STATISZTlKAl lRODALMl FIGYELÓ
1137
meghatározása. A szerző véleménye szerint azonban a retrospektív adatok alapján meg- határozott hibahatárok még nem ,,perdön- tők" arra nézve. hogy az extrapoláció cél- jaira éppen az adott függvénytípus a legal- kalmasabb. hiszen ezek az értékek is az ala—
pul vett modell elméleti megalapozottságú- tól, valamint a specifikáció helyességétől függenek.
A könyv befejező részében a szerző hang- súlyozza, hogy a statisztikai modellek felada- ta és célja nem az, hogy helyettesítsék a szak- ember tudását és tapasztalatát, hanem hogy olyan eszközt adjanak a szakemberek kezé- be, amelynek segítségével a vizsgált jelen- ségeket még mélyebben feltárhatják.
(Ism.: Nagy Sándor)
ADlAlMEC. S.:
AZ UKOlNOME'IiRIAl MODAELLEZlE—S NvBHÁlNY ,MÓDiSZERTAlNl KERDlBSE
GNIiekt-oré metodologioké lawspekty ekonometriokéha modelwania.) -- Ekonomicky Casopis. 1975. %. sz.
SOS—615. p.
A tanulmány az ölk—oanemetriai modellké- szílbés és [modellarl-laáilmazás néhány fontos problémáját támgyallja négy fejezetben. A specifikáció és vldentiltillaáeító negyes vonatko—
zásafifnalk rövid érllntéxse utárn mondanivalójá—
na'k (lényegét a 3. és a 4. fejezetre konicenlt- nál—ja, ahol elsősorban az a priori (informá- cióik lelbasiznláll-á—sámól és a modellek terve—
zésében való alkalmazásáról számol be.
A mod'ellilke'szímées első llászrilsa a speairlilkxárc—ió.
A változók és azok kapcsolatának megha- tározásában arra kell törekedni, hogy a mo- dell lhűen tükrözze a valóságot; agyam—alk- kor konkrét céljának (elemzés, előre-jelzés) megvalósulását llS lehetővé megye. A specli- filoációvvral a tanulmány osalk lr'öivilclen loglaíl—
kozilk; részletesebben kitér azonban enm—elk egyik fontos formai követelményére: hang- súlyozza ldlnlnlcllk lontosrságtát, 'hogy a modell változói lehetőleg azonos ,.dimenziójú" vál- tozók legyenek. A változók ugyanis vagy készlet- vagy áramlástípusúak; lehetnek fizi—
kal mértékegységben vagy pévnzéirtlérklben meghatározott VlúllltOIZlólk: ez utóbbiak ismét lollyó ámen vagy változatlan áron értékelt változók. Ezeknek pontos meghatározása már Önmagában is lényeges, die (toborzott fom- toasastágia van itt, ahol az egyes változó'kiból arányszám-alkat képeznek.
Az identifikáció kérdését áttekinthető, gyaikianlalhi pelda segítségével szemlélteti a szerző. Az identifikált és nem identifikált modellre olyam konkrét példát hoz fel, amely keresleti és ikllllnló'lialtl egyenletet hambulmuzt
Az a pniori irnmanmábiák szerepe [a para- mébenelk értékének meghatározásakor, a
7 Statisztikai Szemle
kMaantiifiilkáwoió somáin 'lléwp előtérbe. Az adatok—
bain foglalt [információik temészetesen nem merítik ki az összes lehetséges liinvlonmác—ió'c.
Ezért a pamalmétembecsllés helyességét nagy- mértékben elolleozhotja az a priori irnlfvommiá- ciókrnialk a becslés során való rfelhaiszn-álásat A priori információknak minősül az ökonó- metriaai modell szempontjából a vvóltowzólkra és ezelk 'haiposolllaihána vonatkozó minden olyan itmfwanmnc'lcióu amelyet az áldottak közvet—
Ienvül nem tartalmaznak. Ezek lehetnek más megfigyelési ivdőszalkna vagy más xnég'i'óma vo—
natkozó analóg oldatok; lehetnek ezenkívül elméleti iemenetelk; v'égcü-l lehetnek a modell készítőjének ún. .szulbljelktív iinrfxanmáaiói (intu- iciójia, tapasztalattal) is. A becslés klaussz'ilkus módszerei az a priori iitnllanm'áaiiólk közvetlen felhasználását nem alkalmazzák, vagy ha igen. csak olyan értelemben, hogy a más meglllgyelési időszakra vagy régióra vonat—
kozó adatnak 'a konkrét esetne való ad hoc alkalmazását lehetővé teszik. Ezzel szemben a Bayes-féle módszerek, amelyek azonban a gyakorlatban mlég nem terjedtek el, mind extenzífv, lmixnd intenzív limálnyba-n 'kri óhajt- játk ihatsznuálinli az a priori lnlwanmváoiólcat. A módszer (lényegét a szerző röviden í-gy (in—
gxallmuazzta meg: bámmely változó a posterioni eloszlása anáínyos az illető változó 50 priori ell—oszllálsónnolk és a megbízhatóság—i lfüigiglVélniy- nek a szorzatáwlail. A x,,íldllOfSiSllelkluy'S" Öko- nométer szemében az egyenlet paramé- tere a rendelkezésre álló adatbázis lCllllGlp- jáin becsült ,,adioltt" érték, míg a ..bayeszi"
ökonométer a paramétert változó nagyság- ként tekintiu amelynek elleszlássa éppen az iunzfonmációtöbibllet ifollytáon [pantosatbxbxain mieg- huasbá—r-ozható. A módszer jogosultságáról eo- kat yitartkozinuak. Szerző szerint a kérdés lé- ny-egve nem az, hogy egyáltalában szajba—cl vagy (nem szabad a módszert alkalmazni, hanem, hogy ésszerűen GllllOGlllmlGlZZlólk—le ott, Glthll ez lehetséges. A tanulmány a további—
akban a Bayes—féle módszernek diszkrét és folyamatos változók eseténe valló alkalmazzá—
sáfc fhángyall'jiaw
A tanulmány végül a modell gyakorlati a'llkra—lm—arziásiámal. főleg a szlm-ulációyal log- lolllkiozlilk. A modell gyakorlati célra (előne- jelzvéxs, tervezés) való 'GlllklalllmlOZÓSlO mindenek—
előtt annak verifikációját kívánja meg (ex posrt elemzés), amit razutáln az ex am'he elő- rejelzés követhet.
lKrüllölnlleges szerepre mm a modellnek vmint gazdaságpolitika pmgnasmsak hatékonyságát hirkísérletező eszköznek. A hatékonyság MlZS- gála—tta a szerző szerint thxámmféle módon történhet: Theíl módszerével, Tinbergen mód—
szerével és szimulációs rbeahlnilkrávalli. A Tihe'ivl—
féle módszer nemzetgazdasági baszom-ügg- vény létezését, illetve ismeretét feltételezi, amely a gazdasárgwpolliriliilcaii aéclolk (Ya) es esz—
közök (Xn) kapcsolatát lle—jelzi ki. és azokat
1138 STATiSZTlKAl lRODALMl FIGYELÓ
az Y: és az Xn értékeket iloenesi, amelyek meil- lett a függvény értéke max-i-mólliis. A Timber- gen-módiszer az yc változó a priori megiha- tározofct, kivá—nt értékéből indul ki. s azokat az Xn értékeket keresi, amelyek m—elllcett yc k*íváint érbélkze nyerhető. A harmadik módszer a szimuláció. Ez mindenek-előtt a cél és esz—
köwálrbozók meghatározás—ót, tehát a gazda- sógzpolitikai célok és eszközök pontos körül- írósát követeli meg. A szimuláció a gazda—
sági rendszer egészén végzett lkiisénliet, amely az esztközxvóilabazók tehetnél-ezett értékei melltletit (: célváltozók különböző értékeit adja ered- ményül. A gazdaságpolitikus feladata a különböző felxbétel'ezésellcneik megfelelő célvól—
hozó-variánsok közötti válogatós.
(ism.: Nyáry Zsigmond)
FREEDMAN, D. H.:
lNFLÁClÓ AZ EGYESULT ALLAMOKBAN.
1959—1974
(lnfiation in the United States. 1959—74: its im-
pact on employment, incomes and industrial rela- tions.) — International Labour Review. 19751 augusz- tus—szeptember. 125—147. p.
Az Egyesült Államokban, csakúgy mint a világ többi erősen iparosodott gazdaságában, 1973—tól kezdve nagymérvű infláció követke- zett be. A jelenség nem újkeletű, mértéke azonban felülmúlta a korábbi évekét. Bár az Egyesült Államok inflációja kevésbé drámai, mint egyes más országoké. messzemenő ha—
tása van nemcsak az ország belső gazdasá-
gi és társadalmi viszonyaira, hanem azokra az országokra is, melyekkel szoros kereske- delmi és pénzügyi kapcsolatban áll. A cikk egy hosszabb időszakra, 16 évre (1959—1974) vonatkozóan világítja meg az Egyesült Álla- mokban lezajlott inflációs folyamatot, az in- flációellenes politika módszereit és mindezek hatását a foglalkoztatottsógra. a jövedelmek- re és az ipari kapcsolatokra.
A jelenlegi helyzetből visszatekintve, 1960 közepéig az Egyesült Államokban az árak emelkedése nem tekinthető inflációs jellegű- nek. 1968 előtt a nagykereskedelmi árak emelkedése csak egy évben haladta meg a 3 százalékot, míg a fogyasztói árak növeke- dési üteme 1966-ig 2 százalék alatt volt. Az 1960—as évek közepétől kezdve gyors áremel- kedés kezdődött, amelyet a fogyasztói árak esetében 1971—ben és 1972-ben némileg mér—
sékelt (: bér- és órellenőrzés, 1973-ban azon- ban ismét fokozódott az áremelkedés, 1974—
ben pedig az előző évnél lényegesen gyor—
sabban. már 11 százalékkal nőttek a fogyasz- tói árak.
Ami a munkanélküliség arányát illeti, ez 1959 és 1964 között —— az Egyesült Államok mértékével mérve — elfogadható szintű volt.
átlagosan 5.7 százalék körül mozgott. 1966-
ban 3.8 százalékra esett vissza, majd 19?!) óta ismét emelkedő tendenciát mutat. Az 1966 és 1970 közötti mérsékeltebb munka—
nélküliségi aróny egybeesik a fogyasztói árak 1960—es évek végén bekövetkezett emelkedé- sével. A közgazdászokat erősen foglalkoz—
tatja a munkanélküliség aránya és a bérek.
illetve az árak emelkedési üteme közötti ösz- szefüggés kérdése. Kitűnt, hogy a bérek a munkanélküliség alacsonyabb szintje mellett gyorsabban nőnek. mint magasabb szint ese—
tén. Gazdasógpolitikai vonatkozásban ez azt jelentheti. hogy nagyobb munkanélküliség árán lassítható az infláció, vagy forditva, a munkanélküliség nagyobb mértékű csökken- tése magával hozza az inflációs ráta emel—
kedését.
A vizsgált időszak első néhány évét vi—
szonylagos árstabilitás jellemezte. 1965—re tehető az első év. amikor a fokozódó költ- ségvetési kiadások és fogyasztói igények nyomán az árak és a bérek növekedése gyorsulni kezdett- Ezektől az évektől kezdve a különböző költségvetési és pénzügyi aka- dályok erősen csökkentették a gazdasági ex—
panzió ütemét, és 1969-re még nem túl je- lentős visszaesés következett be. Ennek el- lenére folytatódott az árakra nehezedő inflá- ciós nyomás. Az 1966—1970-es években az infláció ellenállónak bizonyult a keresletsza- bólyozó gazdaságpolitikóvol szemben. és az ár— és bérintézkedések magukon viselték a várható gyors infláció jegyeit.
1971-ben az új gazdaságpolitika beveze—
téseként 90 napra befagyasztották a béreket és az árakat. Ez jelentette az első lépést ah-
hoz a 33 hónapig tartó szakaszhoz. amely közvetlen ór- és bérellenőrzést jelentett,. Az ezután következő időszakra a kormányzat — lényegesen csökkentett áremelkedés mellett -— ismét visszatért a szabadabban érvénye—
sülő piaci hatások politikájához. Ez a sza- kasz bizonyos eredményeket hozott, ameny—
nyiben a fogyasztói árak 1967 óta ekkor emelkedtek a leglassabban, évi átlagban csak 3,3 százalékkal. A fokozottabb ár— és bérellenőrzés hatékonyságáról megoszlottak a vélemények. de a szerző megitélése sze-
rint a rendszer 1973-ban történt felszámo—
lása, a gazdaság helyzetét tekintve, túlzot- tan gyors volt.
Kétségtelen, hogy az Egyesült Államok ak- kori gozdasági fellendülése egybeesett a ví—
lágszerte fokozódó kereslettel, s ez erős nyo- mást gyakorolt a termelőkapacitósra, főként a nyersanyagok tekintetében. A dollár 1973.
évi leértékelése egyidejűleg az export fokozá- sa és a belföldi órak, főképpen a mezőgaz- dasógi termékek árának emelkedése irányá—
ban hatott, különös tekintettel a világmére—
tű hús- és gabonahiónyra. Az újonnan fellé—
pő jelenségek ismételten szükségessé tették az árellenőrzési rendszer bevezetését. de az
