KÖNYVISMERTETÉS.
Farkas Gyula: A magyar romantika. (Fejezet a magyar irodalmi fej
lődés történetéből.)* Budapest, Akadémia, 1930. 336 1.
A jelenkori német szellemtörténeti irány az eszme- és stílustörténet mellett egy harmadik módszert is fejlesztett : az etnográfiait, m«ly a külön
féle népfajok, törzsek és tájak szerint vizsgálj* anyagát s ezek egymásra
hatásából állapítja meg szintetikus módon az irodalmi fejlődést. Ez irány zászlaját Sauer Ágost prágai egyetemi tanár tűzte ki huszonkét évvel ezelőtt, s legkiválóbb eredményeit nagymunkásságú tanítványa, Nadler József, jelen
leg a könig^bergi egyetem tanára, aratta. E módszernek megvannak a maga előnyei és veszedelmei. Közelebb hozza az irodalmat az élethez, sok, a maga helyén és idejében jelentékeny, később elfeledett író hatására mutat rá, a különféle,'egymást keresztező és ellensúlyozó irányok küzdelmében pedig a szellemi életnek elevenebb képét adia, mint a más alapon mozgó irodalom
történetek. Petersen ezt mondja Nadlerről : «Seine Literaturgeschichte der deutschen Stämme und Landschaften hat das Kräftespiel der miteinander um die geistige Führung ringenden Stammesgebiete förmlich dramatisiert, indem ererbtes Blut und lokal gebundene Tradition als die eigentlichen Lebenskräfte der Literatur in Bewegung gesetzt wurden,»2 De nagyok e módszer veszedelmei is. Az írók fejlődése rendszerint sokkal összetettebb, hogysem egy táj szellemi erőiből volna magyarázható, a módszer mégis szereti beerőszakolni — s vagy a táj szellemét hamisítja meg, vagy az íróét.
Túlságosan el is aprózódik ilymódon az irodalom s könnyen tűnik föl vidékek, felekezetek, pártok kisszerű harcának, abból meg nehezen alakul ki az irodalomnak, mint a nemzet lelkének egységes képe. E vádak sűrűn érték Nadler törekvését, s nem menthetjük fel alóla Farkas Gyulát sem, ki jelen könyvében Nadler módszerét viszi be irodalomtörténetünkbe. Mmt az a ber'ini romantikát Kelet és Nyugat egymásrahatásából magyarázza, úgy vezeti le Farkas is a magyar romantikát a nyugati és keleti, dunán
túli és tiszai országrészek szintéziséből. Meg kell azonban adnunk, hogy a módszer előnyei is mutatkoznak Farkas könyvében : érdekes mű, tele új anyaggal, fontos nroblémák fölvetésével, eredeti látásmóddal.
Szerzőnk a XVIII. századi irodalmi felújulás rajzában elveti az eddig szokásos felosztást, franciás, deáfcos, magyaros, németes iskola megkülön
böztetését, mint külsőségest. E helyett azt a lelkiséget vizsgálja, mely ez irányokat mintegy belülről hozta létre. Ez pedig mindenek előtt & vallási tagozódás : a magyarság ekkor a szerint reagál a külföldről kapott eszmékre,
1 Szokásosabb és jobb : Egy fejezet stb.
2 Die Wesensbeshmmung der deutschen Bomantik. 9. 1.
7*
100 ZLINSZKY ALADÁR
amilyen felekezethez tartozik. Ez határozza meg műveltségi fokát és szük
ségletét. A katolikus Bécsbe került református ifjak azért asszimilálódnak ott oly meglepő gyorsasággal, mert már előkészítették őket hazai kulturális hagyományaik. A tiszai és erdélyi reformátusság már arra a jelentékeny szellemi fejlődésre támaszkodhatott, melyet külföldi összeköttetései szereztek meg számára. Ez ifjúság már a XVII. sz. elejétől sűrűn látogatta a genfi egyetemet és a hollandiakat, melyeket elleptek a francia református emig
ránsok. Már a testörírók fellépése előtt erős francia irodalmi kultúra van, főként Erdélyben. Gróf Haller László, báró Dániel István és Zoltán József Fénélont és Marmontelt fordítják. 1766-ban jelenik meg grót Lázár János FlorindájSL. A kolozsvári református kollégium nyomdájából 1781-ben kikerült kilenc könyv közül öt franciából való fordítás. Bécs akkori francia kultúrája és a fölvilágosodás eszméi csak elősegítették az irodalom hatását a testőrírókra.
E keleti magyarság megújuló tendenciái összetalálkoztak a külföldié»
áramlat másik ágával, mely a dunántúli és felvidéki német városok luteránus polgárságától indul ki. Ez a városi polgárság a XVIII. században aránylag zavartalanul fejleszthette kultúráját, mivel nem akadályozta a bécsi udvart németesítő törekvéseiben. Anyagi lehetőségei is megvoltak, hogy fiait német egyetemeken iskoláztassa és a százados kapcsolatot a német kultúrával tovább fejlessze. Líceumai hasznosították a német pedagógia modern ered
ményeit. A göttingai és jénai egyetem ekkor a német neohumanizmus főfész- kei. Az itt tanuló ifjak terjesztik a klasszikus német irodalom ismeretét s felkeltik az érdeklődést a görög irodalom iránt.
A dunántúli katolikusok előtt ezekkel szemben az a feladat állott, hogy azt a jezsuita-barokk latin költészetet, mely az Ausztriával való szellemi érintkezés folytán a XVIÏÏ. sz. folyamán, mint a magyar renaissance költé- szetének folytatása előállott, magyarrá tegyék, nemzeti nyelven szólaltassák meg. E törekvés először Molnár János győrmegyei katolikus pap könyvében jelentkezik : A régi jeles épületekről (1760). Sikerült neki dunántúli pap- torsainak egész sorát klasszikus versmértékü magyar versek írására bírnia, bár ezek közül egyik sem emelkedett ki különösebb tehetséggel. 0 ihlette versírásra a különben tiszántúli származású Bévai Miklóst is. Tőlük függet
lenül kezdi meg költői munkásságát Rájnis József és Baróti Szabó Dávid, mind
ketten jezsuiták. E magyarosító mozgalomban nem az elidegenedett nemesi osztály vesz részt, hanem a jobbára népi eredetű katolikus alsó papság, akiket Kisfaludy Sándor is magasztal, s akik Berzsenyi verseit is kiadták.
Ezekhez csatlakoznak az asszimilált Dugonics András és Gvadányi József.
Farkas könyvének nagyrészét ezek után annak vizsgálata tölti meg, hogy e különféle utakról érkezett áramlatok, rendkívüli nehézségek, viszon
tagságok, visszaesések, majd újra előtörések között miként forrtak végül is egybe az egyetemes nemzeti irodalom eszméjében. Mindenek előtt a vallási ellentét enyhült meg a XVTÏÏ. századi. felvilágosodás hatása alatt s habár nem is oszlik el, a vezető elmék igyekeznek befolyásától, amennyire lehetséges, szabadulni.
A vallási elkülönzés idővel művelődési különbözőségnek adott helyet.
A dunántúli katolikusok nemzeti érzése asszimilációs jellegű: a magyarnak maradt köznemesség és alsó papság küzdelme a magyar nyelvért és nemzeti
KÖNYVISMERTETÉS 101 'A
érzésért. A tiszai reformátusok magyarsága nem forgott oly veszélyben, eszményük tehát inkább művelődési : a művelődést minden népnek csak anya
nyelvén lehet terjeszteni, mert csak így hathat át mind szélesebb rétegeket.
A tudatlanság minden nyomornak és minden erkölcstelenségnek a szülőoka.
Mennél műveltebb valamely nép, annál boldogabb. Kisfaludyék a nem
magyarok nagy tömegét látták szemük előtt, Kazinczyék a műveletlenekét.
Más eredetű és más jellemű is az ország két felének nemzeti érzése;
A dunántúliaké optimista, a tiszai reformátusoké pesszimista. Dugonicstól Kisfaludy Sándorig a hagyományos irodalom magyar alakjai mind kiváló jellemek, a magyar világ a legjobb világ, a magyar föld a legváltozatosabb és szépségében versenyez Svájccal, mint a Balaton is a Genfi tóval. «Szabad a magyar és víg», hirdeti Berzsenyi oly korban, mikor a magyarság a leg- féktelenebb elnyomás jármát nyögte. A tiszántúliak pesszimizmusa Herder jóslatának alapján áll, de Herder halálos ítéletét magyar forrásból, Oláh
Miklósnak 1763-ban megjelent müvéből merítette — helyesebben : Schlötze- réböl közvetve.1 Kármán, Kis János, Kölcsey s még a természete szerint optimista Kazinczy is hasonlóképen pesszimisták ; a magyar viszonyoknak
•a nyugati kultúrával való összehasonlítása teszi őket azzá. Az idegen kör
nyezetben élő dunántúliak magyarosítani akarnak, s ezért a magyarságot, mint kívánatos célt kell feltüntetniük. A műveletlenebb környezetben élő tiszántúliak a művelődés, a haladás hívei, s ezért rá kell mutatniuk arra, mennyire hátravagyunk a kultúrában. A dunántúliak a múltra úgy. tekin
tettek, mint a magyar dicsőség fénykorára, a tiszaiak számára az elmúlt századok a barbárság és sötétség korát jelentették; A dunai katolicizmus történeti szemlélete idealisztikus, a tiszai kálvinizmusé realista. -
Nincs kifogásunk az ellen, hogy Farkas irodalmi életünket vallási meg^
oszlás szerint vizsgálja. Hiszen nem felekezeti szempontokat akar az iroda
lomba hevinni, hanem a hitbeli megoszlás "által keletkezett szellemi külön- féleséget teszi vizsgálat tárgyává. A liberális racionalizmus ahhoz szoktatott bennünket, hogy a vallás nemcsak elhanyagolható, de elhanyagolandó meny- nyiség is. Ez az eljárás lehet politikai szempontból célszerű, de semmiképen sem tudományos. A vallás mindenkor teremt bizonyos lelkiséget, részint tanításai, részint azon környezet befolyása által, melybe a hívőt helyezi.
Erkölcsi hatásán túl társadalmi tényező is tehát, s mint ilyennel számolni kell. A ma rendelkezésünkre álló történelmi, irodalmi kézikönyvek, lexikonok*
még ha terjedelmesebbek is, rendszerint nem említik az illető író vallását, s ha meg akarjuk tudni, nem egyszer nehezen juthatunk hozzá. Mellőzik nem
csak az egyetemes lexikonok, mint a Pallas és Révai, de még a családtör
ténetiek is, mint Nagy Iván és Kempelen. Már újabban némely monográfia érinti a felekezeti hatást, így Császár A német költészet hatása a magyarra a XYIIL században, című tanulmányában, Fest Sándor az Angol irodalmi hatások hazánkban, Baranyai Zoltán A francia nyelv és műveltség Magyar
országon című müvében, valamint Komis Gyula A magyar művelődés esz
ményei két kötetében. Farkas könyve meggyőz arról, mily érdekes, újszerű (eredmények kínálkoznak itt.
1 Pukánszky: Herder intelme. EPhK. XLV : 36»
102 ZUNSZKY ALADÁR
Nehéz azonban elválasztani, mit tulajdonítsunk felekezeti befolyásnak, mit ne? F. a tiszántúli református lelkiséget, kivált Kazinczy és Kölcsey személyében vizsgálja. De vajon Kazinczy lelkét nem alakították-e inkább külföldi tanulmányai és utazásai, semmint felekezeti és táji befolyások?
Kazinczy szellemileg otthonosabb volt Bécsben és Weimarban, mint Bányácskán, Sátoraljaújhelyen;, vagy ép Debrecenben. Nem is csak református környezetben élt, a felvidéki városokban luteránus hatás alá került, neje katolikus volt s leányait katolikus vallásban nevelte. Kiadja müveit és megírja életrajzát a katolikus Daykának s elnyomja a nálánál sokkal tehetségesebb Kármán Józsefet, noha református. Legbizalmasabb barátai Kis János, a luteránus szuperintendens, Rumy Károly, a luteránus német író, és meleg viszony kötötte Guzmics Izidorhoz, a katolikus bencéshez is. Ezeket érezte leg
közelebbi szellemi rokonainak. Kölcsey sohasem járt külföldön, de magányos írószobájában könyvei által oly világot teremtett magának, mely nagyban eltért környezetétől. Mindig idegennek is érezte magát tőle, s halálakor Wesselényi így sóhajtott fel : Ö nem volt közénk való ! Pesszimizmusa neuro
tikus lelkialkatából is folyt. Kisfaludy Sándort inkább elfogadhatjuk a dunán
túli katolikus nemesség képviselőjének, mint Kazinczyt és Kölcseyt a tiszaié
nak. Ok erősebb, különálló egyéniségek. Ellenben alig tulajdonít jelentőséget Farkas a debreceni írói körnek, mely pedig inkább kifejezte a tiszántúli református lelkiséget, mint Kazinczy és Kölcsey.
Nem teljesen megoldott probléma a dunántúli és tiszai hazafiság kér
dése sem. Farkas szerint a dunántúliak azért oly lelkes magyarok, mert egy asszimilációs folyamat részesei. Dugonics, Gvadányi, Szaitz Leó értékes aján
déknak tekintik a magyarságot, nem problémának, mint a tiszaiak, akik tős
gyökeres magyarságuk ellenére is fájdalmas örökségnek érzik azt, mert hiszen a megismert külföldön boldogabbak lehetnének. A Dunántúl magyar
ságát tehát az asszimiláltak nak s a népi eredetű alsó papságnak lehet köszönni. Ne firtassuk most, hogy Dugonics és Gvadányi nem is dunán
túliak, de joggal kérdezhetjük azt, miért és mihez asszimilálódtak? Azt hiszem, itt Farkas nem becsüli, vagy nem hangsúlyozza eléggé a dunántúli magyar nemesség történeti hagyományát, mely oly hatalmas erővel nyilvá
nul meg Herzsenyi és Kisfaludy Sándor, később Vörösmarty költészetéhen.
Dunántúl magyarsága minden elnémetesedés ellenére mégis csak elsősorban ezen alapul. A tiszántúli hazafiságra is erős kifejezésnek tartom a pesszimiz
must. Az a lelkes, önfeláldozó tevékenység, melyet keserű kifejezéseik elle
nére is kifejtetlek, csak hívő lélekből fakadhat. Inkább szerető aggodalom volt annak forrása: vajon sikerül-e, sikerülhet-e müvük annyi nehézség ellenére. Ez volt a probléma s nem az: magyarok maradjanak-e, vagy ne?
A magyarságnak nem volt kétféle nemzeti érzése — mint ezt a szerző a Magyar Szemlében (1929) bővebben is kifejtette — csak más-más úton kereste az érvényesülést. A nemzeti érzés nem lehet okoskodás tárgya, tehát probléma sem. Lehet naivabb vagy fejlettebb az alakja, de forrása egy. Aki
nek a magyarság probléma, az nem is buzgólkodik érdekében, még ha mun
kássága különben hasznos is. Fel sem ismeri a nemzet igazi szükségleteit, hiányzik hozzá az érzéke s bármikor ismét hátat íordíthat neki, ha értelme, érdeke úgy kívánja. Az elnémetesedett Széchenyi is akkor kezdte meg
KÖNYVISMERTETÉS • ! 103
nemzetnevelő tevékenységét, mikor a magyarság már nem probléma, hanem szívügy volt számára. Különben nemcsak a tiszántúliak érzik nehéz sors
nak a magyarságot, Kisfaludy Sándor is elkeseredik Olykor s felsóhajt:
«Keserű siralom az, hogy oly nehéz és boldogtalan dolog Magyarnak lenni Magyarországban.»1 Berzsenyit Gyulai mint a hazafias kétségbeesés képvi
selőjét idézi a magyar líra történetében, s az. ő belső férgektől emésztett tölgye nem más, mint a BarÓti Szabó ledőlt diófája.
Farkas könyve már természeténél fogva inkább az elválasztó, elkülönítő motívumokat keresi s ebben erösebb is, mint az egység fölépítésében. Könyve azt akarja kimutatni, miként valósult meg a nemzeti egység a felekezeti és táji ellentétek ellenére is. De nem igen értjük meg, hogyha oly sok tényező elválasztotta, mi hajtotta őket mégis egymás felé ? A magyar nemzeti egység tudata sohasem veszett ki az elmékből, a nemzet legnagyobb válságaiban sem annyira, mint azt könyve szerint hihetnők. A mi vallási harcaink nem
csak dogmák és szertartások, hanem a körül is forogtak : melyik vallás hasz
nál többet a hazának, melyik segíti elő boldogulását jobban ? Ez a tárgya Pázmány és Magyari vitájának az országokban való sok romlásoknak okai
ról; ez csendül ki a Kalauzból és Pázmánynak abból a méltán sokat idé
zett nyilatkozatából, hogy ha a protestáns Erdély elveszne, menten gallé
runk alá köpnék az német. A kuruc-labanc harcok sem csupán vallási har
cok protestáns és katolikus közt, hanem van nemzeti tartalmuk is. A kato
likus Rákóczi Ferenc is, bár buzgón gyón, áldoz és írja Vallo'másaiU egysé
ges érzésben él túlnyomólag protestáns környezetével, valamint belső inasa, a katolikus Mikes is. II. József uralmát, mikor a nemzeti nyelvet és intéz
ményeket megtámadta, a protestánsok sem kívánták tovább, bármennyit használt is vallásuknak. Martinovics összeesküvésében katolikusok és protestánsok vegyesen vettek részt, és együtt szenvedett fogságot a reformá
tus Kazinczy és Szentjóbi Szabó meg Batsányi és Verseghy, a pálos szer
zetes. Mikor a nyelvújítási harcban nemzeti nyelvünk épségét látták veszé
lyeztetve, kezet fogott Debrecen és Dunántúl. Viszont a Farkas-féle szin
tézis sem oszlatta el az ellentéteket annyira, mint ő feltünteti. Ez után is vizsgálható ók, miként különböznek a dunántúli katolikus Széchenyi és a felvidéki luteránus Kossuth. Vagy a mi korunkat is véve, nem lehetne-e ugyanúgy szembeállítani Apponyit és Tiszát vagy Gárdonyit és Móricz
Zsigmondot ? • Hadd idézzük ismertetésünk e részéhez Petersen szép hasonlatát, Nad-
ler könyvéről írt bírálatából : «So wenig die Kräfte der Sonne, oder des Windes für eine Gegend eingefangen werden können, obwohl es besonders sonnige und besonders windige Plätze gibt, so wenig ist eine geistige Bewegung in Stamm oder Landschaft zu lokalisieren.» (I. m. 28. 1.)
A könyv harmadik része: Európa, a nyugati irodalmi irányok hatá
sát vizsgálja. Főeredménye, hogy nálunk nem a tulajdonképeni német roman-^
tikus irodalom hatott, mint inkább az osztrák barokk színezetű romantika.
Itt sem a költői müvek, hanem a romantikus irodalomelmélet és irodalmi élet: az irodalom megszervezése. Közvetlen irodalmi hatást Farkas csak
1 Levele Kazinczyhoz Í808. szept. 15.
104 ZLINSZKY ALADÁR, CSÁSZÁR ELEMÉR
a végzetdráma s a tündérjáték műfajában Iát Ellenben széles körben hatott a történeti múlt kultusza, a bárd költészet, mely Klopstocktól kiindulva Bécsben is nagy virágzásnak indult s a mi mult-költészetünket is meg
teremtette. Ez az osztrák történeti irány a magyar történeti múlttal is előbb foglalkozott, mint maga a magyarság. Mert Dugonics csak német lovag
regényeket dolgozott föl, s Kisfaludy Sándor Veit Weber regéit vitte át a balatoni várakra. A magyar történelmet Fessier írja meg, s a magyar írók ebből merítenek. Hormayr Archiujában széles teret ad a magyar tör
ténelemnek, majd 1820-ban Mednyánszky Alajossal együtt megindítja Taschen- buchjéit, mely hosszú időn át közös ihlető forrása a magyar és-osztrák iro
dalomnak. De maguk az osztrák írók is dolgoznak fel magyar tárgyakat:
Korner, Kotzebue, Kalchberg. E csoportba való Pyrker érsek is. Schlegel Frigyes magyar naiv eposz nyomait keresi pesti tartózkodása alkalmával.
Gsak ezután indul meg a magyar történeti költészet.
Hasonlóképen a népiesség eszméjét is az osztrákoktól és németektől vet
tük, akik előbb kezdtek a maryar népköltészettel is- foglalkozni, mint mi magunk. Grimm Jakab akkor érdeklődik népmondáink iránt, mikor mi még semmi érdeklődést nem tanúsítunk. A hazai nemzetiségek, amelyek homo
génebb alakulatok, hamar megtalálják az összeköttetést íróik és népük között. A magyar nemesi irodalom volt, s csak mikor a politikai érdeklődés a nép felé irányult, lettek figyelmesek • költészetére is. így az első magyar népköltési gyűjtemények német nyelven jelennek meg.- Gaál György, Majláth és Mednyánszky gyűjteményeikkel eredetileg a német irodalom érdekeit szolgálják. •
A német romanticizmus esztétikája erősen hatott íróinkra. Herder müvei, A. W. Schlegel dramaturgiája széltében kedvelt olvasmány. Hasonló^
képen Tieck, Jean Paul, Bouterwek müvei.
Német-osztrák példára szerveződik irodalmunk is. Folyóiratok és iro
dalmi társaságok nevükben, beosztásukban, tárgyválasztásukban azokat utá
nozzák. Az almanachok divatja, az Auróra és Hebe, bécsi példán indul meg. A Keszthelyi Helikon a maga faültető ünnepeivel a Hainbund mintá
jára szervezkedik. Még évtizedek múlva is Petőfi a Tizek társaságát a német
«Jungdeutschland» mintájára «Ifjú Magyarországnak» akarja nevezni.
De mindez csak külső hatás. A magyar romanticizmus, ha idegen pél
dákon fejlődik is, valójában magyar termék. Farkas két fő jellemvonását látja.
Az egyik a dunai és tiszai, katolikus és protestáns magyarság egy alap
érzésben való egyesütése. Ez leginkább Kölcsey és Vörösmarty mindinkább rokon költészetében nyilatkozik. Farkas fölsorolja több költeményen keresz
tül a közös motívumokat, az egymásrautaló lelkiséget. A magyar romantikus érzés az a Kelet és Nyugat közt ingadozó, hinni nem tudó, de mégis csele
kedni akaró összetett, fájdalmas érzés, melyet a Hymnus és Szózat fejez ki legjellemzőbben. Másik jellemző-oldala a magyar romantikának a népi és művészi elem egybeolvadása, amelyet Vörösmarty Csongor és Tündéje jelez, mikor a magyar népmeséből kiindulva a legnagyobb művészi magas
latra emelkedik. Mindkét irány oly sajátosan- magyar, hogy más irodalom
ban így fel nem lelhető; belső, önelvü fejlődés eredménye, nem külső hatá
sok asszimilálása. .ííí d swi1--.1--'; -
KÖNYVISMERTETÉS 105
De bimeríti-e ez a magyar romantika egész érzés és- gondolatvilágát ? arkas könyvének legnagyobb hiánya* hogy a tulajdonképeni' irodalmat fel sem dolgozza. Inkább emberi dokumentumokból, mint költői termékek elem
zéséből vonja el állításait, vagy bizouyítja azokat. Naplók, levelek, emlékiratok, napilapok, feljegyzett beszélgetések könyvének java tartalma. Ezeket nagy terjedelemben ismeri, találóan alkalmazza s müvének újszerűsége nagyrészt az eddig lappangó anyag ismertetésén alapul. Nem tértink ki most arra, mily kritikával kellene fogadni e gyakran hirtelen kiejtett, vagy leírt kijelenr téseket, melyek egymásnak, pl. Kazinczy leveleiben, oly sokszor ellent
mondanak. Módszere tehát inkább kultúrtörténeti, de annak meg egyoldalú, mert csak az irodalomra támaszkodik. A tőle felvetett problémák szé- lésébbkörü szociológiai megvilágítást követelnének. De magukból a költői müvekből is csak egyes kiemelt részeket kapunk a könyvben, mint bizo
nyító anyagot; a romantikus költészet világa a maga-l egészében továbbra is rejtve marad előttünk. Rejtve a romantika műfaji és stílus-újítása iai Farkas elvezet a kincsesházhoz, de a bejárat előtt megáll s csak sejteti,
hogy odabenn mily értékek várakoznának reánk.
Másik biánya a könyvnek, hogy egyoldalú germanista szempontból készült. Farkas a romanticizmusnak csak a legszigorúbban vett német romantikát tartja. Nem vizsgálja meg a preromantika hatását sem, mely pedig sokkal nagyobb volt nálunk, mint a tulajdonképéni német romantikáé, alig érinti az angol hatást, és érthetetlenül teljesen elutasítja a francia roman
tikát, mely éppen 1830 után, ahol könyve végződik, oly óriási hatással van irodalmunkra. Nincs igaza tehát, mikor hibáztatja Vértesy Jenőt, ki köny^
vében a magyar romantikus dráma korát 1837—50 közt állapítja meg.
A romantikus magyar irodalom igazában ott kezdődik, ahol Farkas — német szempontból — a halálát állapítja meg.
Müvét tehát inkább csak értékes kísérletnek, fontos és-érdekes problé
mák fölvetésének, mint megoldásának tekinthetjük.
ZLINSZKY ALADÁR.
ZHnszky Aladár a föntebbi bírálatban magas szempontból nézi és bírálja Farkas Gyula könyvét, a részletekkel célja érdekében kevesebbet törődik.
Magam abban a bírálatban, amely a Budapesti Szemle 221. k.-ben jelenik meg, kitérek a könyvnek azokra a téves megállapításaira és következte
téseire is, amelyekre Farkas elmélete épül. De az ott megrótt elhamarkodott állításokon kívül egész serege van még a könyvben a könnyen kimondott, meg
gondolatlan ítéleteknek — a Budapesti Szemle azonban nem az a hely, amely alkalmas volna összeállításukra. Ezt a munkát az IK-nek kell elvégeznie.
Ezért alább, a könyv tárgyalási rendjében haladva, közlöm a nyilvánvaló tévedéseket — elhagyva a kevésbbé fontosokat és azokat, amelyeken megvan az igazságnak legalább a látszata,''amelyeknél tehát a tévedés ki
mutatása csak hosszabb érvsorozattal történhetnék. Dűlt betűs szedéssel adom a könyv szavait, az utánuk álló szám a könyv lapszáma, majd meg a magam cáfolata következik, .rendszerint puszta utalás a tévedésre, A leg-
106 CSÁSZÁR ELEMÉR
többnél valójában nem is kellene megjegyzést fűznöm a szerző szavaihoz, önmagukban hordják a cáfoló érveket.
A magyar szépirodalom a XVI. és XVII. században legnagyobbrészt ponyvajellegü volt. 6. — Ezt még a kor szépprózájáról sem lehet állítani, a verses költészetéről általában meg épen nem;
Faludi csak halála után válik ismeretessé- 7. — A költő igen, de a prózaíró már ismert volt korábban !
A külföldies irányok irodalma (tehát : Bessenyeiék, Kazinczy és az
• ú. n. egyeztetök, Csokonai stb.) tulaidonkepen csak nyelvében magyar, nem csak tárgya, hanem szelleme is idegen és ez az idegenszerűség a fejlődés folyamán még a nyelvet is megtámadja. 11. — Az állítás első fele any- nyira alaptalan, hogy nem szorul cáfolatra, a második sem, csak nagyobb világosság kedvéért levonom a következtetést: Csokonai nyelve még magyar
talanabb, mint Bessenyeié vagy Daykáé !
A magyar kálvinizmus irodalmának... szellemi felfrissülése Bécsből indult ki. 22. — Bessenyei a kálvinista irodalom szellemét frissítette föl és nem a magyar irodalomét, s a testöírók mozgalma a kálvinizmus iro
dalmának fölfrissítésére vezetett?
Kazinczy... költészetében a külföldies irodalmi áramlat két ágát egye
sítette : a franciát és a német-görögöt. 27. — Beöthy tanításával már régen végzett tudományunk: a görögül nem tudó, Goethét valójában meg sem értő Kazinczynak német-görög klasszicizmusa mese; most Farkas újra életre keltené ezt az elavult tanítást, s hozzá kapcsolja a maga leleményéből mint újat : Kazinczy irányának franciás jellegét. Milyen alapon ? Mert fordított franciából ? De ezzel a megokolással Kazinczyt kaméleon-írónak tehetné meg, mert tudvalevőleg vagy hét nyelvből fordított !
Kazinczy... eszméinek, irodalmi elveinek elterjedését Dunántúl Ber
zsenyisegíti elő. 28. — A zárkózott, irodalmi körökkel alig érintkező, irodalom
politikába nem avatkozó Berzsenyi, aki 1817 után megneheztelt Kazinczyra ? A hagyományos dunántúli áramlatnak1 erős bécsi és gráci kapcsolatai vannak, melyek Csokonai költészetében is éreztetik hatásukat. 34. — A «dunántúhV irodalom állítólagos bécsi és gráci kapcsolatairól szólok bírálatomban — hogy Csokonai költészetét milyen szálak fűzik Gráchoz, azt igazán szeretném tudni.
Faludi követői között csupa dunántúli katholikus papot tálálunk;
Kreskay Imre, Endrödy János, Nagy János, Ányos Pál, P. Takács József.
32. — Melyik író és mennyiben volt az elsoroltak között Faludi követője ? A latinos költészet magyarosítása.... bizonyítja a klasszikus hagyomány átütő erejét. 30. — A latinos költészet magyarosítása a deákos költőinkre utal. Azok azonban nem valami régi, meglévő latinos költészetet magya
rosítottak meg, hanem egyszerűen magyar verseket írtak görög-latin metru
mokban. Ebben pedig nem a klasszikus hagyomány átütő ereje müködöttj hanem a jórészt jezsuita újlatin költői törekvéseké,
1 A mondat olyan pongyola fogalmazású, hogy nem merem eldönteni, valóban erre az áramlatra gondol-e a szerző.
KÖNYVISMERTETÉS 107
Dunántúli jellegű volt a jezsuita barokk költészet 31. — Jezsuita költészet volt nálunk a XVIII. században (lehet-e barokknak nevezni, más kérdés — de hát ma divat a barokk-terminust derüre-borúra hasz
nálni), de ez a költészet nem magyar nyelvű volt, hanem latin, s nem dunántúli jellegű volt, hanem nemzetközi.
Bégi irodalmi emlékeket kutatnak föl és adnak ki : . . .Bévai Faludit, Or~
czit és Barcsait,... Baesányi Anyóst. 35. — Fölkutatni Révainak nem kellett a kiadandó müveket, mert kezében vagy kezeügyében voltak. Azt sem tudom, miért tartja Farkas Barcsay és Orczy műveit kiadásuk idején régiségeknek, mikor megjelenésükkor még mind a ketten éltek ? Faludi és Ányos verseit is bajos 1786-ban, ill. 1796-ban régi irodalmunk emlékeinek nevezni !
Zrinyit.... mindkét áramlat (a magyarosak és deákosak meg a fran
ciások és németesek) ősének tekinti. 35. — Egyike a könyv legmerészebb mondásainak — igazság nincs benne egy szemnyi sem.
A külföldies áramlathoz tartozó írók legtöbbje történeti név viselője, sok közöttük a mágnás. 35. — «Történeti» nevű a franciások között alig volt más, mint a Telekiek (Orczy maga tette nevét történetivé), a németesek között meg csak Ráday Gedeon és Kazinczy; mágnás sem volt köztük sok, ellenben szép számmal voltak, kivált a Bessenyei körén kívül állók között, a társadalom alacsonyabb rétegéből származók.
A XVIII. század végén dunántúli főnemeseink és főpapjaink teljesen*
köznemeseink részben elidegenedtek. 36. — Az állítás első fele részben, a második fele teljesén téves.
A dunántúli katholicizmus az irodalmon át a magyarságára eszmél, egyúttal szociális struktúrájában is megváltozik. 36. •— A tétel első fele szépen csengő, de üres szólam, második felét nem értem ; el sem tudom gondolni, hogyan változhalik meg a katolicizmus szociális struktúrája a magyarságra való ébredésével kapcsolatban.
Kazinczyék 1788-1790- ben Kassa német és tót környezetében szinte légüres térben dolgoztak, nincs a közönséggel közvetlen kapcsolatuk. 43. — A többieknek volt? Akkor nem kellett volna a XIX. század első tizedeiben megteremteni az irodalmi életet!
A műveltségében maradi kiskunság* a faji tudat érzékenységével tudja megkülönböztetni a XVIII. század végén a kálvinista irodalmat a katho- likustól, a dunántúlit a tiszaitól. 43. — Hogy a «faji» tudat mennyiben vezethet a «felekezeti» irodalom megkülönböztetésére, azt nem tudom, annál kevésbbé, mert akkor nem volt külön katolikus és külön református magyar irodalom (máskor sem!) ; végül Földi János — ö volt az a bizonyos érzékeny faji tudattal megáldott kiskunsági — nem kétféle «irodalom»-ról, hanem kétféle
«nyelv»-ről beszél, mégpedig, legvégül, rosszul beszél, mert azt tanítja, hogy a katolikusok nyelvújítók, a reformátusok konzervatívek, félénkek, már pedig
— ha igaz Farkas nézete — valóságban a dolog fordítva állt.
Kisfaludy Sándornál a katholikus-kálvinista ellentét mindig a magyar- magyartalan ellentét formájában jelentkezik. 54. — Restellem, de meg kell
1 Ugy gondolom, hogy a «kiskunság» sajtóhiba, kiskunsági magyar helyett.
ÎOS CSÁSZÁR ELEMÉR
vallanom, hogy földön kúszó elmémmel nem tudok azokba a mélységekbe leszállani, amelyeket Farkas ebben a mondatban föltár. Sőt még a mondat nyelvi burkát sem tudom szétfeszíteni, hogy kihámozzam az állítás magját.
Mit jelent az, hogy Kisfaludy Sándornál ? Müveiben, nyilatkozataiban vagy gondolatvilágában ? S melyik Kisfaludy, a költő, a nyilatkozó vagy a gondol
kodó tanította azt, hogy katolikus .== magyar, kálvinista = magyartalan?
{&. gyanakvók kedvéért hozzá teszem, hogy ezt a mondatot nem szakítottam ki, rosszindulatú kritikusok példájára, az összefüggésből. Farkasnál a mondat -egy új bekezdés élén áll, előzménye nincs,, s a folytatása ez az egészen más gondolatkörbe vezető mondat: Csak a kívülállók látják irányának kaiho- likus jellegét.)
A dunántúli katholikusok hittek a nyelű géniuszában, mint egy titkos, metafizikai erőben, mely a nyelv törvényeit megszabja. Kazinczy gúnyosan kérdi, mi az a nyelv géniusza, mert ö azt nem érti. 61. — Igaz, de más alkalommal, Antikritika c. dolgozatában (Tud. Gyűjt. 1819. IV : 120 s k. 1.) ezt írja: «Eggyet tudok: azt, hogy a' Nyelv' Géniusát illetni soha nem szabad.» Majd kifejti, mi a nyelv géniuszának szerepe és jelentősége, s olyan fontosságot tulajdonít neki, hogy ezen az alapon Tolnai Vilmos kimondja:
«Kazinczy a nyelv géniuszát teszi, az újítások megítélésének alapjává és határává.» (A nyelvújítás, 1929. 133. !.)
B. Szabó Dávid a jezsuitákat magasztalja. 70. — Ezzel a megálla
pítással Farkas a ,romantika' vallásos életének elevenségét akarja bizo
nyítani. Bizonyítaná is, ha Szabó világi ember vagy épen protestáns lett volna.
De Szabó maga is jezsuita volt !
, József császár eltörli a már régebben eltörölt jezsuita-társaság után a többi egyházi rendet is. 71. — Nem áll; nem törölte el a kegyes tanító rendet és az irgalmas rendet. (Egyházi rend egyébként is helytelenül használt terminus szerzetes rend helyett.)
A felekezeti tolerancia divatos jelszó lesz. A kathólikus.... egyetemre protestáns tanárok nyernek kinevezést. 71. •— Ezek a kinevezések nem az általánossá vált felekezeti toleranciának eredményei, hanem, az abszolút uralkodó egyéni elhatározásának.
Dunántúl az írók a közönség szeme előtt voltak. 113. — Mi a reális tartalma ennek a frázisnak? S miért.lettek volna Dunántúlon az írók inkább a közönség szeme előtt, mint másutt ? . . . .
A tiszai külföldies áramlat elhanyagolta a közönséget és azt meg
hagyta maradiságában, a dunántúli ellenben kezdettől fogva figyelemmel volt az olvasókra. 114. —i Az. ellentétnek még külső egyensúlya sincs, belső igazságáról pedig beszélni sem lehet: üres frázis.
A kathólikus alsó jpapságnakköszönhető, hogy a dunántúli kathólir cizmus. a XV1IL folyamán nemcsak, hogy nem idegenedett el, hanem à nemzetietlenség korában a nemzeti hagyományok megőrzőjévé és ápolójává vált. Irodalmi öneszmélkedése egyúttal faji Önvédelem is volt. 135. — Ahány tétel, annyi odavetett, meg nem okolt, söl meg sem okolható állítás-
A francia felvilágosodás szellemi áramlata.... elsősorban a tiszai és erdélyi magyarságnak legfelsőbb rétegét hatotta át, a főnemességet.. \. Ennek a rétegnek a néphez (így I) nem volt semmi kapcsolata. 136. — Tiszai református
KÖNYVISMERTETÉS 109
főnemesség — hát ilyen is voit? Tudtommal egyetlen egy református főúri család sem élt akkor a Tisza vidékén. (A Rádayak később lettek főneme
sekké — egyébként sem hatotta őket át a fölvilágosodás szellemi áramlata.) Milyen alapon állítja, hogy más rétegeknek (p. o. katolikus főnemesség vagy református köznemesség) több kapcsolata volt a néppel? A müveit, rétegek és a nép kapcsolatáról nem hallunk semmit, másutt sem.
A tiszántúli református írókban a nyelv és irodalom művelése által....
ébred fel a nemzeti érzés- 140. — Ellenkezőleg : meg kell fordítani az ok és okozat viszonyát 1
Kisfaludyék (a dunántúli katolikusok) a nem magyarok nagy tömegét látták szemük előtt, Kazinczyék (a tiszai reformátusok) a műveletlenekét (azaz az előbbiek magyarosítani akartak, az uióbbiak a műveltséget terjesz
teni). A dunántúliaknál az irodalom hazafias tett a tiszaiaknál szolgálat az emberiség számára.... Költői gyakorlatukban azonban.... épen az ellentétes célokat szolgálták^ 146—149. — Az első állítás Kisfaludy Sándor
nak egy önmagáról tett nyilatkozatát terjeszti ki önkényesen egy nagy közösségre, a másodiknak nincs semmi alapja, a harmadik és negyedik puszta szólam, az utolsót nem érem föl a magam eszével.
A tiszai reformátusok látóköre európai, Magyarországot nem mint különálló egészet tekintik, hanem mint Európa egy részét. Amikor a magyar népet műveltté akarják tenni, az európai művelődésnek kívánnak ' egyúttal szolgálatot tenni. 147. — Légből kapott, semmiképen nem igazol
ható állítás. Hol voltak azok az európai látókörű reformátusok ? Egy-kettő ha akadt, még Bessenyei sem volt valójában az ! És ők a magyar hazát csak Európa egy részének tekintették, nem pedig különálló egésznek ? Briand nyilván tőlük plagizálta a Páneurópa gondolatát! S Bárótzi p. o. mikor a Kasszandrát fordította, a2 európai művelődésnek kívánt szolgálatot tenni ? íme, Bessenyeiék már másfélszázaddal ezelőtt mega'apítötták Bécsben a Coopération intellectuelle-nek egyik fiókját.
Âz iskolákban magyar történetet nem tanítanak. 166. —• A piarista gimnáziumokban tanítottak.
Kölcsey nemzeti érzése Pesten ébredt föl, a Tud. Gyűjt, szerkesztő
ségének hazafias körében. 188—189. — Ezt a hihetetlen állítást csak nem akarja a szerző komolyan vétetni?
Kisfaludy Károly és Vörösmarty Mihály Kisfaludy Sándornak, Virág Benedeknek és Berzsenyi Dánielnek munkáiból merítették hazafias érzelmeiket. 184. — Fölteszem, hogy ezt az állítást maga Farkas sem veszi komolyan.
Ismeretesekké válnak a húszas években az Árpádházi királyok mondái, különösen Salamon és László lesznek kedvelt hősi alakok. 201. — Azok voltak már a XVIII. század derekán, bizonyítják az iskolai drámák.
Mária Terézia udvarába csalogatta a magyar református főnemességet és nemességet. 220. — Valóban, és épen református főnemeseket? Kik voltak ezek a Bécsbe csalogatott református főurak ?
A francia forradalom.... gyökeresen véget vet a franciáskodás divatának. Bessenyei társasága széthull. 221. — A két eseménynek —
fancia forradalom és Bessenyei körének föl oszlása — semmi kapcsolata.
110 CSÁSZÁR ELEMÉR
sincs, egyébként is a bécsi társaság már a francia forradalom kitörése előtt
«széthullt.»
Kazinczy konzervatizmusának volt köszönhető.... hogy a német klasszicizmus nálunk több évtizeden át hathatott és hogy ezt az irodalmi hatást az újabb német áramlatok nem zavarták. 237. É s : A német klasszi
cizmus költészetének hatása a magyar költői gyakorlatra csak illúzió maradt. 247. — A két egymást lerontó állítás közül melyiket higgyük el?
Az első megokolása kétszeresen is téves : t. a klasszicizmus állítólagos tartós hatása nem Kazinczynak köszönhető, még kevésbbé konzervativizmusának {Goethét, Schillert, Wielandot nem ő terjesztette el nálunk); 2. hatottak más
német áramlatok is : a szentimentalizmus, anakreontika stb.
Dugonics forrásai és munkái ismeretlenek. 223. — Nagyrészt ismertek.
Farkas nyilván az Etelkára, gondol, de általánosít, s így annál inkább szükséges lett volna a szabatos fogalmazás.
Azok a protestáns íróink azonban, akik a francia felvilágosodás hatása.
alatt kezdték el írói működésüket.) a lutheránus német polgárság kulturális törekvéseiben rokon mozgalmat láttak és így mind erősebben a német szellem befolyása alá kerültek. 229. — Tehát Bessenyeiék is rokon moz
galmat láttak luteránus német városaink kulturális törekvéseiben? Nem is tudtak róluk! És a német szellem befolyása alá kerültek? Nem érdemes cáfolni ezeket az állításokat, sokkal mulatságosabb végignézni azt az író
gárdát, amellyel Farkas tételeit bizonyítani igyekszik: Kazinczy, Csokonai, Kis János, Kármán, Berzsenyi, Döbrentei, Szemere és Kölcsey — csupa olyan író, akik nem a francia föivilágosodás hatása alatt kezdték írói működésüket.
Különösen szemet szúr Kármán neve ; róla megállapítja Farkas, hogy Bécsben
•olvassa a német szentimentális költőket — Bécs magyarországi lutheránus német város volt?
Csakis a német városok kulturális hatásával magyarázható, hogy a német szellem gyökeret tudott verni a református magyarok irodalmában.
.231. — Csakis — felelhetjük pesti jassz-nyelven. Csak az a kérdés, vajon -a szepességi, bácskai, dunántúli vagy épen az erdélyi szász városok kultu
rális hatása alatt állottak-e a tiszai magyar reformátusok. Ha jól tudom, az egy Kazinczyn kívül egy református írónak sem volt erösebb kapcsolata német városokkal. Aki viszont magában a tényben kételkedik, s nem hiszi, hogy a német szellem gyökeret vert a reformátusok irodalmában, azt meg
nyugtathatja a könyv egy másik passzusa:
A német szellemi hatás gyökértelen voltát mi sem igazolja jobban, mint hogy lényegileg egy írónak, Kazinczynak nevéhez fűződik. 233. — íme ,quod erat demonstrandum', vagy csoda a természet világában : a gyökeret vert palánta, amelynek nincs gyökere. De most meg egy másik megállapítás szúrja szemünket : a német hatás lényegileg Kazinczy nevéhez fűződik, senki máséhoz. Mit vétett az a száznál több «név», amelyeket csak az 1772—1795 között eltelt időszakból mint a német «szellem» közvetítőit A német költészet hatása a magyarra c dolgozatomban fölsoroltam ?
A német klasszicizmus elől a katholikus magyarság elzárkózott. 237.
•— Csak az egy Wielandból a következő kat. írók fordítottak : Orczy Lőrinc Ányos, Dayka, Batsányi. Hatott Kisfaludy Sándorra is.
KÖNYVISMERTETÉS 111
A görög lélek a titka a hatásnak, melyet Goethe Kazinczyra és tanítványaira gyakorolt- 239. — A görög lélek Kazinczyval kapcsolatban —
nagy szó, de valójában csak szó. Kazinczy tanítványai közül meg csak Kölcsey értette meg a görög lelket (mesterénél mélyebben !), de épen nem Goethe közvetítésével, hanem magukból a görög müvekből. S hogy ennek a német-görög klasszicizmusnak milyen mély volt a hatása Kazinczy köve
tőire, azt mindennél fényesebben bizonyítja a könyvnek egy másik meg
állapítása :
A német-görög klasszicizmus... magyar képviselőinek költészete kime
rült fordításban és utánzásban. 241. — Még helyesebben abban, hogy Kis János egy csomó, de épen nem görögös szellemű német verset pongyolán
magyarra fordított. 242.
A magyar népköltészet kincseit nemmagyarok kutatják. 252. — Csak azok? Hát Dugonics, Csokonai, és aki ebben a korban minden más írónál többet tett megmentésükre, P. Horváth Ádám?
A Dunántúlon kezdettől fogva élt a nemzeti versmérték (?) hagyománya 256. — Hát másutt nem éltek a kezdettől fogva a hagyományos verselő
•eljárással, vagy egyáltalán nem ismerték?
Bajza és Toldy... irodalmi elméletükben.... Kazinczyt követik.
258. — Volt Kazinczynak és Bajzának «irodalmi elmélete»? (Valójában Toldynak sem volt!) S ha volt, Bajza Kazinczyt követte?
Dunántúliak és katholikusok irodalmi elmélettel alig foglalkoznak, Vörösmarty sém. 261. — A tiszaiak és reformátusok, ebből következtetve, foglalkoztak vele» — Irodalomelmélettel ebben a korban senki sem „foglal
kozott", irodalomelméleti dolgozata is csak az egy Kölcseynek van. De van idevonható dolgozata nemcsak -i református Csokonainak, hanem a kato
likus Révainak is, s a s untén katolikus Szerdahelyinek és Verseghynek vannak nagy kötetei, amelyek bizonyos tekintetben kapcsolatba hozhatók az irodalomelmélettel. Vörösmarty is nemcsak tanulmányozza a dráma
•elméletét, hanem maga is írt elméleti dolgozatokat, még a címük is : Elméleti töredékek.
Toldy elsősorban elméletíró. 261. — Nem, sem első, sem másodsorban, hanem : kritikus és irodalomtörténetire.
Shakespeare ismerete Kazinczy óta az egész magyar művelődés
területre kiterjed. 262—3. — Ha Kazinczy munkássága itt korjelző, akkor semmit sem mond (az t. i. majdnem az egész korszakot átfogja) ; ha meg-
•okolásul szolgál, akkor a tétel alaptalan.
Tasso, Petrarca a dunántúli íróknak Zrínyi óta kedvelt költőik voltak, a tiszaiak nem foglalkoztak velük. 263. — Öilet, bizonyítás nélkül oda
vetve. Nagy zavarba jönne a szerző, ha bizonyítani kellene az állítás első, teljesen alaptalan felét.
Bécsből indul ki az olasz, spanyol és angol irodalom népszerűsítése.
A közvetítők... Mailáth, Mednyánszky és Gaál. 265. —-Egyáltalán nem!
Már csak azért sem, mert népszerűsítést közvetíteni nem tudom, hogyan lehetne. De egyéb bajok is vannak : a két sorban egy csomó tévedés. 1. a három nyugati irodalmat senki sem «népszerűsítette» nálunk, ők hárman meg
«pen nem; 2. termékeiket sem ők közvetítették, hanem részben a pesti és
1 1 2 CSÁSZÁR ELEMÉR, SZINNYEI FERENC, GÁLOS REZSŐ
bécsi német színházak, részben az olasz, spanyol, angol költői müvek német fordítói; S. ök hárman valójában a magyar irodalmat, mondjuk, közve- títték a némethez, azzal, hogy termékeit németül kiadták. Szolgáltak, kivált Mednyánszky, tárgyakkal is a magyar íróknak, de ez nem vág ide.
A kor legjobb elméinek irodalmi tudata, mely külföldi műremekek tanulmányozásán csiszolódott, finomabb, mint Kisfaludy Károlyé. 275. — A finom jelző bajosan alkalmazható az irodalmi tudatra ; hogyan csiszolód- hátik ez a tudat külföldi remekeken, azt nem tudom elgondolni (az ízlés csiszolódik, nem a tudat !) ; «legjobb elmék» szerencsétlen kifejezés, mert Farkas nyilván nem Széchenyire vagy Dessewffy Aurélra gondol, hanem ,literatorok'-ra — s hogy azok közül a kiválóknak irodalmi tudata erösebb és határozotabb volt, mint Kisfaludyé, azt kötve sem hiszem.
Vörösmarty kritikával soha nem foglalkozott. 286. — Ö írta Bajzával együtt kora legkitűnőbb.színikritikáit!
A romantika termeli ki az első két nagy magyar költői egyéniséget, akiket a korszellem egyedül már nem értet meg : Kölcseyt és Vörösmartyt.
2yé. — Hát a többi nagy költőnket, Balassától kezdve Zrínyin át Csokonaiig és Berzsenyiig meg a két Kisfaludyig és Katonáig, a korszellem önmagában, megérteti? Ez a kijelentés szintén a könyv legelhamarkodottabb állításai közül való.
így Jut el Vörösmarty 1831-ben a Csongor és Tündéig. 307. — Vörösmarty drámája már 1830-ban készen állt.
CSÁSZÁR ELEMÉR.
Csahihen Károly: Pest-Buda irodalmi élete 1780—1830. Első kötet.
Budapest, Stephaneum, 1931. 145 Í.
Ez a kötet a szerző szerint «az irodalmi központosítás előzményeit»
tartalmazza s a következő fejezetekre oszlik: 1. Bessenyei György pesti akadémiája, 2. Id. Ráday Gedeon s az ifjú írók, 3. A tudományegyetem s a piaristaház, 4. Kazinczy Ferenc pesti látogatásai, 5. Színmüirodalmunk első hajtásai, 6. Pest-Buda nyomdái, könyvkereskedései és irodalmi körei, 7. Tövis
koszorúsaink, 8. Széchenyi Ferenc eszményei.
Már a fejezetek címéből is látjuk, hogy a szerző anyagát határozott szempontok és rendszer nélkül csoportosítja. Még jobban kitűnik ez a munka olvasásakor. A második fejezetben pl. Ráday Gedeon és Földi János élet
rajzát és méltatását találjuk, a harmadikban az egyetem történetének kivo
natát, a piarista gimnáziumét s egyes jelesebb piaristák méltatását, kivált Dugonicsét Prónai Antal könyve nyomán, a hetedikben a Martinovics-per történetét, Batsányi, Verseghy életét, méltatását, Kazinczy fogságát stb., szóval igen sok olyan dolgot, amely Pest-Buda irodalmi életével csak igen laza kapcsolatba hozható.
Ez a felesleges adathalmozás és rendszertelenség azonban csak egyik hibája a munkának, a másik az, hogy a szerző csupa általánosan ismert adatot gyűjtött össze s újat alig tudott mondani.
Harmadik hibája, hogy, noha minden fejezete végén rengeteg jegyzettel támogatja mondanivalóját, jegyzetei igen sokszor nem jelölik meg az igazi
