1575«3BATSÁNYI JÁNOS

VAJDA ILONA

1575«3

BATSÁNYI JÁNOS

ÉS

BAUMBERG GABRIELLA

i .

1799—1809

M I N E R V A - K Ö N Y V T Á R 128. S Z Á M .

BUDAPEST, 1938

KIR. MAGYAR EGYETEM I NYOMDA KÖNYVESBOLTJA BUDAPEST IV. KOSSUTH LAJOS-UICA 18.

A m át. V isszatekintve a végzett m u n k ára , úgy érezzük, hogy a M inerva jegyével k ia d o tt tan u lm án y o k sokféle módon, v áltakozó sikerrel, de egy a k a ra tta l és egyenlő buzgalom m al igye­

keztek m egközelíteni a z t a célt, am it fo ly ó iratu n k kezdettől fogva m aga elé tű z ö tt és a s z e l l e m - t ö r t é n e t szóval jelölt meg. A M inerva ta n u l­

m án y ai ebben a célban egym ásra ta lá lta k , m ert különbség n élk ü l a rra törek ed tek , hogy a tö rté ­ nelm i gondolkodást az idealizm us és a filozófiai tudato sság m agasabb fo k á ra em eljék. Ez a tö re k ­ vés fogja vezetni fo ly ó ira tu n k a t to v á b b ra is. E z­

u tá n is lem ondunk az ex ten z ív gondolatterjesztés eszközeiről és tartó zk o d n i fogunk a népszerűsítés g y ak o rla ti eljárásaitó l. M eddőnek ta r tu n k m inden polém iát és tá rg y ta la n n a k érezzü k a tu d o m á n y ­ p olitikai kom prom isszum okat és áth id aláso k at.

A M inerva a m aga z á rt körén belül m inden sorával to vább a k a r m u n k áln i távoli célja m eg­

valósításán, tu d v a azt, hogy a történelm i m nlt a mi je len ü n k egyik élő alkotó eleme: hogy a tö r­

ténelem tu d o m án y a sem m iféle m ódszernél nem á lla p o d h a tik meg, m ert m aga is folytonos küzdés, h alad á s és terem tő fejlődés, m int az élet m aga;

folytonos ú jra k e z d é s és revízió, am ely ö n m a g á n k ­ ból indul ki és önm agunkhoz tér vissza. H isszük, hogy to vábbra is lesznek, a k ik törekvéseinkben tám ogatni fognak.

A Minerva-Társaságra és folyóiratra vonatkozó minden közlemény a Minerva-T ár saság címére kül­

dendő. Budapest, Múzeum-kőrút 6 —8. Bölcsészeti kar. Német Intézet.

A Minerva-T ár saság tagdíja: évi 8 pengő, amely részletekben is beküldhető. Előfizetés jogi szemé­

lyeknek évi 12 pengő. Könyvkereskedésben 16 pen nő.

A póstatakarékpénztári csekkszámla száma: *38.688.

BATSÁNYI JÁNOS

ÉS

BAUMBERG GABRIELLA

i .

1799—1809

IRTA

VAJDA ILONA

B U D A PEST,

1938.

Dunántúl Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda R. T. Pécs, Perczel-u. 2.

A nyomdáért felelős: Wessely Károly igazgató.

TA R T A L O M .

Lap I. B atsányi János és B aum berg G abriella találkozása. —

B aum berg G abriella, P ichler K arolina és E berl kapcsolata. — B atsányi János és Ilosvay K risztina. — B atsán y i János és a szabadkőm űvesek. ... 5 11. B atsányi János és B aum berg G abriella barátság a, szerelme. —-

E ljegyzésük — B atsán y i elhidegülése, m ag y aro rszág i ú tja.

— G abriella fe la já n lja a válást. — B atsányi visszatér G a b ­ riellához... 17 III. B atsányi fe lú jítja k ap cso latát Ilosvay K risztinával. — T a lá l­

kozása Bécsben K azinczy Ferenccel. — B atsán y i láto g atása D ebrecenben, találk o zása K risztinnel és K azinczyval. — B atsá­

nyi házassága. — K azinczy B atsán y i és B atsányiné ellen. — B atsányi m enekülése Párisba. — G abriella követi férjét. 99 Jo h an n B atsányi un d G abriella von B aum berg... 121 Irodalom . ...122

I.

B atsán y i János és B aum berg G ab riella találkozása. — B aum berg G ab ­ riella, P ichler K arolina és E berl kapcsolata. — B atsán y i János és Ilosvay

K risztina. — B atsán y i János és a szabadkőm űvesek.

E ZER H ÉT SZ Á Z K IL E N C V E N K IL E N C O K T Ó B E R 17-én, Becsben, K in in g er festő estélyén lá ttá k m eg először egym ást B atsán y i János, a 36 éves m a g y a r kö ltő és B aum - berg G ab riella, a 33 éves „bécsi S a p p h ó “1. C sa ló d ta k az em ­ b eri jóságban, az em beri igazság szo lg áltatásb an , so rsu k b a való keserves beletörődéssel egyedül a jövő isteni igazság­

szo lg áltatásá b an b íz ta k : az u tó k o r m egértő, re h ab ilitáló íté ­ letében. A m ire m in d k e tte n m ár csak h a lá lu k u tá n szá m íto t­

ta k , azt ta lá lk o z á su k a lk a lm á v a l kölcsönösen egym ásban vé­

lik m egtalálni.

G a b riella hosszú éveken á t csak ö n m ag áb a néző, önm a­

g áb an elm erü lt tek in te te m e g a k a d t a „ B ru d e r“ lelkes sze­

mein. E zek a szem ek fo g v a ta rtjá k és m egváltást ígérnek lelki elszigeteltségéből. E zek a szem ek m ár b e te k in te tte k az élet m inden m élységébe és a r ra b iz ta tjá k a m agános lelket, hogy őszinte vallom ással k ö n n y ítse n nehéz terhén. Az egy­

m ásban való föltétien b izalo m n ak volt egy külső b izto síték a:

a szabad k ő m ű v esek testv éri köteléke. G a b rie lla is, B atsán y i is ta g ja a szövetségnek.2 És íg y G a b rie lla fe ltá rja életét „ fi­

v ére“ előtt, a k in ek különös tehetsége v an asszonyi sorsok m egértéséhez és a részvéthez, és ak in ek nincs m ás vágya, m int hogy az ú jo n n a n felfed ez ett „S chw ester“ figyelm ét a sötét m ú lt h e ly e tt a jobb jö v ő re irá n y íts a .

C sakhogy G a b rie lla nag y o n is b eleá sta m ag át a m ú ltb a, nagyon is k ö rü lb á s ty á z ta m ag át első szerelm e ro m an tik u s

1 B e r d e J. M ária: B acsányiné B aum berg G abriella élete és köl­

tészete. — Kolozsvár, 1912. 57. 1.

2 B e r d e : i. m. 19. 1.; A b a f i L.: A szabadkőm űvesség története M agyarországon. Bp., 1900. 211. 1.

em lékeivel. Nem m in th a ez a szerelem v ág y a i és elképzelései beteljesülését h o zta volna; ellenkezőleg: a vég, az elválás u tá n i versek h a n g u la ta csa ló d á sra m u ta t. Az ifjú , a k it sze­

re te tt, E berl, b eletö rő d ö tt G a b riella a n y já n a k ellenkezésébe és N ém etalfö ld re m en t szerencsét p ró b áln i. P ich ler K aro lin a szerint ez az elválás végleges volt és a k k o r sem ta lá lk o z ta k többé, m időn E berl Bécsbe visszatért. E b erl P ic h ler K aro ­ lina köréhez tarto z o tt és G a b riella ta lá n a z é rt h ú zó d o tt visz- sza e körtől, hogy E berllel ne k elljen ta lá lk o z n ia .3 Lehet.

H iszen E b erl most m ár K a ro lin a és nem G a b riella m iatt j á r t a G re in er-h á zb a.4 K a ro lin án ak , m ikor G a b rie lla h a lá la u tá n ism ert n ek ro ló g já t m egírta, ez ü g y b en ta n ú s íto tt m a g a ta rtá sa m ia tt nem leh etett egészen jó a lelkiism erete. N ag y o n is d i­

cséri G a b riellát, nag y o n is ip a rk o d ik b a rá ts á g u k m eg sza k ad ­ té t B atsán y i föltűnésének és a n ag y v á ro si életben a b a r á ti kapcso lato k á llh a ta tla n sá g á n a k ro v á sára írni. G a b riella B a­

tsányihoz írt egyik levelében később m egvető sz a v a k k a l em lé­

k ezik meg legjobb b a rá tn ő jé rő l vele szem ben ta n ú s íto tt álnok m ag ata rtásáró l. P ichler K a ro lin á n ak az az állítá sa, hogy G a b riella B atsán y iv al való k ap c so la ta k ö v etk eztéb en végleg v isszahúzódott b a rá ta itó l — tu d ju k — csak részben igaz. G a b riella m inden a lk a lm a t m egrag ad o tt — különösen az 1809— 11. és 1814— 16. években — régi k ap c so la tai fe lú jí­

tására. T alá n K a ro lin á ra céloz az a k ese rű m egjegyzése, hogy volt b a rá tn ő je azt a fá rad tság o t sem v ette m ag án ak , hogy őt s a n y a rú h elyzetében felkeresse. K a ro lin á n ak ek k o r h íres sza­

lo n ja volt és sokan — igen befolyásos em berek — tu d tá k , hogy G a b riella Bécsben van.

P ich ler K a ro lin a azt is írja , hogy G a b riella ab b a n az időben von u lt vissza tőle, m ikor B atsán y i irá n ti szerelm e foglalta le érdeklődését. Ez a vonzalom , tu d ju k , 1799 őszén k ezdődött, K arolina és G a b riella pedig m á r 1787 u tá n el­

sz a k a d ta k egym ástól. E lhidegülésük oka te h á t nem B atsán y i, hanem az 1787-ben k itö rt n ém etalfö ld i zavargások k ö v e tk e z ­ téb en v isszatért E berl fe lb u k k a n á sa volt. K arolina u g y a n

1796-ban m áshoz m ent fé rjh e z és nem sokkal később E berl

3 B e r d e : i. m. 18. 1.

4 U. o.

7

m eghalt: — „m ikor m ár régen fé rjn é l v o ltam “, ír ja K a ro lin a .5 A h aláleset 1800 körül, ta lá n m ár 1799-ben tö rtén t. S zerel­

mese közelm últ h a lá la m a g y a rá z h a tja m eg az t a leth arg iá t, am iben G ab riella volt, m ikor B atsán y i m egism erte.

K iáb rán d u lás és keserűség m érgezte meg G a b riella a la p já b a n g yerm eki k ed ély ét és azt a lelkes ra jo n g á st, m ely- lyel v alam ik o r elindult. H ű tü k re ennek 18. szü leté sn a p ­ já n ír t n ap ló tö re d ék e:

Am Tage m einer G eburt.

H err, w as ist das Leben des M enschen und w as sind seine Jahre!

Sie fliessen dahin, wie ein Bach u n d rieseln hinw eg w ie eine Quelle, u n d ih re r w ird nicht m ehr gedacht. D ie H älfte m einer L a u fb a h n ist vielleicht vollendet, — vielleicht bin ich n ä h e r beym Ziel, als es schei­

net. H err, kröne m ich, w enn ich m einen L auf vollendet habe! Sprich zu m einer Seele: F a h re hin in Frieden! S prich zu der irdischen H ülle:

R uhe san ft in dem Schoose, aus dem du entsp ru n g en : H err, nim m m eine Seele au f zu dir! Zum achtzehnten M ahle geht m ir die Sonne auf. O H err, was w ar ich, ehe du m ich aus der Tiefe der ew igen N acht in das Leben hervorgerufen? w as w ar ich vor achtzehn flüchtig verschw undenen J a h ­ ren? W as w erde ich in achtzehn Ja h re n seyn? W erde ich noch den F u n ­ ken von deinem G lanze, die irdische Sonne b etrach ten ? O der w erden m eine Gebeine versam m elt bey der A sche m einer V äter ruhen? Ich w erde nicht sterben. — D er G eist, der in m ir denkt, w ird leben un d des H erren W erke verkündigen, w enn au ch die G lieder verm orscht sind.

Ich werde leben, aber w ie? — O V ater aller erschaffenen Weesen, e r­

barm e dich deines Geschöpfs! D u sp ra c h st zu m ir: W erde! und ich w urde. Meine Augen eröffneten sich dem irdischen Lichte. Noch u n ­ reif zu gedenken, erk an n te meine Seele ihren Schöpfer noch nicht. U n­

gew ohnt zu seyn, begrüsste ich die W elt m it T hränen. Ich w urde ein Mensch, H err! und bethete dich an. Leichtsinnige Ja h re der Jugend, wie schnell seyd ih r verschw unden! Wie w enige A ugenblicke flössen w ürdig in die Ew igkeit! W ie viel verschw endete Stunden w erden m ich anklagen! LIerr! w enn du m ich vor G ericht ziehen w illst, so w erden meine Gebeine zittern, und m eine L ippen w erden verstum m en. Ich habe gesündiget, O H err! die Seele zu höheren G eschäften bestim m t, ern ied ­ rigte sich und verläugnete ihren U rsprung. G efangen von niedrigen L ü­

sten, vom G epränge der W elt b etäu b t, von der v erfü h ren d en Stim m e der W ollust gelockt, verlebte ich sorglose Tage. D u ersch u ffst m ich zum Engel und ich erniedrigte mich zum Staube. H err! du kennst m ein Herz, bilde es nach deinem G efallen. E ntreiss m eine Seele den Irrth ü m e rn und meine Sinnen der V erblendung. Mein G eist verehret dich, ewiges, allm ächtiges Wesen. E r fühlet seine Schw achheit, verabscheuet die

5 B e r d e : i. m. 16. 1.

Süde, sündiget, zittert, em pfindet Reue, sündet w ieder und beth ei dich an. O H err! entreiss m ich dem V erderben! deine G nade sey m ächtig in m einer Schw achheit. H err! ich w ill dir danken, so lang ich noch hier bin, un d meine L ippen sollen dich preisen, bis sie der Tod schliesst. D u behütetest dein u n d an k b ares G eschöpf vor U nglücke: du stä rk te st m ich in m einen G eschäften; d u rch deinen G eist geführet, streb te ich dennoch meinen N ebenm enschen zu nutzen, und was ich gutes gethan habe (wenn ich etw as gethan habe) köm m t von dir. D u b ist heilig, O G ott, und ich bin eine verw orfene Sünderin. G ottm ensch, V ersöhner, erbarm e dich mein! vergieb ew iger V ater die Sünden m einer Jugend. Leite m ich 0 H err! so w erde ich n ich t irren ; leite m ich zu deiner W ahrheit. Soll ich noch länger hier w ohnen, H err, so heilige mich. Gieb, dass ich m ein Le­

ben dir un d m einem N ächsten weihe. Lass m ich nicht den Spott der G ottlosen fürchten, noch den H ohn der H offärtigen. E ntreiss meine Seele den Stricken des V erführers. Lass m ich m it dem M unde bekennen, und im H erzen em pfinden, du seyst der H err, und kein w ahres G lück sey ausser dir. Gieb S tärke zu m einen G eschäften, erleichte m einen \ e r­

stand, erhebe mein H erz, dass es begierig w erde, n ich t der W elt, son­

dern d ir gefällig zu w erden! Gieb m ir die Ruhe H err! die Ruhe, die Begleiterin der w ahren Tugend. K ann B etrübniss und Leiden m ein Herz bessern, H err! so gieb m ir auch m einen T heil an K um m er und Schm er­

zen. D u w irst deinem K inde kein L ast auflegen, die es n ich t ertragen kann. Gieb m ir nicht den irdischen R eichthum , der die Seele erniedriget, und den blasse Sorge bew achet. Lass mich reich seyn an guten H a n d ­ lungen! Gieb m ir so viel, dass mein H erz n ich t von Sorgen der N ah ru n g

eingenom m en, seines höheren Endzw eckes vergisst. W illst du m ir irdische Schätze verleihen, H err! so gieb m ir V erstand und Willen, sie wohl anzuw enden. D ie w eltliche E hre sey nicht mein W unsch; und der Bey- fall der W elt sey nicht meine Sorge. A ber o H err! lass m ich nicht zu Schanden w erden vor dem Volke. Mein G ericht sey unbefleckt und mein N am e sey nicht der Spott der V erläum der; wenn ich einst liege und schlaffe, so lass m ein A ndenken einigen stillen H erzen w erth seyn. Kein F lu ch und keine L ästerung beschw ere m eine G rube. Gieb m ir den süssesten T rost des m enschlichen Lebens, w ahre Freude. Segne meine Geliebten, sie sind dein und verehren deinen N am en: segne meine V ater­

sta d t; segne uns H err! so sind w ir gesegnet. Lass meine Seele in Fri :len fah ren zu seiner Zeit. Lass mich bey meinem Ende getröstet d u rch dein W ort, gestärket d urch den G lauben, geheiliget d urch deine G nade, aus der W elt scheiden. Kein Bild des Schreckens erscheine vor meinen brechenden A ugen; keine begangene M issethat ängstige meine Seele; kein irdischer W unsch halte meine Seele zurück. Lass m ich getrost d u rch das V erdienst deines ew igen Sohnes in das Reich der E w igkeit tretten.

Segne mich in m einer letzten Stunde! Mein Ende sey wie des E nd des Gerechten. Ewig Lob und Preis und E hre sey dir ewigem V ater! V er­

söhnender Sohn des Ewigen, Measias, dein N am e sey geheiligt! Geisst, dir sey ewig Lob uud Preis.

9

G a b rie llá n a k az első szerelem végtelen sokat jelen tett.

Tizenhét évének m inden álm a E berl k ö rü l k ristály o so d o tt, az ő m egnyerő tu lajd o n ság ai csak még jo b b an sze m b etű n tek egy ellenszenves kérő feltűnésekor. H ogy ez gazdag és b e fo ­ lyásos em ber volt, k itű n ik G a b riella töredékes életrajzáb ó l, m elyet 1800 k ö rü l B atsán y i szám ára írt. G ab riella u g y a n a szem élytelen fo rm át v álasz to tta gyerm ek k o ri visszaem ­ lékezéseinek m e g írá sá ra — de még így sem ju to tt to vább E berl külső és belső tu la jd o n sá g a in a k festésénél. A n y já v a l való cívódások, a v e té ly tá rs jellem telenségének ra jz a , tö ­ redékesen u g y an , de még hely et k a p o tt az életrajzb an . A k é t főszereplő: G a b riella és E berl érzésvilágáról m ár nem esik szó. G a b riella ug y an is B atsán y i szá m á ra írta v issza­

em lékezéseit, — lehetetlen lett volna, hogy u g y a n a k k o r b e­

v allo tta n egy m ásik fé rfié rt is ra jo n g jo n ; de m egtagadni sem volt képes őt. Az életrajz fé lb e m a ra d t; s a tö red ék sem ad világos k ép et: a nevek kezdőbetűi, sőt egész sorok is, gondo­

san ki v a n n a k belőle vágva, m áshol a p a p ír eleje v ag y vége idegesen letépve, — valószínűleg G a b riella kezem űve.

B a tsá n y in a k nincs m ás v etély társa, csak ez a régi sze­

relem .

G a b riella beism eri: „dass ich in seinem U m gang gewiss .seine \ orzüge nie ganz v e rk a n n t h ab e n w ü rd e “. Ez azt je ­

lenti, hogy E b erlt önm agában, ö n m ag áért és b á rm ik o r is sz e re tte volna. — „Sein ganzes W esen w a r m einem Geist sehr angem essen“. N agyon kedves volt: „sehr a rtig u n d voll W itz“. G a b riella fél, hogy B atsán y i m ár ennyi beism erést is á ru lá sn a k fog bélyegezni, ezért sietve hozzáteszi a m entő- k ö rü lm é n y t: E berlnek volt egy lehetetlen viselkedésű riv á ­ lisa, e nélkül nem szeretett volna belé: „er vielleicht nie in so hohem G ra d m ich fü r sich eingenohm en h ab en w ü rd e “.6 E ttől az em léktől hosszú m agános évek során sem tu d sza b ad u ln i. Pedig vetélkedve ü n n ep lik a tehetséges kö ltő n ő t Born Ignác szab ad elv ű köre és az osztrák felvilágosodás k ö l­

tő i: R atsch k y , Liebei, B lum auer, A lxinger, Leon, és m in d ­ n y á ja n hódolnak a fia ta l leán y n a k . G ab riella az onban nem

6 Biographische Skizze. A kad. K ézirat. 4. r. 82. sz.

a k a r ú jra csalódni. In k á b b lem ond a szerelem ről, b á rh a úgy érzi, az élet ig azsá g talan u l fo sztja meg attó l é p p e n őt:

Bin ich nie ein G ast bei A m or’s W onnefest?

Soll dieses arm e H erz der Jugend beste K raft

V erschw enden in dem Streit m it P flich t und L eid en sch aft?7

Szerelem h íjjá n csak a b a rá tsá g n y u g o d tab b , b iztosabb v ilág a m a ra d meg szám ára. Ily e n előzm ények u tá n te rm é ­ szetes, hogy a b arátság o t a szerelem fölé helyezi. A m indenre kész, áldozatos b a rá tsá g o t á p o ltá k a szabad k ő m ű v esek p á ­ h o ly aib an is; és b a rá ts á g fű z te össze G a b riellát k ora m inden szellem ileg és tá rsa d a lm ila g kiváló fé rfiáv a l. Meg is v a llja k ö ltem én y eib en :

L ieb’ un d F reu n d sch aft w aren m eine Götzen, Liebe täu sch te m ich, zerriss mein Herz.

Ich e n tsag t’ ihr. D u n u r k an n st ’s ersetzen, F reu n d sch aft! D u n u r heilst der Liebe Schm erz.8

E zt a g y ó g y u lást ta lá lja meg G ab riella B atsán y iv al való m eleg b a rá tsá g á b a n .

B atsányú szívében is nyTom ot h ag y o tt az első szerelem el nem m úló em léke. Ez az egész életen át ta rtó élm ény k assa i tartó z k o d ásáh o z fűződik. B atsán y i 1787 végén ism erte m eg Ilosvay K risztin át, a sza tm á ri alisp á n n a k , llo sv ay L ász­

ló n ak le á n y á t.9 Vele jelen ik m eg a m a g y a r irodalom ban az a nőtip u s, m ely a X V III—XIX. század fo rd u ló já n E u ró p a sz e rte jelen tk ezett. L egkiem elkedőbb alak ja i e típ u s n a k Mme de S tael és Georges S and, m int író k is jelentősek. Ez a n ő tip u s m ár nem tu d a régi társa d alm i k eretek közt élni, de a még k i­

a la k u la tla n ú j viszonyokba sem tu d teljesen beleilleszkedni.

Régi h elyzetének m eglazulásával é le tú tja b iz o n y ta la n n á v ált s b izo n y talan sá g át csak úgy tu d ja leküzdeni, hogy fe llo k o z o ttan éli egyéni életét. Ez az élet a b b a n ta lá lja értelm ét, hogy a szel­

lem ileg m agasan álló, alkotó fé rfin ek áldozza fel m agát.

K risz tin a k ét történelm i k o r h a tá rv o n a lá n áll, lelki a lk a tá -

7 B aum berg G abriella, Säm il. Gedichte, 135. 1.

8 U. o. 138. 1.

0 K azinczy Ferenc levelezése. K iad ta V á c z y János. B udapest, 1892. TIL k. 418. 1.

11

nál fogva nem tu d sem a fölbom ló régi, sem a k ia la k u ló ú j életfo rm ák közé beleilleszkedni. E gyéni életet szeretne élni, de ebben tá rsa d a lm i és családi tra d ic ió k ak a d ály o zzá k . M in­

denesetre in ten ziv szellemi életet él, író k k a l kö t b a rá tsá g o t, B atsán y iv al, K azinczyval, S zentgyörgyivel, C sereyvel, Kis

Jánossal. Mi sem jellem zőbb B atsán y iv al való m egism erkedé­

sének k ö rü lm én y ein él: ő szó lítja m eg B a tsá n y it először, is­

m eretlenül, egy bálon, valószínűleg D ebrecen b en .10

H a m a ro san szerelem szövődik k ö zö ttü k . K azinczy 1788.

fe b ru á r 27-én azt ír ja R á d a y n a k : „B acsányiból m ost nem lehet egyéb szót a sírásn á l és ja jo k n á l h allan i, m ert kedvese h a lá lá n v a n “.11 N y ilv án nem tu d ta , hogy K risz tin a volt B a­

tsán y i kedvese.

K risztin a u tó b b mégis Sárossy A ndrás őrnagyhoz m ent feleségül. S z a k ítá su k ra v o n atk o zik B atsán y i következő tö ­ redéke:

E lm u ltak im m ár m indezek: é s . . . M egváltozott ah! s m ásnak ad á kezét Szívével e g y ü tt. . .

S szent fogadásai füstbe m entek.

De b á r lem ondott rólam örökre, b á r Megszegte rég nékem ad o tt h itét:

Egek! ne büntessétek érte!

Szenvedek én: legyen ő szerencsés!12

Klientm ond e soroknak K risztin a levéltöredéke 1828-ból:

,.Oh kedves jó Jancsim , de jobb le tt volna veled lenni a világ a k á rm e ly távoleső vidékében. M egvan kedves le­

veled, g y a k ra n olvasom : szom orú érzés a késő b á n a t, de én n y u g o d t v agyok; sorsom nak ily etén v álto zá sát te okoztad, nem én, h a szerencsétlen leszel, engem et nem okozhatsz.

M időn ezen fely ü l írt bölcs s z a v a id ra em lékezem , k ic so rd u l­

n ak könyveim , sietek a m a g á n y o s s á g b a . . . B ará tn ő d a ki a síron túl is szeret és tisztel: Ilo sv ay K risz tin a.“13

B atsán y i K risz tin a h ázasság át szem reh án y ás n élk ü l fo-

10 B acsánvi János költem ényei válogatott prózai írásaiv a l egyetem ­ ben. K iadta T o 1 d y Ferenc. Bpest, 1865. 260. 1.

11 K azinczy Lev. I. k. 212. 1.

12 S z i n n y e i Ferenc: B acsánvi János. íro d . Tört. Közi. V III.

évf. 1898. 17. 1.

13 S z i n n y e i Ferenc: B acsányi János. M agyar Történelm i É le tra j­

zok. XX. évf. 1904. 31. 1.

g ad ta. A ra n k a G yörgyhöz 1791. jú liu s 4-én a következő le­

velet írja :

„A z esdeklő p anaszt a m inap, N agy-K állón, S za­

bolcs v árm eg y éb en csináltam . Az az én néhai kedvesem m ár m ost fé rjn él v an k ét esztendőktől fogva. D e irá n ta való h ajlandóságom sohasem fog m egszűnni. R em élem , hogy ki is fog tetszeni a versekből, hogy nem csu p a elm efu ttatá st, hanem valóságos érzékenységeket foglalnak m a g o k b a n /'14

A sza k ítá s ok át pontosan nem tu d ju k . V alószínűnek lá t­

szik azonban, hogy m in d k ette n lá ttá k a lek ü zd h e tetle n tá rs a ­ dalm i és an y ag i a k a d á ly o k a t és lev o n ták a k ö v etk ezm én y e­

ket. K risztin a u tó b b — fé rjén ek 1802 novem ber 20-án b e k ö ­ v etk ez ett h a lá la u tá n 15 — m ásodszor is férjhezm ent, gról T holdy Á dám hoz.16

M ikor B atsán y i B aum berg G a b rielláv al találk o zik , nem ­ csak egy szerelm i csalódás u tá n keres n ála vigasztalást.

Egész élete rom okban hever. K ezdetben m agasba lendülő írói p á ly á ja és h iv atali k a rrie rje k e tté tö rt. A M artinovics-féle összeesküvésben való á rta tla n s á g á t h iá b a ip ark o d o tt bebizo­

n y íta n i. Nem ta g a d h a tta le, hogy M artinoviccsal több ízben találk o zo tt és hogy társa ság a titk o s jeleit ism erte, h a ki is ta rto tt a m ellett, hogy M artinovics titkos társaság áh o z nem tarto z o tt. „Veszélyes elv eiért“ egy évet volt fogságban K u f­

stein b ö rtö n éb en — 1796-ban sza b ad u lt csak ki.

Nem ez volt az első eset, hogy B atsán y i ellen fo rrad alm i m a g a ta rtá sá é rt v á d a t em eltek. E lőször 1793. elején in d íto t­

ta k ellene vizsgálatot, az 1790-ben a cenzor engedélyével a k assai M agyar M úzeum ban m egjelent fo rrad alm i versei m iatt. A baujm egye szabadkőm űves h iv ataln o k i k a r á n a k 17 és a h e ly ta rtó ta n á c s szab adkőm űves vezetőinek b efo ly á sa ekkor még elég h atalm as volt ahhoz, hogy B a tsá n y it m egvédje.

B atsán y i életének a la k u lá sá t döntően b efo ly áso lta szab ad - kőm űves volta és szab adkőm űves kap cso latai. A m o n arch ia szám os szabadkőm űves n a g y u ra közvetve v ag y közvetlenül szerepet játszo tt B atsányi és felesége életében: így a raa-

14 T o l d y Ferenc, á. m. 243. 1.

15 K azinczy Lev. III. k. 416—417. 1.; II. k. 511. 1.

16 U. o. III. k. 518. 1.

x‘ A b a f i L., A szabadkőm űvesség története M agyarországon.

Budapest, 1900. 205, 208, 343. 1.

13

g y á r k an c ellárián és a h ely tartó sá g o n : gró f P á lffy K ároly, a m a g y a r k an cellár, gr. E rdődy, későbbi k an c ellár, P a- lásth y , a k an c ellária titk á ra , gróf H aller József, h e ly ta rtó - tanácsi alelnök és ta rto m á n y i főbiztos, Szily József v icep ala- tinus, Sem sey A ndrás, kir. tá b la i bíró, később k ir. szem ély- nők, Somssich L ázár, h ely tartó sá g i tanácsos, gr. F o rg ách M iklós főispán, br. O rc zy László, a b a u ji főispán, m a jd u d ­ v ari alk an cellár, br. O rc zy József cs. kir. k am arás, főispán.

A törvény szék ek en : gr. T eleki Lajos, a kir. tá b la elnöke, S ta m p ach J. A ntal, főtörv én y szék i alelnök, br. P ró n a y László titkos tanácsos, br. R ád ay Gedeon, k ú ria i bíró, A ra n k a G yörgy, a m aro sv ásárh ely i kir. tá b la ülnöke, K ovachich M árton, h ely tartó sá g i h iv ataln o k . A z u tán m a g y a r és o sztrák fő u ra k : gr. Széchenyi F erenc, hg. E szterh ázy Miklós, F erd i- n á n d w ü rttem b e rg i herceg, gr. T ra u ttm a n n sd o rff, gr. O D ö n ­ nel, cs. kir. u d v a ri k am araeln ö k , gr. S au ra u , cs. kir. k am arás, későbbi p énzügym iniszter, m a jd b elügym iniszter, gr. W rb n a, L ichtenstein hg., S tah rem b erg hg., gr. Z innendorf, gr. Colo- redo, I. F erenc nevelője, B acsk ád y Vince, u tó b b alezredes;

író k és tudósok: Kreil A ntal egyetem i ta n á r, M artinovics Ignác, H a jn ó c zy József, B áróczy S ándor, K azinczy F eren c, H o rv áth Ádám, Földi János, D a rv a s F erenc.18 — (Ez u tó b b ia k a kassai M agyar M úzeum m u n k atársa i.)

1793. novem berében S zentjóbi Szabó Lászlóhoz in téze tt költői levele m iatt in d u lt ú ja b b eljárás ellene. A sza b ad k ő ­ m űvesek b efo ly ása ekkor m ár csökkent s h iá b a tá m o g a tta ú jra A b aujm egye és a h e ly ta rtó ta n á c s: B atsán y i á llá sá t veszti.

U tóbb Bécsben is m e g ta lá lja a szab ad k ő m ű v esek k el a k ap cso lato t: K ufsteinből való sza b ad u lása u tá n gr. S a u ra u volt szab ad k ő m ű v es19 szerez neki állást. Itt közvetlen fő-

18 A b a f i L. A szabadkőm űvesség története M agyarországon, 15., 67., 101., 104., 157., 140., 145., 156., 159., 161., 165., 165., 206., 211., 527. 1. A b a f i L., G eschichte der F reim aurerei, III. k. 167., 250., 251., 268., 585. 1; IV. k. 56., 151., 159., 270., 511., 515. 1.

19 A b a f i L., G eschichte der F reim aurerei, IV. k. 515. 1.

nöke, gr. O ’D onnel is szab ad k ő m ű v es,20 és az B aum berg G a b rie lla a p ja , B aum berg F ló riá n is.21 2 2 2 3

A szabadkőm űvesség n em csak külső életkörülm ényei a la k u lá sá t, hanem érzelm i k ap c so la ta it is d eterm in á lta . G a b ­ rielláv al is k ö z tü k ism erk ed ett meg, h ázassága létre jö ttén e k pedig ta lá n egyik oka ép a szab adkőm űves „állh atatosság", m elyet érzelm i életében sem ta g a d h a to tt m eg a nélkül, hogy á r n y a t ne v etett volna p o litik ai m egbízhatóságára.

S zabadkőm űves tá rsa i figyelm eztették, hogy a fra n c iá k k iv o n u lása u tá n N apoleon prok lam áció ja k ö rü l já tsz o tt sze­

repe m ia tt B écsben nem m a ra d h a t. Ők k ö z v e títe tté k nejével való levelezését is, és G a b rie llá n a k Bécsben több esetben v éd el­

m et n y ú jto tta k . (Gr. S a u ra u és gr. O D onnel v o ltak legfőbb p ártfogói). E gy ízben Bécs szabad k ő m ű v es fő u ra i tü n tető én is k im u ta ttá k , hogy G a b riella a szövetség oltalm a a la tt áll:

M ária L u jz a h áz asság á ra írt

W aisen lied22 c. k öltem ényét

meleg ü n n eplésben részesítették, T ra u ttm a n n s d o rff herceg2'.

A uersberg herceg,24 A lbert herceg, M ária T erézia veje,25 Esz- te rh á z y herceg,26 és F erd in án d , a w ü rtte m b e rg i herceg27 v e­

télk ed v e tü n te tté k ki G a b riellát k eg y eik k el.28

A költem én y b en négy á rv a gyerm ek k ív á n boldogságot a főhercegnőnek. A vers an y a g i h asz n át G a b riella az á rv á k felsegélyezésére a já n lo tta fel. Ez szabad k ő m ű v es elvi alapon szociális cselekedet volt: ezért ír ja A uersberg herceg G a b rie l­

lá n a k v álasz áb an : „ Je d e Zeile h ab e einen besonderen W erth in seinen A ugen.“29 G ab riella, ak i m aga is szabadkőm űves á rv á ja volt, versével egyben p á rtfo g á st is k é rt a s a já t szá­

m ára, segítséget ü ld ö zö tt férjének. Ügy látszik, volt is ered-

20 U. o. IY. k. 312. !.

21 U. o. IY. k. 316. 1.

22 K ülönlenyom at a M. Tud. Ak. K ézirattáráb an . R. U. I. M. 82.

sa. 18. B. 5.

23 U. o. III. k. 167. 1.

24 U. o. IV. k. 264. 1.

25 U. o. III. k. 10. 1.

20

U.

o. IV. k. 205. 1.

27 U. o. IV. k. 270. 1.

2" Lásd G abriella dátum nélküli levelét, m elyet B atsányi 1810. m á ­ ju s 12-én k a p o tt meg. M. N. M. B acsányi Iratok. 1315.

29 U. o.

15

m enye: „G ott segne au c h

den, d er die H ü lfe leistet,“ ír ja

G a b riella 1810-ben B a tsá n y in a k .30 „O b es M. M. — S. S. oder

— e e e — ist, weiss ich n ich t gewiss, ab er von diesen d re y en is t’s gew iss E in er.“

B atsán y i úgy érezte, hogy G a b riella költem én y e fé lte t­

te n ő rz ö tt titk á t e lá ru lta és őt ellenségeinek k iszo lg áltatta.

P edig m egeskette G ab riellát, hogy erről m in d ig h allg atn i fog: „Ich h a tte ein W ort, ein heiliges G elübde, selbst a u f den F all m eines w irk lich e n Todes, m itgenom m en“, ír ja k étség b e­

esetten 1810, m áju s 15-án.31 „ In ih re r b lin d en U nbesonnen­

h eit (denkt sie) ganz u n d g ar n ich t d a ra n , w ie sie sich a u f im m er u n d ew ig in den A ugen der N ach w elt u n d der w e­

nigen Edlen d er G e g en w art b e sc h im p fte “, — e tettév el G a b ­ riella B atsán y i ellenségeinek te tt szolgálatot — „(sie b u h lt)

um den B eyfall, um das Lob der F ein d e ihres g e k rä n k te n M annes.“

E k ese rű felh á b o ro d ásn a k nem az az oka, m in t B atsán y i é le tra jz író i gondolják, hogy G a b riella a verset engedélye nél­

kül p u b lik á lta tta . B a tsá n y in a k term észetes ó h a jtá s a volt, hogy a szabadkőm űves m ozgalom ban v itt szerepe ne k e r ü l­

jö n a nyilvánosság elé. E zt k ív á n ta egyéni érdeke és a közös m u n k a célja is. B atsán y i nem szű n ik m eg csitíta n i G a b riella lázongását, ak i nem érti, m ié rt ép p e n B a tsá n y i szenvedjen a szabadkőm űvességért, m ikor a tö b b iek m in t a m o n arc h ia legbefolyásosabb u ra i b á n ta tla n u l élvezik a h a ta lm a t és te ­ k in tély t. B atsán y i azzal v ig aszta lja, hogy B écsben m é ltá ­ nyolni fo g ják h allg atásá t, m ert ezzel so k a k n a k szolgálatot tesz. L egyen nag y o n óvatos, m ert te tte i és szavai fé rjé re is v ilágot v etn ek : „M ein W eib soll ja doch einstw eilen noch n ic h t vergessen, dass d e r N am e, d en sie trä g t, noch im m er m ein N am e sey“ — ír ja B atsán y i 1810. m á ju s 15-án.

G ab riella a rá z ú d u ló sze m reh án y á so k ra rö v id en csak a n n y it felel, hogy a vers név telen ü l jelen t meg. B atsán y i te ­ h á t m egnyugodhat. Nem k érd ező sk ö d ik és nem érzi m eg­

b á n tv a m agát, n y ilv án tu d ta , mi az o ka B atsán y i fe lin d u ­ lásán ak .

30 U. o,

31 M. N. M. B. I. 1315.

Még sokszor igénybeveszi B écsben a szabadkőm űvesek tá m o g a tá sá t: feloszlatott h á z ta rtá s a értékesebb d a ra b ja it gr.

S an ra u , gr. P á llfy és A lbert herceg veszik m eg.32 B án y arész­

vényei ela d á sá b a n P á lffy , v ag y Sem sey A ndrás biztosan se­

gítségére lesz — tan ác so lja neki B atsán y i 1811. ja n u á r 8. és fe b ru á r 8-i leveleiben.33

A b író i k a r b a n is sok volt a szabadkőm űves, s a k irá ly i tá b la fel is m en tette B a tsá n y it a n n a k id e jé n a M artinovics- perben. A spielbergi vizsgálóbizottság sem ta lá lta (1816-ban) az ellene felhozott v á d a k a t b iz o n y íto tta k n a k . Mégis n y ilv á n ­ való volt, hogy a b ü n tetés v alam ily en fo rm á ja nem m a ra d ­ h a t el; ezért a császár kegyes jó in d u la tá b a a já n lo ttá k őt. Az ellene em elt v á d b a n nem N apoleon p ro k la m á c ió já n a k a fo r­

d ítá sá n volt a han g sú ly , hanem a b enne foglalt célokon, m e­

ly e k é rt B atsán y i egész életében k ü z d ö tt. E zt a felfogást tü k rö z i S ed ln itz k y 1816. dec. 19-i á tira ta : „B acsányi ellen nem csak a k iá ltv á n y ügye, hanem m ás egyéb v á d is felm e­

r ü lt“.34 Az A usztriátó l független M agyarország gondolata nem a p ro k lam á ció b an szü lete tt m eg először. H o rv á th M ihály szerint a bécsi titk o s rendőrség kém ei azt jelen tették , hogy a m a g y a r „ p a tr ió tá k “ — a k ik k ö zö tt n ag y szerepet já ts z o tta k a B a tsá n y it p árto ló szab adkőm űves fő u ra k — A u sztriá tó l fü g ­

getlen m a g y a r k irá ly s á g ra tö rek sz en ek .36 H o rv á th M ihály hozzáteszi, hogy m a m ár leh etetlen k id e ríte n i, m ennyi volt ebben az igazság; lehet, hogy a főherceg n á d o rra eső g y a n ú befo ly áso lta őt a M artinovics-perben k im o n d o tt súlyos ítéle­

teiben.

E zeknek a tö rekvéseknek ad k ifeje zést N apoleon 1809-i p ro k lam á ció ja is, am ely nem volt m inden előzm ény nélkül, előkészítette N arb o n n e táb o rn o k p ro p a g a n d á ja : „szinte m eg­

ije d t a siker k ö n n y ű ség étő l“, m ert közeledésére „a nép érzelm ei a n n a k szinte elejébe jö v én ek .“36

H a H o rv á th M ihály n ak ig aza van, ak k o r v alószínű, hogy

32 L. G abriella levelét, 1810. szept. 25.

U.

o.

33 U. o.

34 H o r á n s z k y Lajos, B acsányi János és kora. B udapest, 1907.

467. 1.

35 H o r v á t h M ihály, M agyarország történelm e. Bpest., 1873. V III.

k. 156. 1.

36 U. o. 388. 1.

17

az 1794-ben felm erült függetlenségi terv ek et tito k b a n to ­ v á b b ra is áp o lták . E törekvésekben B atsányi, ak i B écsben összeköttetésben állott a titkos rendőrséggel, Sem sey révén p e­

dig a m ag y ar szabadkőm íivesekkel, m ajd a fra n c iá k k a l is, valóban „pénzzel meg nem fizethető szo lg ála to k a t“ te h e te tt nekik, am in t azt 1811. fe b ru á r 8-i levelében á llítja , és ta lá n nem túloz, m ikor 22 évi szolgálatát így értékeli: „(eine) w a h r­

lich nicht gew öhnliche D ienstleistung" (1810. m áju s 20.).

H ogy pedig h a tá ro z o tta n m ag y ar érd ek ek et szolgált, azt m u ta tjá k levelei, m elyekben nejét m indig csak gr. P á lffy k ancellárhoz, vagy Sem sey A ndráshoz u ta s ítja p ártfo g ásért, m íg bécsi k özvetlen főnökeire: gr. O ’D onnelre, gr. S a u ra u ra nem szám ít soha. Sőt, h a G a b riella ezek jó a k a ra tú p á r t­

fogását em líti, m indig figyelm ezteti őt, hogy O ’D onnel soha nem tu d ta az ő üldöztetésének valódi okait, hanem csak an n y it, am en n y it arró l azok beszéltek, a k ik nem v o ltak a tito k b a b eav atv a. (L. levelét 1810. m ájus 20.)37 Hogy S au ra u irá n ta m u ta to tt jó in d u la tú őszinte-e, az csak ez u tá n fog k i­

d erülni. (1811. ja n u á r 8.)38 T u d ja, hogy S a u ra u m int szabad- kőm űves nem ellensége neki (1810. aug. 25.),39 de hogy m int osztrák á llam fé rfi nem az-e, kérdés.

A nnak a szinte p á ra tla n u l álló jelenségnek, hogy B atsá­

nyi politikai költő létére a legveszélyesebb időkben, a leg­

súlyosabb v á d a k m ellett, b árm en n y i üldözésben volt is része, a döntő p illa n a tb a n m indig felül tu d o tt m aradni, egyetlen m a­

g y a rá z a ta van: a szabadkőm űves p áholyok m indenhova el­

érő h atalm a és bám ulatos szervezettsége m indig m ódot ta ­ lált a rra, hogy tag jai sorsáról gondoskodjék.

II.

B atsányi János és B aum berg G abriella b arátság a, szerelme. — E ljegy­

zésük. — B atsányi elhidegülése, m agyarországi útja. — G abriella fel­

a já n lja a válást. — B atsányi visszatér G abriellához.

A m ikor B atsányi és G ab riella találk o zn ak , m élyreható élm ények, lelki m eg rázk ó d tatáso k v an n a k m ögöttük. A leve-

37 M. N. M. B. I. 1315.

38 U. o.

9 M. N. M. B. I. 1315. M agyar fordításban közölte H o r á n s z k y , i. m. 242. I.

Vajda Ilona 2

lezés m in d já rt kezd etb en gyors ü tem et vesz fel:* G a b riella szolgálója szinte n a p o n k in t hozza-viszi a leveleket, m elyek eleinte a m in d en n ap i esem ények k ö rében m a ra d n a k és b u r ­ kolt fo rm áb an a m ú lt élm ényeit tá rg y a ljá k , de m in d in k á b b előtérbe nyom ul a m in d k e ttő jü k ö n ú rrá váló uj érzés. B a­

tsán y i a tám ad ó fél; G a b riella m eg p ró b álja az ébredő szen­

ved ély t a b a rá tsá g csöndes m edrébe szorítani.

B atsán y i első levelei h iá n y z a n a k . G ab riella k ét első le­

velében élettö rtén etét önti poétikus fo rm á b a; így joggal k ö ­ v etk e z te th e tü n k a rra , hogy B atsán y i m egsem m isített első levelei az ő életgyónását ta rta lm a z tá k , de az érzelm i és poli­

tik ai okoknál fogva nem volt az u tó k o rn a k szánva.

G a b riella m egem lékezik m ú ltja keserű ta p a sz ta la ta iró l és főleg k ö rn y e zete m egnem értését panaszolja, m ag át k o n y ­ h a k e rtb e n feln ő tt ritk a növényhez h aso n lítja, a k it most ide­

gen b o tan ik u s (B atsányi) csodál és értékel.

1.

B aum berg Gabriella — B atsá n yi Jánosnak.

den 4. Nov. 1799.

Lieber Bruder. Ich sende hier das grosse Buch m it D an k zurü ck und verbitte m ir fü r k ü n ftig alle Folliantcn, denn ich zw eifle ob in Einem

— ausser diesen — so viel fü r m ich enthalten ist. D ie kleine Reise im Land der Seelen1 interessirt m ich sehr, es ist w irklich ein schöner W ahn, der uns die F o rtd au er und das W iederfinden jenseits ver­

sichert, auch hier sich finden, ist schon ein grosses V orrecht; und lohnt fü r die M artervolle W anderschaft u n ter K lippen und Syrenen.

D er Schluss unseres gestrigen G esprächs, w irft hinlängliches L icht a u f mein Pflanzen-leben, und entschuldigt m eine Eitelkeit, wenn ich m ir erlaube, hinzu zu setzen, dass ich beym Z urückblick in verg an ­ gene V erthältnisse, mich selbst wie eine botanische Pflanze ansehe, die durch Zufall in einem K üchengarten aufw uchs, und weil m an sie nicht zu behandeln w usste, fü r U n k rau t angesehen und sta tt zu pfle­

gen, vernachlässigte, von Sonnenschein und Regen beraubt, im kalten, trocknen G rund verd o rrt w äre, hätte nicht der Sturm des Schicksales ein p aar Scheiben des G lashauses zertrüm m ert, d urch dessen K üpen die Sonne und der Regen eindrang und d urch Zufall die arm e P flanze ins Leben zurückrief, itzt steht der G ärtn er und stau n t über die N aturerscheinung in seinem G lashaus und die ausw ärtigen Bota-

* B atsányi J. és B aum berg G. levelezését a Magy. Tud. A kad. kéz­

ira ttá ra őrzi R. U. 1. M. 4-r. 8. sz.; M: írod. Lev. 131., 140., 141., 142. és 152. sz. alatt.

1 H erder: Das Land der Seelen Ein Fragm ent. (Zerstreute Blätter.)

19 n ik er sich neugierig zu, wollen jede die Pflanze beurteilen und w ettei­

fern um den Besitz Ih rer B lätter; aber ich fürchte, n u r w enige er­

kennen Ihre E igenschaft und sie w ird, wie die Aloe n u r einm al un d fü r im m er verb lü h t haben! — Es sev, weil Sie n u r dem K enner w erth bleibt und geschützt durch eine höhere M acht nicht verdam m t w ar, u n te r dem plum pen F ü ss tritt eines M aterialisten zu G runde zu gehen, der achtloss Ihre Bliithe zerb lättert hätte, um seine übrigen Mumien zu balsam ieren. — Ich schliesse, sonst w ird eine S atyre draus, und es ist Schade um jeden T ropfen Tinte, den ich über diese g rä u ­ liche E rinnerung verliere. Adieu!

G ab riella hálás B a tsá n y in a k azért az ip a rk o d á sá é rt, hogy életk ed v ét igyekszik visszahozni. Ügy érzi azonban, hogy m indez h iáb av a ló : fogva ta r tja a m últ. A régi, 18 éves fiata l leán y ra jo n g á sa szól a

Grosse A ntroorth-n a k nevezett levél­

ből. aki egy olyan esküvő ro m an tik u s hősnője szeretne lenni, ahol a teljes lelki h arm ó n ia m ellett a testi k ap cso lat még nem ju to tt szóhoz.

2. B aum berg Gabriella — B a tsá n yi Jánosnak.

Grosse A ntm orth.

Lieber B ruder! D u h ast als F reund, als B ruder und als A rzt fü r mich gesorgt. Ich danke D ir, du bist sehr gut und nilim st viel Anteil. Doch dein langes Rezept vom D octor Ovid, so wie dein eigen R ath, alles, alles bleibt ohne W irkung, ich gehöre zu den K ranken, an denen alle Mittel verloren sind, ich bin ganz in der Stim m ung, wie ich dam als w ar, als ich m einer F reu n d in Rosalia schrieb, ganz dieselbe Lage! Lasse m ir meinen K um m er allein tragen, er schlief so lange schon, aber die D espoten w eckten ihn w ieder, und er erscheint in den kleinsten S chattierungen und N üancen der E rinnerung, wie in einer O p tik Bild au f Bild v o rü b erh ü p ft, so drängen sich alle Szenen überstandener Q ual vor meinem G edächtniss vorüber und ich denke sie aufs neue durch die schönen verlohrenen Tage des F rühlings, die nicht m ehr kom m en: frostige Menschen w aren der Schauer der meine Bliithen im Keim erschlug; auch mein Somm er w ar m it Sturm gew ölk um zogen, und mein H erbst m acht mich m issm uthig fü r die Zukunft, dass ich noch vor W inters A nbruch erfriere. Dein V orw urf tr iff t mich ungerecht: N icht N achtw achen, noch die späten G esellschaften, noch K opfarbeiten tragen dazu bey, dass ich k rän k le; denn ich habe diese ganze Woche w eder gelesen, noch geschrieben, ich w ar zu nichts a u f­

gelegt, u n ter der G esellschaft m usste ich mich genieren, denn die mich nicht verstehn, denen geb ich auch mein G esicht nicht zu erkennen, — und aus Zwang zerstreu t ich mich doch in etwas. H eut blieb ich meqe.i D ir zu H ause, um Deine Briefe zu beantw orten. Ich w ar vor einer Stunde bey der Cerem onie der 3ten U nglücklichen, deren Nam en du

weisst. Ich muss bekennen, dass Sie mich im Herzen dauert, noch m ehr die g ekränkte M utter, die ih r m it gebeugtem H aupt zu r Seite stand, und von ihrer U n terstü tzu n g nichts m ehr zu hoffen hat. Ich gestehe, dass ich aus einer ganz eigenen G attu n g N eugierde alle Ver- m ählungscerem onien zu sehen trachte. D enn bis itzt hab ich das W eib noch nicht gesehen, die ich um ihren Mann beneidete.

H ier kam noch eine andere Neugierde, die eher M enschenkenntniss heissen d u rfte hinzu. Ich w ollte den Mann genau ins G esichte fassen, von dem es allgem ein b ekannt is, dass er die Stola als eine N eben­

sache betrachtete und unbesonnen oder kleindenkend genug w ar den G egenstand seiner Liebe zum O pfer seiner Leidenschaft zu m achen: und ich fand dass kein Zug in seinem ganzen G esicht ein solches O p fer w erth war.

Und sie die B raut, sonst so ein bescheidenes, sanftes, w ohlerzoge­

nes G eschöpf — ich begreife nicht, wie unedel die M änner handeln — denn dass er sie zum Weibe nihm t? rettet ihren guten N amen n u r halb und deckt ihre Schande n u r zum Theil.

Ich kenne kein festlicheres G epräge, kein feyerlicheres C erem oniel, als eine T rau u n g , w enn die liebevolle B raut an der H and einer e h rw ü r­

digen M atrone vor den A ltar trit, und im un n en n b aren G efühl ü b e r­

schw änglicher Z ärtlichkeit m it einer glänzenden T hräne im A uge in die Z ukunft blickt, die ü b er ih r noch nächtlich hängt, in u n erk lärlich er E rw artu n g der Dinge, der da kom m en w erden, die zitternde H and dem M anne reicht, der sie durchs Leben leiten soll, un d der seinen W erth d ad u rch erhöht und veredelt, dass sie ihm heilig w ar bis zu r entscheidenden Stunde, wo er sagen d a rf: itz t ist sie m ein!

Ich habe T rauungen gesehen, wo ich m it sanften T hrän en mich aus dem G edränge schlich, und dem Himmel dankte, dass er zroey gleiche Seelen vereinte, aber w enige solche sieht m an itzt m ehr — auch diese schien von banger E rw a rtu n g nichts zu wissen, denn w ir m uss­

ten 3 Stunden in der K irche w arten, bis sie kam en. So sehr nun alle diese A u ftritte die W elt zu allgem einen U rtheil bestim m en, so w äre es m ir höchst unangenehm , w enn mein U m gang m it m einer F reu n d in die ich allein — und keine sonst vom ganzen Hause der L anne — besuche, wenn dieser U m gang m ir nachtheilig w erden sollte, es w äre tra u rig fü r beyde, denn sie ist ein gutes, edles G eschöpf, und lebt in m einer F reundschaft — wie klein w äre es von m ir, mich von ih r zu e n tfe r­

nen, da ich ihr unentbehrlich bin — dies w irst du m ir schw erlich zum uthen, denn ich w ürde Sie sehr kränken. Also habe im m er so viel V ertrauen au f uns Beyde, un d nehm t das W orth fü r sie, denn sie ver- dient's, weil sie von allen eine A usnahm e m acht, ades vereh rt un d schätzt sie, ihrer edlen D en k u n g sart wegen, und des klugen B eneh­

mens, mit der sie ihren kritischen Posten behauptet.

H at vielleicht H. R ittm eister Baron v. K.-ke A nm erkungen erlau b t, weil er mich gew öhnlich an Sonntägen die Zim mer passieren sieht, weil ich da von Haius nach der K irche gehe? — so weise ihn zurecht, denn er irrt sich. Es th äte m ir Leid, wenn ich die gute M eynung, die

21 ich von ihm habe, zurücknehm en m üsste, denn ich kenne ih n lange vom B aaden aus und er muss es o ft bem erkt haben, dass ich m it Weh- mut h im Blicke seinen bebänderten, zerstüm m elten Arm betrachte, er gehört auch unter die Enkel H erm anns an der K rühe, die ich im T hale w andeln sah. — w enn es deine G eschäfte erlauben, so komm e heut nach 5 U hr; ich bin zu H ause und m ein G esicht ist, so weit

leidlich, dass m an m ich ohne G rauen sehen kann. A Revoir.

B atsán y i első fe n n m a ra d t levelében fe ltű n ik a bizalm as han g : sokkal közvetlenebbül és m elegebben ír, m int G a b ­ riella. G a b riella m ég csak a jó b a rá to t lá tja benne, de B atsán y i in ár tisztáb an v an vele, hogy szereti G ab riellát. Belső p ro b lé­

m ák és k o n flik tu so k tehát nem m erülnek fel n ála: kezdettől fogva határozott, következetes céltudatossággal k ü zd G a b ­ riella szerelm éért.

I J g y

érzi, ez a szerelem k árp ó to ln i fogja sorsa eddigi m ostohaságáért. Élete elvesztett cé ljá t: a költői m agasságokba való szá rn y alást a d ja neki vissza, m elyre fogságban m egrokkant ereje egyedül nem képes többé. Ü jra a k a r ja a jövőt, m elyről, m int

Der K a m p f c. költem énye m u ­

ta tja , m ár lem ondott.2

5.

B atsányi János — B aum berg G abriellának.

M ittewoche, den 20. Nov. (im Bureau) Meine B riefe veraltern, bis du sie erh ältst (nicht aber die G ed an ­ ken und G efühle, die sie enthalten, und die der kalte B uchstabe ohne­

hin n u r schw ach andeuten kann.) —

Als ich heute den deinigen erhielt, w ar die U eberbringerin schon weg. Und so konnte ich ih r den, von vorgestern, nicht übergeben. Sage ihr doch, dass sie nicht so geschw ind fo rtlau fen soll! —

Also heute und m orgen soll ich dich w ieder nicht sehen? — Mit was habe ich es denn verdient, dass du m ich m eidest? — denn, wenn d u auch nicht zum K ünstler gehen m agst, so h ättest du doch dem B ruder und F reunde nicht das Vergnügen entziehen sollen, das er n u r bey dir findet! — W ir haben uns ohnehin sp ät (vielleicht auch zu spät!) gefunden. U nsre Jah re schw inden dahin; — u ngefühlt; unge- nossen! — D er H erbst des Lebens ist da; — F rü h lin g un d Sommer sind fü r uns beyde fast wie verloren! — w er weiss, ob uns nicht der W inter überfällt, bevor w ir’s verm uthen? — Mit jedem Tage, m it je­

der Stunde rücken w ir der engen B ehaum ng näher; und was haben w ir a u f dem langen, harten, dornenvollen Weg gefunden? was m itgebracht von der Reise? w ird uns nicht leid fü r jeden Tag seyn, w enn w ir endlich am Ziele, a u f den m it D isteln und D ornen bew achs’nen P fad

2 Közli P u k á n s z k y Béla: H erder h azán k b an c. tan u lm án y áb an , 191S. 95—107. 1.

zurückblicken, dessen schw eresten Theil w ir m it Rosen h ätten be­

streuen können u n d sollen? — Ich fü rch te, ich fürchte, w ir w erden uns selbst anzuklagen haben, nicht aber das Schicksal, das an sich selbst, ohnehin ein eitles, sinnloses W ort ist! —

Verstehe mich jedoch nicht unrecht. E inm al h ast du m ich schon verkannt. D as zw eytem al w ürde es m ich k rän k en ; — besonders, wenn deine D rohung in E rfü llu n g gehen und du nicht m ehr so „sorgenlos“

m it dem B ruder um gehen solltest, der sich doch bew usst ist, keinen A nlass durch sein brüderliches Betragen zu einer solchen V erw ahrung, zu einer so n achdrücklichen E rk lä ru n g gegeben zu haben. (A u fd rin g en ist eben n ich t sein F ehler; obw ohl er sonst, wie alle seine E rd en ­ b rü d er un d Schw estern auch seine Portion von Schw achheiten hat.)

— Ich w ill dir h ierü b er jedoch keinen V orw urf m achen. W enn du m ich auch je beleidigen solltest — tief w ürde ich es fühlen, weil es k rän k en d fü r mein H erz w äre, von D i r nicht verstanden zu seyn;

aber selbst dann w ürde ich dich schonen; — em pfinden, schw eigen, dein Herz lieben und bew undern den göttlichen Geist, der in dir wohnt, und dich zu einer der E rsten der Sterblichen m acht.

D azu w ird es jedoch nie kom m en; du w irst deinen B r[uder]

schon besser kennen lernen; du w irst ihn achten und AÜelleicht auch lieben; lieben, wie die Edelsten je geliebt haben, und sich jetzt noch in jenem Lande der Seelen lieben m ö g en .-— V erhältnisse einer W elt, wie diese, m üssen Seelen, wie die unsrigen nicht trennen können! Den W erth des Lebens fühle ich, m einerseits, jetzt, seitdem ich dich kenne und von dir nicht ganz v erk an n t zu seyn glaube, m ehr als je; und danke dem G eber dieses Geistes, der meinen M uth in der fürchterlichen Stunde der P r ü ­ fung und G efahr nicht sinken liess. Ich habe F reunde, B rüder und nun auch eine Schw ester gefunden, die m ich für alle Q ualen des Hienseyns un d fü r die Sünden der W elt bis zum Überfluss entschädigen und fü r die Mühe und A rbeit, die ich zu r E rh altu n g dieses, m ir sonst n ich t sehr w er- then Lebens aus P flich t angew andt, h u n d ertfach lohnen. — Erkenne also hieran deinen A ntheil und verschm ähe mein G eständnis» nicht, wenn ich sage, dass du diese Eine, herzlich geliebte Schw ester bist, welche m ir die G egenw art nicht nur v erträglich, sondern auch angenehm m acht, und fü r die Z ukunft (wenn ich nun nicht m ehr das S pielw erk des E r­

den = G lücks, wohl ab er der freye B ürger eines besseren V aterlands seyn werde) die schöne A ussicht gew ährt, fortzuleben m it dir, in dem A ndenken jener besseren Menschen, die uns am ähnlichsten und im U nglücke durch unser Beyspiel zum m uthigen A usharren gestärk t, den Launen des Schicksals Trotz bieten, sich selbst fühlen, einander zum F ortw irken au f rufen, und unsre Seelenharm onie segnen w erden. —

Es mag seyn, dass ich schw ärm e. Aber diese Schwärnuerey ist süss, gross und göttlich-schön, — und dieses beseeligende Feuer, das meinen Geist hebt, und über Ja h rh u n d e rte h in au streib t — dieses W onnegefühl, das mein Innerstes d u rch d rin g t und m ir das Herz schm elzen m acht — diese Seeligkeit verdanke ich jetzt dir, du göttliches M ädchen! D ie d u mich nun, unw illkürlich und absichtslos in die herrlichen T räum e mei-

23 ner Ideenw elt z u rü ck fü h rst, und durch die trefflichen W erke deines e r­

habnen Geistes, wie d urch die him m lische H arm onie deiner m itfühlenden grossen Seele, an meine eigne K ra ft erinnerst. Lebe w ohl! Ich um arm e und küsse dich. Dein Bruder, F reu n d und G efährte.

A jövő még m indig kevés jó v al b iz ta tja B atsán y it és h a egy p á r nap ig nem lá tja G a b riellát, kétségbeesik re m é n y ­

telenségén. Ilyen perceiben in k áb b a h a lá lt k ív á n ja , m in t a m éltatlan életet. K risz tin át fogva ta rto ttá k társa d alm i szem ­ pontok és így ő nem segíthetett r a jta „m it a ll’ ih rer G ü te 1'

— ta lá n G a b riella? H a azonban erre nem h ajlan d ó , úgy okosabb lenne k erü ln ie őt: most még ta lá n nem késő, hogy elszakadjon tőle!

4.

B a tsá n yi János — B aum berg G abriellának.

Den 6. D ber, Abends um 11 Uhr.

Heute eine Zeile aus deiner Hand w äre Labsal fü r meine Seele gewesen. T raurig, m issm uthig, unzufrieden bin ich schon seit 3 Tagen, - so unzufrieden, dass ich die W elt wie ein Blatt zusam m enrollen m öchte (um m it deinen und Fiescos W orten zu reden) — K aum k ann ich den morgigen Tag, das Sonnenlicht, erw arten. Sterben m öchte ich, da ich nicht leben kann! — so leben wie Menschen leben sollten. Mir ist nichts übles begegnet, aber meine Stim m ung (vielleicht durch m ir unbekannte U rsachen oder B etrachtungen unw illkürlich veranlasst und herbeigeführt d urch gewisse K ränkeln der Seele, so ich seit etvvelchen Jahren bey m ir bem erkte!) ist im höchsten G rade schlecht. — Schw e­

ster! vielleicht sollte ich deinen U m gang m eiden, denn du regst m ir m anche m einer schlum m ernden G efühle a u f; — (so w ie auch ich viel­

leicht m anche der D einigen!) —

Ich muss abbrechen. Ich vertiefe mich sonst in dem unerm esslichen Meere der E m pfindungen und Ideen, dass m ich m it der ganzen S tärke und M acht seiner F luth drängt. Die heilige Stunde der G eister n ah t heran; es ist nicht gut fü r m ich jetzt allein, und den ken d und fü h len d zu seyn. Ich muss ins Bette. V ielleicht dass ich doch einige R uhe finde in den w ohlthätigen Armen des Schlum m ers, der sonst n ich t sehr mein F reund ist. (O, dass ich doch einm al au f im m er einschlafen und dann aufw achend in dem L ande der Seelen diejenige m einer F reundinnen an meiner Seite finden möchte, die m ich in dieser besten W elt m it all’

ih rer G üte nicht hat entschädigen können fü r die Q ualen des Lebens.)

— G ute N acht!

G ab riella azonban még nem veszi kom olyan B atsán y i

célzásait. A bécsi költői és felvilágosult kö rö k b en b izo n y ára

hallott hasonló vallom ásokat, am elyeket, m int B atsán y iét is,

k ö zk eletű szólásként fogadott. E zé rt nem is lá tja be. m iért ne találkozzék B atsán y iv al. H iszen m in d k ette n szívesen v a n n a k egym ás tá rsa sá g á b a n és G ab riella m ég nem v ág y ik többre. Á lm ait u g y an a szerelem fo g lalk o z ta tja ; ezt a H er- der-i szellem ben ekkor írt k öltem énye m u ta tja :

das Hohe Lied. H e rd er úgy te k in te tte az É nekek énekét: „als G esang

d er Liebe.“3

5.

B aum berg Gabriella — B atsá n yi Jánosnak.

Den 9. Dez. 1799.

Lieber B ruder! Als einen Beweiss m einer nicht ganz fruchtlosen Be­

m ühung dem M entor m einer Muse au f dem neuen Weg zu folgen, send ich dir heut schon das Hohe Lied in seinem ganzen Negligée der E n t­

stehung. D a die abgerissenen Strophen schon deinen ganzen Beyfall hatten, so kann ich D ein U rtheil über das G anze um so w eniger e rw a r­

ten. Man sieht, dass es nicht in einem Flug gem acht ist und dass nicht alle Strophen gleich sta rk sind. Dies fü h l’ ich noch eh’ du es bem erkest, aber ich nehm e m ir nicht Zeit es ganz zu arro n d iren , sonst könnt ich dir heut nichts schicken und ich weiss, du erw artest heut etw as von mir, so gut, wie ich von dir. — W enn du glaubst, dass dir mein U m gang nicht schädlich, oder gar tödlich w ird, so hof ich dich D onnerstag bey m ir zu sehen, doch ohne dich zu genieren, w illst du m ir aber v o r­

läufig eine kleine K ritik über die Beilage schicken, so w ird es m ir sehr lieb seyn.

Die Briefe deines F reundes gefallen m ir ungemein, und ich schliesse, dam it ich noch etw as lesen kann. G ute N acht. A Revoir!

B atsányi is osztja H erd er fölfogását: m ikor G ab riella

„Hohes L ie d “-]ét m eg k ap ja, legelső gondolata a n n a k szól.

akihez G ab riella azt írta. F elh aszn á lja az alk alm at, hogy G ab riellát a görögök S ap p h ó jáh o z h aso n lítsa.4 E ttő l kezdve G ab riella tehetségének és költői dicsőségének nincs nála buzgóbb h an g o z ta tó ja : evvel sa já t h iú ság át is legyezgeti. Szi­

lá rd a n hiszi, hogy G ab riella tehetségét csak ő ju tta th a tj kiteljesedéshez. Ez k ö n n y ű lesz, — m o n d ja — hiszen G a b ­ riellán a k K lopstock csodásán k im ű v elt nyelve áll re n d e lk e ­ zésére. 8

8 K l u c k h o h n , P au l: Die A uffassung der Liebe in der L ite ra ­ tu r des 18. Ja h rh u n d e rts und in der deutschen R om antik. H alle (Saale),

1931. 202. 1.

4 T alán B atsányitól ered G abriella általánosan elfogadott jelzője:

„bécsi Sapphó“.

23

6.

B atsányi János

—

B aum berg G abriellának.

Den 10ten D bris 1799. (Morgens.) Lob und Preis, Segen und Heil der göttlichen Sängerin, fü r ihr hohes, gefühlvolles, seelenerhebendeis Lied! — Heil auch dem glück­

lichen, dem es gilt! — Schw ester! wenn du so fo rtfäh rst, so w erden a u c h die D eutschen bald zu fühlen und einzusehen anfangen, was den, unter dem so schönen K lim a gebornen G riechen einst ihre Sappho w ar; bald w erden die Besten und Edelsten deiner N ation m it E h rfu rch t, R ührung u n d Liebe den N am en Gabriele nennen, und einst vielleicht auch die Asche deis Frem dlings segnen, dem es gelang, den schlum m ern­

den Funken des göttlichen M ädchens zu wecken; und dem die seltene, him m lische F reude zu Theil w urde, etw as zu r E ntw icklung der hohen G aben ih rer anbetungsw ürdigen L andsm ännin b eytragen zu können.

A ber glücklich bist auch du, liebe theuere G abriele! dass du in dem Z eitalter der K lopstccke zu r W elt gekomm en bist; wo Euere S p ra­

che durch das schöpferische Genie dieser grossen M änner schon ausge­

bildet, bestim m t und fix ir t w ar. — Die S prache der Völker bildet und ändert sich im m er fort, bis sie endlich etw as ganz andres w ird, als was sie einst, vor Jah rh u n d erten , w ar. Sie selbst, die Völker, verschw inden von der E rde m it dem L aufe der Jahre, denn n u r das Menschen-Ge- schlecht allein stirb t nicht, bis ans Ende der Zeit. W enn aber eine N azion ausgebildet, veredelt, und glücklich genug w ar, sich durch T haten her- v orzuthun, — der P unkt, au f w elchem sie stand, w odurch bleibende W erke des Geistes zu bezeichnen, das ist M änner und W eiber zu zeu­

gen, und in einem Z eitalter zu vereinen, welche durch ihne H andlungen und Geistesw erke sich w ürdig gem acht haben B ürger und B ürgerinnen der W elt, B eförderer des Lichts und W ecker edlerer G efühle, — Wohl- thäter ihres G eschlechts genannt zu w erden: dann m ag eine solche N azion getrost und ruhig von dem Schauplatz ab treten und ihre Stelle andern V ölkern und G enerationen überlassen. Ihre Existenz w ar nicht u n ­ nütz; sie h at ihren Zweck erreicht, und ihre B estim m ung rühm lich e r­

füllt; ihr Name w ird bleiben in dem Andenken der N achw elt; und die Besten, Edelsten unter den Menschen in jedem A lter und un ter jedem H im m elstriche w erden ihre S prache lernen, die solche Schätze des m enschlichen Geistes en th ält, und darin diejenigen, die sie hervorge­

b rach t und gesam m elt haben, kennen und schätzen und ih re Nahm en mit Achtung, Liebe und E h rfu rc h t nennen; w enn sie selbst ihrem edle­

ren Fheile nach die Bewohner und Bürger jen er besseren W elt sind und ihre Asche verw eht ist.

A uf denn! m eine Liebe, stärke dich bey dieser A ussicht zu m uthi- gem L auf a u f deiner Bahn. Singet n u r fort! W as m ir gefällt, was mein H erz rü h rt und meine Seele hebt, w ird bleiben, gefallen und rühren zu allen Zeiten. Mein Z uruf, die Stim m e des liebenden B ruders, m ag d ir auch ferners zu r sicheren A ufm unterung dienen. Ich kenne so ziem ­ lich die m enschliche N atu r und weiss, was K unst — vorzüglich diese