz Endre, Szabó Dezső, Romek Árpád.

fíoruth Andor, Spányik Kornél és, akit legelső- nek kellett volna említeni, Karlovszky Bertalan együttesben. Ezekhez úgyszólván egyvonalba he- lyezzük a szobrászokat is, akik itt kaptak helyet.

impozánsabban van képviselve Zala György. A te- rem közepén szinte uralkodik a nagy formák iránt való kitűnő érzésről tanúskodó Gábor ark- angyal a milleniumi emlékről. Közelről szemlél- hetjük az Andrássy Gyula szobor két oldal reliefjét a pompásan komponált Koronázást és Berlini Konggresszust. Igen érdekes Ligeti Ano- nymus szobrának kis bronz mintája. Közvetlen beszédű nemes kompozició Medgyessy Ferenc Bánata. Meglehetősen romantikus előadású Lányi Dezső Vád című gipsze. Szimbolikus han- gulatú finom kompozició Margó Ede „A túlsó part felé" szoborműve.

Igen sok aztán a jobbnál-jobb portré. Különösen sikerültek Reviczky Hugó, Körmendi Frim Ervin, Tóth Gyula, Berán Lajos, Kallós Ede, Istók Já- nos, néhai Pongrácz Szigfrid, Bory Jenő, Sávássy János, Andrejka József ós Lux Elek alkotásai.

Egészen finom kisplasztikát gyűjtöttek össze az egyik vitrinben. Itt Lux Elek és Pátzay Pál ke- cses alkotásai viszik el a pálmát. Egy másik vit- rinben Berán Lajos és Reményi József márkás plakettjeinek legjava sorakozik föl.

Kállay Miklós III.

A rendezőség elég helyesen nem osztályozta a fes- tőket, s a termeket pusztán az egyívású tárgyak szerint töltötte meg. így minden terembe jut éret- tebb, kiforrottabb, ismertebb, sőt legjelesebb ér- ték is.

Andrejka József: Lehel

A Magyar Képzőművészek Egyesülete Műcsarnoki Jubiláris Tárlatáról

(10)

Szokoi Villibald: Bánffy Miklós gróf

A Magyar Képzőművészek Egyesülete Műcsarnoki Jubiláris Tárlatáról

Foto Zachariás

vics Kálmán. A genre- és figura-érzések terén Meillinger Dezső, Benjámin Hermán (virágfi- gura), Kövér Gyula, Udvary Pál, s a plasztikai formában Lányi Dezső és Orbán Antal művei nemcsak a technikai készség, hanem a könnyed- ségük révén is figyelemreméltók.

Intim hatású s nagyraértékelhető anyag gyűlt össze a VIII. teremben. Két olyan név vezet itt, mint Gimes Lajos és Márk Lajos, két poéta. Az első lyriai, a másik tanárosan epikai. De nézzük a többit. Vájjon nem kell egy vonalba helyez- nünk Czencz Jánost, Edvi Illés Aladárt, Kövesdy Gézát, Szlányi Lajost, Nadler Róbertet, Éder Gyu- lát, maróti Major Jenőt, Áldor János Lászlót, Pap Domokost, Gábor Móricot, Viski Jánost Juszkó Bélát, Szokol Villibaldot, Böszörményi

Schwarz János, Thomasz Antal, Mórotz Miklós- sal és Páris Erzsivel? A tárgyilagos természetlá- tás, a tökéletes formarítmus, a színéletvalóság és a gondolatgazdagság egyformán ott él ezeken a képeken.

A IX. teremben függ az egész kiállítás anyagá- ból kiemelkedően az egyik jelessége a képeknek:

Vigh Bertalan egy portrétanulmánya: Az örök sphinx (23. sz.). Külön kell kiemelni, nem azért, mert technikában is bravúr, hiszen ilyen előadás- beli tökélyt nem egy művésznél látunk, hanem azért, mert egyszerű, világos, póznélküli, minden problémát mellőző, őszinte megnyilatkozás mel- lett, még mindig újat tud hozni abban az irány- ban, amelyet sok siető már halálra ítélt. Kétség- telen, hogy ebben a teremben nagyobb lesz a for- galom, s így itt érvényesülni fognak Michalovits Miklós, Merész Gyula, Éder Gyula, színben és formában is nobilis előadású alkotásai. Sok né- zője akad majd Csízek Gyula boszorkányos ügyességű gleccser képének és sorban: Szabados Béla, Benkhardt Ágost, Burghardt Rezső, Szüle

Pásztor János, Hisz Géza, Sóváry János, Cser- halmy Jenő, Morzó Ede, Damko József, Farkas Béla szinte erős kollekció ebbe a kis terembe, amely így egyike a kiállítás legérdekesebb, leg- választékosabb termeinek. A teljességhez tartozik mindenesetre Kézdi Kovács László, Horváth Jó- zsef, Kiimmerle Pál, Veress Zoltán, Kukán Géza, Stein János, Gábor Móric és Márton Ferenc mű- veinek megemlítése, amely többet jelent, mint di- cséretet, hiszen a terem művészi összhangban van.

Kitűnően válogatták össze a VII. terem anyagát, amely friss és lendületes munkákat mutat. Ide került Fried Pál két délafrikai képe, melyek az imprisszivítás átélésének már érett kifejezései, szinte újra komponálásai. Ez a két kép a kiállítás érdekessége. Elsődleges érzésű t á j impressziókat kapunk Runbay Istvántól, Mészárosné Kisfaludy Máriától, Dorogi Imrétől, Telek Antaltól, Sárdy Brutustói, Radnay Miklóstól, ezeknél tovább jut, mert kompozícióba emeli az impressziót, Istoko-

Fried Pál: Zuluk harci tánca

A Magyar Kópzőművíszek Egyesülete Műcsarnoki Jubiláris Tárlatáról

(11)

Péter, Farkas Lőrinc, Krusnyák Károly, Me- részné Coreth Erzsébet grófnő, Tornyai János Révész Imre, Horváth Béla, Áldor János László, Gimes Lajos, Kaszab Károly, Pállya Celesztin, Uitz János, Neográdi László, Pádua Kálmán, Thomasz Antal és Cser Károly szobrásznak egy leánykafej tanulmánya, nem úgy hangzik-e, mint

egy jól, gondosan összeválogatott névsora azok- nak a művészeknek, akiknek műveiből lehet egy jó kiállítást megrendezni? (b. m.)

téktelenségek mellől és . szinte hangsúlyozva hozza előtérbe azt, ami érték.

Teremről-teremre, kísérve a felhalmozott kiállí- tási anyagot, az ember sokkal nagyobb megle- petéssel fedezgeti fel a saját épen maradt megfi- gyelőképességét, mint a képek és szobrok friss hatóerejét. Holott — a X. teremben járván — meg kell állapítani, hogy itt is — sőt a hátralévő öt teremben is, — akad bőven a kiállított festmé- nyek és szobrok között nem egy olyan, mely meg-

i wry Emil és Pogány Móric: A Nemzeti Színház terve

A Magyar Képzőművészek E g y e s ü l e t e Műcsarnoki Jubiláris Tárlatáról

A szem nehezebben fárad, mint általában a tö-IV.

megtárlatokon. Ezt javára kell írni Györgyi Dé nesnek, aki a Műcsarnokot nagyjában modern kiállítási helyiséggé alakította át és úgyszólván lelki esztétikai nyugvópontokkal kínálja a ter- mekben szerte barangoló szemlélődőket. De ja- vára kell írni az ú j rendezési elvek, az úgyneve- zett valeur-rendezésnek is, mely amellett, hogy általában megkönnyíti az áttekintést, valahogyan

— talán önkéntelenül — eltereli a nézőt a jelen-

hittebb környezetben közvetlen hatásaival és ér- tékével bizonyára kimerítőbb méltatásra csábí- taná a bírálatot.

Itt találjuk például — a X. teremben, — a két Basilides-1, Barnát és Sándort, az előbbit figurá- lis-, az utóbbit tój-stilizációinak félreismerhetet- len jellegzetességeivel. A vonalak és színek áhí- tata, amellyel a testvérművészek a természe- tet és előterében az embert vásznon vizionálják az egyéni látásnak tiszta, szép élményeit revel- lálják. Mellettük igazi értékek: Szatmári-Horváth

(12)

Wellisch Andor: Villamos erőtelep

A Magyar Képzőművészek E g y e s ü l e t e Műcsarnoki Jubiláris Tárlatáról

Rados Jenő: Gellérthegyi villa

A Magyar Képzőművészek Egyesülete Műcsarnoki Jubiláris Tárlatáról

gást illusztráló remek bronzfigurája, a „Tenni- szező" és Markup Béla nyugodt kézzel mintázott

kis szobra, az „Aranyszamár", elismerésre méltó mutatványpéldányai az újabb magyar szobrász- művészetnek.

Érdeklődésünk nem lankad a következő termek- Kálmán „Déli napsütéséének egészséges natura-

lizmusa, Návay Aurél női arcképének foszlányos, de mégis érdekes textúrája és az egyenletes Dolányi Benczúr Idának egy színgazdag csend- élete, valamint Fejérváry Erzsi tehetséges kom- pozíciója, az „Adám és Éva". Kóbor Elek egy moz-

10

(13)

ben sem, ahol első sorban — korántsem a beállí- tás hangsúlyozásával, hanem önértékével — Zichy Mihály négy (kétszínbe hangolt) festménye vonja magára a figyelmet. Közülük főként a két szittya-temetést ábrázoló kép szilaj ősereje és pogány monumentalitása maradandó emléke a nagy kiállításnak. A változatos és nívós grafikai

anyagból Dióssy Antal nagyon finom akvarell- jei, Márton Ferenc színes lauranai vízfestmé- nyei, Hessky Ivánnak két sziluetbe érzett behí- zelgő hatású lapja, Lókayné Egyed Erna, Avedik Félix képei és Hende Vince kellemes tónusú pesti akvarelljei tűnnek fel.

Hasonló jó értékeket mutat fel a XIII. terem víz-

műalkotását találjuk, amelyek a mesterségbeli tudás mellett, ízlést, művészi kultúrát és minden irányon túl, művészi szándékot is mutatnak.

Rottmann Mozart, Kunwald Cézár, Gábor Móric, Kemény Nándor, S. Bors Károly, Englerth Emil, Szabó Béla Leó, Z. Hadzsy Olga és Sárkány Gyula egyéni kifejező erővel, a jellemzés festői következetességével képviselik a portréművésze- tet. Néhány tájkép, amilyen Nagy Vilmos „Für- dés után"-ja, Böszörményi Schwarz János „öszi verőfény"-e, Kárpáthy Jenő „Vihar után"-ja és Neogrády László „Szeptember"-e a természet megfigyelésének értékes dokumentumai. Szánthó Mária egészséges akttanulmánya, Háry Gyula és

Foto Kozelka

Hültl Dezső: A Székesfővárosi Autóbusz-garázs

A Magyar Képzőművészek Egyesülete Műcsarnoki Jubiláris Tárlatán az E g y e s ü l e t aranyérmét nyerte

festmény-gyűjteménye is. Ezek közül talán Ja- schik Álmos virtuóz kréta- és tempera-illusztra- cióit, Márkus Imrének egy kis figurális pasztel- kompozicióját, Biczó Andrásnak egy barokkos illusztrációját „Vásár", Wagner Géza hangula- tos balatoni tájkópét és Bundschuh Ottó tárgyila- gos dunai és tabáni akvarelljeit lehet elsősorban kiemelni.

A két utolsó (XIV. ós XV.) terem, mintha csak a búcsúzás kellemes emlékeit tartogatná a távo- zók részére. Képek, szobrok, melyek, ha néni is kínálnak a forradalmi újítások izgalmaival, de a művészet tiszta nyelvén van mondanivalójuk a részünkre, egyszerű, színes közlendőik tájakról, emberekről, tárgyakról, az élet tarka forgatagá- ról, napfényről, árnyékról, s arról a kimeríthe- tetlen motívum-játékról, mely a jó kézben tartott ecset és véső alatt művészetté izzik. Az öreg Pállya Celesztin tájképe (Esős éjjel az ország- úton) körül a régebb és újabb nemzedék számos

Gaál Ferenc velencei impressziói figyelemre mél- tóbb értékei még a két utolsó terem pikturális anyagának.

A szobrászati részt kétségenkívül Ligeti Miklós két portréja (br. Conrad és Frigyes főherceg) dominálja. Feltűnik Kóbor Elek fafigurája (A furulyaszó), Csillag István finom gyermekfej- reliefje, továbbá Lányi Dezső, Farkas Béla és Bory Jenő tanulmányfejei, valamint Tóth Gyula gipszfigurája, a „Pásztor". Relle Pál

V.

A kiállítás szépen egyezteti a rendezőnek, Györgyi Dénesnek ismert ízléséhez híven a múltra való emlékezést és a jelen példázását.

Már a teremnek oszlopokkal harmonikusan két részre való osztása és a tetőzetnek fényszűrő- hálóval való bevonása is jóleső a szemnek és ötletességével feltétlenül dicséretet érdemel.

A mult dicséretét két emléktábla hirdeti a nevek és a művészi tények egyszerű felsorolásával. Ép-

(14)

Laszgal lner Oszkár: Az egyetemi templom szószéke

A Magyar Képzőművészek Egyesülete Műcsarnoki Jubiláris Tárlatáról

pen ez az egyszerűségében monumentális forma az, ami meghat s örömet okoz, mert képet állít- hatunk magunk elé a mintegy fél évszázada fel- lendülő, ú j magyar építőművészetről, s abban Aigner Sándor, Czigler Győző, Hauszmann Ala- jos, Häuser József, Meinig Artúr, Möller István, Pártos Gyula, Peez Samu, Ray Rezső, Rauscher Lajos, Schikedanz Albert, Schmahl Henrik, Schulek Frigyes, Steindl Imre, Alpár Ignác, Árkay Aladár, Foerk Ernő, Hikisch Rezső, Ja- kab Dezső, Korb Flóris, Lajta Béla, Lechner Ödön, Nagy Virgil, Rerrich Béla, Tőry Emil, Vágó László, Zrumecky Dezső stb. alkotásaival.

Egész kor s kultúrája bontakozik itt ki előttünk e nevek s immár jórészt örökértékű műveik ol- vasására.

Napjaink építőmüvészetének (a Műcsarnok H.a.

és b. s a XII. termei) úgyszólván minden iránya, stílustörekvése helyet foglal fényképei- vel, építészeti rajzaival, eszmei elgondolásaival a falakon. Az immár letűnőben levő Secesszió mellett Wälder Gyulának és követőinek a külső- séges monumentalitást célzó új-barokkja, Fá- bián Gáspárnak és néhány társának a történelmi stílusoknak átértékelt átmentési vágya éppen

úgy megtalálható, mint a Weimari Bauhaus- mozgalom nyomán a kezdeti lépéseket megtevők munkái. S amilyen iramban foglalja el a régi helyét az ú j anyag, az aszbeszt és a beton s lesz végre az építészet a Sachlichkeit törvényei sze- rint anyagszerű építés, mit a nagyváros el- viselhetővé, egészségessé tétele s a kollektivitás eszméje hat át, úgy látjuk e kiállításon is, mint találja meg végre a magyar építészet valódi ki- fejezési lehetőségeit, az ú j művészi perspektívá-

kat, amelyek a maguk gazdagságában tárják elénk, miként hódítottak törekvéseik számára az ú j építészek egyre nagyobb területet s ami a mi szempontunkból a legfontosabb, azt is láthatjuk már, miként lesz az idegenből vett, eltanult tech- nika magyar szándékúvá s mint mutatkozik meg lassan-lassan az építőművészet ú j és sajátosan magyar stílusa.

De a kiállított anyag a jövő fejlődésre is re- ménnyel enged következtetni, mert olyan nagy- tudású és tehetséges mesterek munkálkodnak a magyar épületen, mint Hajós Alfréd, Fellner Sándor, Hültl Dezső, Leehner Jenő, Györgyi Dé- nes, Árkay Bertalan, Kotsis Iván, Barát Béla, Pogány Móric, Málnai Béla, Sós Aladár, Mün- nich Aladár, Wellisch Andor, Thomas Antal, Rados Jenő, Králik László, Medgyaszay István, Sebestyén Artúr, Sándy Gyula, Neuschloss- Knüsli Kornél, Vidor Emil, Szivessy Tibor, Li- geti Pál, Müller Tibor, I. Gyenes Lajos, Greger- sen Hugó stb. Esty Pál.

AZ ORSZÁGOS MAGYAR KÉPZŐMŰVÉSZETI TÁRSULAT dr. Nékám Lajos elnöklete alatt dön- tött a Műcsarnok jubileumi kiállításának díjai felett. A Társulat nagydíját Kövesdy Géza, épí- tészeti díját Pogány Móric kapta az ú j Nemzeti Színház tervére, figyelembe véve egész művészi munkásságát. A Ráth György-dijat Visnyovszky Lajos, a Rökk Szilárd-díjat Horváth József, az Árkossy Benkő Kálmán-díjat Éder Gyula nyerte.

A Társulat kitüntető elismerésben részesítette Áldor János Lászlót, Hajós Alfrédet, Kiss Kál- mánt, Haranghy Jenőt és Udvary Pált.

A MAGYAR KÉPZŐMŰVÉSZEK EGYESÜLETE negyvenéves jubileuma alkalmából kiosztotta ki- tüntetéseit. Kitüntető díszoklevelet kaptak László Fülöp Elek ós dr. Petrovics Elek. Nagy arany- érmet kapott: Hültl Dezső, Györgyi Dénes, Berán Lajos, Margó Ede, Márton Ferenc, Révész Imre.

Ezüst érmet kapott: Thomas Antal, Horváth Béla, Kövér Gyula, s. Bors Károly, Szabó Béla tóé.

Szabó Dezső, Sárdi Brutus, Győrffy István, Kár- páthy Jenő, Visky János, Gulyás János, Med- gyessy Ferenc, Hiess Géza, Tóth Gyula, Istók Já- nos, Sóváry János, Visnyovszky Lajos, ifj. Gye- nes Lajos, Kotsis Iván, Králik László, Leehner Jenő, Nóvák Ede, Sós Aladár, Wälder Gyula, Wellisch Andor. Az Egyesület 300 pengős díjának nyertese Aradi Edvi Illés.

A MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZEK SZÖVETSÉGE építészeti díjának nyertese Gregersen Hugó.

12

(15)

1

I

Kotsis Iván: Muskátli uccai villa

1 v

függi! osgggp -sgg

Münnich Aladár: Bérház a Szentkirályi uccában toronyi Fellner Sándor: Az Igazságügyi

Minisztérium palotájának kapuzata

Foto SeiUner A Magyar Képzőművészek Egyesülete Műcsarnoki Jubiláris Tárlatáról Foto Kozelka

(16)

A FA- ÉS L I N Ó M E T S Z E T R Ő L

Míg a középkorban a mecénás, a főpap adta meg a művészi témát s szabta meg a megoldás módját, a művész adta hozzá a maga művészetét, addig ma a l'art pour l'art korszakában mind a témát, mind a megoldás mikéntjét a művész maga vá- laszthatja meg.

A középkorban „az artifex maga végezte a munka technikai részét, kezdve a nyersanyag előállítá- sán, természetes, hogy a mesterember öntudata fejlődött ki benne, mig a mű szellemi értékének érdeme másokat illetett. Az alkotások mutatják, hogy ez a körülmény mennyire nem befolyásolta hátrányosan a művészetet, melynek célja végered- ményben nem a nagy művészgeniek, hanem érté- kes alkotások kitermelése."1

művész (pl. aquatinta és karc, rézkarc és rézmet- szet) s csak nagy grafikus érzi meg azt, mikor melyiket alkalmazza. Helyes stilusérzék nélkül a grafika e területén súlyos vétkeket lehet elkövetni.

Különösen a fa- és linómetszet között nehéz meg- találni a megfelelő megoldási módot, amennyiben nagy fekete felületeket linómetszetben alkalma- zunk, természetesen egyensúlyban fehér mezők- kel, mig a fametszetben vékony vonalak metszése (a fametsző nagyítóval vizsgálja metszőkésének vonalát) emeli a mű értékét.

A puhább és könnyebben metszhető linóleum in- kább alkalmas nagyobb fekete foltok megoldá- sára, a fametszet sok párhuzamos vonal haszná- latát engedi meg, amelyek igen kis területen ha-

Varga Nándor: A gyilkos A szélsőséges technikák közül a művész könnyen kiválaszthatja a maga kifejező eszközét, azonban sokszor probléma tárgya, hogy a közeli technikák közül melyikkel oldja meg feladatát. Ilyen közeli technikák pl. a fametszet és a linómetszet, vagy a rézkarc és a rézmetszet, stb. Gyakori, hogy két technikát kapcsol össze és alkalmaz egyszerre a

1 Bogyay Tamás: A művész a korai középkorban. 1332.

2 A linóleum alapanyagának ismertetésénél első adatunk (Ullmann Encyklopaedie der technischen Chemie VII. 61C.

iap szerint a kaucsukkal készített kamptulikon volt az első anyag, mellyel E. Galloway (1844) kísérletezett. A Pal- las Lexikon szerint 1855-ben F. Walton angol gyáros parafa- lisztből és nyers kaucsukoldatból (Lincrusta Talton készí- tette, de a linóleum inkább parafalisztből és lenolaj-firnis- i.ak nagyfokú oxidálásából nyert kaucsukszerü anyagának alapos keveréséből és 2—5 mm vastag lapokká való hengere- lése és száradása után készült. (A lenolaj száradásán további oxidációt és ennek következtében összefüggőbb és

Linómetszet ladhatnak egymás mellett.

A linómetszet magasnyomású eljárás, melynek anyaga a linóleum,2 melyen apró kerek U, szög- letes V alakú (a németek olcsó Tif kése) és más késekkel a nyomaton látható fehér részeket met- szi ki. Míg a fametszet történetéről több cikk számol be, addig a linómetszet fejlődésével vi-

nagyobb kohéziójú állapottá való átalakulást kell érteni.

Ohmacht Kóbert mérnök úr megjegyzése.) 1863-ban Walton módosítja szabadalmát, amit E. l'arnacott 1871-ben tökélete- sít. Az 1928-ban megjelent Technikai Lexikon (Dr. Lósy- Schmidt, dr. Baráth) a linóleum meghatározását a követke- zőkben á l l a p í t j a meg: 2 m széles, 10 m hosszú durva juta- szövetre hengerelnek fel nagynyomású linoleuincemontet (linoxin,vagyis erősen oxidált, kocsonyaszerű lenolajkenee és gyanta egymásban való oldatát) és p a r a f a vagy faliszt ke-

verékét. A szövet a l j á t olajfestékkel festik, hogy ne rothad- jon. A mi linoleumiparunk egészen jelentéktelen. V. ö. Fi- scher H.: Geschichte, Eigenschaften und Fabrikation des Li- noleum.)

14

(17)

uigszerte még kevesen foglalkoztak. Művészi fel- használása alig 30 esztendős. 1907-ben Olgyay Viktor a linómetszetről mini egészen ú j techni- káról beszél: „A grafikai technikák" című érteke- zésében.3

A fametszet és linómetszet abban különbözik a rézkarc és rézmetszet elkészítési módjától, hogy a rézkarc mélynyomású technika, vagyis a kivájt vonalakba kerül a festék és ez adja a rajzot, a linómetszetnél és fametszetnél pedig a kivájt rész fehér marad. A fametszet technikáját Rosner Ká- roly Az ú j magyar fametszet című cikkében

ismerteti.* A rézkarc és metszet nyomtatása előtt a lemezt megmelegítjük, a papírost pedig nedve- sen készítjük elő, a fa- és linómetszetnél nincs felmelegítés és száraz papíron dolgozunk.

A fametszet technikájának ismertetéséről Conrad Gyula is hossabb tanulmányt irt A grafikai eljárások címen.5 Ugyancsak Conrad Gyula volt

* Melléklet az Országos Magyar Mintarajziskola és Rajzta- nárképző 1906—7. tanévi értesítőjéhez.

* Debreceni Szemle, VI. évf. 3. szám. 102—103. lap.

» A Gyűjtő, Siklóssy László szerkesztésében az Ex Librisek- től készült külön számában 113-133. lapokon.

az új fametszők közül az, aki hazánkban a mo- dern értelemben vett fametszetet elindította. Üj terméséből bibliai tárgyú fametszetei különösen szépek. A Karácsonyi üdvözlet, Krisztus szü-

letése költői meglátású. A rajz biztos tudása és az anyag szeretete látszik minden művén. A fe- hér és feketével mindig kellemes ritmusban van, Karácsonyi üdvözletének tájképi része aquarell- jeivel van összhangban és jól oldja meg a földi és égi világ összekapcsolását.

Fáy Dezső a fametszet régi típusa szerint a fehér és fekete formáknak kis területen való váltakozá-

sával mondja el érzéseit. Fáy fametszeteiben a sok megbontás fárasztja a szemet és így inkább csak a szakember előtt válnak kedveltekké. A fa- metszet technikája kivánja a nagy formák ki- emelését s lehetőleg egyenes vonalak metszését, de az legyen a cél, hogy a néző ne vegye észre, hogy a sok párhuzamos vonal metszésével a formákat széttagoltuk. A fametszet is csak akkor lesz élvezetes, ha vonalai könnyűek és természe- tesek.

Molnár C. Pál olaszországi metszetein a fehér és

(18)

Varga Nándor: Adagio Fametszet

fekete nemes arányban áll úgy, hogy még a leg- kevésbbé grafikus látással rendelkező egyént is megragadják. A sok ezer festő és grafikus által sok ezerszer megrajzolt bibliai jelenetek nála új- szerűkké, a fametszetek ezáltal modernekké vál- nak. Csodálatos szépség nyilvánul meg spirituá- lis lapjain. Milyen transzcendentális hatása van a „Keresztelő szent János" lapjának, vagy az Annunziazione című művének, melyben az isteni hatalmat abban a nagy csodában, — mely az an- gyal megjelenése által jött létre, — ábrázolja.

Egészen más jelentősége van az apáca ruhának, ha azt alakon látjuk és milyen geniális ötlet

Iván Szilárd: Madonna Fametszet

16

volt az angyal testetlenségét az üres ruha beállí- tásával víziószerűen érzékeltetni. Amit ő a lapon elhelyez és annak természetes egyszerűsége a leg- nagyobb rendezőre vall. Nem csoda, ha a Cyrano- sorozat megoldására vállalkozott. Érdekes, hogy festői elgondolása nem engedi, hogy alakjai szín- padiassá váljanak, semmi pózolás nem lát- szik meg művein és mégis van valami, ami emlé- keztet a színpad világára. Milyen könnyen vál- hatott volna színpadiassá ölelkezés, Csók című lapjain. Anélkül, hogy manirossá válna, a pár- huzamos vonalak vésőjének használatában a fa-

metszők között ma talán az első. (Folytatjuk)

Patay Mihály: Tanulmányfej Fametszet

(19)

A K. U. T. KIÁLLÍTÁSA Á NEMZETI SZALONBAN

Az összbenyomás, amit a K. U. T. legújabb kiállí- tásán kap az ember, kétségtelenül az, hogy leg- szerencsésebbnek mondható válogatás és rende- zés tekintetében a legutóbbi csoportkiállítások közül. Ez azonban csak a „külzet". Mélyebb, ma- radandóbb s egyben leverőbb — eltekintve né- hány igazán súlyos értéktől — azonban az, hogy az egész kiállítás valami lankadt, beteges, bá- gyadt s szinte ősziesőszerű monotonságot lehel.

Bágyadtság; a teremtő férfierő minden jelentke- zése, az élettel viselős művész minden háborgása, zivatara, mennydörgése nélkül. Negatívumokkal kockázatos és felelősséges meghatározni, egye- düli mentség: hogy ez így van, ez a jellemző, ez a negatívum. S épp a fiataloknál. Mintha valami vérnélküli, effeminált élet volna az, ami a művé- szekben képpé tolmácsolódik. Férfierő, férfitett nélkül... Nem, mintha a fájdalom s az élet leverő lázai nem volnának ott — ma különösen — a mű- vészi termés fogamzásánál — de ez az

erőnélküli, lázadásnélküli, keménység-nélküli élet- szemlélet s e szemlélet kivetítése nem lehet — s főként egyedüli! — célja a művészetnek.

Derkovits meg is mutatta, mennyire akarattá, életszemléléssé s főként: művészi formával — telí- tettséggé válhatik minden emberi gyötrelem, kín, sőt célzatos állásfoglalás is; de mennyire izmos mégis, élet, ember egyaránt, gyűlöletre, szere- tetre, munkára — s ő ezt abszolút művészi eszkö- zökkel mutatta meg; ő valóban „életes művész"

volt. Az Ernst-múzeumban rendezett nagy ,kiállí- tásának két szép darabja van itt: Bútorkészítő és önarckép.

Bernáth mindinkább a fénynek, dolgoknak, for- máknak önmagukból szüremlése, a fénynek eme rembrandti életteremtő ereje felé hajlik s egyre mélyebb kútjaiba mer lebocsátkozni a formák, fények, víziók világának. Merengő-jét a fény misztikumával, lágy, áhitatos szerelmével, e sze- relem minden hatóságával tudja körülölelni s ugyanezzel a lélegző, teremtő fénnyel övezi Vö- röshajú leány-át. Férfiportréja s Társasága e

fénynek már egészen a formák belsejébe vissza- húzódó s csak azon át derengő, settenkedő halk, szigorú színével tud igézni. Az álmodók s ön- magukba leszállók másikja Szőnyi, halk húrra fogott tájképe mellett a Testvérek sárgákban zengő kettős portréja egyik legszebb darabja a kiállításnak. Aba-Novák e kiállításon egy ré- gebbi s nem éppen erős képével szerepel.

Márffy a túlszélesre nyitott formaelmosódások után meghúzza ezt a széles szájú pányvát s akarja húrokra fogni az elszabadult formákat. S ez neki s nekünk is jólesik. Egry nem lett újabbá, sem mélyebbé, se nem is tud úgylátszik megked- velt útjáról letérni; bár 40. sz. képe méltó társa e terembeli legjobbaknak... A szobrászok közül itt Medgyessy Római férfi feje, Bikája és Csorba Körösi Csorna Sándor — magányos utak me-

rője — ad a szokványos — bár konzervatív, bár modern — szobroknál mélyebbet, többet — s fő- ként: szobrászibbat. Mert Goldmann brutális ot- romba s még hozzá csak nem is nyers-erős sír- emlékét, Borbereki K. Zoltán Aba-Novák por- tréját, mely csak tömegével robusztus, valamint Vedres-Márk merev, skolasztikus, élettelen aki- ját s a többi plasztikákat igazán bajos volna a

„szobrászi" s főleg az egyszerű „jó szobor" jelző- vel illetni. Szerenesés kivétel Boda és Szomor, kikben sok életérzés, fiatalság (elégedjünk meg e szimpla, de hízelgő jelzővel) párosul a formák kissé ázsiai, zárt felfogásával. Előbbinek Sebe- sült parasztasszony-a, utóbbinak Halászok-ja állítja meg az embert.

A fiatal festők közül még inkább Sugár Andor ad tehetségről ízelítőt. Az ismertek közül Pekáry már teljesen egy textilre vagy kerámiára kíván- kozó üres iparmüvészetiességbe sülyed (amely mint iparművészet más elbírálás alá esne), Per-

Gráber Margit: Parasztfiú

A K. U. T. kiállításáról

(20)

lőtt Csaba színkultúrátlan, bántó brutálissága, Désy-Huber merev műparasztjai s mind a többi képek elárulnak szerzőjükről valamit; valamit — hogy époly kevéssé élnek, mint festenek. Általá- ban azt a tapasztalatot szűrhetjük le, hogy úgy életszemléletükben, mint művészi temperamentu- mukban vérszegények, csak — művészek, csak — sápadtak s az élet boldog s keserű tavait még csak nem is ismerők.

Avagy élet és művészet nem egybefonódva, egyet - jelentve, egymást át- és áthasonítva adják-e ér- tékmérőjét, súlyát a művészi alkotásnak? S nem ugyanazt jelenti-e életre-szegénynek s rnűvé- szetre-szegénynek lenni?

Az iparművészek közül Gádor terrakotta-figu- rácskái kedvesek s ízesek; kérámiai plakettjeiben a zománcos tűzességgel kísérletezik.

A névsor teljességéért ideírjuk a többi kiállító művész névsorát:

Barcsay Jenő, Baksa Soós György, Beck Judit, Bene Géza, Bor Pál, Bornemissza Géza, Bródyné P. Lili, Cser Károly, Cserepes István, Cigány Dezső, Diener Dénes Rudolf, Donner G. Mária, Fenyő A. Endre. Fenyő György, Ferenczy Noémi, Forgach Erzsébet, Gárdonyi Jenő, Gergely Tibor, Gömöri Ida, Graber Margit, Halászy Takács Jú- lia, Heisz Géza. Hollós Eszter, Jándi Dávid, Kör- mendi András, Lesznai Anna, Modok Mária, No- votny Róbert, Schaár Erzsébet, Sehönberger Ar- mand, Szandai Sándor, Szobotka Imre, Varga Oszkár, Vörös Géza.

liencze László.

Az ERNST-MÚZEUMBAN a kiscelli kastély régi műtárgyaiból és más magántárgyakból igen gazdag aukció-kiállítást rendeztek. A magyar művészet néhány jelesének kiváló alkotásai vol-

tak itt láthatók. Különös meglepetést keltett egy Corot-nak szignált kép, mely feltétlenül Paál László festménye volt, s érdekes példája annak, hogy Paál halála után mint szignálták át mű- veit lelkiismeretlen francia műkereskedők nagy nevekkel, hogy túladjanak a képeken, melyeket az 1S80.-Í hagyatéki árverésen összevásároltak. Na-

Borsos József: Kislány virágokkal

Az Ernát Múzeum Aukcló-kUUftáeáról

gyon szép Csók, Fényes, Rippl-Rónai, Paái és Munkácsy, Borsós és Hollósy, Lotz és Márffy, Markó és Mednyánszky, Mészöly és Pállik, Szé-

kely és Szinyei voltak kiállítva, a külföldi mes- terek között pedig jók a francia mesterek Bas- tien, Lepage, Courbet, Ribot stb. Az iparművészeti

tárgyak között a nagyon gazdag régi ezüstön kí- vül hatalmas kínai és japán vázagyüjtemény volt látható, ami, mivel igen alacsony árban voltak licitálva, majdnem egészen el is kelt. A

szőnyegek remek példányai és néhány értékes bútor zárta be a gyűjteményt. Az Ernst-múzeuni legközelebbi kiállítása Csók István nagy gyűjte- ményes bemutatása lesz. A jeles mester most lesz hetven éves és az Ernst-múzeum nagy kiál- lítással akar hódolni a mester előtt.

PLAKÁTKIÁLLÍTÁS SZEGEDEN. Figyelemre- méltó plakátkiállítás volt decemberben Szegeden.

Mintegy ezerhatszáz, a világ minden tájáról be- érkezett plakát tarkította a kultúrpalota termeit, érdekes színpompás látványt nyújtva,

örvendetes megállapítanunk, hogy a reklám- grafika ma már túlnyomórészt lépést tart a kor- ral s a pálma a modern plakáté. Ahogy a néma film hangosfilmmé lett, úgy követi ma az ecset- technikát a festékszórógép, mely nélkül finom- ság, kontraszt és anyagszerűség, vagyis komoly, művészi értékű reklámgrafikai munka el sem képzelhető. Sajnos, hogy Cassandre, Colin, Dransy és a többi nagy francia mesterek plakát- jait sem láthattuk, így talán Olaszország és Svájc művészei mutatták a legnagyobb tudást, bár sok tehetséges fiatal magyar művész kellemes szín- harmóniákkal, ötletes és merész vonalakkal elő- kelő helyet foglalt el ebben a magas színvonalú nemzetközi plakáttársaságban. Szeretnők, ha a szegedi plakátkiállítás a jövőben ú j anyaggal és minél sűrűbben ismétlődnék meg (esetleg az or- szág egyéb városaiban is), mint mindenki szá- mára komoly és tanulságos művészi élmény.

L. J.

18

(21)

É P Í T É S Z E T I K I Á L L Í T Á S B U D Á N

Egységes összhatású tárlat, amelynek értékét, magvát, gerincét nem is a kiállítás anyaga, ha- nem az ennek alapját kitevő, a város testét sej- tenként építő, egyedenként egészségesen regene- ráló valóságos élő építészet adja. Mentesen min- den „történelmi emlékezéstől", neo-barok, neo- klasszikus, secessziós és eklektikus fejlődési fo- lyamat bemutatásitól, elhagyva a „mindenáron- szép" művészetét az „önmagától szép" természe- tes, napfényes és őszinte formáiért.

Mindezt pedig visszaadva a fényképező-technika szókimondó, sőt a nagylátszögű lencsék alkalma- zása miatt gyakran kissé hárijánoskodó módsze- rével, ami főképen a tényleges méretek megnöve- lésében és a perspektivák kétségtelenül jóleső, de nem egészen őszinte kidomborításiban nyilvánul.

Ez a kis túlzás azonban még mindig jobb, mint a csalóka szerkesztési eljárásokkal készített u. n.

perspektivikus rajzok előtárása. amelyek sokszor minden valóság ellenére, a szemlélő optikai érző- kének tudatos megtévesztése árán mutatnak be paradicsomi hatású architektúra-tájképeket. Ezek- nek a múltban történt túlságos elterjedése miatt látjuk most már a komolyabb tervpályázatok ki- írási feltételei között az u. n. távlati ábrázolások kizárását.

Határozottan sajnálatos azonban az a tény, hogy a budai kiállítás majdnem teljesen nélkülözi az építészeti témák grafikai feldolgozását. Igaz ugyan, hogy a modern építész mellőzheti kivite- lező munkájánál a művészi ábrázolás módszereit, és alkothat tökéleteset térben, gondolatban egy- aránt különös rajzkészség nélkül is. Még sem he- lyes, ha az építész — építőművész — munkássá- gának egész területén él ezzel a szabadságával. A tervező-építésznek tudnia kell, hogy architektu-

rális problémákat csakis ő tud művészi fokon két dimenzióban ábrázolni, természetesen akkor, ha egyúttal rendelkezik a szükséges intuitióval és technikai készséggel is. Mert legtöbbször, ha festő nyúl exakt építészeti témához, hiányozni fog be- lőle a geometriai műnek anatómiai ismerete, amely nélkül éppoly kevéssé képes az architek- túra lelkét valósághű formában visszaadni, mint amennyire képtelen lenne figurális festészeti té mát ábrázolni bizonyos fokú anatómiai szakis-

meret nélkül. A modern építészetet úgyis sokat vádolják azzal, hogy elszakad a képzőművésze- tektől, sőt száműzni akarja azokat a jövő archi- tektúrájából. Éppen ezért az építész ne égesse fel maga mögött a hidat ennél a látszólagos külső- ségnél sem önmaga és a képzőművészeti ábrázó lások, alkotások között, amelyeknek heterogén művészetében mégis csak sok szerep jut. Hanem őrizze meg a tervezés kellékei között a pasztell- krétát, szénceruzát és vízfestéket is a körző vo- nalzó és tuskihúzó mellett. Becz Jenő.

A TARLAT KIÁLLÍTÓINAK NÉVSORA az utóbbi évek legaktívabb neveit tünteti fel, közöt- tük nemcsak az alkalmazott építészet művelőit, hanem az elméleti vezetőket is. A modern — az egészségesen modern építészet mellett látunk itt műegyetemi és szaktanárokat, olyan tekintélye- ket, akik már annakidején, a történelmi stílus- törekvések idején is maradandó művészetet al- kottak. Ezek: Arkay Aladár, Bálint és Sándori.

Barát és Nóvák, Breuer Marcél, Dávid és Szabó, Fenyves és Fried, Fischer József, Györgyi Dé- nes és Román Frnö, Hajós Alfréd (fedett uszoda), Hofstetter Aladár, Hültl Dezső (autóbusz-garage), Kósa Zoltán, Kotsis Iván, Kaffka Péter (Tabáni szabadtéri színház, terv és modell), Kállay József (az egyetlen kiállító, aki rajzokkal szerepel).

Molnár Farkas, Münnich Aladár (nagyvásár- csarnok), Masirevieh G., Wanner J. (stadion Gö-

rögország számára).

Corot J . B. Camille: Mocsaras tisztás

Az Ernst Múzeum Aukció-klúllítáaáról

(22)

Munkácsy Mihály: Tanulmányfejek a siralomházhoz

Az Ernát Múzeum Aukció-kiállításáról

FAMETSZETEK. Nagyon „ érdekes jelenseg, hogy a magyar vidék művészileg is kezd már feltá- madni. Persze, elsősorban az egyetemi városok- ban, Szegeden, Debrecenben. Nem nagy számmal, hanem igazi tehetségekkel. Nem rég volt itt

szó egy szegedi grafikusról, Budayról, most egy debrecenit, Gáborjáni Szabó Kálmánt emelünk ki. Ez utóbbi az Ernst-múzeumban már bemutat- kozott egy sor fametszettel és utána Olaszor- szágba ment. E tanulmányai hatása most meg- jelent Könyvjegyalbumán világosan meglátszik.

A fasiszta Olaszország nem az individualizmus jegyében él, hanem a közösségében és mikor nagy múltjuk hat rája, felél a korareneszánsz, kissé elmerevül a múltba, de egyúttal hieratikus és nemes szellemű is lesz. Ez Szabó művében né- mileg visszhangzik, de ő nem fasiszta, őt nem fogta meg sem a múlt, sem a jelen, egyéni ötle- teit, játszi könnyedségét, Csokonai városában a gráciák és nimfák lehozzák. Minél tovább lapoz- zuk albumát, annál inkább látjuk, hogy csoko- naiszerűbb, debreceniesebb, de egyúttal annál

szabókálmániasabb is lesz. A Klára könyvénél az egyiptomi fáraó képének átszellemesült ifjú ki fejezése, Deme Sándorné könyvjegyén a zsalugá-

teres ablak mögött látjuk a kis lányt, amint Oláh verseit forgatja, Marci könyvjegyén úgy elnyú- lik az úrfi a diványon (a hold világit), hogy szinte érezzük, mint sajog a szíve, Lilla dalait zo- kogván, dr. Barth Károly, a nagy elektroberen- dező könyvjegyén villanyfények gyúlnak ki, nagy lámpáin éjszakai fények csillognak és

csillogtatnak, — mind igen finom, szinte minia- türista szemmel látott és alakított formákban, éppen ellenkező módon tehát, mint ahogy az elő- szóban Lyka Károly írja. Elvileg tényleg tömör kivonatot ad a fametszet, elvileg, de ime, Szabó Kálmán tud apró részleteket is halmozni és az- ért mégsem lesz anyagszerűtlen. Elv és gyakor- lat, ó te örökös ellenség, s hogy mindég a gya-

korlatnak van igaza. Szabó Kálmán fametszetei közt vannak kitűnően megoldottak, melyek büsz- keségei a magyar grafikának.

A KISFALUDY TÁRSASAD Greguss-érme tíz idén az 1928—1933. évkor legkiválóbb szobrászati alkotása számára volt esedékes. A Társaság úgy határozott, hogy ez alkalommal két érmet ad ki.

Az egyiket Zala Györgynek egész művészi pályája és életműve elismerése gyanánt az ezredévi em- lékmű befejezése alkalmából. A másik éremmel a nemes egyszerűségre és anyagszerűségre tö- rekvő, jelentős munkásságot kifejtett és kiforrott tagját, dr. Medgyessy Ferencet tüntette ki, főként a Szépművészeti Múzeum által megvásárolt Ülő leány című szobrát emelve ki.

A MAGYAR MŰVÉSZEK ÉS MŰPÁRTOLÓK EGYESÜLETE karácsonyi bemutatkozó kiállítá- sát az Uj Szalon termeiben rendezte és ezzel még inkább emelte a Kossuth Lajos uccai kiállító-he- lyiség- nívóját. Egy-egy kitűnő képet küldött ide többek közt Kernstock Károly, Iványi Grünwald Béla, Gedő Lipót, Diener Dénes Rudolf, Jobbágyi Gaiger Miklós, továbbá Aikelin Lajos, Bellányi Viktor, Biai Föglein István, Demellné Kabat"

Alexandra, Gyárfás Zsuzsa, Kern Andor, Poth István József, Szőnyi Lajos, Monostori Moller Pál, Lump Imre, Kállni József építész tervét és Valér Eric díszletterveit.

AZ UJ SZALÓN KARÁCSONYI KIÁLLÍTÁSA alkalmából zsúfolásig megtelt jó, még jobb és egészen jó képekkel, amelyeknek összhatását ta- lán csak éppen ez a zsúfoltság rontotta kissé. A kiállító művészek között ott látjuk a tárlat ál- landó neveit, akiket már többször méltattunk:

Forbászi Aranyossi Artlrur, R. Barabás Gizella, Barsi Bronecz Ferenc, Bereznay Bernola Ká- roly né, Csabonyi Antal, Deák János, üemeczkyné Volf Irma, B. Dimits Fehérliegyi Sándor, For- gács-Hann Erzsébet, Gách István, Gách Magda, Jancsó Béla, Idrányi Tibor, Ocsvár Rezső, Po- korny Marcella, Sziklai Lajos, Farádi Veres Iza, Szödy Szilárd. Külön meg kell említeni Kottoff Olivér kiváló kutya portréját, továbbá Kolozs- váry Endre „Vihar után a Hortobágyon" című képét, amit mint az állam vendége Hortobágyon festett.

RÓBERT KOHL osztrák festőművész a Szépmű- vészeti Kiállítások helyiségében rendezte szép- sikerű tárlatát. Főképpen arcképei, gyermek- portréi és aquarelljei tetszettek.

Kolozsvári Endre: Vihar után a Hortobágyon

Fotó Horváth Az ŰJ Szalón Tárlatiról

(23)

Monostori Moller Pál: Lóverseny

A Magyar Művészek és Műpártolók Egyesülete Tárlatáról

Aliquis: A világháború érckrónikája. Budapest, 1934. Az Egyetemi Nyomda részéről is meglepően választékos köntösben közrebocsátott kis kötet ízelítőt kíván adni a világháború emlékérem-ter- meléséből és egyben indítékot arra, hogy a kül- földi, főleg francia példa nyomán a magyar ha- diemlékérein-alkotás is kerüljön megfelelő irá- nyítás és vezetés alá. Legmegfelelőbbnek tartaná a szerző, ha az Akadémia venné kezébe a dolgot és a katonai szakkörök bevonásával sorompóba szólítaná a magyar éremszobrászat legkiválóbb- jait és megteremtené a világháború magyar érc-

krónikáját. Mint a kis könyvben mutatványként közreadott 24 érem is bizonyítja a plasztika legfé- nyesebb nevei kértek maguknak eddig is helyet;

Nocg, Vernier, Dasmann, Kautsch, Thiede; a mieink közül Berán, Teles, Szödy nem mutatkoz- hattak be az elsősorban külföldi mintákkal szol- gáló kis műben s csupán Beck ö. Fülöp képvi- seli éspedig nem méltatlanul a magyar érem- plasztikát. Valóban nagy nyereség lenne, ha a magyar katona a magyar plasztikán keresztül is bevonulna a nemzeti lélek halhatatlanságába;

plasztikánk biztosíték arra, hogy méltón vo- nulna be.

Deinellné Kabat Alexandra: Alom

A Magyar Művészek és Műpártolók E g y e s ü l e t e Tárlatáról

(24)

MAGYAR MŰVÉSZETI SORSJÁTÉK KIÁLLÍTÁSA

A kiállítás összeállításánál a tiszta l'art pour l'atr-on kívül humánus cél szolgálása is vezette a rendezőséget (Lady Chilston Alapot Gondozó Tanács). A szociális misszió nemes törekvése el- ismerésre, hálára tarthat számot.

A kiállítás a mai magyar művészet egyveleg- szerű összeállítása szűk keretek között. Megtalál- juk a klasszikus iskolán nevelkedett reálisnatu- ralisztikus kidolgozású műveket; úgy szinfén helyet találnak az expresszionizmus képviselői.

E kiállítás két irányú betekintést nyújt művésze- tünkbe: hosszmetszetben (stílus irány) és kereszt- metszetben (művész).

Nagy művészeink közül legjobban szerepel Lux Elek, aki a tőle megszokott finom stílussal rea- lizálta az emberi test mozgásának harmóniáját:

minden szobra egy-egy megkövült zenei taktus.

Festmények. Istókovics Kálmán Kain és Ábel című képe újszerű struktúrájával, vizionális ha- tásával a kiállítás legjobb művei közé sorolható.

Kifejezésmódjának szimbolikája — tartalomban, formában egyaránt — egyéni. Aba Nóvák Vilmos fölényes rutinnal csillogtatja grafikai tudását, a Kaszások jobbjai közül való. A dekoratív stílus egy igen értékes, megdöbbentően nagyszerű pél- dánya van itt- Helbing Ferenc Nyilazó lovasok;

önkéntelenül, minden erőszakoltság nélkül ős- magyar levegőt tudott föleleveníteni. Klie Zol- tán Cirkusz című képe az új stílus sikerült pél- dánya. További kiállítók közül még Kövesdy Gézát a foltfestés művészét. Gy. Sándor Józsefet, br. Battyány Gyulát, Burghardt Bezsőt, Ha-

Gách Magda: Zsolcai táj

Az Cj Szülőn Tárlatáról Kotó Röckel

Ráhmer Mária: Kerámia

ranghy Jenőt, Boldizsárt, Komjátit és még igen sokat kell fölemlítenünk. — Komáromi-Kalz Endre Interieur-je magánviseli alkotójának kü- lönlegesen egyéni, a köztudatba már teljesen át- ment jellegzetességét. Nagyszerű Polczer Lajos Tanulmányfej-e. Kastuly Béla a technika vir- tuozitásával használja expresszionista színeit Ponté Sisto olajfestményén. A részletek aprólé- kos, de jellemző kidolgozása, a nagyszerű meg- látás kiemelik gr. Károlyi Viktorné Alkonyat című képét a megfelelő irány epigon másolá- saiból.

Szobrok. Sóváry János Pihenő szobra meg- érdemli a külön megemlékezést idealizált realisz- tikája miatt, amely az élet pontos megfigyelőjét sejteti az alkotóban. Robusztus, dinamikai ener- giával rendelkező szobor Imre Gábor Szt.

György-e. Csupán néhány vonallal érzékelteti a belső erőt, a támadásra készülő test megmerevedé- sét, de oly találóan, olyan pattanásig feszülőn, hogy szinte kellemetlenül szorongó érzést kelt a szemlélőben. Martinelli Jenő női akttal, a táncosnő könnyed mozgású szobrával képviseltette magát.

Zala György, Markup Béla, Cser Károly és még sok más ismert nevet találunk a még kiállító szobrászok között.

A befejező művész, a kezdő művész — a régit tö- kéletesítő, lezáró és az újat kísérelő — mily nagy- szerűen megfér e kis teremben. Jólesik látnunk az ellentétes stílusirányok e közös kiállítását!

Pogány Ödön.

22

(25)

Váltó Pál építész:

Egyszobás garcon lakás megoldása 2 személy részére fekvőhellyel. Sebestyén Mária lakása

Kivitelezte: „Garcon" modern lakásművészeti műhely

Ábra

Updating...

Hivatkozások

Updating...

Kapcsolódó témák :