STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 634
ban nőtt, s a munkaerő-felmérés adatai szerint például az 1980-as évek végén a munkások átlagosan 10 százaléka túlórázott egy adott időszakban.
Az álláshelymegosztás és a részidős foglal- koztatás közötti döntő különbséget az jelenti, hogy az előbbire sokkal kevésbé jellemző a rosszul fizetett, illetve az alacsony státusú jelző. Az esetek többsé- gében ez nem is heti öt félnapi munkavégzést jelent, hanem 2-3 nap teljes munkaidőt. Fő előnyeként a rugalmasságot és más foglalkoztatottsági formákkal való kombinálhatóságát emeli ki a szakirodalom.
Ugyanakkor hátránya a magas adminisztrációs költség, a felelősség hozzárendelésének bonyolult volta és a folyamatos munkavégzés biztosításának szervezés-igényessége. A munkavállalónak bizonyos élethelyzetekben (például kisgyermek nevelése esetén) ez a forma előnyösebb a teljes munkaidős munkavállalásnál. A cikkben jó néhány konkrét példa található az álláshelymegosztás alkalmazására. A vizsgált országok közül ki kell emelni az Egyesült Államokat, ahol ez a forma – családbarát tulajdonsága miatt – kiemelten támogatott, s ezért viszonylag a legelterjedtebb.
A munkanélküliség növekedésével párhuzamosan a vizsgált országok többségében kiterebélyesedett a korkedvezményes nyugdíjazás gyakorlata. A legtöbb esetben ezt fiatal munkavállalók felvételével kell összekapcsolni, így teremtve viszonylag olcsó munka- helyet számukra. Az európai országok többségében növekszik a hivatalos nyugdíjkorhatár elérése előtt
nyugdíjba vonulók száma. Az Egyesült Államokban azonban az idősebbek elég politikai befolyással bírnak ahhoz, hogy munkahelyeiket megvédjék.
A tanulmányi szabadság és más hosszabb távollét lehet fizetett és fizetés nélküli, szolgálhatja a dolgozó pihenését, vagy továbbképzését. Néhány angol és francia cég évek óta alkalmazza ezt a formát. Munka- helyteremtő képessége – mérsékelt elterjedése miatt – nem bizonyítható.
Jóllehet a csökkenő munkaidő foglalkoztatottság- ra gyakorolt hatása nem vitatható, vannak negatív kö- vetkezményei is. A megoldások országonként vál- tozók, s az alaptendencia érvényesülését különböző egyéb módszerek alkalmazása elfedheti. A standard munkaidő csökkenése nem járt együtt a túlórák szá- mának csökkenésével, sőt egyenesen növelte azt. A szakszervezetek nem támogatják, mert szerepük itt kellően nem érvényesülne. Az egyéb formák közül csak a korengedményes nyugdíjazás elterjedése szá- mottevő. Ehhez többnyire állami intézkedések adják meg a keretfeltételeket, melyek viszont a szakszer- vezetek egyetértésével születnek.
A felsorolt megoldások célja a foglalkoztatási helyzet javítása, hatásuk azonban nem mindig pozitív.
Elegendő itt a korengedményes nyugdíjazásra utalni, amely úgy teremt a fiatalok számára új munkahelyet, hogy közben létrehozza az alacsony jövedelmű – s így esetleg szociális gondoskodásra szoruló – nyugdíjasok rétegét.
(Ism.: Lakatos Judit) TÁRSADALOMSTATISZTIKA – DEMOGRÁFIA
LAM, D.A. – MIRON, J.A.:
A HŐMÉRSÉKLET HATÁSA AZ EMBERI TERMÉKENYSÉGRE
(The effects of temperature on human fertility.) – Demography. 1996. 3. sz. 291-305. p.
A havi születések és a hőmérsékletek idősorainak vizsgálata arra enged következtetni, hogy a legmelegebb hónapok rendkívül magas hőmérsékleteihez a fogantatások átlagosnál alacsonyabb szintje párosul mind az Egyesült Államok déli és északi államaiban, mind világszerte.
Az adatok határozottan arra utalnak, hogy a szélsőséges melegnek a termékenységre gya-korolt negatív hatása megfelelő magyarázatul szolgál például a fogamzások déli államokban regisztrált, szezonális nyári csökkenésére. Az eredmények szerint a hőmérséklet nem szezonális jellegű emelkedései ugyancsak negatívan befolyásolják a fogantatás nem szezonális tényezőit: így például 10 fokos hőmér- séklet-emelkedés 75 foknál 4-6 százalékos, 90 foknál
(Fahrenheit) pedig már 6-10 százalékos fogamzás- csökkenést eredményez. Ugyanakkor nem találtak bizonyítékot arra, hogy a rendkívüli hideg számotte- vően befolyásolná a termékenységet korunkban.
Az elemzés egyik fontos megállapítása, hogy a hőmérsékleti hatásokra vonatkozó korrekciókkal mér- sékelni lehet a termékenység alapvető szezonális eltéréseit a különböző népességeknél. A hőmérsékleti problémák figyelembevételével a vizsgálatba bevont népességek csaknem mindegyikénél a tavaszi születé- sek számának viszonylagos növekedése mutatható ki.
Azokban az országokban, amelyekben tavasszal erő- teljes születési hullámvölgyek voltak (mint például az Egyesült Államok déli részén), a hőmérsékleti korrek- ciót követően e mélypontok feljebb kerültek, másutt a tavaszi csökkenés növekedésbe ment át (például az Egyesült Államok északkeleti államaiban) vagy a korábban tapasztalt növekedés még hangsúlyosabbá vált. Feltételezhető, hogy mennél részletesebbek a hőmérsékletre és a születésszámokra vonatkozó ada- tok, annál határozottabban megállapítható az össze-
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 635 függésük. A másik fontos eredmény olyan jelensé-
gekre vonatkozik, amelyekre nem a hőmérséklet ad magyarázatot. A hőmérsékleti hatások korrekciója ugyanis nem befolyásolja észrevehetően a születések szezonális változását az észak-európai országokban, például Svédországban. Ezekben az országokban a születési csúcs tavasszal van, az évszakok szerinti fluktuáció pedig hasonló, mint az Egyesült Államok déli részén. Ugyanakkor az Egyesült Államok esetétől eltérően az északi népeknél nem mutatható ki a hőmérséklet jelentős szezonális hatása. A vizsgálat adatai azt sugallják, hogy itt más tényezők játszanak fontos szerepet, mégpedig közvetett bizonyítékok alapján feltételezhető, hogy a nappali világosság időtartama befolyásolja az emberi termékenységet. Az évszakok szerinti termékenységi változások gyengébb hőmérsékletfüggősége ugyanis éppen azoknál a né- pességeknél figyelhető meg, amelyeknél a legna- gyobbak a nappalok hosszúságában mutatkozó szezo- nális különbségek.
(Ism.: Rózsa Gábor)
LUNDBERG, O. – THORSLUND, M.:
HELYSZÍNI ADATFELVÉTELEK ÉS FELMÉRÉSEK A LEGIDŐSEBBEK KÖRÉBEN
(Fieldwork and Measurement Considerations in Surveys of the Oldest Old.) – Social Indicators Research. 1966. 2. sz.
165–187. p.
Az életszínvonal-felvételek a fejlett országokban az 1960-as évek második felétől kezdtek elterjedni, a legidősebbek azonban rendszerint kimaradtak ezekből a felmérésekből. A fejlett társadalmakban a népesség öregedése miatt ez a probléma egyre nagyobb jelen- tőségűvé válik. Az 1960-as évek jóléti politikája szükségessé tette, hogy az addig használt aggregált statisztikai adatok (például az egy főre jutó GNP) és bizonyos szolgáltatások mérése (például a 10 000 la- kosra jutó kórházi ágyak száma) mellett új megköze- lítéssel jobb és megfelelőbb képet alkossanak a társa- dalomról és állampolgáraik jólétének színvonaláról.
A legidősebbek körében eddig végzett vizsgála- tokat gerontológusok és más kutatók végezték. E felvételek hiányossága, hogy gyakran csak egy ko- horszra terjedtek ki és csak kis földrajzi egységeket érintettek. A 75 éven felüliek között végzett össze- írások számos speciális problémát vetnek fel. Ezekben a felvételekben elég magas a nemválaszolási arány, mivel közülük sokan betegek és nem képesek a felvételben aktívan résztvenni. Bár a megtagadások aránya a legidősebbek körében nem éri el a fiatal korcsoportokét, az előbb említettek miatt a nemvá-
laszolási arány ezzel együtt is magasabb a legidő- sebbek körében, mint az előző korcsoportban.
Az 1988-1989-ben végrehajtott felvételnél alig rövidítettek a kérdőíven, pedig a munkával kapcso- latos kérdések nem relevánsak a legidősebbek számá- ra. Abban általános az egyetértés, hogy szükség van életszínvonal-felvételekre a 75 évesnél idősebbek kö- rében is, amihez azonban két területen is módszertani fejlesztéseket kell végezni a felvételek sikeressége érdekében.
– Az ilyen korúak között végzett felvételeknél a magas nemválaszolási arány szoros kapcsolatban van betegségükkel és másoktól való függőségükkel. A legfontosabb cél tehát az, hogy a gerontológiai kutatások számára is hasznosítható tárgyilagos becslést adjanak az érintettek egészségügyi állapotáról, funkcionális képességeiről, az egészségügyi szol- gáltatások igénybevételéről és más idevágó kérdésekről, amelyet azonban csak akkor lehet elérni, ha a nemválaszolási arányt annyira lecsökkentik, amennyire csak lehetséges.
– Növelni kell az életszínvonal-felvételeknél az adatgyűjtések sokszínűségét. Csak részletes és gazdag adat- tartalmú felvételek biztosítanak magas minőségi igényeket is kielégítő elemzéseket. Mivel itt az egészségi problémák állnak a kutatás homlokterében, lényeges, hogy a felvételek orvosilag is értékelhető, megbízható információkat adjanak.
Módszertani kihívás, hogy olyan adatgyűjtések szülessenek, amelyek a kutatás számára feleslegessé teszik a drága orvosi vizsgálatokat.
A legidősebbek körében végrehajtott svéd panelfelvétel helyszíni vizsgálatának célja az volt, hogy nyomon kövesse azokat a személyeket, akik a panelvizsgálatokban (1968, 1974 és 1981) legalább egyszer már részt vettek.
A kiválasztott 1936 személyből még 563 fő élt 1992 év elején, akik 77 és 98 év közöttiek voltak. Az adatgyűjtést 1992. február–április között végezték.
A vizsgálat sikeresen zárult, kiemelendő a külö- nösen alacsony nemválaszolási arány, ami mindössze 4,6 százalék volt. Ha összehasonlítjuk az 1991. évi svéd panelvizsgálattal, amely a 65–75 év közöttiek körében zajlott le, akkor az ottani 28,3 százalékos nemválaszolási arány igen magasnak tűnik.
Az alacsony nemválaszolási arányt nagyban ma- gyarázza, hogy csak olyanok kerültek a mintába, akik már a panelvizsgálatok során (legalább egyszer) kife- jezték együttműködési készségüket.
Két faktort feltétlenül ki kell emelni, amelyek fo- kozták a válaszadási készséget:
– a válaszolók és az összeírók motivációja a munkában való részvételben;
– a munkaszervezet átalakítása, hogy a legjobb össze- írókkal lehessen dolgozni.
A vizsgálatnak nemcsak érdekesnek kell lennie a válaszadók számára, hanem szerepük nélkülözhetet- lenségére is utalni kell a felvételnél. A kérdőíven szereplő kérdéseknek lényegeseknek kell lenniük, e-
