Moen, Ph. – Dempster-McClain, D. – Williams, R. M.: A társadalmi integráltság és az élettartam

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

835

nincs, nem is olvasnak, egyetlen kapcsolatuk

a külvilággal a televízió.

Bár a felmérésből világossá vált, hogy ma—

napság a franciáknak első számú szórakozása a televíziózás, mégis, a kérdésekre adott vála- szok szerint, a kedvelt szórakozási módok kö—

zött a tévézés csupán a tizedik helyen áll a séta, kirándulás, olvasás, kertészkedés, horgászat

stb. mögött. A 20 évvel ezelőtti felméréshez vi—

szonyitva a naponta rendszeresen tévét nézők aránya nem valtozott, míg a heti átlagos tévé—

nézési idő megduplázódott (17 óra). Lényeges

változás továbbá, hogy míg 1967—ben a nyug- díjasok ritkán néztek tévét, mára az idősek,

illetve az inaktív népességhez tartozók töltik a legtöbb időt a készülék előtt. A tévéműsorok abszolút nézettségi sorrendjében az első helyen

a kortárs mozifilmek állanak, utána a zenés

varieték, majd a tévéfilmek és a sorozatok.

Legalacsonyabb (4 százalék) a komolyzenei

hangversenyek és operaközvetitések kedvelői—

nek az aránya. Az új csatornákat főleg a fiata- lok kedvelik.

(ism.: Szabó Zsuzsa)

MOEN, PH.—DEMPSTER—MCCLAIN, D.—

WILLIAMS, R. M.:

A TÁRSADALMI INTEGRÁLTSÁG És AZ ÉLETTARTAM

(Social integration and longevity: an event history analysis of women*s roles and resilience.) — American Saciologir'al Review. 1989. aug. 635—647. p.

A múlt század végén Émile Durkheím, francia szociológus még úgy vélte, a nők kevésbé vesz-

nek részt a társadalom életében, mint a férfiak,

s így nem részesülnek a kollektív létnek sem az áldásaiból, sem pedig hátrányaiból. Napjainkra azonban alapvetően megváltozott a helyzet:

a nők tevékenysége egyre kevésbé korlátozódik az otthon és a csalad világára; a gyengébb nem

tagjai mind több és mind sokfélébb társadalmi

szerepet töltenek be. Kérdés, milyen hatással van a növekvő társadalmi aktivitás a nők egész- ségi állapotára? Erre a kérdésre keresnek vá- laszt tanulmányukban a szerzők.

A szakirodalomban lényegében három, egy—

mással ellentétes nézet fogalmazódott meg a

társadalmi integráltsagnak — vagyis az egyén által betöltött különféle társadalmi szerepek számának — a szellemi, illetve fizikai egészségre gyakorolt befolyását illetőleg, Az egyik felfogás szerint mennél több ponton, mennél több sze- repen keresztül kapcsolódik be valaki a társa—

dalomba, annál nagyobb hatalommal, presz-

tízzsel rendelkezik, annál több forrásból képes érzelmi kielégülést — egyebek között társadalmi

elismerést __ szerezni magának. Mindez együtt vélhetőleg kedvező hatással van egészségi álla—

potára. Ebben a felfogásban tehát az egyén tár- sadalmi integráltsaganak mértéke, társadalmi

szerepeinek száma és sokfélesége növeli az

élettartam hosszat.

Homlokegyenest ellenkező következtetésre

jutnak ezzel szemben azok, akik a társadalmi szerepek nagy számában nem a kiaknázható erő-

forrást, hanem egyfajta feszültséggócot látnak.

Az ő véleményük szerint a sokféle szerep túl—

terheli az egyént, a hozzájuk kapcsolódó visel—

kedéselvárások nem ritkán ellentétesek egy-

mással, s a személyiség könnyen összeroppan az egyidejűleg teljesíthetetlen követelmények nyomása alatt. Ebben a megközelítésben a tár—

sadalmi integráltság erőssége, a különféle tár—

sadalmi szerepek nagy száma rontja az egészségi

állapotot, csökkenti a várható élettartamot.

Végül a harmadik felfogás képviselői szerint a társadalmi szerepek egészségi hatásait vizs—

gálva nem annyira e szerepek számára, hanem inkább azok konkrét tartalmára — a puszta

mennyiség helyett tehát a minőségi tényezőkre —

kell összepontositani figyelmünket. A külön- féle szerepek nem egyformán, hanem sajátos jellegük függvényében befolyásolják az egyén

egészségi állapotát, következésképp nem lehet

őket egyszerűen összeadni, differenciálatlan egészként kezelni. Azok a szerepek például, amelyekhez a valakiről való gondoskodás köve- telménye kapcsolódik —- legjobb példa erre az anya szerepe —, vélhetőleg kedvezőtlenebb ha- tásúak az élettartam hossza szempontjából, mint azok, amelyek lényege a mások számára

nyújtott érzelmi támogatás (ilyen a szomszéd

vagy a barát szerepe).

E három különböző nézet helyességét a szer—

zők egy kétlépcsős panelvizsgálat segitségével ellenőrzik. Az első adatfelvételre —- vagyis az első ,,lépcsőre" — 1956-ban került sor New

York államban. Ekkor 427 olyan nőt kérdeztek

meg. akiknek életkora 25 és 50 év között volt, s akik közül mindegyik házasságban élt, gyer—

meke is született. Ugyanezeket a nőket 30 év múltán, 1986—ban ismét felkeresték; ez volt a kutatás második ,,lépcsője". Az eredeti mintá- ba bekerült személyek döntő többségét sikerült megtalálni: 76 százalékuk még élt 1986—ban, 19 százalékuk pedig meghalt az eltelt három év- tized folyamán. Mindössze 5 százalékuknak nem sikerült a nyomára akadni.

A vizsgálat függő változója az élettartam

hossza. lizt a már meghaltak esetében a halál, a még élők esetében pedig a megkérdezés idő—

pontja alapján számítják ki a szerzők. Azoknál, akiket nem sikerült irregtalálni, azt a legutolsó időpontot veszik figyelembe, amikor — roko- nok, szomszédok stb. tanúsága szerint — még életben voltak. A független változók közül az a mutató a legfontosabb, amely az egyén társa- dalmi integráltságának mértékét, vagyis az általa betöltött különféle szerepek számát je- löli, A kutatók hat szerepfajtat vonnak be az elemzésbe: aktiv keresőképesség, baráti kap- csolattartás, szomszéd kapcsolattartás, rokoni kapcsolattartás, rendszeres templombajáras,

836

klub— vagy szervezeti tagsag. Mivel az élettar—

tam hossza nyilvánvalóan függ attól, hogy hány éves volt a megkérdezett személy az első adat- felvétel idején — a továbbélés valószínűsége az életkor előrehaladtával csokken —, ezért kont- rollvaltozókc'nt az életkor is szerepel a vizsgált modellekben, Ismeretes továbbá, hogy az isko- lázottság és a foglalkozás erös statisztikai kap—

csolatot mutat az egészségi állapottal; a hamis oksági összefüggések kiküszöbölése érdekében tehát a társadalmi helyzet e két fontos mutató—

ját is be kell vonni a vizsgálatba.

Az adatfeldolgozás első szakaszában a szer- zök arra a kérdésre keresnek választ, hogy a tár—

sadalmi integraltság mértéke -— vagyis a külön—

fele tarsadalmi szerepek szama — növeli vagy éprenséggel csokkenti--e az élettartam hosszat

ltt tehát még csupán az egyén által betöltött

szerepek puszta mennyiségével foglalkoznak, s figyelnen kívül hagyják az egyes szerepek konkrét tartalmait. A számítási eredmények azokat igazoljak, akik a társadalom életébe való sokoldalú betagozótle'tsnak pozitív hatást tulajdonítanak: a megkérdezett nők közül azok élnek legtovább, akik a legtöbb társadalmi sze- reppel rendelkeznek.

Felmerült azonban az az ellenvetés, hogy a társadalmi integraltsagnak és az egészségi alla- potnak ez a pozitiv kapCsolata csupán látszó—

lagos, azoknak a tényezőknek a terméke, ame—

lyek egyarant befolyásolják a betöltött szerepek

számát és az élettartam hosszat. E probléma tisztázása érdekében a szerzők regresszióelem—

zés segítségével kiválasztják azokat a változó- kat, amelyektől erősebben függ a társadalmi integraltsag mértéke. Harom ilyen tényezőt találnak: a megkérdezett iskolázottságt'it, önér- tékelését és férje foglalkozását, Amennyiben ezek a változók egyszersmind az élettartam hosszára is lényeges hatast gyakorolnanak ak- kor valoban fenyegetne annak veszelye hogy hamis a korábban megállapított összefüggés a szerepek száma és az egészségi állapot között A tapasztalat azonban más. A három tényező egyike sem all statisztikailag értékelhető erős- ségtt kapcsolatban az élettartammal.

lágy tovabbi ellenvetés az integraltsag és az egészség közötti összefüggés irányára vonat- kozhat. Biztos—e, hogy a szerepek száma az oka az élettartam hosszúnak. nem pedig megfor—

dítva: a kedvező egészségi állapot vezet erős tarsadalmi integraltsaghoz? Sajnos, az első, 1956. évi megkértlezéskor a szerzők nem vizs—

STATISZTIKAl lRODALMI PIGYELÖ

galták az egyének egészségi állapotát; közvetett információk alapján azonban úgy tűnik, a megállapított oksági viszonynak a szerzők ál—

tal feltételezett iránya a helyes, vagyis az erős társadalmi beágyazottság idézi elő ajobb egész- ségi állapotot.

Az elemzés második szakaszában a szerzők figyelme a tarsadalmi szerepek számáról azok tartalma felé fordul. Elsőként azt a feltevést ellenőrzik, miszerint azok a társadalmi szere—

pek, amelyekhez a valakiről — elsősorban gyere—

kekről — való gondoskodás kötelezettsége kap—

csolódik, csökkenti az élettartam hosszát. Az eredmények nem igazolják ezt a feltevést: a nők családon belüli megterhelését kifejező változó

—— amely a gyermekek és a háztartásban élő egyéb személyek szamat tartalmazza — nem be- folyásolja érdemlegesen az egészségi állapotot.

Egy másik feltevés szerint azok a társadalmi szerepek, amelyekhez ún, elsődleges csoporto—

kon belüli érzelmi támogatás nyújtása kapcso—

lódik, növelik az élettartam hosszát. E kérdés tisztázása érdekében a szerzők a vizsgált hat szerep közül egyetlen közös mutatóba vonják össze azokat, amelyek ilyen kiscsoportokon belüli tagságra utalnak (rokon, barát, szom—

szed) Hasonlóan a nők csaladi megterhelését jelző vaaltozolio7, ez a mutató sem all statiszti—

kailag ertekelheto ei()sségű kapcsolatban az egészségi alla pottal.

Egy harmadik elképzelés szerint a tarsadalmi szerepeknek az élettartam hosszára gyakorolt hatása nem csupan attól függ, egy adott sze—

mély betolti—e ezeket a szerepeket vagy sem, hanem attól is, milyen intenzíven vesz részt a szerep által megkívánt tevékenységekben. Nos, a számítási eredmények fényében ez a feltevés sem állja meg a helyét: a különféle szerepekhez kapcsolódó tevékenységek intenzitását kifejező mutato — amely olyan információkat foglal ma- gába, mint peldaul a templombajt'iras gyakori- sága vagy a rokonok meglátogatásanak sűrű—

sége — nem befolyásolja lényegesen az egészségi állapotot

Összességében tehát a szakirodalomban meg- fogalmazódott három alapvető felfogas közül a kutatás azt tamasztja alá, amely az erős tar—

sadalmi integraltsag 4— azaz a nagyszámú tar—

sadalmi szerep kedvező egészségi következ—

ményeit hangsúlyozza, függetlenül e szerepek konkrét tartalmától, sajatos jellemzőitől.

(ls m.: Alokmny Ferenc)