A SZTRÁJK JOGALAPJA.

MAGYAR JOGÁSZÉ GYLET1 ÉRTEKEZÉSEK

Szerkeszti! Dr. Szladits Károly, a Magyar Jogászegylet titkára.

1907. SZEPTEMBER HÓ. 276. sz. X X X V . KÖTET. 4. FÜZET.

A SZTRÁJK JOGALAPJA.

A MAGYAR JOGÁSZEGYLETBEN 1907. ÉVI ÁPRILIS ÉS MÁJUS HAVÁBAN TARTOTT VITA.

DE SZAKOI/OZAI ÁRPAD, DE PAP DÁVID, DE BESNYŐ BÉLA,

DE BACK FRIGYES, DE ÚJLAKI GÉZA, DE KISS GÉZA, GIESSWEIN SÁNDOR, DE HEVESI ILLÉS, FERENCZI IMRE, DE SZENDE PÁL, DE BRASCH ARNOLD, DE BOZÓKY ALAJOS

DE ÁGOSTON PÉTER ÉS DE SZÉKELY FERENGZ FELSZÓLALÁSAIVAL.

BUDAPEST.

1907.

M •a 2 korona >

iyar Jogászegyleti Értekezések, julias és augusztus kivételével, minden jén jelennek meg. — Az értekezéseket a Magyar Jogászegylet tagjai

tagilletményiil kapják.

kir. jogakadémiai tanárnak «A sztrájk jogalapja»

czímmel 1907. évi mdrczius hó 23-án- tartott elő- adása volt, mely a Magyar jogászegyleti értekezések XXXIV. kötetének 6. füzeteként (271. sz.) jelent meg..

A dr. Székely Ferencz elnökiele alatt tartott vita lefolyása a következő:

1907 évi április hó 6-án.

Dr. Szakolczai Árpád:

Igen t. Teljes-ülés!

Verbőczy Hármas-könyvének 7. §-ában a következőket m o n d j a : «Mert egyaránt nevezzük természeti jognak és nem- zetek jogának, de különböző tekintetekből. Természetinek t. i.

a mennyiben természetes okosságból e r e d ; nemzetek jogá- n a k pedig, a mennyiben nemzetek világ kezdete óta minden m á s rendelés nélkül éltek vele. És e jog alapján a rabszolga állapota szabad, mivel a természet törvénye szerint mindenki szabadnak született! A nemzeteknek később keletkezett joga az a jog, a melyet a nemzetek n e m természetes okosságból, h a n e m a közönséges jó tekintetéből ós közös használat vé- gett hoztak be. És ez gyakran különbözik a természeti jogtól.

Mivel a természeti jog szerint minden dolog közös és mindenki szabad vala, a nemzetek joga pedig megosztotta

«az uradalmakat, kitalálta a vagyon-elkülönítést, meghonosí- totta a háborút, fogságot, szolgaságot és más ilyen ter- mészeti joggal ellenkező dolgokat».

Az a törvénykönyv tehát, a mely a magyar jogtudo- mánynak, a magyar jogfelfogásnak évszázadokon keresztül jogforrását képezte, világosan megállapítja azt, hogy a ter-

. 257 1*

természetben rejlő systhéma azt követeli, hogy m i n d e n ember szabad legyen, hogy minden embernek egyenlő joga legyen ; hogy a tulajdon közös és csak a későbbi jogfejlődés, az emberi, a tételes jog szakította és tagolta szét az embereket osztályokra, tagolta szét a tulajdont és honosította meg az emberek közti h á b o r ú t és szolgaságot. Ebből azt következ- tetem, hogy Verbőczy, a ki később kodifikálta azon veszé- lyes törvényeket, a melyek a jobbágyot, a m i n t ő kifejezi, örökös szolgaságba vetik, tudatában volt annak, hogy a téte- les jog n e m egyéb, mint a h a t a l m i faktorok által létesített helyzet kifejezése. H a az a leggonoszabb h a r a m i a , a m i n t ő nevezi, székely Dózsa György, győzelmesen került volna ki paraszt csapatával a parasztlázadásból, akkor a H á r m a s - könyvnek a jobbágyságról szóló intézkedése semmi esetre sem szólt volna úgy, m i n t a hogy azt Verbőczy kodifikálta.

Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a jog, ha hiányzik belőle az ars boni és az ars sequi, n e m egyéb, m i n t a hata- lomnak fixirozása, mint azon öntudatos elemeknek, azoknak a m á r szervezett elemeknek h a t a l m i szava azokkal szemben, a kik szervezetlenségüknél fogva saját erejüknek t u d a t á r a még nem ébredtek. A mint a különféle alsóbb osztályokban az osztályi öntudat megszületik : a m i n t a különféle osztá- lyokban egy bizonyos szervezettség áll elő, akkor a jog n e m lehet m á r az, m i n t azelőtt, midőn a szervezetlen osztályok szervezett elnyomókkal állanak szemközt. Ennélfogva h a mi a sztrájkjogról beszélünk, azt hiszem, hogy leghelyesebben tesszük, ha mi a sztrájkjog szót azzal a szóval helyettesítjük, a melyet Magyarország szocziális életének lucidum inter- valluma, Giesswein Sándor képviselő ú r használt, hogy t. i.

a sztrájkjog tulajdonképen a m u n k á s n a k alkotmánya, m e r t áz alkotmány n e m a papiroson kodifikált j o g : n e m az, a m i paragrafusokba van szedve, hanem az, a m i a gyakorlati életben erő és h a t a l o m által van támogatva. A fejedelem al- kotmánya, a fejedelem joga abban az erőben, a b b a n a ha- talmi faktorban áll, a melyet ő kifejteni képes. Az aristo- kratiának később keletkező joga szintén azon hatalmi súlyban és hatalmi erőben lelte tulajdonkópeni sanctióját, a melyet

258

m a g á n a k megszerezni birt. A' nagy forradalmak után a pol- gárságnak joga azon erőben és hatalomban fejeződött ki, a melyet m a g á n a k ezen nagy rázkódtatások folytán megszerezni bírt. És a m u n k á s joga az u. n. sztájkjog — a melyet h a valaki elismer, m á r államférfinak véli magát — t u l a j donké- p e n semmi egyéb, m i n t azon erőfaktor, az a hatalom, a me- lyet m a g á n a k a munkásság szervezettsége és osztályöntudata által megszerezni birt. Ennélfogva h a sztrájkjogról vagy sztrájkjogtalanságról beszélünk, tulajdonképen semmi egyéb- ről n e m beszélünk, m i n t arról a h a t a l m i tusakodásról, a me- lyet az egyik hatalmi faktor a másikkal teljesen eredmény- telenül folytat, m e r t végeredményben az lesz és az m a r a d jog, a mennyi a hatalmi quotiensében kifejeződik. A magyar jogfejlődés folyamán a munkásoknak körülbelül a következő kategóriái fejlődtek k i : az első kategória a legalsó cseléd és pedig a házi és mezőgazdasági, a kiknek jogviszonyait az 1876-iki törvény szabályozza, a másik kategória a mezőgaz- dasági munkás, a kinek jogviszonyait az 1898: II. tezikk szabályozza és a harmadik kategória az ipari bérmuukás, a kinek jogait az 1884: XVII. ipartörvény, valamint az azóta változatosan kelt rendeletek szabályozzák.

H a ezen kategóriákat figyelembe veszem és tekintem azon szempontból, hogy vájjon mennyiben felel meg ezen kategóriáknak jogállása az ő hatalmi erejüknek, úgy meg fogjak találni, hogy a cseléd, a ki a legkevésbé képes szerve- ződni, a legkisebb jogokat birta m a g á n a k kieszközölni. Szembe- tűnő, egyenesen arezpirító az az egyenlőtlenség, a mely az úgynevezett munkabérszerződés körül a cseléd- és a gazda közötti viszony tekintetében törvényileg kifejlődött. Vegyünk például egyes eseteket. A cseléd előbb észre n e m vett, vagy undorító avagy ragályos nyavalyában szenved, azonnal elbo- csátható. Ugyanezen joga a gazdával szemben nincs meg.

A cseléd tartozik mindazon munkákat, a melyeket vállal, el- l á t n i ; erre hatósági eszközökkel kényszeríthető. A cseléd n e m végeztetheti mással a. m u n k á t : kötelessége társainak hűtlen- ségét feljelenteni, különben felelős a kárért. Alkalmazkodni köteles a házi rendhez ; a gazda beleegyezése nélkül a házat el n e m h a g y h a t j a : időn tul ki n e m maradhat, n e m fogadhat

259

el látogatókat, a becsületsértés, a melyet r a j t a elkövettek, n e m büntethető.

És harmincz év m ú l v a az 1876-iki törvény u t á n a most be- n y ú j t o t t mezőgazdasági cselédtörvényjavaslat m a j d n e m sértetle- n ü l fentartja, de sőt kiterjeszti ezen középkori intézkedéseket.

Ennélfogva megállapíthatjuk, hogy a házi cselédek te- kintetében a hatalmi faktorok annyira ezen osztály hátrá- nyára fejlődtek és állanak fenn most is, hogy a cseléd tulaj- donképen még szabad szerződéses bérmunkásnak n e m tekint- hető : a saját személyére nézve szabadsága korlátozva van és a saját személyén esett jogsérelmek a jogegyenlőség elvei ellenére n e m toroltatnak meg.

A második kategóriába tartozik a mezőgazdasági m u n - kás. I s m é t azt látjuk, hogy a mezőgazdásági m u n k á s a do- log természeténél fogva, távolabbi helyeken működvén és mi- u t á n intelligentiája n e m képesíti őt a szervezkedésre, n e m birja a hatalommal szemben azt az erős ellentállást kifej- teni, m i n t az ipari m u n k á s . Ezen tényleges állapotnak meg- felel a tételes jog. A mezőgazdasági m u n k á s jogviszonyai tekintetében hozott 1 8 9 8 : H. t.-cz. 37. §. azt m o n d j a h o g y : H a a m u n k á s n e m pontosan jelenik meg a m u n k a h e l y é n vagy abba hagyja a m u n k á l t a t ó beleegyezése nélkül, a m u n - káltató által a m u n k á r a k a r h a t a l o m m a l kényszeríthető.

H a a m u n k á s o k a m u n k a megkezdését vagy folytatását és általában a szerződés teljesítését a szerződés jogos fel- bontásának a 28. §-ban felsorolt esetein kivül megtagadják ellenük a 62. §.. alapján az eljárás azonnal megindítandó.

H a a hatóság a helyszínén meg nem jelenhetik, a m u n k á - sok kivételesen elővezethetők, az eljárás minden esetben meg- szakítás nélkül f o l y t a t a n d ó : az Ítélet n y o m b a n k i m o n d a n d ó és a netaláni felebbezésre való tekintet nélkül azonnal végre- hajtható.!?

A 62. §. szerint kihágást követ el és 60 napig terjed- hető elzárással büntethető az a munkás, á ki a m u n k a he- lyén önként meg n e m jelenik, vagy ott önként megjelenvén ava'gy kivezettetvén, a m u n k á t meg n e m kezdi, szakadatlanul n e m folytatja, vagy a 39. §-ban megjelölt czélból szándéko- san rosszul teljesíti. Továbbá kihágást követ el azon gazda-

269

sági m u n k á s a c) p o n t szerint, a ki szerződésszegő munkást, napszámost, cselédet nyilvánosan feldicsér vagy annak j a v á r a adományt gyűjt.

Ez a törvény tehát a munkabérszerződésnek kényszer- h a t a l o m m a l való felruházását t a r t a l m a z z a ; a m u n k á s n e m áll a m u n k a a d ó v a l szemben úgy, m i n t egy szabad munkás, a ki a szabadon vállalja és szabadon hagyja abban a m u n - kát, h a n e m abban a perczben, a midőn a munkavállalási szerződést aláirta, tulajdonképen személyi statusában és sze- mélyiségének szabadságában olyan változás áll be, a mely méltán összehasonlítható az előbbi korok m u n k á s a i n a k jog- állapotával.

Az ipari m u n k á s rendszerint nagy városokban dolgozik, gyárakban, a melyek a munkamegosztásnak, a capitalisatió h á t r á n y a i t de előnyeit is előidézik. A concentrált működés ugyanis lehetővé teszi a m u n k á s o k n a k azt, hogy közös sor- sukat felismerve, osztályöntudatuk kifejlődjék és szervezke- désük a legmagasabb fokig eléressék. Midőn ez a bérmun- kási typus kifejlődött t. teljes ülés, a hatalom a jogot ezek- hez képest m á r n e m szabhatta ki úgy, m i n t a házi cselé- deknél és m i n t a mezőgazdasági munkásoknál. Egy bizonyos sztrájkjogot vagy m o n d j u k egy bizonyos m u n k á s a l k o t m á n y elismerését találjuk m á r az 1884: XVII. t.-czikkben is. Az összebeszélés maga tulajdonképen a törvény által tiltva nincs.

M o n d j a u g y a n egyik szakaszában, hogy olyan összebeszélé- sek m u n k a a d ó k és munkások közt, a melyeknek az a czélja, hogy bizonyos munkásoknak, a kik a sztrájkban részt vesz- nek, előnyöket nyújtson, másrészt pedig azon m u n k á s o k n a k , a kik a sztrájba n e m akarnak részt venni, károsodást okoz- zon, semmisek. De t. teljes ülés, ezt teljesen platonikus ki- jelentés.

Mert tulajdonképen akár létezik ilyen szerződés akár n e m : akár jogosnak ismeri el a törvény a sztrájkot akár nem, a sztrájk sikerének alapját mindig azon fok fogja képezni, melyre a . m u n k á s a szervezettségben és osztályöntudatban emelkedni tudott. És látjuk, hogy a m i n t a mezőgazdasági munkások - között a szervezkedés terjedni kezdett; a m i n t az osztályön- tudat lábra k a p o t t : az 1898: II. t.-czikknek azon intézke-

269

dése, hogy a szerződésszegő m u n k á s k a r h a t a l o m m a l kénysze- ríthető a m u n k á r a , illusoriussá kezd válni, a m e n n y i b e n a szervezett m u n k á s o k a törvényt egyszerűen úgy kerülik meg, hogy összebeszélnek, hogy csak bizonyos föltételek mellett, a melyek nekik előnyösöknek látszanak, kötik m e g a m u n k a - bér szerződést. És h a elképzelném most azt az esetet, hogy eltöröljük az 1884 : XVII. t.-czikket, eltöröljük a btkv. intéz- kedéseit, mert hiszen a btkv. szerint a sztrájk m a g a nem b ü n t e t e n d ő ; és egyszerűen azt dekretáljuk az ipari m u n k á s o k tekintetében, hogy a sztrájk be van tiltva s m i n d e n m u n k á s , a ki abbanhagyja a m u n k á t öt évi fegyházra ítéltetik e l : ez időlegesen n é m i n e m ű változást idézne elő, de mulólagos ha- tása volna és ismét előállana a m a i állapot, m i u t á n a m u n - kások hatalalmi ereje most m á r olyan, hogy ezt a h a t a l m i faktort többé semmiféle törvényes intézkedéssel megsemmi- síteni n e m lehet. Maguk a - m u n k á l t a t ó k követelnék a drákói törvények megszüntetését, m e r t belátnák, hogy osztálytudatos m u n k á s n á l a munkaerőt, a m u n k á s érdekeinek figyelembe vétele nélkül m á r felhasználni n e m lehet, másrészt az osztály-

tudatos m u n k á s nrankaakaratát sem csendőrrel sem fegyházzal pótolni n e m lehet. És h a m i n á l u n k a m u n k á l t a t ó k és az uralkodó-osztály rendszeresen és erősen a rendőr u t á n kiált, úgy az n e m jelent mást, m i n t hogy a m u n k á l t a t ó k m é g n e m számoltak eléggé azzal a fejlődéssel, melyen a m u n k á s ke- resztül m e n t és a m u l t eszközeit, melyek hatályosak voltak a mult munkásaival, akarják alkalmazni a jelenben a jelen munkásaival szemben. Ezen a folyamaton keresztülmentek az angol munkáltatók és hatóságok is.

1753-ig az angol törvényhozás törvénybozásilag intézke- dett egy bizonyos b é r m i n i m u m tekintetében. Megszorította bizonyos mértékig a női- és a gyermek-munkát, a m u n k á l - tatók azonban ezen törvényes intézkedéseket kezdték n e m respektálni. Midőn a b é r m i n i m u m megszegése m i a t t sztrájk t ö r t ki, egyszerűen megtették a feljelentést a bíróságnál és a bíróság a törvény megtartására izgató m u n k á s o k a t 18 havi börtönre ítélte. Előfordult az is, hogy öt n y o m d á s z m u n k á s t meghivtak a m u n k á l t a t ó k békéltetésre, a bíróság a z o n b a n hi- vatalból eljárt az öt békéltetésre megjelent m u n k á s ellen,

269

gol sztrájk fejlődésének első periódusa. Ezen periódust Fe- renczy I m r e kitűnő m u n k á j á b a n az angol tilalmi rendszer- nek nevezi. S mi volt az eredménye ezen tilalmi rendszer- nek ? Egyrészt erőszakos, folytonos előkészületlen és sikertelen elkeserítő sztrájkok, másrészt pedig a munkáltatók, az ipar- n a k állandó krizisei. Ez az állapot t a r t h a t a t l a n volt és így belépett Anglia a második perodusba és Francia Pleass indít- v á n y á r a 1824-ben keresztülviszik a p a r l a m e n t b e n a szak- szervezetek elismerését. Természetesen ez a korszak sem m e n t megrákódtatás nélkül. Az átmenet még mindig primitív és krizises volt. Roberts, a kőszénbányászok ügyésze, azt írja az ő b á n y a m u n k á s ügyfeleinek: «Meghallgatják a bíróságok- n á l ellenfeleiteket, nemcsak gyakran, de szívesen is. Benne- teket is meghallgatnak, de í g y : vádlott, önnek jogában van m i n d e n t elmondani, a mit szükségesnek t a r t és a bíróság kötelessége önt meghallgatni, de vigyázzon mindenre, a mit m o n d . É n még sohasem találtam birót, a ki a vállalkozók közötti összebeszélést, vagy azt, hogy egy kényelmetlen fickót n e m alkalmaztak (fekete listák), törvénytelen eljárásnak te- kintette volna, fordított esetben' a törvény h a t a l m a s karja s u j t a bűnösökre.» '

A törvényhozási intézkedés azonban mindenesetre meg- hozta a javulást. Ez az állapot 1832-ig tartott, midőn az ú j parlamenti reform a választói jogot kiterjesztette a polgár- ságnak legszélsőbb rétegeire, azonban a kiterjesztéssel épen a m u n k á s o k n á l megállt. A munkásoknak t e h á t feladata volt, hogy abban az uralkodó osztályok politikai szakszervezetében, a melyet parlamentnek nevezünk, képviselve legyen az ő osztálya is és ezen barczok a választói jognak a munkásokra való kiterjesztése jegyében folynak le. 1866-ban kiküzdi a munkásság az ői megillető választói jogot, a szervezetek tel- j e s jogképességét és bejutván a parlamentbe, szavazókká vál- ván, az uralkodó osztályok velők, mint faktorokkal számolni kénytelenek. Most m á r az őket előbb üldöző conservati- vek is keresik kegyeiket. A felsőház, mely folyton dörgött és folyton törvényeket hozott a lelketlen izgatók előttünk s e m ismeretlen typusa ellen, a nemzeli ipar megrontóinak

263

vezérei ellen, kimondja, hogy a sztrájkjognak és a szakszer- vezeteknek elismerése egyik h a t a l m a s faktora a hazai ipar- nak és egyik legszilárdabb alapja a társadalmi békének. Déel Dávid, Anglia egyik legnagyobb kőszénbánya tulajdonosa ki- jelenti, hogy az értelem u r a l m a csak a szakszervezetekkel

van biztosítva: Moel Robertet a munkások titkárát egy k é p e n ünneplik a munkáltatók és a munkások, és a m u n k á l t a t ó k j u b i l e u m a alkalmával dús ajándékot n y ú j t a n a k át neki.

Ez a jogállapot, a melyet az angliai munkásjogi fejlő- dés h a r m a d i k periódusának nevezhetünk, meghozta Angolor- szágnak a trade unionok, a szakszervezetek teljes szabadsá- gát, a m u n k á s o k politikai jogát, az ipari békét, a kollektív szerződéseket és a békéltetési eljárásokat. Visszaesés t ö r t é n t 1901-ben, midőn a lordok háza itéletileg egy sztrájkért kár- térítésbe marasztalta a szakszervezetet. A m u n k á s o k ezen ha- tározat ellen demonstráltak és ezen Ítéletnek politikai ered- ménye az volt, hogy a munkások egy külön m u n k á s p á r t b a n tömörültek. Legújabban ezen joggyakorlat, ezen h a t á r o z a t hatályon kivül helyeztetett s ez ismét bizonyítéka annak, hogy egy bizonyos jogfejlődés elérése után ezt a jogfejlődést visszacsinálni n e m lehet, egy ideig megakasztható a haladó fo- lyamat, rendőrön, biróságon keresztül a jogállapot visszatér oda, a hol összhangban van a tényleges viszonyokkal.

Betetőzése a szocziálpolitikai fejlődésnek az ausztráliai ujseelandi törvényhozás, a mely egyszerűen eltiltja a sztrájkot, eltiltja a m u n k a beszüntetését és helyébe a békéltető bíró- ságokat állítja, a melyeknek határozatai kényszererővel bir- nak a m u n k á l t a t ó r a és a munkásra. Egy külön szervezett biróság, melyben a munkások és m u n k a a d ó k is képviselve vannak, dönti el tulajdonképen a bérharczokat. Ez a biróság határozza meg, hogy a gazdasági c o n j u n c t u r á k tekintetbe- vételében m e n n y i bér j á r a m u n k á s n a k : jogos-e a m u n k á s k ö v e t e l é s e ; jogos-e a munkáltató eljárása és ezen Ítélet a kényszer erejével küszöbölte ki Uj-Seelandból, Ausztráliából a sztrájkokat. É s Clark azt mondja, hogy daczára a n n a k , hogy ezen biróságok teljes pártatlansággal működnek, n e m fordult

* Ferenc-zi Imre : Sztrájk és socialpolitika.

269

elő, hogy bármely ausztriáliai államban a tőkét a m u n k á s törvényhozás miatt kivonták volna valamely iparágból. Az ipar emelkedett: és emelkedett a munkások száma is.* Megálla- p í t h a t j u k t e h á t : hogy a sztrájkjog elismerése m a g á b a n véve sem jogászi sem törvényhozói tény. A jog nemesebb alkatelemei

n e m abban rejlenek, ha elismerek olyasmit, a mi létezik akkor is ha n e m ismerem el, h a n e m a meglevőnek bölcs előrelátó bekapcsolásában a fejlődésbe. Valósággal önámítás és ámítás volna, h a mi a hazai illetékes faktorok vagy pedig az ország elé azzal az Ígérettel lepnénk, hogy h a a fentem- lített intézmények és szabadságok megvalósíttatnak, a kér- dések egész komplexuma m á r megoldást nyert. A természeti jog, a mint Verbőczy nagyon helyesen állapította meg, az embereknek egyenlő szabadsága és egyenlő joga a személyi- ségre és a javakra. A sztrájk, a szakszervezet szabadsága, az egyesületi jog alismerése eszközök arra, hogy ezen jogfejlő- dést, a mely meg n e m állítható, békés m e d e r b e n folyjon és haladjon előre. A szakszervezet n e m egyéb, m i n t a munkás- ság küzdelmének alkotmányos szerve. Az az államhatalom, a mely a szakszervezet szabadságát, a szervezésnek, az egye- sülésnek, szabadságát el akarja nyomni, felesleges meddő m u n - kát végez, óriási kríziseket és megrázkódtatásokat idéz elő, de azért a fejlődés útjából az emberiséget n e m téríti el. Az állam a m u n k á s s á g szabadságának sírjába egyúttal belete- meti a m o d e r n államiságot is. Az az állam mely milliárdos budgetkkel dolgozik, melynek fő tételeit a fogyasztási adók képezik, n e m dolgozhatik patriarchalis adó alanyokkal és a dolgozó milliókkal m i n t ezek függelékeivel. A modern állam- n a k szüksége van fogyasztó és fejlődésképes munkásságra, mely kiverekszi a maga jobb létfeltételeit és szinte bele haj- szolja az ipart és mezőgazdaságot arra, hogy a lehető leg- tökéletesebb eszközökkel dolgozva, a közgazdaságot minél nagyobb tökélyre emelj e. És ha van ország, a hol a m u n - kás osztályharczának leszerelése valóságos öngyilkosságot jelent, úgy ez Magyarország. Egy ország, a melynek főváro- sában 331,933 ember oly lakásban él, a hol egy szobára átlag- három, négy vagy öt lakó j u t , mig 230,304 ember oly he- lyiségben szorong, a hol hat-tiz ember jut egy szobára, 21,730

269

ember pedig még tiznél több ember által lakott szobákba zsúfolva nyomorog, a hol 20,000 lakó közül csak 14,537 alhatott ágyban, mig a többi ezt a legszükségesebb bútorda- rabot is nélkülözte. Az az ország, a melynek fővárosa a nyo- m o r ily megdöbbentő képét n y ú j t j a , n e m engedheti meg m a - gának azt a luxust, hogy az osztályharczok izgalmait az elnyomás rothasztó békéjével cserélje fel. És hogy állanak a löldbirtokviszonyok melyek országunk lakossága 8 4 % - á n a k existentiáját érintik. Magyarország ingatlan t u l a j d o n a 49 millió holdat tesz k i : ebből 16.939,000 kötött birtok ; a föld- birtokosoknak száma 2.486,000; ebből 2.348,000 embernek van 15 millió holdja, tehát a földbirtokosok 94 százaléka 30 százalékát birja a magyar földnek, míg a földbirtokosok h a t százaléka a magyar föld 70 százalékát b i r j a ; a nagy- birtokosok, a kik ezer holdat és azon felülit birnak, 5426-an vannak és ezek 18.350,000 holdat birnak, t e h á t h á r o m és egy fél millió holddal többet, m i n t két és fél millió kisbir- tokos. H a m á r most hozzászámítjuk a középbirtokokat 2 0 0 —

1000 holdig, akkor 19174 személy 25 millió h o l d a t bir, t e h á t a földbirtokosok egy perczentje a magyar földbirtok 50 szá- zalékát birja. Ezek a birtokviszonyok egyrészt és az elhibá- zott törvényhozási intézkedések másrészt visszatükröződnek a tengerentúli kivándorlásban 1881—85-ig az Amerikába kivándorlók száma kerek számban 14,000, 1 8 8 6 — 1 8 9 0 28,307, 1891-ben 33,000, 1892-ben 35,125, 1895-ben 25,000,

1899-ben 43,000, 1900-ban 54,000, 1901-ben 71,000 ember, 1902-ben 91,000 ember, 1903-ban 119,000 ember, mig a ki- vándorlások száma 1905-ben m á r meghaladja a 200,000-ret.

P a p D á v i d : 280,000! •

S z a k o l c z a i Á r p á d : Meg kell állapítanunk, hogy a ki- vándorlás óriási növekedése az 1898: II. t.-cz. u t á n i időre esik, midőn a mezőgazdasági m u n k á s o k bérbarczát a m u n - kás kiizdési szabadságának teljes letörésével vélték kiküszöböl- hetni, ezt megállapíthatjuk a n n á l is inkább, m e r t 1898 u t á n a kivándorlók legnagyobb arányszámát a mezőgazdasági- m u n - kások teszik ki. Teljesen felesleges, hogy kifejtsem, milyen

266

óriási vérveszteséget és gazdasági csapást jelent 200,000 fel- nőtt ember kivándorlása, elvesztése. Egy triviális példával akarok é l n i : H a egy b o r j ú és egy tebén közti neveltetési költség körülbelül 120 forintot megér, mindenesetre fel lebet tenni, bogy egy felnőtt ember értéke és az, a mit magával visz, 600 koronát megér és így az évek folyamán milliár- dokkal adózunk Amerikának és ennyivel károsítjuk meg ezen ország gazdasági fejlődését.

T. telj es ü l é s ! Azt biszem, bogy a jelenlevők között van egy igen tisztelt és szeretett barátom, a kinek azon terbes misziója van, bogy az úgynevezett sztrájktörvényét előkészítse.

E n azt hiszem, bogy a legrosszabb költemények az alkalmi költemények és a legrosszabb törvények az alkalmi törvények.

B e s n y ő B é l a : Minden törvény az !

S z a k o l c z a i Á r p á d : Meg vagyok győződve, hogy ez a törvény n e m fog elzárkózni a modern jogfejlődés ihletétől.

Meg vagyok győződve róla, hogy ezen törvényben lesz szo- cziálpobtika, lesz benne liberalizmus, de az ilyen alkalmi törvényeknek mindig az a bajuk, bogy n e m a törvényhozó h a j t j a végre. H a az ilyen alkalmi törvényekben csak egy pa- ragrapbus van, melybe a reakcziónak kapaszkodni lehet, akkor mig az a p a r a g r a p b u s az utolsó közegig elér, az az elnyo- matásnak basisa lebet. É n Magyarországon csak egy sztrájk- törvényt tartok jogosultnak és ez a sztrájktörvény a követ- kező főbb intézkedéseket t a r t a l m a z n á :

Politikai és polgári jogok kiterjesztése m i n d e n állampol- gárra, a szakszervezetek szabadságának teljes elismerése; az egyesületi jognak törvényi, szabad szellemben való kodifiká- lása olyanformán, m i n t az 1884-iki franczia törvényben, a hol az egyesületek feloszlása felett nem a közigazgatási ha- tóság, h a n e m a biróság itél. A közigazgatási hatóságok bí- ráskodásának megszüntetése a kibágási eljárásban, a kiutasí- tás! eljárásnak a rendes bírósághoz való utasítása, m e r t ne- vetséges az, bogy egy forintot kitevő pénzbüntetés felett esetleg három birói f ó r u m Ítéljen a felett, de bármely szolga- bíró illetékes arra, bogy kiutasítással existentiákat tönkre-

267

tegyen. (Egy hang: Sürgős esetekben!) Én n e m ismerek olyan sürgős esetet, a mely jogosulttá tenné azt, hogy az állampolgárok szabadságát, existentiáját koczkára tegyék.

Tisztelt teljes ü l é s ! Azzal a gondolatmenettel, a mely- lyel kezdtem, akarom végezni is, magyar törvény, a m a g y a r jogfelfogás, a m i n t Yerbőczyböl láttuk, t u d j a azt, hogy m i n -

denkinek egyforma joga van a személyiségre és a j a v a k r a . Ez tulajdonképen a természeti, a naturalis törvény. De az a társadalom melyben élünk, a mely nemcsak a természeti tör- vényeket fogadta el, h a n e m elfogadta az isteni törvényeket is, az úgynevezett keresztény társadalom. T a l á n megenged- hetik nekem, hogy röviden megvizsgáljam vájjon ezen ke- resztény társadalom jogosítva van-e azokat izgatóknak ne- vezni, a kik a személyek közös szabadsága és a személyeknek a javakra való közös és egyenlő joga tekintetében buzgól- kodnak.

Azt találom például az apostolok könyvében, hogy a ke- resztény társadalomról az m o n d a t i k : «Közöttük ugyanis semmi szűkölködő sem találtaték, mert mindazok, a kik me- zők vagy házak birtokosai voltak, eladván azokat, elhozák az árát és letevék az apostolok lábaihoz. Szétosztaték aztán kinek-kinek m a g a szüksége szerint. Egy ember pedig, Ananias nevezetű az ő feleségével Zefirával birtokot adott el és félretett árából a feleségének is tudtával. É s n é m i részt előhozván, letevé az apostolok lábaihoz. Szóla azonban P é t e r : miért töltötte el a sátán a te szivedet, hogy h a z u d j á l a szent- lélek ellen és a mező árából félretégy. H a m e g m a r a d neked, eladva is n e m a te h a t a l m a d b a n volt-e? miért vetemedtél erre a te szivedben? E szavaknak hallatára A n a n i a s h o l t a n rogyott össze.»

Manapság az Úristen a magántulajdon kinövéseivel szem- ben n e m dolgozik m á r hirtelen halálokkal, ellenben mine- künk kötelességünk a fejezetnek folytatását is figyelemmel kisérni, a mely azt az esetet tárgyalja, midőn P é t e r t birái elé vonszolták ós ekkor egyik felvilágosodott farizeus így i t é l t :

«miért is azt m o n d o m nektek, hagyjatok fel ezen emberekkel és eresszétek el őket, m e r t h a embertől van e tanács és dolog, felbomlik, h a pedig Istentől van, ti fel n e m b o n t h a t j á t o k

269

azt, ne hogy aztán valamiképen Isten ellen is lássatok tusa- kodni.»

Kétezer év előtt történt ez, kétezer év előtt hangzott el ez a sententia és daczára ennek kétezer év óta az eszmék, az igazságok érvényesülésének ú t j a mindig vérpadokon és bör- tönökön keresztül vezet. És m i n d e n fejlődést a szenvedés és üldözés végtelen lánczolata előz meg. És mindez felesleges volna csak fel kellene ismerni az embereknek azt az egyszerű klinikai igazságot, melyet hivatásszerű segítője a vajúdó nő- nek mondott, a ki ide-oda rohanva, ellenkezni kivánt a be- következendő természeti actus ellen. «Hiába ellenkezik, akár- h o v á menekül, azt a gyermeket meg kell szülni.»

De ez a hasonlat, m i n t minden hasonlat némileg sántít, m e r t hiszen ebben a physikai példában a gyermeket el lehe- tett volna pusztítani, de a mi esetünkben a vajúdó szülőt az emberiség, a gyermeket pedig az emberiség jövője kép- viseli.

Ezt pedig semmiféle kényszereszközzel megölni n e m szabad és n e m lehet.

.316

T. Teljes-ülés!

Ágoston Péter jogakadémiai professzor a m u l t ülésen szólt itt a jogászegylet előtt a jövő m u n k á s j o g á r ó l : kifejtette, hogy a j o g r e n d s z e r n e k . a munkásokra vonatkozó része el- m a r a d t a valóságos élet mögött, a m i n t hogy a j o g n a k az a fátuma, szerencsétlensége, de állandó sorsa is, hogy mindig elmarad a valóság mögött. Szólt a tudós professzor ú r arról, hogy újabb, a m a i helyzetnek vagy a m u n k á s s á g j ö - vendő helyzetének megfelelő munkásjogot kell t e r e m t e n i : ki- fejtette nagyon szépen és ékesszólóan azt, hogy a m u n k á s egyénenkénti szerződést n e m k ö t h e t ; hogy az egyénenkénti szerződés a m u n k á s t , korrekt' felfogás szerint, a gazdasági erőknek egymáshoz való helyes mórlegelése szerint n e m kö- telezheti ; kifejtette, hogy a munkabéri szerződésnek a helyes felfogás szerint m i n d i g kiegészítő része a clausula r e b u s sic stantibus s a szerződés csak akkor állhat meg, ha f e n n m a - radnak mindazon viszonyok, amelyek fennállottak akkor, midőn a szerződés létrejött; kifejtette, hogy a sztrájk a m u n - kásoknak jogos védelmi eszköze; hogy a sztrájkot helyesen delictumnak, büntetendő cselekménynek, vétségnek tekinteni n e m lehet ós kifejtette, hogy a szakegyleteknek: a m u n k á s - ság érdekképviseleteinek m i n d e n f é l e jogi felelősség alól m e n - teseknek kell lenniök. A midőn előadását befejezte, az elnök úr, a ki országgyűlési képviselő is egyúttal, igen szépen meg- köszönte előadását, főképen arra való utalással, hogy az elő- adás tárgya érdekes és fontos azért, mert a p a r l a m e n t és a kormány épen most behatóan foglalkozik ezzel a kérdéssel és így Ágoston professzor előadása mindenesetre igen érdekes dokumentum lesz e kérdés szabályozásánál.

263

Ezek voltak az elnöklő ú r n a k szavai és azóta, igen t, u r a i m , Ágoston professzor előadására érkezett is visszhang a politikai körökből. De egy kissé csodálatos visszhang érke- zett : ez a törvényjavaslat, a mely szól a gazda és a gazda- sági cseléd közt levő jogviszony szabályozásáról.

Nem akarom, n e m is hivatásom, hogy m o s t ezt a törvény- j a v a s l a t o t önök előtt-bíráljam,, á m b á r rengeteg vágyakozást érzek arra, hogy a n n a k összes lehetetlenségéit és m i n d a z o n intézkedéseit, a melyek nyilvánvalóan csak a munkáskérdés fejlődésének teljes félreismeréséből eredhetnek, önök előtt bemutassam. Minthogy n e m ez a kérdés van napirenden, h a n e m a sztrájkjog kérdése, n e m foglalkozom e törvényjavas- lattal egészében, hanem csak egynéhány intézkedését akarom kiemelni, amelyre szükségem van azért, hogy további elő- adásomat hozzáfűzzem.

1889-ben Németországban a birodalmi gyűlés elé ter- jesztettek egy törvényjavaslatot, a melyet azóta úgy hívnak

a szocziálpolitikával foglalkozó világban, a minek m i n d j á r t akkor elkeresztelték, hogy «Zuchthausvorlage», fegybázi tör- vényjavaslat. Hogy micsoda törvényjavaslat lehetett az, a n n a k dokumentálására tökéletesen elég elmondanom, hogy ezt a törvényjavaslatot a n é m e t birodalmi gyűlés, a melyben szin- tén n e m ülnek borzasztóan szentimentális urak, még a bizott- sági tárgyalásokig sem engedte ; a törvényjavaslat csúfosan megbukott az u. n. első olvasás alkalmával, még mielőtt p a r l a m e n t i bizottság elé került volna.

E törvényjavaslat 1. §-a ezt m o n d j a : «Wer es u n t e r n i m m t , . durcb körperlichen Zwang, Drobung, Ehrverletzung oder Yer-

rufserklárung» — a ki tehát arra vállalkozik, hogy testi kényszer, fenyegetés, becsületben való gázolás vagy bojkottá- lás által munkásokat vagy munkaadókat befolyásoljon a munkaviszony tekintetében: az fogházbüntetéssel és ezer márkáig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetik. A 2. §.

megállapítja, hogy ezen büntetés alá esik az, a ki ugyan- csak (i d u r c b körperlichen Zwang, Drobung, Ehrverletzung oder Yerrufserklárung», a ki testi kényszer, fenyegetés, becsületrablás vagy bojkottálá_s ú t j á n sztrájkot idéz elő vagy egy sztrájk megszüntetését hátráltatja. Ez a törvény-

276 27! 2 '

javaslat Németországban megbukott és pedig c s ú f o s a n ; tör- vény sohasem lett belőle, pedig (a m i n t méltóztattak hal- lani) ez a törvényjavaslat a sztrájkban való közreműködést csak akkor a k a r t a fogházzal büntetni, hogyha fizikai testi kény- szert, fenyegetést, beusületrablást vagy pedig Verrufserklárun- got alkalmaz az ember, a mi körülbelül a bojkottnak felel meg.

^ ^ É Á z e l szemben a magyar törvényjavaslat 57. §-ának / h a r m a d i k bekezdésében az van mondva, hogy 30 n a p i el- i zárással és 600 koronával kell büntetni az a l a p j á n való m u n k a -

! beszüntetést, a sztrájkot és ugyanaz a büntetése a n n a k , a ki

; sztrájkra biztat. í m e t e h á t a tervezet szerint, a mely békét akar teremteni a béres — m e r t hiszen azokra vonatkozik

• a törvényjavaslat első sorban — és a gazda között, a s z t r á j k r a

! való biztatást szimpliciter becsukással és p é n z z e l ' b ü n t e t i k és

! n e m is kívánja m e g a javaslat, hogy fizikai kényszer alkal- i maztassék, vagy fenyegetés, a mint azt a n é m e t j a v a s l a t

| megkívánta. H a azt m o n d o m ezen törvényjavaslat törvóny- .1 erőre emelkedése u t á n valakinek, hogy «kedves b a r á t o m ,

i ilyen bérért n e m lehet dolgozni», akkor becsuknak 30 n a p r a ,

\ megbüntetnek 600 koronára.

\ Ágoston t a n á r úr kifejtette, hogy a sztrájk deliktum, (büntetendő cselekmény n e m lehet. H á végig n é z ü n k ezen 'a törvénytervezeten, azt az impressziót szerzi az ember, hogy

jitt valami tévedés történhetett, itt n e m a gazdasági békére tö- jrekvő törvényjavaslat fekszik előttünk, h a n e m valami középkori ivéres kegyetlenségű büntető törvényi novella, a n n y i b e n n e

•'az ú j deliktum. Azonban ennek részletezésével n e m ó h a j t o m , az urakat fárasztani, de rámutatok egy igen csodálatos pa- .

ragrafusra azért, m e r t az végtelenül jellemző a közigazga- • tási és a m u n k a a d ó i felfogásra, .

Az 1898 : II. t.-czikkbe, a mely az aratókról szól, bé- csúszott a n n a k idején egy paragrafus, amely körülbelül a . f e l - tételes elitélésnek felel meg. Az van abban a p a r a g r a f u s b a n , hogy a büntetés végrehajtása elhalasztható vagy el is m a r a d -

^ hat, sőt a m á r megkezdett büntetés végrehajtása is elmarad-

\ hat, hogyha a m u n k a a d ó ebhez való járulását kijelenti. Ebből

\ a paragrafusból, a melynek a megalkotásakor semmi nagyobb jelentőséget n e m tulajdonítottak . . .

) 272

E l n ö k : De igen !

D r . P a p D á v i d : Igen nevezetes helyzet állott elő. Az elmúlt évben a sztrájkok nagy részének ez a szakasz vetett véget. A munkások követeléseket támaszjottak.; a_gazda n e m -

"ehged'ett; kijött a szolgabíró és ráhúzta a büntetést a m u n - ' kasokra, de egyik fél sem tágított. Midőn azután a m u n k á - sokat összeterelték, hogy «viszünk be a fogházba» és a m u n - kások látták, hogy á dolog komoly, de a gazdák is látták, hogy komoly a helyzet, akkor megszeppent mind a két fél és kibékültek egymással; elmaradt a büntetés, a m u n k á s o k pedig dolgoztak rendszerint változott és pedig nagyobb bérek mellett, de még sem akkora bérek mellett, a minőket erede- tileg követeltek. Úgy látszik, hogy azon eredmények, a me- lyeket ezen szakasz által elértek, valami csodálatos hatást gyakorolhattak a törvényjavaslat szerkesztőjére, mert nyilván ezen hatásnak folyománya a 60. §., a mely így szól: «Az ezen törvény 57. §-a alapján megszabott büntetés végrehaj- tását a hatóság a szolgálati viszony megszűntéig elhalaszt- hatja.» H á t méltóztatnak megengedni, ez magyarul a követ- kezőket is j e l e n t h e t i : — a világért sem állítom azt, hogy annyit fog mindig jelenteni, de csak nagyon kevéssé is tág lelkiismeret mellett a következőt fogja j e l e n t e n i : A béres el- itéltetik szabadságvesztésre, pénzbüntetésre, a n n á l könnyeb- ben, mert hiszen az 57. §. azt mondja, hogy «kihágást követ el és 200 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntethető a ki a szolgálati viszonyból származó valamely kötelességét' meg- szegi.» Elitéltetik az a szegény ember 200 koronára, esetleg szabadságvesztés büntetésre, de a büntetést n e m h a j t j á k végre. Midőn annak a szegény embernek konvencziós esz- tendeje lejárófélben van, akkor azt m o n d j a neki a m u n k a - adó, h a lelkiismeretlen e m b e r : «No h á t édes fiam, most vagy megszűnik a szolgálati viszony vagy nem. H a nem szűnik meg, ha h a j l a n d ó vagy ugyanazon föltételek mellett, m i n t eddig, tovább is dolgozni, akkor nem fognak becsukni és n e m fogják b e h a j t a n i rajtad a 200 koronákat; de h a megszűnik a szolgálati viszony, akkor be fognak csukni és b e h a j t j á k

273 2 *

r a j t a d a 200 koronákat. Föltételezem, hogy az, a ki ezen szakaszt szerkesztette, nem tudta, m i t csinál.

E g y h a n g : Nagyon jól t u d t a !

D r . P a p D á v i d : Mert ez a szakasz m o d e r n rabszolga- ságnak perennizálását jelenti.

E g y h a n g : Meg van az 1898-as törvényben!

D r . P a p D á v i d : Ott egészen más jelentősége van. Ott egyszeri m u n k á r ó l van szó, az aratói szolgálati viszony az aratással véget ér. Ott n e m lehet a feltételes elitéléssel ál- landó lekötöttséget teremteni. H a j l a n d ó vagyok feltételezni, hogy ezen szakasz forrása ugyanaz, a m i t rendkívül gyakran találunk bizonyos körökben, hogy t. i. nagy kérdéseket apró kis patikaszerekkel óhajtanak megoldani. H a j l a n d ó vagyok ezt a szakaszt visszavezetni a r r a a- felfogásra, a melynek révén némely m u n k a a d ó azt hiszi, hogy valami nagy dolgot fog elérni és a sztrájkot örök időre ki fogja zárni, ha pl.

csinál egy nyugdíjpénztárt, a mely 25 év m ú l v a 50 krajczá- ros nyugdijat fog adni a m u n k á s á n a k . E n n e k a felfogásnak vagyok h a j l a n d ó betudni ezt a szakaszt, m e r t különben n e m találnék elég éles szót karakterizálására.

Még egy rendelkezésre akarom felhívni a t. teljes-ülés szives figyelmét, a mely nemcsak egy szakaszban foglaltatik, de végig vonni az egész törvényjavaslaton, t. i., hogy a tör- vényjavaslat az országgyűlés és a király által megalkotott törvény mellett ú j törvényeket kontemplál és akar elősegí- teni. T. i. egészen új szabályrendeleti jogot akar megalkotni a m u n k á s számára. A törvényjavaslat 12. §-a azt a jogászi felfogás szerint lehetetlen rendelkezést tartalmazza, hogy «a mennyiben ezen törvény vagy törvényhatóságnak e törvény a l a p j á n alkotott szabályrendelete ellenkező rendelkezést n e m tartalmaz, a felek jogai'és kötelességei tekintetéhen a m a g á n - jogi szabályokat kell alkalmazni.» Tehát a m a g á n j o g i szabá- lyoknak, a n n a k a jognak, a melynek alapján m i n d n y á j a n állunk, a mely egyformákká tesz m i n d n y á j u n k a t , derogál

.316

nemcsak ez a törvény, ' h a n e m derogál majd azon szabály- rendelet is és azt hatályon kivül fogja helyezni azon szabály- rendelet is, a melyet a törvényhatóságok ezen törvény alap- j á n alkotni fognak. Eszem ágában sincs, hogy itt erős sza- vakat használjak, de fel kell hivnom minden jogászember figyelmét a r r a a közgazdaság-históriai faktumra, hogy Ma- gyarországon a jobbágyság akkor lett igazán jobbágysággá, a"

midőn az országos törvényeknek hatalma megszűnt, a XYI.

század közepén. Addig ha kimondták is a jobbágy földhöz- kötöttségét, de hol egyik, hol másik országgyűlésen mindig legalább papiroson alkottak törvényeket a jobbágynak szabad költözködési jogáról, de besötétedett végképen a magyar jobbágy felett akkor, midőn a statumok alapján a megyék kezdtek rendelkezni a jobbágynak szabad költözködési joga fölött és midőn az 1 6 0 8 : XIII. t.-cz. ezt a jogot nekik meg is adta.

T. Teljes-ülés! Ne méltóztassék ebből a megyére semmi néven nevezendő rossz következtetést levonni. Az önök sorai- ban sok munkásember is v a n ; én, a ki e munkásokkal igen erősen szimpatizálok, kijelentem, hogy ha önök kerülnének ha- talomra és a mai bérrendszer f e n m a r a d n a : önök ugyanolyan osztálypolitikát gyakorolnának, mint a minő m a gyakorolta- tik. (Természetes.) Ez nyilvánvaló dolog; ez így v a n ; ezt épen a munkások vonhatják legkevésbbé tagadásba, a kik a Marx-féle materialista felfogás alapján vannak. Ez természe- tes és nem is lehet máskép, de ebből nem az következik, hogy szabadjon a vármegyének rossz szabályrendeleteket alkotni; szabadjon a munkaadók bizottságának és a virilis- táknak szabályrendeletet alkotniok szabadjon a munkaadók- nak és virilistáknak biráskodniok a munkás felett, h a n e m következik az az egy tény, hogy szabályrendeletekkel ilyen nagy horderejű kérdéseket szabályozni nem lehet, h a n e m igenis törvénynyel lehet és kell azokat szabályozni, a mely törvényt maga az ország alkotja, a melynek törvényhozásá- ban a dolog természete szerint mindig aránytalanul több az elfogulatlanság, mint a közvetlenül érdekeltekben.

T. Teljes-ülés! Ágoston Péter előadására tehát ez volt a visszhang. Azt hiszem, hozzá méltóztatik járulni azon fel-

275

fogásomhoz, hogy mindaddig, a míg ilyen törvényjavaslatok lehetségesek, ne beszéljünk mi a jövő jogáról, arról, hogy hogyan kell jogfilozófiai princípiumok a l a p j á n statuálni a jövendőben a jogrendszert, h a n e m próbáljuk megállapítani azt, hogy mi van m a és próbáljuk megkeresni a mai jogi elvek alapján, de gazdasági elvek alapján is azt, hogy hogyan lehetne p r a k t i k u s a n a munkaadók, de a m u n k á s o k érdekei- nek is figyelemhevételével a kérdéseket m a szabályozni.

Azért n e m térek át a r r a a térre sem, a melyen igen t.

előttem szólott kollégám mozgott, a ki végtelenül érde- kes históriai képet festett önök elé, a melyben b e m u t a t t a a sztrájkjognak fejlődését szinte az egész világon végig. É n n e m keresem, hogy mi van az egész világon, h a n e m kizáró- lag azt fogom keresni, hogy mi van Magyarországon a tör- vény szerint, mi van Magyarországon a rendeletek szerint és mi van Magyarországon a valóságban.

És itt előre bocsátom, hogy az én igényeim igen szeré- nyek, n e m a kérdés megoldása szempontjából, m e r t a m u n - káskérdés megoldásáról okos ember nem beszél, azt meg- oldani mi n e m fogjuk, azt majd megoldják valamikor a mi u n o - káink olyan módon, a melyről nekünk m a tiszta f o g a l m u n k sincs. Mi csinálhatunk ideig-óráig tartó békét e kérdésben, de az emberiségnek ezt a legnagyobb kérdését megoldani n e m t u d j u k . Ismétlem, hogy én a mai békesség megterem- tése szempontjából igen szerény igényű vagyok, n e m kivánok semmi néven nevezendő nagy dolgokat ; n e m kivánok sztrájktörvényt; n e m kivánok • sem jó, sem természetesen

• rossz sztrájktörvényt. Tökéletesen megelégszem azzal, — és i t t főképen az ipari munkásságról szólok — h a végrehajtják a m a fennálló t ö r v é n y e k e t ; ?ba n e m forgatják ki azokat hatá- lyukból egy külön ú j jogrendszerrel, t. i. a rendeleti joggal.

É n tökéletesen megelégszem, h a a m u n k a a d ó k és főképen a közigazgatás n e m csinál semmiféle nagyszabású reformot, h a n e m v é g r e h a j t j a a Btkv-t és az ipartörvényt úgy, a m i n t hogy az ipartörvény és az a büntetőtörvény meg van alkotva.

És itt első sorban azt kérem, méltóztassék végrehajtani a Btkv. legelső p a r a g r a f u s á t ; méltóztassék végrehajtani a tör- vény azon rendelkezését, hogy bűntettet vagy vétséget csak

.316

és m i n d e n cselekményt csak azzal a büntetéssel lehet bün- tetni, a mit a r r a a törvény megszab. Tessék a §-t meg- tartani és ne tessék jezsuita módon a «közbiztonság» örve alatt ú j deliktumot megszerkeszteni és a törvény sze- r i n t meg sem—engedett eljárások, tolonczolások meg egye- bek ú t j á n száz meg száz existéncziáttönkretenni. Azon percz- ben, a m i n t ennek a törvényes p a r a n c s n a k a végrehajtása' megtörténik, a m i n t a közigazgatás, de maguk a m u n k a a d ó k is a törvény ezen alapvető rendelkezését végrehajtják s n e m öklelik azt fel egy külön rendeleti büntetőrendszerrel, rögtön egészen m á s lesz Magyarországon a munkáskérdésnek, illető- leg a m u n k a a d ó ós a m u n k á s közti viszonynak á képe.

Bátor vagyok annak, a mit mondottam, illusztrálásául a következőt előadni. Ott van az ipartörvény 162. §-a, a mely azt mondja, hogy a sztrájkra irányuló összebeszélések és egyez- mények «jogérvénynyel n e m birnak.» Kérem ennek a sza- kasznak végrehajtását. Ez a szakasz n e m egészen egyforma mértékkel mér. H a a szakasz szövegét alaposan megnézzük, látjuk, hogy h a a m u n k a a d ó k összeállanak oly czélból, hogy a m u n k á s o k bérét leszorítsák az összebeszélés által, az ilyen megegyezés érvénytelen; ha a m u n k a a d ó k váltót adnak egy- másnak vagy kötbért kötnek ki oly czélból, hogy a m u n k a - bért leszállítsák, ez érvénytelen, de h a a m u n k a a d ó k össze- állanak oly czélból, hogy a munkabérek emelkedését meg- akadályozzák ; h a ennek a czélnak elérésére váltókat adnak, kötbéreket kötnek k i : akkor azon váltó összegét és azon kötbért a biró ezen szakasz értelmében köteles megítélni.

A m u n k á s o k n á l mindkét esetben a dolog természete szerint érvénytelen a megegyezés. Nekem azonban, a ki a m u n k á -

sokkal együtt érzek, mert m a g a m is az vagyok, ennek da- czára az a nézetem és ki is jelentem, hogy ne méltóztassék ezen szakaszt változtatni, m a r a d j o n meg az így ebben az igazság- talan formában, de tessék azt végrehajtani, m e r t ezen sza- kasz szerint a sztrájk jogos, a sztrájkot semmiféle bűncse- lekménynek tekinteni n e m lehet. Mindössze annyi áll, hogy az összebeszélés érvénytelen. Mindössze annyi áll ezen sza- kasz szerint, hogy h a a munkások összeállanak a m u n k a

277

beszüntetése végett és erre valamiféle pénzbírsággal vagy egyébbel a k a r j á k m a g u k a t kötelezni, azt b e h a j t a n i n e m lehet.

A törvényhozó jól tudta, mit csinál, midőn ezt a 162. §-t törvénybe^iktatta. H a törvénybe iktatta, addig míg az a tör- vényben b e n n e van, méltóztassék ezen törvényt végrehajtani és abban a perczben rögtön egészen máskép fog alakulni a sztrájkok képe.

E á m n t a t o k továbbá az ipartörvény 164. §-ára. Az ipar- törvény megállapítja, hogy a ki összebeszélések és egyezmé- nyek létesítése, terjesztése vagy foganatosítása czéljából m u n k a a d ó k a t vagy munkásokat, illetve segédeket szabad akaratuk érvényesítése tekintetében fenyegetés vagy tettleges bántalmazással akadályoz, vagy akadályozni törekszik, az 300 frtig terjedhető pénzbüntetéssel és 30 n a p i g .terjedhető elzárással büntethető.» Semmi kifogásom ellene szocziálpoli- tikai s z e m p o n t b ó l : tessék ezen szakaszt v é g r e h a j t a n i ; tessék pénzbüntetéssel vagy elzárással b ü n t e t n i azt, de csak azt, a ki a sztrájkoló munkásokat szabad akaratuk érvényesítésében fenyegetés vagy tettleges bár talmazás által akadályozza vagy akadályozni törekszik. A törvény szentírás; tessék a törvényt végrehajtani, de n e tessék a törvény mellett külön jogrend- szereket teremteni.

Semmi kifogásom a Btkv. 177. §-a ellen sem, a mely megállapítja, hogy a magánosok elleni erőszak vétségét kö- veti el és h a t hónapig terjedhető fogházzal büntetendő a ki a m u n k a b é r felemelése vagy leszállítása végett valamely m u n k á s vagy m u n k a a d ó ellen erőszakot alkalmaz, azt szóval vagy tettleg bántalmazza, vagy erőszakkal fenyegeti. Hozzá- teszek még egyet; azt, hogy a Btkv-nek 177. §-a a m a g y a r törvényhozásnak talán egyetlen sztrájkintézkedése, a melyet korrektül hajtottak végre, a melyet nem csavartak és n e m próbáltak másféle, a törvényben előre nem látott intézkedé- sekkel csorbítani.

A Btkv. rendelkezésétől eltekintve, mi a jogi helyzet m a a magyar ipartörvény szerint? A jogi helyzet az, hogy sztráj- kolni szabad, kivéve egyetlen esetet: nem szabad elmenni a munkaadótól felmondás nélkül, m e r t különben visszavezethet- nek, megbüntethetnek. Ez ellen sincs semmi szavam. A ki

' 278

dás nélkül megy el munkaadójától, ám tessék visszavezetni — úgy sem ér az semmit — tessék megbüntetni: ez sem ér semmit, de a t ö r v é n y : törvény, tessék végrehajtani. Tehát az igazság az, hogy sztrájkolni szabad, büntetni pedig csak akkor szabad, ha én a sztrájkoló munkást erőszakkal vagy fenyegetéssel akadályozom meg, akár abban, hogy részt vegyen a sztrájkban, akár abban, hogy visszatérjen a munkába-.

Semmi mást a magyar törvények értelmében büntetni nem szabad. H a felkeresem a munkásokat és rábeszélem őket:

«bolondok vagytok, h a ennyi bérért dolgoztok, többet is kap- hattok; ennek a munkaágnak a k o n j u n k t ú r á j a fényes és ki-

bírja a nagyobb munkabéreket» — mi történik m a ? Annak kellene történnie, hogy semmiféle hatósági intéskedést ezért ellene megtenni nem volna ' szabad, ^ mert ez á magyar tör- vény szerint meg van engedve; csak az nincs megengedve, hogy én a munkást testi erőszakkal akarjam kényszeríteni, hogy lépjen sztrájkba.

A valóságban pedig mi történik? Az, hogy a törvény mellé odahelyeztek egy képtelenül nagy rendeleti-kódexet úgy, hogy nem ér semmit az ipartörvény, nem ér semmit a bün- tetőtörvény, kizárólag az ér valamit, a mit mindenféle ren- deletek állapítanak meg, olyan rendeletek, a melyekről még az sem bizonyos, hogy megjelentek-e valaha, rendeletek, a melyeknek keresni, kutatni kell a nyomát, hogy szövegüket megtaláljuk. És ezek a rendeletek uralkodnak m a a munkás- kérdésben.

Eltolonczolják a munkást. És közben igen czifra dolgok történnek. Nemrégiben megtörtént egy vidéki városban, hogy sztrájk ütött k i ; a munkások igen békés hangulatban van- n a k ; lehívják a szakszervezet vezetőjét, hogy csináljon békét köztük és a munkaadóik között. A szakszervezet titkára le- m e g y ; összeülnek és tanácskoznak a munkások és munka- adók a szakszervezeti titkár közvetítése mellett. Nagyban folyik a tárgyalás és igen barátságos hangulatban, a midőn egyszerre megjelenik két csendőr, a magyar szocziálpolitiká- nak ezen kiemelkedő nagy momentuma. (Derültség.) Ne mél- tóztassék ezen nevetni, t. teljes-ülés, mert végtelenül szo-

277

m o r ú dolog az, hogy a csendőr az ú r a szocziálpolitikában és sokkal nagyobb úr a belügyminiszternél is. H a a c s e n d ő r kijelenti, hogy én pedig itt népgyűlést n e m engedek, a k k o r tehet a belügyminiszter ú r a mi neki tetszik, ott gyűlés n e m lesz. Megtörténik a k á r h á n y helyen, hogy X. szakszervezetnek v a n n a k jóváhagyott alapszabályai és az alapszabályok alap- j á n valamit tenni a k a r ; felmutatja az alapszabályokat a szolgabírónak vagy a csendőrnek és a szolgabíró azzal felelr

hogy én pedig a belügyminiszterre fütyülök, az én járásom-' ban én parancsolok. Szóval, — ismétlem — békességesen folyt a tárgyalás, a midőn megjelent két csendőr és viszik a szakszervezeti titkárt a szolgabíróhoz. Arról a mellékes- dologról n e m beszélek, — habár jogászok előtt arról is lehetne beszélni — hogy a titkár jelenlétében diktálja a szolgabíró a csendőrnek azt a jelentést, a mely jelentést m a j d a c s e n d ő r fog a szolgabíróhoz intézni. A csendőr a d i k t a n d u m a l a p j á n leírja a jelentést, átadja a szolgabírónak; erre a szolgabíró hivatali pózban kihirdeti a kitolonczolási végzést; kötelezi az illetőt, hogy rögtön az Ítélet meghozatala u t á n esti 6- óráig hagyja el a város területét, mely veszélyeztette a vá- ros békéjét. A felebbezésnek csak birtokon kivül lévén helye, az a szegény ember fogja magát és megy ki a p á l y a u d v a r felé. Már közel j á r a pályaudvarhoz, a mikor ismét r o h a n feléje két csendőr: tessék v i s s z a j ö n n i ; a szolgabíró megvál- toztatta a határozatot és megengedi, hogy m á s n a p délelőtt 10 óráig a városban tessék m a r a d n i . — «Nem veszem tudo- másul !» — De n e m úgy van a z ! A csendőr k a r h a t a l o m m a l visszakíséri. Ekkor a szolgabíró kihirdeti előtte szóval a z újabb végzést. azoD indokolással, hogy «midőn elitéltem Öntr

megjelent n á l a m a m u n k a a d ó k küldöttsége s azt m o n d t a :

«Az isten szerelméért mit csinálsz; eltart a sztrájk négy hétig, h a ez az ember össze n e m békít bennünket!» — a z é r t magváltoztatom a határozatot és Ön itt m a r a d h a t m á s n a p délelőtt 10 óráig. » Erre azt m o n d t a a titkár, hogy «tudomá- sul veszem.» Nem lévén jogászember, nem kérte a h a t á r o - zatnak írásban való kézbesítését. Reggel 6 órakor a m u n k á - sok m á r dolgoztak is, hanem azért délelőtt 10 órakor a csendőrök m á r ott czirkáltak a pályaudvaron és lestek, hogy

280

vájjon a veszedelmes agitátor elutazik-e. De hiszen ez csak egy eset, a milyen n a p o n t a előfordul. De tegyük fel, hogy az az ember n e m a békesség kedvéért m e n t oda, h a n e m vegyük egész brutálisan azt az esetet, hogy ő azért m e n t volna a városba, hogy sztrájkot szítson: semmiféle magyar törvény alapján ezt az embert azért büntetni n e m lehet.. Pedig-az eltolonczozás sokkal-erősebb-büntetés annál a 30 napnál, a mely az ipartörvényben meg van állapítva; egy ember ekzisz- tencziáját tönkre teheti és Magyarországon mégis vígan tolon- czolnak.

Azért mondom, hogy tessék a törvényt betartani és én tökéletesen meg vagyok elégedve a törvény mai rendelkezé- sével; ne tessék tolonczoltatni, «véletlenül» elzárni senkit, a ki sztrájkban v a n ; ne tessék véletlenül a sztrájktanyákat megszüntetni, a minek n y o m á n előáll az a furcsa állapot, m i n t legutóbb Pécsett, hogy a rendőrkapitány n e m engedi meg a sztrájktanyát, a munkások tudomásul veszik a sztrájk- t a n y á t feloszlató rendeletet, de kérnek útlevelet Amerikába úgy, hogy a kapitány megijed és visszavonja a s a j á t m a g a határozatát. Tessék a k o r m á n y n a k teljes pártatlansággal vég- r e h a j t a n i a törvényeket és akkor azután a r á n y t a l a n u l simáb- ban, békességben fognak lefolyni a munkásmozgalmak. Mert a sztrájknak egyetlen komoly ellenszere van : a teljes és tö- kéletes sztrájkszabadság; minden egyéb, a mit e z e n t ú l pró- bálnak, hiába való kuruzslás, a mi a bajt csak súlyosbítja.

E n n e k illusztrálására egy igen fontos ténykörülményre vagyok bátor felhívni szives figyelmüket. A munkások ú. n.

szakszervezetekbe tömörülnek. Nem Magyarországon találták fel ezen szakszervezeteket; Angolországból jöttek Német- országon keresztül s az egész világon dominálnak. Felmerül az az igen fontos, kérdés, hogy vájjon az ilyen szervezetnek szabad-e sztrájkot vezetni, a sztrájkot segélyezni. Semmiféle magyar törvény nincs, a mely megtiltaná azt, hogy akár én, akár valamely egyesület egy sztrájkot vezessen; semmiféle magyar törvény nincs, a mely a sztrájk segélyezését megtil- taná, mert hiszen abban a pillanatban, a m i n t a sztrájk n e m deliktum, én azon sztrájkolót bátran segélyezhetem. Az egész világon m i n d e n ü t t úgy is van, hogy a szakszervezetek veze-

.316

tik a sztrájkokat és a szakszervezetek tagjaiknak sztrájk- segélyt adnak. E n n e k illusztrálására, de azért is, m e r t foly- ton arról beszélnek, hogy nálunk rettenetes s z t r á j k m á n i a van, m á s u t t pedig békések az emberek, vagyok bátor előadni hogy 1905 ben Németországban csupán a szocziálista szel- lemű Gewerbschaftok — egyebek is vannak — 9.674,000 m á r k á t költöttek sztrájksegélyre, a mit nyíltan, becsületesen bevallanak, elszámolnak. Magyarországon ez belügyminiszteri rendeletekkel meg van tiltva. A szakszervezetek m i n d meg- próbálják a sztrájk vezetését, a sztrájk segélyezését becsüle- tesen bevenni alapszabályaikba, de ezt a rendelkezést alap- szabályaikból a k o r m á n y mindig kitörli; a sztrájkot nem szabad segélyezniük.

I t t azután fölmerül épen a belügyminiszteri rendelkezés szempontjából az a kérdés, a mely különösen az egész dolog jogi megítélése szempontjából igen fontos, hogy h á t jogilag mi az a sztrájk. Jogilag sztrájk csak egyetlen esetben van koncedálom, hogy az ilyen sztrájkot segélyezni n e m szabad, mert ez m a tényleg delictum. Jogilag csak az m u n k a b e s z ü n - tetés, a midőn én a felmondási idő b e t a r t á s a nélkül hagyom ott a m u n k a a d ó m a t . Ez ma delictum, a melyet segélyezni n e m szabad. De h a én korrektül felmondok vagy ha felmon- dási időm nincs, a törvény szempontjából tökéletesen mindegy, .hogy m a g a m megyek-e el, vagy ezredmagammal mondok-e

fel. Abban a perczben a törvény szerint sztrájkról beszélni n e m lehet és evidens megsértése a törvénynek az, h a ilyen

sztrájk segélyezését megakadályozzák.

Azt halljuk úton-útfélen, hogy n e m a sztrájk ellen irá- n y u l n a k ezek a retorsiók, h a n e m az indokolatlan sztrájk ellen. No hát uraim, sok sztrájkot láttam m á r életemben, de azt hiszem, olyan sztrájkot, a mely «indokolt volna», még n e m teremtett az ú r i s t e n ; olyan sztrájk, a melyet az illető megsztrájkolt munkaadó indokoltnak fogadott volna el, nincs.

A sztrájk legfeljebb akkor indokolt, h a a szomszédomnál v a n : az a melyik n á l a m van, mindig indokolatlan és azt mindig hitvány, komisz izgatók idézik elő. Megyünk tehát az izgatók ellen és itt vagyok bátor az urak figyelmét fel- hívni egy igen f u r a dologra, a mely a n a p o k b a n történt.

.316

Olvastuk, hogy mi történik R o m á n i á b a n ; ismerjük azon vér- lázító eseményeket, de arról is olvastunk, a mi ezen rette- netességeket előidézte. Az embernek ökölbe szorul a keze és m a j d n e m azt m o n d a n á m , hogy szeretne együtt gyújtogatni és öldökölni azokkal a tömegekkel, midőn látja a mozgalom előidéző okait. Két hétig becsületesen elmondták nekünk európai olvasoknak"az okokat; egyszerre a 15-ik napon beüt a bomba és kiderül, hogy az egész mozgalom okai csupán csak az izgatók, az orosz matrózok, a kiket beengedtek Ro- mániába. A 15-ik napon megszűnt létezni a faktum, hogy a nagybérlők elveszik a földet; hogy a parasztnak nincs miből élnie; eltűnik az a factum, hogy a bérösszeg, a mely vala- mikor tíz lei volt, felszökött 8 0 - r a ; eltűnnek az emberlázító atroczitások az asszonyok becsülete ellen és minden igaz emberi érzés ellen és ott marad szimplán az izgató.

Még egy nevezetes dologra akarom felhivni a t. teljes- ülés figyelmét. 1905-ben — elmondom, mert ez nagyon ér- dekes a n á l u n k uralkodó felfogásokra — nagy mezei sztráj- kok voltak túl a D u n á n ; ezen sztrájkmozgalmakról az egyik gazdasági egylet titkára egy igazán szép és értékes brosúrát írt. A brosúra első négy oldala tele van azzal, hogy ezeknek a szegény sztrájkoló embereknek tökéletesen igazuk v a n ; a régi bérek mellett nem lehet megélni; kiszámítja pontosan, hogy ez embereket a kétségbeesés kergette a sztrájkba ; az ötödik oldalon pedig szó szerint azt mondja, hogy «mind- ezekből nyilvánvaló, hogy a sztrájkot gonosz és lelkiismeret- len izgatók idézték elő.» (Egy hang: igaza van, a nyomor a legnagyobb izgató.)

A rendeletekben — a mely rendeleteket semmi a világon nem indokolhat, mert semmi a világon nem indokolhatja a a törvényeknek olyan félretételét, mint a mely ezen rendele- tekben nyilvánul — megyünk az indokolatlan sztrájkok ellen, a gonosz izgatók ellen s megyünk azonfelül a dolgozni . akaró, békés munkásnak, a dolgozni akaróknak, az «arbeitswilli-

geknek» védelmére. Igen csodálatos állat ez az »arbeitswillig»

ember, nincs is rá tisztességes magyar szó és igen csodálatos az ő iránta való sok szimpátia. Az arbeitswillig ember vagyis ma- gyarul a sztrájktörő, a ki iránt valami sok tisztelettel nem vagyok

283

azalatt míg testvérei odakinn éhezve verekszenek, b e n n van a gyárban és szépen él, nem azért, mintha az volna a fő vágya, hogy a m u n k a a d ó kevés m u n k a b é r t adjon, m e r t hi- szen még sztrájktörőtől sem lehet ezt föltételezni,- h a n e m a r r a számítva, hogy a künnlevők m a j d kiéhezik az ő szá- m á r a is a nagyobb béreket és ő még azalatt is keres, a míg a többiek az ő javára is éheznek. Hogy ezeknek a kedvéért érdemes volna valami rengeteg erőfeszítéseket t e n n i és ipar- törvényt és magánjogot f e l r ú g n i : azt én n e m igen t a r t o m valószínűnek, — teljesen eltekintve attól, hogy ezen arbeits-

willig munkások j ó f o r m á n csak a munkaadók f a n t á z i á j á b a n v a n n a k meg, de a valóságban nincsenek. Hozzáteszem az igazság kedvéért — és ez igen súlyos kifogásom a m u n k á s - ság ellen — hogy az arbeitswilligekről való téves nézeteket jórészt a munkások idézik elő. X. gyárban dolgozik és utóbb sztrájkba lép 100 ember. A m u n k a a d ó — régi szokás — sorba behívja magához az ^embereket és azt. k é r d i : miért sztrájkolsz? Száz közül 99 azt feleli: szívesen dolgoznék, de n e m engednek. Csak egy vagy kettő akad, a kinek van elég bátorság azt m o n d a n i , hogy «sztrájkolok ezért és ezért.» Az- u t á n összehívja a száz m u n k á s t az illető szervező bizottsági vezetés és leszavaztatván őket titkosan, száz közül csak egy nyilatkozik a sztrájk ellen. Ez n e m szép eljárás a m u n k á s - ságtól; sokkal szebb dolog volna, h a férfiasan kimondanák, hogy igenis sztrájkolok azért, m e r t nagyobb béreket akarok és n e m hivatkoznának presszióra. De hát ez sajnos, így BZO- kott történni. H a n e m azért igen czifra dolog, még h a az arbeitswilligek létezésében akár a munkaadók, akár a ható- ságok hisznek is, föltételezi azt, kogy a m u n k á s n a k az az életczélja, hogy a m u n k a a d ó minél kevesebbet fizessen.

Tehát a sztrájkok ellen, az izgatók ellen a k a r u n k vé- dekezni a törvény félretételével. Előáll az a kérdés, hogy v á j j o n a praxisban mit érünk el. Nem érünk el a praxisban semmit, illetve elérjük azt, hogy a bérharezok csak a n n á l keservesebbek; tovább tartanak s nagyobb veszteségeket okoz- n a k a m u n k a a d ó n a k és a m i m k á s n a k is. Minthogy a rende- letek értelmében a szakegyesületnek nincsen megengedve, hogy korrektül, becsületesen és nyíltan a világ szine előtt

.284

-vezethesse és támogathassa a sztrájkot, megalakul m i n d e n szakszervezet mellett az ú. n. szabad szervezet vagy a szer-

vező bizottság; a kettő között mindössze az a különbség, hogy a szakegyletet a belügyminiszter vagy az illető hatóság felügyelet alatt tarthatja, megszámoltathatja, _a_szabad szer - vezet pedig ugyanolyan szabályok szerint j á r el és ugyan- olyan preezizen vezeti á sztrájkot; gyűjt pénzeket a sztrájk segélyezésére és segélyezi is azt, de senkinek ellenőrzése -alatt sem áll. Egy egész sereg ilyen szabad szervezet alap-

szabálya, jogrendje, zárszámadása van itt előttem. De ez természetesen soha sem kerül semmiféle hatóság szeme elé.

A hatóságok ezt természetesen tudják és próbálnak eljárni a szabad szervezetek ellen. Ezzel szemben vagyok bátor be-

m u t a t n i az ő felfogásukat, még pedig egy brosúra alapján, a mely az asztalosok szervezetéről szól és a mely azt m o n d j a : «a rendőrség — a jelzőket elhagyom —• kétszer m á r feloszlatta a szabad szervezeteket és még tízszer is föl- o s z l a t h a t j a , de azért mindig lesz szakszervezetünk, pénzünk, sztrájkszervezetünk.» Ez így is van. Az asztalosok és mások is betartották amit Ígértek; igenis van mindeniknek sztrájk- p é n z t á r a és mindegyik segélyezi a sztrájkot; a különbség az, hogy Németországban a hatóság megkérdezheti a szakszerve- zetet, hogy .hova lett a pénz, tessék elszámolni arról a kilencz és fél millióról, hogy kit segélyeztetek vele; n á l u n k pedig ez n e m lehetséges, úgy, hogy a végeredmény az, hogy a tör- vény megkerülése révén a hatóság nálunk sokkal tehetetle- nebb, m i n t volna akkor, ha a törvényt korrektül végrehaj- t a n á ós a szakszervezetek, m i n t kellő hatósági ellenőrzés a l a t t álló fórumnak megengedné a sztrájk vezetését és segé- lyezését. A valóság az, hogy igenis van s z t r á j k ; van sztrájk- vezetés és sztrájksegélyezés, mindenféle törvény és rendelet daczára. Yan és lesz, mert nyilvánvaló, hogy n e m bölcs sem az olyan törvényhozás, sem az oly közigazgatás, a mely a lehetetlent akarja. Azt m o n d j a az előttem fekvő f ü z e t : «az asztalos-segédek n e m engedik elvétetni azt a jogukat, hogy a maguk részére eltehessék filléreiket, akár tetszik, akár nem.»

Nyilvánvaló, hogy — a m i n t ezt a munkások becsületesen be is ismerik — semmiféle emberi törvény n e m képes en-

.316