A lakossági megtakarítás és a fogyasztási javak piacának összefüggései

STATISZTIKAI ELEMZÉSEK

: f . . ' A LAKOSSÁGI MEGTAKARITÁS

ESA FOGYASZTÁSI JAVAK PIACÁNAK OSSZEFUGGESEP

DR. MELLÁR TAMÁS — RAPPAI GÁBOR

A tanulmány célja, hogy a fogyasztási javak aggregált piacának egyensúlyi vagy 'egyensú'lytalansági viszonyairól és ezzel összefüggésben a lakossági megta—

karitások természetéről megállapításokat tegyen. A fogyasztás és jövedelem elem- zése tehát csak ebből a szempontból és ennyiben jön számításba.

Vizsgálataink Magyarországra vonatkoznak, és az i9óO—1984-es időszakot ölelik fel. Adatbázisunkat a rendelkezésre álló statisztikai adatokból állítottuk össze. Ez az eljárás természetesen bírálható, hiszen a hivatalosan nem (vagy csak részlegesen) regisztrált második gazdaságbeli tevékenységek olyan jelentős arányt képviselnek, hogy elhagyásuk jelentős torzításokat jelenthet. Tudatában vagyunk ennek a hiányosságnak, megszüntetéséhez azonban megbizható adatok nem áll-

nak rendelkezésre. (A második gazdaság módosító hatására később még vissza- térünk.)

Mivel célunk a fogyasztási javak (aggregált) piaci viszonyainak vizsgálata.

ezért nem a lakossági összes jövedelemből. fogyasztásból és megtakarításból ín—

dultunk ki, hanem a lakosság rendelkezésére álló pénzjövedelemből, a lakosság vásárlásaiból és pénzmegtakarításaiból. (Ezen utóbbi adatokból nyilvánvalóan nem lehet pontos következtetéseket levonni az összes jövedelem. fogyasztás és megta—

karítás alakulásáról.)

Kiinduló statisztikai mérlegazonosságunk a következő volt:

Y! : C! I Sti

ahol:

Y, — a lakosság rendelkezésére álló pénzjövedelem (beleértve a béren kivüli pénz- jövedelmeket és levonásokat) és a hitelfelvételi többlet összege a t—edik évben;

C, — a lakossági vásárlások összege az adott évben (beleértve a tartós fogyasztási javak vásárlását és a lakósberuházási kiadásokat);

S, — a lakossági pénzmegtakarítás az adott évben (a maradványelv alapján az Y, —- C különbséggel egyenlő).

Az S pénzmegtakan'tás természetesen nem jelenti az összeg megtakarítását, mert nem tartalmazza például a Iakásfelhalmozást vagy a tartós fogyasztási java- kat. és ugyancsak nem tartalmazza a nem hivatalos jövedelmekből származó meg—

takarításokat.

' A tanulmány az MTA—Soros Alapítvány által finanszirozott kutatómunka keretében készült. Mellár Tamás az úton is köszönetet mond az Alapítványnak a támogatásért.

1224 DR. MELLAR TAMÁS — RAPPAI GÁBOR

A pénzmegtokarítás elnevezés kissé félrevezető lehet: e fogalom ugyanis nem azt jelenti. hogy ez teljes egészében készpénzformát öltő megtakarítás, ha- nem azt, hogy a rendelkezésre álló pénzjövedelem (Y) és a vásárlások (C) különb- ségeként keletkezett. tehát elsődleges megjelenési formája pénzforma és nem az adott évben megtermelt javakból való megtakarítási célú (például lakásfelhalmo- zás) vásárlás eredménye. Természetesen ez a pénzmegtakarítás a készpénzformán kívül más formát (takarékbetét. műkincs stb.) is felvehet.1 Ennek megoszlását

azonban nem vizsgáljuk. Nem vizsgáljuk a megtakarítások nagyságát és megosz-

lását a különféle megtakarítási indítékok szerint (előtakarékosság lakás vagy tar-

tós javak megszerzésére. tartalékolás öregségre. óvatossági tartalékolás a jövőre

stb.). Csupán azt igyekszünk megállapítani, hogy a megtakarítások mennyiben önkéntesek (a fenti célokból) vagy kényszerűek.

Mivel ez a megtakarítás maradványelv alapján képződött a pénzjövedelem el nem költött részeként. ezért elsődleges megtakarítási formának tekinthető. amely tovább transzformálódhat más megtakarítási formákba. Ebből az is következik.

hogy a megtakarítás kategória nem az egyes megtakarítási formák összegezése

révén közelíti meg az összmegtakarítást. hanem forrás oldalról tartalmazza azt.

(Természetesen csak olyan mértékben tartalmazza az összmegtakarítást, amilyen

mértékben a rendelkezésre álló pénzjövedelem a tényleges összes jövedelmet rep—

rezentálja.)

Azon túl, hogy az S pénzmegtakarítás nem öleli fel a teljes megtakarítást.

még azzal a hiányossággal is bír. hogy nem állapítható meg róla, mennyiben je—

lent önkéntes vagy kényszerű megtakarítást. A fenti mérlegösszefüggés ugyanis

ex post azonosságot jelent. amely mindig teljesül. mert éppen a megtakarítás

mint maradvány biztosítja az egyezőségét. Az ex post értékekből pedig nemigen lehet következtetni az ex ante szándékokra. Nem állíthatjuk tehát. hogy az Yg—S

megadja a fogyasztási javak aggregált keresletét, mert a szándékolt kereslet erő-

sen eltérhet a ténylegesen realizált kereslettől.2 A szocialista gazdaságban pedig

különösen fontos ez a megkülönböztetés, mert az általános felfogás szerint a szo-

cialista gazdaság krónikus kereslettúlsúlyOs hiánygazdaság. Nem zárható ki te- hát. hogy ez a megtakarítás kényszerű megtakarítás, és ezért az aggregált keres—

let lényegesen magasabb, mint ami az Y; — S, különbségből adódik. Figyelembe véve ezt (: sajátosságot nem élünk a priori feltételezéssel az S pénzmegtakarítás természetére vonatkozólag. sőt ellenkezőleg éppen azt igyekszünk feltárni, hogy

mennyiben tekinthető ez a megtakarítás önkéntesnek vagy kényszerűnek.

A STANDARD MEGTAKARlTÁSl FUGGVÉNYEK ALKALMAZÁSA

A hivatalos statisztikákból nyerhető adatok lehetővé teszik, hogy a nyugati

háztartási statisztikák által használt megtakarítási függvényeket bekapcsoljuk az elemzésünkbe. A tőkés viszonyokra kidolgozott eszközök alkalmazása sokakban

ellenérzéseket válthat ki. Mit válaszolhatunk erre? Először is talán azt. hogy az

alapvető társadalmi—gazdasági különbségek ellenére a fogyasztási javak piaca

és a háztartási döntések területén lényeges hasonlóságokat figyelhetünk meg a két rendszerben, ezért van létjogosultsága ezen eszközök használatának. Ezen túl

azonban nem szabad elfeledkeznünk a módszertani korlátokról, és a kapott ered- ményeket óvatosan és körültekintően kell értékelni. Más választásunk ugyanis

* Az S pénzmegtakarítárs megoszlását takatrékbetétre és készpénzre lásd a 3. és a 4. táblában. _ 3 Ha a kétfajta kereslet között ezt az elvi különbséget nem engedjük meg. akkor lehetetlenné válik mindenfajta egyensúlyi vizsgálat. Lásd bővebben diseauilibrium-irónyzat ez irányú fejtegetéseit (6). (12).

A LAKOSSAGI MEGTAKARITÁS 1225 nincs. mert a szocialista viszonyok sajátosságaira épül

.:

takarítási függvények jelenleg még nincsenek.3

Három típusú megtakarítási függvény illesztését végeztük el. Ezek a követke—

zők voltak:

1. a keynesi abszoiútjövedelem-hipotézis szerinti

2. a Friedman—féle permanensjövedelem-hipotézisen alapuló St:

Stan—i—BYti—u,

aiBYfi-sz'i- u,

3. a Houthakker—Taylor típusú megtakarítási függvény S, : aS,_14- BDYE *l' ":

ahol:

o spec1fikus szocialista meg-

Yf — a permanens jövedelem az adott időszakban, kiszámítási módja:

T

Yf : §; cim—T) Ymdt

tr

Y! —- a tranzitív jövedelem (Y : YP % Y") ,

DY — a rendelkezésre álló jövedelem változása az adott időszakra (Y, — Ye-1)

Az 1960 és 1984 közötti magyar statisztikai adatok felhasználásával elvégzett paraméterbecslések eredményeit az 1. tábla foglalja össze.4

A paraméterbecslések eredményei

1. tábla

Abszolút- jövedelem- hipotézis (Keynes)

fPermanensjövedelem—

hipotézis (Friedman)

Houthakker—Taylor- féle megtakarítási

függvény

Megnevezés i

folyó l változatlan folyó ! változatlan folyó ; változatlan áron

A modell szerkezete ygbo-l—bix yabo-l—bixi—i—bzxg yzbo-i-ngi-i—ngz

(. . . . . . -3833.7579 JOG—1.930! -—2466,25254 —3241,82201 —592.938684 —556.71143

bi . . . . 0.06289332 0.0731968 0.06023301 15 0.0636148 0,46024759 0.600812

bf . . . . . . -- — 0.103599905 0.2321415 0.41681039 0.2733911

sbo . . . . . . 954.252473 987,86314 636.2891 482347 71.33346 104.3617

s/bg . . . . . . 0.00352158 0.0068147 0.004178 0.009145 0.060147 0.1133415

s/bz . . . . . . - - 0.006328 0.043217 004312 0.033121

Lineáris korreláci-

ós együttható . 0.96578431 0.932239 — — — —

Többszörös deter- minációs együtt—

ható . . . . . -- - 0.9106526 0.899065257 0.936120882 0.8834274

F—próba számitott

érték . . . . 57.1752589 46.31812 10728249 102.435001 161200252 79.572624

(kritikus érték) . (3.44) (3 47)

Duvbin—Watson— í

teszt . . . . . 1.813142 1.613101 2.43281649 2.452431 1.88930134 1.7201310 (eitogadási tar-

tomány) . . (1.4s:2.55) (1.5412.46) (1.54:2.46)

A keynesi abszolútjövedelem-hipotézis alapján számított összefüggésből az

derül ki, hogy a megtakarítási határhojlandóság (b, paraméter) nem túl magas

3 A lakossági me takaritások elemzésével foglalkozó kis számú hazai irodalom (iásd (4), (14). (16)) is - jobb híján — a po gári megtakarítási függvényekbői indult ki.

* A felhasznált adatokat és forrásaikat lásd a 3. táblában.

1226 DR. MELLÁR TAMÁS H'RAPPAJ ;GAgoR

(6528. illetve 7.32 százalék). A változatlan árakon számított változatban kapott ma-

gas paraméterérték azt jelzi, hogy a megtakarítás jobban függ a reál-, mint a nom-ináljövedelemtől. A magas negatív konstansok (—3833.7. illetve —4064,9) azt jelzik, hogy a megtakarítási hatórhajlandóság nagyobb, mint az átlagos megta- karítási hajlandóság. és ezért az átlagos megtakarítási hajlandóság a jövedelem növekedésével emelkedik. Ugyanezt mutatja "az adatokból közvetlenül számított megtakarítási átlag— és határhajlandósági adatsor is.

2. tábla

A megtakarítási hajlandóságot reprezentáló mutatók

Mogta karitási ' A— A7 , ' Ai össz? A kész- —' ; 'Az — !

-————— készpénz— pénz- pénz- összpénz.

Ev határhaj- átlaghaj- állomány , állomány állomány állomány landósóg landóiság és a készletóllomóny és a vásárlás

hányadosa hányadosa

1960 . . ., . 0.0000 0.0202 _- Og4679 0.7809- O,1DO§ " 0.1674 1961 . . . . —-0.1443 0.0154 0.4318 0.7696 0.0996 0.1775

1962 . . . . 0.1758 0.0251 0.4152 03361 0.0964 0.1942

1963 . . . . 0.3046 0.0435 0.4566 1 .0477 O,1004 0.2304

1964 . . . . 0.1 105 0.0482 0.4597 1.2242 0.0998 0.2658

1965 . . . . —0.5450 0,0319 A 0.4547 _ 1.3837 0,0944 0.2872

1966 . . . . 0.0106 0.0304 0.4771 1.4801 00958 02972

1967 . . . . —0.0532 0.0244 0.4857 1.4662 0.0991 02992

1968 . *. . . 0.2801 0.0427 05497 1 .7134 0.1051 0.3277

1969 . . . . 0.1956 * 0.0557 0.6245 1 ,9817 0.1144 O,3629

1970 . . . , 0.0636 0.0565 0.5767 1.8833 0.1183 0.3864

1971 . . . . —0,0524 0.0484 0.6062 2.0070 0.1225 0.4057

1972 . . . . —-0,0472 0.0420 O,644O 2.1752 0.1243 0.4199

1973 . . . . 0.1379 * 0.0504 0.6753 22766 0.1304 0.4396

1974 . _ . . . 0.0868 0.0539 0.7708 2.5959 0.1355 0.4563 1975, ' . . . . 0,1172 0.0596 0.8721 29159 _ 0.1438 O,4809 1976 . . . . 0.0067 0.0563 ' 0.8763 2,9935 0.148—9 0.5086

1977 . . . . 'O, 1632 00658 09662 3.3522 0,1552 0.5385

1978 . . . . 0.1417' " 0.0714 1.0055 35500 0.1639 0.5782

1979 . . . —0,2191 0.0469 1,1076 3.8401 0.1631 0.5655

1980 . . . . -—0,0068 0.0425 1.0830 3,6213 0,1676 0.5605

1981 . . . . 0.1971 0.0536 1,0708 3.5379 0,17ő4 0.5829

1982 . . . . —0.0412 0.0471 1.1261 3.7694 0.1758 0.5885

1983 . . . . 02078 0,0612 1.2010 4.0393 0.1814 0.6101

1984 . . . . 0.0621 0.0612 12184 4.0551 0,1862 0.6210

Á Friedman—féle hipotézis alapján számított megtakarítási függvényből leol—

vasható. hogy a tranzitív jövedelemből lényegesen magasabb a megtakarítási ha- tárhojlandóság (10.33, illetve 232 százalék), mint a permanens jövedelemből (6.

illetve 6.3 százalék). Ez azt jelenti, hogy az elmúlt időszakok jövedelmei befolyásol- ják a jelenbeni megtakarításokat. vagyis a fogyasztás némi időkéséssel reagál a

jövedelmek változására. _ _

A Houthakker-Taylor-féle megtakarítási függvényből változatlan áras adatok esetén az a következtetés vonható le. hogy a jelenbe-ni megtakarításokat sokkal na—

gyobb mértékben határozzák meg a múltbeli megtakarítások (0.60). mint a jövede- lem változása (0.27), vagyis a jövedelem változása csak időkéséssel hat a meg- takarításokra, ahogy ezt a Friedman-hipotézisnél is megállapítottuk. Folyó áron számolva viszont nincs lényeges különbség a múltbeli megtakarítás és a jövede-

lemváltozás hatása között (0.46, illetve 0.42). Folyó árak alkalmazása esetében

A LAKOSSA'GI' MEGTAKARlTAS 1227

tehát az időbeli késleltetés erősen csökken, ez egyébként a Friedman-hipotézisnél is megfigyelhető: a permanens és a tranzitív jövedelemből való megtakarítási haj- landóság különbsége erősen csökkent (6.3 és 232 százalékról 6 és 10 százalékra).

, _ Összességében az állapítható meg a nyugati megtakarítási függvények illesz-

téséből. hogy a becslések igen jó eredményeket adtak pontosság és hatásosság

tekintetében.. tehát a standard háztartási statisztika módszertana jól alkalmazható

a magyar. illetve a szocialista gazdaságokra is.5 ' V ,

Továbbá az is megállapítható, hogy a megtakarítások alakulásaszoros ,kap—

csolatban van a rendelkezésre álló jövedelmek változásával. Ez a kapcsolat eró- sebb és közvetlenebb folyó áras adatok alkalmazása esetén. Általánosságban is elmondható, hogy a folyó áras változatok jobb becsléseket eredményeztek.

Ennek valószínűleg az lehet az oka. hogy a keresett, illetve vélelmezett összefüggé- seink alapvetően keresztmetszeti és nem időbeli jellegűek voltak. és ezért jobban megragadhatók voltak az időszaki tényleges nominális értékek figyelembevétele mellett. A legjobb becslést a Houthakker-Taylor-féle megtakarítási függvény folyó

áras változata adta.6

Felmerül a kérdés. hogyan értékelhetők ezek az eredmények, milyen követ- keztetések vonhatók le belőlük? A válasz nem egyértelmű. többféle értelmezés is elképzelhető. A továbbiakban két lehetséges értelmezéssel foglalkozunk bővebben.

AZ ÖNKÉNTES MEGTAKARITÁS ÉS AZ EGYENSÚLYI HlPOTÉZlS

Az előbbi részben leírtak szinte sugallják azt a hipotézist, hogy a magyar (és a szocialista) gazdaságok fogyasztói javainak aggregált piacát alapvetően egyen—

súlyos piacnak vagy legalábbis nem krónikus egyensúlytolanságtól (túlkereslettől,

hiánytól) szenvedő piacnak tekintsük.

Mivel támasztható alá ez a hipotézis?7

1. A nyugati egyensúlyi (de legalábbis nem kereslettúlsúlyos) gazdaságokra kidolgozott megtakarítási függvények eredményesen alkalmazhatók a szocialista gazdaságokra. a szocialista adatsorok illeszkedése jó. Ez azonban azt is jelenti.

hogy a megtakarítás ugyanazon tényezőktől és ugyanúgy függ, mint a nyugati or- szágokban, következésképpen a makroegyensúlyi viszonyok sem térhetnek el lé- nyegesen egymástól a fogyasztási javak piacán. Alátámasztja ezt a vélekedést a jó illeszkedésen túl az is. hogy a megtakarítási függvények becsült paraméterérté- kei nem nagyon különböznek a tőkés gazdaságok hasonló paraméterértékeitől.8

2. A megtakarítások volumene elég alacsony (4—6 oIg) akár a jövedelemhez,

akár a vásárlásokhoz viszonyítjuk. A megtakarítási határ- és átlaghajlandóság nagysága alatta marad a tőkés országokban megfigyelt értékeknek. Az átlag meg- takarítási hajlandóság nagyon enyhe növekedést mutat. de a megtakarítási határ—

hajlandóságnál ugyanez nem figyelhető meg, tehát nem következtethetünk a meg- takarítások gyors és ezért kényszerű növekedésére.

3. A megtakarítási függvényekből becsült megtakarítások csak a külső, gaz- dasági zavaró tényezők hatása miatt problematikusnak tekintett években térnek el lényegesen a tényleges megtakarításoktól. Ez viszont azt jelenti. hogy a szocia- lista háztartások esetében is olyan stabil fogyasztói magatartás figyelhető meg.

5 Más szocialista országokra (Szovjetunió. Csehszlovákia. Német Demokratikus Köztársaság, Lengyel- ország) is történtek hasonló vizsgálatok ugyanezekkel a függvényekkel (10). (11). Az eredmények nagyon hasonlók az általunk szómitottakhoz.

0 Ugyanerre a konkíúzióra jutott Portes és Winter (11) is, négy szocialista ország adatainak és több—

fajta megtakarítási függvény kipróbálásának végeredményeként.

7 A hipotézis alátámasztására felhasználtuk Pickersgíll (10), valamint Portes és Winter (11) érveit.

* Lásd például (B)-ben a tőkés gazdaságokra vonatkozó megtakarítási függvények paramétereit.

1228 DR. MELLÁR TAMÁS - RAPPAl GÁBOR

amely a fogyasztók fogyasztói döntéseiből és nem a kínálati viszonyokból vezet—

hető le.9

Ezek az érvek azonban nem minden tekintetben helytállók.

Először abból, hogy a tőkés országokban használatos megtakarítási függvé-

nyek jól illeszthetők a szocialista gazdaságokból nyerhető adatsorokra. még nem következik, hogy ugyanolyan makroegyensúiyí viszonyok vannak mindkét ország—

csoportban. vagy hogy ugyanazok a mechanizmusok hatnak a megtakarítási maga- tartásra mindkét helyen. Az viszont nem tagadható, hogy bizonyos hasonló voná- sok vannak a háztartások viselkedése tekintetében. A háztartások stabil megtaka—

rítási magatartása azonban nem vonja maga után a fogyasztási javak piacának egyensúlyi állapotát is. Ha a kínálati viszonyok viszonylag állandók, akkor kialakul

a hiánynak és a kényszermegtakarításnak egy normál állapota, amelyhez alkal—

mazkodik a fogyasztók magatartása. Éppen ezért nem lehet a normál megtakarí- tási trendtől (a becsült megtakarításoktól) való pozitív és negatív eltéréseket a

kereslet- illetve kínálattúlsúly jelzőjének tekinteni.10

Másodszor: a tőkés országok átlag— és határhajlandóságával való összeVetés nem releváns, mert ott sokféle jövedelmező megtakarítási forma van, szemben a szocialista országokkal. és ezért más- (több—) fajta indítéka lehet a megtakarítás—

nak. Ebből következően könnyen elképzelhető, hogy a szocialista országokban — a jövedelmező megtakarítási formák hiányában —- jóval alacsonyabb a szándékolt megtakarítási hajlandóság. Csökkentheti még a megtakarítási igényt, hogy a szoci-

alízmusban kisebbek a jövedelemingadozások és nagyobb a társadalombiztosítás.

A különböző tartós, jövedelmező megtakarítási formák hiánya miatt a folyó meg- takarítások felhalmozódnak, és közvetlenül elkölthető pénzt. potenciális keresletet jelentenek. Ezért a megtakarítási hajlandóság helyett vagy mellett a felhalmozott megtakarítást (takarékbetét-állomány és készpénzállomc'iny) is figyelembe kell venni, ha az egyensúlyi viszonyokról és a tényleges megtakarításokról akarunk reális információkat szerezni. Nehézséget jelent viszont, hogy a felhalmozott meg- takarításokat mennyiben tekinthetjük kényszerűnek és így potenciális keresletnek.

(Erről még bővebben lesz szó később.)

A KÉNYSZERÚ MEGTAKARíTÁS ÉS A KRÓNlKUS HIÁNY HlPOTÉZlSE

Az általánosan uralkodó felfogás szerint a szocialista gazdaság krónikus

hiánygazdaság. az aggregált kereslet állandóan meghaladja a kínálatot. Ennek jól megfigyelhető jelzői a sorbanállás, a kényszerhelyettesítés. a burkolt vagy nyílt infláció stb. Csakhogy ezek a kétségkívül létező jelenségek önmagukban még nem bizonyítják az állandósult aggregált túlkereslet létét. mert a hiányjelenségek

nemcsak a globális, hanem a strukturális egyensúlytalanság miatt is előállhatnak.

A globális egyensúly (aggregált kereslet egyenlő aggregált kínálat) és a strukturá—

lis egyensúlytalanság állapotában azonban már nem szükségszerű a nagymértékű kényszermegtakarítás megjelenése (mert a kényszermegtakarítás áttranszformálód—

hat kényszerhelyettesítésbe).

Vizsgáljuk tehát meg közelebbről a megtakarítás és a hiánygazdasa'g össze—

függéseít.

A híányelmélet feltételezése szerint a szocialista gazdaságban állandósult és nagymértékű kényszermegtakarítás figyelhető meg, a regisztrált megtakarítások

9 Ezt támasztja alá Simon András empirikus vizsgálata (14) is, amely a magyar lakossági fogyasztásra vonatkozik.

!" Ahogyan ezt —- véleményünk szerint hibásan - Portes és Winter (H) állította.

A LAKOSSÁO! MEGTAKARITÁS

1229

többségüket tekintve kényszerűek. Ennek alapján három összefüggés fogalmazható

meg:

1, a megtakarítások nem csak és nem elsősorban a jövedelmek alakulásától, hanem az általános kínálati helyzettől (a hiány intenzitásótól) függnek;

2. ,.az ellátás javulása makroszinten csökkenti a megtakarításokat. míg a kínálat csök- kenése növeli azokat;

3. a makroszinten mért megtakarítások jól jelzik a piac kínálatának változását" (Lackó (4) 5421?ld.). továbbá jól mutatják a kereslettúlsúly alakulását. a hiány intenzitásának vál- tozását.

mm 3. tábla

A lakosság jövedelmi adatai, 1960—1984

Remiál'é'áíii'; W Tagiifn'ígíie' Készpénzónomány almák,

Ev __ijsszesen l növekedés összesen l növekedés összesen l növekedés összesen millió forint

1960 . . . . 84 306 — 5 542 —- 8 287 88 13 829

1961 . . . . 86 800 2 494 6 658 1 116 8 511 224 15169

1962 . . . . 92 335 5 589 8 801 2 143 8 681 170 17 482

1963 . . . . 98 855 6 520 12 288 3 487 9 493 812 21 781

1964 . . . . 106 349 7494 16 804 4 516 10104 611 26 908

1965 . . . . 109 349 3 000 20 41 1 3 607 9 989 —1 15 30 400

1966 . . . . 1 17 926 12 577 23 029 2 618 10 954 965 33 983

(1967 . . . . 127 145 9 119 24 797 1 768 12 184 1 330 37 081

1968 . . . . 136 835 9 790 29 152 4 355 13 769 1 485 42 921

1969 . . . . 149 547 12 712 35 097 5 945 16150 2 381 51 247

1970 . . . . 166 358 16 811 42 074 6 977 18 569 2 419 60 643

,1971 . . . . 179 628 13 270 48 398 6 324 20 945 2 376 69 343

1972 . . . . 192 495 12 867 54 510 6 112 22 926 1 981 77 436

1 973 . . . . 211 000 18 505 61 954 7 112 26 126 3 200 88 080

1974 . . . . 233 109 22 109 70 758 8 804 29 884 3 758 100 642

1975 . . . . 256 331 23 222 81 254 10 496 34 672 4 788 115 926 .1976 . . . . 273 629 17 298 92 883 11 629 38 443 3 771 131 326 1977 . . . . 300 339 26 710 107 538 14 655 43 547 5 104 151 185 1978 . . . . 324 270 23 931 124 885 17 347 49 351 5 804 174 236 1979 . . . . 354 087 29 817 135 804 10 919 55 050 5 699 190 854 1980 . . . . 386 176 32 089 145 273 9 469 61 980 6 930 207 253 1981 . . . . 416 160 29 984 160 082 14 809 69 480 7 500 229 562 1982 . . . . 446 913 30 753 175 735 15 655 74 868 5 388 250 605

1983 . . . . 489 822 42 909 197 144 21 407 83 420 8 552 280 564

1984 . . . . 537 740 47 918 219 401 22 339 94 014 10 594 313 497

Megjegyzés. Az 1960. évi készpénzállományt az 1960. évi készpénznövekedés Rudéenko (13) becslése alapján az 1959. évi készpénzállomóny összegeként állapítottuk meg.

Forrás: Statisztikai Évkönyv. 1966. 1970. 1975. 1980, 1981, 1982, 1984. Központi Statisztikai Hivatal.

Budapest.: A lakossá jövedelme és fogyasztása, 1960—1980. valamint 1970—1984. Központi Statisztikai Hiva- tal. Budapest. 1982. iletve 1985.

A rendelkezésünkre álló statisztikai adatok azonban nem erősítik meg a fenti

kapcsolatok létét. Az 1. összefüggéssel ellentétben a megtakarítási függvények egyértelműen jelezték. s az ábrán is jól látható, hogy a rendelkezésre álló jövedel- mek és a megtakarítások szorosan együtt mozognak. a megtakarítások nagysága

erősen függ a jövedelmek változásától. A 2. összefüggés vizsgálatakor nehézséget

" Komo! (3) szerint a makroszintű hiánymutatónak fontos eieme a megtakarítás. a kettő tehát defi—

niciószerüen együtt mozog.

1230 DR. MELLAR TAMÁS .- RAPPAl' aAaax

jelent az ellátás. a kínálat értelmezése, illetve felcserélhetősége. Ugyanis az el,- látás javulása azt jelenti, hogy a szükségleteket, a keresletet jobban kielégíti a termelés. a kínálat. ebből viszont már definíciószerűen következik, hogy a kény- szermegtakarítós is csökken (a szándékolt megtakarítás természetesen nőhet). Te-

hát ilyen értelmezésben a 2. megállapítás tautológia. *

1. ábra. A lakosság jövedelmeinek, vásárlásainak és megtakaritásainak alakulása

Já'rpobéw ár vásár/is Váűazása [%) Way/aíanífis rá?/472319; §?)

_ ; fókák/z; _ 180

,. _' ': H —————— Wsánűs — 170

772_ . ... Meg/55475; _ 160

170 . . . 750

708 740

705 730

704 720

702 170

7110 700

90 80 70

ulhlmltvvuidmltelhlmlmlblhlwlmlalhlwlhlwlmlbllelml§ 50

§§§§§§§§§§§§§§§§§§É§§§É§§

Kérdéses azonban, hogy a kínálat növekedése jelenti-e az ellátás javulását is.

Ez nem biztos. mert ha a kínálat növekedése mellett a kereslet ennél jobban nő, akkor az ellátás csökkenni. a megtakarítás pedig növekedni fog. A 2. összefüg—

gés Csak akkor lehet teljes egészében helytálló, ha a keresletet a kínálatnól min-

dig nagyobbnak és időben állandónak tekintjük. Ilyen esetben valóban a kínálat változása és a megtakarítás változása kg'izött negatív kapcsolat van.12

2. ábra. A fogyasztási javak piacának kereslet—kínálat viszonyai

a hiánykoncepció szerint

lmas/ef

:, s,

-/ lf/bí/őf

A statisztikai adatok azonban nem igazolják az ilyen típusú összefüggés meg- létét. Ha ugyanis feltételezzük, hogy a kínálat alakulása szoros kapcsolatban van a tényleges fogyasztósicikk-vásárlásokkal, tehát ha ez utóbbi változása jól jellem-

" Több jel mutat arra. hogy a hiányelmélet hívei kimondva vagy kimondatlanul az ábrának megfelelő vlszonyt tételeznek fel: a kereslet mindig meghaladja a kínálatot (vö. majdnem végtelen kereslet). és a húzás)! nem szabályozható. tehát állando (vő. a puha költségvetési korlátú vállalatok fogyasztásiclkk-elszívó

a! sa . r— ' , '

A LAKOSSAG! MEGTAKARlTÁS '

1231

zi az előbbi változását (és ezt a feltételezést a hiánykoncepciő szerint bátran meg- tehetjük), akkor azt találjuk a statisztikai adatok tanúsága szerint, hogy a viszony- lag alacsony színvonalú növekedési ütemű lakossági vásárlások együtt járnak az alacsony színvonalú, csökkenő megtakarításokkal, illetve a magas színvonalú vagy gyorsan növekvő vásárlások magas megtakarításokkal párosulnak. A fordított kap-

csolat még erősebb: a magas (alacsony) megtakarítás szinte mindig magas (ala-

csony) vásárlási ütemet von maga után. '

Néhány termék esetében természetesen ki lehet mutatni negatív kapcsolatot is a kínálat és a megtakarítás alakulása között. Ilyen például a magán-lakásépítés és az autóvásárlás. Lackó kimutatta (4). hogy 1960 és 1974 között e két termék vo—

natkozásában határozott negatív kapcsolat létezett: az elkészült lakások és az el- adott személyautók számának gyors növekedése idején a'megtakarítások erősen

csökkentek és fordítva.

(

Simon (14) viszont az autópiac kínálata és a megtakarítások között nemrta- lálta ezt a negatív kapcsolatot. A lakásépítés—lakáskínálat és a megtakarítás kö- zött ugyan szerinte is fennáll a negatív kapcsolat, de a lakásépítés és a fogyasztás

között nincs pozitív kapcsolat. Vagyis ez azt jelenti, hogy a lakásépítés ütemének

változása nem kielégítő mutatója az ellátási helyzet változásának. A lakásépítés és a megtakarítás között pedig azért van negatív kapcsolat, mert a megtakarítás egy része lakásszerzési célú előtakarékosság. Általánosságban fogalmazva a Lac- kó által kimutatott összefüggés csak akkor igazolhatja a kínálat és a megtakarítás közötti negatív kapcsolatot (és ezzel cáfolja a mi állításunkat), ha vagy azt téte—

lezzük fel, hogy a globális hiány, globális túlkereslet főként e két termék iránti többletkeresletben nyilvánul meg (tehát e két termék reprezentálja az általános kínálati helyzetet), vagy pedig azt. hogy a megtakarításnak (előtakarékosság) kizá- rólagos célja e két termék megszerzése.

A 3. összefüggés értelmében a magas megtakarítások nagy kereslettúlsúlyt

és hiányt jeleznek. Ez az összefüggés helytálló lehet függetlenül a 2. érvénytelen- ségétől. A kínálat és a megtakarítások párhuzamos mozgása ellenére is elképzel- hető, hogy a magas megtakarítások romló ellátást és növekvő hiányt jeleznek.

Ha ugyanis a kínálat növekedése ennél gyorsabb keresletnövekedéssel párosul, akkor a megtakarítások növekedése a jövedelmek elkölthetetlenségét mutatja. Ép- pen ezért célszerű megvizsgálni a megtakarítások időbeli alakulását az általános konjunktúraciklussal összefüggésben.

Ha felhasznált adatsorainkat kiegészítjük a nemzeti jövedelem felhasználásá—

nak aclataival. akkor a következő mechanizmus fogalmazható meg a megtakarí-

tások alakulására vonatkozóan. A gazdaságirónyítás a gazdaság (elsősorban kül—

ső) egyensúlyzavarainak orvoslására általában restrikciós gazdaságpolitikát hirdet meg és folytat. Ennek hatására csökken a nemzeti jövedelem és a fogyasztás nö—

vekedési üteme, ugyancsak csökken —. de jóval nagyobb mértékben, sokszor ab- szolút értékben is —— a nemzeti jövedelem belső felhasználása és a nettó felhal- mozás. llyen restrikciós időszakoknak tekinthetők az 1961., 1965., 1972. 1976., 1979., 1982. évek. Jellemző. hogy a visszafogások éveiben a rendelkezésre álló pénzjöve- delmek növekedését is korlátozzák (jóllehet közel sem olyan mértékben, mint a felhalmozást). Az 1960-as években ez a korlátozás a nomináljövedelmekre vonat—

kozott, az 1970-es évek közepétől pedig a reáljövedelmekre. Ugyanakkor az is meg- figyelhető. hogy ezekben az időszakokban a lakossági vásárlások is csökkenő (ala—

csony) ütemben nőnek, de nagyobb mértékben, mint a rendelkezésre álló pénzjö-

vedelmek. Ezt a különbséget a megtakarítások csökkenése fedezi, a lakosság ke—

vesebbet takarít meg, hogy csökkenő jövedelmeit kompenzálva magasabb vásár—-

1232 DR. MELLAR TAMAS - RAPFAI GÁBOR

lásokat tudjon fenntartani. A jó konjunktúra éveiben viszont a rendelkezésre álló

pénzjövedelem gyorsabban nő, mint a lakossági összvásárlás, és ezért a megta-

karítások is gyorsan növekszenek. Azt állapíthatjuk tehát meg, hogy a lakossági

megtakarítások puffer-szerepet játszanak. és mérséklik a fogyasztás (vásárlások)

ingadozásait az általános konjunktúraciklushoz viszonyítva. (Lásd az 1. ábrán.)

A konjunktúraciklussal párhuzamosan mozgó megtakarítások kétféleképpen értelmezhetők.

1. A jó konjunktúra időszakaiban a nagy jövedelemnövekedéssel a szintén nö—

vekvő kínálat nem tud lépést tartani, tehát a vásárlások növekedési üteme ezért

marad el a jövedelemnövekedés üteme mögött. Következésképpen a nagymértékű megtakarítás kényszermegtakarítás. Restrikciós időszakokban pedig a vásárlások

üteme azért haladja meg a jövedelemnövekedés ütemét. mert viszonylag bőséges

az ellátás a korlátozott kereslethez képest, a jövedelem jól elkölthető. Az alacsony megtakarítás itt tehát a javuló egyensúlyi helyzet jellemzője.13 (Lásd a 3. ábrát.) Az

itt vázolt kapcsolatrendszer megfelel a 3.-nak. de az 1. és a 2.-nak nem: a nagy megtakarítások és a nagy hiányok nem a rossz konjunkturális helyzetben és a csökkenő kínálat mellett jelentkeznek, hanem a jó konjunktúra időszakaiban.

3. ábra. A fogyasztási javak piacának keresleti—kínálati viszonyai

az általános megtakarítási a Friedmann-féle megtakarítási

hajlandóságon alapuló hipotézis szerint

felfogás szerint

]" z/ /

/- 51

Jártál/fm

W! ! em

Away/ef

hwa/ef

/- sz lámák/' MüM/af

2. A jó konjunktúra, a magas jövedelmek időszakaiban a megtakarítási szán- dék magasabb és ez magyarázza a vásárlás viszonylag kisebb ütemű növekedését.

Rossz konjunkturális időszakban viszont a lakosság ragaszkodik a megszokott fo- gyasztási szintjéhez, illetve annak növekedéséhez. és ezért a jövedelmeinek csök—

kenő ütemével arányosan csökkenti a megtakarítási szándékát. Érvényesül tehát a Friedman-féle permanens jövedelemhatás. következésképpen a növekvő és a csök-

kenő megtakarítások is önkéntes jellegűnek tekinthetőkd4

A kétféle értelmezés egyaránt elfogadhatónak tűnik a vizsgálatnak ezen a szintjén.

MITÖL FUGG A MEGTAKARITÁS?

A két hipotézis egyikét sem tudjuk teljes egészében elfogadni. vagyis nem te- kintjük a megtakarítást sem teljes egészében önkéntesnek. sem teljes egészében kényszerűnek. Nincs tehát egy olyan szilárd elméleti bázisunk, amely alapján meg-

13 A 3. ábra nagyjából megfelel 506: (15) konjunktúraciklus-elemzésének. Jól látható, hogy a kínálat viszonylag merev. rugalmatlan mindkét lrányban. míg a kereslet gyorsan nő a jó konjunktúra időszakai-

ban. ugyanakkor pedig a restrikciós időszakban hatásosan csökken.

14 Hasonló következtetésre jutott a fogyasztás vizsgálata során Simon is: .,Mindig van annyi áru.

hogy a fogyasztók az áraktól és a jövedelmüktől függően többet vagy kevesebbet vásároljanak. Ez a globális egyensúly természetesen korántsem kell, hogy azt jelentse, hogy az egyensúly termékenként ls

formáit". ((24) 253. old.)

A LAKOSSAGI MEGTAKARITÁS 1233

határozhatnánk, hogy mitől függ a lakossági megtakarítások nagysága, és mek- kora részben tekinthető önkéntesnek, illetve kényszerűnek. Ezért a konzisztens el- méleti alapú magyarázat helyett az ,,eklektikus empirizmus" oldaláról közelítjük meg a kérdést.

Összegyűjtöttük - a két konkurens elmélet alapján —- azokat a fő tényezőket.

amelyektől a megtakarítások nagysága függhet, illetve amely tényezők időbeli ala—

kulása jelzi vagy valószínűsítheti a megtakarítások önkéntes vagy kényszerű jelle-

gét. Ezek után egy regressziós függvényt konstruáltunk a megtakarításokra úgy.

hogy a különböző tényezőket magyarázóerejük sorrendjében vontuk be a függvény-

be. Ez az eljárás tulajdonképpen a stepwise-módszer alkalmazását jelentette.15

A figyelembe vett magyarázó tényezők a következők voltak:

a rendelkezésre álló pénzjövedelem (Y),

a rendelkezésre álló pénzjövedelem évi növekedése (DV), az áruvásárlások mennyisége,

a magán—lakásépítés volumene (LÉ).

a fogyasztói árak indexe (FÁI), a nemzeti jövedelem volumene,

:: nemzeti jövedelem belső felhasználása, a nettó felhalmozás volumene,

-- a fogyasztási cikkek kereskedelmi árukészletei (IF),

— a fogyasztási cikkek kereskedelmi árukészletének évi növekedése (DIF).

llllll

Ezekből a változókból a stepwise eljárás négyet vont be a regressziós egyen- letbe, mégpedig a következő sorrendben (zárójelben a parciális korrelációs együtt- ható értéke):

1. a rendelkezésre álló pénzjövedelem (0.5894),

2. a rendelkezésre álló pénzjövedelem évi növekedése (0.3879), 3. a magán—lakásépítés volumene (0.3748),

4. a fogyasztói árak indexe (—0.32).

A regressziós egyenlet ennek megfelelően a következő formájú lett (zárójelben a paraméterek standard hibája):

S : 5646.4 —j— 0.0476 V —I— 0.2759 DY —l—- 0.1331 LE — 634,4 FÁI (0.0146) (0.1466) (0.0736) (420,1) R2 : 0.9513 S.E. : 2166.06 F : 327,7

A regressziós egyenlet legszembetűnőbb vonása az a már eddig is hangsú- lyozott összefüggés. hogy a jövedelem és változása igen szoros kapcsolatban van a megtakarításokkal. Az első két tényező bevonása után az R2 már 0.9403 értéket vett fel. a másik tényező bevonása már nem eredményezett lényeges változást.

A regressziós egyenletbe a magán—lakásépítés is bekerült. Ez azt a korábban már említett megállapítást erősíti meg. hogy (: magán-lakásépítés nincs negatív kapcsolatban a megtakarításokkal. Nem érhető tetten tehát az a jelenség, hogy

a magán—lakásépítés lehetőségeinek (az építőanyag-ellátásnak) javulásával csök-

ken a (kényszerű) megtakarítás.

Érdekes jelenség a fogyasztási cikkek árváltozása és a megtakarítások közötti negatív kapcsolat. Magyarázható ez a jelenség azzal, hogy az árnövekedési vára—

kozások csökkentik a megtakarításokat. a lakosság gyorsan el akarja költeni a pén—

15 A stepwise-módszer leírása megtalálható Mundruczó (7) munkájában. Az alkalmazás során F értéké- nek I-et választottuk. ami azt jelenti, hogy a bevont változók regressziós paraméter-értékei nem kisebbek a standard hibájuknól.

5 Statisztikai Szemle

1234 DR. MELLÁR TAMÁS - RAPPAl GÁBOR

zét még mielőtt az sokat veszítene vásárlóerejéből. Ez a logikai kapcsolat azonban

elég bizonytalan, mert az árnövekedés helyes előrebocslése igen nehéz. különösen akkor, ha az árak főként a központi intézkedések hatására változnak. Meggyőzőbb lehet az a magyarázat, hogy a (központi) áremelések elsősorban a restrikciós idő- szakokban történnek meg. és a reáljövedelmek csökkentését szolgálják. Ezért a megtakarítások nem az áremelések miatt. hanem a jövedelemcsökkenések miatt csökkennek.

4. tábla

A lakosság vásárlásai és megtakarításai

A mm A timfá'áitcákk'

§??ng Fogyumői zárókész-

Ev össze's meg: építések mázll'm999l _záró- letének vásárlása takarítása száma (V én???) készlete növekedé-

__. (darab) sz za e "_ dé"

millió forint millió forint

1960 . . . . 82 606 1 700 40 846 - 17 711 --

1961 . . . . 85 460 1 340 34 368 101 .0 19 709 1 998

1962 . . . . 90 022 2 313 37 028 100,5 20 911 1 202

1963 . . . . 94 556 4 299 31 122 99,3 20 790 —1 21

1964 . . . . 101 222 5 127 29 862 100.5 21 978 1 188

1965 . . . . 105 857 3 492 26 461 101.1 21 969 —-9

1966 . . . . 114 343 3 583 20 462 101,8 22 961 991

1967 . . . . 123 947 3 098 24 563 100.6 25 287 2 326

1968 . . . . 130 995 5 840 23 903 100.0 25 046 -—241

1969 . . . . 141 221 8 326 33 264 1030 25 860 814

1970 . . . . 156 962 9 396 38 346 103.0 32 200 6 340

1971 . . . . 170 928 8 700 32 040 102.0 34 550 2 350

1972 . . . . 184 402 8 093 42 953 1029 35 596 1 046

1973 . . . . 200 356 10 644 37 143 103.3 38 688 3 092

1974 . . . . 220 547 12 562 33 896 101 .8 38 773 85

1975 . . . . 241 047 15 284 47 788 103,8 39 756 983

1976 . . . . 258 229 15 400 44 643 1050 43 871 4 115

1977 . . . . 280 580 19 759 44 489 103,9 45 069 1 198 1978 . . . . 301 119 23 151 36 870 104.6 49 083 4 014

1979 . . . . 337 469 16 618 36 802 1089 49 697 614

1980 . . . . 369 777 16 399 37 553 109,1 57 231 7 534 1981 . . . . 393 851 22 309 34 517 104,6 64 887 7 656

1982 . . . . 425 870 21 043 34 173 1069 66 484 1 597

1983 . . . . 459 863 29 959 36 540 107.3 69 459 2 975 1984 . . . . 504 807 32 933 39 113 108.3 77 310 7 851

i

A fogyasztási javak készleteinek alakulása nem került be a regressziós egyen—

letbe, de mégis érdemes róla néhány szót szólni. Az egy időszakkal korábbi kész- letállomány és a megtakarítások között nincs negatív kapcsolat (sőt közepes erős—

ségű pozitív kapcsolat mutatható ki). Pedig a hiányelmélet 2. összefüggése alap-

ján ez lenne várható, hiszen az előző időszak végi fogyasztásicikk-készlet a kiná—

lat része. Továbbá az adott időszaki készletek és megtakarítások közötti kapcsolat is pozitív, vagyis a készletek időbeli alakulása is követi az általános konjunktúra-

ciklust,16 jóllehet nem olyan határozottan, mint a többi korábban tárgyalt változó.

Ez viszont azt jelenti, hogy a vásárlások erőteljes növekedése általában nem okoz készletcsökkenést, valószínűleg azért, mert ilyen időszakokban a termelés is nő-

" Bővebben lásd (H)-ben.

A LAKOSSÁGl MEGTAKARlTÁS 1235

vekszík. És fordítva: a restrikciós időszakok alacsony készletállománya nem a vá—

sárlások elszívóhatásának az eredménye, mert ilyenkor a vásárlások is csökkennek.

A fogyasztási készletek alakulása is azt valószínűsíti, hogy a vásárlások nem a

készletállomány (a kínálat) változásától függnek elsősorban, hanem a jövedelmek- től.

A regressziós egyenletbe be nem vont többi változóval a megtakarítások kap—

csolata igen alacsony, nem tekinthetők jelentős magyarázó tényezőknek. lgy vizs—

gálatunk alapján azt a konklúziót vonhatjuk le, hogy a megtakarítások elsősorban a rendelkezésre álló jövedelmek és azok változásaitól függnek, a kínálati oldal globálisan nem jelent korlátozó tényezőt, és a megtakarítások nagyrészt önkéntes jellegűeknek tekinthetők. Ez a konklúzió azonban némi pontosításra szorul az ed- díg figyelmen kívül hagyott tényezők bevonásával.

1. A második gazdaság statisztikailag nem regisztrált részének bekapcsolása alaposan megváltoztathatja az eddigi eredményeket, hiszen a lakosság összjöve- delmének legalább 10 százaléka ebből a szférából kerül ki. Ha ezt a hivatalosan nem regisztrált jövedelmet hozzáadjuk a statisztikában szereplő jövedelemhez, ak—

kor már tekintélyes kereslettöbblettel számolhatunk. S ebből következően igen te-

kintélyes kényszermegtakarítást kell feltételeznünk még akkor is, ha a hivatalosan regisztrált megtakarításokat zömében önkéntesnek tekintjük.

Ez az érvelés azonban ebben a formájában hibás. A második gazdaságot nemcsak jövedelemoldalról kell figyelembe venni. hanem kínálatoldalról is. Elmé-

letileg elképzelhető. hogy a második gazdaság révén több pótlólagos jövedelem keletkezik, mint pótlólagos kínálat. Ekkor a második gazdaság az első gazdaság-

beli túlkeresletet (vagy a költségvetési deficitet) ,,átviszi" a fogyasztási javak

piacára. Ez azonban nem feltétlen velejárója a második gazdaság jelenlétének.

Sőt, a második gazdaság kiterjedésének egyik fontos feltétele, hogy a pénz el- költhető legyen. mert ez ad motivációt ilyen típusú tevékenységek végzésére. A má—

sodik gazdaságra vonatkozó becslések szerint az innen származó jövedelem és az itt létrejött teljesítmények szorosan együtt mozognak. A második gazdaság első—

sorban nem a lakosság kezében levő összjövedelmet növeli, hanem annak meg—

oszlását változtatja meg. Tehát az összkereslet és az összkínálat viszonyát nem változtatja meg, miközben csökkenti a strukturális egyensúlytalanságot.

2. A fogyasztási javak iránti keresletnek nemcsak a lakossági jövedelmek je- lentik a forrását. hanem a vállalatok is. A puha költségvetési korlátú vállalatok elszívják a fogyasztási javakat a kemény költségvetési korlátú háztartások elől.

Ezért a tényleges kereslet jóval nagyobb lehet. mint ami a lakosság pénzjövedel- meiből következne. A kérdés az. hogy ez az elszívás hogyan jelenik meg. Ha a vállalati fogyasztásicikk-vásárlások nincsenek benne a hivatalos statisztika által

kimutatott vásárlásokban (tehát ez tisztán lakossági vásárlás). akkor korábbi meg—

állapításaink továbbra is érvényesek maradnak, a rendelkezésre álló pénzjöve- delmek és (: vásárlások különbsége a tényleges megtakarításokat jelenti. Ha azonban a hivatalosan kimutatott vásárlásokban benne vannak a vállalati fo- gyasztásicikk—vásárlások is, akkor tényleg érvényesül az elszívó hatás, a kimutatott megtakarításnál nagyobb lesz a tényleges megtakarítás. mégpedig éppen annyi-

val, amennyi a vállalati vásárlások összege. Ez azonban valószínűleg nem lehet

jelentős nagyságrendű. mert a statisztikai adatok tanúsága szerint a vásárlások követik — jóllehet kisebb amplitúdóval —- a rendelkezésre álló pénzjövedelmek ingadozásait, tehát ettől a jövedelemforrástól független jelentős külső vásárlások hatására nem utal semmi. Továbbá a takarékbetét-állomány alakulása sem tá—

masztja alá azt. hogy a hivatalosan kimutatott megtakarításon kívül más jelentős

5!