Rjabuskin, B.: A Szovjetunió és az Egyesült Államok beruházásainak összehasonlítására szolgáló módszertan tökéletesítése

STATISZTIKAI iRODALMl FIGYELÖ

101

BREDOV. V. - LEVIN. A.:

A LAKOSSÁGI KERESLET ELÖREJELZESI MODSZEREINEK TOKELETESITÉSERÖL

(O szoversensztvovanii metodov prognozirovoni- ja szprosza naszelenijo.) — Voproszü Ekonomíkí.

1971. 4. sz. 82—91. p.

Az irányítás és a tervezés hatékonyságá—

nak növel-ésében jelentős szerepet játsza- nak a lakossági keresletre vonatkozó prog- nózisok. Jelenleg azonban - mint a Szovjet—

unió Legfelsőbb Tanácsának 1970. évi de- cemberi ülésén megállapították -- a lakos—

sági kereslet tanulmányozása nem áll meg—

felelő szinten, ami megnehezíti az ipar al- kalmazkodását a szükségletekhez. Többek között emiatt is napirendre került a Szov—

jetunióban a lakossági kereslet elemzési és előrejelzési módszereinek továbbfejlesztése.

Ezen a területen egyik alapvető probléma a kereslet hosszú távú prognosztizálására alkalmas módszereinek megteremtése.

Jelenleg főleg rövid és középtávra szóló elemzések készülnek, amelyek időtartama általában nem haladja meg az 5—6 évet.

Ezek az elemzések és prognózisok azonban nem felelnek meg a hosszú távú tervezés követelményeinek. Ezért is sürgetően merül fel a lakossági kereslet hosszú távú előrejel- zésének kidolgozása. Ebben a vonatkozás—

ban kettős feladat áll a kutatók előtt. Egy- részt hosszú távú prognózisokat kell össze- állítani, másrészt 'ki kell dolgozni a prog—

nosztizálási módszereket.

A szerzők a lakossági kereslet alakulására vonatkozó hosszú távú prognózisok vontat- kozásában kiemelik. hogy hosszabb távon — 10—15 év alatt -— a technikai haladás. a divat. a fogyasztási szokások módosulása követk-eztében a kereslet jelentősen változik, ami nem teszi lehetővé a lakossági keres—

let nagy részletességű prognosztizálását. A hosszú távú előrejelzések ezért csak össze—

vont árucsoportokra vonatkozhatnak.

A lakossági kereslet hosszú távú prog—

nosztizálásóban nagyrészt a rövid és közép—

távú elemzéseknél használatos módszereket (például a korrelációanalizist) alkalmazzák.

Emellett azonban egy sor olyan tényezőt is figyelembe kell venni, amely a lakossági ke- * resletre csak viszonylag hosszabb interval—

lumokban van hatással. llyen a városi és afalusi lakosság arányának, a lakosság demográfiai struktúrájának módosulása stb.

Az egyes árucsoportok prognosztizálásá- nál — az általános tényezőkön kivül — egy sor specifikus faktor hatására is figyelem—

mel kell lenni. így például a bútorkereslet alakulása igen nagy mértékben függ a la—

kásépitkezések ütemétől stb.

A lakossági kereslet megalapozottabb prognosztizálásának feltételei közé tartozik a keresleti modellek dinamikus jellegének fokozása és olyan pótlólagos információk fi-

gyelembevétele, amelyek a kereslet struktu- rális változásait a prognosztizált periódus minden évében jelzik. Ez utóbbi esetben a prognosztizálás során nemcsak az előre- jelzésben szereplő időszak végén várható keresleti struktúráról kapnak képet, hanem folyamatosan a közbeeső évekről is.

A szerzők véleménye szerint lényeges kér—

dés a rövid és a középtávú előrejelzés mód- szereinek tökéletesítése is. Jelenleg az ilyen típusú előrejelzések vagy a háztartásstatisz—

tikai megfigyeléseken, vagy a kereskedelmi statisztikai adatokon alapulnak.

A háztartásstatisztikai megfigyeléseket felhasználó előrejelzésne'l a szerzők szerint a jövőben nagyobb figyelmet kell fordítani az árak keresletalakitó szerepére.

A prognózisok másik fajtájánál a lakos—

ság jövedelmi szinvonal szerinti megoszlá—

sának figyelembevétele okoz problémát.

A lakossági kereslet előrejelzésénél ugyanis sok esetben nem fordítanak figyel- met a lakosság jövedelmi színvonal sze—

rinti megoszlásának változására, holott az ilyen jellegű eltolódások számottevő hatás—

sal járhatnak. jelentősen befolyásolhatják a kereslet alakulását. A különböző jövedelmi szinvonalú lakossági rétegek egymáshoz vi—

szonyitott arányainak változását és az ilyen jellegű arányeltolódás keresletre gyakorolt hatását — a szerzők szerint —- többek között úgy "lehetne figyelembe venni. ha a prog—

nózis kidolgozásához használatos modellbe egy olyan tényezőt is beépítenének, ami a lakossági csoportok jövedelmi színvonal sze- rinti megoszlását jellemzi. (Ezt a módszert egyébként A. !. Grebnev javasolta.)

A prognózisok kidolgozásnál problémát jelent az árváltozás kérdése is. A nehézsé—

gek egy része abból adódik, hogy az árin- dexszámítás módszertani problémái miatt az árindexek nem mindig tükrözik vissza a tényleges ármozgást. Másrészt az egyes árukra perspektivikus árak nincsenek, ezért az előrejelzésben a bázisidőszak árviszonyait

kell figyelembe venni.

(ism.: Csahók István)

RJABUSKIN. B.:

A SZOVJETUNIO ÉS AZ EGYESULT ÁLLAMOK BERUHÁZASAlNAK USSZEHASONUTASARA SZOLGÁLÓ MÓDSZERTAN TUKELETESlTÉSE

(O szoversensztvovanii metodologii szoposztavle- nija kapital'nüh vlozsenij SZSZSZR i SZSA.) — Vesztm'k Sztatisztíkí. 1971. 4. sz. 34—43. p.

A szerző bevezetésül közli, hogy a szovjet szakirodalomban több közlemény is foglal—

kozott már (így például la. B. Kvasa, L. ].

Neszterov és Sz. M. Nikitin tollából) azok- kal a módszertani elvekkel, amelyek alap- ján a Szovjetunió és az Egyesült Államok

102

beruházásait össze lehet hasonlítani. Úgy véli, az újabb kutatások eredményeként most lehetőség nyílik arra, hogy a meglevő módszereket tökéletesítsék, a számítások pontosságát növeljék és az összehasonlítás- ba vont témák körét bővítsék. Hangsúlyoz- za. hogy a továbbiakban mindenütt a szov- jet statisztikai rendszerben alkalmazott me—

todikát és osztályozásokat veszi alapul, tehát annak a lehetősé évei foglalkozik, hogyan lehet az Egyesült iiamokban alkal- mazott módszereket az előbbiekhez "hason;

lítani". azzal legalább közelítően egyne-

vezőre hozni. ,

Mielőtt az Egyesült Államokban,,olkaima- zott metodikára rátérne, a szerző kiemeli a szovjet módszertan néhány fő jellemzőjét.

Ezek a következők:

——a beruházások nem tartalmazzák a nagyjaví- tások (generál javítások) ráfordításait. bár a nagy- javítások bizonyos fajtáit eléggé nehéz megkülön- böztetni a gépek és berendezések korszerűsítésé- től (ez utóbbiakat a beruházások közé sorolják):

— nem sorolják a szovjet gyakorlatban a beruhá- zások közé a produktív állatok törzsállományának kialakítására történt ráfordításokat. továbbá az álla- mi intézmények részére vásárolt berendezéseket és

felszereléseket sem: '

—- a beruházások összetétele: építési-szerelési munkák, gépberuházások, egyéb beruházások.

A szerző ezek után úgy véli, hogy a szov- jet ,,beruházások" fogalmának az Egyesült Államokban a ,,fixed capital formation"

(állótőkeképzés) a megfelelője. Az Egyesült Államok nemzeti számlájának összevont táblázatában az állótőkeképzést —- a bruttó nemzeti termék végső felhasználásának egyik részeként —- a magántevékenység szférájába utalják. A cikk bemutatja az Eavesült Államok magánberuházásainak összetételét, és minthogy a beruházások tar—

talma nagyjából egyezik a szovjet gyakor- lat szerintivel (az előzőkben említett kire—

kesztések az amerikai gyakorlatban is,ho—

sonlák), a szerző a beruházások volumené- nek meghatórozását mindkét országra a kö- vetkező alkotórészek összegeként javasolja:

k—épitési (lakás— és egyéb építkezési) ráfordítá—

SO .

— a közvetítőknek az épületek és építmények ér—

tékesíte'séből származó jutaléka.

';— új berendezések vásárlására történt ráfordítá- so .

Külön vizsgálja a cikk az állami beruhá- zásoknak az Egyesült Államokra jellemző összetételét (ennek sémáját is bemutatja).

összevetve a szovjet gyakorlattal.

Több olyan sajátosságot említ a szerző.

amelyek bizonyos mértékig megnehezítik a Szovjetunió és az Egyesült Államok beruhá- zásainak pontos összehasonlítását. Ezek kö—

zé tartozik a közvetítők jutalékának kérdése (ezt ketté kellene választani a régi, illetve az új létesítmények eladásával kapcsolatos tevékenységük volumene alapján, ami nem

oldható meg), továbbá az a körülmény. hogy a két országban nem teljesen azonos ismér— _ , vek szerint sorolnak valamely berendezést (felszerelést) az álló-, illetve a forgóeszkö-

zök fközé stb. _

Az elmondottakat összegezve a szerző hangsúlyozza, hogy az általa javasolt mó—

don a gyakorlatban kielégítő pontossággal lehet az Egyesült Államok összes beruházá- sainak volumenét megállapítani, és a Szov- jetunióéval összehasonlitani. A lényeges az, hogy a számítások alapjául az Egyesült Ái—

lamok összevont statisztikai (nemzeti szám- la-,) adatait kell tekinteni. _

Ezután a cikk egy nehezebb kérdéssel foglalkozik részletesebben: a beruházások szerkezetének összehasonlításával kapcsola- tos sokrétű probl—émakörrei. Ezen belül né—

hány, az összehasonlíthatóságot megnehe- zítő körülmény a következő.

- Az Egyesült Államok statisztikájábói hiányoznak a szerelési munkák ráfordításaira vonatkozá közvet- len adatok, továbbá néhány. az "egyéb" beruhá—

zások közé sorolt munkafajta adatai is. Ezért -- a szerző véleménye szerint -— a beruházási szerkezet jobb összehasonlitása érdekében mindkét ország összes beruházásait a következők szerint célszerű megosztani: 1. a gépek. eszközök. felszerelések vá- sárlására. illetve 2. az építési—szerelési munkákra és [egyéb beruházásokra történt ráfordításokra. (Er- re vonatkozóan egy összehasonlítási sémát mutat be a szerző.) A szovjet statisztikai adatok, illetve a szerzőnek az Egyesült Államok beruházásaira vo—

natkozó számításai alapján 1969—ben a Szovjetunió- ban az összes beruházások 33 százalékát fordítot—

ták gépi beruházásra, míg az Egyesült Államokban ez az arány 37 százalék volt.

-Az Egyesült Államokban a beruházásokat ter- melésbővitő. illetve 'a berendezések cseréjét és kor- szerűsítését célzó beruházásokra bontják. Ez utóbbi fogalom sokkal szűkebb, mint a megfelelő szovjet csoportosítás tartalma. annak megnevezése ugyan- is:, ..a működő vállalatok bővítésére. rekonstrukció- jára és technikai átalakítására történt ráfordítá- sok". Emiatt szükséges a vonatkozó egyesült álla- mokbeli adatok korrekciója. Érdekességként megem—

líti a szerző. hogy mig a Szovjetunióban az új ipari objektumok létesítésére az összes beruházások mintegy 40 százalékát fordítják. addig az Egyesült Államokban ez az arány csak kb. 20 százalék.

—Gyakran nehéz megállapítani. hogy mennyi volt az Egyesült Államokban az egyes "tiszta"

(profilidegen tevékenysége! nem, tartalmazó) ágaza- tok tényleges beruházása. Sok ugyanis a többféle ágazati tevékenységet felölelő összetett nagyvál—

Alalat (cég). és a beruházási adatok e vállalatok mindenfajta beruházásait magukban foglalják.

..Feldolgozá ipari" beruházásként jelentkezik pél—

dául az olajtársaságok beruházása. pedig ezen be- lül ráfordításokat eszközölnek az olajfúrásokra, sőt a kapcsolódó. iparba nem sorolható (például szál- lítási) tevékenységek fejlesztésére is.

A szerző a továbbiakban népgazdasági áganként tekinti át a két ország beruházá- sainak összehasonlítási problémáit. Az ipar- ra vonatkozóan megemlíti. hoay az Egyesült Államok iparában eszközölt állami beruhá—

zások adatai gyakran hiányosak. A kor- mányzati pénzügyi statisztika alapján pél- dául csak megközelítően lehet kiszámítani.

mi volt az arány az. építési, illetve a gépbe-

STATlSZTlKAl lRODALMl FlGYELÖ

103

ruházások között (a szerző számításai sze—

rint ez jelenleg 1,0:1,8). Mindezek ellenére a szerző úggy véli, hogy az általa javasolt módszer lehetővé teszi az ipari beruházások eddiginél pontosabb összehasonlítását a két ország között. Szerinte még azt a kérdést kell tovább tanulmányozni: milyen mérték- ben befolyásolja az összehasonlíthatóságot az a különbség, amely a Szovjetunió és az Egyesült Államok között (az iparban) szer—

vezeti vonatkozásban, továbbá az ipari t—u- dományos kutatások finanszírozását illetően áll fenn.

Végül néhány érdekes adatot közöl a szerző, amelyeket ajánlott módszere alkal-

mazásával, a szükség szerint korrigált ame—

rikai, illetve szovjet adatok összehasonlítá- sának eredményeként kapott. Ezek szerint 1950-ben a Szovjetunió beruházásainak vo- Iumene az Egyesült Államok beruházásai—

nak csak kb. 30 százaléka volt. 1950 és 1970 között a beruházások volumene a Szovjetunióban 6—szorosára, az Egyesült Ál- lamokban 1.7—szeresére növekedett, és így 1970-re a Szovjetunió beruházásainak volu—

mene már azonos volt az Egyesült Államo- kéval. A beruházások ágazati szerkezetének jellemzőit a szerző táblával illusztrálja.

(Ism.: Lacfalvi József)

MUNKAUGYI STATISZTlKA

LJUBINSZKU, V.:

A TUDOMÁNYOS MUNKASZERVEZES AZ ÁLLAMI APPARÁTUSBAN

(Naucsnaja organizacija truda v goszudarsztven—

nom apparate.) — Ekonomícseszkie Naukl. 1971. 4, sz. 19—25. p.

Az állami apparátusban dolgozók mun—

kájának korszerűsítéséről beszélve nem sza- bad figyelmen kívül hagyni e tevékenység sajátosságait. E munka nem meghatározott használati értéket hoz létre, hanem olyan szolgáltatásokat nyújt a társadalom számá- ra, amelyekkel elősegíti a társadalmi ter- melés. (: társadalmi haladás feltételeit.

Ezért az állami apparátus munkájának poli- tikai jellege van. Különleges sajátosságai—

nál fogva gyakran az apparátusban dolgo—

zó egyes emberek működése alapján von- nak le következtetéseket az egész appará—

tus tevékenységéről. ,

Az állami apparátusban dolgozók egy ré—

sze alkotó jellegű munkát végez, mivel al- kotó módon kell a mindig más és más kér- désekre a megfelelő megoldást megtalál—

ni. Az esetek egv részében maga a tel- adat meaoldója állapítja meg az alkalma- zandó módszert is. Sokszor e munka kutatá- si ielleget ölt.

Mindezek miatt a személyi tényezők igen fontos szerepet játszanak. Míg az anyagi termelés területén a aépesítés és az auto- matizálás segítségével az emberi munka nagymértékben helyettesíthető, az állami apparátusban csak az emberi munka bi- zonyos könnyítéséről, de nem helyettesíté—

séről lehet szó.

_Az előzőkben vázolt körülmények lelassít- iák az állami apparátusban dolgozók mun- káiánál a hatékonyság növekedését. Míg a fejlett országokban a termelésnél a haté- konvságlnövekedése 1500 százalékos. az ad- minisztrativ munkaterületeken a növekedés csak 200 százalékos.

A közgazdaságtudomány mind ez ideig kevéssé érintette e munkaterületet. Elsősor- ban jogi módszerek kerültek alkalmazásra, főként az apparátus felépítésére, az irányí—

tási folyamatra stb. vonatkozóan.

Új fogalom — az irányítási tevékenység tudományos szervezése —— kerül bevezetésre az általános tudományos munkaszervezéstől való elkülönítés céljából. Visnakov megha- tározása szerint az irányítási tevékenység tudományos szervezése meghatározott mó- don rendszerezett, szabályozott, a modern tudomány ajánlásai és az élenjáró tapasz—

talatok általánosítása alapján rendszerbe foglalt irányítói tevékenység. Bevezetése ter- mészetesen a jogi vonatkozások figyelembe—

vételével történhet meg.

A jelenlegi fázisban a tudományos mun—

kaszervezés még közös a termelő szférában és az állami apparátusban dolgozókat te- kintve, s a mégis meglevő különbségek a munka korszerűsítésére alkalmazott módsze- rekben mutatkoznak.

1967. június 26—29 között tartották az Össz-szövetségi Munkaszervezési Tanácsko—

zást, amelynek ajánlásai teljes mértékben alkalmazhatók az állami apparátus dolgo- zóinak munkájára.

Az állami apparátus munkájánál a mun- kamegosztás feltételezi a dolgozók egyes kategóriáinak specializációjót. Jelenleg az állami szerveknél a dolgozók jelentős ré—

sze megfelelő utasítások és alapelvek nél- kül dolgozik, egyszeri feladatokat és mea- bizatásokat végezve el. A munkamegosztás lehetővé teszi a szakképzett munkaerő ra- cionális felhasználását. '

A szerző idézi Sunikovnak az Ekonomiká- ban megjelent cikkét, mely szerint az alkal- mazottak munkahelyének tervezése. a típus—

bútorok kialakítása, a korszerű szen/ezési

technika bevezetése, a bizonylatok szabvá—

nyosítósc és az érvényben levo' normatíva