3. szám.
—206 — 1932
illetve 111'2% növekedés, a távbeszélőbeszélgete'sek
számában 1929—cel szemben 06, l920-szal szemben pedig 26'2% csökkenés állott be. Az összes beszél—
getések 96'8%-a aáhelyi forgalomra esett. A helyi forgalomban a beszélgetéseken kívül 45.158 éb- resztés, 1.436 üzenetközvetítés is lebonyolítást nyert. Örvendetes jelenség az, hogy a távbeszélő előfizetői állomások száma, mely 1913-ban Nagy-
Távbeszélőforgalom az
Magyarországon 71.014 volt, 1930—ban Csonka-Ma- gyarországon 84.431-re, a távbeszélőhálózat huzal- hossza pedig ugyanezen idő alatt 452377 km—ről 604.516 km-re növekedett. A távbeszélgetések mai száma (171,168.4t4) az 1913. évi békebeli Nagy-Ma-
gyarország távbeszélgetésének 76'5%-át alkotja, ami a nagyarányú fejlődést világosan bizo- nyitja.
forgalom az r Viszonyitva az 1930. évi
M e g n e v e z é s ! 1913 1920 ) 1927 ! 1928 ! 1929 ] 1930 1029 I 1920 __
; é V 8 k b e n évihexzxetággea—gínemel-
Távbeszélőhivatalok száma . ..! 2203 979 1.271 1.469 1.581 1.666 -§—54 l—t— 702 Távbeszélőállomás . . . 71. 014 42.012 66.491 73.041 78.831 84.431171 i1010 Tivbeszélöhálózat vonalhossza km 38.228 15.485 19.153 20.918 23.177 24.517 —t— 5'8 583 Távbeszélőhálózat huzalhossza km 452377 286243 440242 490191 580341 604516 4— 40 ! —t—1119 Távbeszélgetések száma 1000—ben 223.790; 231.818 150149 156368 172253 171168, — 06 ; —- 262 Rádióelőfizetők (engedélyesek) száma 1925 óta, még a személyzeti, szervezeti viszonyokat, képet amikor a rádió nálunk megkezdte működését, 16.927—
ről 307.909-re emelkedett. Az emelkedés az előző évhez képest 15'5%. Az emelkedés a vármegyékben 16'8, a városokban pedig 14'0% volt.
A Postavezérigazgatóság jelentése tárgyalja
Domokos Pál Péter: A moldvai magyarság.
Paul-Pierre Domokos: Les Hongrois de Afoldavie.
Csiksomlyó, 1931. Szerző kiadása. —— Publié parl'auteur.
Résume'. Dans la Moldavie, située dans I'Est de la Roumanie ancienne, il y a des Hongrois catholioues appelés Csángós, habitant surtout les départements Bakó et Román, et pour lesguels on a des documents depuís 700 uns. II y a diü'érentes
hypothéses sur la guestíon de savoir dioü ils sont
venus. Il est probable au'en Etelköz, patria des Hongrois avant leur établissement dans le bassin du Danube, il restait des Hongrois et oue dest de ceux-ci oue descendent les Csángós. Le nombre de ces demiers fut augmenté aussi des Kuns convertis et devenus tout a fait hongrois, ainsi one, plus tnrd, de Hussites hongrois expulsés et de Szé- kelys émigrés. M. Paul—Pierre Domokos expose dans le présent ouvmge Iihistoire des Hongrois de Moldavie, leurs conditions diétablissement et, d'aprés les documents recueillis par lui sur place, leur situation présente. Selon son calcul, Ia Molduvie compte 90.660 catholigues, la Bukovine 10.000, 10 Bessarabie 12.325, et de ces 112985 catholígues, [00.000 sont incontestublement diorigine bongroise et 65.000 parlent encore le hongrois. II constate, Iuz' aussi, (Iue ces derniers sont de plus en plus absorbés par Félő—ment toumain, les autorités eccle'siastigues ne leur donnant pas de prétres hongrois. La plupm't des curés y sont Italiens (lui, apprenant Io tongue roumaine, voisine de la leur, Pimposent nunc Csángós. Il niy a Ill—bas on*un seul prétre parlant hongrois; encore, les Hongrois de sa paroisse sont-ils
ad a posta keretében folyó építkezésekről, a be- rendezések, vonalak fejlesztéséről, a posta költség- vetéséről, ház- és telekügyekről, a bélyegmúzeum,
könyvtár fejlődéséről stb.
H. I. dr.
complétement roumanisés. Le recensement roumain de 1930 ayant aussi demande la nationalité, les publications y relatives renseigneront certainement d'une fueon plus détaillée sur le nombre et la répartition des Hongrois de Moldavie.
*
Egy lelkes székely ember, Domokos Pál Péter, kézdivásárhelyi tanítóképzőintézeti tanár, meghatva Julián barát, Kőrösi Csoma Sándor és a többi ma—
gyei-kutató szellemétől, fáradságot és költséget nem beutazta a moldvai magyarság falvainak nagy részét. Tapasztalatait, megfigyeléseit ebben a szomorú könyvben fektette le, amelyet magyar em- ber nem olvashat meghatottság nélkül. Bár több helyen optimista hangot is üt meg, mert ott is talált
kímélve,
még veszendőnek nem indult magyarságot, ahol nem remélte, mégis maga irja könyvének előszavában:
,,Megpróbálom láttatni az () jeleniikbcn a székely- se'gnek szánt jövőt. Figyelmeztetek mindenkit, hogy a mi sorsunk is a mindennél rettenetesebb csángó- magyar sors lesz, ha sorainkban a szeretetlenség, egymás meg nem értése és a felekezeti ellentétek tovább nőnek."
Domokos végigvezet bennünket a moldvai ma—
gyarság történetén, amely okiratilag immár 700 esz- tendőre nyúlik vissza. Valószínűnek tartja, hogy az etelközi magyarsagból egy rész visszamaradt s ezek utódai a mai csángómagyarok, akikbe a keresz- ténységre áttért kúnok is olvadtak be, később pedig a magyar husziták kiüzetésc és a székely kivándorlás is növelte számukat. A huszitákat később magyar
3. szám.
szerzetesek visszatérítették s azóta a moldvai ma- gyarság majdnem kizárólag katolikus, úgyhogy Moldvában a katolikus ma is majdnem egyet jelent a magyarsággal, még az eloláhosodott csángók is ,,1nagyar"-nak nevezik magukat.
A magyarság eloltáliosodásának folyamatát meg- hatóan írja le Domokos. Hogy ez —— legalább is részben —— a különböző vallás ellenére is bekövet—
kezhetett, annak oka jórészt a magyarság nem- törődéste. Régebben a XVI. századig magyar papok gondozták a osángókat, a török időkben azonban először lengyel egyházi kormányzat alá kerültek, azután fokozatosan olasz papok foglaltak tért, akik jórészt ma is vezetik a pastorizációt. Ezek az olasz papok nem tanulnak meg magyarul, ellenben a rokon oláh nyelvet könnyen elsajátítják és az oláh nyelvet erőszakolják a hívekre. A polgári közigazgatás ter—
mészetesen örömmel segíti ebben az olasz katolikus papokat, Évszázadok óta könyörögnek a csángók magyar papért, de a legritkább esetben teljesül óhajok.
Az odatelepedni szándékozó magyar papok elé min—
dig a legnagyobb akadályokat gördítik. Ma is az a helyzet, Domokos szerint, hogy egyetlen papjuk tud magyarul, az is olyan községbe van helyezve, ahol a hívek már eloláhosodtak. 1886-ban a jassi-i pils—
pökség mell—é papneveldét állítottak kimondottan az- zal a célzattal, hogy bennszülött papságot nevelje- nek. A papnövendékeket azonban vagy nem magyar nemzetiségűekből (lengyel, német, olasz) veszik, vagy olyan csángőmagyar községekből, amelyek már el—
oláhosodtak; a papnevelde szelleme pedig teljesen román nemzeti irányú. A mos—tani lelkészek között is több van ilyen csángó származású, maga a jassi—i püspök is, Robu (eredetileg Rab) ilyen. Domokos szerint gyengén tud magyarul, de nem szívesen
beszél. Az anyja még oláhul nem is tudott.
Statisztikai szempontból érdekes Domokosnak az a megállapítása, hogy a Moldvában 90.660 római katolikus lélek él, ezek közül Bakó megyében 46.621, Román megyében 31.089, egyél) megyékben 12.950.
A jassi-i püspökség fennhatósága alatt van még Bukovinában 10.000, Besszarábiában 12.325 római
katolikus, összesen tehát 112085 lélek. Domokos szerint ebből a számból 100000 kétségtelenül ma-
*gyur eredetű és 65.000 ma is nulgyarul beszél. Az többi adatot ő helyszíni tapasztalatai alapján álla—
ította meg. Kíváncsian várjuk erre vonatkozólag az _030. évi román népszámlálás eredményét, amely először fogja közölni az egyes községek vallásfeleke- ti és nemzetiségi adatait. Az előzetes eredmények- _, szóló ismertetés ezeknek az adatoknak közlését
beígérte.
íf'Véleményiirrk szerint Domokos becslése, amely szerint Moldvában 90660 római katolikus él, alatta marad a valóságnak. Már az 1899, évi román nép- számlálás 88.803 katolikust talált Moldva területén.
Ezek között csak igen kis szá—mmal lehettek görög
—207— 1932 ,.
katolikusok, mert azok a régi Romániában megszer—
vezve nem lévén, visszatérnek az ortodox—iára, vagy
római katolikus faluba kerülve, római katolikusokká
lesznek. Ha tehát már 1899-ben 88.803 katolikus volt Moldvában, ma, 32 év után jóval többnek kell lenni 90.660-nál. Az 1930. évi román népszámlálás előzetes eredménye szerint 1) Moldva lakossága 2,413.t23 lélek az 1899. évi 1,848.122—Vel szemben.
Akkor 4'8% volt a római katolikusok aránya; ugyan- ilyen arányt feltételezve, 115.800—ra lehet becsülni most a római katolikusok számát Moldvában. Tekin- tettel arra, hogy a moldvai katolikusok szaporasága nem marad el az ortodoxoké mögött s hogy Erdélyből állandó kivándorlás folyik Moldvába, fel lehet téte- leznünk, hogy az arányszám nem változott. Hogy azután ezek közül a román statisztika mennyit fog elismerni magyar nemzetiségűnek, az elsősorban az eloláhosodás tényleges mértékétől függ, de a népszámláló biztosoknak adott utasításoktól is.
Ha a román statisztika a ,,népi eredet"—nek ad
előnyt a nemzetiség megállapításánál és nem a je- lenlegi anyanyelvnek, amint hogy e mellett az állás—
pont mellett a legutóbbi időkig kitartott, úgy ezeket a csángókat magyarokul kell kimutatnia, különben saját felfogásával jut ellentétbe.
Nagyon érdekes még Domokos Pál Péter ama közlése, hogy a besszarábiai Csöbörcsötk falut is fel—
kereste, ahol Zöld Péter csikdelnei lelkész 1788-ban még 7.000 magyart talált. Ma már nyoma sincs az ottani magyarságnak, ellenben a Dnyeszter másik partján, már orosz területen lévő, ugyancsak Csö—
börcsök községben a szovjet —— Domokos hallomása szerint — magyar iskolát létesített. Úgy látszik tehát, hogy, ha a híradás megfelel a valóságnak, ez az utóbbi volt Zöld Péter Csöbörcsök faluja.
Kívánatos lenne, hogy minél többen olvassák ezt az érdekes és megható könyvet. Trianon óta a moldvai esángókhoz hasonló helyzetbe kerültek a magyarok százezrei: azok is hasonló sorsra jutna—k, ha nem törődünk velük és nem igyekszünk nekik legalább azt a minimumot biztosítani nemzetiségük megtartása tekintetében, amelyre a békeszerződés
az ú. n. utódállamokat kötelezte. K. A. dr.
A szatmármegyei német telepítésrőt.
Des colons allemandg du comitat Szatmár.
(Válasz K. A. dr. cikkére. — Réponse á l'article du DT A. K.)
A Magyar Statisztikai Szemle 1931 decemberi számában K. A. dr. aláírással ismertetés jelent meg .,A szatmármegyei német telepítésu e. munkámról.
A bíráló a munka egész terjedelméről és törté- neti megállapításairól tárgyilagos ismertetést adott, amiért ezúton köszönetemet fejezem ki.
I') L. ismertetését a Magyar Stat. Szemle 1931.
évi 11. számában.
15*
