D A R V A S A N D O R tanszékvezető főiskolai t a ná r
SOMOS J ÁNOS főiskolai adjunktus:
A FŐISKOLAI FIZIKAI GYAKORLATOK VEZETÉSÉNEK MÓDSZERE
Ebben a munká ba n a pedagógiai főiskola fizikai gyakorlatok veze- tésének módszereiről lesz szó.
Nálunk, Magyarországon, ennek a kérdésnek a kidolgozása megle- hetősen kezdetleges s tádiumban van. Nagyon hasznos lenne egy „álta- lános gyakorlatvezetési módszert an " kidolgozása a felsőoktatá s számára, mert a gyakorlatokat sok esetben az asszisztencia fiatal t a gj ai vezetik, akiknek még kevés személyes tapasztalat uk van ezen a t ér e n. Mivel azonban a különböző egyet emek és főiskolák különböző szakt udomá- nyainak gyakorlata i igen sok szempontból eltérnek egymástól, egy ilyen
„általános módszert an"-na k valóban igen általános, átfogó tét el eket kel- lene tart al mazni a . E rre — vél eményün k szerin t — még nincs elég r end- szerezett anyag összegyűjtve .
Ehhez a k ar un k jelen dolgozatunkkal hozzájárulni, s t öbb évi gya- korlati tapasztal at, és e t éren végzett módszertan i kísérletek, próbál- kozások al apján a fizikai gyakorlatvezetés módszereinek alkalmazásá- ról számolunk be úgy, hogy abból sok általános módszertan i megállapí- tás legyen levonható , ami más természet tudományi t árgy gyakor latve - zetésébe n is alkalmazható .
Ezeket a módszertani megállapításokat a gyakorlati példák sokasá- gával t ám a sz t j u k alá.
A gyakorlati példákat főiskolánk fizika gyakorlataiból m er í t j ük . Az eddigi pedagógiai főiskolai gyakorlatok a két, illetve há r om éves képzés és a gyakorlatok kicsin y óraszáma miatt a módszertani problé- mákat is sűrí tv e tartalmazzák . De éppen most, a néqyéves képzésre való áttérés idején t a r t j u k szükségesne k az eddigi tapasztalato k levonását : a jövőben való hasznosítás céljából.
Megjegyezn i kívánj uk, hogy m unk án k az eddig végzett tervszerű (tehát előzetesen készített és menet közben a szükséghez képest többször is módosított t er v alapján végzett) módszertan i kutatás összefoglalása.
Bá r módszerrel foglalkozó egyes irodalmi mu nkáka t , könyvrészleteket , cikkeket átt anul mányoztunk, mégis nem ezekből ál lított un k össze t et - szetősnek látszó elméletet, h ane m a gyakorlati munkát, s ann ak tapasz- talatait vet t ük alapul.
127
M unkánkat nem t e k i n t j ü k sem teljesnek , s e m befejezettnek , ha - nem t ovábbr a is tudom ányo s rendszerességgel f ol yt at j u k módszertan i vizsgálódásainkat, hogy ezzel hozzáj ár ulj un k a magyar felsőoktatás t erén a gyakorlatvezetés módszert anána k kialakításához. Végül meg- jegyezzük, hogy fizi ka gyakorlatainko n eddig ne m volt különválasztva a „fizikai mé ré s" és a tanítási demonstrációs kísérletezés.
A gyakorlatok célja
1. A gyakorl ato k egyik legfontosab b célja: a közvetlen tapasztalati alapot megadni az el mél ethez; vagyis a megismerésne k Lenin által meg- fogalmazott út j án — a szemlélettől az elvont gondolkodásig és onnan a gyakorlatig — részben az első, de főleg az utolsó lépés megtétele.
Az első lépés a szemlélet . Igaz ugyan, hogy kísérleti tárgy t a ní t á- sánál, előadásánál az előadó „szemléltet" (kísérletezik, bemutat . . .), a szemléletnek közvet lenebb hatása van azonban akkor, amikor a hal l - gató maga állítja — mi nt eg y sajá t magának — elő a jelenséget.
Az utolsó lépés pedig az elméleti mun ka eredményeine k össze- kötése, átültetése a gyakorl at ba , elmélet és gyakor lat szoros egységbe kapcsolása. Ez a f ol ya m at a kísérleti t árgya k felsőoktatásánál éppe n a gyakorlatok során m e g y végbe.
2. A gyakorl at okna k egy másik célja a hallgatók felkészítése ké- sőbbi él etpál yáj uk követ elményei ne k kielégítésére. A t udományos int é- zetbe, ipari, vagy egyéb kutató labor at ór iumokb a kerülőknek szüksé- gük va n a t udományo s és ipari kutatásho z szüksége s mérési t echnika, mérési módszerek a l apj ai na k elsajátít ására.
A kísérleti t á r gy a kat tanító nevelőnek szüksége van az iskolában m aj d be mut at ásr a k e r ül ő kísérletek t echni káj ának , fogásainak els ajá tí - tására.
Mindezeket részben a felsőoktatásban szereplő gyakorlatokból sa- j át í t j a el.
3. A gyakorl at okon el kell érni, hogy
a) a hallgató meglássa a mérés és kísérletezés tudományos jelent ő- ségét és alapvető fontosságát a természet megismerése szempont - jából;
b) olyan t echnikai készségre és technikai invencióra tegyen szert, hogy ennek segítségével önállóan is képes legyen megoldani új, az ő m u nka t e r ül e t é n eddig még előtte ismeretlen feladat okat. — Tehát pl. m a j d fizika t a n á r korában ú j bemutat ó kísérletek ki- dolgozására, a szükséges eszközök megtervezésére , az ú j kísérlet technikai lebonyolítására .
4. A gyakorl at oknak f ent vázolt célkitűzései közül a t ár gyna k és a felsőoktatás i i sk ol af aj n ak megfelelőe n m a j d egyik, ma jd másik dom- borodik ki hangsúlyosabban . Mindegyik mellett egyfor mán fontos azon- ban a dialektikus szemlélet és módszer elsajátítása.
E nnek el saj át í tt at ása természetesen nemcsak a gyakorlato k fel adata, de a gyakorlat kiválóan alkalmas t er ül et erre, s épp ezért ezzel a kér- déssel később még foglalkozunk.
A gyakorlatok megszervezése
1. A gyakorlatok te mat i káj ána k általános szempontj ai:
a) A laboratórium i m unká nak az elméleti órák anyagát kell alá- támasztania és kiegészítenie. Éppen ezért f eltét lenü l kívánatos, hogy a gyakorlatokra kitűzött feladat ok mind a nyagukat , mind időbeli beosz- t ásukat tekintve , összhangban legyenek az elméleti óráko n megtárgyalt anyagrésszel. A hallgató az előadásokkal kapcsolatos kísérleteknél mi nt megfigyelő szerepel, s így ia jelenségek (különösen részleteike t tekintve) nem hagynak olyan mar adand ó és mél y nyomot, mi n t h a azo- kat s aját maga is előállítja, felidézi. A l aborat óri um i mun ká k során mutatkozik meg igazán a hallgató előtt az elmélet és a gyakorlat szoros egysége. Az általa előállított kísérletek, mért eredmények arról győzik meg, hogy az elméleti órán hallottak , vagy a könyvből , jegyzetből t a- nult ak , nem valami kigondolt dolgok, nem val ami bölcs agynak a szüle- ményei, hanem a természet obj ektí v törvényei, t ehát a jelenség fel- idézéséhez szükséges körül ményeket megteremtve , maga is tapasztal- ha tj a . Ennek az igen fontos felismerésnek a kialakulását és megerősö- dését hátr ált at ná a hallgatóban az, ha a gyakorlati m u nk a anyaga túlságosan elmaradn a az elméleti órák anyaga mögött, olyan időszakra, ami kor a laboratóriumi mu nká kka l kapcsolatos elméleti ismerete k má r homályosak, felszínesek, és éppen az elméleti órákon t anul t ak m á r más részeket hoztak a hallgató érdeklődésének középpontj ába .
De más körül mén y is indokolttá teszi a fe nti szempontot, éspedig az, hogy így mind az elméleti órák, mind pedig a laboratórium i m u n ká k egymást kölcsönösen támogatva és kiegészítve, maradandób b nyomot hagynak , elősegítik az anyag mélyebb megértését, jobb és alaposab b el- sajátí tását .
b) A pedagógiai főiskola t anár okat képez, szükséges tehát , hogy célkitűzésének megfelelő súllyal szerepeljenek a laboratóri umi gyakor- latokban a demonstrációs és mér ő kísérletek. így tehát pl. tartalmazzá k elsősorban azokat a kísérleteket, amelyek az általános iskolában is be- mut at ás ra kerülnek. Az egyszerűbb összeállítások mellett azonban töké- letesebb eszközökkel, pontosabb és jobb eredményeket adó kísérleteke t is végeztessünk el. Mindezek n e m jelentik azt, hogy a pedagógiai főis- kolán csak ilyen természetű gyakorlatok jöhetnek számításba, f el té t- lenül hel yet ka pnak az olyan természetű mérőkísérletek is, amelyek a tudományo s kut at ómu nk a előkészítői is lehetnek.
c) Feltétlenü l t ar t s u k szem előtt a gyakorlatoknál is a fokozatosság elvét. Kezdetben kisebb ügyességet, a laboratóriumi m unkáb an keve- sebb jártasságot megkövetelő gyakorlatokat ad j un k . így elejét vesszük annak, hogy a könnyebben elvégezhető feladatoko n keresztül ők is meg- szerezhessék a szükséges készséget a kísérletezéshez. Természetese n ugyaní gy hátrányo s lehet az is, ha a felsőbb évfolyamokon a m á r kellő gyakorlat tal rendelkező hallgatóinknak alacsony színvonalú, kevés t u- dást és készséget feltételező m unk ák at tűzün k ki. Ezek a laboratór ium i gyakorlatok lebecsülésére vezetnének .
d) Mint egyik igen fontos szempontot szer et nén k kiemelni egy-egy gyakorl at időtartama és a ki tűzött feladatok közötti összhangot. Az a cél
9 129
vezessen ezzel kapcsolatosan, hogy annyi mu nk át a d jun k a hallgatók- nak, amennyit az előírt idő ala tt alaposan és jól el tudna k végezni.
Ha kevesebb, és az időbeosztás is a hallgatóra van bízva, ha marab b befe jezi a mun ká t, az idő egy része kihasználatlanul marad, sőt előfor- dulhat, hogy társ ait zavarja. A másik véglet a gyakorlat felületes elvég- zéséhez, vagy jobbik esetben egyes feladatok elhagyásához vezet. Itt e mlítjü k meg, hogy az időt, főleg a demonstrációs kísérletek miatt, de a mérő kísérletek mia tt is, úgy kell anyaggal megtölteni, hogy a szük- séghez képest egyes kísérleteket, méréseket meg is t u dj on ismételni, be tu djon gyakorolni, vagy esetleg módosított formá ban is el tudjon végezni. Legyen ide je az eszközökkel „ismerkedni", egyszerűbb dolgo- k a t megismételni, összetettebbeket tanulmányozni . S hogy mindezeket me g is tegyék, a r r a a gyakorlatvezetőnek rá kell szorítani őket. Meg- győzéssel, felvilágosítással, de ha szükséges, az osztályozás révé n is meg kell akadályozni a kiadott mu n k a elhanyagolását, összecsapását.
e) A több félé ven át gyakorlatozó hallgatóknál tegyük lehetővé, hogy egy-két alkalommal a hallgatók maguk válasszák meg egy-egy la- boratóriumi foglalkozás anyagát. Ilyen esetekben önállóan állítsák ösz- sze eszköz- és anyagszükségletüket, kutassák fel a gyakorlatokhoz szük- séges irodalmat. Az ilyen foglalkozások amellett, hogy önállóságra ne- velik a hallgatókat, még nagyobb lehetőséget n y új t a na k a gyakorlatve- zetőnek arra, hogy megisme rje hallgatói érdeklődési körét, önálló mun - k ára való rátermettsé gé t.
2. A gyakorlatozó csoportok helyes megszervezése általában egy- szerű feladatnak látszik. A valóságban mégis igen sok kö rü lmén y figye- lembevételével történhet .
Többévi tapasztalatunk azt bizonyítja, hogy a csoportok szeren- csés összeállítása egyik előfeltétele az egész évi jó gyakorlati mu n- kának.
Az alapvető szempont ezzel kapcsolatban az, hogy minde n egyes hallgatónak el kell végeznie minden laboratóriumi, mu nkát. Csupán ilyen feltételek mellett teljesü lhet a gyakorlatok elé állított célkitűzés.
Ennek érdekében a nagyobb létszámú tan ulmán yi csoportok az iskola felszerelésétől és laboratóriumi helyiségének nagyságától függően, ki- sebb csoportokra kell osztani. A mi főiskolánkon egy-egy gyakorlati csoport 10—12 hallgatóból áll. Indokoltt á teszi ezt a létszámot még az a tapasztalatunk is, hogy a gyakorlatvezető kb. ilyen létszámú hallgatósá- got tud helyesen összefogni, kb. ennyinek a m u n k á j á t t u d j a irányítani és megfelelőképpen ellenőrizni.
Egyes intézményeknél (mint pl. főiskolánk is a fizika gyakorlatok szempontjából), ahol az eszközök korlátozott száma miatt meg kell elé- gedni azzal, hogy egy eszközzel két hallgató egyszerre végezze a kísér- leteket és méréseket, nagy figyelmet fordítsun k a gyakorlatozó párok összeválogatására. Eddigi megfigyeléseink arról győztek meg, hogy a laboratóriumi mun k á b an jártas abb hallgató mellett a gyengébb pá rja csak keveset fe jlőd ik; a gyakorlatok nehezebb részét a jobb hallgató végzi el, a gyengébb csak puszta szemlélője lesz. Hasonló a mu nkameg- osztás a gyakorlato k otthoni értékelésénél is. Ezért törekszünk arra, hogy kb. egyenlő képességű hallgatókat állítsunk egymás mellé.
3. A gyakorlatok anyagának kiválasztásáná l már emlí t et tü k a f oko - zatosság elvét. Itt a laboratóriumi foglalkozások típusa, megválasztása szempontj ábó l szeretnénk hangsúlyozni ezt az elvet.
a) Az első laboratóri umi foglalkozás a gyakorlatvezető egységes irányítása mellett folyik le. Valamenny i hallgató ugyanazt a kísérletet , vagy mér ést végzi, a m un k a értékelése is közösen t ör ténik . (Itt esetleg azt a nehézséget kell leküzdeni, hogy a tanszék nem rendelkezik any - nyi egyfor ma mérőeszközzel.) Szükség van azonban az ilyen típusú gya - korl at ra azért, hogy a gyakorlatvezető megadhassa azokat az általáno s szempontokat, amelyek a kezdő, a l aboratóri um i m u nk á ba n j árat l an hallgató k számára szükségesek. A gyakorlatvezető éppen a m unka köz- ben felmerül ő nehézségek során t ud j a jól kiemelni a közös, jellegzetes hibákat. M ár a kezdet kezdetén igen értékes megfigyeléseke t t ehet egyes hallgatók gyakorlati készségeit illetően. Mivel minden hallgató időbon is egyszerre végzi a kísérleteket, nem sikkadhat el a fonto s és a megfi - gyelés szempont jábó l lényeges jegyek kiemelése. A jelensége k és m é - rési eredmények közös értékelésén keresztül pedig a következő m u n - kákkal kapcsolatba n is módszert és ú t mu t at á st ny új t ha t .
Egy ilyen típusú foglalkozás lehet pl. fizika gyakorlatból a peda- gógiai főiskolán: hosszúság-, vastagság-, átmérő mérése, amelynek be- vezetését röviden vázol juk:
A f el ada t pontos megjelölése.
A hallgató k kézbeveszik a mérőeszközt (pl. mikrométert), megis- mer kedne k annak kezelésével, beosztásával, a leolvasás módj ával , m é- rési pontosságával.
Minden hallgató megméri valamilyen drót át m érő jé t. Leolvasás után elcsavarja a mikr ométert és utasítás szerint többször is elvégzi a mérést .
A m é r t eredményeke t az alább i módon táblázatb a fogl alja. (A gya- korlatvezető a táblán készíti el a táblázatot, és így i r á nyí t ja az ered- mények összegezését.)
Rézhuzal (d) át mé rőj e:
m é r é s e k (d) k öz é p ér t é k d - ^ d rel. h iba d ^ / dR p o n t o s s á g
0,4 0,002
0,35 0,003
0,4 0,038 0,002 0.003 0,079 7,9 %
0,4 0,002
0,35 0.003
0,190 dk = 0,038 cm = 0,38 m m (7,9%)
Az ilyen feladato k közös megoldása során vezeti el a gyakorlatve- zető a hallgatóka t a hibaszámítás al apjai nak elsajátításához , egyben megadja a szempontokat a l aboratórium i jegyzőkönyv vezetéséhez..
b) A következő gyakorlaton a hallgató k már szabadabban, önállób- ban végzik a munkát, de helyes, ha az er edménye k értékelése még kö- zösen tört énik . Pl. a szabadesés gyorsulásának meghatározása. A hall- gatók a méréseket páronkén t végzik el, de a mért adatokat a gyakorlat-
131
vezető i rányításával dolgozzák fel, mégpedig úgy, hogv egy hallgató a táblánál, a többiek a j egyzőkönyvükben végzik a számításokat.
c) Teki ntett el ar ra , a m i t már eml ít et t ün k is, hogy az eszközök nem állnak olyan számban rendel kezésünkre , hogy m inde n hallgató egyidő- ben ugyanazt a kísérlete t végezhetné el, a l aboratórium i m unk ák t úl - nyomó többségét úgy kel l megszerveznünk , hogy a gyakorlatozó párok más-más kísérletet, m ér é s t végezzenek, és ezek értékelése egyénenként a laboratóri umi jegyzőkönyvben, házi fel adat kén t tör ténj ék .
A gyakorlatok előkészítése
A gyakorlato k előkészítésének két főbb mozzanatát eml í t jü k meg.
Az egyik laboratóri umi mu nk áb an szereplő eszközök célszerű összevá- logatása, a másik a hal l gat ó k előkészítése.
1. A gyakorlatvezető a laboratórium i foglalkozások célkitűzésének megfelelőe n kell, hogy kiválassza és összeállítsa a szükséges eszközöket.
Ez a fel adat nem korlátozódhat egyszerűen csak a rr a , hogy a szertárbó l kiemeli azokat a kísérleti eszközöket, amelyekkel a hallgató a kí vánt jelenséget előál líthat ja . Hogy milyen t árgyakat, mérőeszközöket adunk a hallgatók kezébe, elsődlegesen meghatározzá k azok a pedagógiai és metodikai célok, amel ye ket az illető i skolafaj laboratóri um i gyakorl at ai- nak el kell érniök, de másrészrő l megszabja hallgatóinknak a gyakorlat i m unk ákb an való j ár t ass ág a if«.
A pedagógiai f őiskol ák fizika gyakorlat ait teki nt ve, kézenfekvő, hogy a kísérletek egy j el ent ő s részét hallgatóin k az általános iskolákban fellelhető eszközökkel is végezzék el, mé g akkor is, ha az éppen az eszköz egyszerűb b szerkezete következt ébe n a jelenség megfigyeléséne k pontos- sága csak kisebb é rt é kű lehet. Hasonló meggondolások indokolják a házi készítésű eszközök hasz ná lat át is.
Kezdetben a kev ese b b figyelmet, kisebb körül tekintést megköve- telő mérőkészülékeke t a d j u n k a hallgatók kezébe. Ezeket jobban és al a- posabban megismerik, könnyebben e l sa já t í t ják kezelésüket, s mi nt egy jó előgyakorlatot szereznek a bonyolultabb szerkezetű mér őműszerek - kel való munkához.
Ha a gyakorlatok sorá n többször is dolgoznak hallgatóink ugya n - olyan mérőműszerr el (pl. elektromo s méréseknél volt-, ampermérők , ellenállásszekrények stb.), a dj u nk lehetőséget, hogy elsősorban a jövő munka te rül et ükön , a gyakorlati életben fellelhető készülékekkel is- me rk edj enek meg.
2. A hall gatóknak minde n egyes laboratóri um i gyakorlatra elő kell készülniök. A felkészülésnek , a gyakorlatt a l kapcsolatos elméleti részek áttanulmányozása mel l e t t , feltétlenü l ki kell t e r j e d ni e az eszközök szer- kezetére, használati m ó dj á r a , a kísérletezés és m ér é s módszerére, cél- jára stb.
A gyakorlat vezető kötelessége, hogy a hallgatókna k a laboratórium i mu nk ár a való felkészülésükhöz kellő m ért ékben megadj a a segítséget.
Ez a t ámogat ás elsősorban a l aboratóriumi „út mut at ók" - ba n és a m e g- felelő irodalom kijelölésében nyil vánul meg.
A következőkben h ár om laboratóriumi táblát (útmutat ót) mellé- kelünk, amelyeket főiskolánkon a fizika gyakorlatokkal kapcsolatosan hallgatóinkna k készítettünk .
Archimedes törvényének kísérleti igazolása
A teljesen folyadékb a merülő test annyi t veszít súlyából, mi nt a test által kiszorított (a t est tel egyenlő térfogatú ) folyadék súlya.
E jelenség magyar ázat át a felfelé irányuló nyomásbó l származó un. felhajtó erő szolgáltatja. Egy v tér fogat ú testre 9 sűrűségű f olya- dékban a f el h aj t ó erő: P = v É>g, de ez egyenlő a test által kiszorított folyadék súlyával.
1. Hidrosztatikai mérleggel.
Kiegyensúlyozás ut án a B hengert vízbe mer í tj ük . Az egyensúly megbomlik, ha azonban az A hengert is teletölt jük vízzel, az egyensúly ú j r a helyreáll. (Lásd 1. ábra.)
A f enti kísérletnél a folyadékba márt ott test látszólag könnyebb lett, de ugyanannyival lett nehezebb a víz. Ennek kísérleti igazolása:
(Lásd 2. ábra.)
133
Archimedes t örv ényéne k igazolása szabálytalan t est tel:
Ha a B pohárból a vizet A-ba önt j ü k , az egyensúly ismét visszaáll.
(Lásd 3. ábra.)
2. Archimedes törvényének kísérleti igazolása rugós mérleggel.
(Lásd 4. ábra.)
,,II." Műszerhitelesítés rézvoltaméterrel.
Egy amperm érő sk ál á j át hit elesít jü k réz voltamét errel . Az ábra sze- rint összekapcsoljuk az ár amkört , s a tolóellenállással (az áramot rövid időre bekapcsolva) az amp erm ér ő mu t a t ój á t a skála hitelesítendő p ont - jára áll ít juk . (5. ábra)
Ezután a kat ódkén t használt csészéből ki ö nt j ü k az elektrolitet, le- tisztítjuk (finom csiszolópapírral), leöblítj ük , megszárít ju k és a tömegét me gmé rj ü k , (mi)
5. ábra
Ismét meg töl t j ük elektrolittel, és áramot engedün k át, míg kb 0,3—0,5 gr. réz válik ki. Az ehhez szükséges időt megbecsüljük , s mér -
j ük. Az áramot kikapcsolva, a csészéből az elekt rolitet ki önt jük . Kiöb- l ít jük , megszárí tj u k és a tömegét ismét l e mér j ü k (m2). Az m ,— m i tö- megnövekedésből a t időtartamból , s a réz k = 0,3294 mg/Asec elektro- kémiai ekvivalensébő l az áramerősséget ki számí that juk .
Végezzük el a mér ést a skála több pon t j ár a és r aj zol jun k korrek - ciós grafikont. (Abszocissza: skál aérték, or di náta: tényleges érték.)
(Irodalom a gyakorlat anyagához: Darvas-Somos: Fizika IV. 85—87.
old.)
„III." Ismeretlen elektromos mérőműszer adatainak meghatározása.
Feladat : 1. Egy am per mér ő belső ellenállásának megmérése.
2. Az am per mér ő önfogyasztásának meghatározása.
3. Készítsünk hozzá 0,1 és 1 amperes mérési határokra s hunt-öket.
Amíg az „I." ú t mu t at ó a nnyi r a pontos táj ékoztat ást n yú jt a kísér- letek elvégzéséhez, hogy az irodalomban megj elölt anyagrészek át ta- nulmányozása nélkül is elvégezhető a gyakorlat, addig a „II." út m ut at ó által kitűzött mérést pontosan és eredményesen m á r csak úgy t u dj á k hallgatóink elvégezni, ha a megjelölt irodalmat ismerik. (Ugyanis az út m ut a t ó ne m részletezi pl. az elektrolit célszerű összetételét, az ár a m- sűrűség helyes mért ékét a katódfelülete n stb.)
A „III." típusú út mut a tó t a laboratórium i m unká ban jár tasab b (főiskolánkon a IV. féléves) hallgatóknak készít ett ünk. Ebben csak a feladat egész rövid megjelölése található. A gyakorlat jó elvégzéséhez a hallgatónak át kell ismételnie a jegyzőkönyv alapj án a régebben vég- zett gyakorlatokat, fel kel l elevenítenie az idevonatkozó elméleti any a- got, s ha így sem érzi magát felkészültnek, a könyvtár bó l ki kell válasz- tania a megfelelő szakirodalmat.
A út mut at ó- tá blá kba n megtalál hat ó fokozatot indokolttá teszi, hogy hallgatóinknak a laboratórium i munka kezdetén, amikor m é g ke- veseb b kísérletező készséggel rendelkeznek, az eszközök helyes felhasz- nálásában is tájékozatlanok , részletesebb út mu t at ás ra van szükségük.
A kijelölt irodalom m á r utal arr a, hogy kísérletezésünk nem öncélú, ha- nem az általános iskolai fizika tanítására készíti őket fel. A „III." ú t m u -
.135
tató m á r feltételezi, hogy a hallgat ó megszerzett bizonyos készségeket, ismeri azokat a mérőeszközöket, amelyekkel dolgoznia kell. De a gya- kor lat anyaga utal a r r a is, hogy adott esetekben a t anár egy-eg y mérő- eszközt hogyan t e h e t iskolája számár a használhatóbbá (ampermérő shunt-ölése).
Több éves tapasztalatun k a l ap j á n azonban azt áll apít hat tu k meg, hogy a fentiekben vázolt „útmutat ó"-rendsze r ugyan leegyszerűsíti a hallgatók felkészülését a gyakorlati munkára , de a kevésbé lelkiismere - tesek számára ut a t nyit az ,,útmut at ó"-ban közöltek szolgai lemásolá- sára, s ezzel az önálló munka egyik legfontosabb fázisát, a laboratórium i m un ká r a való előkészületet a minimálisra csökkenthetik.
Ezek a megállapításaink vezet tek arra, hogy az előkészítésnek ú j módszerét kutassuk . Tanszékünkön az adott lehetőségeket figyelemb e véve (kísérleti eszközök mennyisége), a fizikai gyakorlatok „forgó szín- pad"-szer űen öt- hat kettes csoportban folynak. Már most a gyakorlat- vezető a hallgatók előkészítését úgy végzi el, hogy öt, illetve hat hét gyakorlati anyagát az egész évfol yam előtt lényeges pont jai ban , váz- latosan ismerteti, közli azt az irodalmat , amel yben a kísérlete k és mé- rések részletesebben megtalálhatók. Ez az ismertetés, amel y alapján a hallgatók rövid vázlat ot készítenek maguknak, időtartamát illetően so- hasem haladja m eg az egy órát.
Ezzel a módszerrel, tapasztal atun k szerint, a hallgatókat mintegy rá kénys zerí tj ü k a r r a , hogy laboratóri umi m u n k á j u k előtt foglalkozza- nak a feladatul ka po t t anyagrésszel, előzőleg ter vet készítsene k a m un- k á j u k menetéről, gondolj ana k a kísérletek várhat ó eredményeine k ki - értékelésére.
Végül még egy megoldást eml ít ün k meg. Ez pedig a „Laboratórium i gyakorl at ok" c. jegyzet használata . Egy ilyen jegyzet elkészítésének a gondolatát az v et et te fel, hogy különösen a mérő kísérletek a hallgatók sz ámár a nehezen hozzáférhető könyvekben (v. igen sokszor idegen- nyel vű könyvekben) találhatók meg, s így a gyakorlat i m u n k á r a való felkészülésük csak igen hézagos, hiányos lehet. Ez a jegyzet minden intézmén y saj át sokszorosításában jelenhet csak meg, hiszen ta rt al mát illetően a tanszék eszközökben való ellátottságához kell, hogy igazod- jék. Használatát illetően két megoldás vetődik fel. Az egyik az, hogy a jegyzetet úgy készít jü k el. hogy a jegyzetb e üresen hagyot t lapokat is köt tet ün k be, a ho vá a hallgató munka közben beírja a méréssel kap- csolatos észrevételeit, feljegyzi a mérés eredményeit és elvégzi a szük- séges számításokka l a kiértékelést. Ezzel a laboratóriumi jegyzőkönyv elkészítése alól f el men t enén k a hallgatót, hiszen a jegyzet lapjainak kitöltése ezt pótolná. A másik módszer pedig az lehet, hogy a „Labora- t óri um i gyakorlat ok " c. jegyzet mellett a hallgatók vezetnek külön jegy- zőkönyvet is, de ebbe csak a méréssel kapcsolatos észrevételeiket és a számításokat végzik el, és csak ezt adják be a gyakorlatvezetőne k át- nézés végett. Ez utóbbit az indokolja, hogy a gyakorlatvezető bejegyzé - sei, amelyek esetleg elmarasztaló k is l ehet nek, nem kerül het nek nyil- vánosságra a jövő t anár t anít ványai előtt, miközben a Laboratórium i gyakorlatok c. jegyzetet iskolai m unk áj a során felhasználja.
A gyakorlatok levezetése.
A laboratóriumi gyakorlatok alapvetően különböznek az elméleti óráktól. Míg az elméleti előadásokon a hallgatók mi nt megfigyelők, az anyag megértésére és befogadására koncentrál já k minden erej üket, ez- zel szemben a gyakorl atokna k aktív szereplői.
Ez természetesen n em jelentheti azt, hogy a gyakorlatvezető nevelő és oktató m u n k á j a há tt é rb e szorul, és kisebb mér t ékben fontos, m i nt az elméleti órákat ta rt ó t anáré, pusztán annyit jelent , hogy a laborató - riumi foglalkozások vezetése más, bizonyos mért ékig eltérő metodikai szempontok szerin t t ört énhet .
Tekintettel arra, hogy az olyan gyakorlatok vezetéséről, ahol val a- mennyi hallgató ugyanazt a kísérletet, mérést végzi, már említést t e t - tünk, ebben a f ej ezet ünkbe n azon gyakorlat i foglalkozások fol yam atát t árgyal juk , amelyeken a hallgatók kett es csoportonkén t különböző esz- közökkel más- más kísérletet végeznek, annál is inkább, mer t ilyen t í - pusú gyakorlato k f ordul nak elő nagyobb számban.
a) Mielőtt a hallgató a kísérlethe z szükséges összeállításhoz hoz- záfogna, kívánatos, hogy a kezébe kerülő eszközöket mi nél jobban meg- ismerje. A legtöbb műszerről, eszközről má r a laboratóri umi foglalkozá - sok megkezdése előtt is szerzett valamelyes ismereteket, pl. kijelölt iro- dalom tanulmányozása során, vagy az előadásokon látta azokat, tapasz- talta használati módj uka t .
A gyakorlatvezető feladata, hogy a hallgatónak a különböző mér ő- műszerekkel kapcsolatos ismereteit kiegészítse, bemutassa az eszközök kezelésének módj át, rámutasso n felhasználásu k szempont jábó l azok előnyeire és hátr ányai ra. E melje ki az értékesebb műszerekke l kapcso- latosan hazán k fejlődő műszeriparát, a baráti országok, elsősorban a Szovjetunió igen fej let t műszert echnikáját . Bizonyos eszközök korlá- tozott használhatóságával kapcsolatosan vesse fel hallgatói előtt az ú j í - tás gondolatát, más gyári eszköz esetében pedig az egyszerűbb, házilag is előállítható kísérleti eszközzel való helyettesítés kérdését.
Általános szempont legyen, hogy a gyakorlatvezető csak akkor a d - jon engedélyt a kísérletezés megkezdésére, ha meggyőződött arról, hogy a hallgatók megfelelő mért ékben ismerik azokat a felszerelési t ár g ya - kat és mérőműszereket, amellyel dolgozni fognak. Ezzel nemcsak sok eszköz rongálásának, de az esetleges baleseteknek is elejét v ehet j ük .
b) A laborat óriumi m unka eredményessége szempontj ából elenged- hetetlen a hallgató k elmélet i felkészültsége. Arról már beszéltünk, hogy a gyakorlatvezető milyen segítséget n yúj t so n ehhez a munkához, azon- ban, hogy a hallgatók valóban felhasználták-e ezt a segítséget, valóban felkészültek-e a gyakorlatokra , azt a labor atóriumi m un k á k közben kell ellenőrizni.
Hallgatóink egy része még ma is a könnyebb, a kevesebb előkészü- letet követelő foglalkozások közé sorolja a laboratóriumi gyakorlatokat.
Az ilyen és ehhez hasonló nézetek főképpen az I. éves, a főiskolai munkát alig ismerő hallgatókban vetődnek fel.
Mindenesetre a gyakorlatvezetőne k ezzel is számolnia kell, s az elméleti felkészülés következetes számonkérésével, s hallgatóinknak az
137
elmélet fontosságáról való meggyőzésével már a tanév elején meg- oldható probléma.
A kapcsolatos elméleti anyagban való tájékozatlanság nemcsak megnehezíti a hallgató számára a kísérletek összeállítását és elvégzését, de eredménytelenné is teszi a laboratóriumi munkát , és egyszerűen az eszközökkel való találgatás, játék s zintjére süllyeszti. Az ilyen hallgató ne m ismeri a jelenségek okát, nem lá tja a kísérletek célját, a kapott eredmények semmit ne m jelentenek számára.
A laboratóriumi gyakorlatokra való felkészülés ellenőrzése és szá- monkérése általában ne m jelentheti a mu n k a megkezdése előtti „felel- tet ést", erre s em idő, de a legtöbb esetben szükség sincsen, megeléged- hetünk a mu n k a megindítása előtt, vagy kísérletezés közben a gyakor - lattal kapcsolatos né hány elméleti kérdé s felvetésével és megoldásával.
Természetesen azoknál a hallgatóknál, akik következetesen készület- lenséget árulnak el ilyen téren , alkalmaznunk kell a kijelölt irodalom- ból való részletes beszámoltatás módszerét is. Ne mulasszon el a gya- korlatvezető egyetlen olyan alkalmat sem, amikor rámu tat ha t a hall- gatók előtt arra , hogy az elméleti felkészültség hiánya milyen ered- ménytelenséghez vezet a kísérletezésben és mérésben. Érezze és lássa be a hallgató, hogy az egyéni ügyesség és a gyakorlati munkához való készség jó, ha megvan, de ez m^g nem minden, nem elegendő a fe lad a- tok tökéletes elvégzéséhez és megoldásához.
c) A hallgató a gyakorlatok végzése közben szerzi me g azt a ma n u - ális készséget, technikai ügyességet, amely tanári pá lyájá n nélkülöz- hetetlen.
A gyakorlatvezetőnek az általános cél megvalósítása érdekében e b- ből a szempontból is módszeres irányítást kell adnia a kezdő kísérlete- zőnek. Meggyőződtünk, de több esetben tapasztaltuk is, hogy még az elméletileg jól felkészült hallgató is alapvető hibákat követ el. Az esz- közök helyes kezelése, a kísérletek célszerű összeállítása, a mérések kö- rültekintő elvégzése nem, vagy csak kismértékben sajátíthat ó el jegy- zetekből, könyvekből. A gyakorlatvezető még jó előkészítés után is ta- pasztalhat olyan eseteket, hogy a gyakorlatot végzők a lángra teszik a vastagfal ú üvegkádat, vagy 0,1 mA nagysá grendű áramot akarnak mérni néhá ny mA mérés hatá rú műszerrel, vagy megfeledkeznek a fogyasztó adatainak leolvasásáról, és 220 voltos áramforrásba kapcsolják a 110 voltos eszközt stb.
A gyakorlatoknál bevált módszernek látszik, hogy a kísérlet elvég- zése előtt, az áramforrá sok bekapcsolása előtt a gyakorlatvezető ellen- őrei a kísérleti összeállítást. Ilyenkor nyílik alkalom a figyelmetlen összekapcsolásokból, az eszközök helytelen használatából eredő hibák megtárgyalására. Természetesen ez különösen akkor, ha a gyakorlatozó párok más-más kísérleteket végeznek, elég sok időt vesz igénybe, és bizonyos mérték ben időveszteségnek látszik, a tapasztalat azonban azt mut at ja , hogy hallgatóink éppen az előfordul ó hibák részletes me g tá r - gyalásából igen sokat ta nuln ak.
Sok gyakorlatvezető hajlamos arra, hogy a hallgató helyett (mivel únja má r a magyarázkodást, és t e rhé r e esik a hallgató ügyetlenségét
nézni) maga állítj a össze a kísérleteket. Az ilyen természet ű beavatko- zás a gyakorlati mun káb a teljesen helytelen . Ne m szabad megfeledkez - nünk arról, hogy a laborat órium i gyakorlatokna k egyik igen fonto s feladat a éppen az, hogy a hallgatóka t önálló m un ká r a szoktassa és ne- velje. Ha lépten-nyomon beleszólunk m unkáj áb a, vagy a nehezebb ré- szeket mi végezzük el helyette, sohasem fog tudni önállóan dolgozni, pedig n ekü nk a „maga lábán járó" embereket kell nevel nünk. (Bármi- lyen felsőoktatási intézményről legyen is szó.)
Természetesen az a módszer is helytelen, amikor éppen az előbbire gondolva, a szükségesnél kevesebb támogatást a dunk hallgatóinknak . Ez m á r nem fog önállóságra nevelni, eredmény e legfel jebb az lesz, hogy a hallgató sikertelenül és rosszul végzi el feladat át. A t anárképző k labo - ratóri umi foglalkozásaival kapcsolatban nem elhanyagolható szempon t az sem, hogy a t anár jel ölt ek úgy állítsák össze kísérleteiket, ahogyan azokat jövő munkahelyeiken, az iskolában, a tanulók előtt kell, hogy bemutassák . A „jó láthatóság", az, hogy a gyakorlatozó asztalán rend legyen, hogy csak azok az eszközök legyenek előtte, amelyek egy-egy kísérletben szerepelnek stb., már it t mind megkövetelhetők hallgató - inktól.
d) A gyakorlatvezeté s utolsó, de igen fontos mozzanata a kísérletek és mérések eredményei ne k összegezése, számonkérése és értékelése le- gyen.
Az összefoglalás — a hallgatóna k a gyakorlatok végzése közben ké- szített feljegyzéseire támaszkodva , amely egyút ta l alapj át képezi a
jegyzőkönyv készítésének is — a következő szempontok szerint t ör tén - het:
1. A tapasztalt jelenségeknél, méréseknél kapott eredmények össze- hasonlítása az elméleti órákon szerzett ismeretekkel.
2. A m é r t adatok a la pj án az eredmények megbecsülése. Ezzel ka p- csolatosan az irodalmi értékből való nagyfokú eltérés esetén a hibák okának felkutatása .
3. Annak a megtárgyalása , hogy a kísérletekből t anu lt aka t az iskola elvégzése ut áni gyakorlati m un k á j u k ba n (pl. az általános-, vagy közép- iskolai fizika tanítás vonalán) a hallgatók hogyan alkalmazzák.
4. Végül a gyakorlatvezető adj a meg a szükséges út muta tás t a la- borat óriumi jegyzőkönyv elkészítéséhez.
Mind összevetve, ekkor állapít hat ja meg a gyakorlatvezető, hogy az illető hallgató számára mennyi re volt eredményes, vagy eredményt elen a kijelölt gyakorlat, s ha nagyfokú hiányosságokat tapasztal, különösen az alapvető kísérletek és mérésekkel kapcsolatban, azt ismét tűzze ki a hallgató laboratóriumi feladatául.
A gyakorlati munka mi nden t erül etén érvényesít sü k azt az elvet:
„keveset, de jól". A sok, gyors és felületes mu nka mindenhol, de itt k ü- lönösképpen megbosszulja magát.
A gyakorlatok vezetése során külön problémát jelen t a gyengébb képességű, ügyetlenebb, és a laboratóriumi mun kákba n nagyob b j ár t as- ságot, ügyességet mut ató hallgatók oktatása, nevelése.
Anna k oka, hogy egyes hallgatók a laborat óriumi munkában , vagy annak csak egy-egy t erület én kisebb er edményt m ut a t n a k fel, sok eset-
139
ben nem az elméleti felkészülés, vagy a technikai ügyesség hiányában található, h a n em más pszichológiai körülmények is közrejátszanak. Ilye- nek például: az önbizalom h iá nya; ne m me r a hallgató az eszközökhöz hozzányúlni, me r t má r előre úgy érzi, hogy ő azt a kísérletet ne m t u d ja elvégezni, vagy elront, összetör valamit. Találkoztunk olyan hallgatóval is, aki a gyakorlatait általában jó eredménnyel végezte, de az elektro- mos árammal kapcsolatos kísérletekben rendkívül ügyetlennek , bátor - talannak bizonyult, a kapcsolóhoz nem mert hozzányúlni, olyan nagy- fokú félelem fogta el a villanyárammal szemben.
Ezek már ne m pusztán oktatási, de elsősorban nevelési feladatokat jelentenek a gyakorlatvezető számára. Mint a legtöbbször kiderült, pél- dául a villanyáramtól való félelem régebben, sokszor még a gyermek- korban kapot t ára mütésr e vezethető vissza. Ezeknek a hallgatóknak a gyakorlatvezető nagyobb segítséget nyújts on, má r kisebb eredményei- ket is értékelje , adjon többször biztatást a mun kájuk hoz. A kemény kritika, a türelmetlensé g ritk án vezet ezeknél célhoz, sőt az ilyen hall- gató mintegy bebizonyítva lá tja azt, ami egyébként is él benne, hogy
„kár volt neki azt a szakot választania, legjobb ha a bba hag yj a ta nulmá- nyait, hiszen tehetségtelen, mások is ezt állapítják meg róla".
A gyenge hallgatókkal kapcsolatban még fokozottabban tartsu k szem előtt a „lépésről-lépésre", az egyszerűbbtől a nehezebb kísérletek felé való haladás elvét.
Ha a szükség úgy kívánja, ad ju nk alkalmat, hogy az alapvetőbb gyakorlatokat a rendes foglalkozáson kívül is megismételhessék.
Más irá nyú figyelmet kívánnak meg a tehetségesebb hallgatók.
Ezek a hallgatók az átlaghoz mér t laboratóriumi mu n ká t rövidebb idő alatt elvégzik, s a foglalkozás hátralévő ideiét már ne m használják fel értékesen, másrészről hajlamosak arra, hogy lebecsüljék a gyakorlati feladatokat, ami fokozatosan mu n k á ju k színvonalának süllyedéséhez vezethet. Éppen ezekr e való tekintettel a kötelező kísérletek és felada- tok mellett tűzz ünk ki olyanokat is, amelyeket csak azok a halig itók végezzenek el, akiknek még err e is jut idejük.
A jobb hallgatók gyakorlati oktatásának és nevelésének egy másik területe a különböző szakkörökben, illetve tudományos diákkörökben való foglalkoztatásuk. Erről részletesebben itt n e m k ívá nu nk szólni.
Mindezeket figyelembe véve, l á th a tj uk tehát, hogy az eredményes gyakorlatvezetés alapja a hallgató és a gyakorlatvezető közötti egész- séges, jó kapcsolat. A laboratóriumi mu n ka bizonyos értelemben kötet- lenebb, de ugyana kkor nagy fegyelmet is követelő foglalkozás, amit még fokozottabban át kell hogy hasson a hallgatók egymás közötti elvtársias segítsége, és a gyakorlatvezető részéről megnyilvánuló figyelem és tá - mogatás szelleme. A gyakorlatvezetőnek a szaktudása, a szak iránti lel- kesedése, a kísérletezésben való jártassága nemcsak ösztönzőleg hat hallgatóira, de biztosítja tekintélyét, és alapot n y ú j t arra , hogy hall- gatói bizalommal fo rd ulj an a k hozzá mind szakirányú, mind pedagógiai vonatkozású kérdéseikkel.
A gyakorlatvezető feladatköre azonban sem a nevelést, sem pedig az oktatást tekintve, ne m záródhat le a laboratóriumban végzett mun- kával. Ezen túlmenően, állandóan figyelnie kell hallgatói fejlődését, a
szak i ránti érdeklődését. Olyan ember eket kell nevelniei, akik a m ind en - napi gyakorlatban is megál lj ák a hel yüket, akik nemcsak a t an te re m- ben, de még sok más te rül et e n is el t ud j ák látni a közösség által nekik szánt feladat okat. Szeret nénk ezzel kapcsolatosan a következő példát felhozni: főiskolánk hagyományosan, minden évben kul t úr napo t r en- dez. A kul túrnapo n néhá ny tanszék kiállítást r endezett , és az egész napra szóló ünnepség egy szabadtéri ku lt úr műs orr a l záródott be. A m ű - szaki feladato k megoldásával évről-évre a fizika tanszéket bízták meg.
(A szabadtéri színpad világítása, hangerősítés, villanyszerelés a kiállí- tási hel yekre stb.) Ezt a fizika tanszék az elektromos gyakorlatoka t végző hallgató k bevonásáva l oldotta meg. A tapasztala t azt mut at t a, hogy a hallgatók egy része ilyen természet ű feladato k elvégzésére szí- vesen vállalkozott, s ez r á j uk nézve igen tanulságos volt.
Nem t a r t j u k szükségesnek, hogy most felsorol junk egy sor lehető- séget, amel yek a körülményektől függően kínálkozna k a hallgatók még szélesebb körű gyakorlati nevelésére és oktatására. Az ilyenek felhasz- nálása rendszerint nagyon gyümölcsöző.
A laboratóriumi jegyzőkönyvek vezetése.
1. A laboratóriumi gyakorlatokról készített felj egyzéseket a követ- kező szempontok teszik szükségessé.
A hallgatónak a kollokviumra, vizsgára az elméleti anyagbó l való felkészülését a jó laborat órium i jegyzőkönyv használata megköny- nvíti, a gyakorlatok felidézése segíti egy-egy elméleti probléma meg- oldását, saj át mun káj a al ap ján nyert mérési eredmények értékesen alá- támasztj ák azt. Kívánatos is, hogy az elméletbő l vizsgáztató t aná r — ismerve a laboratóriumi gyakorlatok anyagát, t ámaszkodj ék arra , és kérdéseibe n hivatkozzék a hallgató által a gyakorlatokon nyert er ed- ményekre.
b) A hallgató a gyakorlatokról készítet t feljegyzéseket eset enként a későbbi méréseknél is felhasználja. Pl. egyik gyakorlaton egy műszer ismeretlen belső ellenállását mérik meg, más alkal ommal ugyanazt az amper-, vagy voltmérőt használják , s e rr e az adatra szükség van.
c) A gyakorlatokról vezetett jegyzőköny v nagy segítséget n y ú j t a hallgatóna k a főiskola elvégzése utáni, jövő gyakorlati munkájá hoz. Pl.
az általános-, vagy középiskolában taní tó kezdő t an ár n a k a legérthet őb b segédeszköze a kísérletezésbe n a maga által készített laborat óriumi j egy- zőkönyv.
d) Igen fontos szempont az is, hogy ezen keresztü l nevel j ü k hallga- tóinkat arra, hogy m un k áj uk r ó l áttekinthető feljegyzéseke t készítsenek.
2, Mit t artalmazzana k a laboratóriumi jegyzőkönyvek?
Általános követelmény , hogy hűen tükrözzék a hallgatóna k a gya- korlaton végzett m un ká j á t , nem engedhe tj ü k meg az ú t mut a t ó r aj zai - nak, vagy szövegének puszta lemásolását, de a t er j edel mes „mesék"-ről is szoktassuk le őket.
Vázlatosan összefoglalva a jegyzőkönyv a következőket ta rt a l- mazza :
141
a) a gyakorl at ban felhasznált eszközök, anyagok felsorolását;
b) a készülékek, a kísérletek , kapcsolások táblai raj z- szer ű vázlatát;
c) a kísérletek, vagy a mérés f ol yamat ának rövid l eírását;
d) mér ő-kí sér letekné l az eredmények táblázatba n való összefog- lalását ;
e) a m é r t er ed mén ye k al apj á n a számítási művel et eket ( a relati v maximális hiba kiszámítását);
í) az e r e dm é ny ek ne k az irodalmi értékekkel való összehasonlítását;
g) a mérési hibák for rás aina k felsorolását;
h) a kísérletekből l evonható következtetések megállapítását.
A l aborat ór iumi jegyzőkönyvne k az itt bemut atot t f o r m á j a a leg- általánosabb. Bizonyos gyakorlat okná l (pl. tisztán demonstráció s kísér- leteknél) egyes ponto k el mar adnak .
3. Szükséges, hogy szóljun k a jegyzőkönyvek elkészítésének mód- járól, f or m á j á r ó l és értékeléséről.
Minden hallgató külön f üzet ben — a megadott ú t m u t a t ó és a gya- korlat al kal mával készített feljegyzései al apjá n — házifeladatként ál- lí tja össze a laboratóri um i gyakorlat jegyzőkönyvét, ami t köteles h ét - ről-hétre átvizsgálás végett bemutat n i gyakorl at vezetőjének . Minden esetben köv et el j ü k meg az áttekinthető , rendes f or mát , az értelmes, vázlatszerű r aj z oka t .
Jó, ha ennek ér dekében az első laboratóri umi foglalkozásból néhány percet a r r a f or dí t unk , hogy egy-eg y felsőbb éves hallgató jegyző- könyvét a kezdő hallgató kezébe adjuk, s így sorakozt at ju k fel a jegyző- könyv vezetésével kapcsolatos követelményeinket . A hallgató maga előtt l át ja a mi nt át , ki al aku l benne bizonyos kép a s a j á t m u nk áj á va l kapcsolatosan, s alapja lesz az idevonatkozó kérdéseinek is.
A gyakorl at vezető hét ről -hét re rendszerese n nézze át minden hall- gató jegyzőkönyvét. E r r e egyrészt szükség van azért, hogy ezen keresz- tül is képet alkothasson a hallgató laboratóriumi m unk áj á ró l , másrész- ről a helyesírási hi bák kijaví tásával, a kül alakr a vonatkozó észrevéte - leivel ilyen vonatkozásban is nevelj e hallgatóit. A pedagógiai főiskolá- kon — de mi nden bizonnyal más felsőoktatási intézményné l is — még mindig súlyos és f á j ó problémakén t jelentkezik a hallgatók egy há nya - dának igen gyenge helyesírása. A gyakorlatvezetők éppen a laboratóri - umi jegyzőkönyve k alapos és következete s javításáva l sokat tehetnek a kérdés megoldásában . A kémia, biológia, vagy a fizika tanszék oktatói nem há r í t h at j á k el maguktó l a feladato t azzal, hogy ennek a megoldása az irodalmi, vagy nyelvészeti tanszék hatásköréb e tartozik . Elv legyen az, hogy mi nden t a ná r csak t ar talom, f orma és helyesírá s szempont - jából ki fogástal an m u n k á t f ogadjo n el hallgatóitól. Le kell szoktatni az ifjúságot arról, hogy ,,darab papírokon", helyesírási hibáktól hemzsegő írásokat a d j a n a k ki a kezükből. Ez nemcsak a tanárképzők , de minden- f a j ta int ézmény közös f el adata kell, hogy legyen.
Sokszor felvet ődött magunk között, hogy mi a helyes eljárás a jegy- zőkönyvek minősítése t eré n. Egy időszakban mi nden egyes gyakorlatról készült jegyzőkönyve t osztályzattal lá t t un k el, a későbbiek során azon- ban ar ra a megáll apításra j utot tunk , hogy csak részletes megjegyzései- ket í rj á k r á a gyakorl atvezetők.
Az elsőt bizonyos előnyös hatások ellenére is túlságosa n „kisisko- lásnak" t a r t j uk, a jegyek sorozata miatt az osztályzat elveszíti jelentő- ségét, bár az egyes hallgatók fejlődése így könnyebben lemérhető .
A másik eljárást t a r t j u k tehát helyesebbnek, olyan for mában, hogy a jegyzőkönyvben a gyakorlatvezető által te tt megjegyzések a munka tárgyilagos értékelésére vonatkozzanak, létesítsenek kapcsolatot a jegy- zőkönyv és a hallgató által elvégzett gyakorlati munka között, vagyis megjegyzéseink ne csak a jegyzőkönyvbe leírt, vagy lerajzolt anyagra vonatkozzanak, hanem a végzett laboratóriumi m unkár a is t er j edj ene k ki.
A gyakorlatvezető és a hallgató kapcsolata.
A gyakorlatvezető a dolog természeténél fogva — közvetlenebbü l érintkezik a hallgatókkal, mint az elméleti t ár gyak előadója. Ez a körül- mén y egyrészt azt jelenti, hogy nevelésükre is nagyobb befolyással van, másrészt, még inkább előtérb e hozza azt a kérdést : milyen a helyes kapcsolat közte és a hallgatók között?
Régi tapasztalat igazolja, hogy tervszerűbben nevelni csak azt t ud- juk, akit jól — minél jobban i smerünk .
Megismerni valakit: ehhez többek között az szükséges, hogy mi- nél közelebb ker ül j ün k hozzá.
A gyakorlatvezetőne k is ez a legelső fel adata.
Az emberhez közeledni azonban nem könnyű dolog, más-más egyéniséghez más-más módon kell. S ez még n e m elég, mer t azt is el kell érni, hogy a másik fél is közeledjék hozzánk. Ehhez pedig jó peda- gógusnak, jó emberismerőne k és kemény önbírálattal rendelkezőne k kell lennie.
Hogy mennyir e igaz, hogy nem lehet ugyanazza l a módszerrel ke- zelni különböző ember eket, ar ra legjobb példa egyik volt tanársegé- dünk. Azt vetet ték fel vele szemben egyszer a hallgatók, hogy gúnyos, lenézi és kicsúfolja őket. Jól utána néztünk a dolognak, s végül is kitűnt, hogy az illető jókedélyű, vidám, t réf ás ember. Annak az évfolyamna k túlságosan érzékeny hallgatói tréfálkozásait csúfolódásnak érezték és — helyesen — panasz t árgyává is tették. A dolog persze tisztázódott, s pá r hónappal később, amikor má r a hallgatók jobban megismerték, egész meleg kapcsolat fejlődött ki köztük.
Általános követelményként az állítható fel, hogy a gyakorlatve- zető és a hallgatók között meleg, szívélyes elvtársi viszony alakuljon ki.
Természetesen ezt a kívánal mat minden más oktatóval szemben is fel lehet vetni — m ondhat j a valaki —, s igaza is van. Ám a gyakorlatve- zető és a hallgatók között a többinél „melegebbnek", őszintébbnek, ba- ráti bbnak kell ennek a kapcsolatna k lennie.
S emellett meg kell találni azt a helyes vonalat, amelyik a f ent em- lített tulajdonságokat elválasztja a bizalmaskodástól, a tolakodástól.
Minden meleg és szíves elvtársi kapcsolat ellenére a gyakorlatvezető ta- nári tekintélye éri ntetlenül kell, hogy maradjon . Éppen ez az, ami a he- lyes rendet biztosítja a gyakorlati órán.
A gyakorlatvezetőnek „vezetőnek" kell maradni a minden kör ül mé-
143
nyék között. Nem szándékozunk — munkánk természete n em is kívánja
— felsorolni azokat a z általános pedagógiai és neveléslélektan i elveket, amelyek általában vonatkoznak a nevelő és növendék kapcsolatára.
Csupán főleg azokr a a speciális vonatkozásokra té rün k ki, melyek éppen az egyetemi, főiskolai gyakorlatvezető és hallgatói kapcsolatára vonatkoznak.
A gyakorlatok egész légkörének, már az első perctől kezdve olyan- nak kell lennie, hogy biztosítsa a tel jes rendet és fegyelmet. Itt a leg- kisebb lazaság sem engedhető meg, mer t a gyakorlatok között sok olyan szerepel, amelyik a legteljesebb figyelem-összpontosítást követeli: vagy azért, hogy a kísérlet sikerüljön, vagy pedig azért, me r t kellő fi gyelem bij ján a kísérlet veszélyessé vál hat . (Áramütés, robbanás stb.)
A vezető tehát szoktassa hozzá a hallgatókat, hogy: utasításait a legnagyobb pontossággal be kell tart ani,
mi nden pr oblé máj ukkal azonnal f ord ul j anak hozzá,
engedélye nél kül — a szünetidőt kivéve — munkahel yét senki el nem hagyhatj a,
mi nde n szokatlan, nem vár hat ó jelenséget j elentsenek neki.
A gyakorlatvezető ezeket és minden más, a hallgatókka l szemben felállított követel ményét magyarázza meg, a dj a annak indoklását, ne- hogy úg y tűnj ön f el, mintha egyéni „bogara" lenne A megmagyarázás azonban nem lehet jogcím vitára.
Szakmai vonalon felvetheti, sőt kívánatos is, hogy a hallgató fel - vesse kétségeit, probl émáit , s ezeket a teljes megértésig megbeszéljék , de a magatartás, a r end, fegyel em tekintetébe n semmiféle vit ának nincs helye; megkapja m in den intézkedés szükséges magyarázatát , és annak ellenvetés nélkül engedelmeskednie kell.
Hiba lenne ebből arra következtetni, hogy a gyakorlatvezető és hallgató viszonya te hát valami hideg, alá-fölérendeltség i kapcsolat.
Nincs elvtársias szel lem ott, ahol a közösség r en dj ét szolgáló fegyelem hideggé teszi két em b e r kapcsolatát.
A tanszékvezető szerepe a gyakorlatokkal kapcsolatban.
A gyakorlatok csak úgy érik el céljukat, ha egy t udományágo n (pl.
szerves vegytanon, kísérleti fizikán, ásványt anon . . .) belül egységes t e r v szerint f ol ynak a t anulmány i idő egész t a r t a ma alatt.
Ezért gondosan ki kell dolgozni az egész ta nul mány i időre szóló gyakorlat-tervet.
E nne k a t er vn e k a szempont jait, kereteit a tanszékvezető vázolja fel azok előtt a mu nka t ár sa i előt t, akik a gyakorlatoka t vezetik.
Ilyen (rövidítve közölt) m un k at e r v keret pl. a pedagógiai főiskolák fizika gyakorlata i számára:
I. Időmennyiség hat féléven át félévenkén t 15-ször 3 óra.
II. Elérendő cél: a) kellő jártassá g megszerzése az általános iskolai demonstrációs kísérletezésben;
b) a tudományo s mérési techni ka elemei nek el saj át ítt at ása .
c) a hibaszámítá s egyszerűb b eseteinek és alkalmazási lehetőségei- nek, szükségességének megismerése.
d) az iskolai kísérletezés módszereinek megismerése, az ehhez szük- séges techni kai ügyesség megszerzése és megfelelő techni kai invenció kialakítása.
III. A végzendő anyag kb. 45 százaléka iskolai demonstrációs (50 százalék ált. iskolai), 55 százaléka mérőkísérletek.
IV. Az elmélette l való összehangolás végett :
az első félévben általános mechanika i és folyadék, gázmechanikai, a második félévben rugalmasságtani, inga és rezgéstani, a harmadi k f él - évben hangtani és hőtani, a negyedik félévben elektrosztatikai és elek- trodinamikai , az ötödik fél évben rádiótechnikai, a hat odi k félévben f ényt ani és atomszerkezeti kísérletek.
(A teljes ter v havi beosztást is közöl.)
A terv részleteit a gyakorlato t vezető oktatók dolgozzák ki, pl. az eJső-máscdik félévit az, aki az elsőévesek gyakorlatát, a har madi k - negyedik félévit az, aki a másodévesek gyakorlatát vezeti stb. A részle- tes kidolgozásban a gyakorlati anyag pontosan, időbeosztásban is sze- repel.
A gyakorlatvezetők terveiket a tanszékvezetőnél egyeztetik, s az alkalmazandó módszereket is megbeszélik.
Ezáltal — elvileg — biztosítva van a gyakorlatok egységes szél- it mű vezetése, a közös cél felé való egységes törekvés, és az elméleti és gyakorlati anyag bizonyos összehangoltsága. Mindez azonban még csak elvileg van meg.
A tanszékvezetőnek r a j t a kell tartani a szemét és kezét a lebonyolí - táson is. Ennek módjai:
a) a gyakorlatvezetők beszámolói;
b) a gyakorlatok látogatása a tanszékvezető által;
c) néhány jegyzőkönyv időnkénti átnézése;
d) a már végzett gyakorlat i anyag felhasználása a tanszékvezető elő- adásaiban.
Az első (a.) pontról a „Tanszéki értekezlete k és a gyakor lat ok " c.
fejezetben részletesen beszélünk.
b) A tanszékvezető saját félévi munkat ervéb e iktassa be a gyakor - latok rendszeres látogatását. Ez a „rendszeresség " azt jelenti, hogy a lá- togatás nem kampányszer ű, hanem a félév folyamán egyenletesen osz- lik el, továbbá, hogy egy félév alatt a tanszékvezető kb. ugyana nnyi lá- togatást tesz minden csoportnál.
A látogatás folyamán személyesen tájékozódik az egész megláto- gatott csoport m unk áj á na k menetéről. Megnézi, hogy egy-egy , vagy együtt dolgozó két hallgató hogyan működik . Az éppen végzett mu n- kával kapcsolatban kérdéseket tesz fel, amelyeknek segítségével meg- állapítja , hogy milyen mértékben vannak tisztába n az illetők az általuk végzett munka lényegével, jelentőségével, vagy az elmélettel való kap- csolatával, vagy, hogy milyen volt a gyakor latr a való felkészülésük.
Esetleg felvet az éppen folyó gyakorlattal kapcsolatban val ami problé- mát . Tapasztalatokat szerez a hallgatók technikai felkészültségéről.
Mindennek birtokában meg t udj a állapítani, hogy a látogatás idő-
147
pon tj á ba n van-e m á r a gyakorlat i készség stb. olyan fokon, amilyen fo- kon a t e r v szerint, a várakozás szerint lennie kellene.
A látogatás e re dmény ei t négyszemközt megbeszéli a gyakorlat ve- zetővel, s ennek általánosabba n érvényes részleteit a tanszéki ért ekez- leten beszélik meg.
Pl . egy gyakorlatlátogatásom alkalmával egy gyakorlatozó pár a mérés befejezése ut á n a főzőpohárból kiöntötte a vizet, aztán azonnal mér legr e téve, elkezdte a mérés megismétlését. Megkérdeztem, hogy az előbb is így csinálták-e , vagy sem? Kit űnt, hogy így. További kérdése- immel meggyőződtem arról is, hogy a mérés er edmény e meglehetősen rossz! F elhívtam a f igyelmüket , hogy végezzék gondosan szárazra törölt pohár ral a mérést. De egyben a gyakorlatvezető figyelmét is felhí vtam, hogy legyen er re a részletre is figyelemmel.
A másodévesek gyakorl atát vezető kart ár s egy alkalommal meg- említette, hogy az elektromo s gyakorl atoknál a kapcsolások helyes el- végzése terén, illetve a kapcsolásokba n való tájékozódá s terén elég sok hallgató nehezen boldogul. Legközelebbi gyakorlatlátogatásom alkal- máv al érdeklődt em a hallgatóknál, hogy javí tott ak- e már otthon csen- gőt, vill anyberendezést, villamos házt art ási eszközöket stb.
Ki t űnt , hogy f őké nt éppen azok, akikről a gyakorlatvezető beszélt, nem csináltak il yeneket. Elhatároztu k tehát, hogy megfelelő hel yre be- i kt at u n k egy ún. „villanyszerelési" gyakorlatot, amelynek éppen az em- lített hiányosságok legalább részben i pótlása lesz a feladata . Utólag megmutatkozot t, hogy ezzel a beiktatással nagyo n hasznos lépést t e t t ün k meg, sokkal hasznosabbat, mint m ag unk is gondoltu k volna.
Ez is igazolja, hogy a tanszékvezető szoros kapcsolata a gyakorlatok vonalán nemcsak elvi jelentőségű, hanem a pi ll anatnyi problémák gyors megoldását is hat hat ósa n elősegítheti.
c) A tanszékvezető időnként — de azért rendszeresen —• bekér né- hán y laborat óriumi jegyzőkönyvet, és azokat átnézi. Ezzel is tájékozó- dik egyrészt a gyakorlato k haladásáról, másrészt pedig arról, hogy mi- ként végzik hallgatói a laboratórium i munkát , és azt otthon hogyan dol- gozzák fel.
A jegyzőkönyvekből olykor kit űnik olyan dolog, amire a gyakorlat végzése közben ne m jön rá a vezető. Például, hogv valamelyik mérést, vagy an nak egy részleté t f él reér tet t é k a hallgatók. — Előfordult pl., hogy a félévközi kiskollokviu m egyik része sehogyan sem ment . A kol- lokvium ugyanis írásbeli volt. A szóbanforg ó kérdésre rossz felelete t adott az illető. Szóban is megkérdeztük tőle ugyanazt, nem t udt a így sem, sőt látszott, hogy ezzel a problémakörre l egyál tal án nincs tisztában.
Megnéztük a l abor at órium i jegyzőkönyvé t (mivel erről a terül etr ől vett gyakorlat is szerepelt), ott egészen jó volt. Végül is kitűnt a következ ő hiba:
A nevezett hallgat ó gyenge közepes volt fizikából. Laborat órium i p á r j a jeles t anuló volt . A gyakorl atokat — hel yt el enü l — úgy végezték, hogy a t ul aj donké ppen i mérést, kísérletet a jeles végezte, ő, a gyenge közepes pedig csak a szükséges „segédmunkálat okat " csinálta. A jegyző- könyvet hasonló eljárássa l készítették .
Ez volt az egyik tapasztalat — sok más között —, ami ar ra vezetett minket, hogy helytelen nagyon különböző képességű hallgatók egy pá r - ban dolgoztatása, ellenben helyes, ha az együtt dolgozók kb. egyenlő színvonalúak, mi nt ezt m á r más helyen is ki fej tet tük .
A bekért és átnézett laboratóriumi jegyzőkönyve k rajzai vezettek bennünket annak a szükségszerűségnek a felismerésére, hogy foglalkoz- nunk kell a tanárjel öl te k t áblai rajzkészségének fejlesztésével. A jegy- zőkönyvi rajzo k ugyanis amennyi ben szépek voltak, körzővel és vonal - zóval készültek. Amennyiben szabadkézzel kellett készíteni: többnyire csúnyák voltak (nagyobbrészt). Éppen a rajzkészség fokozása céljából bevezettük, hogy a laboratóriumi jegyzőkönyv rajzait szabadkézzel kell készíteni. (Természetesen nem ez volt az egyetlen módszer, amit. a r aj z - készség fokozására alkalmaztunk. )
Érdekes, hogy az egyik gyakorlatvezető fiatal tanársegé d mil yen nehéz szívvel ment ebbe bele: fél tett e a jegyzőkönyvek külső szépségét.
Külön meg kellett győzni arról, hogy bár átmenetileg a szép külső ní - vój a süllyedni fog, mégis a célt kell nézni, s pár hónap múlv a m á r l át - ható lesz az emelkedés ezen a téren is. Valóban így is lett.
A jegyzőkönyvek néhány példányána k időnkénti átnézése, mint a fent i példák is m ut at j ák , elvi jelentőségű javulást jelent het a gyakorlat- vezetés módszere számára.
d) A gyakorlatoka t — mint már kif ej tet tü k — a megfelelő elméleti rész előadása ut án végzik, legalább is e rr e kell törekedni, me r t ez a helyes. De az előadások tovább i részei az előzőkön épülnek fel, sőt egyes részek olykor visszanyúlnak jóval előbbi részletekhez.
Ilyenkor az előadásban m á r a végzett gyakorl atra is lehet hivatkozni, utalni, s ezáltal szorosabban beépíteni az elméletbe.
Pl. a Coulomb törvényekke l kapcsolatosan vissza lehet nyúl ni a t or - zió problémáj ához (torzió modul us mérése, jelentősége), a gázturbinás- fuvócsöves repülőmotor tárgyalásáná l a hatás-ellenhatásr a vonatkozó laboratóriumi kísérletekhez, és így tovább.
Általában rendkívül lényeges, hogy ne csak a gyakorlat igyekezzék az elméletet minél bővebben felhasználni, kapcsolódni hozzá, hanem az elmélet vonalán is igyekezzünk a gyakorlatokkal való minél szoro- sabb kapcsolatot megteremteni.
A tanszékvezető jelenléte kívánatos akkor is, amikor a gyakorlat- vezetők a gyakorlatik adandó jegyeket megbeszélik, megáll apítják . Ez már csak azért is fontos, m ert egy tanszéken belül fel tétlenül szüksé- ges, hogy a hallgatók elbírálása egységes szempontok szerint t ör ténj ék . E r r e a kérdésre még bővebben kitérünk .
A tanszéki értekezletek és a gyakorlatok.
A tanszékvezető állandóan szoros kapcsolatot t art f enn a gya- korlatok vezetőivel. Ez azonban nem elég; ahhoz, hogy a tanszé- ken folyó gyakorlatok vezetésének, szellemének, elbírálásána k egy- séges irányvonala legyen, szükséges a gyakorlatok ügyét időről időre tanszéki értekezleten megtárgyalni.
1 0 * 147
