A kisebbségek és a nemzetiségi statisztika

(1)

TERÚLET És NÉPESSÉG

Inn-...-...--nun-'n-itt...-un..-ln-u-u-u-nn-n-n-n-n-nll...--III-lllllI-lnlnnluc-nunnunull-II-l-nnn

A kisebbségek és a nemzetiségi statisztika!)

Les minorités et [a statistígue des nationaliíésf) Már a tíz év előtti népszámlálások al—

kalmával szerencsém volt a Magyar Statisz- tikai 'l'ársaság elött az utódállamoknak a nemzetiségi jelleg niegz'illajntz'isa körüli hely—

telen, söt eröszakos módszereit bírálat tár—

gyáva tenni?) Természetes, hogy különö- sen Prága és Bukarest felöl invektivákkal feleltek és gyakorolták a nyelvöltögetést felém és ami még súlyosabb, a magyar sta—

tisztika és a magyar nemzet felé?) Én még sem riadok vissza attól, hogy ma ismét a tárgyilagos, tudományos bírálat fegyverét használjam az 1930 végén végrehajtott nép- számlálás alkalmával használt, részint ré—

gibb, részint újabb eljárásokkal szemben.

Mert _a statisztikának a valóság tükrének kell lennie, tiszta tükörnek, mely nem torz képeket. mutat. A statisztikának mindig az igazságot kell mondania és mindig csak az igazságot. Aki a statisztikának ezen legföbb parancsa ellen vétkezik, vétkezik a statisz—

lika ellen, vétkezik a tudományok komoly—

sága ellen, vétkezik a népek legszentebb ér—

dekei ellen.

izt pedig teszik az utódállamok, mint azt a továbbiakban szerencsém lesz ki- mutatni. Mert az 1930 végén végrehajtott népszámlálás új súlyos panaszokra adott alkalmat egyelőre ()seh-Szlovz'ikiában és Ro- mániában Cseh-Szlovákiában a magyar ki—

sebhség sérelmeit a Népszövetség elé vitte.

A prágai és bukaresti parlamentben fölszó—

lalások történtek, az angol parlamentben

pedig két interpelláció hangzott el és a részrehajlatlan világsajtó is visszhangzott a .panaszoktól. A német kisebbség követeli a népszámlálás t'elülvizsgálász'it, a lengyel ki—

sebbség is megszólalt. A panaszok szerint a cseh belügyminisztérium, mely a népszám- lálási biztosokat kiválasztotta és kinevezte, oly utasításokkal látta el azokat, amelyek a nemzetiségi adatok meghamisítását eredmé- nyezték. Azt is panaszolták, hogy az ellen—

1'l A Magyar Statisztikai Társaság 1931 március 17-i előadóülésén tartott előadás. Conférence

iaite dans la se'ance du 17 mars 1931 de [(l Société Hongroise de Statistímze.

25 Földes: La protection des droits des minoritás et la statistigue des nationalités. Revue de la Soeiété Hong. de Statistigue. Budapest. 1923,

3) Buday: Polémigue. U. o., 1924.

szegülőket négyszem között faggatták, vizs- gának vetették alája és a hatóság elé hurcol—

ták. Állítólagr már előre kimondták volna.

hogy a magyarság bizonyos számot nem ha—

ladhat meg, ami igazán karikatúrája a sta—

tisztikának. Pozsony városában pl., ahol 1910-ben a magyarság aránya 401376 volt, Kassán, ahol 7.3'4 % volt, az arány az újságok hírei szerint 2()%—on alul találtatott. Még ha a fenti arányokból levonjuk azokat a ke- reseti kategóriz'ikat, melyekben talán a cseh es tót elem a magyart kiszorította: a közszol—

gálatot, szabad foglalkozásokat. véderöt és házicselédeket és a történt magyar kiván-

dorlásra is gondolunk, akkor is, ha csak a

trianoni szerződés Magyarországot nemcsak megcsonkította, hanem a magyar férfiakat és nőket teljesen sterilissé nem tette, az aránynak 20%-on felül kellene lenni. Az ügy histórikuma érdekében elmondom, hogy ezen a statisztikai tudományt kompromit—

táló tényállással szemben egy tekintélyes napilapban nyiltlevelet tettem közzé, a Nemzetközi Statisztikai Intézetnek, a sta—

tisztikai tudomány legn'iagasabb fórumá—

nak elnökéhez, Delru'our Albert állam- tanácsoshoz intézve, mely levéllel azt akar—

tam elérni. hogy a Nemzetközi Statisztikai Intézet a nemzetiségi statisztika kérdését napirendre tiizze. A cseh statisztikai hivatal a nyiltlevelet sértésnek vette, amelyet némi kíméletlenséggel kezelt és Delafourhoz for—

dult azzal a kéréssel, hogy ő, vagy a Nem- zetközi Statisztikai Intézet főtitkára jöjjön Prágába és vizsgálják meg a népszámlálási nulnkálatokat. Nagyon sajnálatos, hogy a statisztikai hivatal mint tudományos inté-

zet, magát tehát azonosította a népszámlá—

lási felvétellel, melyet nem ö vezetett, ha—

nem a cseh beliigyminisztérium, és melyre ialószínűleg kevés befolyása volt. Az anya—

got talán abban az időpontban még nem is ismerte. A tárgyilagos magyar közvélemény és magyar szakkörök mindamellett arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a statisztikai hivatal a népszámlálásnál elkövetett vissza- élésektől távol áll, amint azt a magyarság érdekében Prágában felszólalt Törköly dr.

képviselő is kifejezte. Delatour levelemre válaszolva kijelentette, hogy a cseh nép-

16

(2)

3. szám. ——226—— 1931 számlálási anyagot nem ismeri és arról ítéa

letet mondani a Nemzetközi Statisztikai In—

tézet hagyományainak szellemében nem óhajt, mert a kérdésben politikai mozzanat rejlik, amennyiben a nemzetiségi probléma a mai nemzetközi politika egyik főtárgya.

A cseh statisztikai hivatal meghívását, mint azt a cseh hivatalhoz intézett. általa és Methorst főtitkár által aláírt, tehát hivatalos levélben, he— melynek másolatát szíves volt nekem is megküldeni, ———— kijelentette.

visszautasította. Megjegyzem. hogy tőlem távol állott a gondolat, hogy a Nemzetközi Statisztikai Intézet maga vállalkozzék a vizsgálatra, ellenben igenis óhajtottam.

hogy tudományos tárgyalása! tűzze ki a nemzetiségi statisztika módszerének kérdé—

sét. Különben figyelmeztettem Delalourt.

hogy amennyiben a cseh statisztikai hivatal meghívását mégis elfogadná, a vizsgálatot elsősorban nem Prágában kell megejteni.

hanem a helyszínén, ott tanukat kellene ki-

hallgatni, a zaklatott népesség panaszait kellene felvenni. Megjegyzem még, hogy a prágai statisztikai hivatal részéről a magyar statisztikát ért támadásokat Kovács Alajos erélyesen visszautasította.

A cseh eljárás védelmére a cseh statisztikai hivatal elnöke védő és támadó cikket írt (Prager Presse január 18.), melyben ki- fejti, hogy Cseh—Szlovákiában, úgy mint Ma—

gyarországban, most az anyanyelvet kér—

dezték. Azonban vannak kivételek és ezek—

nél a két állam eljárása között különbség van. Igy különösen tekintettel voltak az el—

nemzetietlenedés esetére, amidőn az anya—

nyelv helyett azt a nyelvet vették, melyet valaki elsajátított, ha azt jól beszélte. A ma—

gyar rezsim a nemzetiségek kultúráját elha—

nyagolta, és az iskolák útján magyarosí—

tott. A nemzetiségek alacsony kultúrfoka megkönnyítette a számlálóhiztosok által való befolyásolást; hozzájárul, mint mondja.

az, hogy a magyar nép úrnép és így a nem magyar is igyekezett hozzátartozni. Mind—

megannyi túlzás. A magyar rezsim inkább el- hanyagolta a fajmagyar Alföldet és kedvezett _, — sajnos, már politikai okokból a nemze—

tiségi vidékeknek kultúrailag és gazdasági—

lag. Megengedte a nemzetiségi pénzintéze—

tek garázdálkodását és magyarellenes mű—

ködését. Magyar faluk nagy számban el—

oláhosodtak, így pl. Szatmár megyében olyan falu. melyben csupa Péterti, Pálfi lakott. Ami a magjar számlálásokat il—

leti. soha különös panaszok nem voltak. ho-

lott az utódállamok eljárásáról csupa panasz a parlamentekben, sőt a világsajtóban, Egyébként tiszta dolog, hogyha vannak ké—

tes esetek, mint azt a cseh statisztikai hivatal mondja. akkor nem a hatósági beavat- kozás szükséges, hanem egyes egyedül az illető egyén van hivatva eldöntetni nemzeti- ségi hovatartozandóságát.

Egyenesen mulatságos, hogy a cseh sta—

tisztikai hivatal szemrehányást tesz a ma—

gyar statisztikának, hogy az úgynevezett jiddis alapján nem konstruált külön nem—

zetiséget. A jiddis nem nyelv, még nem is dialektus, hanem nyelvrontás. Ha minden dialektus alapján, külön nemzetiséget alkot—

nánk, akkor nem volna német, hanem ha—

jor, porosz, osztrák, szász, sváb, nem volna olasz. hanem velencei, toszkánai. nápolyi.

Minthogy azonban a jiddis kategória jó arra, hogy a magyarság számát csökkentsék, ez alkalmazást talál. Ezt a mentalitást igen jól világítja meg az a Romániában előfordult tény, ill. eljárás, hogy a zsidót, ha oláhnak vallotta magát, oláhnak vették, de ha ma—

gyarnak vallotta magát, akkor zsidó volt.

Ami pedig a magyar i'iri nemzet —— — mint azt a cseh statisztikai hivatal elnöke mondja —— ——

asszimilációját illeti, e tekintetben az igaz—

ság a következő: A magyar anyanyelvűek aránya volt százalékban:

.Xl agyaror. :' ,;

466 549

Magyarhirodalom

41-2

481 1880

1910

vagyis harminc év alatt a magyar anyanyel—

viiek száma alig néhány százalékkal emel- kedett, tehát még ha eltekintünk a termé—

szetes szaporodástól, az asszimiláció elenyé—

szöen csekély. Ezzel szemben a kisentente népszámlálásai akárhány helyen 50 és több százalékos szaporodást mutatnak ki a több—

ségi nemzetiség javára. Még a magyar nyelvnek a többi nemzetiségűek által való elsajátítása is aránylag csekély. így volt a nem magyar ajkúak között a magyarul tu—

dók aránya:

Magyarország

Itt 91

224 17-8

Magyarbirodalmn

1880.

1910,

Tehát összesen nehány százaléknyi emelke—

dés 30 év alatt es a szerény magyar nemzet ezen gyenge emelkedésnek is nagyon örült.

Megjegyzendő, hogy a magyarul tudók ará- nya egyébként is legnagyobb volt a német- ajkúak között.

(3)

3. szám. ——-—227— 1931 A statisztikai adatok tehát mutatják,

hogy az asszimiláció magyar részről in- kább gyenge volt. Akárhány esetre lehet azonban utalni, mely mutatja, hogy a ma—

gyar elem inkább engedte magát asszimi—

láltatni a román, a tét által. Dacára annak,

hogy a cseh szakember mondja, az úri faj

vonzotta a többieket, oly eseteket is látunk,

mint pl. Szilágyban, ahol egy tót telep fel- osztása után az illetők nem magyarok letv-

tek, hanem románok. A románok maguk ki-

mutatják, hogy 185()———1900-ig 309 magyar község lett románná, ellenben csak 42 ro—

mán község magyarráf) (Kovács Alajos: ,,A nemzetiségi statisztika problémája". M. Stal.

Szemle 1929. 75. l.). A tömegre az uri réteg nem gyakorolhatott nagyobb vonz- erőt. csak azokra, akik emelkedni akar—

tak. az pedig egy kisebbség. Természe tes, akik magasabb poziciókat akartak elérni, azok azt könnyebben érhettek el a magyarsághoz való csatlakozás segítségével és bizonyos, hogy még többen is juthattak volnanemzetiségükmegtagadása nélkül ilyen állásokba, bírói, főispáni, miniszteriális állá—

sokba, ha a magyarsággal szemben lxoyali- san viselkedtek volna.

A csehországi nf'epszz'unlz'ilz'is nemzetiségi adatai a nemzetközi sajtóban is erős bírá- latra akadtak, egyebek között a németal—

földi ,,Maasbode"—ban. Erre felel egy min—

denesetre hivatalos forrásból származó ,,ln- formationbulletin" Nr. 17., melléklet a Maasbodehoz, mely terjedelmesen ismerteti a közzétett adatokat. Röviden kiemeljük a következőket:

,,Bei der letzten Volkszáhlung wurde der unklare Begrift' der Stammeszugehő- rigkeit, welcher dem Záhlungskommissár einen Eintluss durch arbitráre Auslegung dieses Begriffs gewáhrte, durch das objek- tive Merkmal der Muttersprache ersetzt.

Die Eintragung über die Nationalitát im Záhlbogen durfte der Kommissár nur mit Zustimmung der geziihlten Person andern.

Jede solche Zustimmung musste als Zeichen der Zustimmung von der Person durch ihre Unterschrift in einer eigenen Rubrik besta—

tigt werden. Beharrt die gezáhlte Person auf der Eintragung, welche der Záhlungs- kommissiir als unriehtig betrachtet, oder weigert sie sich durch ihre Unterschrift

1) Magyar községek eltótosodásáról, elszlávoso- dásáról lasd Schwartner, Statistik des Königreiehs Ungern (Ofen, 1809) I. k. 127. l., Kőrösy, A t'elvidék eltőtosodása (Budapest, 1898).

ihre Zustimmung zu der Ánderung dieser Eintragung zu geben, legte' der Kommissár die Sache der vorgesetzten politischen Be—

hörde zur Entseheidung vor, welche die betreft'ende Person vernahm und ohne Ver- zug entschied. Die Richtigkeit der Angaben über die Nationalitat und Religion, und die Genauigkeit der Záhlung wurde durch zahlreiche Ordnungs— und Stral'bestimmun- gen gesichert. Diese Strafbestimmung be—

zieht sich vor allem auf Jene, welche auf andere einwirken. dass sie der VVaihrheit nicht entsprechende Angaben machen.

Uberall dort, wo Zweifel an dem objekti-

ven Vorgehen der Záhlkommissáre ent—

stehen konnten, wurden die Bezirksbehör—

den ermíichtigt, dass sie über VVunsch der Minderheiten Nebenkommissare zu den von den Minderheiten beanstándeten Vorstehern ernennen. Die Frage der Nationalitát der Záhlungskommissáre wurde vollkommen unparteisch gelöst." (Ezzel nem igen egyezik az az adat, hogy pl. Komáromban 69 ma—

gyar és 74 cseh-szlovák számlálóbiztos volt.") Megjegyzi még a védirat, hogy Cseh—

Szlovákiában ugyanazon módszer szerint, mint a népszámlálásnál, felveszik a nemze—

tiségi jelleget az iskolás gyermekeknél, to—

vábbá a születéseknél, házasságkötéseknél és halálesetekne'l, mely adatok éppúgy, mint a választásokra vonatkozó adatok, némi ellenőrzését engedik meg a népszámlálás nemzetiségi adatainak. Az irat azzal végző- dik, hogy a cseh-szlovák nemzetiségi statisztika kiállja az összehasonlítást bármely or- szág nemzetiségi statisztikájával és kizárta azt, hogy a cseh—szlovák köztársaságban ha—

sonló számlálási praktikák lehetségesek le—

gyenek, mint az osztrák és magyar rezsim alatt. Végül még néhány szó az ,,Informa- tionsbulletin" azon megjegyzésére, hogy a magyar kisebbség által a Népszövetséghez beadott panaszirat még a népszámlálás előtt nyujtatott be, tehát mielőtt még tapasztala- tok, visszaélések tudomásra jutottak volna.

Tényleg a magyar kisebbség beadványa 1930 november 18—áról keltezett. De ez csak azt bizonyítja, hogy a magyar kisebbséget nem egyes esetek vezették a panasz beadá- sára, hanem maga a rendszer, mely különö-

sen az 1930 június 26—án kiadott kormány—

rendeleten, valamint a szlovák kormány által 1930 szeptember 11-én 301. sz. a. ki—

adott rendeleten alapszik. Ezek a rende—

letek sértik a kisebbségi szerződésekben biztosított egyenlő bánásmód elvét. Míg ugyanis a történeti tartományokban a

16*

(4)

3. szám. ——228—— 1931 felvéte? szabály szerint a családfő által ki—

töltendő ,,számlálóívekkel" történt és csak kivételesen a számlálóbiztosok által kitöl- r'tött összeíróíveken. addig Szlovákiában és Kárpátorussziában a felvétel ,,összeírási íveken" történt, melyeket a számlálóbiztos

töltött ki. Az ,,lnft)rmationsbulletin'; ezt a

kultúrállapotokkal indokolja, és azt állítja, hogy annak semmi ellenséges háttere nincs.

De a kisebbségi bead 'ány utal arra, hogy az analfabétizmus aránya Szlovákiában csak 35%—kal szerepel, tehát itt kultúrális okról nem szólhatnak. A számlálóbiztosok ellen—

őrzésére semmi alkalom nincs, sőt a titok-

tartás kötelezettsége ezt lehetetlenné is teszi. A biztos négyszemközött tárgyalhat a felekkel, ami sok aggályt kelt, mert esetleg bcl'olyz'iwlásra használtatik fel, mire száln—

talan mód van. Az egyén ama joga, hogy szabadon állapítsa meg nemzetiségét, semmi biztosítékot nem talál. Pedig a hágai ál- landó nemzetközi bíróság egyik határozata így szól:

La liberté de choisir sa nationalité ethnigUe est la eonséouence logigue des droits assurés aux minorités ethniaues par les traités ii'iternatii-naux concernant la pro—

tection des minorités.

A Kairóban 1927 dec. 27—4928 ian. ö—ig tartott nemzetközi statisztikai intézeti ülés- szakon a következö, Kovács Alajos által benyujtott. de le nem tárgjalt inditvány sze- repelt:

,,Mindenkinek a saját egyéni bevallására kell bízni annak az eldöntését$ hogy milyen nemzetiséghez kíván tartozni, milyen nyel—

ven kívánja magának a kisebbségi jogokat biztosítani. (M. Stat. Szemle 1928. i'Vl. évf.;

1. sz., 8.1.)H

(lsak némi humorral lehet megemlékezni arról is, hogy Cseh—Szlovákiában legtöbb szabadságot élveznek a zsidók, amennyiben zsidónak deklarálhatja magát akkor is, ha nem jiddis a nyelve. de magyarnak csak az deklarálhatja magát, aki tökéletesen beszél magyarul.

A Szlovákiában alkalmazott eljárásnak tarthatatlanságát tetézi még az az intézke- dés, hogy a biztos az ügyet a politikai ható- ság elé viheti. Tehát a politikai hatóság an—

nak ellenére, hogy "alaki magát magyar—

nak vallotta, ki fogja mondani, hogy cseh- szlovák. Igazán: Risum teneatis Romani.

A magyar kisebbség egyébként a nép—

számlálás keresztiilvitelére törvényjavaslatot dolgozott ki, mely visszavettetett. Ép—

pen úgy visszavettetett egy indítvány,

mely a következő irányelveket tartalmazta:

1. minden községnek joga legyen saját költségére bizalmi férfiakat beküldeni a számlálóbiztosok ellenőrzésére; 2. minden——

kinek biztosittassék a teljes szabadság ethnikai nemzetiségi jellegének, ill. anya—

nyelvének megjelölésére; 3. független bíró elnöksége alatt szerveztessék felülvizsgá—

lati bizottság, melynek tagjai felerészbei'r kinevezettek, felerészben a községek által választottak. Ez a bíróság minden kétes esetet eldönt és a szükséges felülvizsgálatot ' elintézi; 4. a politikai hatóság joga a nem- zetiség megállapítása körül töröltessék; 5.

szigorú büntetések állapítandók meg a biztosok és felülvizsgálók visszaéléseire; 6. a legfelsőbb közigazgatási bíróság döntsön legfelsőbb fokon a népszámlálás körüli vi—

ták és visszaélések fölött.

Nagyon különösnek kell mondani azt a hangot. amit az utódállamok állandóan az osztrák és magyar népszz'imlálások tárgyá—

ban használnak. Mindkét államban a statisz—

tikai hivatal élén olyan szakemberek állot—

tak, kiknek tudásához, tudományos beesii—

letességéhez szó nem fér és akik között a tudomány elsőrangi'i, nemzetközileg elis—

mert tekintélyei, a tudomány biiszkeségei foglaltak helyet. Ezt még eddig a másik oldalról nem igen állíthatni.

És ha a magyar statisztika olyan rossz.

mivel magyarázzák az utódállamok statisz—

tikusai, hogy ez ellen soha panasz nem volt az utódállamok statisztikája elleni pana—

szoktól pedig visszhangzik az egész világ közvéleménye?

Megjegyezzük egyébként, hogy Magyar—

ország mindig kész volt népszámlálási mód—

szerét nemzetközi bizottság ítélete elé bo—

esátani, de erre nem került sor. Ezt bizo' nyitja a következő hivatalos nyilatkozat:

,,A béketárgyalások óta Magyarország állandóan azon fáradozott, hogy az utód—

államokban élő kisebbségek valóban meg—

kapják azokat a jogokat. amelyeket szá—.

mukra a békeszerződés és a kisebbségi szer—

ződések állapítanak meg. Ennek első felté—

tele az lett volna, hogy az idegen államok fennhatósága alá került magyarok számát hitelt érdemlő módon megállapítsák. Mivel pedig egyes államok, köztük Cseh—Szlovákia is, a magyar statisztikának idevonatkozó adatait állandóan kétségbevonták, a magyar

békedelegáeió már 1920 január 14—én 3, második jegyzék hetedik mellékletében föl"—

hívta a békekonferencia vezetőinek figyelt-

(5)

3. szám. —-—229-—- mét arra, hogy a Magyar Statisztikai Hi-

vatal mindenkor kész arra, hogy a nemzetisegi adatok gyűjtésének módját és esz- közeit alávesse a Nemzetközi Statisztikai intézet ítéletének és kritikájának."

Néhány évvel később a magyar kor—

mány még egy lépéssel to 'ább is ment. Mi- (lön 1922 november 7 én a Népszövetség fő—

titkársága beadványt kapott a magyar—

országi tótok hel) zetét illetöen, akkor a ma—

gyar kormány ennek a beadványnak min—

den egyes pontjá'a részletesen 'álaszolt.

Válaszának vége)) pedig a következö indít- ványt tette: a magyar kormány mindig kész arra, hogy megkönnyítse az országlmn a nemzetközi bizottságnak a helyszinen való vizsg;')latát, azzal a feltétellel, hogy ha- sonlo összetételű nemzetkozi bizottságok (iseh— Szlovákiában Romániában és Jugo—

szláviában is vizsgálatot tartanak ugyan—

csak a helyszinen. (Budapesti Hirlap 1930 febr. 19.)

A demograíia ügye általában a szomszéd államokban még a fejlődés elsö stádiumz'r ban van. A román népszámlálásról mondja Kovács (,,A nemzetiségi statisztika problé—

mája." M. Stat. Szemle 1929. 2. sz. 77. l.).

hogy Románia () demogratiának nemcsak a legelemibb szükségleteit nem tudja kielégí—

ten, de ma is nagyobb teret enged statisz—

tikai kimutatásaiban a fantáziának, mint :) tud()n)á))y)san megalapozott reális statisztikai felvételeknek." És ezen álllítást () román statisztika alapos szétszed('*s('*vel bizonyítja, mely fiktív adatokkal dolgozik és még a Nemzetközi Statisztikai lntezet közleményeit sem resteli ilyen adatokkal kompromitálni Mi értéke lehet ilyen körülmények között ily állam nemzetisegi statisztikájának? Meny- nyire nem állja ki a kritikát a román nem- zetségi statisztika, arra legjobb bizonyíték.

hogy a román belügyminisztérium által 1927-ben eszközölt összeírásról a román sta—

tisztikai tanács i))aga mondja. hogy (* felve—

telnek hiányzik () tudonn'my által követelt komoly alapja.")

Romániában jóformán minden adminisz—

trativ fokon új korrektú 'akat szoktak alkal-

mazni, természetesen leginkább abból a cél—

ból, hogy a magyarok száma esökkentessek.

() románok száma emeltessék. A számlálás végrehajtására itt is, ott is sok, arra nem al—

kalmas. nn'iveletlen és soviniszta elen) alkal- maztatik. A nemzetiségi jelleg megállapítása

1) A román nópszá)nl:')l;'15()krol lásd meg Jakab/Ty E., Erdély statisztikája. Lugos, 1923.

céljából különösen az eredetet keresték, ami : pedig elérhetetlen. Jugoszláviában többször változott az eljárás Ha valakinek a neve.

olyan toglalkozást jelentett melynek a szláv—

ban is ugyanaz a neve, akkor szlávnak ír—

ták be.

Egyébként utalok Kovács Alajos jeles tanulmányára ,,A nemzetiségi statisztika probl('*mz')jaH (M. Stat. Szemle 1929, 2. sz.

73. l.).

És ne felejtsük el, hogy a nemzetiségi statisztikának ilyetén meghamisítása nem vonatkozik csak a nemzetiségi tiinelre és nemcsak politikai szempontb(')l kifogásol- ható, hanem ugyanakkor a nemzetiségek kor műveltségi foglalkozási viszonyai is meghamisíttatnak. Eg nemzetiségnek m)")—

veltségi viszonyai ilykép vagy jobbak, vagy rosszabbak lehetnek, mint a valóságban, elö—

fordulhatnak olyan foglalkozások, amelyeket nem szokott íizni, vagy hiányoznak olyanok.

melyeket űz, előfordulhatnak olyan betegsé—

gek. melyek soha nem lépnek fel, stl).

Minthogy a mai. társadalom sok viszonynál keresi a nemzetiségi mozzanatot, a hamis nemzetisegi statisztika ezt illuzóriussá teszi, helytelen következtettésekre yezet. Említem csak () koryiszonyok()t, az átlagos eletkort, a házassági tern)ekenys('*get, () kiy(')nd()rl(')st es sok mást, mit itt reszletezni nem lehet.

Mindenesetre üdvözöljük a csehországi statisztikai hivatalt abban hogy végre elhagyta a származás kutatásának kalandos i))ódszerét ujabb tudósítások szerint azonban ez nem történt következetesen (m és áttért az annyira be 'ált magyar statisztika,

———— ,,melyröl szerinte nem is érdemes be-

szólni" ,a kezdettol lopva alkalmazott mód szeréhez. A közölt népszámlz')l(')si elvek ellen alig lehetne kifogásunk. csakhogy megis gyanús az, hogy mindezen felvilágosítások dacára nem hallgatnak el a panaszok és hogy S,:üllő (iéza a keresztényszociálista magya) párt február 43-i Zsolnán tartott országos közgyűlésén. Töl'lcöly dr. pedig :) p'ágai k('*pvisel(')l)(')zban (febr. 6.) a nép- számlálási szabálytalanságok ellen újból fel- szólaltak.

Panaszt emeltek ugyancsak () kisebbség) pártok a román népsz(')n)l()l(')s ellen s(')t új népszámlálást koveeltek (Febr (). képvi—

selöházi ülés tViller József dr.)

A statisztika tudományos művelői nem ignorálhatják ezeket a sajnos jelenségeket.

") különben is elég gyakran megvádolt statisztika tekintélye erosen megroppanna ha

(6)

3. szám.

——-230——

1931

nem tiltakoznék a legerélyesebben, a leg—

hangosabban, a legkétségbevonhatatlanab—

ban a statisztika hasonló kompromittálása ellen. Nemcsak magyar érdek, de egyete—

mes érdek, hogy a tudomány minden hely—

telen statisztikai módszer ellen emelje fel tiltakozó szavát és a jelenségek tárgyilagos megvizsgálásának segítségével mozdítsa elő a társadalmi jelenségek helyes ismeretét. És bár az utódállamok statisztikusainak tárgyalási módja kifogásolható, a munkát nem hagyjuk abba, annál kevésbbé, mert biztos,hogy végre mégis van némi eredménye. így Cseh- Szlovákia 1) elhagyta a származás kutatásá—

nak süppedékes talaját és áttért az anya—

nyelvi tünetre. Remélhetőleg követni fogják példáját a többi utódállamok és lassan—

lassan megtisztul a statisztika minden oda nem tartozó melléktekintettől.

*

Az előrebocsátottak után az itt-ott alkal—

mazott módszereket legalább is erősen ki—

fogásolhatóknak kell mondani. Azért nem tartom feleslegesnek röviden a nemzetiségi statisztika alapkérdéseinek vizsgálatára ki- térni, mielőtt javaslataimat előterjeszteném.

Három kérdés merül fel: 1. Mi a nemzeti—

ség? 2. Milyen tünetekből állapítható meg a nemzetiségi jelleg? 3. Mi a statisztika állás—

pontja a nemzetiségi jelleg megállapítása tekintetében? Nincs itt hely, hogy a nemzet, nemzetiség, nép problémáját terjedelmes irodalmával behatóan vizsgáljuk; minket a kérdés elsősorban statisztikai vonatkozá,—

saiban érdekel. E szempontból elég a követ-—

kező:

Mi a nemzet, nemzetiség —— mert a két

fogalom a politikai kihatásától eltekintve lényegben ugyanaz —— ismertető jele? E jel lehet fizikai és lehet szellemi—erkölcsi. Lehet mind a kettő együtt is. Fizikai tekintetben leginkább a származás nyujthat alapot a nemzetiségi jelleg felismerésére. Azonban itt két körülményt kell tekintetbe venni. Elő—

ször azt, hogy a kultúra haladásával a né- pek életében a fizikai struktúra jelentősége mindinkább háttérbe szorul és a népek tör- ténetében mindinkább túlsúlyra jutnak azoknak szellemi, erkölcsi tulajdonságai.

Másodszor tekintetbe kell venni azt, hogy ennek következtében a népek életében azok

az egyedek bírnak legnagyobb fontosság—

gal és szereppel, akik az illető nép er-

1) A cseh—szlovák népszámlálást illetőleg lásd még Kovács Alajos két cikkét a Pester Lloyd-ban

(1931 jan. 26. esti lap és febr. 28, esti lap)

kölcsi, szellemi, de esetleg nem fizikai tipu—

sát képviselik. Hozzájárul, hogy a történet haladásával minden néprétegben annyi be- folyás érvényesül, annyi tényező befolyá—

solja a fizikai típust, hogy azt megállapí—

tani nem is lehet. Azt mondja Eötvös (A XIX. század uralkodó eszméi, I. 250. l.):

,,A népvándorlások és még inkább a keresz- ténység... csaknem végkép eltörölték a fajkülönbséget". Nincsen tiszta faj, nincsen tiszta nemzetiség. A kultúrnépek egyedei fi—

zikailag egyenlők és csak egyes kivételes esetekben átütő a nemzeti, jelleg. Minden népcsalád felveszi a legkülönbözőbb eleme—

ket. A mai angol ősei a kelta, a római, a nor—

man, a dán, az angol-szász. Éppúgy a ma—

gyar fajban van mongol, török, finn-ugor, bolgár, hun, avar, germán, szláv és más elem.

Ha visszamegyünk bármely család negyedik, ötödik kimúlt generációjára, annyi külön—

böző népelem egyesülésére bukkanunk, hogy fizikailag nagyon kétes minden ez alapon felépített okoskodás. Nem is szólva arról, hogy az ethnografiának még nem sikerült kifogástalanul megállapítani az egyes nem—

zetiségek ismertető jelét. Végül pedig két;—

ségtelen, ha az meg is volna, a népszámlá—

lás alkalmával lehetetlen volna egyénen—

kint ezeket az ismertetőjeleket megállapí—

tani.

Etimológiailag a szó: nemzetiség, tu—

lajdonkép annyit jelent, mint a nemzeti hozzátartozás tulajdonsága. Mindamellett

a két kifejezés, nemzet és nemzetiség, a

használat folytán annyira differenciáló—

dott, hogy két különböző fogalmat kell alatta érteni. A nemzet jelenti az állami ha—

ltalmat gyakorló nemzetiséget ——-— politikai nemzet __; a nemzetiség, az állami hatal—

mat nem gyakorló, közös tulajdonok által összekötött népcsoportot —4—— ethnikai nemzet

——, mely lehet egy—egy államban kisebbség, de lehet többség, amikor az állami hatal—

mat gyakorló nemzetiség tulajdonkép a ki—

sebbséget képezi, ami a történelemben nem egyszer fordul elő, jelenleg pedig ez az eset Cseh—Szlovákiában. E mellett az a nemzet.

mely az egyik országban csak mint nemzeti- ség a szokásos értelemben szerepel, lehet más államban az uralkodó réteg, nemzetet alkotó nemzetiség és különösen ilyen eset—

ben támad az idegen államban mint nem—

zetiség szereplő néprétegben az irredentiz—

mus, főleg ha a nemzeti állam a nemzeti—

ség által lakott állam tőszomszédságában van, mint az az eset volt az osztrák-ma—

gyar monarchiában lakott olaszokkal, né—

(7)

3. szám. ——231—

metekkel, az Oroszországban lakott néme—

tekkel, lengyelekkel, a Németországban la—

kott lengyelekkel, a Magyarországon lakott oláhokkal és szerbekkel.

Közelebbről vizsgálva a nemzeti lét, a nemzetiség tüneteit, lényegét, lássuk minde- nekelőtt a tudomány álláspontját. Eötvös József (A XlX. század uralkodó eszméinek befolyása az államra) ugyanis azt mondja:

,,A nemzetiség nem egyéb, mint azon össze-

tartozásnak tudata, mely nagyszámú embe—

rek között multjok emlékei, jelen helyzetök és az ezekből folyó érdekük és érzelmeik közössége által támad." ,,A nemzetiség ér- zelme, mely korunkban általános, mégis

csak érzelem, melynek fogalma szintoly kevéssé állapítható meg, mint más érzel—

meké... Mindazon okok közül, melyeken a nemzetiség érzelme alapszik, napjaink- ban alig maradt más, mint a nyelvek kü- lönfélesége. Ehhez képest úgy látszik, hogy a nemzetiség fogalma, mely előbb az állam vagy a vallás közösségéből volt feltételezve.

most a közös nyelv eszméjével azonos. De családunk. (I. 89. l.) . . . Mi a nyelvet illeti, az egymaga még nem képez nemzetiséget."

(I. 253. 1.)

Az Eötvös nyomain haladó Keleti azt mondja: ,,Szerintem a nemzetiség sem egyéb benső érzelemnél, hasonló a vallás—

hoz, rokon a hazaszeretettel, melyet min-

denki ápol kebelében, de mint hazát szabadon is választhat; érzelem, melyre a feljebb felsorolt körülmények: a hovátartozás, a származás, a fajjelleg s összes járulékai be—

folyást gyakorolnak; mely, mint a tényle- ges vallás hitágazataiban és szertartásai—

ban nyilatkozni iparkodik s a nyilatkozásra a nyelvet használja" (Hazánk Népe, Pest,

1871. 62. I.).

Az Eötvös——Keleti felfogáshoz a magyar tudomány ragaszkodott és a nemzetiség jel- legét leginkább szellemi, erkölcsi tünetek- ben látta, így Concha is. Ehhez közel jár újabban Mayr is, a kiváló német statisztikus, aki azt mondja a nemzetiségről, melytől ter- mészetesen megkülönbözteti az állampol- gárságot, hogy az ,,eine ausserstaatliche soziale Eigenschaft, welche sich aus der Zugehörigkeit zu einer nicht öffentlich und

reehtlich festorganisierten, aber als soziales

Gebilde bestehenden Gemeinschaft des límplindens u. Strebens ergibt, die ihrer—

seits sich auf der ursprüngliehen, _ teils historísch nachweisbaren, teils prahisto—

rischen—Grundlage der Rassen- u. Stamm- gemeinschaft unter dem Hinzutritt mannig—

1931

faltiger intwicklungserscheinungen und iinverleibungsprozesse zum gegebenen Augenblickszustand einer eigenartigen Kul- turgemeinsehaft herangebildet hat und de—

ren vorzüglichstes Symptom die Gemein—

schaft der Sprache istft (Statistik und Ge-

sellschaftslehre. ll. Bevölkerungsstatistik.

Freiburg i/B 1897. S. 109).

A német írók közül kiemeljük még

Bluntschli következő felfogását. Nemzet,

nemzetiség (az olaszok nacionalitása) kul—

túrfogalom. Egy nemzet keletkezik lassan

lélektani műfolyamat által, mely az em-

berek egy tömegében lassankint eltérő lét—

formát és életközösséget előidéz és az örök—

lékeny fajban megerősít. Sem egy véletle—

nül összetoborzott tömeg, sem az akaratel—

határoz-ás nem szülhet nemzetet. Képződé—

séhez több nemzedék élménye és sorsa kell hogy összeműködjék és csak akkor van tar—

tóssága, ha sajátossága a családok folyta—

tása és a kultúra nemzedékről nemzedékre való átvitele által örökössé vált. A nemze- tek képződésénél mindig több erő és több tényező működik össze, melyek alkalma—

sak arra, hogy a tömegeket közös szellem, közös érdekek és közös szokások által ösz- szekössék. A nemzet fogalmát tehát ekkép lehet meghatározni: Nemzet embertömegek- nek örökössé vált szellemi, kedélyi és faji közössége ... mely különösen a nyelv—

ben, az erkölcsökben és kultúrában össze- kapcsolva érzi magát. Azt mondja továbbá Bluntschli: A nemzet különösen világosan mutatkozik mint nyelvközösség. A nyelv a közös szellem kifejezése és a szellemi érint—

kezés eszköze. A családban tovább öröklő- dik. Az anyanyelv a nemzetiség öntudatát mindennapi gyakorlatban. ébren és élően tartja. Még idegen fajok is ily nyelv ál—

tal, melyet örökségnek átvesznek, szellemi- leg lassan átalakíthatók és megnyerik azt a nemzetiséget, melynek nyelvét beszélik. így lettek a keleti gótok, a longobárdok Olasz- országban lassanként olaszok, a kelták, fran—

kok és burgundok Franciaországban fran—

ciák, a szlávok és vendek Poroszországban németek. A nemzetiséget tehát asszimiláció által is lehet nyerni.

Áttérünk mármost arra a kérdésre, mi-

lyen alapon állapittassék meg a népszámlá—

lás alkalmával a nemzetiség. A nemzetiségi jellegnek a származás alapján való meg- állapítása ellen szól !. az a körülmény, hogy a származást szigorú pontossággal a legritkább esetben lehet megállapítani, de még megközelítőleg is sok esetben kétely

(8)

3. szám.

—— 232 ——

1931__

merül fel, minthogy a különböző nemzeti- ségek connubium folytán keverődnek. Kü—

lönben sem az anthropológia, sem az ethno—

gratia nem nyujt biztos támpontota nemze—

tiségi jelleg megállapítására. Bizonyítja ezt legjobban az. hogy a származás megállapítá——

sára a teljesen tudonn'mytalan. teljesen ön—

kényes névelemzéshez kellett. nyúlni, amely inkább kompromittálója, mint igazolója a származási elméletnek. Bizonyára ennek felismerése vezette a csehországi statisztikai hivatalt —— mint láttuk —— a származás kutatásának elejtéséhez. 2. Megjegyzendő egyébként még az, hogy a nemzetiségi jel—

leg kutatása a népszámlálás alkalmával nem annyira annak ethnikai, mint ethikai jelen—

tősége miatt történik.

A származás elméletét különben nálunk már Keleti visszautasította. ,,Micsoda a nemzetiség? Vagy ha a nemzetiség fogal-

mával talán tisztában volnánk, melyek

megismertető jelei? ()rszághoz, megyéhez.

községhez tartozás nem lehet az. A le,-- származás, a mai fajkeveredés mellett csak szintén nem fogadható kritériumnak? Mert ki határozza meg a harmadíziglen való le- származás döntő bet'olyz'isz'itíw (Hazánk Népe, Pest, 1871. 61. l.).

A származás liiegállapítására, minthogy ez csődöt mondott, különös új eljárást eszeltek ki az utódállamok, a névelemzést.

Még ha elismerjük is azt, hogy az egyes nemzeteknél a neveknek többnyire nemzeti hangzásuk van, mégis az alól nagyon sok a kivétel. úgyhogy ezt tudományos mód—

szernek elismerni nem lehet. de még ke—

vésbbé azt, hogy nem a számlálandó egyén nevét veszik alapul, hanem keresik. vajjon elődjei között nincs-e olyan, kinek idegen hangzású neve vagy olyan neve volt mely a reá tukmálandó nemzetiség neveihez ha- sonlít. Éppoly alaptalan az az eljárás. mely magából a névből akarja a nemzetiséget megállapítani olykép, hogy akinek neve Oláh, az oláh, kinek neve Tóth, az tót. ki—

nek neve Horváth. az horvát, stb. Éppoly naív, ha a név foglalkozást jelent és a fog- lalkozás neve a magyarban ugyanaz. mint a nem magyar nyelvben, pl. Kovács. azt

tehát tótnak veszik, Vagy ha a ,,kar:'1"-val (mi feketét jelent) összefüg'gí') nevek alapján tKarap, Karacsai stb.), az illetőt töröknek veszik?) De kérdem a névelemzés aposto- lait, vajjon mernék—e nevelemzt'xs alap—

1) Cseh-Szlovákiában egy Vitéz nevű egyént tótnak deklaráltak. mert "Vitez" szláv szó.

ján a következő egyének francíaságát két—*

ségbevonni: Bonaparte, Gan'zbetta, Steeg (volt miniszterelnök), Bokanowsky (volt kereskedelmi miniszter), Necker (volt pénz- ügyminiszter). Klotz (volt pénzügyminisz—

tert, Kellerlnnnn (volt hadvezér), 017611—

bach, Reinach, I)"Eichtal, Huber, Schelle, francia statisztikusok és tudósok, Bergson filozófus, Bernstein, Eisenmann, a nagy szlávbarát és —— last not least _ Sauerwein!

Nem is számítva azokat, akik francia nevet vettek fel, mint a nem rég elhúnyt Claude Anet, kinek neve tulajdonkép Schopfer volt.

És mégis a nyelvelemzés alapján el akar—' ják venni tőlünk Petőfit, Munkácsyt, Kos—

suthot és sok mást. kinek neve a magyar nemzet, a magyar tudomány, irodalom, kul—

túra történetében szerepel. '

Végre is a nemzetiségi tünet iránt nem azért érdeklődünk, hogy tudjuk, hány hrachicet'al, vagy dolichocefal van stb., ez az antropológia dolga. Minket szociológusokat, statisztikusokat azért érdekel a nemzetiség.

mert tudni akarjuk, mennyi társadalmi.

mennyi szellemi, mennyi politikai erő felett rendelkezik egy—egy nemzetiség. De akkor nem az az irányadó. hogy vérbelileg rokon akar Széchenyi Istvánnal, vagy Rákóczival.

ha a nemzeti eszme nem él benne, hanem azt tekintjük a magyar nemzetiség tagjanak.

akárhonnan származzék is. akinek minden

cselekedete, minden gondolata, minden tö—

rekvése a magyarság géniuszával azonos.

A származási elmélettel szemben áll az a felfogás, mely a nemzetiségi jelleget szel—

lemi, erkölcsi mozzanatokban keresi. E sze-

rint valamely nemzetiséghez tartozik az. aki lelkileg oda tartozik. Nem a fizikai. a szo—

matológiai mozzanat az, mely a nemzeti élet nagy d'amájaban fontossággal bír, hanem a lelki, erkölcsi. Aki beleolvadt egy nemzetbe olyképen, hogy annak életelvei. irányelvei benne megfogamzottak, aki magát annak multjaval es jövőjével azonosítja, államfér- liainak. gondolkozínnak, költőinek eszme—

világában el, aki döntő pillanatokban min- dent képes azért a nemzetért feláldozni, az hozzátartozik, az ennek a nemzetnek egy erőatomja, az a nemzeté, míg az_ aki szar—

mazása alapján odatartozik. de semmi kö—

zösséget nem 'allal annak sorsával, annak gondolatvilágával. annak aspirációival, erkölcsi és lelki tekintetben kevésbbé te—

kinthető a nemzet tagjanak. Pregnansan fejezi ki e gondolatot Ravasz püspök egyik beszédjenek következő passzusa: A mai——

gyarsag nem faji fogalom. hanem egy ér—

(9)

3. szám.

tékjelző. A magyarsághoz erkölcsi úton lehet hozzájutni.

A nemzetiségi jelleg ezen lelki, erkölcsi szimptomája népszámlálás alkalmával két módon tudható meg. Az egyik az anyanyelv, a másik a bevallás.

Kétségtelen, hogy a nyelv a nemzeti- ségi jelleg megállapítása szempontjából elsőrangú f(mtossággal bír. Hogy a folyto- nos és századok óta szüntelenül folyó keve—

redés után még lehet-e felismerő és meg- különböztető fizikai tüneteket megállapí—

tani, az kérdés, de hogy a nemzeteket még ma is, minden hangoztatott kultúregység dacára, a nyelv el 'álasztja egymástól, az kétséget nem szenved. Attól eltekintve pedig, hogy a nyelvkiilönbség tényleg fenn-

áll, le nem tagadható (s attól eltekintve,

hogy azt népszámlálás alkalmával 'alóban nagyobb nehézség és nagyobb tévedés nél—

kül megállapíthatni, valóban olyan kap—

csot képez, mely erős, talán erősebb. mint a vérkapocs és amely az egyén egész lé—

nyére kiható, valóban fajképződésre alkal—

mas. Igen jól, igen szépen fejezte ezt ki Rákosi Jenő a következő sorokban: A nyelv egy fajnak természetesen kialakult al—

kotása, legegyénibb teremtése, amelyben benne rejlik ízlése, gondolkozása, érzése, formai képzete, minden tulajdonsz'iga. Eb- ben a csodás alkotásban, a képződéseiben.

szerkezetében, szerves életében, érzékisé- gében, logikai és filozófiai rendszerében la- kozik az a hatalom, amely az intakt szűz tisztaságában és ősi í'ogékonyságában ha—

tása alá került kisded, csecsemő és gyer- mek agyvelején keresztül (melybe a nyelv szavai úgy hullanak és fogamzanak meg.

mint a földbe tett mag) a gyermekből em—

berfajt alakít. Nem nyelvmesterről, nem nyelvtanról van itt szó, hanem egy nyelv hatalmába esett intakt agyvelőröl, amely az Isten kezéből ezer alvó képességével, eredeti mozdulatlanságában, megfertőzet- lenül kerül egy nyelv bűvös körébe, hol előbb hangokat, majd szókat, utóbb mon-

datokat szív magába, a mondatokkal érzé—

seket, gondolkozást, szokást, felfogást, haj- lamokat, közös ízlést; szóval mindazt, ami-

ből egy közösségben élő embertípus lelki—

leg, majd testileg is kitelik: ebből lesz a

fajiság. (Budapesti Hírlap, 1923 jan. 5.)

Villari, a kiváló olasz gondolkodó, azt mondja: A nyelvben benne van mindaz, amit egy nemzet érzett, gondolt. és szenvedett, benne rejlenek a nemzeti szellem legszentebb vágyai (Berzeviczy, Emlékbeszéd).

———233——

_tünetekben találják. A

193t

Schelling: Was ist ein Volk und was macht es zum Volke? Die (iemeinschaft des Bewusstseins zwischen den ihm angehörigen Individuen und der unmittelbare Aus- druck dieser Gemeinsehat't ist die Sprache.

(Deutsche Rundschau. 1924. április. 39. 1.) Nem érdektelen ll/Izlssolinínelc az olasz szenátusban 1923 február 16—án tett követ—

kező nyilatkozata: Ha a mi Dalmáciában élő- testvéreinknek olaszul beszélni. írni és tanulni szabad, akkor megmentették Olasz- országnak egyik alapelemét.

Álljon itt még Masaryk felfogása (Vi'elt- revolution, Berlin 1927. 467. l.): .,Es ist natürlich, dass die Nationalitát. die Zu-

gehörigkeit zu einer Nationalitát praktisch

durch die Sprache bestimmt wird; die

Sprache ist gewiss der Ausdruek des natio—

nalen Geistes. Aber sie ist nicht der einzige Ausdruck; seit dem '18. .lahrhundert studiert man das Vt'esen der Nationalitiit und kommt zur Erkenntnis. dass die Nationalitát, die Eigenart und der (iharakter einer Nation.

sich im ganzen geistigen und kulturellen Streben ausdrüekt."

A nemzetiségi jelleget kétségtelenül két—

féle módon lehet szerezni: l. oröklés, 2. be—

olvadás útján. Ez utóbbi, illetőleg ennek ak—

tív alakja: a be—olvasztás az, mely által a leg—

több nemzetiség magát a tört('%nelemnekfönn—

tartotta és megújította. Azért a nemzetiség ismérve nemcsak a fizikai jelleg, hanem az érzelem, mely abban jut kifejezésre, hogy az illető nemzet nyelvét beszélik, az illető nemzetnek a multban gyökerező hagyomá- njaival, emlékeivel, a mult nagyjai iránti kegyelettel. a jövőben megvalósítandó aspi—

rációival azonosítják ' magukat s az illető nemzet nagy szellemeinek. költőinek gon—

dolatvilágában élnek. Ezért képezi a nyelv a nemzeti hovátartozandóság legerősebb mozzanatát. mely mint Eötvös mondja, egy- általában fönnmarad. míg a többi mozzana—

tok többé—kevésbbé eltűntek. elhomályosul—

tak, pontos megállapításra alkalmatlanok.

A nyelv egyébként az esetek nagy többségé—

ben szoros ös. zefüggéslmn (ill (1 származás- sal, a kult'úrlcözösséggel és így azokat is ki—

elégítheti, ki]: a nem:)tiségi jelleget ezen statisztika tehát a valósághoz legközelebb jár, ha az anyanyelv alapján állapítja meg a nemzetiségi jelleget.

Vizsgáljuk végül azt a kérdést, lehet—e népszámlálás alkalmával a politikai nem- zetiséget megállapítani?

A nemzetiség ugyanis politikai fogalom is és tekintettel a XIX. században megindult