AE 4* •}
¡gfe
* k · -
* ' St, -ff',-.
X . A S Z E N T - I S T V Á N - T A R S U L A T ' f T U D O M Á N Y O S ÉS I R O D A L M I O S Z T Á L Y Á N A K
FELOLVASÓ ÜLÉSEIBŐL.
/4'Mm
O . S Z A M .
--! 'a
AZ
,,.HI ISMÉK ETEK ELETKEZES:
D" KISS JÁNOS
RF.NDKS TAGTUL.
Felotoaslatott a Szent-lstíán-Társulat Imi. és ¡rod. osztályának 1891. folir. 20-án tartott ülésében. .
L ; Külön lenyomat a „Bölcseleti Folyóirat" 1894-iki III. füzetéből. . .ví'.i!
t<
V A V
. V ^ v á T - v V ^ · - . .
Ara 301 krajczár. = =
BÜDA'pEST, 1894. . . KIADJA A S Z J; Lí T -1ST VÁ N - T ÁESULAT
í. ·>·'"· '';.·.· . ... •• .-.'..· -."."·"·. ' ' . ' .",..· ' '
„ TUDOMÁNYOS ÉS IRODALMI OSZTÁLYA. · - -
У
С 2 0 7 6 2
K ö n v v t á r
- A Szent-István-Társulat jószellemű, részint népies, réaíipt tudományos könyvek kiadásá végett létesült! A Szent-lstván- Társulat tagjai irányában a következő kötelezettséget vállalta - e l : 1. Évenkint minden társulati tagot 90 nyomtatott ívre
terjedő olvasmányokban részesít. 2. A 90 nyomtatott ívre terjedő könyveket két vagy három részletben a tagok minden megterheltetése nélkül bérmentve küldi szét. 3. A könyveket nem küldi minden tagnak külön, hanem úgynevezett tiszteleti tagjaihoz, kik minden egyházmegyében ennek kiterjedése szerint többen vannak, s kik azon a vidéken a tagok irányában a Társulatot képviselik, a könyveket egyes tagoknak kézhez szolgáltatják, a tagdíjt tőlük átveszik stb.
Aki a Társulat tagjai közé kíván lépni, ha a közép- pontban lakik, bejelenti magát a Társulat titkári hivatalánál (Királyi Pál-utcza 13. sz.), vidéken pedig azon tiszteleti tagnál, kitől a tagilletményt, vagyis a 90 ívnyi könyveket legkönnyebb uton megkaphatja, vagy plébánosánál, aki a további utasítás - kat szívesen megadja.
A Társulat rendes tagja tagdíjul évenkint legkésőbb augusztusig befizet 3 frt 15 krt azon tiszteleti tagnak, kitol a társulati könyveket kapja és akihez, ha valamely könyvet meg nem kapott volna, a reklamáeziót is intézi.
A Szent-István-Társulatról s működéséről oővebb tájé- kozódást szerezhetni- a Társulat által kiadott »Társulati Értesítődből, mely kétfaetenkint megjelenvén közli a Társulat életében előforduló eseményeket.
• ^ . • • - • - - '
Felolvasások
\ . a Szent-lstván-Társulat tudományos és \irodalmi osztályának üléseiből (8-r.).
1. szám. Kandra Kabos. Az\ ezeréves Károlyiak. (23 1.)
! Budapest, 1894. Ára·· 30 kr.
2. » Dr. Giessivein SándcfX. Az uráli nyelvek hely- határozpi demonstratív' elemei. (29 1.) Budapest, 1894. A r a ! 40 kr.
- 7
A Z
EH TE, ELETkEZESE.
rk
Dr K I S S J Á N O S itF.xm.s twítoi..
tiü.iviisl.iliitt Szi'iil-klviiii-Táisiilal ind. h in«!, «szlálvnimlv MM. felír. 'JO-án tartóit íilőebfii.
B l D A l ' K S T . 18:i4.
K I A l> I \ A s z K NT- 1ST VÁ N-TÁRST T-A T TIIIIIIMANYOS ÍIS IIÍIIIIAI.MI OSZTÁLYA
i
i1iuMi:l''Min r. t:'T-s. l.'tny V t.l;',j:i.
^
z K M I I K H U E N általában két ismerő tehetséget és kétféle
ismeretet különböztetünk m e g : az érzékit és az értelmit. Az érzéki ismeretnek, mely a külső és a belső érzékelő képességek ú t j á n jön létre, összes alakjai a következők: külső érzékelés az öt külső érzék ú t j á n ; a közérzék, mely a külső érzékek tárgyait és érzékeléseit egymástól megkülönbözteti; a belső érzék, mely az emberi szervezetet, az érzékelő alanyt s annak állapotát veszi észre;
a képzelöilés, mely a szerzett érzéki képeket f e n t a r t j a és megújítja : az érzéki emlékezés, mely a 1 mi 11 érzékelést mint multat megőrzi és felismeri, s az újabban ösztönnek is ne- vezett becslő érzék, mely az érzékeitbon a célszerűséget is felismeri. Mindezeket az érzéki megismeréseket a következő két mozzanat jollegzi : a anyagiság, amennyiben t á r g y u k csak anyagi lehet, s az egyediség, amennyi! -n csak egyedi, egyes dolgokra vonatkozhatnak, tárgyukat <• 11·. mint egye- det. konkrétet, individuumot ragadják meg.
Az emberi ismer-lek másik, magasabb i· odú osztályát az értelmi ismeretek alkotják s ezek a következők: foga- lom vagy eszme, ¡(élet és következtetés. K.·.«·.k jellegei a következők: anyagtalanság és általánosság: ¡myagtalanság, amennyiben az anyagiakon kívül nem-anyaginkra is kiter-
jednek; és általánosság, amennyiben nemesek egyedekre vonatkoznak, liánom általánosak is lehetnek. többnyire általánosak. Mondom: az anyagiakon kívül, tehát az anya- giakéit épen nem zárom ki az értelmi megio.·· ¡cs köréből.
1 *
s mondom: nemcsak, egyedekre vonatkoznak, tehát az egye- d e k e t sem zárom ki az értelmi megismerés tárgyai közül.
Az értelmi megismerés t á r g y a i a n y a g i a k és anyagtalanok, test, lélek, szellem, törvények, Isten, r ö v i d e n : az igazság, egész birodalmával; továbbá ez a· test, az az ember, a test általános fogalma, az ember általában stb.
A jelen értekezésben az értelmi ismeretről, ennek ke- letkezéséről van szó.
Meggondolva állítom;,szó van az értelmi ismeret kelet- kezéséről,.s nem mondom,'"mint legtöbbször kifejezik, a fo- galmaik vagy. as eszmék eredetéről, ' m e r t itt nem csupán az eszmék, hanem az összes értelmi "'ismeretek, a fogalmak v a g y eszmék, az ítéletek és. a' következtetések keletkezésé-
ről is v a n szó. . Az értelmi ismeretek keletkezésének kérdése rendkí-
vül fontos, s ennek · megoldásától f ü g g az egész bölcselet- t u d o m á n y i rendszer megalkotása és szelleme, i r á n y a ; mert' az értelmi ismeretek keletkezéséről alkotott- nézettől f ü g g ez ismeretek értékének becsülése s annak megítélése, tár- g y i értéket is vagy csupán alanyit tulajdonitsunk-e azok- nak. nemkülönben az értelmi ismeretek körének meghatá- rozása. Sőt épen e kérdés megoldása adja meg kinek-kinek sajátos , bölcseleti felfogását és bölcseleti rendszerét. Az Aristoteles-féle bölcselet mi más, mint Aristoteles ismeret- elméletének alkalmazása az összes megismerendő!,-re? A ."Descartes-féle bölcselet m i más. mint Descartes ismeret- elméletének alkalmazása az emberi ismeret minden tárgyára?
A Locke-féle bölcseleti rendszer Locke ismeretelméletének alkalmazása. A Jvaub-fóle kriticismus mi más isim·,-,.(;,elmé- letnél? Hegelnél meg épen ismeretelmélet és világi', .-¡lödéit, ismeret és valóság egy. A scholastikus bölcseleti rendszer kiinduló pontját és szilárd alapját is a seholastikus ismeret- elmélet képezi. . .
„'De nemcsak kiválóan fontos az értelmi a·.»,,eretek, keletkezésének ilyen vagy olyan értelmű megfeji/.;,., ,1,- '"rendkívül nehéz is e kérdés megoldása: az egész bölescl-
keilés nehézsége azonos e kérdés . megoldásának nehézségé- vel. A nehézség oka abban a.z eltérésben és látszólagos ellentétben rejlik, amely az értei mi megismerés legközelebbi t á r g y á t képező anyagi, világ s az értelmi megismerésének alapul szolgáló érzéki ismeret közi:· egyfelől s az értelmi megismerés közt másfelöl fenfbrog. Ugyanis az elénk táruló anyagi világ anyagi egyedekből áll. és egészében is egyedi, konkrét, individuális, esetleges, időbeli és véges: ilyen az érzéki megismerés is, szintén anyagi, egyedi, konkrét, indi- viduális, esetlegest, időbelit és végest ábrázoló: ellenben az értelmi ismeret az anyagiakon kiviil anyagtalanokra is vonatkozik: az egyedeken kívül általánost is ábrázol; az esetlegeseken és időbelieken kívül szükségest és örökké- valót is jelent s a végeseken felül a végtelent is felöleli.
Már most nagyon nehéznek tűnik fel annak megfejtése, miként származhatnak ily -kitűnő tulajdonságokkal ékes- kedő fogalmak és ítéletek tökéletlenebb, sőt ellentétes saját- ságokkal biró anyagi tárgyak hatásából és szintilyen érzéki képekből. '
A kérdésnek e nagy nehézsége okozta azt a bölose- b-i tortéimti tényt, hogy ezredek lefolyása a l a t t a legna- gyobb bölcselők is eltérő megoldásra jutottak, s a legkü- lönbözőbb ismeretelméleteket. és .oz/ej a. legkülönbözőbb bök-soleti rendszereket alkották.
A főbb ismeretelméletek, melyekre a többiek is visz- sza vezethetők, legyenek it t röviden jelezve. -
Az értelmi ismeretek a. kövei kezű fin-ásokból szár- m a z h a t n a k : Istentől, a világtól és magál·'·! a. megismerő
. ·~ o o lélektől. Közvererlenül Istentől szárnuizfn.l.ják az értelmi ismereteket, a, nundenisivnítök, a tradibionalisták és az oritologisták. Csupán az anyagi világot tekint de ismereteink forrásául az anyagéiviiok. Csaknem kizárólag az emberi lélektől származtatják ismereteinket a v«iünk született eszmék és fonnák hívei, továbbá a. túlzó idealisták. A lé- lekben és az anyagi világban ismereteink két. mozzanatát látják az érzékelviek. Végre az Aristof.eb^ nyomdokain liala'ló seholnsí ¡kasok minden lehelő tényezőnek részt jelöl-
— 6 -
nek'az értelmi ismerőt, keletkezésében: az anyagi világnak,·
mely a megisinoromlőket a lélek elé t á r j a ; a léleknek, mely a fogalmakat és ítéleteket az anyagi világtól elvonja, s Istennek, ki mint minden másodrendű oknak, úo-v az értelemnek működésénél is közreműködik.
Nevezetesen a mindenistenítök, pantheisták és monis- ták, mindent istennek vagy legalább egy lénynek tartván, az értelmi működést is ez egy lény kifejlődésének, cselek-
vésének tekintik. . A traditionulistúk azt tartják, hogy az első ember a
.szellemi és'általános jellegű ismereteket· mind (túlzók) vagy legalább azok kitünöbbjeit, (mérsékeltek) csupán Isten köz- vetetten oktatásájb«^. ta.nulliat.ta, hogy azután utódaira át- hagyományozza·'; ' .. ' .
Az ontoíogistálc szerint, az értelmünk előtt folyton jelenlevő istenségben vagy örök igazságban szemléljük az
értelmi fogalmakat.
Az anyagelvüek. .mint, minden egyél.) jelenséget, úgy az értelmi megismerést is az anyag .mozgásának tulajdonít- ják, s attól az általános, szükségszerű, örök. szellemi és végtelen jelleget eltagadják.
A. velünk született eszmék hívei, azt tanítják, hogy min- den v a g y legalább némely értelmi fogalmak 'és ítéletek természettől lelkünkbe vannak oltva. .
Kant. a velünk született formák mestere, azt tartja, hogy lelkünkben természettől bizonyos formák "vannak, s innen értelmi ismereteink általános és sziikségszen'i jellege. .
cl. túlzó 'i.deahsl/tk összes ismén •te in bet egyoldalúkig a megismerő alanyin',1 fejtik ki, a megismert rárgy szerepé- nek teljes eltagadúsával vagy Iálságos megszorításával.
Az érzékelviek, úgy mikénI. az a nyagelvj.ek. ragadják az értelmi ismeretek általános, szükségszerű, örök. szellemi és végtelen jelleg«',I, s azokat, csupán az érzéki ismeretek módosulásának, ·tehát tökéletesebb fokainak tartják.
• .- Mindez ismeretelméletek egyoldalúságait, és túlzásait, kikerüli az Aristote-les elvein nyugvó soholastikus ismorot-
elmóleí, melynek kifejlesztési'·re, tökéletes!lésére a keresz- - tény bölcselők, élükön szent, Ágostonnal, és aguinói szent
Tamással, erejük legjavát szentelték. · · . Lássuk ezt az elméletet közelebbről.
A soholastikus ismeretelmélet az ismeretszerzésnél közreműködő összes tényezőknek megadja azt. ami azokat;
megilleti. Mindenekelőtt tanítja, hogy Isten, ki a másod- rendű okokat, a véges lényeket teremtette (croatio), fentartja (conservatio) és működésűkben segíti (concursus), az értel- met, is teremtette, fentartja és segíti cselekvésében. Ez a tényező azonban az emberi ismeretre nézve kiilsö. A fő figyelem a belső tényezőkre, a megismerendő tárgyra és a megismerő alanyra fordítandó, mert az ismeretet tulajdon- képen ezek alkotják.
A soholastikus ismeretelmélet úgy a megismerendő tárgynak, az anyagi világnak· s az ebben jelentkező szelle- minek, mint a. megismerő léleknek, megjelöli a mindegyiket megillető részt. Yilágosan kifejezi ezt sz. Ágoston, midőn így t a n í t : »Lehetséges, hogy valami megismerhető és még sincs megismerve; ellenben az nem lehetséges, hogy tudva legyen, ami nem volt, megismerhető. Kétségem felül áll, hogy minden dolog, amit megismerünk, a maga, ismeretét szüli hennánk. Mert mind a· kei tőtől, származik az ismeret:
('(· megismerő alanyiéit és a megismert tárgytól·'.' Es ismét:
>A látás a, látható tárgytól származik, de n o n csupán attól, ha.rie.in egyúttal a- látó t.ehefsa'gl.öl : ugyanis a. látóból és a láthatóból származik a látá.-·'·.8 Ugyanezt, hangsúlyozza Sil-
1 De Tnnilate 1. !>. <5. 12. •Miiiiilestiim esi, posse iieri, nt.
s.,1. n.li(|ii¡,[ scil.iile. 1. e. ,|ii,,i! seii'i (mmiiíI, el, loiiini tiea''ia.uir : ilInd a,li- léin lierj ,|0„ |„,ssi·, uh seia.i.in·, ,|ii,„l se'tl.ile ni,n l'iieril. Unde liijnido te. 111, i, {|,,, | „„¡^ qiimj ,,1'iiriis fc.'S, ,|,,I ,<''11 11< | · I e e< 11 (ise i I í i'IS. CODgeiI IJl'ar.
in neliis iiof.itiain sui. Al, lila','iii,, mini Metil.¡a. |,jin'tur. a coglio- seenlii ,, j I. .
' T)n Tnnilale I. II. e. ,„ viail.ili üt v5r»i<->. iKm tamen
· >• -"la. iiisi adsil ve-.ns: ex veit·,,II enin, el visil.iili W· visus.e
vester. Mauras, Aristóteles és sz. Tamás egyik legkitűnőbb értelmezője, midőn így í r : »Minden ismeret az ismerő tehet- ségtől és a tárgytól, vagyis a megismerő alanytól és a megismert t á r g y t ó l ' származik. E n n e k természetszerű oka az, m e r t minden ismeret, legalább minden teremtett ismeret, kifejezése, utánzása és élő képe valamely tárgynak. Ameny- n y i b e n élő, a megismerő alanytól származik; az ugyanis lehetetlen,. hogy a megismerő valami olyas által éljen, ami
nem őtőle van, hanem csak merőben szenvedőlegesen befogadva eg3r mástól; amennyiben pedig a megismerés kifejezése, utánzása és képe a t á r g y n a k , .a tárgytól kell származnia. A n n a k , ugyanis, ami az eredményt.. hasonlóvá teszi magához, az eredményre m i n t cselekvő oknak kell hatnia, m e r t ami az eredményt magához hasonlóvá teszi, leginkább a cselekvő okhoz tartozik«.1 .
A m i már most a megismerendő t á r g y a t illeti, annak a megismerő alany elé kell terjesztetnie, hogy az alany felfogó tehetségét gyakorolja, s hogy épen egy bizonyos t á r g y a t ismerjen meg. A megismerő alany ugyanis magá- ban1 vévé közönyös a működésre és nem-működésre, továbbá közönyös ennek vagy annak a t á r g y n a k felfogására. Hogy tehát működjék, szüksége van bizonyos eléje ..terjesztett t á r g y r a . »Az ismerő tehetség, mondja Suarez, kozönb'ös a b b a n a tekintetben, h o g y egyik v a g y másik tárgy körül működjék, azért, hogy egyes esetben megismerésre határoz- tassék, magával a megismerendő t á r g y g y a l bizonyos össze- köttetésbe kell jutnia«.3 Ilykép az ismeret tárgy-Uat/os lesz,
. 1 Silvester M. Quaest. philos. qu. 2. »Omnis cogniti·· <-m, potencia et objecto sivc a cognoscente et cognito. Batió a priori „st, quia omnis cognitio .«altom creata est expressio et- imitatiu a.i..|U). imago vitális objecti. Inquantum igitur est vitális, procedit ». co- gnoscente ; implicat enirh cognoscentem vivere per aliquid. qnod M.l>
ipso non est, sed puro illnd rccipit, ab alio, mere passive se halién,lo:
in quantum vero cognitio est expressio, imitat-io et imago objecti, (,,·,,.
cedit ab objecto. Ulud onim quod requiritur ad ' effectum, ut :isni„,¡.
let sibi talem effectum, requiritur tamquam causa activa cff'i'c.i.Mf. · cum assimilare sibi effectum sit máxime proprium causae activa,. «
* Suarez. De anima, l. 3. <·,. t. »Potcnt-ia cognoscitiva esi· iiulii'.
— 0 -
bizonyos t á r g y a t ismer meg, és pedig magától á tárgytól
vett ismerettel. ' ' • · · . · • ' ' ' ' ' · Nagy dicsősége, ez a scholastikus ismeretelméletnek,
hogy az értelmi · ismeretnek tárgyilagos alapot és érvényt adott s az igazságot abba helyezte,· hogy az értelmi isme- ret magával a tárgygyal megegyezzék. • ' · ' '
• De a scholastikus ismeretelmélet, a imegismerendő tárgyra nézve nemcsak azt tanítja, hogy a n n a k az értelem elé kell terjesztetnie, hanem azt is sürgeti, hogy mindennek az anyagi világ által kell az emberi lélek "elé terjesztetnie.
Az anyagi világból' ismeri meg az értelem az elvekét, a szellemet, az általánost, az örökkévalót, m a g á t a végtelent, az istenséget is. Az emberi lélek, mondja sz.« Tamás, mivel testhez van kötve, csak a dolgoktól n y e r t formák áltál ismer m e g « ;1 és ismét: »Az emberi értelem .·. . nem való- sító elve valamely szervnek, de mégis képessége < annak "á:;
léleknek, mely alakja a testnek. Azért az emberi" értelem sajátsága, megismerni az anyagban egyedileg benlevö 'alakot, ámbár nem úgy, amint az anyagban van«.2 ' :
S ezt a mozzanatot ismét a scholastikus ismeret- elmélet nagy dicsőségének tartom, mert ezzel szilárd alapot vetett magának, az érzékek által szembeszököleg megismer- tetett anyagi világ alapját. A scholastikus ismeretelmélet . az egész érzékelt anyagi világ szilárd talaján épül s így, mikor az égig emelkedik, nem. kell attól tartani, h o g y az alatta levő talaj el nem birja. ' • " ·,
Nem kevésbbé sürgeti a. scholastieismus a megismerő alany jogait és szerepét. Altalános elvként vallja az Iskola.
fereus ad operandum circa hoc vei illud objectum. et ideo. ut deter- íninetur in partiéulari ad coguosrcndnm, i n d i g e t conjunctione aliqua
ad ipsum objectum.< .
1 4. Sent·. Dist. 50. qn. 1. a 3. »Anima, cum est corpori coniuu- cta, mm cognoscif. ni.si per formás a rebns accept-ns.«
! 1. p. qu. 85. a. 1. »Intellectus h u m á n u s . . . non est aotus alicuius orgarii, sed terrier, est quaedam virtus animae, quae' est f o r m a corporis. E t ideo proprimn eius est. eognosecrc f o r m á m in matéria, riuidem eorporali individualit.cr exsist.entem. non tamen prout est,
• i· • · ' tali materi«.« ' - -i
: Í SZEG.
- . 1 0 -
hogy, lia valamely alany valamit befogad, a befogadás· módja okvetetlenül megfelel a befogadó alany természetének ós á l l a p o t á n a k ; quidquid recipitur, recipitur per modum reoi- pientis. E n n é l f o g v a mikor a megismerő alany a megisme- rendő t á r g y a t befogadja, a befogadás, tehát a megismerés módja f ü g g a megismerő alany természetétől és állapotától;
cognit esumt in cognoscente secundum modum cognoscentis.
E z t az elvet sz. Tamás és a többi scholastikusok mindegyre hangsúlyozzák és a legkülönfélébb alakban fejtegetik. I g v sz. T a m á s : »Minden ismeret bizonyos oly alaknak megfele- lően j ö n létre, mely a megismerő alanyban elve a megis- merésnek. Az ily. alakot kétfélekép t e k i n t h e t j ü k : úgy is, a m i n t a megismeröben van; meg úgy is, amennyiben viszony- lik ahhoz, aminek hasonlósága. Az előbbi tekintetben meg- határozza az ismeretet valami határozott megismerendő szerint. Azért valamely dolog megismerésének módja meg- felel a megismerő állapotának, m e r t ez a megismerés elvéül szolgáló alakot magának megfelelően fogadja be. Az ugyanis nem szükséges, hogy a megismert t á r g y magában olyan legyen, amilyen a megismerő alany, vagy olyan, milyen a megismerés elvéül szolgáló alak az alanyban«.1 É s i s m é t :
»Az értelem, ámbár a dolgokat az által érti meg, hogy az értelmi kép által, mely cselekvővé teszi, hasonlóvá lesz azokhoz; azért még sem szükséges, hogy az értelmi, kép ú g y legyen az értelemben, m i n t a neki megfelelő valóság, a tárgyban. Ugyanis minden, ami valami másian van, csak . a tartalmazónak megfelelően lehet ahhan. Mivel már most az
1 Qnaest. ilisput.. l.»o vérit qu. 10. a. »Onrnis cognitio esi, se cun- dum aliquam formám, quae est, in cognoscente princípium c y i i i t i o - nis. F o r m a huiusmodi eonsideriiri potest dupHeiter : uno mudo nconn- d u m esse, quod. habot in cognoscenre : alio modo secundum respe- e.tum, quem liabet ad. rem, cnins est similitudo. Secundum qiiidem p r i m u m respeetum detorminat cognitionem ad aliquod cogi«.«,jiljiJe detorminatum. E t ideo mndns eognoscendi rem aliquam est seciiudmu conditionem cognoscentis,'in quo forma recipitur secundum modum oius. Non onim oport.i f. ut. res cognita sit secundum modum ri,gn o- scentis, vei secundum mmlrmi illmn, quo forma, quae est cogiinsimudi princípium, habot esse ín eognosceiiie.í
értelem más természetű mint a . megértendő tárgy, a zért szükséges, hogy más legyen az értés módja, melylyel az érte-·
lem megismer s más a létezés módja, melylyel a tárgy létezik.
Mert az ugyan szükséges, hogy amit az értelem megismer, valóban létezzék; de hogy épen ú g y létezzék, ahogy az értelem megismeri, az nem szükséges. így, bár az értelem felfogja a mennyiségeket érzékelhetők nélkül s általános fogalmakat - alkot • egyedektől eltekintve, ebből inég sem következik, hogy a mennyiségek az érzekiektől s az álta- ánosak az egyedektől külön állók legyenek«.1 E s ez nagyon, világos, ismert és általános egy igazság, mely úgy a szellemi, mint az anyagi világban lépten-nyomon igazolható, í g y ugyanazt az előadást másként fogadja be, másként fogja fel egy szakértő és másként egy műkedvelő, másként egy művelt, másként egy tanulatlan ember; bizonyos hőmennyi- séget máskép fogad be a víz, másként a vas, másként egy gép; a villamos áramlat egyik érzékünkben a szag érzetét, a másikban a savanyúság érzetét, majd a melegség vagy a lökés érzetét kelti. . ' '
Örök dicsősége marad a scholastikus ismeretelmélet- nek, hogy az ismeretszerzésben a megismerendő tárgyon kívül a megismerő alany jogait és szerepét is teljes érvényre juttatta, ez által megadván okát a különböző f a j t á j ú és fokú ismereteknek, melyek különböző megismerő alanyokban ugyanegy tárgyról feltalálhatók s megjelölvén okát annak
1 Metaphvs. lib. I. lect. 10. »Intellectus etsi inielligat· ros per hoc quod similis est eis quantum ad speciem intelligibilem, per quam fit, in actu ; non tamon oportét, quod modo illo sit species illa iu intellectu, quo in re intellccta. Nam omne quod est in aliquo, est.
per modum ejus, in quo est. Et ideo ex n a t u r a intellectus. quae est alia a, natura rei intellectae, necessarium est. quod alias sit rhodus ntelligendi, quo intellectus intelligit, et alius sit modus essendi. quo- res exstitit. Licet eniin in re esse oporteat, quod intellectus intel- ligit,; non tamen eodein modo. ü n d e quamvis intellectus intelligat mathematica, non eo in teli igenelő sensibilia, et universalia praeter particularia; non tamen riportot, quod mathematica sint, praeter son sibilia, et, universalia pi-aetoi' singularia.« . . .
- - 12 -
az eltérésnek, mely a véges lény ismerete, és a:teljes igaz-·"- ság közt elkerülketétlenül fenforog. · T > '· .
A mondottak' szerint k é t belső tényező szükséges az . .'••
értelmi ismeret létrehozásához: a megismerendő t á r g y és a megismerő alany. A megismerendő t á r g y adja meg az isme- r e t ' tárgyilagosságát, s ennek sürgetése folytán a scholasti- kus elmélet realismus- és obiectivismusnak t a r t a n d ó ; a meg- ismerő. a l a n y ' közrehatásából pedig a megismerés - módja s az ismeret milyensége és tökéletesség! foka következik. '
M á r most meghatározandó a k é t sürgetett tényező szerepe. A megismerendő t á r g y n a k és a megismerő alanynak kétségtelenül egyesülniök kell valami módon. De mi módon?
T ö b b lény kétfélekép egyesülhet: lényeg vagy járulék által. : A 'megismerendő t á r g y a k és a megismerő lélek lényegileg n e m egyesülhetnek; kivéve azt az ismeretet, · mely által a lélek ö n m a g á t ismeri meg. Nincs t e h á t más bátra, mint hogy valamely járulék által ; egyesüljenek. É s ugyan mely j á r u l é k á l t a l ? Kétségtelenül cselekvéssel, ez az egyetlen járulék, mely a megismerendő t á r g y a t és a megismerő alanyi, egyesítheti. É s csakugyan, a megismerendő. tárgy, cselek- szik, a m e n n y i b e n h a t a megismerő a l a n y r a ; de a megis- merő alany, az értelem is cselekszik, amennyiben a tárgy hatására visszahat, s a t á r g y a t felfogja, valami módon ma- g á b a fogadja,
E kettős hatás mibenléte és lefolyása közelebb nn-g- határozandó, azért részleteire bontandó.
Már mondottuk, hogy az értelmi ismeret összes tár- g y a i az a n y a g i világ által jelentkeznek az értelem elöt.i.
Á m d e az is bizonyos, hogy az anyagi világ kc^vetetloiiül.
az érzéki ismerötehetségre hat, tehát az értelemre csali közvetve, a külső és belső érzékek útján, h a t h a h Ennélfogva, az értelmi ismeret az érzéki megismerés szilárd alapján nyugszik. Szilárdnak nevezem ezt az alapot, mert mi sem szembeszökőbb az érzékelés valódiságánál, s mi sem bizo- .nyosabb az ép érzékek megbízhatóságánál, az érzéki ismer, !
t e h á t a lehető legszilárdabb alapot képezi az értelmi meg- ismerés számára. I n n é t nagy tökéletessége és dicsősége a,
- .13 -
. .· scholastikus ismeretelméletnek, hogy az érzékelés szerepét . ós jogait az értelmi · ismeret keletkezésében sürgette. Az - emberi ismeret az érzékeléssel kezdődik, cognitio humana
incipit cum sensatione, mondák a scholastikusok. Sőt még tovább menve azt tanították, hogy nem lehet semmi az érte- lemben. ami nem volt meg előbb az érzékekben, nihil est in intellectu, quod non fuerit prius in sensibus. E z t termé- szetesen nem úgy kell érteni, hogy ami az értelembe jut, annak előbb alakilag és kifejezetten is (formaliter et expresse) az érzékelésben bellett lennie, hanem úgy, h o g y ami az érzékelésben legalább anyagilag és nyilvánulásában nem jelentkezett, annak ismeretére az értelem el nem juthat,
»Az értelmi ismeret, mondja szent Tamás, az érzékelő tehetségtől származik; nem mintha az érzék mindent fel- fogna, amit az értelem megismer: hanem amennyiben azok- ból. amiket az érzék felfog, az értelem némely más dolgok megismerésére jut, mint pl. az értelem által szemlélt érzé- kelhetökből megismeri az istenieket«.1 — Szent Bonaventura pedig így í r : »Semmi sincs az értelemben, ami előbb nem volt az érzékben . . . . t. i. vagy magában véve, vagy vala- mely . hasonló másában; ámde sok olyast megismer az ember, amit sohasem látott ; s miután látott valamit, sokat gondol- kozik azon és következtet belőle«.2
Hogy pedig az ember értelmi ismeretszerzése ily érte- lemben f ü g g az érzékeléstől, az az emberi természet vizs- gálásából s tapasztalati tényekből egyaránt kiviláglik.
Következik az emberi természetből, mert. az értelmes lélek a szervezetbe van helyezve, ezzel egy természetet
1 Quaest disput. De vérit. qu. 10. a, 6. ad 2. »Pro t a n t o dicitur eognitio mentis a sensu originem habere. non quod omne illud, quod inens cognoscit, sensus a p p r e h e n d a t ; sed quia ex his, quae sensus apprehendit. mens in aliqua ulteriora m a n u d u c a t u r , siout etiam sen- sibilia intellecta m a n u d ú c u n t in intelligibilia divinoram.«
2 2. Sent. Dist. 24. p. 2. a, 11. qu. 1. »Nihil est in intellectu, quod prius non f u e r i t in sensu .. .' v e r u m est vei in se vei in suo simili; multa támen fingik homo. quae n u n q u a m v i l i t : m u l t a et.iam, postquam viclit. cogitat.«
— 14 -
képez s á megismérendök tudomására nem j u t h a t ' másként! \ m i n t a szervezet, tehát belső és külső érzékelés út ¡áh. • .'-·'.
· D e bizonyítják ezt a tapasztalat tényei is, mert tapasz- táljuk, h o g y akik valamely érzéktől, pl. a látástól, születé- . ' süktöl fogva m e g v a n n a k fosztva, azok az illető érzékeknek megfelelő dolgokról nemcsak érzéki képet, hanem értelmi '. -.
f o g a l m a t sem alkothatnak. , , „ T o v á b b á az is tény, hogy legszellemibb fogalmaink
is érzéki és anyagi elemekkel v a n n a k m i n t e g y megsérülve, í g y a szellem fogalmában t a g a d n o m kell az összetettséget és az anyagiasságot, s ilykép az anyagiasságot be kell vin- nem a szellem fogalmába. Maga az istenség fogalma is anyagi és érzékelt elemekkel van megalkotva, amennyiben tagadnom kell benne . az anyagiasságot és . a végességet.'' mely utóbbit eleintén m i n t a testek h a t á r á t fogom fel. Sőt - 1 a fogalom szó is a fogástól jön, ami szintén anvagi jelenség. ". J
Azt meg minden tanító tapasztalja, hogy ha bármit. • ha a legszellemibb • dolgot v a g y t a n t akarja is másokkal megismertetni, csak ú g y fog sikert érni. ha a szemléltető
oktatási módszert alkalmazza, vagyis ha a szellemi igazsá- "
got a n y a g i köntösbe öltözteti, anyagi képben kiállítja, hogy így az értelmet a kepzelö erő felhasználásával segítse.
E s mit bizonyít az a tény, hogy, mikor gondolkodunk, elmélkedünk, fogalmakat alkotunk, ítélünk vagy következ- tetünk, szervezetünk kifárad s megéhezünk, mi annak a jele, hogy az érzelem működése alatt az érzékelés is folya- m a t b a n volt s az érzékelésben a szervezet is működött. és benne anyagcsere m e n t végbe.
E b b ő l vilá gosan következik, hogy az ertelnn ismeret, és pedig külön-külön annak minden egyes ténykedése, az érzékeléssel veszi kezdetét, s nincs semmi az érte|i3 i nbeii, ami előbb valami módon nem volt a kiilsö vagy belső érzékben. " .
Kétségtelen ezek után, hogy, mikor értünk, egyúttal érzékelünk is, s az értelmi ismeret az érzéki isim,reten alapul s valamikép ebből származik.
Az a működés, mely által az értelem az érzéki i s m e -
-rétből, az érzéki kézből megalkotja a fogalmat, az ítéletet és a, következtetést, szóvul. az értelmi ismeretet, elvonásnak (abst.ractio) s innen a scholastikus ismeretelmélet az elvonás
elméletének (theoria abstractionis) neveztetik. . Elvonás, abstractio alatt általában az ismerő tehetség-
nek azt az eljárását értjük, mely által a t á r g y a t részenkint s a z egyik részt a másik nélkül· ismeri meg. Az elvonás többféle lehet s ' ú g y tárgyi, mint alanyi szempontból meg- különböztethető.
Tárgyi szempontból fizikai és metafizikai elvonást különböztethetünk meg. Fizikai az elvonás akkor, ha az ismeretszerzésnél fizikai részeket választunk el vagyis olya- nokat. melyek a valóságban is e l v á l a s z t h a t ó k , / m i l y e n e k pl. a test és lélek mint az ember részei. Metafizikai "pedig az • elvonás akkor, ha az ismeretszerzésnél metafizikai, része- ket választunk el, pl. az embernél az állatiságot és a szelle- miséget, melyek egymástól el nem választhatók.
Alanyi szempontból megkülönböztetünk érzéki és
• értelmi elvonást; amazt az érzékek eszközlik, pl. a tapintás, a hallás, a képzelő erő stb., emezt pedig az értelem.
Mikor itt, az értelmi ismeretek keletkezésénél, elvonás- ról beszélünk, tárgyra nézve metafizikai, alanyra nézve pedig értelmi elvonási; é r t ü n k ; metafizikait és értelmit, mert az értelem az érzékele által .-lénk tárt- dolgokban elválaszt olyan elemeket, melyek tényleg, a valóságban nincsenek s nem is lehetnek elválasztva, amennyiben a jelenségekből,következ- tek a lénvegre. az egyedekben felismeri, a sokszorosíthatót s az anyagiakban a bminök nyilvánuló szellemit.
Ugyanis az érzéki kép az anyagiakat ilykép állítja elő: mint anyagiakat, egyedeket:, esetlegeseket, időbelieket s végeseket. E s az anyagiak valóban ilyenek is. Továbbá az érzéki kép csupán az anyagiak külsejét, megjelenését (<-/.a'.vo'|ieva, Erscheinungen), j á r u l é k a i t ' állítja elő. Ámde mindaz, amit az érzéki kép előállít. Összeköttetésben van egyebekkel: a lényeggel és álla.ggal, mely a járulékokat í é n t a r t j a ; az eszmékkel, melyek az anyagiakban valósultak;
az elvekkel'és törvényekkel, melyek azoknak létet a d t a k ;
> végtelen szellemmel, melynek alkotásai. É s az érteleié p,z érzéki képben, jobban m o n d v a : az érzéki kép által, az érzéki képen • keresztül mindezt felismeri s az érzéki kép t á r g y á t ó l elválasztja, elvonja. Ez az értelem metafizikai elvonása. E z elvonásban az értelem az általa szemlélt érzéki k é p segítségével az anyagiban felismeri az elveket és a
^törvényeket, melyek az anyagiakban és az anyagtalanokban e g y a r á n t .uralkodnak; az egyedekben felismeri az eszmét, mely akárhányszor, végtelenségig valósulhat, s ezzel általá- nos f o g a l m a t alkot; az esetlegesben felismeri azt, ami szük- ségképes és minden esetlegesben szükségkép valósulna: sőt az esetlegesből mint ú j dologból szükséges okra, az időbeli- ből örökkévalóra mint okra, a végesből végtelenre mint okra — s végre Istenre m i n t alkotóra következtet. E z az értelem elvonása, melyet az érzéki képen v a g y i n k á b b ez által az érzékelt t á r g y a k o n végez. í g y emelkedik fel az értelem az anyagiaktól a szellemiekhez, az egyediektől az általánosakhoz, az esetlegesektől a szükségszerűekhez, az időbeliektől az örökkévalókhoz, az a n y a g i világtól a szel- lemi világhoz s magához az istenséghez.
L á t n i v a l ó a mondottakból, h o g y az általános fogalom n e m közös kép s így az elvonás nem valamely közös kép, schema készítése több hasonló tárgyról a különbözések elhagyása s a megegyező egybefoglalása által, hanem fel- ismerése az a n y a g t a l a n n a k az anyagi burokban. A közöl, kép készítése a képzelő erőhöz tartozik, ez képez közös érzéki képet (phantasma) több hasonlóból. Az értelem, mi- kor elvon, tulajdonképen következtet az érzékiből annak alapjára, az érzékinek lényegére, törvényére és okaira.
I n n e n van, hogy az értelmi elvonáshoz s az általános fogalom megalkotásához nem is szükséges több tárgynak- szemlélése vagy vizsgálása, hanem e célra egy t á r g y is elégséges. »Az általános fogalom nem csupán több egyedből vonható el, hanem egytől is, eredhet, m i n t pl. a nap és a hold általános fogalma az által keletkezik, hogy egyedi jeleiktől eltekintek. H a valamely általános fogalmat emlí- tek, mely sok egyedet vagy f a j t foglal magában, pl. it'/,
émberiség vagy az állatiság, elmondhatom, hogy pí. az eni- beriség minden egyedben általános. Mert ha csak egy ember
élne, azért az emberi természet mégis csak általános volna, imivei az ész egyedi jelei nélkül gondolhatná azt a termé-
szetet«.1 • ' . . . · . : • . ..
. Kérdés már most, mikep • lehetséges a leírt elvonás, miként ismerhető fel áz egyedben az általános, az anyag- ban az a n y a g t a l a n ? ' . • .
. Ez értelmi és metafizikai elvonás lehetőségének meg- van a t á r g y i és megvan az alanyi oka. -
. " A tárgyi ok abban áll, hogy az anyagi dolgok jelen- ségei (φαινόμενα) csakugyan azok lényegének és állagának (νουμένον, ουσία) nyilvanulásai és jelei; továbbá, hogy az anyagi, egyedi, végesflolgok valóban a, végtelen lény anyag- talan, többször valósítható eszméinek érvényesüléséi. Már pedig a külső nyilvánulás hasonlít a belső elvhez, melyből származik, s az eredmény hasonlít okához, miért is az anyagi dolgok jelenségeitől azok lényegére s eredetére lehet
következtetni. ' Az alanyi ok pedig a megismerő alany, az értelem
tökéletességében áll. Az emberi értelem ugvanis utánzata Ο Ο «ν
az isteni értelemnek. Már pedig'a véges dolgok eszméi az isteni értelernb'-u vannak s ezek valósulása a világ, egyes lényeivel. Innen van, hogy az emberi értelem az isteni értelem utánzásaiban felismeri magokat az eszméket s jelen- ségeikből elvonja, azok lényegét. . .
íme, ilykép keletkeznek az értelmi ismerőt"k az érzó-
1 In lila·. Pet-iberui. 1. 10. »L'nivorsalc fit non selma per abstrac- t.ionem a pluribus individuis, sed ofciain ab nno, tit patát manifeste in n a t u r a solis ot lnnae, quae limit miivui-salos per Ima, quod intel- liguntuv sine principiis iudividuiinl ibus. Si loqiiinim· de universali, sub quo c o n t i n e n t u r pluvu individun vei species, ut h u m a n i t á s , dici potest, quod hurnauitus, qune est. in qtiolilir.t, est uuiversalis. N a m si per impossibile tinim I minő taiituin vivorot, udbue n a t u r a unius hominis possot, lieri miiversnlis ex eo, qm.d per intellemum conside- rare.tur sine oondit.ioiiibus iiidividimiiUhus.«
nu. KIS* .1. Λ·/. („,.,. ,,,„ κ, ι.κτκ. 2
kiekböl, az é r t e l m i kepék (species intelligibiles) az érzéki k é p e k b ő l (e. speciebus sensibilibus). 1 " A A --·; A z t szokás m é g i t t kérdezni, m i képezi az á t m e n e t e t az a n y a g i a k t ó l az a n y a g t a l a n ismeretekhez, az egyediektől az általánosakhoz, az esetlegesektől, időbeliektől ós vége- sektől a szükségesekhez,' örökkévalóhoz ós a végtelenhez.
N é m e l y e k az á t m e n e t e t , m i n t e g y h i d a t , az érzéki képben, a p h a n t a s m á b a n l á t j á k . E z a z o n b a n n e m kielégítő magya- r á z a t , m e r t az érzéki k é p épen oly t u l a j d o n s á g o k k a l bir, m i l y e n e k k e l az a n y a g i t á r g y a k , é p . ú g y . anyagi, egyedi, esetleges, időhöz k ö t ö t t és véges, m i n t ezek, a z é r t az érzéki k é p m a g á b a n v é v e ép oly t á v o l áll a szellemiségtől és az általánostól, m i n t az általa á b r á z o l t a n y a g i dolgok. É n az á t m e n e t a l a p j á t az emberi lélek és ö n t u d a t egységében l á t o m . U g y a n a z a lélek érzéki és értelmi, m e l y u g y a n e g y ö n t u d a t b a n egyesíti az érzéki k é p e t és az é r t e l m i erő mű- ködését. A z érzéki k é p az értelmes lélek belső működésének e r e d m é n y e s t o v á b b i működésének a l a p j a és t á r g y a , azért közte és az é r t e l m i m ű k ö d é s közt épen nincs az a távol- ság, m e l y az a n y a g i v i l á g és az é r t e l e m közt, hiszen az érzékelő és az értelmes lélek e g y és u g y a n a z . A lélek az öntu- d a t á b a n lévő érzéki k é p e t s általa az a n y a g i t á r g y a k a t szemléli s értelmi képességével felismeri azokban az anyag- t a l a n t . az általánost, a szellemit és a v é g t e l e n t .
A léleknek azt a képességét, m e l y l y e l az értelmi isme- r e t e k e t m e g a l k o t j a , cselekvő értelemnek. - intellectus ágensnek.
vuú; •sotrjtizo'í-nak nevezzük. N e m más ez. mint részesülés az i s t e n i értelemben s képesség az isteni eszmék felismeré- sére. É s m i d ő n e cselekvő értelemről azt m o n d j á k , h o g y az érzéki k é p e t m e g v i l á g í t j a , ez a l a t t azt kell é r t e n ü n k , Imgy szemléli az érzéki k é p e t s b e n n e felfödözi a szelleminek és a v é g t e l e n n e k n y o m a i t .
H a l l j u k e t á n t szent Tamástól, a scholastikus ismeret- elmélet fő m e s t e r é t ő l : - »Aristoteles t a n í t á s a szerint az é r t e l m i működéshez n e m elégséges az érzékelhető t o ^ e k behatása, h a n e m v a l a m i nemesebb is szükséges; inert, a cselekvő nemesebb a szenvedőnél . . . A z a felsőbbrendű és
m - — ·-·· <
V. · · * , - -- ií>
• · · · .
o v rjiömesebb cselekvő, melyet Aristoteles cselekvő értelemnek
• . nevez, az érzékek által n y e r t képeket t é n y l e g é r t h e t ő k k é u A - U ; ? . t e s z i , bizonyos elvonás által. Ilykóp az é r t e l m i működést, - -"'·'··'" az érzéki képeket tekintve, az érzékek okozzák. Mivel
- A · ! «
; - i
! .
Av ' i-y U ' : ' .. r azonban az érzéki képek e g y m a g u k b a n nem k é p e s e k . a i - J m A · - : ..-lehetséges értelmet megváltoztatni, h a n e m szükséges, hogy j- f / y í . ' . ' ' azokat a képeket a cselekvő értelem é r t h e t ő k k é tegye, azért
' az érzéki megismerés n e m teljes és tökéletes oka az értelmi megismerésnek, h a n e m csak m i n t e g y a n y a g a a létrehozó oknak«.1 »A cselekvő értelem megvilágosítja az érzéki képeket s elvonja azoktól az értelmi képeket. Megvilágo- sítja, m e r t v a l a m i n t az érzéki tehetség az értelemmel való összeköttetés által tökéletesebbé lesz, ú g y az érzéki képek a cselekvő értelem erejénél fogva alkalmasokká lesznek
~ arra," hogy belőlük az érthetők elvonassanak. A cselekvő értelem az érzéki képekből elvonja az értelmi képeket, amennyiben a. cselekvő értelem erejénél fogva f e l f o g h a t j u k a lényegeket egyedi mozzanataik nélkül, ez ismeretet azután a lehetséges értelem magába, fogadja«.2
1 S. th. 1. i>. <|ii. 84. ¡1. 6. »Ad causandam intellectualem ope- r:\i.ioinin. secundiuu Aristotelem. non sui'ficit sola iiripressio sensibi- liun; corjioi-imi. sed requirit.iir aliqnid nohilius. quia ágens est liono- rnbiliu.» patiente.. . . tllnd superius et nohilius ágens. quod vocat inftdieeuiui agi-ntem. limit, pha iit.asniafa a sensilms neeepta intelligi- bilia in artu. per niodinn absiiaetionis ruiusdam. Secundum hoc.
ergo nx parie plianlnsinatnni iiit.ellec.Lüali.s operatio asensu causatur.
Sed quia phaiitasinai.a nem sul'íieiunt iunnutarc intelloel.um possibilem.
sed oportet quod liánt, inlelligibilia act.u per int.elleétum agente.m ; non p<it<.«st diri 11 in ni scin-ibilis rogiiit.in sit, totális r.l. perfecta uausa intellectiialis riigniti,mis. sed magis quodnmmodo est matéria causae.«
• S. (h. I. p. <(H. S'k a. 1. ad 4. »Phantasina.tn i-t illuminantur ab intellectu a.geiilc. el. iterum ab eis species intelligibiles abstra- hnntui·. Tlluminantiir qiiidetu. quia sicut pars sensitivn. ex coniun- ctione ad intellcrtum (iflicii.ur virtnosior, itn pbantasuiata ex virtute
"itelloetiis ageiit.is rrdduntui· lmbilia. nt ab eis iritenlioncs intelligi- biles ahstraliunt.nl·. Abslrabit nut-eiii intellectus ágens species intelli- gibiles a phaiitasnuit.il.us. in qiuiutuin per vivtutein intellectus agen- tis aceiperu (lOMsinims in imst-rn ronsidoratione rutt'irns specierum sine individualibus c.ouditi.miluis, secundum (pinnou sinülit.udincs intellectus possibilis iufonuaiur..
— 20 -
. H o g y miért szükséges, cselekvő értelmet fölvenni, "
a n n a k , szent Tamás két okát a d j a : az egyik abban áll, h o g y az . általános eszmék, az" értelmi ismeretek a lelken kívül készen nem léteznek, hanem csak az érzékiekben m i n t anyagban, melyből kivonhatók elvonás által, ez elvo- · nást pedig a cselekvő értelem , eszközli; a másik ok az, m e r t az értelem nem fogadhatja be az érzéki képeket m i n t . ilyeneket, hanem ezekből ki kell dolgozni az értelmi képe- ket, e kidolgozást pedig a cselekvő értelem végzi. »Cselekvő értelmet nem kellene fölvenni, ha az általános eszmék, e tényleg érthetők, a lelken kívül önmagokban külön létez- nének, mint. azt Plátó tanította. Ámde Aristoteles, mivel azt t a r t o t t a , hogy az általánosak az érzékiekben vannak, melyek nem értbetök, szükségkép tanított egy Oly tehet- séget., mely által a képességileg érthetők tényleg érthetőkké legyenek az által, hogy a mondott tehetség a dolgok eszmé- j é t elvonja az anyagtól és az egyedi mozzanatoktól; és ez a tehetség a cselekvő értelem«.1 »Semmi testi nem h a t h a t valami testetlenre. Azért Aristoteles szerint az értelmi mű- ködés létesítéséhez nem elég az érzékelhető testek Hatása, h a n e m valami nemesebbre is v a n szükség . . . ez a felsőbb- rendű és nemesebb tényező, melyet cselekvő értelemnek neveznek, az érzékek ú t j á n n y e r t képeket· elvonás által tényleg érthetőkké teszi.2 "
. 1 Quaest. disp. De spirit. c r e a t u r . a. 9. »Non esset necesso p o n e r e i n t e l l e c t u m a g e n t e m . si universalia, quae s u n t intelligibilia actu, per se s u b s i s t e r e n t e x t r a a n i m a m , sicut posuit Plató. Sed quia Aristoteles posuit. ea non subsistere nisi in sensibilius. q u a e non s u n t intelligibilia, necesse h a b u i t , p o n e r e aliquam v i r t u t e m . quae f a c é r é t intelligibilia in p o t e n t i a esse intelligibilia actu. a b s t r a h e n d o species r e r u m a m a t é r i a , et a conditionibus individuantibns, et h a e c v i r t u s v o c a t u r intelleetus ágens.«
2 S u m m a theol. p. 1. qu. 84. a. 6. »Nihil corporeum i m p r i m e r e potest in rem incorporearn. E t ideo ad c a u s a n d a m intelloctualem o p e r a t i o n e m · secundum Avistotelem non sufficit sola impressio sen- sibilium corporum, sed r e q u i r i t u r aliquid nobilius . . . . illud siiperius et nobilius ageris, quod vocat i n t e l l e c t u m a g e n t e m . f a c i t p h a n t a s - m a t a a sensibus accepta intelligibilia actu per modum abstractiojiis ciiiusdarn.« .
C-' • A cselekvő értelem által megalkotott, ismeretet azután a lélok befogadja s ezt a befogadó képességet lehetséges értelemnek, intelleetus possibilisnek, voö; Suvajtixóí-nák ne- vezik, mert ezáltal lehetséges, hogy a lélek mindennek képét befogadván mindenhez hasonlóvá lehessen. Vélemé- nyem szerint azonban helyesebben járunk el, ha a magyarban eltérünk a görög és a latin kifejezésektől, s az intelleetus possibilis-t befogadó értelemnek nevezzük; ez ugyanis vilá- gosabb s a szóban lévő képesség fő működési mozzanatát eléggé kifejezi. Az emberi értelem kezdetben semmi isme- rettel nem bir, sem veleszületett eszméi, sem belé oltott formái nincsenek, de a lehetséges értelem által mindenféle ismeretet befogadhat. »Az emberi értelem — mondja szent Tamás, — mely az összes értelmek közt legtökéletlenebb s az isteni értelemtől legtávolabb áll, csak képességben van az érthetőkre nézve; kezdetben tiszta lap, melyre semmi sincs írva, mint a bölcselő mondja (III. de Anima, text. 14.).
Világos ez onnan, hogy kezdetben csupán képességileg va- gyunk értelmesek s csak később leszünk t é n y l e g értelme-
sekké«.1 ' · ' '
F.zek szerint, az érzékelésen alapuló értelmi ismeret keletkezéséhoz. a lélekben három tényező szükséges: az érzéki kép. a cselekvő értelem és a befogadó értelem; az érzéki kép mint anyag, melyből a lélek az értelmit elvonja, s mint eszközi ok, mely által a. lélek az anyagi világgal érintkezik s annak lényegét- eléri; a cselekvő értelem mint amely elemez, következtet, egy szóval elvon, s a lényegeket megismeri; végül a befogadó értelem, mely az elvont ér- telmi képel, befogadja. E három tényező hivatását szent Tamás ily kép ecseteli: ->A két értelemnek, a cselekvőnek
' Suiiiiiin. (·._ i. qu. 79. a. 2. »Intellor.tu·-· a-utem h u m á n u s , qui est iiiíii,|,ls ;„ ordiac intellcetnurn et, m a x i m é r e m o t u s a per- tectione diviní inti.·,II.a·,tus, e s t i n potentia vespc !» intelligibilium : et in princip),, „wt, s; , .nt talmin- rasa, in qua nihil est seriptum, ut Pliilosoplius ilíe'IF. in Tir. d<· Anima (t.<-xt. 14.). QUIMI m a n i f e s t e a p p a r e t ex hoc, qu.f.'l i„ prhu-.ipio sumns intelligentes pf'him in potentia, po-tmoduiu «.!(,.,„ „i'iieiuiui' hitelligcntes in actu.« '
- 22 —
és á'lehetségesnek, működése is kettő. Ugyanis a lehetsé-.
ges értelem működése a megérthetek befogadása; a cse- lekvő értelem pedig elvonja a megértbetöket. Ebből azon- ban nem következik, hogy az emberben két értés van;
x mert az egy megértéshez szükséges, hogy mind ez a két működés közrehasson«:1 Es ismét: »Mikor a lehetséges értelem az érzéki képektől megkapja az értelmi képeket. .. . . az érzéki képek mint eszköz ós másodrendű cselekvő szere- ·',.
pelnek, a cselekvő értelem pedig mint fc és elsőrendű cselekvő . ok; azért az eredmény a lehetséges értelemben nemcsak egy oknak, hanem mind a két közreműködő oknak megfelel.
A lehetséges értelem az értelmi képeket mint értbetöket , a cselekvő értelemtől, mint bizonyos dolgok másait pedig az érzéki képektől kapja, s ez az oka, hogy az értelmi képek tényleg sem a képzelő erőben, sem a cselekvő érte- . lemben nem lehetnek, hanem csak a lehetséges érte- lemben«.2
Felmerül itt az a kérdés, mily viszony van a cselekvő és a lehetséges értelem közt, nevezetesen külön kópességek-e s egymástól valóságosan vagy csak fogalmilag különbőz- nek-e? Én azt tartom, hogy a mondott tehetségek csak fogalmilag különböznek egymástól, s hogy ugyanaz a képes-
1 Qnaestiones disput. De A n i m a a. 4. ad. 8. »Duoruin -intel- leotuum, a i t S. Thomas, scilicct possibilis et ngc-ntis suiu duae actiones. f i a m actus, intellectus possibilis est, recipere infelligibilia ; actio a n t e m intellectus a g e n t i s est abst.mbere intelligibilin. Ncc t a m e n sequitui·. quod sit duplex intelligere in b o m i n e :, quia ad uiiiini intelligere oportet. quod u t r a q u e i s t a r n m actionnm concurvat.«
2 Q.uaest, disp. De vérit. qn. 10. a. 7. ad 7. »In receptione.
qua intellectus possibilis species r e n u u ace.ipit a p b a n t a s i u a t i b u s . se ba,bent pbantasrnata, ufc ágens instruincn ta le et secmnlarium. intel- lectus vero ágens, n t ágens pvincipale et primnin. et ideo aotionis effeotus velinquitur in intelleetn possibili. secundum conditionem utrinsque. et non secundnm conditionem alterius t a n t u m . E t ideo intellectus possibilis veoipit Ibrinas ut iiitelligibiles aetu ex virtute intellectus a g e n t i s : sed ut similitudines d e t e r m i n a t a r u m r e m i n ex cognitione pbautasiuat.uru. et sic· 1'onnae intelligibile.s in actu non . s u n t per se existentes neque in pbantnsia, ncqiie in intelleetn ugente.
sed in intelleetn possibili.«
Í V ·- ' · - ··
I • · 7- . V ·././. ' • , * - - ' · *l v o n é s befogad, az egy és 'oszthatatlan értelmi kópes- ' T r ' i Í M ? ^ £ e} *m 6 n a z é r z é k i b e n * szellemit, az egyedben a sok-
; •'.v':i'V--t4r-:-.df0í,0slthat0t» 8 a m m t feli«merte, amint elvonta, már be is ] ' · u t ' V · ° f ?t a a z b e í r n i képet. Tehát e két név ugyanazt. a
' ^ U - : tehetseget .jelzi az értelmi működés két mozzanatában·
H/,.-, ; amennyiben elvon és amennyiben ismeretben gazdagul Ám
<· - <·
• fc ·.?..- '·; - ö^kerdest ezúttal bővebben tárgyalni az előadás rovidsé- ' ' v - gere való tekintet mellett már csak azért sem szándéko-
--v/i. "· -:x.o m> m e r t véleményem szerint nem föfontosságú. . - • ·;?•_ · Ellenben nagyban megvilágítja az értelmi ismeretek
• keletkezesének kérdését annak elgondolása és meo-határo- . zasa, mit ismer meg az értelem először: az egyes dolgo- kat-e vagy az általánosakat, s miként jut az egyes és mi-
·. . ként az általános fogalmakhoz ? '
' ; - -U" S z e n f c T a m á s ó s a legtöbb scholastikus szerint az - ertelem mindenekelőtt az általános fogalmakat alkotja meg
s csak később jut el az egyedek megismerésére. Az emberi ertelem legközvetetlenebb tárgya ugyanis az anyagi világ
• lényege, ezt pedig a következő módon ismerjük ma°· Az
·: · !í r z é k l k é p anyagilag és egyedileg elénk tárja az anyagi tárgyat, az ertelem az érzéki képet megszabadítja az érzéki hm tőstől, tehát az egyediség jeleitől, ezek eltávolítása után pedig marad egyéb, mini, az általános? Ilvkép az érte-
lem elsőnek az általánost ismeri meg. " . - E tannak okát adja szent Tamás másik tanával me-
. ; vet az egyéniség elvéről hirdet. Szerinte az anyagi dolgok / k.tít l e nyeSe s alkotó elemből állanak: az ősanyagból (mate-
_ na príma) és az állagi alakból (forma substantialis). Az egyediség elve az ősanyag bizonyos része (matéria signata) · . a tulajdonképeni meghatározó, tehát lényegalkotó elv, az
y l af a l a k Pe<üg általános .jellegű. Már must, ha a cselekvő értelem az érzéki képet s általa, az érzékelt tárgyat meg- szabadítja az egyediség jeleitói, mi marad más bátra, mint v -u altalanos jellegű állagi „lak, tehát valami általános? És
. 'v· az, mit az értelem elsőnek megismer. - A dolog természetéből megokolt fcniit szent Tamás
szerint a tapasztalat is bizonyítja. T é n y ugyanis, hogy. a g y e r m e k először ezt ismeri m e g : valami, ez pedig a . l e g - általánosabb fogalom. Az is tény, mondja tovább, hogy az értelmi megismerés a n n á l nehezebb, minél több részletre kiterjed. E b b ő l világos, hogy előbb az általánost ismerjük m e g s csak azután az egyedeket.
• Az általánostól azután á t m e g y az értelem az. egye- dire, m e r t hiszen tény az, hogy értelmünkkel egyedieket is megismerünk. H o g y a n t ö r t é n i k ez az á t m e n e t ? Olykóp, h o g y az értelem az általános fogalomtól visszatér (reflecti- tur) az érzéki képhez, s mikor látja, hogy az általa meg- ismert általános lényeg az egyedi érzékelt t á r g y b a n van, megismeri azt is, hogy az általános lényeg ez esetben egyedi. »Az emberi lélek, — m o n d j a szent Tamás, — mi- v e l ' t e s t t e l v a n egyesülve, csak a dolgoktól elvont alakok által ismerhet meg, tehát oly megismerő tehetség által, mely az alakokat a dolgoktól egészen anyagtalanul vonja el, az egyedeket közvetetlenül nem ismeri meg, h a n e m csak szerves képességek által; közvetve azonban s némi elmé- lödés által az értelemmel is, mely nem szervi képesség, meg- ismeri az egyedeket, amennyiben a t á r g y t ó l visszatér saját cselekvéséhez, ettől ismét az értelmi felfogás elvéhez, az értelmi képhez, innen azután az érzéki képhez, melyből az értelmi e l v o n a t o t t ; ilykép az értelem az érzéki kép segít- ségével megismeri az egyedeket«.1
Skót János és Suarez ellenben azt tanítják, hogy az értelem közvetetlenül és elsőnek az egyedet is megismer-
1 4. Sent. Dist. 50: qu. 1. a. 3. »Anima enni est. corpori coniun- eta, n o n cognoscit per f o r m a s a rebus acceptas, et ideo per poten- t i a m illám cognoseitivam, in q u a f o r m a e a rebus omnino i m m a t e - r i a l i t e r recipiuntur, directe s i n g u l a r i a non cognoscit, sed solummodo per p o t e n t i a s organis affixas ; sed indirecte et per q u a n d a m reflexio- n e m e t i a m per intellectum, qui o r g a n o non u t i t u r , cognoscit singu- l a r i a ; prout igitur ex obiecto redit ad congnoscendum siiura actum, ex quo a c t a redit in s p e c i e m , q u a e est intelligendi p r i n c í p i u m ; et ex ea redit ad considerandum p h a n t a s m a , a quo species huiusmodi est abstra- cta : et sic per p h a n t a s m a singnlaro. cognoscit.«
heti, sőt sok esetben tényleg meg is ismeri, s azért semmi -szükség sincs arra, hogy a z értelem a szerzett fogalmat az
érzéki képpel újból összehasonlítsa. ' ' - - : . E t a n t liivei bizonyítják azzal a tapasztalati tény- nyel, hogy az értelmileg kevésbbé müveitek sokkal köny- nvebben fölfogják a részletest mint az általánost, a gyer- mekek alig fognak föl egyebet egyedinél s a legnehezebb tudományok a legáltalánosabbak: a mennyiségtan és a metafizika. - · ' '
W u n d t Vilmos szerint első fogalmaink sem nem leg- általánosabbak, sem nem egészen egyediek, hanem olyanok, melyek középhelyet foglalnak el a legáltalánosabbak és legegyedibb fogalmak közt. E n n e k oka pedig az, hogy a középhelyet elfoglaló fogalmak megszerzése a legkönnyebb.
Az én véleményem a következő: Az emberi értelmi ismeretszerzésében mind a részleges és egyedi, mind az általános fogalmak lehetnek elsők, s hogy egyes esetekben melyek keletkeznek először, az részint az ismeretek töké- letességétől, részint a külső körülményektől, részint az em- ber szándékos figyelmétől függ. A tökéletlenebb fogalmat könnyebb megszerezni, mint a tökéletest, az utóbbi rende- sen az előbbinek fejlődése, csiszolása, tehát további értelmi működés eredménye; az ismeret általánosságától vagy egyedi voltától magában véve nem függ annak tökéletes- sége: lehet nagyon tökéletlen értelmi ismeret általános meg egyedi is, szintígy nagyon tökéletes ismeret is lehet álta- tános is meg egyedi is. A külső körülmények, pl. tanító szava v a g y külső tapas/.lalás szintén döntő lehet arra, hogy előbb általánosságba·n íhínérjek meg, vagy részletesen és egj-edekben. Végül magúm is akaratoson erre v a g y arra irányíthatom figyelmem··!., minek folytán általános vagy egyedi értelmi ismeretre .jutok. Szóval maga az általános- ság v a g y egyediség ueiii döntő arra nézve, hogy ezt vagy azt ismerjem meg elÖM'/.őr. Innen magyarázhatók a fent elősorolt példák, melyek némelyike szent Tamásnak kedvez, míg más példák minhla Me.olais J á n o s elmélet bizonyítanák.
í g y á kis gyermek mindenekelőtt. m i n t valamit ismer meg m i n d e n t ^ tehát a legáltalánosabb f o g a l m a t alkotja. De más-
részt ugyanaz a kis gyermek k ö n n y e n nevez m i n d e n k i t apának, illetve anyának, tehát egyedi fogalmakat illetékte- lenül is alkalmaz. A természetrajz főkép egyediekkel és rész- legesekkel. foglalkozik s ' k ö n n y ű t u d o m á n y ; ámde nem azért, m e r t egyedieket és részlegeseket tárgyal, hanem azért, m e r t k ö n n y e b b e n elérhető, nyilvánvalóbb igazságokat is- mertet. A metafizika nehéz, de nem azért, mert általános ismeretekre tör, hanem azért, m e r t a dolgok mélyét kutatja.
Sőt ugyanaz első és késői eredetű lehet elmémben a sze- rint, amint tökéletlen v a g y tökéletes megismeréséről van szó. í g y a lény fogalma mint »valami« első, de teljes je- lentősége, és különbözőkre való alkalmazása igen késői metafizikai ismeret. _ . . ,
É n t e h á t azt tartom, h o g y értelmileg ú g y az álta- lánost, m i n t az egyedit közvetetlenül és elsőnek megis-
merhetem. • : ' , Szerintem az elvonás lényege nem abban áll. hogy az
•értelem az egyedet megfosztja az egyediség jeleitől s felismeri ' az általánost, hanem abban, hogy az érzélceltböl következtet annak alapjára, a járulékból az alanyra, az állagra, a múló tulajdonságból a lényegre, a működésből a természetre és a törvényekre, az anyagiból a szellemire, a jelenségekből azok okaira, az időbeliből az örökkévalóra, az esetlegesből a szüksé- gesre s a végesből a végtelenre.
T e h á t az értelmi elvonásba az értelem az érzéki kép- ből vagyis inkább az érzéki kép által az érzékelt tárgyból következtet annak alapjára és eredetére.
Az értelem tökéletessége azután az is, hogy amit el- vonás által megismer, azt, ba véges, sokszorosithatónalc és pedig h a t á r t a l a n u l sokszorosítbatónak itéli, általánosítja. Az általánosítás tehát ítélet, a n n a k megismerése és kimondása, h o g y ez a lény, ez a lényeg többször is valósulhat. í g y keletkezik az általános fogalom.
Minden, ami az értelem.elé tárul, egyedi; hiszen álta- lános valami nem létezik; de ami egyedileg jelenik meg
f M o&Pteíem előtt, nz többször is valósulhat, -mint a kimerít- hetetVöü isteni lényeg véges, tökéletlen képmása, · = -
• ' ; j. Ellenben a végtelent nem általánosítja av. értelem, mi szintén a n n á k bizonyítéka, hogy az elvonás nem szükség- képen ad általános fogalmat. Igaz ugyan, hogy az értelem,
: általánosító természetónéi fogva, elkövetheti azt a hibát is,"
h o g y a végtelent is általánosítja, de ez tévedés, melytől az értelem előbb vagy utóbb meg fog szabadulni,
' A m i már most az angyali Mester érvét illeti, melyet az eg3'ediség elvéből von le, azt bővebben tárgyalnom e helyütt nem lehet, hiszen nem akartam mást, m i n t lénye- g é t adni a soholastikus ismeretelméletnek, s az egyedek .megismerésének kérdését csupán a fő kérdés bővebb meg-
világosítása céljából hoztam föl. Véleményemet röviden mégis nyilvánítom. É n t e h á t azt tartom, hogy külön egye- desítő elvre nincs is szükség. Minden valóság, az által, hogy valóság, egyedi. Isten lényege utánozható így is, ú g y is;
egyik utánzás ez az egyed, a másik amaz az e g y e d ; de m i n d i g egyed. Mivel azonban minden egyes utánzás ismé- telhető, azért minden véges lény fogalma általános, határ- talanul valósítható. A valóság egyed, az általános csak lehe- tőség. Ennélfogva az egyedben semmi szükség sincs az egyedesités elvére, hiszen minden egyes teljes egészében ilyen. Es ha valaki a. szervetlen testek lényegét ősanyag- és.állagi alakból állónak tartja, az egyes testben mind az ősanyagot, mind az állagi alakot, egyedinek kell tartania.
íme, ez a soholastikus ismeretelmélet lényege, némi módosítással, melyről, azt, hiszem, hogy teljesen az ősi elmé- let szellemében történt.
Ez az elmélet az ismeret szerzésnél számba vehető moz- zanatok mindegyikének megadja a m a g á é t : a megismerendő tárgynak, mi által az értelmi ismeret tárgyilagos, objektív és rcn.lin; a megismerő alanymik, mi által megfejti az is- meret minőségét, s kisebb vagy nagyobb tökéletepBÓgi fokát;
iiplouiata Magyar- -,·?·;
. — IV Oi . 5. » . Dr. Kiss János. Az értelmi ismeretek keletkezésé.
(28 1.) Budapest, 1894. Ara 30 l r . 6. * Hummer Nándor. A kereszténység nyomai Magyar-
ország .mai területén a honfoglalás előtt. (09 I.) Budapest. 1894. Á r a -j .60 k r r
wmm^-^^'m^ m . wz wm
·- . A1- , .
Kisfaludy Árpád. Levelek húgomhoz az Olvasásról, (8 r., Iü5 1.) - : Budapest, 1888. Ara fűzve 60 kr.
Díszes vás'zonkötésben 1 frt.
' —-. A szent mise áldozati valósága. Dogmatikus tanulmány.
A (8 r.j 136 1.) Győr; 1886. Ara 80-kr.
' — "Thomisztika. Kísérlet a »Philosophia, scholasticá« magyar művelése érdekében. (8 r., 32 1.) Budapest, 1886. Ara 10 kr.
Kisfaludy Árpád. Yan-e már magyar Kempisünk? Kritikai . összemérése a »De imitatione Christi libri IV« magyar
fordításainak. (N. 8 r., 46 1.) Budapest, 1887. Ara 10 kr.
Vallace. Ben-Hur Történeti regény Krisztus Urunk idejéből, f . Angolból fordította Szekrényi Lajos, lelkész , Glogonbau,
Torontálmegye, hol a mű megrendelhető. — Kilencz esz- tendeje, hogy e világhírű regény megjelent, és az egész i világot bámulatba ejtette. A szerző sikerét, misem jellemzi
jobban, miül az. hogy az angol eredeti 500 ezer, német fordítása pedig 200 ezer példányban forog azóta közké- zen A regény tárgya a főalakon. Bon-Húron kívül Krisz- tus körül forog s maga a szerző is így jellemzi művét- eeérty Kris,dúsról. A mű tendenciája olyan, hogy százá- . ..•!, ezrével kellene terjeszteni e páratlan regényt, uiert
ikölcsnemesítő, tisztító hatását mérlegeiül is alig lehet.
V; igen díszes vászonkütésű, két kötetes mű ára 4 frt 20 kr.
üi*on. Jézus Krisztus. Ford. Dr. Kiss János és Sulyok irtván. (8 r.. 516 és 452 1.) Budapest, 1802. "Ára fűzve 5 frt, kötve 6 frt 50 kr.
Alajos, egy lel- Forditnttués jeg.y- és lelkcszjrlüjtek áiuára ^ valóságos aranykönyv. A két kötetből álló mű üz.e 3 frt 20 kr. Díszes vászonkötésbon 4 frt. Egys/erre megrendelt, fg példt után egy tiszteletpéldány.
p.
LA.eíek agy fialal lelkészhez. Irta Melchcr I '-zkcdősh-n megőszült, kitűnő tollú író. F
tekkel ellátta Dr. Kiss János. Lelkészek
a z érzékelésnek, mely mint szembeszől* * * lenül közreműködő tényező szilárd alapot kepe. M•
\ „¿.r™ és főkép az értelemnek, mely a tárgy e számára; vegre es onep ( é s eszközül hasz-
a z é r z é k e l é s é n é r t e l e m után- nálja, hogy abból knndulva ^ ^ s a
kitől eredetét, erejét birja.
