A művészi fényképezésről

A MŰVÉSZI FÉNYKÉPEZÉSRŐL.

• Fényképezés és művészet. Hogy lehet ezt a két fogalmat egybefogni? Hiszen a fényképezés minden részében mechanikai vagy chemiai foglalkozás.

• Mi köze van ehhez a művészetnek ? Ilyen és hasonló nézeteket lehetett hosszú időn át különösen a művé- szettel foglalkozó egyénektől hallani, míg a fény- képező egyesületek kiállításai meggyőzték a kétel- kedőket arról, hogy bizony a fényképezést is

lehet oly módon gyakorolni, hogy végeredmén3'e művészi alkotás legyen.

o A fényképezés magában igaz, hogy nem művészet, de ha művészi tehetségekkel bíró egyéniség foglal- kozik vele, művészetté fejlődik.

• Hiszen úgy vagyunk a festészettel vagy bármely más művészettel is; a festett tárgy vagyis a festészet is csak akkor lesz művészi értékű, ha az művész kezeitől ered, különben bizony csak mázolás marad.

• Ezek után tehát nagyon természetes, hogyha valaki

művészi fényképezéssel akar foglalkozni, először is győződjék meg, hogy van-e benne érzék a művészet iránt. A fényképezésnek erre az ágára vonatkozó — a gyakorlatból merített — szabályait és technikai fogá- sait valaki hamar megtanulhatja, de alkalmazni csak alckor íogja tudni, ha művészi felfogása is van.

• Cikkem keretében a művészi fényképezésnél leg- többször előforduló, általánosan ismert szabályokról,

azok alkalmazásáról s a fényképezés teknikájának ama részéről akarok megemlékezni, melyre a művészi fényképezéssel foglalkozónak leginkább van szüksége.

• Minden kép egy gondolatnak, témának legyen a kifejezője. A képnek főtárgya, melyben a téma kon- centrálódik, uralkodjék a többi tárgy fölött annyira, hogy a képnek minden más része csak a főtárgy jelentőségét magyarázza.

• A főfény a főtárgyra essék, a fővonalak feléjé irányuljanak.

• A képen azonban a koncentrációt nem szabad annyira vinni, hogy a képnek egy része a többitől elváljék. Azért a főtárgy fényét lassanként csökkentsük és fokozott eséssel vigyük át a melléken tárgyakra úgy, hogy a kép szélei felé a fény lassanként el- enyésszék.

• Oly tárgyakat, melyek a kép főtémájának emelésére nincsenek befolyással és ennélfogva a kép k ö n n y ű

metszővonalak derékszögben találkozzanak a másik vonallal. A változatosság a képzőművészetek egyik leghatásosabb eszköze, azért az ismétlésektől a vonalaknál is, a silhuettékben is óvakodjunk.

• Tájképeknél különös figyelemmel legyünk a han- gulatra, a levegőre s ne örüljünk annak, ha a tájkép minden tárgya az előtértől a háttérig élesen van beállítva, mert ezt a természetben nem úgy látjuk,

GHABOWSKY ANTAL

O S Z T O Z K O D Á S

megérthetését zavarnák — lehetőleg n y o m j u n k el, vagy hagyjuk ki őket.

• A világosság és árnyék úgy legyenek elosztva, hogy az egyik is, a másik is bizonyos összefüggés- ben maradjon, nehogy elszórt világos vagy sötét foltok zavarják a kép hatását.

• Egymással párhuzamos irányban futó vonalakat kerüljünk, vagy másirányu vonallal egyesítsünk;

de mellőzzük amennyire csak lehet azt, hogy az ilyen

hanem arra legyen gondunk, hogy az egyes tárgyak, fák, csoportok úgy álljanak a képben, hogy mintegy érezze az ember a levegőt, amely a tárgyat környezi.

Azért a tájkép minden tárgyának széle éles silhuettét ne képezzen, hanem minél távolabb áll az előtértől, annál lágyabb rajzot mutasson. A fényképező Ízlését és művészi felfogását legjobban fejlesztheti j ó fest- mények tanulmányozásával.

• Habár a fényképezés technikája ma már annyira

291

F A R A G Ó GÉZA

N E H É Z F E L A D A T

kifejlődött, hogy képesek vagyunk többszínű — sőt bizonyos megszorításokkal a természet minden szi- nóben is — képeket alkotni, ezek a többszínű fény- képek mégis csak kísértetek, melyek csak kivételes esetekben eredményeznek művészi értékű képeket

és épen ezért inkább csak az egyszinü képekkel akarunk foglalkozni.

• Ha a természetnek egy szines képét lefényképezzük, azt tapasztaljuk, hogy a kész képen a szinek értéke nem egyezik a természetben látott szinek értékével.

F A R A G Ó G É Z A

A K Ö D K U L T Ú R A V

Ez onnét ered, hogy a fényképészeti érzékeny lemezek ama szinek iránt, amelyekben a kék sugarak vannak többségben, érzékenyebbek, mint ama szinek iránt, melyekben a sárga és vörös sugarak dominálnak.

• E hiba kikerülésére ma már olyan lemezeket készítenek, amelyeken a kék sugarak iránti érzé- kenység csökkentve s a sárga és vörös sugarak iránti érzékenység fokozva van. Mégis, ha a szinek értékét teljes valóságban akarjuk megkapni, szük- séges, hogy a lencse és érzékeny lemez közé alkal- mazott sárga üvegből készült fényszürőt használjunk.

többet hoz a képre, mint amennyit egy pillantással áttekinteni szoktunk. Ha tehát egy ily felvételnek oldalaiból, valamint az előtérből egy jó részt el- veszünk, a távlat a megmaradt darabon azonnal természetesen hat és művészeti képekre alkalmassá válik. Miután a művészi fényképeket úgyis rendesen nagyobb alakban készítik, mint amilyen az eredeti felvétel volt; az ilyen kis gyújtótávolságú lencsék felvételeit a prakszisban nagyon jól használhatjuk, mert a nagyításnál azok sokkal alkalmasabbak, mint a nagyobb alakú felvételek.

PUTRIK BÉLA

S Z O B A F E L V E T E L

• Habár ezek nélkül is lehet művészi értékű fény- képeket alkotni, — amint azt szinérzékeny lemezek- létezése előtti időből is láthatjuk. - És mégis a szinérzékeny lemezek és a sárga fényszűrő oly migy előnyűek, hogy azokat művészi fényképek készí- tésénél mindenkinek a legmelegebben ajánlhatom.

• Művészi fényképek felvételére rendesen hosszú gyújtótávolságú lencséket használunk, mert az ilyen felvételeknél a távlatot a legtermészetesebben kapjuk meg. Rövid gyújtótávolságú lencse a távlatot túlozva adja, de csak látszólag, ami onnét ered, hogy az előtérből úgyszintén jobbról és balról is sokkal

• A fényképezés teknikájáról, habár sokat lehetne írni, a sok szó is csak kevés haszonnal járna, mert az ilyesmit először is csak gyakorlati úton lehet elsajátítani, másodszor pedig azt tanácsolnám minden igyekvő fényképezőnek, hogy saját teknikáját képezze ki úgy, hogy annak segélyével mindent ki tudjon hozni s alkotásaiba belefektetni, amit művészi érzéke megkíván.

• Csak így fejlődhetik ki a fényképezőnek művészi

egyénisége; mert habár a művészi egyéniség nem-

csak a teknikában. hanem a felfogásban is legalább

ép oly nagy mértékben mutatkozik, az egyöntetűség

g -

elérésére okvetlen szükséges, hogy mindkét fontos dologban egy és ugyanazon egyéniség tükröződjék.

• A művészi fényképezésről kitnerítőleg írni már a helyszűke miatt sem lehet.

• De egyáltalán ezt a témát kimeríteni lehetetlen lenne, épúgy minthogy azt tökéletesen megtanulni egy ember élete alig elégséges.

• Ú g y vagyunk vele, mint amikor egy magas hegyet mászunk. Minél magasabbra érünk, annál nagyobb lesz a láthatárunk, annál érdekesebb a látott kép s annál rejtélyesebb a távolság. De a hegyet mászó, ha előbb nyakát nem szegi, végre felér a

annyit ábrázol, mint amennyi a téma kifejezéséhez szükséges. A képnek ennélfogva jó, koncentrált hatása van, sőt lágy — minden éles vonalt mellőző — ki- dolgozása bizonyos hangulatot is kelt, mely a témával megegyező harmóniában van.

• II. A z o s z t o z k o d á s . A kép hatása nyugtalan, mert a világos foltok nem j ó l vannak elosztva s összefüggésük nincsen. A főalakok nincsenek kiemelve.

A képnek nyugtalan hatását a jobb oldalon álló téglafal lépcsőzetes kiemelkedése méginkább fokozza.

• III. N e h é z f e l a d a t . A kép hatása nagyon jó, fény és árnyék nagy Ízléssel ugy vannak elosztva,

P E T R I K B E L A

E R D E I ÚT

hegy legmagasabb csúcsára is, míg a művészet bármely szakával foglalkozó, minél magasabbra ér, annál távolabb látja maga felett céljának hegyormait kiemelkedni.

• Néhány példával ezt a tárgyat talán jobban meg lehet világítani a kezdő fényképező előtt, amiért is a mellékelt felvételekhez a következőket kívánom megjegyezni:

• I. A z á l o m . Ennek a felvételnek a szerzője az árnyék és a világosság összefüggését j ó l be tudta tartani; a képen minden felesleges, a kép témájához nem tartozó részlet helyesen van elnyomva s csak

hogy nyugodt és koncentrált képhatást biztosítanak;

a gyermekek arckifejezése is tökéletesen megfelel a kép tárgyának.

• IV. A k ö d. Nagyon sikerült, kellemesen ható erdei kép, melyben a ködös levegő nagyon j ó l van kifejezve, Az árnyék és világosság közötti összefüggés j ó l be van tartva. Az előtérben álló fának törzse azonban egy kissé sötét és minden részlet híjában kissé nehézkesen hat.

• Fölösleges lenne a tárgyat bővebben magyarázni, mert tehetséges amatőr egy ilyen rövid felvilágosítás alapján is csakhamar megtalálja azt az utat, melyen

1 1 1 1

n 1

a művészi fényképezés felé sikerrel indulhat; a többiben pedig utalom a kezdőt a természet és a festőművészek képeinek szorgalmas tanulmányozására.

• Az V. ábra például szolgáljon arra, hogy mikép lehet két egyént úgy csoportosítani, hogy a képnek hatása nyugodt és koncentrált legyen. A főfény a főalakot egészen megvilágítja, s tőle átmegy a másik alakra; a világítás a női alakot úgy éri, hogy annak formái a nő természetével megegyezőleg lágyak, mig a férfi alak arcának határozottabb, kemé- nyebb vonásai annak megfelelőleg nyertek világítást.

• A VI. ábra deres téli tájképet ábrázol és azt mutatja, hogy mikép kell egy képen a világosságot és árnyékot csoportosítani és a távolabb eső tár- gyakat lágyabban és homályosabban kidolgozni.

• VII. A z e r d ő b e n. A motívum maga nagyon érdekes és ámbár annak megválasztása Ízlésre mutat, mégis a kép maga nem elégíti ki a nézőt, mert sok minden- féle dolog zavarja a kéj) egyöntetűségét és kon- centrációját. Az előtérben álló alak semmiképen sem illik bele a kép keretébe, mert jelenléte semmivel sincsen indokolva, eltekintve attól, hogy ügyetlen állása magában véve is komikusan hat.

A képen a tó rnelhtti nyirfacsoport volna hivatva, hogy a kép fő tárgyát képezze és a néző érdeklő- dését lekösse; de miután éppen ez a része a képnek nem sikerült, mert a nyirfa világos lengő lombozata a háttértől nem válik el, sőt alig hogy látható, a képnek érdekessége elvész.

PETRIK BÉLA.

GRABOVVSKY ANTAL

A Z E R D Ő B E N