K R I T I K A
PRÓZA
AZ ELLENÁLLÁS ANATÓMIÁJA
LENGYEL JÓZSEF: ŰJRA A KEZDET
Lengyel József kisregénye egy KZ-láger (Auschwitz) felszabadulását, v a l a m i n t az azt megelőző és követő napok-hetek történetét ábrázolja. Egy végletesen kiéle- zett történelmi szituációban, az emberi magatartások a szituáció kényszerítő e r e j e folytán, a jó vagy a rossz egyértelmű és tudatos vállalásáig j u t n a k el, a f r o n t o k el- különíthetően világossá válnak, az ember ledobja a z alkalmazkodás, a z életben m a - radás v.agy a hatalom megtartása érdekében felvett m a g a t a r t á s á n a k fátylait, az emberi cselekvés elementárissá, egyértelműen valódivá válik. A harc offenzív és deffenzív f r o n t j a i n a k utolsó nagy összecsapása m i n d k é t f r o n t o n az élet alapvető védelme lesz, csakhogy a bukott reakció egyéni és könyörtelen küzdelemmé, a győz- tes ellenállás szervezett leszámolássá változtatja azt.
A modern kisregénynek, ha n e m i s kizárólagos, d e feltétlenül egy jellemző sajátossága a viszonylag zárt szituációteremtés, s e n n e k felfokozott drámaisága, az ellentmondások kiélezettsége. A kisregény m ű f a j á n a k éppen ezért egyik legadekvá- tabb történelmi megfelelője a történelem által valóságosan kiélezett, valóságosan is nyílt állásfoglalásra kényszerítő történelmi helyzet. Az Újra a kezdet szinte iskola- példája e törvényszerűségnek. A szituáció a végletekig kiélezett, ugyanakkor közvet- lenül és egyértelműen megítélhető. Ebben az egyértelműségben a hangsúly teljes- séggel az emberi magatartásra tevődik át, s ha Lengyel József a szituáció m e g t e r e m - tésével feladta az önéletrajza által kínált lehetőségeket, azt feltétlenül azért tette, hogy a n n a k a sajátos ellenállásnak és forradalmi magatartásnak, amelynek legjobb műveiben érzékeny, morális r a j z á t adta, itt egy pontosabb történelmi képletét vázol- hassa fel, általánosabb történelmi igénnyel. A végletes és könyörtelen h a r c b a n iga- zolja azt, hogy a kommunista ellenálás következetességében is m i n d e n k o r h u m á n u s jellegű. Ennek jelentőségére éppen az életmű egészéből lehet rávilágítani. Legjobb műveiben (az Elejétől végig, az Igéző, a Kicsi mérges öregúr), k o m m u n i s t a f o r r a d a l - márai vagy ösztönös humanistái a személyi kultusszal szemben é r n e k tudatos ellen- állóvá, vagy tisztul ki humanista magatartásuk: megvalósítva az e m b e r morális k ü l - detését, vagy csupán leszögezve az ehhez való jogait. Az „Ezek m i a t t n e l e n n é k én kommunista?" (Elejétől végig), világosan utal a r r a az ideológiai és morális bázisra, amelyből ez a z ellenállás m i n t történelmi magatartás e r e j é t meríti. Az ellenállás a humanizmus megvalósításának, morális tisztaságnak az egyetlen lehetősége, d e u g y a n - akkor e r r e a z ideológiai bázisra támaszkodva szolidaritásának, amely az életben m a - radás, az alapvető egzisztenciális érdekek megvédelmezésének egyetlen lehetősége, a legfőbb történelmi kohézióját is jelenti. A kor közvetlen és látszólag szinte felold- hatatlan ellentmondásán túl, tehát a személyi kultusz és a szocializmus ellentmon- dásán túl, felismerni a kommunista humanizmus lehetőségét, ez egyben a védeke- zés leghatalmasabb eszközét is jelenti, hiszen a spontán, szubjektív r e f l e x e k e t tuda- tos harccá, stratégikus küzdelemmé változtathatja, s döntő történelmi fölényét pers- pektivikusan megteremti. Az ellenállás' deffenzíváját éppen ebben a fölényben v á l - toztathatja át forradalmi offenzívává, a taktícizmussal stratégiát, a diktatórikus ön- kénnyel történelmileg igazolt kommunista humanizmust állítva szembe. Így született meg a „Forradalmár Színjátéka", vagy ha ugy tetszik, az „Ellenállás Színjátéka", hiszen egyrészt a történelem által nemegyszer valóságosan produkált egybeesésről van szó, másrészt viszont — s ezt is a történelem igazolta — a kétféle h a r c között 1064
nem ideológiai bázisát s végső céljait, hanem helyzetét s ebből következően: mód- szerét illetően van különbség. Az Újra a kezdet-ben a történelmi helyzetnek ezek a közvetlen ellentmondásai nem z a v a r j á k a szituációt, s ez az egyértelműség alkalmat és lehetőséget teremt az írónak arra, hogy figyelmét m a g á r a a magatartásra, az ellenállás, a védekezés és t á m a d á s lehetőségeire, módszereire s ezek rajzára, tör- vényszerűségeire irányítsa. A fasizmussal szembeni harc elkerülhetetlen, gondoljunk itt a Wengraf remek érvelésére. S ez a harc nemcsak a történelem, de a minden- napiság s í k j á n is eltéveszthetetlenül egyértelmű; közvetlen meghatározó az, hogy a frontok melyik oldalán áll az ember, sorsát vállalnia kell. (Utalhatunk itt éppen a szóban forgó kisregényben Wohlbrück alakjára, a n e m vállalás riadt menekülésére és katasztrófájára.) A hovatartozás egyértelmű, de ennék a hovatartozásnak a tudato- sodása teremti meg a harc lehetőségét, s igazolja annak módszereit.
Éppen azért, m e r t az író az ellenállásnak a magatartásban realizálódó eszmei- morális lehetőségeit kutatja, n e m a megszokott érteleimben vett antifasiszta regényt alkot. Maga a fasizmus itt absztrakt háttérként van jelen még akkor is, h a a harc- nak áldozatai, katasztrófái, eseményei vannak, de n e m a történelmi tények épp-így- létének, a reakció legradikálisabb és legbarbárabb változata elleni harcról v a n szó, h a n e m m i n d e n f a j t a reakció és a vele szembeni küzdelem és m a g a t a r t á s viszonyáról.
A szituációnak ez az elszigeteltsége, elvontsága s ezzel együtt az egyértelműsége, az ellenállásnak az anatomikus pontosságú rajzát, s az egyszeri történelmi léttel szem- ben az általános érvényűségét 'hangsúlyozza. Az objektivitásnak, a törvénynek ez a hangsúlyozódása, az összefüggéseknek ez az anatomikus pontossága az oka annak, hogy a m ű sokat veszít abból a személyiségből, amelyet az irodalom „lengyeli lírá- nak" nevez. Veszít a moralitásnak abból a személyes hangjából, amely mély huma- nizmussal h a t j a át a lengyeli világot, az ember közvetlen világát, tehát a vele sze- mélyes és közvetlen kontaktusban levő mikrovilágot. Harmóniát teremt, amely a min- dennapok világában érzelmi izzású, személyes humanizmussal áthatott harmónia a fenyegető történelemmel szemben. Itt e r r e nincs mód, mert egy KZ-láger szituációja széttöri a mindennapi rezisztenciának és menekülésnek ezeket a határait, e végső tétre menő harcban egybeolvad a történelmi és á mindennapi tett, közvetlen egy- értelműséggel s könyörtelenséggel. Ily módon k a p j a meg az Újra a kezdet azt a jelentőséget a lengyeli életműben, amely a problémák szintézisre irányuló kísérle- tének a jelentősége, az elvi-ideológiai, ugyanakkor a morális problémák egy végső összefogásának kísérlete, s ez még akkor is jelentőssé teszi, 'ha maga a m ű n e m tar- tozik Lengyel József életművének legmagasabb vonulatai közé. Az objektív pontos- ság szikár, anatomikus mezítelenséget, elvontságot is jelent. Autentizmusa n e m tel- jesedik ki művészi autentizmussá, személyes, szubjektivitással áthatott világgá.
A szituáció ilyen meghatározottságában a magatartás objektív törvényei hát- térbe szorítják a szubjektív meghatározókat, s a magatartás maga is csak elvontan válik igazzá. Szonja krisztusi részvéte, sorsa ellenére is mártír cselekvésképtelensége, humanizmusának történelmietlensége; Harkály doktor ösztönös, „muszelmann" vol- tában tragikomikus ragaszkodása az élethez; P r e n n ideológiát megtagadó ideológiát- lan ügyeskedése; Wohlbrück se-hús-se-hal áldozat-hóhér a l a k j a ; Trend Richárd min- den emberi pozíciót feladott fatalizmusa; a háttérben az illegalitás láthatatlanságá- ban is állandóan jelenlevő ellenálló párt, végső soron e valóban reális szituáció, s a jellemek társadalmilag meghatározott tartalmai között elvontan igaz összefüggése- ket igazol, az emberi cselekedeteket, m i n t anatomikus összefüggéseket pontosan tér- képezi fel, s tényleg igaz, hogy az elkötelezett kommunista Banicza harcát és k o n f - liktusait mindezek ténylegesen determinálják; s az is igaz, hogy a kisregény jelle- meinek összefüggése mesterien ellenpontozott struktúrát a d ; csupán az a bizonyos lengyeli líra hiányzik, amely a személyes átéltség atmoszféráját adná.
Az emberi szabadság abban a tudatos választásban realizálódik, amelyben az ember a manipuláció hamis alternatívái, a politika s a társadalmi lét részint terem- tett, részint adott látszatlehetőségein túllépve a történelmi haladás valóságos lehe- tőségét választja, a történelmi helyzet valóságos alternatíváinak felismerése alapján.
A mindennapiságnak ez a meghaladása valójában a mindennapi döntések történelmi 1065
fedezetét is jelenti. Az a magatartásstruktúra, a m i t Lengyel József e kisregényben kiépít, végső soron ennek az igazolása, hiszen az életben m a r a d á s n a k , a túlélésnek és a győzelemnek a legtörvényszerűbb lehetőségét is jelenti ez. A túlélők k ö z ü l a szervezett ellenállók győzelme egyben a haladás győzelme is, míg a „prennek" élet- ben maradása s a „Harkály doktorok" halála között nincs lényegi különbség, egyik sem volt szükségszerű, szubjektív esetlegességek, m i n t szerencse és f u r f a n g m a g y a - rázzák. Látszólag véletlen, hogy az életet nem vállaló T r e n d helyett a f r a n c i a f i ú marad életben — tanúi lehettünk Banicza nagy konfliktusának a döntésben —, való- jában pedig itt a szervezet életben m a r a d á s a törvényszerű, s t a g j a i n a k halála eset- leges. Éppen ez m u t a t j a a túlélésnek a véletlenszerű egyéni sorson .túlmutató t ö r - ténelmi magasabbrendűségét, s ez a d j a a valóságos értékét is. Ugyanez az ellenpon- tozás valósul meg Szonja s Banicza dialógusában is. Szonja vállalása elvont krisz- tusi h u m á n u m a miatt visszaszorul a történelem valóságos menetével szemben, éppen absztrakt-általános, kivételt és ellenséget nem ismerő emberszeretete megfosztja magatartását m i n d e n történelmi tartalomtól, és végső soron szubjektív m á r t í r o m - sággá avatja. Minden fennköltsége ellenére mindennapi ügy, partikuláris moraliz- mus m a r a d . Timo Stuhr a tudatosan vállalt rossz, a tudatosan vállalt reakció jel- képe — szükséges ellenpontja Banicza alakjának. S ha a regény összes szereplőit sorra vennénk, ugyanezt az ellenpontozást láthatnánk. A történelem valóságos s z ü k - séglete harcban és győzelemben egyaránt kényszerítően kijelöli a z e m b e r helyét, meghatározza feladatát, s ennek a felismerése a kulcsa az e m b e r szabadságának vagy puszta áldozat voltának. Éppen ezért talán a legizgalmasabb, ugyanakkor a legvitat- hatóbb alternatívája a m ű n e k a Banicza contra Kertész ellentmondás. Az építés vagy a tovább harcolás változott módszerrel, d e nem változott intenzitással és élességgel a győzelem teremtette szituációban, valójában aligha volt ilyen diszjunktíve éles alternatíva, sokkal inkább a taktikai helyzet által meghatározott arányokról, s e m - mint egymást kizáró ellentétről v a n szó. Az író kérdése a történelemhez, m i n t h a i t t lenne kevésbé pontosan fogalmazott, s a válasz is ennek megfelelően, a n y i t v a h a - gyott kérdés mögött, homályban marad. Űjra <a kezdet — m o n d j a a mű, jelezvén, hogy semmi sem befejezett. A valóságos választ csak a valóságos történelem fogal- m a z h a t j a meg, de ennek felismerése — végül is — a m i kötelességünk. (Magvető Könyvkiadó 1970.)
THOMA LÁSZLÓ
TANULMÁNY
HERMANN ISTVÁN: SZENT IVÁN ÉJJELÉN
A kritikusnak nehéz dolga van. Ez az elfrázisodott igazság ezúttal jelent is valamit. A hóhér akasztása csak a nézőknek kárörömteljes, a v é g r e h a j t ó n a k i n k á b b kínos attrakció. Közel félezer oldal szépirodalomról a k á r fél oldalon is lehetne érdemlegeset mondani, kiemelve — alkalomhoz illően — a különösből a z általánost, de itt a kiemelés m á r megtörtént, és eredményeivel legfeljebb egy azonos t e r j e d e l m ű Anti-Hermann keretében vitatkozhatna érdemlegesen egy e r r e vállalkozó k o n t r a - kritikus. A magam részéről i n k á b b bevallom, hogy nagy élvezettel tanulrnányozgat- tam a felszabadulás utáni m a g y a r drámának 21 író demokratikusan egymás mellé sorolt „dramaturgiai portréjából" összeálló tablóját, melyet h á r o m csoportjelző esszé foglal keretbe és még másik három díszít. Az utóbbiakban az eddigiekből k i m a r a d t 1066
