Hatékonyságelemzés – struktúrahatás

(1)

MÓDSZERTANI TANULMÁNYOK

HATÉKONYSÁGELEMZÉS —- STRUKTÚRAHATÁS'

NYlTRAl FERENCNÉ DR.

A statisztika felsőfokú oktatásának színvonala mindenkor jól tükrözi a népgaz- daság fejlettségi fokát. Mind a nemzetközi, mind a hazai gyakorlat azt jelzi. hogy a gazdaságstatisztika tárgykörei, azok tartalma. az alkalmazott módszerek egyaránt változnak az időben.

Napjainkban, a gazdasági fejlettség magasabb szintjén az egyetemi oktatás keretében elmélyültebb módszerekkel és bonyolultabb matematikai statisztikai ap- parátussal kell felkészíteni a leendő közgazdászokat arra, hogy a döntések előké- szítését s azok végrehajtásának menetét megfelelő biztonsággal tudják a statisztika eszközeivel is szolgálni. Éppen ezért a legutóbbi években a magyar gyakorlatban is mind nagyobb hangsúlyt kapnak a statisztika oktatásón belül azok a módszertani segédeszközök, amelyek alkalmasak a makro-, a mezo— és mikroszférában a haté- konyság keresztmetszeti és dinamikai vizsgálatára. Úgy vélem, hogy ezek széles körű irodalma ma egyfelől a gyakorlati élet bázisán alakult ki, másfelől az elméleti ku—

tatások alapján tovább bővült az a módszertani eszközválaszték. amellyel fiatal köz- gazdászaink indulhatnak. s amely kétségkívül ma már helyzeti előnyt jelent a 10—15 évvel korábban végzettekhez képest.

Talán a gazdaságstatisztika keretében éppen a hatékonyságelemzés az a téma, amely a hazai elméleti és gyakorlati tapasztalatok alapján a legszélesebb publiká—

ciós nyilvánosságot kapta a legutóbbi években, 5 amelyről mégsem mondhatjuk el, hogy ma már minden szinten kiforrottak és eléggé széles körben alkalmazottak vizs—

gálati módszerei. A témával kormányzati szerveink is foglalkoznak (az Állami Terv—

bizottság határozatban rögzítette a hatékonyságmérés makroszintű követelmény—

rendszerét). s ez is ösztönözheti a tudományos kutatókat az elmélyültebb és sok- rétűbb további munkára.

A hazai kutatók -— rendkívül széles körű nemzetközi kutatási bázisra támasz- kodva —— túlnyomó többségben egyetértenek azzal, hogy a hatékonyságvizsgálat tárgya részben értéki kategória, amely szorosan kapcsolódik a mindenkori árrend- szerhez, másfelől azonban olyan kategória is, amelynek az éppen érvényes ár—* és ösztönzési rendszertől elszakítva is jellemeznie kell a vizsgált gazdasági egység (vál—

lalat vagy ágazat) relatív hatékonyságát. Ebben a megfogalmazásban a ,.relatív"

jelző is hangsúlyos, mivel a hatékonyságot mindig időbeli vagy térbeli viszonyítás alapján minősíthetjük kedvezőnek vagy kedvezőtlennek.

Ha ezzel az alapgondolattal egyetértünk, ez azt jelenti, hogy a hatékonyság

vizsgálatára alkalmazható módszerek széles választékát kell a közgazdászok esz—

' Elhangzott a magyar statisztikai felsőoktatás bevezetésének 200. évfordulója alkalmából 1977. október 26—án rendezett tudományos tanácskozás gazdasógstatisztikai szekciójának ülésén. -

(2)

230 NVITRAl FERENCNE DR.

köztárába sorolni ahhoz, hogy a gyakorlat követelményei számára megfelelő és jól

értékelhető adatbázissal rendelkezzenek.

Mai gyakorlatunkban azt is előre kell bocsátonunk, hogy már rendelkezünk

olyan számítógépes hazai hardware és software háttérrel, amelynek birtokában a bonyolultabb matematikai módszerek gyakoribb és a korábbinál rendszeresebb al-

kalmazásától sem riadhatunk vissza. *

Eszköztárunknak -—- csak vázlatosan ismertetett — főbb elemei a következők:

1. fázis szintű és népgazdasági szinten értelmezett hatékonysági mutatók dinamikai és keresztmetszeti adatsorai;

2. a hatékonyság valamely alapvetőnek kijelölt mutatója és az arra ható tényezők kö- zötti kapcsolatok elemzése a regresszióanalizis ismert módszere segítségével; _

3. a faktoranalízis alkalmazása a hatékonyságvizsgálatok különböző szintjein (vagy ép- pen több szintjén egyidejűleg).

Mindhárom főmódszer. tehát az ágazati kapcsolati mérlegek segitségével meg- állapított fázis és népgazdasági szintű hatékonysági mutatók összehasonlító viZS—

gálata. a hatékonyság eredménye és az erre ható tényezők közötti kapcsolatok elemzése, valamint a mai gyakorlatban még csak igen kis mértékben alkalmazott

faktoranalízis1 azt igényli. hogy megfelelően definiáljuk, milyen mutatószámot vagy

mutatószámcsoportot értünk a hatékonyság mérőszámán.

Az 1970-es évek elején hazánkban folyó közgazdászviták, az !. lpargazdasági Tudományos Konferencia. a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen ko—

rábban lezajlott tudományos ülésszakok, a Pécsi Tudományegyetemen 1976-ban foly—

tatott tanácskozás keretében eléggé világosan körvonalazódott az, hogy ma már

hatékonyságon nem egy vagy akár néhány mutatószámot, hanem a mutatószámok széles csoportját értjük. és ezek között értéki alapon számított jövedelmezőségi mu- tatók, volumen alapon számított termelékenységi és eszközhatékonysági mutatók egyaránt szerepelnek.

Talán még szűkebb annak a hazai irodalma, hogy a hatékonyságvizsgálati mód-

szerek keretében milyen jelentőséget tulajdonítsunk a struktúrahatásnak. Az elmé—

leti kutatások és azok hazai gyakorlati adaptálása egyaránt arra irányítják figyel—

münket, hogy népgazdasági szinten. valamint ezen belül nagyobb összevont aggre- gátumok, tehát népgazdasági ágak, ezen belül ágazatcsoportok szintjén a haté- konyság javításának egyik alapvető forrása a struktúra változtatása lehet. A közgaz—

dász számára ez a felismerés azt is jelenti. hogy az elmúlt időszakok fejlődésének.

elemzésében a hatékonyság dinamikai alakulásának vizsgálatakor különös szerepet

kell kapjon a struktúrahatás számbavétele. illetve az ezzel kapcsolatos eszköztár ki—

alakítása. ,

E téma vizsgálatának különös hangsúlyt ad az. hogy napjainkban az ipari struktúra fejlesztése a népgazdasági korszerű fejlődés egyik alappillére, s ennek a hatékonyság alakulására gyakorolt hatását rendszeresen nyomon kell követnünk.

Ehhez kivánok előadásomban néhány gondolattal hozzájárulni.

A STRUKTÚRA FOGALMA ÉS ÉRTELMEZÉSE

A napjainkban leggyakrabban alkalmazott terminus technicusok egyike a nép-"

gazdasági vagy ipari struktúra fogalma, anélkül azonban, hogy pontosabban körül—

irnánk, mit is értünk ezen. Nézetem szerint a struktúra átfogó fogalomcsoport, ame—

* E módszer első hazai kisérleti alkalmazására a Pénzügyminisztérium Kutató Intézetében került sor az 1974. évi vállalati adatok alapján. dr. Havas Gábor irányításával.

(3)

HATÉKONYSAGELEMZES -— STRUKTÚRAHATÁS 231

lyen belül legalábbis két megközelítésben célszerű vizsgálatainkat folytatni: az output struktúra, valamint az input struktúra oldaláról.

Ez a felfogás azt jelenti. hogy a hatékonyság mérőszámát hányadosként értel—

mezve. mind a számlálóban szereplő eredmény, illetve kibocsátás jellegű mutató-—

számok. mind pedig a nevezőben szereplő tényező—mutatószámok belső összetételére

külön figyelmet kell fordítanunk.

Az output. tehát a kibocsátás oldaláról az is figyelemre méltó, hogy milyen szinten, milyen számbavételi egység alapján vizsgáljuk a struktúrát. A gazdaság- statisztika keretében általában külön szoktunk ágazati, termék—, valamint -— a leg—

frissebb szakirodalomban — gyártási ágankénti struktúráról szólni. Ez azt jelenti, hogy a szint, amelyből kiindulunk lehet egy kevésbé homogén, összevontabb alága- zat. de lehet homogénebb termék vagy termékcsoport, illetve technológia, tehát

gyártási ág is.

Ilyen értelemben a struktúravizsgólat különböző nézőpontból különböző szintű

adatokat tartalmazhat. A megfelelően ötvözött mikroszintű és makroszintű vizsgála—

tok céljára különösen alkalmasak a termékcsoportonként, valaminta homogén gyár—

tási áganként végzett struktúravizsgálatok.

Ha ugyanis a hatékonyság szemszögéből tekintjük át a struktúra kérdését, két—

ségtelen, hogy önmagában hatékonysághordozó az a struktúra, amelyikben a kor- szerű termékek és tevékenységek az összehasonlított (vagy az átlagos) színvonalhoz hasonlítva nagyobb arányban foglalnak helyet. Népgazdasági szinten vizsgálva a hatékonyabb ágazatok (például a gépipar. a vegyipar) nagyobb vagy növekvő ará—

nya is kedvező strukturális átalakulást eredményez. A technikai kultúrát megtestesítő alágazatok arányának növekedése továbbgyűrűző hatást is kifejt az össznépgazda- sági szinten értelmezett hatékonyságra.

Talán még jelentősebb a hatékonyság analízise szemszögéből az input struk- túrájának részletezett vizsgálata.

E fogalomrendszeren a következőket értjük:

—- a létszám összetételének elemzését szakképzettség, szakmastruktúra, valamint a gép—

hez kötődés oldaláról:

-— a technológiai szerkezetet, különös tekintettel a korszerű, újabb technológiai megoldá- sok arányára;

— a felhasznált anyagok és energiafélék összetételét, különös tekintettel az anyagszer—

kezeten belül a korszerűbb és a helyettesítő anyagok arányára.

Az input struktúrájának elemzése tehát egyfelől az élő munka összetételének, másfelől az átvitt munka belső szerkezetének elemzését igényli. Meg kell azonban azt is jegyezni, hogy az input különböző elemei között igen szoros és egymásra

épülő a kapcsolat.

Nyilvánvaló, hogy egy adott időszak ipari vagy iparágankénti termelésének technológiai összetétele determinálhatja a termelési folyamatban alkalmazott mun- kaerő—létszám összetételét. Nem igényel különösebb magyarázatot az sem, hogy automatizált termelőfolyamatok elterjedése esetén nagyobb hangsúlyt kap a- beta- nított munka, illetve a bonyolultabb automata géppark javításához. karbantartásá—

hoz szükséges speciális szakmák aránya az iparban. Hasonló módon nyilvánvaló, hogy bizonyos fajta technológia szorosan kötődik meghatározott anyagfélék alka—l- mazásához is, sőt sok esetben az energiastruktúrát is számottevően befolyásolja a

termelés technológiai összetétele, s mindezeknek kisegítő-, kiszolgálólétszám—von—

zatuk van.

. - Mind a kibocsátások, mind pedig a ráfordítások szerkezetének részletes elem—

zése rávilágíthat egy adott időszakban - keresztmetszeti elemzésben - vagy egy

(4)

232 NYITRAI FERENCNE an.

adott időperiódusban — dinamikai elemzésben — a hatékonyság belső tartalékaira.

azokra az erőforrásokra, amelyek megfelelőbb allokációjával vagy jobb hasznosí—

tásával gyorsabban lehet hatékonyságnövelést elérni.

A STRUKTÚRAELTÉRÉS HATÁSA A HATÉKONYSÁGRA

Minthogy a bevezetőben értelmezettek szerint a hatékonyságot relatív kategó—

riának tekintettük, a struktúramódosulás vizsgálatát is időben és térben egyaránt értelmezzük. A klasszikus — és egyúttal elemi szintű — vizsgálati módszerek közül a változatlan állományú indexek adnak nagyságrendben jó információt a különböző hatékonysági mutatószámok esetében a struktúramódosulás (vagy térben: struktú- raeltérés) hatásáról. Ezzel kapcsolatosan mindössze azt célszerű megjegyezni, hogy az összetételváltozás indexét az ismert

Z T1r Z To

IN: _; ::1 TO! ": , TO!

n n

,; n. igya.

képlettel számítjuk ki, ahol:

0 —— a hatékonysági hányadosmutató számlálója, tehát output— vagy eredménymutató.

T -— a hatékonysági hányadosmutató nevezője, tehát valamelyik ráfordítási elem.

1ésO — a beszámolási. illetve a bázisidőszak, keresztmetszeti elemzés esetén pedig az egyes vizsgálati adatok (országok, területi egységek stb.) jele.

i -— a megfigyelési egységek sorszáma (i : 1. 2, ..., n),

akkor az l" értéke jelentős mértékben függ a megfigyelés és a számbavétel szint—

jétől. Minél részletezettebb a szerkezetvizsgálat, minél homogénebb termékek vagy gyártási ágak adják elemzésünk bázisadatait, annál valószínűbb, hogy az összeté—

telváltozás (vagy —eltérés) indexe jelentős mértékben kileng az 1 (illetve 100) alap—

értéktől.

' Az elemző közgazdász számára azonban az egyetlen (tehát hatékonysági mu- tatószámonként egy-egy) indexbe sűrített információ csak kiindulásul szolgálhat, a helyzetfeltárás ennél mélyebb összefüggések elemzését igényli. amelyeket a követke—

zőkben csak vázlatosan sorolok fel.

a) A struktúraváltozás egyik alapvető forrása a technikai, technológiai megú- julás, amelynek láncolatos hatása van a magasabb aggregátumok szintjén értel—

mezett hatékonyságra.2 A technológiai megújulás, amely általában jelentősebb vo- lumenű kutatásra és fejlesztésre alapozódik, néhány főbb ágazatra koncentráltan fejti ki termelékenységnövelő és ezzel együtt önköltségcsökkentő hatását. s egy—

egy időszakban olyan gyorsabb struktúramódosulást idézhet elő, amely az össznép—

gazdasági hatékonyságot jelentősen javitja. Egy-egy ágazatban a hatékonyság kü—

lönböző tényezői közötti összefüggésrendszert egyszerű sematikus ábrával szemlél- tethetjük. (Lásd a következő oldalon.)

Népgazdasági ágak szintjén a technikai innováció hatása nem egyszerűen ösz- szegeződik. hanem a hatást növeli (vagy éppen csökkentheti) a struktúrahatás. A gyakorlati tapasztalatok szerint a technikai haladás az egyébként is növekvő ága- zatokra összpontosulva, a struktúrahatással felerősödve érvényesül a hatékonyság

2 Lásd erről részletesebben a ..Technological change: Economics, management and environment" (Per- gamon International Library. Oxford - New York. 1976.) c. tanulmánykötetben Bela Gold: Technology, pro-

ductivity and economic analysis c. tanulmányát (1—39. old.).

(5)

HATÉKONYSÁGELEMZÉS —— STRUKTÚRAHATÁS 233

javulásában. Ezeknek a tényezőknek számszerű mértékét a statisztikus vizsgálódása

során gyakran csak közelítőleg tudja kimutatni (a valós nagyságrendet általában

alulról közelítve).

Az ágazati hatékonyság tényezői közötti összefüggések

6'

ANYAGFELHASZNALÁS

a _ : - ————————.—. ". —,,,,,,,

MUNKAIÖÖ

OUTPUT

b — (BERUHÁZÁS ma?—ÁS—yMUNKAlDÖ

oumn ) c _ ANYAGFELHASZNALAS /(BERUHAZAS k'KéXc'nAs

jAPAÉlEÁS

* BERUHÁZAS

B _ ___._.,,,,9_l_JI,P£I ___

ANYAGFELHASZNALAS

_ A A,,CZÉÉUT. ,

MUNKAlDÖ

::

C

! 8

6'

b) A struktúra átalakulásának másik forrása a foglalkoztatottsági szerkezet módosulása. A kérdés széles körű nemzetközi irodalma3 arra hívja fel a figyelmet.

hogy a magasabb termelékenységű ágazatok általában vonzzák a munkaerőt. Dina- mikus expanzió idején ez azzal is együtt jár, hogy a foglalkoztatottak nagyobb há- nyada kerül magas technikai szinvonalat képviselő gépek mellé, és e gépek kapa—

citásának jobb kihasználása is közvetlen hatékonyságot növelő elem.

c) Számottevő a továbbgyűrűző hatás is. amely a struktúra módosulásábál kö—

vetkezik. Minthogy a különböző alágazatokban és tevékenységek esetében igen el—

térő a különböző ráfordítások hatékonysága. s ez a teljes termelési vertikumban továbbgyűrűzve igen jelentős különbségeket eredményez, azok az ágazatok, ame—

lyek a termelési fázis alacsonyabb szakaszán helyezkednek el, számottevően befo- lyásolhatják közvetve a végső fázisok ráfordításhatékonyságát. Egyetlen példán —- az input-output technika ismert módszerei alapján -— ezt a következőképpen érzé-

keltethetjük.

A vegyipar 1974. évi száz forint értékű végső felhasználásra szánt termékkibo—

csátásához átlagosan közel 5.50 forint bérköltség kifizetésére volt szükség, ebben az értelemben a vegyipar élőmunka—hatékonysága lényegesen kedvezőbb volt, mint például a gépiparé. ahol 12.30 forintnyi bérköltséggel állítottak elő száz forint ér—

tékű végső felhasználásra jutó terméket. A bérköltség azonban nemcsak a kibocsá—

tás, hanem az ezt megelőző termelési fázisokban is felmerül, s a felhasznált hazai anyagok közvetítésével is számottevő bérráfordítás terhelte a befejező termelési fázist.

3 Lásd erről többek között Gerhard Sohn: Strukturwandel und Produktivitötsfcrtschritt c. tanulmányát a Wirtschaftsdienst 1976. évi 1. számában.

(6)

234 NYITRAX FERENCNE DR.

A következő képlet alapján:

P : A(P) (ra—A)—1

ahol:

A(P) — az elsődleges együtthatók matrixa.

E - az egységmotrix.

A — a ráfordítási koefficiensek matrixa,

megállapítható. hogy a folyó termelő felhasználáson keresztül a vegyiparban to- vábbi 10.50 forintnyi bérfelhasználásra, a gépiparban pedig közel hasonló, 10.70

forint összegű bérre volt szükség száz forint értékű végső felhasználásra szánt ter—

mékkibocsátáshoz, a halmozott bérráfordításaik közti aránykülönbség (vegyipar: 16,0

Ft — gépipar: 23.0 Ft) tehát már kisebb.

Röviden vázolt példánk alapján (: struktúrahatás érzékeltetéséhez tehát el- mondhatjuk. hogy a gépiparnál nagyobb mértékben növekvő vegyipari arány mellett a népgazdasági szintű bérráfordítások viszonylag kisebb mértékűek, vagy ennek for- dítottja: (: bérekhez viszonyított népgazdasági szemléletű hatékonyság/kedvezőbb

lesz. '

Természetesen a továbbgyűrűző kapcsolatok rendszere a gyakorlatban a pél- dában felvázoltnál jóval bonyolultabb. A gyártási ágankénti hatékonysági mutatók például az iparban igen széles sávban szóródnak, s az élő- és az átvittmunka—ráfor- dítások között is igen sok kölcsönhatás érvényesül, amelyek az input—output technika segítségével számított mutatókban erősíthetik vagy esetleg csökkenthetik egy- más hatását.

E rövid, szinte csak vázlatos ismertetésben nem szóltunk olyan tényezőkről, amelyek a struktúrahotás közvetítésével felerősödhetnek a hatékonyság javulásában.

Ilyen például a kutatás- és fejlesztésigényes alágazatok és tevékenységek arányának növekedése./* a tevékenységek magas fokú specializációja stb.

A fentiekben röviden ismertetett módszerek széles körű lehetőségeket adnak a korszerű matematikai statisztika eszköztárával felvértezett közgazdászok számára a

további elméleti és gyakorlati munkához, a 200 éve oktatott statisztika állandó to—

vábbfejlesztéséhez.

PE3l-OME

Hacronman crarbsr conepmur Marepnan Aormana, oőcymAeHHor-o Ha cocroasmeMcn 26 oszrőpn 1977 roAa HayuHoM aaceganm Cexuuu akonomuuecxoü crarucmrm no noaony ZOO—nemen rvoeurm-rbr opraHnsauuu abrcmero crawcruuecxoro oőpaaoaar—mn : Ber-rrpm.

B oőnacru uccneraaHnn adatbeK-rwsnocm uasecrr—rhr 3 rpynnsr meronoa nonemu—react?

crarucmkm 'rexnuka memotpacneaoro óancha, perpeccnaHblü ananws H uccnenoaaunn c nomomsro (pax-ropuoro anem—isa. B paMKax amx MeTOAOB ocoőoro ram—manus aacnymuaarm pasnwmn akonoMuuecxoü acpctoekmauocm, soannxaroume us-sa CTpYKTYprIX cnam'oa mm me npOCTpaHCTBeHl-tblx pacxomneHm'i CTpYKTypr.

Mccnegysr crpyxrypy c Ton-um sperma acprpekruanocm, aarop sanumae'rcu crpykrypoü abrnycna " aoamomubrx aarpar. l'ipennaraer KonuuectaeHHoe onpenener—me Bosneücraun CTPYKTYpr c nomombro npuőnmrcermoü unnekcr-roü cpopMynbrr-ia paanuunbrx ypoarux non- orpacneü, npoAyK'ros " nemenbuocreü. YKasbraaer Ha nposrannrouteecn aoaneücraue

* Lásd erről részletesebben A. Romeo: lnterindustry and interfirm differences in the rate of diffusion of an Innovotion. (The Review of Economics and Statistics. 1975. évi 3. sz. arr—319. old.) c. tanulmányát.

(7)

HATEKONYSÁGELEMZES — STRUKTÚRAHATÁS 235

Texnnuecxoro Hosaropcraa liepea Monumuxauum CTpYKTYpbi, a remete Ha noahlmaiomee ada- tpenmanocrb anwauue crpym-ypbl saHnTocm.

B aanmov—mrenbnoü uacm cnoero ouepka aa'rop nonasbmaer adatpemu u aaaumocanan CTpYKTYpr aarpat KOTOpbie nponanmorcz e ycxopem—m poCTa 3K0H0Muuecmü a(pcpexms—

HOCTH.

SUMMARY

The article represents a lecture delivered on the Scientific Session organized on 26th October 1977, on the occasion of the bicentenary of the introduction of statistical higher education.

Three groups of the economico statistical methods serving for the investigation of effi—

ciency are known: methods using input-output technigues, regression analysis, and factor analysis. The differences of efficiency resulting from the changes or the spatiol variations of the structure deserve special attention. The study discusses the related methods.

lnvestígating the structure from the point of view of efficiency the author deals with the structure of the output and of the possible inputs. She proposes a auantified determi- nation of the structural effects which can be approached by the index form on various levels of sub-branches. products, and activities. She directs attention also to the effects of the technical innovation, affecting also the structural changes and increasing the efficiency of the occupational structure,

Finally. the study discusses the indirect effects and interrelationships of the input structure resulting in the faster improvement of efficiency.