Az alábbiakban arra mutatok rá, hogy pedz igénk tulajdonképpen homonima, kettős átvétel, s jelentései az átadó szavak, részben a német beizen ige és részben a szerb-horvát
Fák, gépek, harcok, városok, vá- gyak „ragyognak, borulnak, élednek, omolnak – / romra rakott tető a holnap” – közelít a vers a szentenciák bölcsessége és
A talányossághoz tartozik, hogy jelöletlen, névtelen ma- rad ugyan az ajánló személye, ám a szóhasználatból kikövetkeztethetően csak a Haza a magasban szerzője lehet, aki
jelölése után ő is eljut egy kíméletlen ki- jelentésig: „önbolondító beszéd”-nek nevezi tanárának azt a felszólalását, ami „teljes bi- zalommal, előlegezett
című versében: „Kit érint, hogy hol élek, kik között…?” Min- ket érdekelne, hogy „mennyit araszolt” amíg a távoli Kézdivásárhelyről eljutott – kolozs- vári
nyek véletlenében / a halál tervét miképp akarja / égre bámuló gyermekként félni / érteni vagy tenni csak ad acta?” A közéleti szerepvállaló verseivel az aktuális
(Ez is olvasható A költő felel című kötetben.) Fodor Ilona könyvének (Illyés Gyula életútja Párizsig, 1975) részeredményeit ismertetésében Vörös László elismerte,
Márkus Béla kötetének legjobb írása, Kányádi Sándor Sörény és koponya című kötetének mintaszerű elemzése éppúgy kínálkozó példa erre, mint Székely János (A
