STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ
185
fedezik. Ennek célja a holland ipar technológiai szűk keresztmetszeteinek feloldása. Nem támo- gathatók azonban elszigetelt témakörök vagy üzleti vállalkozásnak minősülő tanszéki fel- adatok.
A holland nemzeti programok között jelen- tősebbek az anyagtechnológiákra, a biotechno—
lógiára, a gyógyászati és orvosi eszközökre, el- járásokra, az információtechnológiára, a kör—
nyezetvédelmi eszközökre és eljárásokra vonat- kozó kutatások és fejlesztések. A pályázó cége- ket arra ösztönzik, hogy a gyakorlatban alkal- mazzák a fejlesztési eredményeket, minél gyor- sabban valósítsák meg az innovációt elősegítő kutatásokat. A programokkal olyan speciális feltételek teremthetők, amelyek Hollandiába
vonzzák a külföldi befektetőket.
A finn és a holland tapasztalatokra építve a szerzők az osztrák technológiapolitika formá- lásátk illetően a következő megállapításokat teszi :
— a nemzeti és nemzetközi kutatás—fejlesztési programok eredményei csak közép— és hosszú távon mutatkoznak, az induló helyzetben legfontosabb a hosszú távú célok és a célok megvalósulásától várt eredmények egyértelmű meg- határozása;
— megfelelő horizontális és vertikális információárarn—
lással lehetőséget kell adni felelős, a programcélokhoz iga—
zodó decentralizált döntésekre;
-— a technológiapolitika hatáselemzéseket igényel, ugyanis a tényezői egymással is szoros kölcsönhatásban vannak; a nemzeti célok meghatározásában növekszik a nemzetközi kutatási-fejlesztési programok szerepe, ezért a nemzeti és nemzetközi pénzalapok leghatékonyabb kom- binációját célszerű kialakitani;
-— a különböző eszközök kombinációja során figyelembe kell venni, hogy a programokban érintett vállalatok adott- ságai (szakterületük, nagyságuk, tőkeerejük, kockázatvi- selési hajlandóságuk stb.) igen eltérők;
— a támogatást odaítélő testületeknek aktuális, súlyo- zott és elemzett információra van szükségük ahhoz. hogy követni tudják a kijelölt célok megvalósulását, a kialakult feltételrendszert, annak esetleges fogyatékosságait, veszte- séggel járó ellentmondásait stb.
(Ism.: Nádudvari Zoltán)
A KÖZÖS PIAC! ORSZÁGOK KÖNYVVI'I'ELI RENDSZEREI
(Accounting for Europe's dih'erences.) — International Management. 1991. 5. sz. 52—55. old.
Bankárok, befektetők és más üzletemberek egyformán érdekeltek abban, hogy betekint—
hessenek jelentősebb partnereik — meglevő és leendő üzletfeleik — könyvviteli kimutatásaiba.
A Közös Piac országaiban 1991 elejétől erre van is mód. Az adott időponttól kezdve ugyanis az érdekeltek áttekinthetik az integrációhoz tartozó főbb országok bármely nagyvállalatá- nak elszámolásait. Azonos fogalmakkal dol—
gozó igazgatósági jelentések, könyvvizsgálói beszámolók és feljegyzések állnak rendelkezé- sükre, egyező módon felépítve. Azt hihetnénk ezek után. hogy a könyvviteli gyakorlat egysé- ges e földrajzi—gazdasági térségben,;z azonban nincs így. A tévhitet az Egyesült Allamokban
tapasztalható könyvviteli harmonizáció su—
gallja, az európai egységesítés viszont inkább látszólagos, mint valóságos.
A Közös Piac 1978 óta kísérletezik a könyv- viteli elszámolások összehangolásával, és jól- lehet a formák már nagymértékben azonosak, a tartalom —- történelmi okokból — változatlanul eltérő. A profit még mindig nem ugyanazt je—
lenti a Közösség valamennyi országában.
Könyvviteli fogalmak szempontjából Európa két övezetre oszlik. A kisebbik rész az Egye- sült Királyságot, lrországot és Hollandiát fog—
lalja magában. Ezen országok gyakorlata sok- ban hasonlit az Egyesült Államokéhoz.
A könyvviteli elmélet és gyakorlat itt a tőke- piac beruházóinak információs szükségleteihez alkalmazkodik. Ezzel szemben a nagyobbik övezetben — alapjában véve az Európai Kö- zösség (EK) többi országában — az adókivetés igényeihez illesztették a könyvvitelt.
A tőkepiaci zónában a vállalatok adóztatása az adóköteles bevétel nyilvántartásán alapszik.
Ez a bevétel különbözik attól, amit a megfelelő vállalati számlán nyilvánosságra hoznak, és amelynek a beruházók tájékoztatása a célja.
A másik övezetben (ezt Franciaország és Né- metország uralja) a közzétett számlák min—
denekelőtt az adókivetés alapjai. Ezen orszá- gokban kereskedelmi törvényt alkottak. A cé- gek által fizetendő vállalati adó nagysága a pro- fit nyilvánosságra hozott mértékétől függ.
Az adómodellt azokban az országokban ér- vényesítik, ahol a vállalatoknak hagyományo- san a bankok a fő pénzforrásai, míg a tőke- piaci forma ott általános, ahol a cégek nagy—
mértékben a rendes (törzs-, tehát nem elsőbb—
ségi) befektetésektől függnek. Az angliai, az ir vagy a holland vállalatok a beruházók von—
zására maximális profitot igyekeznek kimu- tatni, miközben a francia vagy a német vállal—
kozók kimutatott hasznuk és ezzel adókötele- zettségük minimalizálására törekednek. Az adómodellt érvényesítő országokban a banká- rok hosszú távon érdekeltek a vállalatokban, és osztalékot várnak tőlük; nemigen hatnak rájuk az inliációs profitok, amelyek felduz- zasztják a részvényárfolyamokat, és tőkenyere—
séget hoznak létre.
A brit üzletember gazdasági hasznot húz a hazai könyvelési előírásokból, amelyek lehe- tővé teszik számára, hogy sajátos többletkölt- ségeket vállaljon (például egy másik céget át- véve fizessen a vevőkör eszmei értékéért, az ún. ,,goodwill"-ért a mérlegben kimutatott tar- talék, illetve tőkee'rték és nem a profit rovására).
Ez magyarázza, hogy az angol vállalatok a vál- lalati proíitnagyságokat kimutató és egyúttal a tőkehozadékok sorrendjét jelző listáknak is az élén állnak.
Az elmondottak jól illusztrálhatók egy mul- tinacionális vállalati csoport adataival, olyan komplexuméval, amelynek az EK-országok—
ban mindenfelé vannak leányvállalatai, és
186
amely a könyvvitelét összehasonlítási célokra mindenütt hozzáigazítja a helyi előírásokhoz.
A tanulmány táblába foglalja e profitok orszá- gonkénti átlagait (ECU—ban), az adók és más pénzügyi terhek levonása előtt, valamint az adókkal már mérsékelt, de az osztalékkal még nem csökkentett összegeket. A tábla jelezte szóródás legfontosabb eleme a vállalkozások eszmei értéke, vagyis az a különbség, amely az egy-egy vállalatért fizetett ár és vagyonának nettó értéke között fennáll. Mivel az Egyesült Királyság vállalatai az eszmei értékkel a mér- leget terhelik, a profit ott érintetlen marad.
Más országokban a profitkiigazítás nagysága annak az időtartamnak a hosszától függ, amely során a "goodwillt" a profit ellenében leír- hatják.
Egységesitett adórendszer nélkül nehéz a megfelelő országok könyvvitelét összhangba hozni. Ezt napjainkban csak bonyolitja az az angol javaslat, hogy változtassák meg mind- azoknak a közösségbeli országoknak a könyv- viteli szabványait, amelyek nem tartanak lé—
pést a többiekével.
Az 1980-es évek közepén és végén Angliában számtalan vállalat olvadt be nagyobb vállala- tokba. Ez nyomást gyakorolt a cégekre, hogy részvényeik árfolyamának emelése érdekében maximális profitokat jelentsenek. Az érintett vállalatok abban reménykedtek, hogy így egy- részt elriasztják az üzleti élet ,,ragadozóit", másrészt kisebb költséggel tudnak más válla—
latokat sajátjukba beolvasztani. A tanulmány két tanulságos — és egyben riasztó — példáját mutatja be e műveleteknek: az ún. Coloroll- esetet és a Polly Peck—csoport üzleti manőve-
rett.
A ,,mérlegen kívüli könyvvezetés" betiltása várható azon javaslat nyomán, amelyet a brit könyvviteli szabványok kialakításáért felelős bizottság ajánl a Közösség számára. Ennek célja, hogy — amint a Bizottság elnökének nyi- latkozata kifejezi -— olyan megoldást találja- nak, méghozzá gyorsan, amely lehetővé teszi, hogy a beruházók a mérlegbeszámoló első Öt oldalán mindent megtaláljanak, ami egy-egy vállalat pénzügyi helyzetéről tájékoztatja őket.
,,Biztositannnk kell a könyvviteli számlák olyan keretét, amely a felhasználók gondolko- dásmódjának felel meg" — mondja az elnök, és hozzáteszi: ,,Nem hiszem, hogy ez ma így lenne." A Közösség könyvviteli szabványok—
kal foglalkozó ügyosztálya azonban nem ért egyet elképzeléseivel. Szerintük a szabványok kidolgozása az illetékes EK—központ dolga, és nem érzik szükségét a ,,brüsszeli" előirások semmiféle elkülönült és kiegészítő értelmezé—
sének.
Létezik eközben legalább egy olyan terület, ahol az EK Anglia előtt jár, ez pedig a könyvvizsgálói és az egyéb könyvviteli mun- kák elválasztása egymástól. Bizonyos vádas- kodások hatására, amelyek szerint egyes nagy
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ
könyvvizsgáló—könyvszakértő cégek -— a meg- bízások elnyerése érdekében és a vizsgált gaz- dasági szervezetek nyomására — olykor a való- ságosnál kedvezőbb véleményt alkottak az álta—
luk vizsgált vállalatok anyagi helyzetéről, az EK-országokban a könyvszakértői, illetve a könyvelés-tanácsadói egységeket kezdték el- különíteni egymástól. Mind többen követelik, hogy a könyvvizsgálók legyenek tárgyilagosak a revíziók során, és a köz érdekeit képviseljék.
Olaszországban például megkövetelik: öt—
évenként váltsák a könyvvizsgálókat. Eközben a brit—amerikai tanácsadók és könyvszakér- tők kétségüket fejezik ki a ,,kettősség" igényét és tárgyilagosságát illetően. Példaként -— egye- bek közt — egy bordeaux-i cégre hivatkoznak, ahol háromfelé válik ugyan a tanácsadói, a törvényességi—jogászi és a könyvszakértői te- vékenység, illetve szervezet, és mindháromregy—
ségnek külön telefonszáma van, de ügyfeleik névsora azonos, és a három cégnek ugyanaz a vállalat a tulajdonosa.
Az EK—országok egymástól gyökeresen el—
térő felfogása a könyvelésről láthatóan azokat a különbözőségeket fejezi ki, ahogyan a tó- kékhez hozzájutnak, ezért adminisztrativ in- tézkedésekkel aligha érhető el a kívánatos összhang.
(Ism.: Somogyi Miklós)
LUTZ, E.—MUNASINGHE, M.:
KÖRNYEZETI ELSZÁMOLÁSOK
(Accounting for the environment.) — Finance and Deve—
lopment. 1991. 1. sz. 19—21. p.
A közgazdászok újabban egyre inkább töre—
kednek a természeti erőforrások ügyelembe- vételére a nemzetitermék- és nemzetijövedelem- számításokban. Erre az a felismerés vezetett, hogy a nemzetgazdasági számlák (System of National Accounts — SNA) jelenlegi rendszere nem veszi kellően figyelembe ezt a tényezőt, és ebből adódóan a ráépülő fejlesztési stratégiák nem biztosítják a (hosszú távon) fenntartható fejlődést.
Az SN A nemzetijövedelem—számítása a brut- tó hazai termék (GDP) meghatározására épül, ami a piaci tevékenységek jól alkalmazható mé—
rőszáma, és fontos makroszintű gazdaságirá- nyitási mutató. A GDP ugyanakkor nem tük—
rözi a környezeti erőforrások kimerülését, illet- ve az ebből adódó veszteségeket. Az SNA álta—
lában piaci árakon alapuló jól meghatározott bevétel-kiadás elszámolást alkalmaz. A piaci információk viszont általában nem jelzik a kör- nyezet szennyeződését és leromlását, ahullade'k- elhelyezést és mindennek a társadalomra gya- korolt hatását.
A természeti erőforrások és a környezet el—
számolásának hiányosságai részben az ember által létrehozott (felhalmozott) és a természeti
