Egy Krleza-novella magyar motívumai

(1)

EGY KRLEZA NOVELLA MAGYAR MOTÍVUMAI

DR. LÖKÖS ISTVÁN (Közlésre é r k e z e t t : 1973. j a n u á r 16.)

Krleza Glembay-ciklusában, de tán az egész életműben is, kiemelt hely illeti meg a Krizsovec Iván (Ivan Krizovec)¹ c. novellát. Az elbeszélés hősét a Lenbach báróné (Barunica Lenbachova)² c. történetében is viszontlátjuk, s találkozunk vele a Glembav-ciMus második drámájának, az Agónia (U agoniji)3 c. színműnek jeleneteiben is. Ez utóbbi m ű n e k v i t a t h a t a t l a n u l az egyik legérdekesebben rajzolt figurája, egyben a Krleza teremtette hősök között is az egyik íróilag legjobban kidolgozott jellem. A Krizsovec Iván c. novellában található karakterizálás elsősorban az írói élményvilág okán tarthat érdeklődésünkre számot: a Krleza-műveket átszövő magyar vonat- kozások egész sorát leljük meg itt is.

Krizsovec doktor természetesen nem tartozik a rokonszenves Krleza- hősök sorába, ,,apja, Krizsovec Kálmán, báni tanácsos" volt,4 ő maga ,,ó legsötétebb k h u e n i depresszió idején, a kilencvenes években született, mint a ferencjózsefi uralom utolsó évtizedeiben magyarokhoz szító apa ti- pikus gyermeke"⁵. Az írói jellemzés azt is jelzi, hogy Krizsovec doktor és családja ,,a sajátságosan horvát (illetve: báni horvát) hétszilvafás nemesi, silány, szélhámos réteg" soraiból való, amely a ,,Werbőczy-féle magyar v á r -

megyei középnemesség szakasztott mása" volt s „túltengő öntudata", „ar- roganciája" és „junkeres pimaszsága" főként a khueni korszak idején töri felszínre6. E réteg összetételét és karrierizmusát így jellemzi Krleza: „Sí- berek, parvenük, hamiskártyások, csempészek, kortesek (a politikai hazug- ságok ocsmány kürtösei) itt nyíltan az angol alkotmányról papoltak és

megbízható, kiváló anglománnak és belesprit-nek számítottak. S ennek az átlátszó arisztokrata hazugságnak kultusza legott teljesen felborította az értelem és logika egyensúlyát, és a szemfüles, elmés plebejusok és csalók álgrófi és álf ej edeimi címeket kreáltak, csak hogy felküzdhessék m a g u k a t a felső rétegbe, ami csekély kis ambícióval korántsem volt elérhetetlen".⁷ Az i f j ú Krizsovec é l e t ú t j á t — legalábbis a monarchia összeomlásáig — ez a miliő determinálta- „a bölcsőben a r r a szemelte ki a sors, hogy első tanuló, színjeles legyen"; hogy „neve az iskolai értesítőkben u j j n y i vastag betűvel és csillagosan álljon"; „hogy a Franz-Jozefinumba kerüljön, rö-

viden: hogy karrierista, mágnás és nagyúr legyen belőle"⁸. K a r r i e r j e „szé-

(2)

pen" is indult: „épp az osztrák hadüzenetet megelőző hónapokban k e r ü l t a magyar királyi miniszterelnök prezidiális hivatalába", méghozzá „rend- kívüli politikai küldetésben": a Hármas Királyság (Horvátország, Szlavó- nia és Dalmácia) „miniszteri delegátusaként" kellett volna részt vennie a hatvannyolcas m a g y a r — h o r v á t kiegyezés „küszöbönálló meghosszabbításá- nak előkészítésében" és ,,a horvát t e n g e r p a r t akkor aktuális kisajátításá- ban" 9. A ragyogóan ívelni látszó pályát az első világháború törte meg, Krizsovec Iván „tartalékos huszárhadnagyi kék atillájába" öltözve búcsú- zott el „grófi főnökétől, a miniszterelnök őexcellenciájától" J0. Húsz egy- néhány esztendős fiatalember volt ekkor Krizsovec Iván, de m á r a „jog- tudományok" és a „filozófia doktora" i l.

Amikor a novella elején először ismerkedünk Krizsovec doktorral, mindez m á r múlt, sőt az a háborús é l m é n y e k egész sora is („a k á r p á t i ütközetben, m a g y a r földön megsebesült, s átlőtt térddel hónapokon gt egy felső-magyarországi megyeszékhely gimnáziumában . . f e k ü d t tizenöt húsvétjáig, stb.)¹², hősünk egyszerű ügyvéd, egy P a t a k y nevű m a g y a r gróf „jogi képviselője"¹³. Ilyen minőségben utazott a határvidéken lévő grófi birtokokra, Banovnikra és Pavlovecre, ahol alkalma nyílik — a vonat- indulásra várva — visszaálmodni ifjúságát, m a j d vonatra szállva — egy magyar házaspár diszkrét beszélgetését hallgatva — egész régi életét, a monarchia b u k á s a előttit, amely oly sokat ígérő volt k a r r i e r j é t illetően.

Nosztalgiával teli emlékezés ez az ifjúságra, amelynek erejét az élmény személyessége a d j a : Krizsovec doktor emlékképeiben nem nehéz a P é - csett és Pesten diákoskodó Krleza élményvilágára ismerni. A „Dráva ké- kes ködbe v o n t vonalán" t ú l r a nézve „Krizsovec doktor messzetűnt magyar ifjúságán tűnődött." Azokat az éveket idézte fel, amikor „odaát, a Dráva b a l p a r t j á n " Kisfaludy és Vörösmarty h e x a m e t e r j e i t „magolta", a Mohácsot, meg a Zalán jutását, de t a n u l t a Zrínyi Szigeti veszedelmének strófáit is¹⁴. Aligha kétséges: az i f j ú Krleza pécsi kadétéveinek élményeit kell látnunk az itt feltűnő motívumokban, hisz a pécsi kadétiskolában el- töltött három esztendő alatt rendszeresen magyar irodalmi stúdiumokat folytatott. Eddig inkább csak a Petőfi-élményt emlegettük: Az apostol

„csaknem teljesen kész" horvát fordítását, amellyel elhagyta a pécsi tan- intézetiét s amelynek hatása egy tudatosan vállalt negyvennyolcasságban teljesedett ki L5. Á m egészen bizonyos: a hadapródiskolában oktatott anyag- ban is jelentős helyet k a p o t t a magyar r e f o r m k o r irodalma, s Krleza ma- gyartanára, alfalvi Mándoky Sándor (alakját az író a Temetés Terézvá- rott c. elbeszélésben villantja fel)16 k í v á n t a meg a f e n t i Kisfaludy- és Vörösmarty-szövegek memorizálását1 7.

Krleza magyarországi i f j ú s á g á n a k élményköreiből kerülhetett a novel- lába a F r a n z - J o z e f i n u m - m o t í v u m a is. Ö maga, mint tudott, a hadapród- iskola, m a j d a Ludoviceum növendéke volt Pesten, illetve Pécsett 1908—•

1913 k ö z ö t t1 8 s t á n még az is feltételezhető, hogy ő maga volt az a hete- dikes gimnazista diák, aki — mint a movellabeli Krizsovec Iván — az érettségi előtti vakációban, odaát, a szentmihályi jegenyék árnyékában t a - nulgatott kerékpározni, amikor az egyik Franz-Jozefinum-i b a r á t j á n á l volt vendégségben" 19. Méginkább az élmény személyességére vallanak az aláb- bi, a magyar t á j a t ezúttal is f r a p p á n s a n és Krleza-i módon jellemezni t u -

(3)

dó, m a j d az i f j ú s á g emlékeit felidéző sorok: ,,A magyar utakat vastag por borította, s a rekkenő hőségben t ö r p e délibáb lebegett a kéklő szőlőskertek fölött. Ez volt az ifjúság, a trópusi színpompás, kedvtől és mámortól pezs- gő, rajongó ifjúság, amikor az ember azt hiszi, hogy a föld tengerkék-zöld labda, melyre a tűző napsugarak gazdag arany zuhatagja is a szél muzsi-

k á j á r a és az i f j ú s á g ritmusára zuhog. De azóta odavan mindem: füstbe ment minden, és csak a nyakigsár vidék, csak az maradt belőle, az állo- máson a tolató, régi típusú mozdony füttye, és valami határozhatatlan unalommal mételyező keserűség a lélek m é l y é n " 20.

A kép, a pécsi és Pécs környéki t á j hangulatait idéző kép — mert hiszen erről a t á j r ó l fogantak az élmények — ilyen fogalmazása nem is egyedülálló a Krleza-textusok között, a hangulatilag legközelebbit idéz- zük csák most, az 1947-es magyarországi látogatás impressziói nyomán keletkezett sorokat. Majd négy évtized távolából sejlettek fel akkor Krle- zában ifjúsága, t o v a t ű n t pécsi i f j ú s á g á n a k szép emlékei²¹: ,,A Mecsektől a Szent Jakab-hegyig és Abaligetig, meg még tovább: Szigetvár felé húzódó végeláthatatlan síkság, a Drávától délre a kéklő messzeségben a P a p u k sö- tétkék kontúrjai, a villányi szőlőhegyeik, ahol (a t á j hangulatában) felsej- lik a messzeségben a Duna ezüstös t ü k r e — mindez este, ezen az éjszakán, a halál színpada. Az a régi. gyermeki játék véget ért, a függönyök legör-

dülték" 22.

A pécsi motívumok, emlékképek sorát idézve most ne feledkezzünk meg a novella a m a részleteiről sem, amelyek Krizsovec doktor huszárön- kéntes esztendejét idézik fel, s amelyek java részében megint csak pécsi él- ményeket sejthetünk. A „dél-magyarországi, dunántúli huszárgarnizon", amelyben Krizsovec „önkéntes évét" szolgálta, bizonyára Pécsett volt, ezt sejtetik legalábbis ,,a lakta-nya tiszti pavilonja előtt álló jegenye- és gesz- tenyefák, orgonabokrok és jázminok", mindaz tehát, ami az egykori Pé- cset az i f j ú Krleza számára oly emlékezetessé, oly vonzóvá t e h e t t e2 3. Előbb idézett úti jegyzetében erre emlékeztető képsor is felvillan, megint csak az élményt hitelesítő erővel: s az élmény erejének azonossága hite- lesítő tényező lehet. ,,Az erdőparcellák és a széles horizont — í r j a —, a teraszosan épült város narancssárga házainak tömege, melyen az ablakok úgy ragyognak, mintha valami nagy ü n n e p r e készülnének és tiszteletünkre lemosták volna őket — mindez m a is a helyén van. A sötét-gyöngyházszí- nű, mély és derült égbolt, a m a d á r d a l és az orgonaillat, és a sárga tulipá- nok a gruppokban mind megvannak, csak a gesztenyesor fatörzsei szenved- nek elefántiázisban. Ezek n e m a f i a t a l gesztenyefák többé . . .^{2 4}" Majd alább: „Éjszakai séta a városban . . . A katedrális éjszakai látványa. A hu- szárkaszárnya és a hadapródiskola sziluettjei az éjszakában, amikor a csil- lagok oly közel ragyognak az éjszakai égbolt déli felén, hogy az ember azt hiszi: kézzel elérheti őket, a gesztenyefák pedig síri módon susognak az éjszakai fuvallattól" 25. S most az összkép kedvéért, teljes terjedelemben, í r j u k ide ismét az iménti hangulatok novellabeli változatát: „A dél-ma- gyarországi, dunántúli huszárgarnizontól, ahol mint tejfölösszájú abitu- riens szolgálta le önkéntes évét, a laktanya tiszti pavilonja előtt álló jegenye- és gesztenyefák, orgonabokrok és jázminoktól, a sárga-fehér tuli- pános köröndtől, ahol I. Ferenc József őfelsége mellszobra állt a Viribus

(4)

Unitis Deák-féle, m a g y a r változatú idézetével: »Bizalmam az ősi erény- ben« — a huszárlovarda előtti kovácsműhelytől, ahol szakadatlanul zengett az üllő, a tiszti étkező előcsarnokában az oroszlános, tükrös és ágyús, wagneri barokk heraldikától, a tobzódó, ifjúkori, léha élettől (ahogyan már az ilyen garnizonokban a gazdag szülők egyszülött huszárfiai élnék) Lon- donig és Berlinig, ahol később, m i n t magyar ösztöndíjas, tanulmányévét töltötte, Krizsovec I v á n tüneményes könnyedséggel haladt szépen ívelő pályáján. Az egészséges, intenzív, tehetséges i f j ú s á g mindent legyűrő, lí- rai lendületével, az ifjúságéval, a m e l y nem ismer botlasztó problémát, hanem csak él: szilajon, tobzódón. és örömmel. Be pazar és szép és érdekes is volt akkor minden!"-''

És ezt az ifjúságot mennyi pécsi hangulat lengi körül még mindezeken túl is, a novellában is, meg a valóságban is. A „város barokk tornyainak harangzúgása", a „százados gesztenyefasétány" s „a cukrászda a kormos házakkal zsúfolt, zegzugos, forgalmas sikátorban"^{2 7} máig megmaradt pécsi valóság, ha változottan, több mint félszázad elteltével is. A pécsi geszte- nyefák ma is megvannak, s megvan a cukrászda is, melyet — s ez aligha kétséges — az egykori Kaflich-cukrászdával azonosíthatunk, amely a h a j - dani Király utcában (ma Kossuth Lajos utca) állott s a Kaílich-család le- származottainak t a n ú s á g a szerint a kadétok v a s á r n a p délutáni szórakozó- helye volt. Mindezt — mint írói élményt, s a m ű v e k világát kitöltő motí- vumrendszert — a századelő emlékeiből varázsolta elő az írói képzelet s tette egy letűnt és b e t e g kor szépíróilag hitelesített valóságanyagává. S a teljesség kedvéért jegyezzük meg: nemcsak itt, a Krizsovec Ivánról szóló novella lapjain, h a n e m a Temetés Terézvárott (Sprovod u Teresienburgu) c. 28 elbeszélésben, m e g t á n még a Filip Latinovics hazatérése (Povratak Fiiipa Latinovica) c. regényben is — transzponálva ily módon most m á r nemcsak az egykori Dél-Dunántúlt, hanem az egész monarchiát átszövő, provinciális és súlyos társadalmi konvenciókkal terhes életanyagává.

Ahogy a novellában egy helyütt megszövegezi Krleza — kiegészítve most már a tízes évek Budapestjének arisztokrata-dzsentri-nagypolgári hangu- lataival is a képet: „A pénztáros kisasszonyok és bordélyházi dorbézolások éppúgy, mint a huszárok nótázgatása, ha déltájban, hazatérőben, porfel- hőben, csörgő szablyák és dobogó p a t á k zajában r á g y ú j t a n a k a F r a n k Ig- nác—Petőfi dalra: Befordultam a konyhára! A lipótvárosi p a r v e n ü k en- teriőrjei, ahol a szalonokban és klubokban hatalmas, erdélyi, tömött med- vék n é v j e g y g y ű j t ő szelencét t a r t o t t a k mancsukban, ahol a falakat diófa burkolat és gazdag faragványdísz borította, s a fürdőszobákban csupa szín- ezüst minden f é m t á r g y ; ahol a koponyák kongtak az ürességtől és a góthai almanachból származó, pár siralmasan sekély adattól; ahol csaló nagyke- reskedők és kétéves magyar előnevű nemesek egész nap chemin de fer- eztek és megint csak chemin de fer-eztek — itt hallgatta Krizsovec Iván az arisztokrata- és zsidóvicceket m e g anekdotákat. Nizzai galamblövészet- ről, bridzsről, bookmakerekről és gépkocsikról beszélgetett gondtalanul, mit sem törődve a kulisszák mögötti élettel, m i n t ahogy a rivaldafény- ben lovagi kosztümben éneklő f i a t a l tenorista sem gondol semmi másra, csak szerepe gyöngébb p o n t j a i r a "

(5)

Amint m á r jeleztük; a magyarországi, közöttük a budapesti é l m é n y - kör emlékeit is, részben a vonatban Krizsoveccel együtt utazó m a g y a r há- zaspár beszélgetése, m a j d meg ,, . . . a hölgy drága, piros neszesszer je, ró- zsaszínűre lakkozott körme, kesztyűje és ékszere, suttogó halk h a n g j a és lázas csillogású, kacér tekintete . . . 3 0" idézte fel. Az emlékeknek ez a r a j - zása pedig valójában Krizsovec említett tizennyolc előtti pesii k a r r i e r j é n e k momentumaira nyit ablakot. Egy életformára s egy mentalitásra, amelyet az omladozó monarchia utolsó csillogása övezett ugyan, arisztokrata ősök és elődök t e r e m t e t t é k meg hozzá a „jogot", de egészében u g y a n - akkor m á r a rothadás virágait hordozta magában, amit Krizsovec is megérzett akkori élete egy józanabb pillanatában. Károly király tisztele- tére az Operában rendezett díszelőadáson történt meg benne a döntés is:

szakít „a f r a k k o k és érdemrendek, a selyem és lakk kavargó pompájával", mert „ösztönösen (nemkülönben orosz tapasztalat szerint) érezte, hogy e szentistváni gárda párduckacagányos és az udvari testőrség f e h é r spa- nyolmentés teatralitása mögött, a diplomata tollazat, a gyémántos t ü n - döklés ós kardinálisi bíbor — mind e díszletek h á t t e r é b e n lassan, m i n t tá- voli vihar sötétben felrémlő zúgása, mondhatatlanul súlyos és ormótlanul nagy, döbbenetes és ostoba valami közeledik, ami Kubin egy-egy holdkó- ros, otromba kifej ezésű, ám megrázó élményű képéhez hasonlatos."3 1 A süllyedő h a j ó menthetetlenségét felismerő Krizsovec így szakított i f j ú i életének e félresiklott szakaszával s így lett az ú j jugoszláv állam, az ú j királyság polgára, aki azért vállalta még a P a t a k y gróf peres ügyeinek intézését . . .

Az életmű egésze felől is vizsgálva Krizsovec alakját, ugy t ű n i k : ő a Krleza-művek magyar motívumrendszerét tán első ízben a legteljesebben összegező karakter. Pécsi és pesti élményei, a feudális magyar társadalmi valóságban való részessége, a Diószeghy Zelma kisasszony iránti szerelme, majd jegyességük, a Krizsovec-család magyarán volta — mindez —• más formációban és szélesebb történelmi tabló hátterében — jelen v a n a ma még befejezetlen, de a szintézis igényével készült és az Osztrák—Magyar Monarchia utolsó éveinek nagyszabású rajzát tartalmazó monumentális kompozícióban, a Zászlók c. regényben is^{3 2}. A miliő, amelybe Kamill Emericzy beleszületett, itt is tipikusan „horvát (illetve: báni horvát)", azaz a khueni korszakra jellemző (Kamill a p j a is magas rangú báni tisztviselő);

az i f j ú Emericzy is Pesten járt iskolába, a Hungáriáimba, nevezetesen, ahová ugyanazon a „fiumei gyorson" kellett utazni, mint amelyiken Kri- zsovec is megtette jó néhányszor a Zágráb—Budapest közötti utat, s még az élmények, a táj leírása is azonos hangulatú. „A fiumei gyors édeskés karbolszagot árasztó, csipkés huzatú, vörös bársony ülésén — olvassuk a Zászlókban — a Bozjakovinától Lepavináig és Csurgótól Dombóvárig h ú - zódó, örökké változatlan, unalmas t á j közepett, Őméltósága elmerült gon- dolataiban, a fiával folytatott intim beszélgetésben. Ismeri mint a t e n y e - rét a zágráb—budapesti vonalnak ezt az egész, tölgyesekkel és szántóföl- dekkel váltakozó, ostobán unalmas színterét: valamennyi útkereszteződést és út menti keresztet, valamennyi parcellát, az állomások kertecskéit, a vi-

rágágyásokkal, tulipánokkal és árvácskákkal, fehér kavicsos ösvényekkel, ahol tisztes külsejű, övig érő szakállú kis agyagtörpék s a rózsafák karóin

(6)

csillogó üveggömbök díszlenek, ismeri az állomásokon csüngő vörös pelar- góniás virágkosarakat, a kimeszelt árnyékszékekeit, az üresen ásító t á v i r d a - szobákat s az egész szegényes terepet, amelyen százszor is beleveszett m á r a ködökbe, a bizonytalanságba, a vadászatokba, a politikai dáridókba . . ."33

S mennyi a hasonlóság e t á j Kirizsovec-novellabeli leírásával: ,,A vonat patinás történelmi t á j a k o n dübörgött velük, a horvát királyság maradvá- nyain (comites et reliquiae nobilium regni nostri Croatiae), s kint távoli, imbolygó f é n y e k szeldesték a parttalan, f e k e t e éjszakát. Ezen a pesti vo- nalon — a makszimiri ligettől a dunai kilátásig, amely a vasúti összekötő- híd traverzein t ú l a budai királyi várra t á r u l — Krizsovec doktor m á r jő pár százszor utazott végig életében. Ügy ismerte a vasút m e n t i jegenye- fákat, falusi tornyokat, grófi kastélyokat D r á v á n innen és t ú l egyaránt, m i n t h a saját birtokán utaznék, ahol minden az övé: az erdőszéli viskó ro- zoga, kormos k é m é n y é b ő l gomolygó füst éppúgy, mint a parkkal övezett kastélyokba vezető fasorok, v a g y az állomások felirata és lámpái, hiszen valamikor mindez meghitt alkatrésze volt életének. Ebben a felsőhorvát stratégiai bázisban, amelyet rendszerint Flandriával vetettek össze, való- ban volt valami brabanti, valami az északi, reneszánsz olajfestményekről áradó, primitív erejű, n y e r s egyszerűségből. S a királyságnak ezen a csücs- kén a szemlélődő utasnak úgy rémlik, m i n t h a hatalmas Brueghel-kompo- zíció ikellős közepébe f ú r ó d n é k vele a vonat. Zsúpfödeles paraszti kalyi- bák, körülöttük a kezdetlegesen bonyolult élet mintha csak az imént v e r t volna gyökeret és most indulna fejlődésnek. Római templomok meredező harangtornyai, zsíros, termékeny, fekete, brabanti televény, kolbászon, hagymán és topáz boron élő, vérmes, gulyát terelgető, szőlőtermelő, pi- rospozsgás arcú parasztok. Itt öklendezik, ott vizel valaki folyton, a m o t t meg bitófán lóg egy emberfia, míg a terepen menetelő vértesek és tarka, zsoldos mezű h a d a k vonulnak keresztül. Spanyol muskétások, habsburgi zsoldosok, w ü r t t e m b e r g i lándzsás gyalogság, nyikorgó szekerek, részeg, garázdálkodó, győztes hadcsoportok hömpölyögnek át a tájakon, foszto- gatnak és gyújtogatnak, amit érnek. Az állomásokon Brueghel és Callot koldusai ácsorognak, nyavalyatörős, részeg, vén koldusasszonyok vagy puszta kezű, vasra v e r t parasztok, és szuronyos, élesre töltött fegyveres csendőrök" 3/\

Az imént idézett t á j rajz — amely egy társadalmi kép keresztmetszete és ennek alapvető vonásait v i l l a n t j a fel — m á r újabb Krleza-műveket is asszociálnak bennünk, a Kerempuh-balladák3 5 egynéhány motívumát épp- úgy, mint egyik híres esszéjének, a Krsto Hegedusic Drávamenti motívu- mait³⁶ interpretáló t a n u l m á n y n a k sorait, amelyek a dél-magyarországi és felső-horvátországi vidék társadalmi valóságának történeti nézőpontú és erőteljes szociális elkötelezettségű rajzai. Ez pedig azzal a tanulsággal szolgáló tény, hogy a Zászlók, de az egész Krleza-oeuvre kritikai vizsgá- latakor is fokozott figyelmet kell szentelni e motívumrendszer genezisé- nek . . .

(7)

J E G Y Z E T

1 A novella m a g y a r u l m e g j e l e n t : M i r o s l a v K r l e z a : A G l e m b a y család. Bp., 1956.

171—210. 1.

2 Uo. 211—215. 1.

3 Miroslav K r l e z a : A G l e m b a y a k . D r á m á k . Bp. 1965. 191—296. 1.

4 Miroslav K r l e z a : A G l e m b a y család. Bp., 1956. 183. 1.

5 Uo. 182. 1.

fi Uo. 184. 1.

7 Uo. 186. 1.

8 Uo.

9 Uo. 187. 1.

10 Uo.

11 Uo.

12 Uo. 188. 1.

13 Uo. 171. 1.

14 Uo. 176. 1.

15 1932-ben, Moj obracun s njina c. k ö n y v é b e n ( m a g y a r u l : Leszámolásom velük) í r j a :

„Ez a m ű döntő, szinte végzetes f o n t o s s á g ú h a t á s t g y a k o r o l t r á m . Az eszmei egye- n e s v o n a l ú s á g n a k v a g y e g y v o n a l ú s á g n a k a fogalma, a n n a k az eszmei v a l a m i n e k a t i t k a , a m i t az oroszok p r j a m a j a l i n i j a n a k , vagy p r j a m o l i n e j n o s t n a k h í v n a k , ez a negyvennyolcas, kossuthi, g a r i b a l d i s t a , Bécs-ellenes, o s z t r á k e l l e n e s »ébredése« las- s a n k é n t összeforrt b e n n e m a mi n e m z e t i r o m a n t i k á n k h á b o r ú előtti i f j o n t i k ö d é - vel, a Supilo Mestrovic, Nazor, P i e m o n t nevekkel, m i n t e n n e k a S t u r m u n d D r a n g k o r s z a k n a k a s z i m b ó l u m a i v a l . " M i r o s l a v K r l e z a : Moj obracum s njima. Zagreb, N a k l a d a , pisceva, 1932. 148—149. 1. A m a g y a r f o r d í t á s t az a l á b b i k i a d v á n y b ó l i d é z t ü k : A szomszéd n é p e k k e l való k a p c s o l a t a i n k t ö r t é n e t é b ő l . V á l o g a t á s hét é v - század írásaiból, ö s s z e á l l í t o t t a és jegyzetekkel ellátta K e m é n y G. G á b o r . Bp. 1962.

798. 1. Az idézett szöveget Tóth I s t v á n fordította.

^ Miroslav K r l e z a : A G l e m b a y család. Id. kiadás. 130. 1.

1/ M á n d o k y r a v o n a t k o z ó a n l á s d : G a r a y B a j o s : A pécsi magyar királyi hadapródiskola története. Pécs, 1939. 138—141. 1.

18 Vö.: Miroslav V a u p o t i c : Biográfsko-bibliografski prikaz zivota i rada Miroslava Krleze. R i j e c k a r e v i j a 1966. 6—7. 417—418. 1.; t o v á b b á : Miroslav K r l e z a : M o j ob- r a c u n s n j i m a . Id. k i a d . 148—149. 1.; m a g y a r u l : A szomszéd n é p e k k e l való k a p - c s o l a t a i n k t ö r t é n e t é b ő l . . . Id. kiad. 798. 1.

19 M i r o s l a v K r l e z a : A G l e m b a y család. Id. kiad. 177. 1.

20 Uo.

21 1908—1911 között volt K r l e z a a pécsi honvéd h a d a p r ó d i s k o l a n ö v e n d é k e . Vö.: Mi- r o s l a v V a u p o t i c : id. m. 417. 1.

22 M i r o s l a v K r l e z a : Iz k n j i g e izlet u M a d z a r s k u 1947. R e p u b l i k a 1953. 12. s z á m 982. 1.

24 M i r o s l a v K r l e z a : Iz k n i j e g izlet u M a d z a r s k u 1974. Id. h. 982. i.

23 Uo. 983. 1.

27 Uo. 189—190. 1.

28 L. e r r ő l : Lőkös I s t v á n : Egy K r l e z a - n o v e l l a világa — T e m e t é s T e r é z v á r o t t . (Kézirat)

30 Uo. 206. 1.

31 Uo. 208. 1.

32 M i r o s l a v K r l e z a : Zászlók. I—II. Bp. 1965.

33 M i r o s l a v K r l e z a : Zászlók. I. id. kiad. 32. 1.

3'' M i r o s l a v K r l e z a : A G l e m b a y család. Id. kiad. 179—180. 1.

35 Miroszláv K r l e z s a : E j t s z a k á n a k v i r r a s z t ó j a . P e t r i c a K e r e m p u h b a l l a d á i . Bp., 1959.

30 Miroslav K r l e z a : Előszó K r s t o Hegedusic „Dráva m e n t i m o t í v u m o k " a l b u m á h o z . L á s d : M. K.: Válogatott m ű v e i . K i r á n d u l á s Oroszországba. Esszék. Bp., 1965, 548—

589. 1.

(8)

T H E H U N G A R I A N M O T I F S O F A S H O R T S T O R Y BY K R L E 2 A by István Lőkös

T h i s article deals w i t h t h e H u n g a r i a n motifs of t h e s h o r t story Ivan Krizovec by M i r o s l a v K r l e z a ; o n e of t h e m o s t exciting s h o r t stories a b o u t t h e G l e m b a y f a m i l y , w h i c h is f a i r l y r i c h in t h e a u t h o r ' s p e r s o n a l e x p e r i e n c e s in H u n g a r y . Krleza r e c o r d e d t w o s p h e r e s of t h e e x p e r i e n c e s of his f i v e y e a r s t u d e n t s h i p in H u n g a r y , t h e m e m o r i e s of a t t e n d i n g t h e school of cadets in P é c s on t h e o n e h a n d , and those stored at the M i l i t a r y A c a d e m y of B u d a p e s t on t h e other. Krizovec, t h e hero of t h e s h o r t story, r e c a l l s his school y e a r s spent in H u n g a r y , w h e n h e m e m o r i z e d t h e w o r k s of K á r o l y K i s f a l u d y , M i h á l y V ö r ö s m a r t y , Miklós Zrínyi. H u n g a r i a n s c e n e r y revives in his m e m o r y and h e gives us a n i n t e r e s t i n g p i c t u r e of t h e w a y of l i f e p r e v a i l i n g in H u n g a r y at t h e t i m e . T h e a r t i c l e c o n f r o n t s t h e e v e n t s of t h e s h o r t story w i t h those of t h e real l i f e - s t o r y of t h e a u t h o r a n d a d o p t i n g philological m e t h o d s it r e f e r s to t h e genesis of t h e l i f e - w o r k .